Parajd volt Székelyföld egyetlen olyan települése, amely szinte kizárólag a turizmusra épült. A sóbányába télen-nyáron özönlöttek a gyógyulni vágyók. Ez a tömegturizmus egy csapásra megszűnt azzal, hogy be kellett zárni a sóbányát, mivel a Korond pataka teljesen feltöltötte vízzel ‒ emberi mulasztás miatt is.
Azok a fiatalok, akik azért mentek külföldre, hogy vállalkozásra vagy ingatlanra gyűjtsenek, már nem látják okát, hogy hazatérjenek. Akik pedig itthon vannak, a túlélésért küzdenek. Most derült ki, hogy eddig minden a turizmusról szólt, még a helyi lakosokat is háttérbe szorítva – mondják azok, akikkel beszélgettünk.
Bár Szováta is nagyon megérzi a parajdi sóbánya bezárását, ott eddig is próbáltak mást kínálni arra az időszakra, amikor nincs szezon a Medve-tónál. A turizmus viszont nem a bánya bezárásával kezdett bezuhanni: a pandémiát sem heverte ki minden vendéglátó, aki akkor bezárt. A helyieknek sem igazán van hova beülni, az igény is visszaesett a társasági életre.
De hogyan érzi magát az a fiatal, aki Parajdra és Szovátára tervezte az életét?
Mit lehet dolgozni, és hol lehet szórakozni? Milyen fiatal családként gyerekeket nevelni a környéken? Válaszol László Szilárd turisztikai vállalkozó, Simófi Beáta pedagógus és anya, Márton Gellért gépészmérnök, Nyulas Zsolt informatikus és apa, Sófalvi Róbert vegyész.
A sorozat korábbi részei
Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek, és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a gyergyószentmiklósi, máramarosszigeti, baróti és nagykárolyi fiatalokról szóló riportjainkat:
