A tavalyi népszámlálás adatai nem pontosan tükrözik a valóságot. Megtudtuk, miért nem, és azt is, hol (nem) éri meg Romániának, hogy olyanokkal gyarapítsa a népességét, akik nem itt élnek, vagy nem számolt meg.
A koronavírus világjárvány miatt 2021 helyett 2022-ben lekérdezett népességi adatok ideiglenes összesítése szerint 2021. december elsején 19 053 815-en éltünk Romániában. A szakemberek szerint ez a szám jóval nagyobb, mint az ország reális lakossága.
A 2011-es népszámlálással ellentétben most nem számíthatunk nagyobb változásra, miután az Országos Statisztikai Intézet (INS) véglegesíti az adatokat. Akkor a demográfusok az ideiglenes lakosságszámot, a 19,05 milliót tartották reálisnak, és a véglegesített 20,1 milliót túlzónak.
Most viszont már nem lehet ugyanazzal az eszközzel tovább növelni a népesség számát, ugyanis ezt az eszközt az INS már az ideiglenes összesítésnél bevetette: egymillió személy adatait emelte át statisztikai és közigazgatási adatbázisokból.
Az adatbevitel három módon történt: otthoni önkitöltéssel, önkitöltéssel az állandó munkapontokhoz rendelt számlálóbiztosok segítségével, majd a számlálóbiztosok személyesen keresték fel a lakókat. Az INS pedig a népességi adatok egy részét adatbázisokból emelte át (imputálás).
Online önkitöltéssel a lakosok 2022. március 14. és május 27. között regisztrálhatták magukat. Utána indultak meg a számlálóbiztosok, és július 31-ig személyesen keresték fel a lakosokat, de sok helyen nyitva maradtak az önkitöltési munkapontok is.
Az adatok pontossága sok szempontból megkérdőjelezhető:
- Ha a hazai népességhez hozzáadjuk a többi uniós országban állandó lakosként regisztrált román állampolgárok számát, vagy a Világbank és az ENSZ globális statisztikái szerint külföldön élő román állampolgárok számát, akkor irreálisan nagyra, akár 24 millióra kellene tenni az összes román állampolgár számát.
- A hazai adatgyűjtésre nem volt elég idő és számlálóbiztos.
- A kérdőívet hiányosan is le lehetett zárni.
- A kérdőívben nem volt olyan válaszlehetőség, hogy valaki nem akarja bevallani, milyen valláshoz vagy nemzetiséghez tartozik.
- Ha valaki hiányosan töltötte ki az online kérdőívet, nem feltétlenül keresték fel számlálóbiztosok, hogy újra lekérdezzék az adatait.
- Az online kérdőívet a tartósan külföldön élő román állampolgárok is ki tudták tölteni.
- A számlálóbiztosok sok embert nem kerestek fel a lakhelyén, illetve az informális telepeken élőket valószínűleg nem mérték fel teljesen.
- Az INS homályosan kommunikál arról, hogy amit nem tud, azt miért nem tudja.
Ami biztos, hogy emiatt 2,5 millió romániai lakosnak nem ismerjük a kulturális jellemzőit: nemzetiségi, nyelvi és vallási hovatartozását. Így a nyelvi és vallási közösségekre vonatkozó adatokat akár ki is dobhatjuk a szemétre, értékelte az előzetes adatokat Mircea Kivu bukaresti szociológus. Az is baj, írta a szakértő, hogy a statisztikai hivatal akkor még nem közölte, miért nem tudjuk minden hetedik lakosról, milyen nemzetiségű, mi az anyanyelve vagy a vallása.
Az előzetes adatokat és hiányosságaikat erdélyi magyar szociológusok is elemezték a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kolozsvári kerekasztal beszélgetésén. A nyilvános beszélgetés után igyekeztünk tőlük is további részleteket megtudni, valamint uniós joggal foglalkozó jogászt és közigazgatási szakértőt kérdeztünk arról, végtére is mire jó nekünk a népszámlálás.
Azon túl is, hogy a népszámlálás végleges adatai alapján állapítják majd meg, melyik településen melyik nemzetiség éri el a húsz százalékos arányt, amelynél már a hivataloknak kötelességük az adott kisebbség anyanyelvén is kommunikálni.
A kerekasztal beszélgetés felvétele:
A jó kormányzáshoz ugyanis jó tudni, hányan vagyunk, milyen idősek, mennyire képzettek, mennyire zsúfolt lakásokban lakunk, mekkora a jövedelmünk. Például minden polgármestert kellene, hogy érdekeljen, mennyi és milyen épület után mekkora ingatlanadóra, mennyi fizetés után mekkora jövedelemadóra számíthat a következő években.
Illetve működik Romániában egy Stratégiai és Előrejelző Országos Bizottság, amely félévente készít előrejelzéseket megyei bontásban is. Azt, hogy melyik megyében mekkora népességre, átlagbérre, munkanélküliségre, iskoláskorú népességre számíthatnak a döntéshozók most vagy éppen 2025-ben, azt ez az előrejelző bizottság a statisztikai intézet adataira alapozva mondja meg. Vagyis minden helyi vagy országos intézkedéshez, fejlesztéshez létfontosságú, hogy ezek az adatok megbízhatóak legyenek.
Nem vagyunk annyian
A hazai előzetes adatok túlzását a szociológusok a többi uniós ország előzetes népszámlálási adataiból, illetve globális statisztikákból látták. Mi magunk is hallottunk olyanokról, akik huzamosan külföldön élnek, de regisztráltak a romániai népszámláláson, hiszen érvényesek a hazai papírjaik. Vagy épp amiatt aggódtak, hogy megbüntetik őket, ha elmulasztják megszámolni magukat, ahogy ezt a népszámlálási törvény kilátásba helyezte.
Utólag viszont lehetetlen kiszűrni azokat, akiket több ország népszámlálásán is állandó lakosként regisztráltak, mondta el kérdésünkre Horváth István szociológus, a BBTE oktatója. A népszámlálás ideje alatt még Horváth István vezette a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet, így tagja volt az Országos Népszámlálási Bizottságnak is.
Itthon kevesen jelentik be hivatalosan, hogy külföldre költöztek, mert ez senkinek nem érdeke: aki román állampolgár marad, és meg akarja újítani a személyijét, az benne marad a hazai nyilvántartásban, magyarázta Horváth.
Ehhez képest Veres Valér szociológus három millióra becsülte a nyugaton élő román állampolgárok számát az Eurostat adatai alapján. „De ez csak az Európai Unió országai, és nem számoltam a Nagy-Britanniába vagy Észak-Amerikába kiköltözött népességgel”, pontosította Veres a kerekasztal beszélgetésen. Ő 18,2 millióra teszi Románia lakosainak valós számát.
Ugyancsak 2022 végén az Erdélystat 3,99 millióra becsülte a 2020-ban külföldön élő romániaiak számát. Az Erdélystatnak ez a kerekasztalon is említett tanulmánya az ENSZ, az uniós Eurostat és az OECD kimutatásain alapul. Ezek a kimutatások nem saját adatokkal, hanem az egyes országok statisztikai hivatalai által beküldött adatok összevetésével készülnek, figyelmeztet a tanulmány. Legerősebb következtetése az, hogy az aktív korú romániaiak negyede él külföldön.
Ezek a becslések nagyjából egybecsengenek, mondta el a kerekasztalon Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, tehát olyan nagyot nem tévedhetnek. Ő a Világbank migrációs becslését említette, amely 2017-ben 3,7 millióra tette a Romániából kivándoroltak számát.
Ha a hazai 19 milliós népességhez adjuk hozzá a legalább négy millió kivándoroltat, akkor az így kapott 23 milliós szám egészen biztosan nem reális. A népesség természetes fogyása miatt nem lehetünk annyian, mint a 33 éve elért demográfiai csúcson. A természetes fogyás ugyanis meghaladja az elvándorlás miatti fogyást, és egyre erősebb, nyilatkozta Vasile Ghețău demográfus a Szabad Európa portálnak:
| Születés (kerekített) | Elhalálozás (kerekített) | |
| 1990 | 315 000 | 250 000 |
| 2002 | 210 000 | 261 000 |
| 2021 | 180 000 | 335 000 |
A kolozsvári kerekasztal szociológusai egyetértettek abban, hogy a 2011-es népszámlálás előzetes összesítése, a durván 19 milliós népességszám reális volt 12 éve, a véglegesített 20,1 millió pedig már akkor túlzás volt.
Egy évvel korábban látszott, hogy nem lesz elég számlálóbiztos
A népszámlálást két évvel korábban kezdték szervezni. A Covid-19 járvány hazai kitörésével egyidőben, 2020. március közepén alakult meg az egész akció legfőbb irányító testülete, a Központi Népszámlálási Bizottság. Ennek a bizottságnak már a vezetése is sokatmondó: elnöke a belügyminiszter, a három alelnöke közül pedig csak egyiknek van köze a demográfiához: az Országos Statisztikai Intézet vezetőjének. A másik két alelnök belügyis-titkosszolgálatos: a prefektúrákkal kapcsolatot tartó belügyi államtitkár, illetve a Speciális Távközlési Hatóság (STS) elnöke.
A legnagyobb újítás az egészben az online önkitöltés bevezetése volt. Ehhez az Országos Statisztikai Intézet (INS) a Világbank által fejlesztett Survey Solution platformot használta. Ez nem volt kötelező: míg Románia teljes mértékben átvette, addig Magyarország egyáltalán nem akart élni a lehetőséggel, mondta el Horváth István. Az INS azért is ragaszkodott a Világbank platformjához, mert ez benne volt egy uniós pályázatban, amelynek az INS volt a kedvezményezettje, derült ki a Központi Népszámlálási Bizottság üléseinek jegyzőkönyveiből.
Már a népszámlálás 2021. márciusi próbája azt mutatta, hogy nem lesz elég számlálóbiztos. A próbába bevett háztartásoknak nagyon alacsony hányadát, csak 4 százalékát tudták felmérni önkitöltéssel, állapították meg rá két hétre. Azaz jóval több háztartást kell majd számlálóbiztosokkal felmérni. A próbát értékelő jegyzőkönyvből az sajnos nem derül ki, hogy hány embert szerettek volna a biztosokkal megszámolni, csak az, hogy végül 68,8 ezer személyt sikerült. A számlálóbiztosok ugyanazt a felületet használták, mint az önkitöltők.
A próba ilyen kevés online önkitöltővel nem releváns, túl sokáig tart a kérdőív kitöltése, és kevesebb lesz a számlálóbiztos, mint 2011-ben, szólalt fel Laczikó Enikő Katalin, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI) vezetője a népszámlálási bizottság említett ülésén (.pdf, 4-5. oldal). Soknak találta a 157 kérdést ahhoz képest, hogy Németországban 46, Nagy-Britanniában 65, Szlovákiában 26 kérdést szántak a lakosságnak.
Élesben majd sokkal jobban reklámozzák a népszámlálást, és sokkal több idő, két-két hónap áll majd az önkitöltők, illetve a számlálóbiztosok rendelkezésére, vetette el a kifogásokat Tudorel Andrei, az INS elnöke. Szerinte a hazai kérdések megfelelnek az európai szabályozásnak, és Nagy-Britanniában is hasonló számú kérdés szerepel a kérdőívben.
A bizottság elnökét sehogy sem lehetett meggyőzni a kérdőív módosításáról, idézte fel Horváth István, aki szintén részt vett az ülésen. Az online platformot felhasználóbarátabbá kellett volna tenni, mondta, de a hibákat hiába jelezték a kormánynak, az a Világbankra mutogatott tovább.
Az online lekérdezésre használt platform jelentős hibák nélkül működik, áll az akkori jegyzőkönyvben. Alig egy évvel később a valóság durván rácáfolt erre az értékelésre.
A kérdőívek hossza és a túl kevés számlálóbiztos kérdése negyedévvel később ismét terítékre került. Nem lehet kevesebb a kérdés, mert az INS körbekérdezte a népszámlálás adatait hasznosítani kívánó minisztériumokat, és egyik sem volt hajlandó lemondani egyes információkról, válaszolta Tudorel Andrei a központi bizottság 2021. júliusi ülésén.
Ezúttal Horváth István vetette fel (.pdf, 7. oldal), hogy ha az INS 30-40 százalékos önkitöltésre számít, akkor a lakosság 60-70 százalékát számlálóbiztosokkal kell felmérni, ennyi biztos megfizetésére pedig nincs elég pénz a népszámlálásra előirányzott büdzsében (.pdf, 2. oldal). Az INS elnöke teljesen másképp látta: szerinte a pesszimista forgatókönyvre, 15 százalékos önkitöltésre számolták ki a biztosokra szánt pénzt, és a lakosságnak legalább 25-30 százaléka fogja saját maga kitölteni a kérdőívet, számlálóbiztos nélkül.
A bizottság júliusi ülése a jóslások fényében már-már komikusan zárult. Ahhoz képest, hogy a népszámlálásban mekkora önkéntes munkára számítottak a lakosság részéről, két minisztérium képviselője el se ment erre az ülésre (.pdf, 8. oldal). Holott ekkor a bizottság már több mint egy éve működött.
2011-ben a számlálóbiztosok öt lépcsőházat kaptak, ahonnan minden lakó adatait fel kellett vegyék. 2022-ben sokkal nagyobb zónákra osztották be a biztosokat az online önkitöltés miatt. A lakások sokkal nagyobb távolságra voltak szétszórva egymástól. A kontaktoláshoz legalább másfél próbálkozásra van szüksége egy számlálóbiztosnak, ami azt jelenti, hogy a lekérdezéshez körülbelül kétszer kell elmenjen minden helyszínre, tudtuk meg Horváth Istvántól.
Tényleg nem volt elég számlálóbiztos
A legnagyobb baj mégis a legtöbb lakossal rendelkező Bukarestben jelentkezett. Országosan 20 ezer számlálóbiztost terveztek alkalmazni, akiknek a képzését be kellett fejezni a népszámlálás kezdete, 2022 márciusa előtt.
Viszont a Bukarestbe szánt 1650 biztos helyett csak 659 dolgozott ténylegesen, tudta meg a Szabad Európa portál tavaly júniusban az INS szóvivőjétől. Egy részük rögtön a képzés után felmondott, egyesek a tanulmányaik miatt szakították meg a számlálást, mások azért, mert nem boldogultak a túl nehézkes online platformmal.
Végül a lakosság 46,8 százaléka töltötte ki érvényesen az online kérdőívet saját maga vagy biztos segítségével az önkitöltési munkapontokon. A digitális kompetenciák felmérésekor inkább erre az arányra lehetett számítani, utalt Horváth az előzetes kutatásokra, majd hozzátette: Bulgáriában „54 százalékban használták az online önkitöltést, ezért a románok azt mondták, hogy nekik hatvan százalék is menni fog”.
Hibás volt vagy épp lefagyott a kérdőív
A legnagyobb probléma az online kérdőívvel az volt, hogy le lehetett zárni anélkül, hogy a kitöltő minden kérdésre válaszolt volna. Ez ellentmond a népszámlálási törvénynek (III. Fejezet, 22. Cikkely, 7/c), amely szerint kivétel nélkül válaszolni kellett mindegyik kérdésre.
Az önkitöltős szakaszban 2,1 millió hiányosan, vagy duplán, vagy lakatlan lakásokkal kitöltött kérdőív keletkezett, közölte a statisztikai intézet május végén. Később a számlálóbiztosok által kitöltött kérdőívek közül mintegy félmillió bizonyult hiányosnak, közölte az intézet Mircea Kivu szociológussal, aki nyilvánosan háborgott az ismeretlen nemzetiségű és vallású polgártársaink magas hányada miatt.
A hiányos kitöltés egyik oka az lehetett, hogy a kérdőív túl hosszú volt, a felhasználók egy része ráunhatott, és a felület megengedte, hogy hiányosan is lezárják, vélekedett a kolozsvári kerekasztalon Kiss Tamás. Emiatt nem lehet majd reálisan felmérni a nemzeti közömbösség arányát, magyarázta a szociológus. Azok, akik nem akarták közölni a nemzetiségüket, azért is mosódtak össze azokkal, akiknél lefagyott a platform vagy nem volt türelmük kitölteni a kérdőívet, mert a nemzetiség kérdésénél nem volt meg a Nem válaszolok lehetősége.
Másrészt az önkitöltők azzal szembesültek, hogy sokszor lefagyott az oldal, illetve hibákat adott. Például az egyik felhasználó észrevette, hogy az egyik orvosi egyetem szakirányai közül csak az építészetet lehetett kiválasztani. A családosok fennakadtak azon, hogy gyermekeik regisztrálásához azok e-mail címét is meg kellett adniuk, akkor is, ha csak hat évesek vagy még kisebbek voltak.
Négy napig várták, hogy feltámadjon a platform
A biztosokat az általuk beküldött kérdőívek száma alapján fizették ki. Tudunk olyan biztosról, aki a népszámlálás legelején, március 16-án üzenetben küldte szét a saját azonosító kódját az ismerőseinek, hogy vezessék be a kérdőívbe. Így azok után a kérdőívek után is kaphat pénzt, amelyeket nem az ő segítségével töltöttek ki. Mindenesetre fél évvel később még egyetlen biztost sem fizettek ki.
Egy másik számlálóbiztos névtelenséget kérve osztotta meg velünk a személyes tapasztalatait. Ő Kolozsváron dolgozott az egyik önkitöltős munkaponton. „Az állandó munkapontokhoz az első hónapban szinte senki sem jött el, mivel kevés volt a reklám, az emberek nem is tudtak erről a lehetőségről. Az első hónapban főleg az ismerőseim kérdőívét töltöttem ki, sokszor munkaidő után, amikor ők is ráértek”, mesélte a biztos.
Nem volt minden munkapontnál ivóvíz, és olyan termekben is kellett dolgozniuk, ahol nyáron is hideg volt. Emiatt sok konfliktusuk volt a városvezetéssel, vázolta a számlálóbiztos.
A legnagyobb nehézséget mégis az online platform lefagyása okozta. Az applikáció napokig nem működött, amiről sem a biztosokat, sem a lakókat nem értesítették. „Volt olyan hét, amikor az emberek négy napon keresztül kerestek fel minket, és egyiken sem tudtuk regisztrálni őket. Máskor órákig kellett várjanak, ha lefagyott a rendszer. Ha akadozva töltődött be az oldal, akkor egyes adatok törlődtek, azokat újra be kellett vezetni. Ilyenkor próbáltam megnyugtató és türelmes lenni az emberekkel. De úgy gondolom, hogy az átlátható kommunikáció sokat javíthatott volna a helyzeten: ha értesítik a lakosságot, hogy épp nem működik a platform”, mesélte a számlálóbiztos.
Azt is elmondta, hogy a biztosok is nagyon nehezen találták meg az oldalon az egyetemi karok szakirányát és a munkahelyi beosztások elnevezéseit. Viszont kaptak egy listát az összes válaszlehetőség kódjával, és azt használták.
A számlálóbiztos olyan bérlőket is regisztrált, akik bérleti szerződés nélkül laktak a tényleges lakásukban. Ilyenkor gyors megoldásként a személyi igazolványukon szereplő állandó, de nem tényleges lakhelyüket vezették be a rendszerbe.
Sok esetben kellett segítsen olyanoknak, akiknek nem sikerült az online önkitöltés. Olyanokról is tudunk, akik azért nem töltötték ki az online kérdőívet, hogy ne hibázzanak. Várták a kérdezőbiztosokat, de azok nem szálltak ki hozzájuk.
A kolozsvári számlálóbiztos nem találkozott olyan esettel, hogy valaki vegyes etnikumot akart volna bediktálni vagy vacillált, hogy melyiket válasza. Olyanokkal sem, akik a roma nemzetiség helyett a cigányt szerették volna bediktálni. Viszont úgy gondolta, hogy beszélt olyan romákkal, akik román etnikumúnak és anyanyelvűnek íratták be magukat.
A roma kisebbség sokkal nagyobb, mint a népszámlálási adatokban
Kiss Tamás elmondta, hogy a romák körülbelül harmada vallotta magát románnak a népszámláláson. Úgy vélte, „a romák aránya a népszámlálási adatok szerint csak 3,4%, de valójában tudjuk, hogy 8-9%-os ez az arány.”
A kataszteri nyilvántartásban nem szereplő informális telepeket és a kollektív szálláshelyeket a polgármesteri hivatalok kellett, hogy felleltározzák, és számlálóbiztosokat kellett küldeniük oda. Cătălin Manea, a Pro-Europa Roma Párt elnöke a TVR -nek adott interjújában arról beszélt, hogy tíz roma telepről is tud, ahova biztosan nem mentek el számlálóbiztosok.
„A számlálóbiztosok a roma lakóövezetekben nem végeztek alapos munkát. Többszöri látogatás és alapos adatfelvétel kell ahhoz, hogy a telepeken lakókat számba tudják venni”, mondta el Horváth István is.
Többen vagyunk, mint ahogy az INS gondolta?
Az Országos Statisztikai Intézet még a népszámlálás előtt közzétett egy listát a legális lakónépesség becsült számával. Bár feltúrtuk a népszámlálás honlapját, nem találtunk leírást arról, hogy ez a lista pontosan mi alapján készült. Az előzetes adatok tavaly decemberi közlésekor jegyezte meg az INS, hogy a népszámlálás 30 ezerrel több embert talált, mint a becsült célszám.
A valamivel több mint 19,02 millió fős listán azok szerepelnek, akik feltételezhetően Románia lakosságához tartoztak 2021. december elsején. Ők a legális lakónépesség, akiknek van romániai személyi számuk (CNP), és az utóbbi néhány évben adóztak vagy egészségügyi biztosítást fizettek itthon, magyarázta Horváth István. Ha például valaki külföldön él, nem mondott le a román állampolgárságáról, és utoljára 2007-ben adózott itthon, felvették erre a listára. Annyi is elég, ha a külföldön dolgozó román állampolgár fél évente hazalátogat, és amúgy is küld pénzt a rokonainak, írta körül Horváth.
Ezeket az adatokat az adóügyi, munkaügyi, egészségügyi, oktatási vagy más közigazgatási adatbázisokból rakták össze, magyarázta Veres Valér. A hazai népszámlálásra eleve azok regisztrálhattak, akik rajta voltak ezen a listán.
Ezekből az adatokból a népszámlálás kellene átszűrje, hogy valójában mekkora a reális lakónépesség Romániában: akik több mint 12 hónapja állandó jelleggel az országban élnek, magyarázta Horváth. A népszámlálási törvény szerint ide tartoznak azok a román állampolgárok is, akik kevesebb mint egy éve költöztek külföldre, és a külföldön dolgozó diplomáciai, katonai és tengerészeti személyzet is. Azokat is ide kellett számolni, akik 2021. decembere óta hunytak el, hisz a népszámlálás referenciadátuma 2021. december 1.
A statisztikai intézet homályosan kommunikál
A statisztikai intézet úgy tervezte, hogy a hiányosan beküldött kérdőíveket nem érvényesíti, hanem azoktól a személyektől újra bekéri az adataikat a számlálóbiztosok segítségével. Csakhogy ez nem mindig történt meg.
A 19,05 milliós népesség 4,8 százalékát egyáltalán nem érték el, derül ki az INS december végi közleményéből. Ez visszaszámolva 914 ezer olyan személyt jelent, aki nem töltötte ki a kérdőívet, és nem is keresték fel számlálóbiztosok. A következő bekezdésben jelzi az intézet, hogy körülbelül egymillió ember bizonyos adatait adminisztratív és statisztikai adatbázisokból emelte át. Azt nem jelzi egyértelműen a közlemény szövege, hogy ez a két csoport ugyanaz-e.
Ahogy azt sem jelzi, hogy eközött a kb. egymillió között volt-e olyan, aki elkezdte, de hiányosan töltötte ki a kérdőívet. Azt sem jelezte sem májusban, sem december végén, hogy a 2,1 millió önkitöltött, de nem érvényesített kérdőívből hány embert emelt át mégis a tényleges népesség számába, hány nem közölte a vallását, nemzetiségét, anyanyelvét, hány volt a duplán elmentett kérdőív. Ugyanígy nem közölt részleteket a számlálóbiztosok által hiányosan beküldött, mintegy félmillió kérdőívről.
„Az korrektnek tűnt, hogy milyen adatbázisokat használnak fel az imputáláshoz, de alapvetően mi nem voltunk beavatva abba, hogy ezeket hogyan kombinálják, ha ellentmondó adatok vannak bennük, melyik a prioritás” ‒ mondta el Horváth István. „A népszámlálási bizottság nem is kérdezett rá, hogyan egészítik ki a hiányos lekérdezéseket, mivel még úgy volt, hogy azokat nem fogadják el, hanem újra lekérdezik számlálóbiztosokkal” ‒ tette hozzá.
Horváth elmondta, a végleges adatoknál fogjuk majd látni, hogy hány kérdőívet érvényesítettek. Ki lehet majd következtetni a részletesen leírt háztartások számából is. Azaz ha egy kérdőívben szerepel, hogy a lakásnak jól szigetelő ablakai vannak-e, akkor azt a kérdőívet olyasvalaki töltötte ki, aki ott él, vagy számlálóbiztosként járt a lakásban.
A teljes mértékben adatbázisokból átemelt lakosságnál biztosan hiányzik a nemzetiség, anyanyelv és vallás, mert ezeket a román állam közigazgatása 2006 óta nem tartja nyilván.
Egyébként egyes uniós országok a teljes népszámlálást imputálással oldják meg, tudtuk meg a kerekasztal beszélgetésen. Például Olaszország teljes mértékben a különböző nyilvántartásainak az összefésülésével határozza meg lakosságának 2021. decemberi számát.
A referenciaidőpont és a népszámlálás közötti hosszú idő, a lakosság nem megfelelő tájékoztatása arról, pontosan kiket kell megszámolni, az INS elavult imidzse keltette bizalmatlanság, a megcáfolatlanul hagyott híresztelések és az ideiglenesen migráló munkaerő bizonytalan élethelyzete miatt Mircea Kivu szociológus annyira bizonytalannak tartja a hazai adatok egy kisebb, de jelentős részét, hogy a Libertateának adott interjújában is megismételte év eleji javaslatát. Szerinte az adatok pontosítása érdekében nem tíz, hanem öt év múlva kellene Romániában újabb népszámlálást rendezni.
De mire jó a népszámlálás, ha nem pontos?
A népszámlálási adatok nem váltják ki az Európai Parlamentben az egyes tagországoknak járó helyek automatikus újraosztását ‒ nyilatkozta megkeresésünkre dr. Fábián Gyula jogász, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Sapientia jogi karának oktatója.
Az EP-helyek számát a Lisszaboni Szerződés szabályozza, egy ekkora horderejű alapszerződést pedig az EU nem fog felülvizsgálni a belátható jövőben. Románia Horvátország csatlakozásakor veszített egy helyet, amit Nagy-Britannia távozásával visszakapott, így továbbra is 33 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe, részletezte Fábián Gyula.
A tagállamok népessége ott számít igazán, ahol a fontos döntéseket hozzák: a legalább negyedévente összeülő Európai Tanácsban. A tagállamok kormányfőiből, államfőiből álló Tanácsban szavazáskor 2014 novemberétől a minősített többséghez három feltételnek kell egyszerre érvényesülnie, magyarázta a jogász:
- a tagállamoknak legalább 55 százalékának,
- és legalább 15 tagországnak a vezetője szavazhat meg valamit,
- de csak úgy, ha országaikban él az Unió népességének legalább 65 százaléka.
A jelenlegi arányok szerint a román kormányfő, államelnök vagy ágazatonként valamelyik miniszter az Európai Tanácsban az uniós népesség 3,87 százalékát képviseli, mondta el dr. Fábián Gyula.
A statisztikai adatok, így a népszámlálás is kiemelten fontos, hogy tudjuk, mink van ebben az országban, és ez alapján fejlesszük az egész országot, nyilatkozta megkeresésünkre dr. Balogh Márton, a kolozsvári BBTE Közigazgatás és Közmenedzsment Intézetének docense. Közpolitikák biztosan nem, és tudomása szerint törvény sem írja elő, hogy kötelező a népszámlálás adatait használni egy-egy fejlesztés vagy stratégia megalapozásához.
Mivel Romániában ritkán előrelátható, hogy mikor milyen fejlesztési pénzek érkeznek egy településre, ezért a stratégiákba sokmindent beleírnak. Inkább kívánságlistákra emlékeztetnek, mintsem operacionális dokumentumokra, illusztrálta Balogh Márton.
Viszont uniós finanszírozási programok tervezésekor a megalapozó tanulmányokhoz muszáj statisztikai adatokat használni. Például a megyei munkanélküli statiszikákból derül ki, hogy érdemes-e egy adott megyében munkahelyteremtési programot futtatni, magyarázta az oktató.
Diákjainak is azt tanítja, mondta, hogy minden döntés, terv, projekt megalapozásához, a problémák megértéséhez és megoldásához pontos és hiteles adatokra van szükség. Arra biztatja őket, hogy majdani hivatalnokokként az adataikat megbízható forrásokból vegyék. Például egy település fejlettségének felmérésekor ne csak a polgármester panaszaira figyeljenek, hanem arra is, mi áll a település évente frissített adatlapján, kérjenek ki adatokat a statisztikai hivataltól, és figyeljenek az eltérésekre, ha találnak ilyet például a mezőgazdasági hivatal és a kifizetési ügynökség adatai között.
Balogh úgy véli, a hazai közigazgatás is el kellene hogy jusson oda, hogy a döntések adatok alapján szülessenek és ne személyek szubjektív meglátásai alapján.
És hányan vagyunk mi, magyarok?
A 2022 december végén közzétett statisztikákból kiderült, hogy a lakosság 14 százalékának nem ismerjük a kulturális jellemzőit. A 19,05 milliós lakosságból
- csak 16,56 milliónak ismerjük az etnikumát,
- 16,55 milliónak az anyanyelvét
- és 16,55 milliónak a vallását.
Azt nem tudjuk, hogy ezek között pontosan mekkora az átfedés.
Hogy hány magyar nemzetiségű ember bújik meg a közel 2,5 millió ismeretlen etnikumú között, arról eltérnek a szakértői vélemények: 4-6 százalék között ingadoznak. De a legkisebb aránnyal is számolva legalább 111 ezer magyar lehet közöttük, akik ha az országban élnek, akkor fel fognak bukkanni a magyar intézményekben, például a gyerekek az óvodákban, iskolákban, mondta Veres Valér a kerekasztal beszélgetésen.
A mintegy 16 568 900 millió lakosból, akik bevallották a nemzetiségüket, 1 002 151 személyt regisztráltak magyarként. A szociológusok elmondták, nem az összlakosság, hanem csak az etnikumát bevalló népességhez viszonyítva számolják majd ki, hogy mely településeken éri el a magyar kisebbség legalább a 20%-os arányt. Azaz ahol kötelező a hivatalokban is használni a kisebbségek nyelvét.
Településenkénti statisztikai adatok három-öt hónap múlva várhatók, jósolta Horváth István annak alapján, milyen gyorsan váltak véglegessé a 2011-es népszámlálás adatai.
Vegyük észre, hogy nemcsak a székelyek beszélnek magyarul
Romániában a magyarok aránya az 1992-es 7,1 százalékról a tavalyi adatok szerint 6 százalékra csökkent. Szám szerint 1,6 millióról 1 millióra. A félelmet, ami az erdélyi magyar közösség fogyása körül burjánzik, paradigmaváltással lehetne oldani, ajánlják a szociológusok. Kiss Tamás szerint a magyar közösség identitáspolitikáján kellene változtatni: új formában, multietnikus nyelvi-kulturális közösségként elképzelni az erdélyi magyarokat.
„Az etnikumról fokozottan áthelyezném a hangsúlyt az anyanyelvre. Minden népszámlálással növekszik azoknak a száma, akik nem magyar nemzetiségűként, de magyar anyanyelvűként határozzák meg magukat”, mondta el Kiss Tamás. A legutóbbi népszámlálás kereszttáblái alapján 32 ezer roma etnikumú, de magyar anyanyelvű, illetve 24,6 ezer román etnikumú, de magyar anyanyelvű állampolgárt regisztráltak. 36 ezerrel több személy mondta, hogy magyar az anyanyelve, mint ahányat magyar nemzetiségűként regisztráltak.
A nem egy etnikumú, hanem multietnikus nyelvi-kulturális közösségbe beleférnének a vegyes családokban élők, a romák, illetve hosszú távon akár a bevándorló munkavállalók gyermekei is, érvelt Kiss az elképzelés mellett.
„Például, ha lesz ezer migráns hátterű munkavállaló Sepsiszentgyörgyön, akkor az a kérdés, hogy ezeknek a gyerekei mind román iskolába fognak járni, vagy lesz valamilyen stratégiája a magyar eliteknek arra, hogy a magyar oktatást válasszák. Ha nem is közpolitikai elképzelések szintjén, de legalább legyen valami fantáziája a magyar elitnek, hogy ezzel a kérdéssel valamit kezdjen”, mondta Kiss.
A vegyes házasságokból nem egyenlő arányban kerülnek ki román és magyar nemzetiséget valló gyerekek, hanem átlagosan a negyedük fogja magát magyarnak tartani, a háromnegyedük románnak, illusztrálta Veres Valér egyúttal azt is, miért gyors az asszimiláció a szórvány vidékeken, ahol nagyon gyakoriak a vegyes házasságok.
„A magyarul beszélő romák a kisebbségi intézményeinkhez kapcsolódnak úgy, hogy közben nincs egyenlő társadalmi részvételük. Az RMDSZ-re szavaznak úgy, hogy az RMDSZ-es tisztségviselők között nincsenek romák. Magyar iskolákba járnak, de ez gyakran szegregált iskolákat jelent jóval alacsonyabb oktatási színvonallal. Közben nem szólhatnak bele az oktatási folyamatokba, például a magyar nyelv és irodalom tankönyvben sem jelennek meg roma költők és írók”, magyarázta Kiss a magyar anyanyelvű romák dupla marginalizációját. Szerinte mindenkinek az érdekében állna, hogy olyan magyar intézményeket működtessünk, amelyekben otthon érzik és meg tudják jeleníteni magukat a magyarul beszélő romák.
Mit képzel az RMDSZ az erdélyi magyarokról?
Azt Kiss Tamás is kétli, hogy az RMDSZ rendszerszerű családpolitikát tud építeni úgy, hogy nagyon kisebbségi koalíciós partnerként a szükséges politikai struktúrát nem birtokolja. Viszont az a pár ötlet, amit az RMDSZ családpolitikaként népszerűsít, nem az erdélyi magyarság többségének szól.
Például a családi hitelopciókkal az RMDSZ a folyamatosan gyarapodó, középosztálybeli családokra fókuszál. „Ez abszolút kompatibilis a román középosztály önképével és a román politikai osztályon belül meglévő neoliberális konszenzussal is, csak kevésbé kompatibilis a magyar közösség társadalmi szerkezetével”, magyarázta Kiss.
Ugyanis az erdélyi magyar népességben nem a középosztálybeliek dominálnak, hanem a prekariátusra emlékeztető réteg van többségben. Dolgoznak, de nem feltétlenül formális alkalmazásban, hanem külföldi szezonmunkából és mezőgazdálkodásból élnek meg. A romániai szociálpolitikákban ezek az emberek elesnek az anyagi juttatásoktól, és a magyarok valószínűleg még nagyobb arányban esnek ki ezekből a közpolitikai elképzelésekből, mint a románok, vélte Kiss Tamás.
Ezt Veres Valér is megerősítette: „Aki nem alkalmazottként dolgozik valahol, az ezeket nem tudja igénybe venni. Ez a politika az alsó osztályok szaporodását nem akarja támogatni. Nem szoktunk ilyeneket mondani, de ez az igazság, és látni kell, mert hosszú távon lesznek következményei.”
A nyitókép forrása: Freepic.com. Grafika: Rawpic
