A hatóságok ámítására ribizlivel betelepített egyetlen terasz is félig megomlott.
A jelek szerint sem a Jóisten, sem a fizika törvényei nem pártolják Ribizlimant, aki körül lassan minden leomlik.
Aki nem ismeri a keresztény zöldítő hőst, Ribizlimant és halastó-ribizliültetvénynek álcázott kavicsbányáját, a ribizlibányát, megismerheti az előzményeket az alábbi anyagból:
Az elmúlt hetekben több jelzést is kaptam olvasóinktól, hogy a ribizlibányában újra keményen nekiestek a termelésnek, és földcsuszamlások következtek be. Ellenben egy forrásom, aki rendszeresen figyeli a bányát, csak a bánya keleti felső felén észlelt szín- és alakváltozásokat, azon a részen, ahol a ribizlivel beültetett terasz van (alábbi képünkön pirossal körberajzolt részek).
Március 25-én a terepen leellenőriztük, és amint az a fenti képen is látható, azt tapasztaltuk, hogy keményen megy a munka. Egyszerre három teherautóval hordják az anyagot a bánya keleti külső feléből (a képen a bánya jobb felső sarka) a bánya nyugati belső felébe (a képen a bal alsó sarok), és a Viaduct különböző tárolóhelyeire. (A környéken minden lehetséges földterületet felhasználnak a ballaszt tárolására.)
A legutóbbi leállításkor a hatóságok ámítására ribizlivel beültetett terasz, ahogy forrásunk is megfigyelte, félig leszakadt. Nem is csoda, utólag odahordott földből volt, nem is lehetett olyan tartása. A leszakadás után a terasz oldalát markolóval megegyengették, látszanak a nyomok a kép nagyításakor.
Ha a teraszokat fentről lefele haladva, a terv szerint valósították volna meg, nem összevissza ástak volna, akkor a teraszok masszívabbak lettek volna, nem odahordott anyagból kellett volna őket megtákolni.
A március 27-én készült képen (fent) látszik, amint aláássák az előző években megsüllyedt suvadást, ami talán picit ereszkedett az elmúlt egy-két év alatt, de azért aránylag stabilan áll.
Március 29-én jelezte forrásom, hogy kb. 2 métert ereszkedett a suvadás, 30-án pedig azt, hogy teljesen elindult az oldal.
A kitermelés ettől nem állt meg, gőzerővel folytatódott.
Írtam a Környezetvédelmi Őrségnek, és a kitermelő Viaductnak, hogy szeretnék írni egy anyagot erről, és ha szeretnének valamit mondani a helyzetről, akkor négy-öt napon belül várom a válaszukat.
Az Őrség még aznap kiküldte az embereit, de nem akart semmit mondani nekem a témában, a 2002/27-es kormányrendeletben megszabott határidőn belül akarnak csak választ adni. Ami 30 nap, és én egy ilyen anyaggal nem várhatok annyit. Majd ha válaszolnak, frissítem ezt az anyagot, vagy írok egy újat.
A Viaduct a megadott határidőhöz képest halasztást kért, de végül szép nagy levelet írt, és követelte, hogy azt hiánytalanul és módosítás nélkül, szövegként hozzuk le. A levelet Luka Csaba, a Viaduct ügyvezetője írja alá. Ha nem tudnám, hogy a levelet Ribizliman írta, még azt mondanám, hogy jó felvágós és követelőző lett ez a Luka.
A levélből kiemelnék pár részt: „A ribizli bányának csúfolt projektünk észak keleti részén mindig is csúszott a főld”, „több száz évvel ezelőtt is mozgott”, „ez ellen semmit nem tehetünk hiszen nagy a szintkülönbség és nagyon meredek volt eleve”. Tehát tudott volt számukra, hogy földcsuszamlásos a hely, és meredek is. Gondolom, a geo tanulmányból is tiszta volt, hogy milyen földrétegek vannak, és hogy csúszni fog a föld. Ennek alapján nem igaz, hogy nem tehettek semmit, mert tehettek volna valamit: nem nyúlnak hozzá.
Levelem azon részére, hogy beomlott a hatóságok ámítására ribizlivel betelepített teraszuk, azt válaszolják, hogy „Szó nincs hatóságok ámításáról” és hogy „az nem beomlott és nem fele, hanem csak az alsó részének mi szedtük le a szélét, ugyanis a következő terasz alja onnan kell kezdődjön ahol most van”. Tehát egy nem tervszerű, véletlenszerű helyre csináltak egy ribizlivel beültetett teraszt, miután a bukaresti környezetőrség leállíttatta a munkálatokat a tucatnyi rendellenesség miatt, és be kellett bizonyítaniuk, hogy minden rendben halad. De szó sincs a hatóságok ámításáról, higgyük el nekik. Ők csak azt szeretnék, hogy szép munkát végezzenek, „hogy vissza legyen zöldítve, termő, használható terület maradjon.”
Épp a fentebbi képhez próbálok egy jó szöget találni hétfő délután a Viaduct felé vezető úton, amikor megáll mellettem Péter Attila cégtulajdonos autója. Szóltak neki az emberei, hogy ott fotózok, és kijött beszélni velem.
Ő is nyomja a PR-dumát, hogy a végső cél a ribizlis, és mindent a ribizli érdekében, de azért mégis hatalmas felüdülés vele beszélni Ribizliman után. Csak időnként érzem azt, hogy hülyének néz engem is és az olvasóinkat is, nem folyamatosan, mint a keresztény motorossal.
Beszélgetésünk minden részletére nem emlékszem, mert kikéri magának, hogy ne vegyem fel a beszélgetést, és abba sem megy bele, hogy lefotózzam őt. De pár fontos gondolatra emlékszem abból, amit mond.
Kellene hagyni őket dolgozni, ez a legtöbbször visszatérő gondolat beszélgetésünk alatt. Ha nem lett volna évekig leállítva a munka, akkor eddig már készen lenne a ribizlis és már szüretelnének. De ez a sok ellenőrzés és leállítás csak oda vezet, hogy később lesz meg a beruházás és több ideig lesz ronda a hely. A környezetőrségtől a gazdasági rendőrségig mindenki járt már erre, és nagyon sok gondot okoztak a cikkek és a feljelentések. Ennek csak örülök, mondom neki, legalább legközelebb mindenki jobban meggondolja, hogy nekiesik-e huncutul széttúrni egy ilyen jelentőségű természeti látványosságot.
Azért estek most ismét ennyire neki a munkának, tisztázza Péter, és dolgoznak gőzerővel, mert májusban jár le az építési engedélyük, és csak addig tudnak termelni. Ki tudja, mennyi időbe telik ismét kikérni az építési engedélyt, mikor fogják tudni folytatni a munkát. Tavaly tavasszal meghosszabbították az építési engedélyüket, de nem értesítették őket, így csak ősszel kapták kézhez az engedélyüket, késve. Pedig milyen jó lett volna a száraz nyár alatt végig dolgozni, sokat tudtak volna haladni.
A földcsuszamlás két okból, a víz és a földrengések miatt lett, mondja. És főleg amiatt, hogy hozzányúltak a hegyhez, egészítem ki. Nem ellenkezik. Ezért kellemesebb vele beszélni, mint Ribizlimannel, mert tudja, hogy mikor hallgasson, és nem jön Istennel, vagy a gonosz irigy erőkkel, melyek kisugárzásukkal begyűrűztek a ribizlibányába és elindították a talajt.
Most már balesetveszély is van, jobban oda kell figyeljenek, lassabban fognak haladni, mondja. Utasította az embereit, hogy vigyázzanak, nehogy emberi sérülést vagy nagy anyagi károkat okozzon a lecsúszó föld.
Fentről a földet azért viszik le a lenti teraszokra, világít rá a furcsaságra, mert egyúttal a hegyről lecsúszó termőföldet az alsó teraszokra hordják, hogy ott táptalaj legyen a ribizlinek. Habár azon is gondolkodnak, mondja, hogy idővel a ribizlis helyére napelemparkot telepítsenek. Tény, hogy a teljesen déli kitettségű száraz domboldal jobban megfelel napelem-parknak, mint ribizlisnek, ezzel én is egyetértek. Csak az még rondább lesz a Rez gyönyörű oldalában, mint ez a tájseb.
Hogy a teraszok kopár oldala ne látsszon olyan nagyon, és távolról nézve ne legyen az egésznek annyira tájseb hangulata, gondolkodtak azon is, hogy zöld hálóval vonják be azokat, mondja Péter Attila. Mondom neki, hogy a műanyag a nap hatására szétmállik. Nem gond, évente lehet cserélni azt, nem nagy tétel, mondja a vállalkozó. Ennél a pontnál már érvelni sem tudok többet, egyértelmű, hogy teljesen másképp látjuk a zöld fogalmát. És annak a szükségességét is, hogy egy gyönyörű természetes domboldalból valaki példaértékű keresztény zöld ligetet alakítson ki több évnyi önzetlen és önfeláldozó kotrómunkával.
Péter Attila mosolyogva mondja, tudja, hogy én küldtem ki rájuk a környezetőrséget. Nem is tagadtam volna, de imádom ezt, hogy a környezetőrség velük lazán szóba áll, és elmond nekik mindent, nekem pedig törvényes határidőkre hivatkozik, és küld majd egy semmitmondó választ. Tipikus balkáni helyzet, hogy a környezetromboló és a hivatásos környezetőr beszélgetnek, barátkoznak, de engem, aki a problémát jeleztem, ellenségként kezelnek. Ha kérem, hogy beszélhessek a felügyelővel, aki kimegy a terepre, vagy akár mehessek vele, akkor leráznak, és írásban küldenek egy információmentes nagy semmit, amire várnom is kell hetekig.
Mondja a cégvezető, akivel egyébként kellemes, baráti hangulatú bő félórás beszélgetést folytattunk az utcán, hogy máskor, ha valami gondom van, menjek be hozzájuk az irodába, s beszéljük meg. Mondom neki, sokkal jobb, ha nem csinálnak olyan dolgokat, amiket meg kellene megbeszélnünk. Minket és olvasóinkat a tettek érdekelnek, nem a beszéd. És bármennyire is haverok vagyunk, annyiszor fogunk írni a ribizlibányáról, ahányszor ők ezt tetteikkel kikövetelik.
Elismerem Péter Attilának, hogy a bánya mostani állapota sokkal jobban hasonlít az engedélyezett tervekhez, mint amikor legutóbb nagyot írtam róluk. Vagy legalábbis hasonlított, a földcsuszamlás előtt. Ezért nem is írtam róluk az utóbbi időszakban. Ez a tervekhez való közeledés és javulás persze nem jelenti azt, hogy elfeledjük, hogy a hatóságokat és a városlakókat átverve a ribizlis csellel, egy nagy tájsebet nyitottak a város egyik legkedveltebb kirándulóhelye, a Rez oldalába. De azért minden javulást értékelünk. Ezt a földcsuszamlást, amit egyértelműen ők okoztak, most nehezen tudjuk pozitívan értékelni.
Hogy hány köbméter anyag folyt át a szomszéd telekről a bányába a földcsuszamlással, nem könnyű felmérni. Hogy mekkora az okozott természeti kár, azt sem. Hogy mekkora a cégnek a haszna ebből, azt sem. Pár ismerősöm szerint jó biznisz a cégnek, hogy párezer köbméter földet kapott ajándékba. A cégvezető szerint a terület, amiről átfolyt a föld, ugyancsak a Kadicsfalvi Halastó cégé. De azt nem tudták volna kitermelni ezzel az engedéllyel, míg most ki tudják. Nehéz kívülről felmérni, hogy mennyit nyertek ezzel a földcsuszamlással, s mennyit vesztettek az ellenőrzések, a balesetveszély és a kiszámíthatatlanság miatt, illetve az esetleges büntetésekkel.
Meg az is nagy kérdés, hogy ha majd kész lesz a gyönyörű oázis, kereszténységünk zöld bölcsője, hogyan fog illeszkedni hozzá a földcsuszamlás krátere. És hogyan fogják tudni azt is bezöldíteni, ha nincs engedélyük arra a telekre. De ezt majd a megfelelő időben meglátjuk. Addig is bízzunk Péter Attilában, aki szentül megígérte, hogy be fogják zöldíteni és ribizlivel telepíteni a helyet, és majd meghív ribizliszüretre.
