Egyaránt kerestük az RMDSZ ingatlan- és kommunikációs kiadásaiban, a „székely terrorper” ítéletében, a gazdaságfejlesztési pályázatokban, önkormányzatok ingyen koncertjeiben, a legnagyobb közösség RMDSZ-szervezetének vagy az erdélyi magyar sajtó működtetésében, akárcsak a hajdani sikereikbe beleszáradt kultúrintézményeink vezetésében. Átlátszó Erdély – best of 2019.

Az Átlátszó Erdély szerkesztősége 2019-ben is azért dolgozott, hogy olvasói számára átláthatóvá tegye az erdélyi magyar közösséget irányító szervezetek, a hatalom birtokosainak a működését. Fontosnak tartjuk az erdélyi magyar közösség egyes szegmenseiben meghatározó intézmények, szervezetek, vállalkozások megismertetését is, amennyiben ezek közpénzből (is) működnek, azaz fenntartásukhoz mindannyian hozzájárulunk.

Ha ezek a meghatározó intézményeink, szervezeteink átláthatóan, számonkérhetően működnek, az azt is jelenti, hogy végre felnőttnek tekintik, és felnőttként kezelik az erdélyi magyar közösség tagjait, amelynek szolgálatát vállalták. Azaz bíznak a közösség tagjaiban, és megteremtik annak a hosszú távú keretét, hogy a közösség is bízhasson a vezetőiben, intézményeiben. A bizalom pedig közösségi összetartást teremt, illetve csökkenti a tranzakciós költségeket a közösségen belül.

Ez utóbbit például Csata Zsombor szociológus előadásaiból tanultuk. A nyelvgazdasági, etnogazdasági folyamatok erdélyi kutatójával novemberben készítettünk interjút, amelyből kiderül, hogyan erősíti a piac az etnikai szétválást Erdélyben, mekkora értéke van Romániában a többnyelvűségnek, illetve milyen piaci és nem piaci eszközökkel lehet visszaadni annak a többnyelvűségnek a presztízsét, amely az erdélyi magyarok aduja lehet.

Ez a föld, melyen annyiszor”

Adukra mindenképp szüksége van, mert olyan állami keretek között él, amelyek intézményi hanyagsággal vagy intézményi vegzálással mintha kifejezetten azt céloznák, hogy ez a közösség ne érezze magát otthon, ne érezze magát (jog)biztonságban:

  • Idén januárban a legfelső bíróság ismételten nem adta ki annak a 2018-as bírói határozatnak az indoklását, amely utolsó pillanatban az alkotmányos rend elleni cselekményt is bevette a „székely terrorper” vádpontjai közé, és öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a két vádlottat, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Titok, hogy miért, hiszen alapfokon a bíróság a HVIM két vezetőjét csak tűzszerész által kezelhető petárdák beszerzéséért és birtoklásáért ítélte el.
  • Tavasszal a dormánfalvi önkormányzat úgy vette birtokba és telepített ismeretlen román hősökre hivatkozó betonkereszteket az úzvölgyi katonai temetőbe, hogy erről érdemben nem egyeztetett a temetőt eddig gondozó csíkszentmártoni önkormányzattal, illetve azon államok képviselőivel, amelynek katonáit bizonyíthatóan ebben a sírkertben temették el. Nyáron pedig a csendőrség szakszerűtlen fellépése is hozzájárult ahhoz, hogy a betonkeresztek felavatása, illetve a temető eredeti állapota megvédésének szándéka tettlegességig fajuló etnikai konfliktust eredményezett.
  • Nyáron ismertettük annak a kommunista koncepciós pernek a tartalmát, amelynek végén háborús bűnösként ítélték el Bánffy Dánielt annak ellenére, hogy hat évvel korábban felmentették, és amelyre hivatkozva a legfelső bíróság 2018-ban visszaállamosította a Bánffy-erdőknek azt a 9323 hektáros részét, amelyet 2007-ben jogerős ítélettel szolgáltattak vissza az örökösöknek.

Mely ápol s eltakar”

Átláthatatlanul hozott döntések, szóbeli megállapodások nyomán és a szétosztás titkolozó lebonyolításával érkeznek a forintban milliárdos nagyságrendű magyarországi kormánytámogatások, amelyek az átláthatatlanság, a személyhez kötöttség és a titkolózás miatt szintén az alárendeltség érzetét keltik a közösség tagjaiban. Ugyanakkor hozzászoktatják az erdélyi magyar közösséget és a román államot, hogy egyik se keresse a kiegyezés, a békés egymás mellett élés intézményi kereteit (például az autonómia különböző formáival), mert azt a benyomást keltik, hogy Erdély magyarlakta vidékeinek fejlesztése, az erdélyi magyarok otthonérzetének megteremtése nem a román állam feladata.

Ezért idén is megpróbáltuk nyomonkövetni, kik ezeknek a támogatásoknak a legnagyobb haszonélvezői az erdélyi magyar sajtóban, az oktatásban, a politikai, egyházi, gazdasági és a sportéletben. A Pro Economica Alapítvány bonyolította gazdaságfejlesztési támogatások terén feltártunk pár olyan visszaélést, amely csalásra adott volna lehetőséget (pénzért vehető pályázati regisztráció, a támogatás elköltésére ajánlott beszállító cégek, amelyek nem felelnek meg a nyilvános feltételeknek).

Megírtuk azt is, hogyan érkezik az egyáltalán nem nyilvános magyar kormányzati támogatás. Lénárd András az Úz völgyében törpe vízerőművet építő, de előreláthatóan belebukott cégét a magyar állami áramszolgáltató, az MVM romániai érdekeltsége vette meg. Az MVM idén felvásárolta Lénárd másik, szintén veszteségesen működő törpe vízerőművét. Ugyancsak az MVM alkalmazta tavaly Mezei Jánost, a Magyar Polgári Párt jelenlegi elnökét, aki 2015 óta húzódó korrupciós pere során számottevő jövedelem nélkül maradt. Mezeit a bíróság alapfokon felmentette 2018 nyarán, idén novemberben azonban eljárási hibára hivatkozva a táblabíróság visszaküldte az ügyet alapfokon történő újratárgyalásra.

Itt küzdtenek honért”

Természetesen idén is sokat foglalkoztunk az RMDSZ működésének átláthatóságával: megnéztük, 12 év után miért idén először zajlott valódi verseny a két befutó európai parlamenti helyért, megpróbáltuk felderíteni, kik az RMDSZ legnagyobb beszállítói, mely cégek bonyolítják az RMDSZ kommunikációját, és tovább perelünk azért, hogy a nyilvánosságra hozott felszínes beszámolónál alaposabban megismerhessük, mire költi az RMDSZ azt az évi 5 millió eurót, amelyet a román kormány a magyar közösség identitásának megőrzésére szán.

Nyomonkövettük Olosz Gergelynek, az RMDSZ volt szenátorának és legnagyobb kalandorának a pályafutását, akinek korrupciós perében 2018 legvégén született elmarasztaló ítélet. Az idei évet Olosz Magyarországon töltötte: márciusban fogta el a magyar rendőrség, és nyomkövetővel ellenőrzi, hogy engedély nélkül ne hagyja el Pest megye területét. Olvasóink segítségével szeptemberben Abonyban bukkantunk Olosz Gergely nyomára.

Feltártuk azt is, ahogy egyes önkormányzatok átláthatatlanul, esetleg a közérdekkel épp ellentétesen akarják szórakoztatni a polgáraikat. Marosvásárhely és Nagybánya elképesztő összegekért szervez ingyen koncerteket, miközben egyes közszolgáltatások inkább frusztrálják, mintsem szolgálják a helyieket. Sepsiszentgyörgy úgy hozott volna létre kalandparkot, hogy elsőre átláthatatlan volt, helyi önkormányzati fejlesztésnek vagy magánprojektnek esett volna áldozatul a városlakók egyik kedvenc kirándulóhelye. Helyi aktivisták fellépésének köszönhetően a város egyelőre elállt az építkezéstől a Honvéd-kúti erdőben.

Kovászna megyében úgy akartak segíteni a legkiszolgáltatottabbakon, a felszámolásra ítélt oltszemi központban élő és tanuló, speciális igényű árvákon és diákokon, hogy arról épp az érintettek, az ottani tanárok, nevelők és a kiszemelt befogadó település lakói tudjanak a legkevesebbet. Az átláthatatlanság folyamatos frusztrációhoz és megalázó elutasításokhoz vezetett.

Az nem lehet, hogy annyi szív”

Idén több olyan erdélyi magyar szervezetet tettünk átláthatóvá, amely korábban a kulturális, oktatási és politikai elit sikerintézménye volt, de vezetői közöny vagy vélt hatalomféltés miatt a működésképtelenség határára sodródott.

  • Megnéztük, hogyan került tetszhalott állapotba a romániai magyar doktoranduszok szervezete, a RODOSZ, illetve ki és milyen céllal szeretné feltámasztani és új életet lehelni bele.
  • Molyok, penész, hatalmi visszaélés és végletesen megromlott munkaviszonyok bukkantak elő a Csíki Székely Múzeum slágerkiállításai mögül. Sorozatos megaláztatások lehetetlenítették el a szakmai munkát, vezetői hanyagság veszélyeztette a Csíki-medence régészeti, etnográfiai, természettudományos, művelődéstörténeti gyűjteményeit.
  • A marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet egyértelműen hatalmi harc miatt dőlt be, miután már tagjai szerint is az elfogadhatatlanságig kiszolgálta a Dorin Florea-féle városvezetés gyakran közérdekkel ellentétes érdekeit.

A RODOSZ, a Csíki Székely Múzeum és a vásárhelyi RMDSZ ellehetetlenülése egyaránt úgy derült ki, hogy munkatársainak aggódó, de tenni akaró csapata megelégelte a már belsővé vált átláthatatlanságot, és a nyilvánossághoz fordult, hogy kimozdítsa a szervezetet a holtpontról. A csíki muzeológusok külön érdeme, hogy ők mindezt kiszolgáltatott, alkalmazotti helyzetben tették meg egy olyan állami intézményben, amely a langyos semmittevésre is lehetőséget biztosított.

Mindhárom szervezet története jelzi, hogy nem elég az imidzs, a „keservben annyi hű kebel”, az egyszemélyi vezetés: hatékony, elkötelezett, teljesítményéért elismert munkaközösség nélkül nincs valódi siker.

Még jőni kell, még jőni fog”

Idén a legtöbb, alapos utánajárást igénylő anyagunk belső szivárogtatás, olvasói jelzés, elégedetlen érintettek jelentkezése nyomán született. Ugyanúgy komolyan vettük a két lejért árusított egylejes parkolójegyeket, mint az összeomlás közelébe került elitintézményeket.

Bizonyosak vagyunk benne, hogy jövőre ez a trend tovább erősödik, az átláthatóság presztízse növekedik. Keressetek minket, írjatok nekünk!

Roppant büszkék vagyunk rátok, elkötelezett olvasóinkra. Hálásak vagyunk az anyagi hozzájárulásotokért, és kiemelten köszönjük az erkölcsi és szakmai támogatást, amelyet 2019-ben nyújtottatok nekünk.

 

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért