Az igazgató a lemondás csendjébe burkolózott, a városvezetés a kibeszélés híve lett, szerzőnket behívta a rendőrség. Megtudtuk, milyen bűncselekmény tárgyában nyomoznak, és milyen resztoratív folyamatok indultak az iskolában.
Egy hónapja kétrészes cikksorozatban közöltük, hogyan emlékezik vissza a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium kilenc volt diákja az őket ért érzelmi és szexuális abúzusokra, amelyek elkövetőjeként az iskola akkori történelemtanárát, Orbán Zsoltot jelölték meg.
Cikkeink jelentős, az Átlátszó Erdély kilencéves történetében nem tapasztalt következményekkel jártak. Azzal együtt, hogy a legutóbbi visszaélések túlélője, akit elértünk, két éve érettségizett, a tanár idén augusztusban otthagyta az iskolát, a visszaélések közel húsz éve alatt a Márton Áront vezető igazgatót, Varga Lászlót pedig idén tavasszal váltották le.
A legmeglepőbb, mert eddig soha nem tapasztalt következmény az volt, hogy a nyomozó hatóság egyből lépett. Cikkeink publikálása után két munkanappal, november 28-án a Hargita megyei rendőrfelügyelőség közleményben tudatta, hogy bűnügyi eljárást indított.
Később engem, a cikkek szerzőjét is behívtak kihallgatásra. A nyomozóktól annyit sikerült kideríteni, hogy jelenleg kiskorúval szemben folyamatosan elkövetett szexuális abúzus gyanújával vizsgálódnak. Amennyiben találnak olyan sértetteket, akik egyéb bűncselekményekről számolnak be nekik, úgy kiterjesztik a nyomozást. Az ügyben vizsgálódó egyik rendőr tud magyarul, így fordítás nélkül el tudta olvasni a cikkeket.
Jelenleg úgy tudjuk, a cikkünkben nyilatkozó nők közül legalább négyen fognak vallomást tenni, legalábbis eleddig ennyien adtak nekünk engedélyt arra, hogy felfedjük az identitásukat a hatóságok előtt, természetesen az is megtörténhet, hogy a rendőrség további túlélőkkel veszi fel a kapcsolatot.
Az eltussolás mikromechanizmusai
A közösségi eltussolással mint azonnali reakcióval mi is gyorsan szembesültünk. Miközben arról kaptunk folyamatos visszajelzéseket, hogy az iskola és Csíkszereda felbolydult, a helyiek a bolti kasszasorban is a húsz éven át eltussolt visszaélésekről beszélnek, a többezer fős Civil Csíkszereda Facebook-csoportból többször is törölték cikkeink megosztását. Néhány tag többszöri próbálkozására maradtak végül ott a cikkek, de olyan formában, hogy ne lehessen hozzászólni.
Reméljük, hogy ezt a hallgatási görcsöt feloldja Korodi Attila polgármester egy héttel későbbi nyilatkozata, amelyben főleg azt nyomatékosította, hogy nyilvánosan is beszélni kell ezekről az ügyekről. Eleve úgy lehet megelőzni őket, ha az iskolákban olyan fórumokat és csatornákat hoznak létre és működtetnek, ahol a diákok biztonságosan jelezhetik, ha bármilyen visszaélést kísérelnek meg velük szemben.
Az iskolaigazgató eltűnt a lemondás csendjében
Nem sokkal a cikkeink megjelenése után szerettünk volna interjút készíteni Markó Ilonával, a Márton Áron Főgimnázium igazgatójával, hogy megtudjuk, hogyan kívánják kezelni a gimnáziumban kialakult hangulatot, hogyan kívánják ellenőrizni a cikkeink valóságtartalmát, ahogyan azt Markó egy Székelyhonnak adott nyilatkozatban belengette, illetve számos egyéb kérdésünk lett volna.
Kértük, hogy telefonon beszélhessünk, hogy egészen biztosan elkerülhessük azt a helyzetet, amivel gyakran szembesülünk: ha írásban kérik a kérdéseket, és írott válaszokat küldenek, akkor vagy nem a konkrét kérdéseinkre válaszolnak, vagy hiányosan válaszolnak, és nincs lehetőségünk visszakérdezni, tisztázni, konkretizálni a válaszokat.
Markó Ilona azonban ragaszkodott ahhoz, hogy írásban válaszoljon, és ráerősített korábbi rossz tapasztalatainkra. A feltett kérdéssorra egyetlen egybefüggő szövegben válaszolt, amiből néhány dolog ugyan kiderült, de több kérdésünkre nem kaptunk választ. Amikor ezt jeleztük neki, abban egyeztünk meg, hogy küldünk továbbiakat is, Markó azokra is írásban válaszol, és amennyiben további tisztázást szeretnék, felhívhatom telefonon. Nem küldött válaszokat, de megegyeztünk, hogy fel fog hívni néhány nap múlva. Nem tette meg, és azóta nem is válaszolt az üzeneteimre. Néhány nap múlva kiderült, hogy lemondott az igazgatói pozícióról személyes okokra hivatkozva.
Konkrét lépések az iskolában
Azt jelenleg nem tudni, ki lesz az új igazgató, az iskolában azért néhány dolog történt már, ami előrelépést jelenthet az eddigiekhez képest. Markó Ilona korábbi válaszából kiderül, hogyan értették azt, hogy ellenőrzik a cikkek valóságtartalmát: „nevezetesen arra kértük azokat a kollégákat, akiknek a neve említésre kerül, hogy mondják el, mit tudnak az ügyről. Ők ezt megtették. Ráadásul az egyik kolléga kérésemre kilépett a vezetőtanácsból, azért, hogy ne legyen még egy támadási felület, senki ne tudja megkérdőjelezni a döntések, határozatok hitelességét.”
A kérdéses kolléga, akit a vezetőtanácsból eltávolítottak, Szabó László „Alex” filozófiatanár, akivel kapcsolatban több volt diák is jelezte, hogy zaklatta őket kéretlen érintések, különféle utalások formájában. Saját maga is bevallotta, hogy voltak határátlépései diákok felé, de szerinte kizárólag olyanokkal szemben, akik maguk is jelét adták, hogy ezt akarnák, illetve kizárólag olyanokkal, akik már nagykorúak voltak.
Arról nem tudni, hogy az iskolában vagy a tanfelügyelőségen indult–e fegyelmi eljárás vele szemben, semmi jel nem utal erre. Azt sem tudni, hogy az iskolai tanácsadó, Szász Amália Kinga szerepét vizsgálja-e bárki is. Több forrásunk is megerősítette ugyanis, hogy Szász tudott arról az évek során, hogy Orbán Zsolt visszaélt lányokkal, mégsem lépett az ügyben. Információnk szerint mind Szabó, mind Szász továbbra is az iskola alkalmazottja.
Az iskola épületében kifüggesztettek egy postaládát, amelybe a diákok névtelenül tehetnek panaszt, ha valamiféle sérelem éri őket. Ezeket a panaszokat az újonnan életre hívott etikai bizottság fogja kivizsgálni. Az etikai bizottságot az iskola öt tanára, valamint egy városi önkormányzati képviselő és egy iskolapszichológus alkotja, de nem a fent említett Szász.
Eltűnése előtt Markó Ilona közölte még velünk, hogy az iskolában szexuális nevelés indul. Ezt nem a tantestület kezdeményezte, hanem a diáktanács. „Egy vagy több külsős szakember bevonását tervezzük, akik felvilágosító foglalkozásokat tartanak diákoknak, szexuális jellegűeket is, különös tekintettel a tanár-diák közötti kapcsolatokra, tisztázva, hogy hol húzódik az az egészséges határ, amelyet egyik félnek sem szabad átlépnie. Az ilyen jellegű tevékenységeknek tényfeltáró és megelőző szerepe,van, ezért a képzéseket pedagógusok számára is igényelni fogjuk” – válaszolta írásban a még hivatalban lévő igazgatónő.
A szakmai szervezetek hetekkel később reagáltak
Az ügyben röviden és csak újságírói megkeresésre, két héttel később szólalt meg a Hargita megyei tanfelügyelőség. Három dolgot közölt Demeter Levente főtanfelügyelő:
- Vizsgálatot kért az iskolától, de mivel az ügyészség nagyon hamar bűnügyi vizsgálatot indított, ettől kezdve „sem a tanfelügyelőségnek, sem az iskolának nincs hatásköre az ügyben”.
- Több intézménnyel is egyeztetett a hatékonyabb megelőzésről, de a Székelyhon cikkéből nem derül ki, melyekkel.
- Eddig is léteztek olyan fórumok, ahol hasonló helyzetben lévő diákok, tanárok megoszthatták a problémájukat, kérdéseiket. Sajnos az derül ki a cikkből, hogy melyek ezek, és miért nem működtek, miért az eltussolás volt az iskola eszköze húsz éven át.
Közel három héttel később szólalt meg a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ). Közleményében elítélte az „iskolai abúzus, erőszak, zaklatás vagy bántalmazás” minden formáját, és alapos kivizsgálást kért. Támogatják a pedagógusokat képzéseken keresztül, hogy a visszaélések nyomán kialakult helyzetet feldolgozzák, és megtanulják kezelni.
Az RMPSZ finanszírozza azt a resztoratív támogatói kört, amelynek első beszélgetése december második hétvégéjén zajlott. A közlemény arról nem szólt, hogy a szervezet visszavonja-e a tudományos munkát elismerő Apáczai-díjat, amellyel 2012-ben tüntette ki Orbán Zsoltot.
Volt diákok kérték számon az iskola és a város vezetését
Az iskola mindezidáig egyetlen rövid közleményt adott ki, ugyanazt, amiben azt is írták, megvizsgálják a cikkek valóságtartamát. A gimnázium néhány volt diákja azonban ezt kevésnek gondolta, és petíciót indított, amit azóta közel 1500-an írtak alá.
Ebben külső szakértői vizsgálatot kértek, illetve hogy a túlélőknek adjanak hitelt, és az iskola nyilatkozzon arról, hogy ott jelenleg nem dolgozik olyan kolléga, akivel szemben felmerül a szexuális zaklatás gyanúja. Az iskola erre nem válaszolt, ellenben az igazgatónő egy hétre rá lemondott.
Ugyanebben a petícióban kérték a volt Márton Áronos diákok a városvezetést is, hogy hozzon létre, bővítsen és működtessen olyan csatornákat, amelyek révén az oktatási intézmények bürokráciáját kikerülve lehet bejelentéseket tenni.
A városháza az iskolával ellentétben válaszolt a megadott határidőre. Szolidaritást vállalt azt áldozatokkal, és elismerte a jogukat ahhoz, hogy minden eszközzel hangot adjanak sérelmeiknek. Széleskörű konzultációval kívánják a MÁG-ban keletkezett krízishelyzetet kezelni, hosszú távon pedig felvenni a harcot az iskolai erőszak minden formájával szemben.
A jóvátétel esélye és határai
Resztoratív támogató kör(ök) létrehozására érkezett a városháza meghívására Negrea Vidia klinikai szakpszichológus. Az International Institute for Restorative Practices trénere a budapesti áldozatsegítésben dolgozik, és több egyetemen oktat. Felvettük a kapcsolatot a szakemberrel, hogy megtudjuk, miben állnak a resztoratív folyamatok, mit takar a napi sajtóba már bekerült, de tartalmat alig kapott kifejezés, és konkrétan mi zajlott eddig a Márton Áronban a jóvátétel jegyében.
A resztoratív szemlélet az egyének közötti kapcsolatok létrejöttét, erősödését és helyrehozatalát célozza konfliktusok után. Az igazságszolgáltatásban a ‘80-as évek óta alkalmazzák, és az utóbbi két évtizedben rájöttek, a módszer az oktatásban is használható, tudtuk meg Negrea Vidiától. A módszer az egyén három pszichológiai szükségletére épít:
- hogy meghallgassák, elismerjék és figyelembe vegyék az egyén saját történetét;
- hogy az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen a közösséghez tartozás;
- és az egyén igénye arra, hogy hozzájáruljon a változáshoz.
A jóvátétel ideális esetben azt jelenti, hogy mindenkinek a története hangot kap, és mindenkinek a tenni tudása teret kap, de nyilvánvaló, hogy mindig lesznek olyanok, akik nem készek arra, hogy felelősséget vállaljanak, vagy egyáltalán merjenek megnyilvánulni. Ezért nem lehet kötelezővé tenni senkinek a részvételét azokon a támogató beszélgetéseken, amelyek közül az első már le is zajlott a Márton Áron tanárainak egy részével, magyarázta a szakember.
A változni kívánó szervezet vezetőinek viszont kvázi kötelező ott lenniük ahhoz, hogy motiválják a beosztottakat a változást elindító értékek felvállalására. Negrea Vidia elmondta, Sógor Enikő alpolgármester hívta meg a városba, de csak úgy vállalta a felkérést, ha mind a városháza, mind más intézmények részéről felelős személyek részt vesznek a beszélgetéseken.
Erről beszélgettek a Márton Áron tanáraival
A december eleji, három órás beszélgetés két részben zajlott. A nagy körben ismertették a kereteket, majd 3-4 fős kisebb csoportokban vették elő a tipikus resztoratív kérdéseket: ami történt, hogyan érintett, mit gondoltál akkor, most mit gondolsz, mi számodra a legnehezebb, és mit tudunk tenni itt és most, hogyan tudjuk a közösségünket támogatni a továbblépésben és fejlődésben.
„Mivel a biztonságos beszélgetés a történtekről igényli a nagyon fókuszált és érzelmileg terhelt légkört, ezért nemcsak én voltam jelen, hanem azok a képzett kollégák, facilitátorok a Sapientiáról vagy a Pedagógusok Házából vagy a pszichológusok hálózatából, akikkel korábban több képzésben volt már szerencsénk gyakorolni vagy megtapasztalni ezt a szemléletet” – mondta Negrea Vidia.
Itt nem az a lényeg, hogy felderítsék, ki hol hibázott, hanem hogy meghallgassák egymás érintettségét, érzelmeit, hogy ezzel az első körrel az emberek megtapasztalják azt, hogy nincsenek egyedül az érzéseikkel, aggályaikkal, és hogy képesek elindítani változásokat, magyarázta a szakember. „Zárásként a nagy körben megosztotta minden kis csoport a megéléseit, illetve listázták azokat a szükségleteket és tennivalókat, amiket majd ők külső segítséggel vagy anélkül tovább tudnak vinni” – mondta el a szakember.
„Mivel a tanároknak óriási felelősségük lesz abban, hogy hogyan fognak erről kommunikálni diákok előtt vagy szülők előtt, fontos volt, hogy őket erősítsük meg abban, hogy a megéléseiket tudják megosztani, és kezdjenek közös platformot kialakítani. Közösségmegerősítés volt itt a cél azért, hogy tudják támogatni a diákokat” – válaszolta Negrea a kérdésünkre, hogy miért csak tanárokat vontak be az első körbe.
Hogyan jelezzük, hogy nincs rendben a bántalmazás?
Kérdésünkre, hogy a resztoratív módszer hogyan tud segíteni, ha a gyanú szerint a tantestület része egy aktív elkövető is, a szakember elmondta, a beszélgetésen felmerült az a kommunikációs képesség, hogyan jelezzük, „amikor észreveszünk valamit, ami nem tiszta, vagy nem esik jól, vagy nem érthető”.
Ahhoz, hogy ne kizárják, hanem segítsék az elkövetőket, érintetteket felelősséget vállalni, a velük jó kapcsolatban lévő személyek kell felvállalják előttük a rossz érzéseiket, amelyeket a visszaélések vagy azok gyanúja keltett bennük. „Amikor egy jó kapcsolatban lévő személy szembesít egy tettnek a negatív következményeivel, és az vállalja a felelősséget, hogy elmondja, hogy mi az, ami nincs rendben, ami káros vagy sérelmet okoz, az teljesen másképp csapódik le, másképp talál nyitottságra, mint hogyha egy idegen [teszi meg], vagy személytelen visszajelzés érkezik az illetőtől” – magyarázta a szakember.
„A felelősségvállaláshoz és változtatáshoz kell a jó kapcsolat, hogyha azt akarjuk, hogy ebből tanulási folyamat legyen. Azért is fontos, mert ahogy önök is tudják, és én is tudom, nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is sok olyan iskola és munkahely van, ahol ezek tabutémák, nem beszélnek róla. Úgyhogy akár hálásak is lehetünk, hogy ez kiderült, mert ez olyan hosszú munkát, tudatosítási vagy pszichoedukációval járó munkát igényel, amiben rengeteg tennivaló van. Tehát ha az elkövető jelen van és tud felelősséget vállalni, akkor annak akár gyógyító hatása lehet” – mondta Negrea Vidia.
Rögtön adódott a kérdés, hogy milyen gesztust tehet a bántalmazó, hogy azt a sértett jóvátételként tudja elfogadni. „Ez a resztoratív szemlélet egyik lényeges pontja: kívülállóként nem tudhatom, hogy a másiknak mi jelent jóvátételt. Nils Christie norvég kriminológus, akit az európai resztoratív szemlélet egyik atyjaként tartunk számon, azt mondja, hogy vissza kell adni a konfliktust a tulajdonosainak, mert ők a szakértői a saját konfliktusaiknak, és ők tudják leginkább, hogy mire van nekik szükségük ahhoz, hogy a sérelem feloldódjon. Ezért lényeges az, hogy minél több embernek, minél több sértettnek legyen lehetősége elmondani, hogyan élte meg, mi a nehézsége, és ezeket meghallgatva születhet meg a jóvátétel” – válaszolta a szakember.
Felvetésünkre, hogy akkor az iskola be kellene vonja a folyamatba azokat a volt diákjait, akik a feltárt ügy sértettjei, és 10-15 éve végeztek ott, Negrea Vidia azt mondta, csak akkor, ha a volt diákok bíznak az intézményben. „A segítségnyújtás bárki részéről jöhet, aki képes arra, hogy biztonságos környezetet biztosítson, hogy [a sértettek] ne éljék meg büntetésként, ne éljék meg kötelezőként, vádaskodásként. […] Arról nem beszélve, hogy ezek traumatikus események, és ha például az iskola nem rendelkezik annyi erőforrással, hiszen érintett ő maga is, akkor nagyon fontos, hogy legyenek külső támogatók. Itt gondolok az iskolapszichológusokra vagy az említett facilitátorokra” – válaszolta Negrea.
A resztoratív módszer szakértője hangsúlyozta, a jóvátételi folyamattal nem kell megvárni a hivatalos büntetőjogi eljárás végét vagy egy esetleges bírósági ítéletet ahhoz, hogy a gyógyulás elinduljon, mert a cél a biztonságérzet és a kapcsolat helyreállítása.
Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon.
A nyitókép Szucher Ágnes illusztrációja.
