Székelykeresztúrnak is az az előnye, hogy csendes, nyugodt és közel van a természet. Viszont annak, hogy kisvárosban mindenki ismer mindenkit, nem csak jó oldala van – mondják a fiatalok: könnyen pletyka tárgyává válhatnak. A pszichológushoz járás is könnyen stigmatizálódik, bár egyre többen kezdenek nyitni effelé.
Itt is kevés a munkalehetőség, de ami még súlyosabb: nincs tömegközlekedés, amivel vidékről be lehetne ingázni a városba. A taxis cégek ki is használják ezt a helyzetet.
Székelykeresztúron jelentős roma közösség él, és külföldi fiatalok is gyakran megfordulnak a városban. Ugyanis itt van a székhelye az Erdélyi Ifjúsági Egyesületnek (ATA), akik rendszeresen fogadnak külföldi fiatalokat önkéntesnek vagy ifjúsági csereprogramokra, és a keresztúri fiatalok is nemzetközi programokba csatlakoznak be, vagy önkénteskednek a szervezetnél. Az ATA rendszeresen tart foglalkozást kisiskolásoknak és hátrányos helyzetű, roma fiataloknak is. A keresztúri fiatalok szerint ez a közösség sokat segített nekik akár a szorongás leküzdésében is, az iskolai terhek mellett.
Arról, hogy milyen az élet fiatalként Székelykeresztúron,
Isztojka Mátét, az ATA munkatársát, Váry Ábel és Czire Boróka önkéntest, Fazakas Mihály egyetemistát, valamint Fogarasi-Csézár Cintia lovasoktatót és baristát kérdeztük.
A sorozat korábbi részei
Az Átlátszó Erdély videósorozatában hat kisvárosba látogatunk el. Azt járjuk körbe, hogy a helyi fiatalok mit szeretnek, és mit hiányolnak a lakóhelyükön. Ha lemaradtál volna, nézd meg a gyergyószentmiklósi, máramarosszigeti, baróti, nagykárolyi, és szovátai/parajdi fiatalokról szóló riportjainkat:
