A „problémás” vagy „rossz” gyerek címkét kapja, aki viselkedés- vagy tanzavaros. A társadalom gyakran előítéletekkel tekint a speciális oktatási intézményekre, az SNI-sek könnyű célpontjaivá válnak az iskolai bullyingnak és a munkahelyi zaklatásnak.
Cikkünkben a történeti előzmények fényében tárgyaljuk a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatáshoz való hozzáférését Romániában. Kevés gyerek jár speciális oktatásba, sokan tanulnak integráltan, és mégtöbben vannak azok az SNI-sek, akiket hivatalosan nem diagnosztizáltak.
A cikk első részében egy speciális oktatásban tanuló gyerekről és szülei dilemmáiról olvashatnak. A második részében fejlesztőpedagógusok elemzik az integrált oktatást és a kisegítő pedagógusok tetemes hiányát. Statisztikai adatokat is közlünk hat olyan megye tanfelügyelőségétől, ahol jelentős arányban vagy többségében élnek magyarok. A harmadik részben azokról az SNI gyerekekről olvashatnak, akik a gyermekvédelem gondozásában állnak és speciális oktatásban részesülnek.
Nehezen veszi észre egy szülő a másságot
Kinga egy háromgyerekes édesanya, aki egy Csíkszeredához közeli faluban lakik családjával. Gyerekeit a falusi iskolába szerette volna íratni, mert meggyőződése, hogy nem a versenyorientált városi iskolák nyújtják a legjobb nevelést számukra. De legnagyobb gyermekénél mégsem volt erre lehetőség, más szempontokra kellett figyelnie az iskolaválasztáskor.
“Ha falun lakunk, ahhoz a közösséghez tartozunk, s ott járnak iskolába. Nincs rossz iskola, nincs jó iskola, vannak pedagógusok és vagyunk mi. Azt a kettőt összerakjuk, s akkor viszontlátásra” – mesélte Kinga az eredeti tervekről.
Az édesanya beszámolt nekünk arról, ahogyan gyanakodni kezdett legnagyobb gyermeke, Márti fejlődésére (a gyerek nevét megváltoztattuk – szerk. megj). Miután a második gyermeke is megtanult járni, akkor vette észre, hogy a kicsi Mártihoz képest sokkal magabiztosabban mozog, aki mikor szaladt, a karjait csak lóbálta maga mellett. Kinga visszagondolva jött rá, hogy Mártinál csecsemőkorban kimaradt az átfordulás, a mászás és a végtagok kombinált mozgatása.
A kognitív fejlődés épp ellenkezően történt Márti esetében. Egy évesen már kerek, bővített mondatokban beszélt, de furcsamód úgy, hogy egyáltalán nem használt ékezetes magánhangzókat. Az á, é, ö, ü hangok teljesen kimaradtak, és az í, ó, ú-t is röviden ejtette. „Azt mondta, hogy feher. Olyan édeske volt hallani”, mesélte Kinga, aki aggódott, hogy a gyerek hogyan fog megtanulni helyesen beszélni, és később írni.
Mártiból ömlött a szó, egész nap csacsogott, de a napközis korú lánykát sehogy sem lehetett rávenni az alvásra. A felgyűlt energiákat beszéddel vezette le, és ha elkezdett egy történetet mesélni, akkor abból semmivel sem lehetett kizökkenteni, amíg a végére nem ért. Emiatt a napköziben szocializációs problémái is lettek. Bár mindenkivel szemben kedves és segítőkész volt, és semmiféle agresszió nem volt a viselkedésében, mégis egyre nehezebben illeszkedett be, és elszigetelődött a csoport többi tagjától.
Az édesanya elmesélte, hogy ekkortájt vették észre azt is rajta, hogy Mártinak a szemkontaktus tartásával is problémája van: ha kérdezel, rád néz, majd azonnal el is kapja tekintetét.
Merész döntés orvoshoz vinni egy értelmesen csivitelő gyermeket
Sokak számára nem egyértelmű az, hogy minden kis mozgászavarral vagy beszédhibával orvoshoz kell-e menni. Még szégyenli is a szülő, hogy esetleg túlaggódja magát, ha a gyerek 8 hónaposan még nem mászik és 2 évesen még nem beszél tisztán, mondta Kinga.
Az édesanya Mártit végül négy és fél éves korában vitte el gyermekneurológushoz. Sajnos nem az óvónénik, az óvodai tanácsadó vagy a családorvos javaslatára, hanem a saját kíváncsiságának köszönhetően.
„Egyszerűen meg akartam tudni, hogy én ezzel mit kezdjek. Hogy mondjon nekem valaki valamit, hogy nem megszokott, hogy az a gyerek reggeltől estig beszél”, így Kinga.
A neurológus a kislánynál két feltételezhető idegrendszeri másságot állapított meg: a figyelemhiányos hiperaktivitás zavart (ADHD) és a korai autizmus spektrumzavart. Márti tünetegyütteséből a hiperaktivitása a túlbeszélésben nyilvánult meg, az autizmus spektrumzavar gyanújára az adott okot, hogy nem tartja a szemkontaktust, mondta el édesanyja.
Klinikai pszichológus is megvizsgálta Mártit, és megállapította, hogy a kislánynak sajátos igényei vannak a fejlesztés terén. Az orvosok azt javasolták a szülőknek, hogy kérjék ki a sajátos nevelési igényt (SNI) igazoló bizonylatot. (Románul a sajátos nevelési igényű gyerekek (SNI): copii cu Cerințe educaționale speciale (CES). Románul az SNI bizonylat: Certificatul de Orientare Școlară și Profesională)
De mi az a sajátos nevelési igény? Ugye nem betegség?
Nemcsak az ADHD-s gyerekek sajátos nevelési igényűek, a fentieken túl még számtalan féle diagnózissal lehet ezt a besorolást igényelni.
Az SNI egy gyűjtőfogalom, gyakorlatilag minden beletartozik, ami a megszokottól eltérő, negatív irányú fejlődés, magyarázta Orbán Réka gyógypedagógus, a BBTE Alkalmazott Pszichológia Intézetének munkatársa.
„Ide tartoznak a gyógypedagógiai klasszikus kategóriák, mint például a mozgássérülés, látássérülés, hallássérülés, az autizmus, a viselkedési és érzelmi zavarok, a specifikus tanulási zavarok, az intellektuális képességzavar, az ADHD, tehát a hiperaktivitás és figyelemzavar problematikája”, foglalta össze a gyógypedagógus.
Az SNI többféleképpen alakulhat ki: egyrészt lehet örökletes, ami továbbadódik a család génkódjában, másrészt okozhatják olyan sérülések, amelyek a magzatot érik terhesség alatt, a születés során, illetve születés után.
Például okozhat a magzatnak agyi diszfunkciót, ha a terhesség alatt az anyát bántódás éri, agresszív, toxikus környezetben él. Vagy például, ha a szülés idején a csecsemő egy kis időre nem kap oxigént. Az SNI önmagában nem jelent intellektuális képességzavart, az csak az SNI egyik alcsoportját képezi.
Az SNI nem kinőhető. Gyakran halljuk a szülőktől, hogy „majd kinövi a gyermek”, de nem így van. Még a legenyhébb tanulási zavar is egy életen át tart. „Amennyire lehet, a képességeit fejlesztjük és tanítunk neki olyan stratégiákat, amelyekkel jobban tud boldogulni az iskolában. De az SNI gyereknek minden új helyzetben újra előjönnek majd a nehézségei”, magyarázta a gyógypedagógus.
Napjainkban már azok is megkaphatják az SNI bizonylatot, akik valamilyen betegség miatt hosszabb ideig kimaradnak az iskolából. Ha a hiányzás kihat egy gyermek tanulási fejlődésére, „akkor az feltételezi azt, hogy külön foglalkozást igényel”, tette hozzá Orbán Réka.
Nem bonyolult az SNI bizonylat megszerzése, ha már látta orvos a gyereket
Kinga a kislányának a megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központnál (CJRAE) tudta kérvényezni az SNI bizonylatot. Ez az intézmény minden megyeszékhelyen működik és egy szakbizottság (SEOSP) bírálja el a beadott dossziékat.
A SEOSP szakbizottság a gyermek továbbtanulási lehetőségeihez is orientációt nyújt. Az SNI bizonylattal rendelkező gyermekeknek négyféle oktatási formát javasolhatnak. Mehetnek speciális iskolába, ahol kis létszámú osztályokban, gyógypedagógiai végzettségű tanárokkal, adaptált tantervvel tanulhatnak. Ugyanilyen oktatási formában tanulhatnak külön speciális osztályokban, az általános oktatási intézmények keretében.
Vagy beiratkozhatnak az általános oktatásba, ahol integrált oktatásban részesülnek és egyéni fejlesztésekre járhatnak az iskola gyógypedagógusához. Negyedik lehetőségként a legsúlyosabb esetek otthoni oktatásban is részt vehetnek, mondta el Szabó Irén-Ottilia, a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ igazgatója és a szakbizottság elnöke, aki nyolc évig dolgozott tanítóként.
Megvizsgálják a benyújtott dossziét, aminek többek között tartalmaznia kell egy szociális ankétot, a szakorvosi vizsgálatok eredményét és egy pedagógusi szakvéleményt (az iratcsomó tartalma a CJRAE weboldalán elérhető, például a Hargita megyei itt). A szakbizottság minden olyan esetben behívja a szülőt a gyerekkel együtt felmérésre, amikor a bizonylatot első alkalommal igénylik. Ez alapján döntenek arról, hogy milyen típusú oktatást tanácsolnak a gyereknek, mondta el Szabó Irén-Ottilia.
A magyar nyelv sok helyen gondot jelent
A magyar gyerekeket nem tudják minden megyében anyanyelven elbírálni. Például Kolozs megyében a szakbizottság tagjai nem tudnak magyar nyelven beszélni a gyerekekkel, így csak az orvosi, gyógypedagógusi és klinikai pszichológusi szakvéleményre hagyatkozva állítják ki az SNI bizonylatot, tudtuk meg Orbán Rékától.
A bizonylat megszerzésében a szakemberek elérhetősége jelenthet nehézséget a szülőknek. Gyakori, hogy csak magánrendelőkbe tudják elvinni a gyereket, ahol fizetni kell a kivizsgálásért, mert a környék kórházában nem dolgozik magyar nyelven beszélő klinikai pszichológus és gyermekneurológus. Ez sok hátrányos helyzetű családot megakadályoz abban, hogy kiállíttassák az SNI bizonylatot, beszélt Orbán Réka a kolozsvári helyzetről.
Csíkszeredában például 2018 óta megkönnyítették az eljárást. A megyei kórház alegységeként működik a Lelki Egészség Központ, ahol ingyenesen kivizsgálják a gyerekeket.
Az SNI bizonylatot négy éves ciklusokban (óvoda, elemi iskola, gimnázium, középiskola) hosszabbítják, de lehet akár csak egy évre is kiállíttatni. A fejlesztőpedagógusok ehhez egyeztetett ciklusokban dolgoznak a gyerekekkel, mondta el Orbán Réka.
Az SNI bizonylattal járnak szociális juttatások is. „A gyerek kap körülbelül havi 250 lej értékű segélyt egy szociális bankkártyára, és tavalytól van energiakártyánk is, amelyre évi 2700 lejes támogatást kapunk”, mondta el Kinga.
A 2017/564-es törvény vonatkozik az SNI-sek támogatására, amit a napi élelmiszerre, bentlakásra, tanfelszerelésre és ruházatra kapnak. A pontos összegek táblázata a 2022/838-as kormányhatározatban található meg.
Ezen kívül az SNI gyerekek kaphatnak más szociális juttatást is. „Viszont azok az SNI-sek, akik nevelőszülőknél vagy családi típusú otthonokban nevelkednek, nem kapják meg az SNI bizonylattal káró juttatásokat, mert ők már a gyermekvédelmi rendszeren belül részesülnek ebben”, tájékoztatott Szabó Irén-Ottilia.
Papíros lesz a gyerekem, és egy életre megbélyegzett?
Kinga arról is mesélt, hogy még a saját családjában is többször kellett érvelnie azért, hogy megértsék, az SNI bizonylat nem hátrányos megkülönböztetést jelent majd a gyereknek.
„Jaj, sérültségi besorolt lesz a gyerek attól, hogy sokat beszél?!”, vonta kérdőre egyik közeli hozzátartozója, idézte fel az édesanya.
Általában a romániai szülők félnek attól, hogy a dokumentummal betegnek titulálják a gyermekeiket, ezzel hátrányos helyzetbe kerülnek az oktatás, majd a későbbi munkavállalás terén. Aggódnak, hogy a „papíros gyermek”, ami eleve megkülönböztetés a szemükben, fiatal felnőttként szerezhet-e majd például jogosítványt.
„Nagyon sok szülő azért ódzkodik ezt a papírt kikérni, mert attól fél, hogy ez a gyerek számára egy bélyeg lesz. Nagyon sokan gondolják azt, hogy inkább megoldjuk mi, elvisszük őket magán foglalkozásokra”, mondta el Orbán Réka, majd elmagyarázta, fejlesztés nélkül nem várhatunk csodát egyik gyerektől sem.
Kimondott megkülönböztetés nincs, az SNI-s fiatal felnőttek lehetnek munkavállalók vagy szerezhetnek jogosítványt. A valóságban mégis azt látjuk, hogy a munkaadók nem szívesen dolgoztatják őket.
„Hivatalosan nem lesz hátránya. Viszont nagyon sokszor találkozunk azzal, hogy főleg a munkaadók ilyen-olyan okoknál fogva fel se veszik őket. Vagy ha felveszik őket, de utólag derül ki, hogy probléma van, akkor valamilyen oknál fogva elbocsátják. Nem azért, mert SNI, az nem szép dolog, meg törvényellenes, de akkor kitalálnak valami olyat, ami plauzibilis és elfogadható, és nem megtámadható. Ez valójában egy rejtett bélyeg”, osztotta meg tapasztalatait Orbán Réka.
Az SNI-sek is kaphatnak jogosítványt. De sokszor megtörténik, hogy valaki fiatal felnőttként még mindig a diszlexiás zavarral küzd, és hiába szeretné, képtelen megtanulni a KRESZ anyagot a jogosítvány letételéhez. Ezeknek az embereknek sokat segített volna, ha iskolás korukban már diagnosztizálják őket és megfelelő oktatásban részesülnek.
Ha nincs ott a szülő, a rendszer nem fogja gyógytornára hordozni a gyereket
„Hátra lehet dőlni egy sérültségi besorolás után, de nem érdemes”, mondta ki határozott meggyőződését Kinga. Az édesanya arról is meg kellett győzze családját, hogy a gyerek otthoni fejlesztéseket is igényel. Az első igazi kihívás a gyógytorna volt.
A kislányt a csíkszentmártoni Korai fejlesztő központhoz vitték TSMT tornára (tervezett szenzomotoros tréningre). „Egy speciális torna, a központi idegrendszer stimulálására” – magyarázta Kinga, továbbá elmondta: „ez egy fizetős szolgáltatás, nem volt olcsó”.
A szülők kitartottak, havonta egyszer Mártival eljártak a korai fejlesztőbe, ott megtanulták a gyógytornásztól a gyakorlatokat, amelyeket aztán minden egyes nap otthon végig kellett csináljanak a gyerekkel. „Már ennyi is olyan profilváltást jelentett a mindennapokban, hogy nagyon nehéz volt alkalmazkodni”, ismerte el Kinga.
„Fene gondolná, hogy milyen nehéz, hogy egy gördeszkán végighúzd a gyermekedet a szobában. Felnőtteknek is megterhelő. Bukfencezni nagyon nehezen tanult meg. Ezek szépen kisimultak, ahogy gyakoroltuk. De sírt, nem akarta csinálni. Szerintem ez nagyon kimerítő volt gyereknek is, szülőnek is. És minden nap úgy csináltuk, hogy még van két kicsi gyermekem mellette”, foglalta össze Kinga a kimerítő munkát. Az édesanya úgy gondolja, az autizmusra való hajlamot a gyógytornának köszönhetően sikerült végül kiküszöbölni.
Az édesanya itt sem állt le, mert még egy tejallergiát is sikerült diagnosztizáltatni a gyereknél. „Mert ezt a vonalat is elkezdtem követni, hogy milyen köze van a bélflórának az idegrendszerhez” – magyarázta Kinga – „állítólag a kazein nagy károkat tud okozni a gyerek idegrendszeri fejlődésére. És akkor csináltattunk egy allergia tesztet, és mit ad az isten, a gyermek teljesen kazein érzékeny.”
Beszédhibájával Márti a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központhoz járt egyéni finommotorikás foglalkozásra, amely révén fokozatosan kijavította és megtanulta az ékezetes hangok kiejtését. Ezen a foglalkozáson ingyenesen vehetnek részt az SNI bizonylatos gyerekek, de sajnos csak a megyeközpontban van tanácsadó kabinet.
Arra a kérdésre, hogy a napköziben kapott-e fejlesztést a kislány, Kinga azt felelte: „Volt a napiba egy logopédus. De nem tudom, hogy foglalkozott-e vele, mert Márti egyéb fejlesztésekre járt”, pontosabban nem beszédfejlesztésre volt szüksége.
Az SNI bizonylat még mindig stigma, a speciális iskola még nagyobb
Bár az SNI bizonylat lényege az lenne, hogy a gyereknek lehetősége legyen egy alternatív, minél inkább az ő problémáit fókuszba állító oktatásra, a közösségek gyakran stigmatizálják azokat a gyerekeket, akiknek „papírjuk” van.
Márti szülei úgy tervezték, hogy a lakhelyükhöz legközelebbi falusi iskolába íratják be a gyereket. De a tanévkezdés előtt pár hónappal, 2020 nyarán telefonhívást kaptak a Hargita megyei tanácsadó központtól, hogy a csíkszeredai Szent Anna Speciális Szakiskola elindítja az első előkészítő osztályát, ahová várnak minden SNI gyermeket. Ugyancsak a 2020-2021-es tanévtől először indítottak elsőtől nyolcadikig minden évfolyamon osztályokat.
Habár az SNI bizonylat elintézéséből végül nem csináltak nagy ügyet, annál nagyobb botrány lett Kinga családjában abból, hogy melyik iskolába írassák be a gyereket: általános vagy speciális oktatásba.
„Azt megharcoltam, mert amikor a nagyszülők meghallották, hogy a Szent Annába adom, nagyon tiltakoztak. Régebb gyakorlatilag oda jártak iskolába a fogyatékosok, és inkább a gyermekvédelmisek”, mondta el Kinga a megbélyegzésről.
Kinga végül egyetlen érvvel tudta meggyőzni saját tiltakozó családját, hogy a speciális iskola mellett döntsenek. „Azt mondtam, hogy egy 25 fős osztályban nem fog boldogulni, sem ő, sem a tanár. Az a gyerek, aki megcsinál mindent, de csak akkor, ha a hátánál állsz, és tudja, hogy ott vagy, akkor nem áll fel és nem szalad el”, mesélte az édesanya.
A speciális iskolában afterschool is van minden délután, ez is döntő érv volt a szülőknek. „Azzal győztem meg a férjemet, hogy látom a baráti társaságunkban, hogy elsős vagy másodikos gyermekekkel egész délután tanulnak, sokszor este kilencig. Nem akarok ilyet, és nem jó ez így, ismételgettem. Inkább adjuk be egy három fős osztályba. Minden szülő erről álmodik, illetve máshol ezért kemény pénzeket fizetnek”, foglalta össze Kinga az otthoni döntés hátterét.
A stigmának komoly történeti háttere van Romániában
„A sérült gyerekeket a kommunizmus ideje alatt rejtegetni kellett, azt mondták, hogy mondjanak le róluk. Sokaknak mondták, hogy hát hagyja ott (a sérült gyermeket) a kórházban, és csináljon másikat. Speciális intézetekbe küldték őket, és gyakorlatilag a szülőnek semmi beleszólása nem volt, hogy mi történik a gyerekkel. Ez szerintem generációkon keresztül benne maradt az emberek tudatalattijában”, vázolta fel Orbán Réka a történeti előzményeit a SNI stigmának.
A hetvenes évektől volt jellemző, hogy több száz fős mammutintézeteket hoztak létre a gyermekvédelemnek, messze a városoktól, ahova begyűjtötték a sérült vagy árván hagyott gyerekeket.
„Így lett például Zsukon, a falu mellett a halmozottan sérültek intézete, ahol elvileg ellátták őket, de gyakorlatilag nem. ‘71-ben mondták azt, hogy itt vannak a Kárpátokban, jó a levegő, nincsenek mentális problémák, nincsenek sérültek, tehát nem kell se pszichológus, se gyógypedagógus, megszüntetve ezzel a szakemberképzést is országszerte”, hozott Orbán Réka egy Kolozs megyei példát.
A rendszerváltás után is megmaradt a rejtett bélyeg. „Például az egyik nagy probléma a ‘90-es évek elején az volt, hogy a speciális oktatás megtelt a szociálisan hátrányos gyerekekkel, akik igazából nem speciális nevelési igényűek, hanem valamilyen álintellektuális képességzavaruk, áldiszlexiájuk volt, ami korrepetálással, foglalkoztatással, felzárkóztatással jól kompenzálható lett volna”, folytatta a gyógypedagógus.
A gyógypedagógus itt nyomatékosította, hogy a hátrányos szociális helyzet és az elhanyagoltság önmagában még nem jelent SNI-t. „Akinek nincs olyan örökölt génkódja vagy olyan előzetes képességstruktúrája, mint a többi előkészítősnek vagy elsősnek, attól ő még nem feltétlenül SNI. Tehát ami csak a környezet által okozott probléma vagy csak kulturális másság, az nem tartozik ide.”
Mára az előítéletek visszaszorulása szemmel látható. „A ‘90-es években például, ha az intellektuális képességzavaros felnőttekkel kimentünk a piacra, úgy néztek ránk, mint a kétfejű bocira. Azt hittük, hogy csak mi vagyunk a piacon, mert mindenki félreállt. Most meg simán lehet közlekedni, mert már megszokták. Akkor amolyan csodabogarak voltunk, mert sérültek nem jártak ki az utcára”, mesélte a gyógypedagógus.
Plusz: abszolút presztízskérdés az iskolaválasztás
A szülők mindenre képesek azért, hogy a legjobb iskolába kerüljön be a gyerekük. A jelenlegi törvények szerint mindenki a lakhelyéhez legközelebbi általános iskolába kell beírassa a gyerekét. De például a szülők lakcímet is változtatnának a személyi igazolványukban csak azért, hogy a legerősebb eredményeket mutató általánosba járhasson a gyerekük, hozta fel Kinga ezt a szempontot is a beszélgetés során, és ez az SNI-sekkel sincs másképp.
Például „nagyon kemény autisták és ADHD-s gyerekek járnak délutáni fejlesztésre a Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató Központba, de általános iskolába vannak beíratva. Az általánosban csak küzd velük a tanár, az osztálytárs, mindenki”, mutatott rá Kinga.
A jelenlegi oktatási törvény nem ad specifikus ajánlásokat az iskolaválasztásra a sajátos nevelési igényű gyerekeknek. Ellenben a Művelt Románia (România Educată) oktatási törvénytervezet, amelyet legutóbb 2023. március 9-én frissítettek a minisztérium honlapján, már világosabb ajánlásokat tesz az SNI-sek oktatására.
Négy kategóriába sorolja őket (67. cikk). Mind a négynek ajánl kisegítő pedagógusokat, az első három kategóriát integrált oktatásba vagy középiskolától speciálisba, a negyediket kizárólag speciális oktatásba tanácsolja. Az első kategória a teljes tananyagot el kell sajátítsa, a másodiknak 20 százalékkal csökkentené a tananyag mennyiségét. A harmadik kategóriában a gyerekek úgy járnának integrált oktatásba, hogy a tanulásra szánt idő maximum 70%-át egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokon töltik a kisegítő pedagógusokkal.
A speciális, ahová 40 évig csak a gyermekvédelmisek jártak
Az előítéletekre példa a csíkszeredai Szent Anna Speciális Szakiskola (pdf. 206. old.), ahová Kinga nagy családi viták árán, de végül be tudta íratni Mártit előkészítő osztályba.
A 2020-2021-es tanév előtti nyáron a megyei tanácsadó központ felkeresett minden Csík környéki szülőt azzal a hírrel, hogy a Szent Annában indul speciális oktatás a kicsiknek is. De alig néhányan döntöttek a speciális iskola mellett. Például előkészítőbe a 2020-as tanévben három gyereket írattak be, de a 2022-es tanévben egyet sem, mondta el Kinga.
Az iskoláról annyit kell még tudni, hogy története miatt még mindig előítéletektől terhelt a csíki közvéleményben: ‘oda csak a kiskorú bűnözők jártak’ vagy azok, akiknek ‘nincs ki a négy kereke’. A valóság az, hogy a ‘80-as évektől speciálisként működő szakiskolába kizárólag a gyerekvédelemben nevelkedő SNI-sek és az enyhe szellemi fogyatékosok jártak. A szakiskola 9-12. osztályait napjainkban is nagyrészt a csíkszeredai Szociális Szolgáltató Központban és a kisebb családi típusú otthonokban lakó fiatalok töltik be.
Az iskola jelenlegi működéséről Molnár Szilvia igazgatóval beszélgettünk, aki több mint egy éve vette át az intézmény vezetését.
Az igazgató elmondta, az utóbbi években a környéken növekedni látták az igényt arra, hogy az elemiseknek és gimnazistáknak is indítsanak speciális oktatást. „Az általános iskolák egyre nyomatékosabban jelezték azt, hogy több és több olyan kisiskoláskorú gyermek kerül be hozzájuk, akiknek speciális oktatásra lenne szüksége.”
A speciális iskolába bejutáshoz nem szükséges felvételi vizsga, hanem a beiratkozáshoz csak az SNI bizonylatra van szükség. Az intézményben jelenleg 18 osztály működik magyar és román nyelven, amelyből öt általános- és 13 szakosztály.
Verekedés, bullying: nagyon sokat javult a helyzet
Az iskolával szembeni előítéletekről az igazgatót is megkérdeztük. Molnár Szilvia nyitott volt arról beszélni, hogy főleg a felsőévesek között, de ma is előfordul a verekedés, és a bullying mindennapos tapasztalat, de a helyzet nagyon sokat változott.
„Most úgy meg vagyok nyugodva, mert amit hallok a környező iskolákból, az nálunk kezdett kiküszöbölődni. Most már nem küzdünk olyan különleges viselkedési kihágásokkal, mint az iskolák nagyrésze. Holott még mindig úgy él a közvéleményben, hogy a Szent Anna iskola az, ahol biztosan verekedés, bűnözés van. Megkockáztatjuk kijelenteni, hogy a súlyos kihágások aránya jóval alacsonyabb nálunk jelen pillanatban, mint máshol”, mondta fellélegezve az igazgató.
A speciálisban átlagosan hat gyerek van egy osztályban. Maximum tizenketten lehetnek, de már a 10 fő is sok, mondta el Molnár. Továbbá minden tanítónő egyben gyógypedagógus is, valamint minden ötödik osztálytól tanító tanárnak kell legyen kiegészítő gyógypedagógus képzése.
“Az autistáink nagyon ügyesek, csak még a toleranciaküszöbbel van a gond. Nem megy az, hogy nagyon zajos, túl ingergazdag környezetben legyenek. Kis létszámú osztályban az autista is meg tudja tanulni kezelni a másikat. Illetve egy ADHD-s is meg kell tanulja, hogy ha túllép egy ingerküszöböt a mozgásával, akkor lehet, hogy az autista kiborul. Van egy ilyen kölcsönösség, de ez csak kis létszámmal működik”, magyarázta az igazgató.
Kevesebb tananyaggal és differenciált oktatással dolgoznak. „Itt adaptált tanterv van minden tantárgyból. Az azt jelenti, hogy az adott osztálynak a szintjéhez, a képességeihez vannak igazítva a tartalmak”, mondta el Molnár.
Az órák mellett minden diák egyéni fejlesztésekre jár hetente egy órában, amit gyógypedagógus tart. Az általános iskolásoknak van kötelező afterschool is, így a gyerekek nem kapnak házi feladatot.
Bentlakást egyelőre csak a középiskolásoknak tudnak biztosítani, a Székely Károly Szakközépiskola kollégiumában. “A jövőre nézve, amennyiben Hargita Megye Tanácsának segítségével sikerül egy nagyobb épületbe költözni, a kisdiákoknak is igyekszünk majd bentlakást biztosítani”, tudtuk meg Molnár Szilviától.
Labilis otthoni környezetben nem lehet fejlődni
„Néhány szülő úgy várja a gyógypedagógustól a változást, mint a beteg az orvostól: megvizsgál, beszedem a pirulát és meggyógyultam. Holott a gyógypedagógiai fejlesztések azért jóval hosszabb időbe telnek”, mondta el Orbán Réka az egyes SNI gyermekek szüleinek attitűdjéről.
Molnár Szilvia elmondta, hogy az SNI gyerekek szüleire is következetesen figyelnek. A kommunikáció velük napi szintű. A szülők közül egyesek túlzott elvárásokkal fordulnak a speciális iskola fele: „A szülők közül vannak, akik hozzánk menekültek az általános oktatásból. Nem mindenki tudja reálisan megélni ezt a menekülést. Vannak, akik úgy gondolják, ha már áthozzák speciálisba a gyerekük, akkor minden megváltozik. Temérdek elvárásuk lesz, amelyek tizedét sem kapta meg a gyermek a másik intézményben. Nem látják reálisan, hogy csodát éppen nem tudunk tenni. Pedig tőlünk a csodát kérik, és lehetőleg három hónapon belül. Ez a kicsik szüleire jellemzőbb, előkészítőtől ötödikig.”
Mások mintha lemondanának a gyermekük fejlődéséről, amikor átiratják általános oktatásból speciálisba: „a szülő nem tudatosan, de valójában azt várja el, hogy megértsük őt, hogy ezzel a gyerekkel nem lehet semmit kezdeni. Ezek a szülők arra várnak visszaigazolást, hogy ez úgyse működik, mutassátok már meg nekem, hogy nem működik. Ötödik osztálytól jutunk el oda, hogy már reálisabban látják a szülők is a gyereket. Persze nagyon függ attól is, hogy milyen értékrend van a családban”, egészítette ki Molnár.
Márti megtanul írni
A Szent Anna iskolában Márti osztályába járnak diszlexiás, illetve diszgráfiás gyerekek, még egy ADHD-s gyerek nagyon nagy mozgásigénnyel, valamint egy hátrányos szociális helyzetből érkező gyerek is, akit csak idősebb korában írattak be előkészítő osztályba.
Kérdésünkre, hogy ebből adódtak-e konfliktusok a gyerekek vagy akár a szülők között, Kinga azt válaszolta, hogy az előkészítősök és az elemisek nagyon jól megvannak egymással. Vannak dominanciaharcok, amik miatt lehetnek bántódások, de alapvetően ez a természetes fejlődés része.
A bullyingról kérdezve az édesanya annyit mondott, hogy a másik két gyerekét, akik általánosba járnak, több iskolai zaklatás éri, mint Mártit a speciálisban.
Az édesanya számára egy eset volt konfliktuális. Az iskola folyosóján hangos káromkodást hallott, amikor Márti után ment az iskolába. Egy ötödikes kisfiú szájából dőlt „a nemi szervek felsorolása: fentről lefele minden”.
„Jó, hogy a kisebb gyerekek bent voltak az osztályban és be volt csukva az ajtó, de ezt nem lehetett nem hallani. Megkérdeztem a tanítót, hogy mindig ilyen hangulat van a folyosón, hogy ami nemi szerv létezik, azt mindent lehet hallani? Azt mondta, hogy hát, igen. S utána hamar átköltöztették az 5. osztályt a másik iskolaépületbe”, mondta el Kinga, majd hozzátette, hogy az eset után a szülőértekezleteken elmaradhatatlan téma lett a verbális agresszió. A tanítók próbálják arra kérni a szülőket, hogy ne káromkodjanak a gyerekek jelenlétében.
Molnár Szilviát megkérdeztük arról, hogy ha észreveszik az erőszak bármilyen formáját valamelyik gyerek családjában, akkor mit szoktak csinálni, illetve van-e államilag biztosított terápiás szolgáltatás a szülőknek az ilyen esetekre.
„Az iskolának jelenleg nincs tanácsadói állása, de bármelyik gyógypedagógus kolléga nyitott a problémák egyéni vagy csoportos megbeszélésére és a közös megoldáskeresésre igény szerint”, válaszolta az igazgató, és hozzátette már előfordult, hogy a szülők igényelték a beszélgetést, de más államilag biztosított terápiás szolgáltatásról nem tudott.
Márti történetének befejezéséhez még annyit mondanánk el, hogy a kislány jól érzi magát az iskolában. Rengeteg finommotorikás gyakorlatot végeztek el vele az órákon. Előkészítő és első osztályban például nagy hangsúlyt fektettek az olló használatának megtanulására, majd második osztályban sikerült az írást is elsajátítania.
Kinga elmondta, nem hitte volna, hogy Márti ilyen könnyen megtanul írni. „Első osztályban néztem, hogy még mindig furcsán fogja az ollót vagy a ceruzát még mindig markolja. De azt olyan ügyesen kisimították az iskolában. Gondolom azért, mert nem volt hajtás, nem volt teljesítménykényszer”, értékelte Kinga.
Most az édesanya úgy látja, hogy Mártinak az alapok meglesznek már ahhoz, hogy ötödik osztálytól integrált oktatásba írassák át. Az orvosok a második osztályos Mártinak már kivették a kórlapjáról az autizmus spektrumzavart.
A legtöbb SNI gyermek nem jut ilyen könnyen hozzá a megfelelő oktatási formához
Az eddigiekben Márti történetén keresztül mutattuk be azt, hogy milyen esélyekkel indul egy gyerek, akinek a szülei felfigyelnek arra, hogy sajátos nevelési igényei vannak. Esetükben a család olyan településen lakik, ahol a gyereket könnyen be lehet íratni speciális iskolába, valamint a szülők a kiegészítő mozgásfejlesztésre is ki tudták fizetni a szociális juttatásokból vagy saját keresetből.
A következőkben be szeretnénk mutatni azt, hogy milyen fejlesztést kap egy olyan SNI gyerek, aki az általános oktatásban tanul, nem pedig speciálisban. Ez nagyban függ attól, hogy az iskolákban dolgoznak-e kisegítő pedagógusok. A lehetőségek felmérésének érdekében statisztikai adatokat kértünk hét olyan megye tanfelügyelőségétől, ahol jelentős arányban vagy többségében élnek magyarok. A cikk megjelenéséig Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Szatmár és Szilágy megyéktől megkaptuk az adatokat. Bihar megyéből azt ígérték, a hónap végéig megkapjuk a kért információkat.
A fenti táblázatban mutatjuk, hogy egyes megyékben hány SNI bizonylatos gyerek van regisztrálva jelenleg, és közülük hányan tanulnak integrált, illetve speciális oktatásban.
De mi történik, ha integrált oktatásban tanul az SNI gyerek?
Az integrált oktatásban az SNI gyerekek külön figyelmet kapnak akkor, ha van az iskolában fejlesztőpedagógus, és ha a tanárok személyre szabott tanterv mentén tudnak dolgozni velük. Egyre több iskolában van erre lehetőség, de összegyűjtöttük azokat az okokat is, ami miatt bizonyos esetekben rosszul működik a rendszer.
A jelenlegi oktatási törvény szerint (11.(1) cikk) egy fejlesztőpedagógus (románul: profesor itinerant și de sprijin) 8-12 enyhén sérült vagy 4-6 súlyosan sérült gyerekkel foglalkozik.
Vannak iskolák, ahol nyolcnál kevesebb SNI bizonylatos gyerek tanul, ezért egy fejlesztő több intézményhez is kijár. Viszont jellemzőbb eset az, hogy tizenkettőnél jóval több SNI bizonylatos gyerek jár egy iskolába, és a fejlesztő dupla-tripla munkát végez.
A fejlesztőpedagógusok a speciális iskolák alkalmazottai, például Hargita megyében a két inkluzív központhoz tartoznak. A speciális iskolák és a megyei tanácsadó központok is a Megyei Tanfelügyelőség alárendelt intézményei, a szakemberek onnan kapják havi fizetésüket, a működéshez szükséges anyagi forrást pedig a megyei tanács biztosítja, mondta el Szabó Irén-Ottilia.
A fejlesztői állásokat nem az oktatási törvény, hanem a költségvetés határozza meg, emiatt nehéz az új munkahelyek létrehozása, tudtuk meg Orbán Rékától.
Az általános oktatásban egy fejlesztőnek „nem az a dolga, hogy a gyerekkel megírja a leckét. Hanem az a lényeg, hogy azokat a képességeket kell kialakítani, amik lehetővé teszik, hogy a diák önállóan is tudjon tanulni”, magyarázta el Orbán Réka.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy miben térnek el egy városi és egy falusi általános iskolában dolgozó fejlesztők tapasztalatai. A következőkben ezt járjuk körül.
Fejlesztés egy városi elit és egy falusi, vegyes etnikumú gyerekeket oktató iskolában
Nagy B. Szilárd gyógypedagógus, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájához van alkalmazva, és 2016-tól a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban dolgozik fejlesztőpedagógusként. Az iskolának ő az első fejlesztője úgy, hogy az intézmény három éven át kérvényezte a tanfelügyelőségen a munkakör megteremtését, idézte fel Nagy.
A Báthoryban működnek speciális osztályok is, de Nagy az integrált oktatásban tanuló SNI-seknek tart foglalkozást. Jelenleg tizenhat gyerekkel dolgozik, elsőtől nyolcadik osztályig. Ez fizetetlen túlóra, de etikátlannak gondolja az újabb esetek visszautasítását.
Tapasztalatai alapján, az általános oktatásban a legnagyobb arányban tanzavaros gyerekekkel találkozik, ami alatt diszgráfiát, diszlexiát vagy diszkalkuliát kell érteni. De a hátsó sorokban, csendben meghúzódó gyerekek között megbújnak az ADD-sek is, ami figyelemzavart jelent, hiperaktivitás nélkül. Őket gyakran félrediagnosztizálják ADHD-val, mondta el Nagy.
Nagy Szilárd hasonlóan írta le a kolozsvári szülők hozzáállását, mint ahogy eddig láttuk. Van, aki azonnal beleegyezik az SNI bizonylat kérvényezésébe, másnak nagyon ellenszenves a „papír”, és fél, hogy hátrányokat okoz vele a gyerekének.
A roma szülők kevésbé előítéletesek a bizonylattal kapcsolatban
Mihály Tünde pszichológus, az oklándi Inkluzív Oktatási Központ alkalmazottja, és a szentegyházi Mártonffi János Általános Iskolában dolgozik fejlesztőpedagógusként, az 5-8. osztályos diákokkal. Az iskolában még dolgozik egy fejlesztő az elemis osztályokkal, ami szerencsés eset az általános iskolák között. Mihály így is 28 SNI gyereknek tart foglalkozást ebben a tanévben. Két-három fős csoportos foglalkozásokkal ez a létszám kényelmesen belefér az időbe, véleményezte a fejlesztő.
Többségében roma gyerekekkel foglalkozik. Általában csak 2-3 magyar gyerek van, akinek a szülei igénylik a fejlesztő foglalkozást és hajlandók megcsináltatni a bizonylatot. A roma szülők körében a bizonylat kiállítása nem kapcsolódik előítéletekhez, és szociális helyzetük miatt az ezzel járó állami juttatás is fontos számukra. A szülőkkel csak egy félreértésük volt: azt feltételezték, ha fejlesztésre járnak a gyerekeik, akkor nem bukhatnak meg és nem lehetnek évismétlők, mondta el Mihály.
A gyerekek diagnózisa általában valamilyen tanulási zavar, ami figyelemzavarral is társul. Szeretik, hogy azt a figyelmet, amit nem kapnak meg az órákon, megkapják a fejlesztésen. Hiszen azokról van szó, akik a legkevésbé tudnak órán aktiválni és általában bukásra állnak, magyarázta a fejlesztő.
A Mártonffiban azoknál a gyerekeknél már nem szokták javasolni az SNI bizonylat kiállítását, akik legalább 6-os jeggyel átmenőt írnak az tanév végére, mondta el Mihály. A rendelkezésünkre álló információk alapján ezt a kijelentést nem tudjuk felülbírálni, pusztán annyit látunk, hogy a fejlesztőknek szelektálni kell a gyerekek között, és csak a legsúlyosabb esetekkel van kapacitásuk foglalkozni.
A diákok között elő szokott fordulni, hogy a sajátos nevelési igényűeket piszkálják a többiek: úgy hívják őket, hogy „csesszesek”, amit az SNI román rövidítéséből alakítottak ki: CES (ejtsd.: csesz), és negatív jelzőként használják. Ez nem fajul el megszégyenítésig, de nem is tudták megszüntetni, mondta el Mihály Tünde.
Idéntől nincs félévi dolgozatírás, de az eddigi években „az SNI gyerekeknek nagy segítség volt, hogy a fejlesztő kabinetben írhatták meg a féléviket. A kollégáim szabad kezet adtak, hogy részben vagy teljesen én állítsam össze a dolgozatok anyagát. Nagyon jó a kollaborálás közöttünk”, mesélte a fejlesztő.
Differenciált oktatás járna az SNI-seknek, a bizottság mégsem adja meg
Jó lenne, ha minden diákot egyénre szabott tanterv mentén oktatnának. Tulajdonképpen az SNI gyerekeknek már törvény szerint is jár, de nem mindenhol kapják meg. Ennek oka az SNI bizonylatot kiállító bizottság döntése, vagy az iskolai tanárok hanyagsága.
A bizottság az SNI bizonylaton megjelölheti, ha adaptált tantervvel történő oktatást ajánl. „Kolozs megyében nagyon ritkán teszik rá az x-et, vagyis jelölik be, ellentétben Maros vagy Kovászna megyékkel”, mondta el Nagy Szilárd.
Pedig a tanároknak nem lenne sok plusz munka az adaptált tantervre is odafigyelni. „A tanárok év elején el kell készítsék az adaptált tantervet, ahogyan mi a fejlesztési tervet. A tanároknak tudunk módszereket ajánlani. Az oktatási rendszerünk elavult, egyedül annyi változott, hogy nagyon vagány módszerekkel tudunk dolgozni”, véleményezte Nagy: például a diszlexiásoknak a szövegeket vizuálisan kényelmes, OpenDyslexic karakterrel nyomtatni.
A fejlesztési tervvel kapcsolatban Mihály Tünde jelzett rendszerhiányosságokat. Szerinte előnyös az, hogy szabad kezük van a foglalkozások kitalálásában. Mégis hiányosnak tartja, hogy a fejlesztők számára nincs egy olyan országosan ajánlott fejlesztési terv, mint a tanterv a tanároknak.
„A pályakezdőknek ez nagyon meredek. Ahányan vagyunk annyiféleképpen csináljuk. Ha van egy ellenőrzés, akkor elég nehéz eldöntenem, hogy most vajon rendben lesz-e a dokumentációm”, osztotta meg aggodalmát a fejlesztőpedagógus, majd hozzátette, hogy ő sokat szokott segíteni a környékre érkező fiatal fejlesztőknek a módszerek alkalmazásában és a dokumentáció elkészítésében.
A „kisegítő asszisztens” nem létezik a romániai oktatás fogalomkörében
A fejlesztő heti 16 órában kell a gyerekekkel foglalkozzon, amelynek felében egyéni vagy 2-3 fős csoportos foglalkozásokat tart az SNI gyerekeknek, a másik felében pedig asszisztensként bejár a tanóráikra is (262.(3)(e) cikk).
Nagy Szilárd elmondta, a tanórai kisegítést lehetetlen következetesen csinálni úgy, hogy a Báthoryban előkészítőtől nyolcadikig minden korosztályból vannak SNI-sek.
Viszont úgy gondolja, hogy a kisegítő asszisztens nagyon szükséges munkakör lenne az oktatási rendszerben. Az amerikai oktatásban minden osztálynak van egy asszisztense, aki bent van a tanórákon a pedagógus mellett, és követi az osztályt egy egész tanulási cikluson keresztül, mint nálunk az osztályfőnök.
Az alábbi táblázatban mutatjuk, hogy a megkérdezett megyékben hány fejlesztőpedagógus dolgozik az integrált oktatásban tanuló SNI gyerekekkel.
A táblázatból jól látszik, hogy ha egy fejlesztőre 12 gyerekkel számolunk, akkor a legkevesebben Maros megyében dolgoznak, ahol a jelenlegi adatok szerint 118 SNI bizonylatos gyerek jut egy fejlesztőre. A statisztikánk alapján a következő helyen Kovászna megye áll 43 SNI bizonylatos gyerekkel egy fejlesztőre.
A fejlesztők együttműködnének a logopédusokkal és kinetoterapeutákkal, ha lennének
Sok gyereknek nem elég a fejlesztő segítsége, hanem szüksége van pszichológusra, logopédusra vagy kinetoterapeutára. Először is, gyógytornára nincs lehetőség az általános oktatásban, a tornatanárra van bízva minden, ami mozgással kapcsolatos.
A logopédusok nemcsak az SNI-sekkel, hanem minden beszédhibás diákkal foglalkoznak. A törvény szerint logopédusok is csak heti 16 órában dolgoznak, de ha túlórázni szeretnének, akkor maximum 35-40 gyerekkel foglalkozhatnak, amit be is szoktak vállalni, mondta el Orbán Réka.
Csak két magyar logopédus dolgozik Kolozsváron úgy, hogy a felügyeletük alatt van az összes magyar óvoda és iskola. Minden évben felmérik a gyerekeket, de csak azokkal tudnak foglalkozni, akiknek a legnagyobb szüksége van a beszédfejlesztésre. Például a nagyon súlyos beszédhibás előkészítősök előnyt élveznek a kevesebb hibával beszélő napközisekhez képest, magyarázta el Nagy Szilárd. Szentegyházán is hasonlóan végzi a logopédus a munkáját. Ott két iskola és két napközi diákjai vannak rábízva, mondta el Mihály Tünde.
A Kolozs Megyei Tanfelügyelőségtől megtudtuk, hogy a megyeszékhelyen kívül csak Tordán és Aranyosgyéresen dolgozik egy-egy magyar logopédus az általános oktatásban.
A Szatmár Megyei Tanfelügyelőség elküldte, hogy még 40 új logopédusi állásra lenne szükség a megyében ahhoz, hogy egy logopédusra csak 500 diák jusson az általános oktatásban. Nincs információnk arról, hány logopédus tud magyar nyelvű beszédfejlesztést tartani a megye általános oktatási intézményeiben.
A Szilágy Megyei Tanfelügyelőség közölte, a tizennégy logopédus 38 intézményhez van beosztva a megyében. Összességében mindenhol hatalmas a hiány.
1300 diákra egy tanácsadó
Az iskolapszichológussal is össze tudnak dolgozni a fejlesztők, és nagyonis szükséges például a magatartás viselkedészavaros gyerekek esetében, mondta el Nagy Szilárd.
Az általános oktatásban a pszichológus tanácsadó pedagógus (románul: consilier școlar) név alatt dolgozik. De más végzettséggel is lehet tanácsadóként dolgozni, például pedagógiai, szociálpedagógiai vagy szociológia szakirányból, mondta el Szabó Irén-Ottilia.
Nem a tanácsadók munkaköre, hogy az SNI gyerekeknek fejlesztéseket tartsanak, de amelyik intézménynél nincs fejlesztőpedagógus, ott a tanácsadóra hárul minden. „Tényleg nagy baj, hogy nagyon sok iskolában úgy gondolják, hogy az iskolapszichológus majd megoldja. Holott az iskolapszichológus bár valamennyire fel van készítve, de kimondottan nem az SNI-re szakosodott”, fogalmazta meg Orbán Réka.
Jól példázza ezt Mihály Tünde története, aki pályafutásának első évét 2008-ban tanácsadóként kezdte Szentegyházán, a Gábor Áron Líceumban, ahol 800 gyerek volt rábízva.
Pont abban az időszakban, 2007-ben alakultak meg a megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központok, ezért a rendszer még kaotikusan működött, senki sem tudta, hogy mi a feladata a tanácsadóknak. „Például a Gábor Áron Líceumban a fejlesztő posztját egy tanító foglalta el, aki a lemaradt elemiseket próbálta felzárkóztatni írásból, olvasásból és számtanból. Én pedig képességfejlesztéssel foglalkoztam. Egyéni tanácsadásra az 5-8. osztályosok megkerestek, ha bajuk volt, és tartottam csoportos foglalkozásokat pályaorientáció és szexuális nevelés témákban, amelyekre opcionálisan jöhetett bárki”, mondta el Mihály Tünde.
A tanácsadó pedagógusok normáját 2020-ban csökkentették le 800 diákról 500-ra (12. pont: 262.(7) cikk), és habár az oktatási törvény ezt írja elő, Szabó Irén-Ottilia rávilágít, hogy még mindig vannak olyan települések az országban és Hargita megyében is, ahol egy tanácsadóra több, mint ezer diák jut.
A probléma persze nem Hargita megyei sajátosság, Bokor Attila, a szomszédos Kovászna megyei speciális oktatásért felelős tanfelügyelő az Átlátszó Erdélynek azt nyilatkozta, hogy a Székely Mikó Kollégiumban és a Mihai Viteazu Főgimnáziumban is hasonló a helyzet, 1200-1300 diákra jut egy tanácsadó.
Az Oktatási Minisztérium 2023. február 9-én közölt egy határozatot arról, hogy 1200 új tanácsadó állást hoznak létre jövő tanévtől országszerte. Megkérdeztünk a hét megye tanfelügyelőségét arról, hogy hány új tanácsadót kaptak, és még hányra lenne szükségük ahhoz, hogy egy tanácsadóra csak 500 diák jusson.
Külföldön más példákat látunk a tanácsadók elosztására. Szabó Irén-Ottilia beszélt arról, hogy például a dániai oktatásban egy iskolában két-három tanácsadó is dolgozik: egy kizárólag a diákok pályaorientációjáért felelős, egy a pszichológiai tanácsadásért, egy a prevenciót látja el (például alkohol- és drogprevenció), és van olyan hely, ahol egy tanácsadó felelős a szülőkkel való kapcsolattartásért.
A dániai példából szembetűnő volt, hogy ott mindent megtesznek az iskolaelhagyás megelőzésének érdekében. „Az a cél, hogy a viselkedészavarral küzdő diákokat is a rendszerben tartsák”, mondta el Szabó Irén-Ottilia, majd hozzátette, hogy ennek érdekében a sajátos nevelési igényű gyerekek számára a tananyagnak csak 30%-a kötelező, és nagyrészt a diákok választhatják ki, hogy melyik tantárgyakat szeretnék tanulni.
Az integráció nem lehetséges 30 fős osztályban
Az integrált oktatásban egy SNI gyereket kettőnek számolnak az osztálylétszámban, mondta el Orbán Réka. Ez könnyítés a tanároknak és a diákoknak is, de még mindig nem elég.
„Lehet valaki a világ legjobb pedagógusa, akkor se tud úgy odafigyelni minden gyerekre, ahogy azt a gyerekek megérdemelnék”, fogalmazta meg Orbán Réka, majd a finn oktatást jelölte meg követendő mintaként: „Nemrég találtam egy finn tanulmányt az integrációról nagy létszámú osztályban. De mikor elkezdtem olvasni, akkor kiderült, hogy a nagy létszám az 12 fő. Nálunk meg a speciális osztályban vannak 12-16-on, ha enyhén sérültek”, magyarázta Orbán Réka.
A gyógypedagógus szerint az oktatás az inklúzió elve mentén kellene működjön: minden diák tanulhasson a saját tempójában, egyénileg figyeljenek rá az iskolában és egyénre szabott segítséget kapjon a tanároktól és kisegítő pedagógusoktól.
„Szerintem minden gyerek megérdemli azt, hogy odafigyeljenek rá, és az ő érdeklődési körének, képesség struktúrájának, motivációjának, az egész személyiségének, a haladási tempójának megfelelően oktassák”, mondta el Orbán Réka.
A nagy létszámú osztályokban és a versenyalapú oktatás miatt a neurotipikus gyerekeknél gyakori tünet a korai kiégés, már akár 3-4. osztályos korban. Az SNI gyerekeknél pedig kialakulhat a másodlagos viselkedési probléma.
Ez utóbbi „nem feltétlenül a viselkedészavar kategóriája, hanem egyszerűen annyira frusztrálttá válik a gyerek, hogy a legkisebb összezördülésnél is extrém módon reagál”, például hozzávágja a táskáját az osztálytársához, mutatott rá a lehetséges veszélyekre Orbán Réka.
A szociálisan hátrányos helyzet súlyosbítja az SNI-t
A hátrányos helyzetben lévő családok SNI gyerekei nehezebben vagy egyáltalán nem kapják meg a szükséges fejlesztéseket, és gyakran az otthoni környezet sem tud elég támogató lenni. Ahogyan egy névtelenséget kérő fejlesztő mondta: „a probléma ott súlyosbodik, hogy az SNI gyerekek szülei maguk is SNI-sek, csak őket senki sem diagnosztizálta.”
Az eddigiekben beazonosítottuk azokat a tényezőket, amelyek szükséges erőforrások az oktatási rendszerben ahhoz, hogy az SNI gyerekek a megfelelő nevelést kapják. Sok rendszerszintű hiányosságot feltártunk, amire a statisztikai elemzés és a szakmában dolgozó kisegítő pedagógusok mutattak rá.
Habár az SNI-vel szembeni előítéletek történeti hátterében és a csíkszeredai Szent Anna speciális iskola kapcsán már érintettük, mégis részletesebben kell beszéljünk azokról az SNI gyerekekről, akik nem a szüleik mellett nőnek fel, hanem a gyermekvédelmi rendszer veszi gondozásba őket. Ezek a gyerekek vagy árván maradtak, vagy a gyermekvédelem emelte ki őket egy veszélyes családi környezetből.
Az inkluzív központokról ordít a szegregáció
Hargita megyében a Szent Anna Speciális Szakiskolán kívül még két speciális oktatást biztosító intézmény működik: az oklándi Inkluzív Oktatási Központ (pdf. 248. old.), amelyben magyar nyelven tanítanak, és a bélbori Inkluzív Oktatási Központ (pdf. 249. old.), ahol román nyelvű oktatás folyik.
Az utóbbi két iskola napjainkban is kizárólag a gyermekvédelemben nevelkedő, súlyosan sérült SNI-sekkel dolgozik, akiknek előkészítő, elemi és gimnáziumi oktatást biztosítanak.
A Szatmár Megyei Tanfelügyelőségtől tudjuk, hogy a magyar nyelvű oktatást biztosító szatmári Inkluzív Oktatási Központnak is mind a 71 diákja a gyerekvédelemi rendszerből érkezik. Továbbá a megyében két szakliceumban vannak román nyelvű speciális osztályok, melyekben összesen 9 diák tanul, és mind a gyerekvédelmi rendszer gondozásában állnak.
Feltevődik a kérdés, hogyan nevezhető inkluzív központnak egy olyan intézmény, amelyben kizárólag gyerekotthonos SNI-sekkel foglalkoznak? És ha működnek súlyosan sérült SNI-sekkel foglalkozó központok, akkor miért nem használhatják ki a speciális oktatás lehetőségét a szülők is?
A kérdéseink megválaszolására felkerestük az oklándi speciális iskola igazgatóját, Makkai Ildikó Hajnalkát, aki az idei tanévben vette át az iskola vezetését, de pszichológusként már 2001 óta az intézménynél dolgozik.
Az igazgató elmesélte, az iskolában a ‘60-as évektől oktatnak a gyermekvédelemben nevelkedő SNI-seket. Az államszocializmus alatt a gyermekotthon Székelykeresztúron működött 400 bentlakóval, és a speciálisba járó tanulók ott töltötték a nyári vakációjukat is. A rendszerváltást követő ‘91-92-es években országos rendeletet hoztak arról, hogy fel kell számolni ezeket a mammutintézeteket. A gyermekvédelem akkor került át a megyei adminisztrációhoz.
„Végül a keresztúri otthont a 2000-es évek elején kezdték el leépíteni. Az alkalmazottak egyharmadát elbocsátották, és a gyerekeknek családi típusú otthonokat hoztak létre a környező falvakban”, mesélte el Makkai Ildikó, aki pszichológusi pályafutását a keresztúri otthonnál kezdte, majd a leépítés után került át a speciális iskolához.
Az utóbbi években a környéken sok családi típusú otthont is bezártak, jelenleg Oklándon egy, Homoródkarácsonyfalván pedig kettő működik még. Az ezekben lakó gyerekek közel mindegyikének van SNI bizonylata, legtöbbjük az oklándi iskolába jár, de az utóbbi években az enyhén sérülteket az integrált oktatásba íratják be. A jelenség azzal magyarázható, hogy a falusi általános iskolák létszáma csökken, és ahhoz, hogy fenntartsák az intézményeket, behívják a gyerekvédelemben nevelkedőket is, számolt be a környék helyzetéről Makkai.
Általánosságban a romániai oktatási stratégia az elmúlt években az integrált oktatás fele kíván elmozdulni. De „ez kétélű dolog,” – mondta az igazgató – „merthogy eddig a kutyát sem érdekelték ezek a gyerekek. Most aztán lehet, hogy úgy tűnik, hogy ott fent nagyon is foglalkoznak a sorsukkal, de más kérdés, hogy ezt hogyan teszik. Az, hogy megfogjuk és integrálás szín alatt behelyezzük egyik-másik általános iskolába, s ott aztán csinálnak velük, amit tudnak, önmagában nem fog működni.”
Az oklándi speciálisba halmozottan sérült SNI-sek járnak: gyakori az autizmus spektrumzavar és a viselkedészavar, de enyhén szellemi fogyatékos és mélynövésű gyereket is tanítanak. Idén csak 35 diákjuk van, és évek óta félnek attól, hogy bezárják az intézményt. Viszonyítási pontként: 2010-ben még száz gyerekkel dolgoztak, azóta a létszám folyamatosan csökken, magyarázta el Makkai Ildikó.
Az új oktatási törvénytervezet szerint (16.f) cikk) a speciális iskolák legalább 50 diákkal kell dolgozzanak. Arról, hogy a Hargita megyei speciális iskolákat veszélyezteti-e a bezárás a törvénytervezet érvénybe léptetése esetén, Mîndru Elena, Hargita megyei speciális tanfelügyelő azt válaszolta, hogy a megyében lévő három speciális iskola lefedi a súlyosan és az enyhén sérült gyerekek eseteit is. Mindenféle korosztályban szükség van rájuk, és nem hiszi, hogy az Oktatási Minisztérium a bezárásukat kérné.
Másrészt, az oklándi és bélbori központokat azért nem valószínű, hogy be fogják zárni, mert az intézményekhez nemcsak a speciálisban dolgozó pedagógusok vannak alkalmazva, hanem a megyében dolgozó összes fejlesztőpedagógusnak a két inkluzív központtal van megkötve a munkaszerződése.
De ez még mindig nem válasz arra, hogy miért hívják inkluzív központoknak ezeket az intézményeket. A kérdésben nyilatkozott Molnár Szilvia, a Szent Anna speciális igazgatója is: „Az inklúzió azt jelenti, hogy minden gyermek egy helyen tanul, függetlenül attól, hogy beszélhetünk-e speciális nevelési igényről vagy sem. Ehhez képest, Romániban ‘Inkluzív Oktatási Központ’ címszó alatt az oktatás szempontjából a legszebben szegregált intézmények működnek.”
Csendben hagyják leépülni a „bolondok iskolájának” hitt intézményt
A gyermekotthonok történeti alakulásán kívül mi az oka annak, hogy az oklándi speciálisba nem íratják be a szülők a gyerekeiket?
Oklándon az infrastruktúra hiánya elsősorban a kollégiumi szobák hiányát jelenti, másrészt azt, hogy az ingázó gyerekeknek védett minősítésű iskolabuszt kellene biztosítani. Magától értetődik, hogy egy esetleges bővülés az alkalmazottak számának növekedésével és az épület bővítésével is kellene járjon.
Egyébként az elemisek iskolaépületének felújítását Hargita Megye Tanácsa vállalta, egy olyan pályázatból, amelyet már 5 éve megnyertek és idén márciusban kellett volna befejezzék, de még neki sem fogtak a munkálatoknak. A tetőzetet teljesen ki kellene cserélni, a tornatermet és az udvart felújítani és más belső munkálatokat is elvégezni. Az igazgató szerint a munkálatok csúszásának elsődleges oka, hogy műemlékvédelem alatt áll az iskola épülete, amely 1910-ben épült.
A beszélgetéshez csatlakozott Szabó Etelka is, aki gyógypedagógus az oklándi speciálisban. Elmondta, hogy a pandémia előtt gondolkoztak azon, hogy igényelnének olyan iskolabuszt, amellyel a környező településeken élő SNI gyerekek is eljuthatnának a speciálisba, de ezzel megragadtak az ötlet szintjén.
Ha megoldanák a szállítást, és valami csoda folytán a bentlakást is, akkor se szívesen járatnák a falusi speciálisba a szülők a gyerekeiket. Az oklándi faluközösség jó viszonyban van az iskolával és a gyerekekkel, például ősszel együtt szüretelnek, de a környék többi falujában még mindig úgy gondolnak rájuk, mint a „boldondok iskolájára”, mondta el Szabó Etelka.
Az oklándi speciálisban minden tanár kell értsen mindenhez. Nincs logopédus munkatársuk, hanem a nyelvi hibákat a gyógypedagógusok javítják ki. A diákok létszámcsökkenésével egyre több tanár hagyta ott az iskolát. A megüresedő helyeket nem hirdették meg újra, hanem a tantárgyakat a gyógypedagógusok kezdték el tartani a gimnáziumi diákoknak.
Szabó Etelka elmondta, hogy ő jelenleg a magyar nyelv és irodalom órákat tartja, de a történelem, a magyarságtörténet és a szociális nevelés tantárgyakat is tanította már. Ez elég nehéz feladat: az SNI-sek szintjéhez adaptált oktatási tananyagot maguk kell kitalálják úgy, hogy nincs meg ehhez a kellő szakképesítésük.
A jóindulat nem elég: rettenetes a hely- és az eszközhiány
Az SNI-seknél a legalapvetőbb foglalkozás a mozgásfejlesztés lenne, de az oklándi speciálisban nincsen lehetőség erre. Az osztálytermekben nem lehet mozgásgyakorlatokat végezni, csak tornaórán. Hiába Inkluzív Oktatási Központ, nincsen gyógytornász kollégájuk.
„Az agressziótól kezdve mindent le lehetne vezetni mozgással, és a kognitív fejlesztés nagy része is megvalósítható lenne a mozgásfejlesztéssel”, magyarázta Szabó Etelka.
Az 5-8. osztályosok épületében nincs tornaterem, nekik fél órájuk eltelik azzal, hogy elsétálnak a teremig és átöltöznek. Régen sokkal többet jártak kirándulni is, most félnek a medvétől, ami rendszeresen bejár a falu széléig, ahol az általános épülete van, mondta el a gyógypedagógus.
A délutáni foglalkozások is egyre nehézkesebben zajlanak, nincs eszköz megmozgatni a gyerekeket. „Az alapot még megvásárolja az iskola: papír, vízfesték, de az messze nem elég. Mikor nap mint nap délután is négy órát ott ülnek a gyermekek az iskolában. Sokkal színesebb tevékenységre lenne szükség, minthogy minden nap gyurmázzanak. Unják, már nem köti le őket, szóval felszerelés szempontjából is elég rosszul állunk”, mondta el Szabó Etelka.
A tanárok nehézségeiről Makkai elmondta, amíg teljes állásban pszichológusként dolgozott az iskolánál, addig órákra is bejárt kisegíteni a pedagógus kollégáit. Nagyon jó módszernek bizonyult az, hogy két szakember is bent legyen órán a gyerekekkel.
Az igazgató büszkén mesélt arról, ahogy próbálnak kapcsolatot tartani a környék iskoláival és közelebb vinni egymáshoz a diákokat. Évente fellépéseket szerveznek, ahol minden iskola vagy osztály előad egy színdarabot vagy egy általa előkészített műsort. A legutóbbi előadásukon szimfonikus zenekart játszottak el az SNI-s tanulók úgy, hogy mindenki hangszere egy ritmusra mozgatható biciklipumpa volt. Mindenki jelmezben és jó hangulatban lépett színpadra, mesélte el Makkai Ildikó.
A gyerekvédelemben nevelkedő SNI-sek nem érettségiznek, de ez nem az SNI miatt van
Az utolsó részt annak a kérdésnek a körüljárására szánjuk, hogy az SNI gyerekek tudják-e teljesíteni azokat a vizsgakövetelményeket, amelyeket a 8. osztályos képességvizsgán és az érettségin kérnek? Egyáltalán szükséges-e a vizsgázás fele terelni őket?
A speciális szakiskolákba járók a tizenkét osztály elvégzése után még nem érettségizhetnek, hanem egy szakdiplomát kapnak. Akik le szeretnének érettségizni, vissza kell iratkozzanak az általános oktatásba, 11. osztályba.
A Szent Anna Speciális Szakközépiskola példájából indulunk ki. Molnár Szilvia elmondta, az utóbbi hat évben, mióta az iskolában dolgozik, nem volt olyan diákjuk, aki le akart volna érettségizni: „Habár vannak olyan gyerekek, akik a képességeik szerint megbírták volna. De az intézményes nevelés, a szociális háttér, a nem megfelelő tanulási környezet, az érzelmileg fakó környezet nem biztosítanak kellő motivációt a továbblépéshez. Tizenkettedikre már nagyon elfáradnak, és nem igazán szeretnék újrakezdeni az iskolát. Jobban motiválja őket, hogy menjenek dolgozni.”
A tanulásra való motiváció hiánya valószínűleg nem a szakközépben kezdődik, és sokkal inkább azokon az intézményes és környezeti tényezőkön múlik, melyeket az igazgató is felsorolt. Ezekkel összefüggésbe állítható, hogy a speciális szakközépben tanuló SNI-sek nagyrésze a nyolcadikos képességfelmérő vizsgát sem teszi le, mivel a beiratkozáshoz elég az SNI bizonylat.
A Szent Anna diákjai asztalos-, készruhagyártó- és polcrendező szakokon tanulhatnak. Gyakorlatozni csak az iskolában szoktak, mert a környék cégeinél nincs védett engedélyű műhely az SNI-sek számára. Arra a kérdésre, hogy az iskola után találnak-e munkahelyet a szakmájukban, az igazgató azt felelte: „El tudnak helyezkedni, főleg polcrendezőként. Ez a szak a munkaerőpiac jelenlegi kínálatának próbál eleget tenni, a multinacionális bevásárlóközpontok igényt tartanak a szakemberekre.”
De az érettségi és a munkahely kérdésében felkerestük a csíkszeredai Szociális Szolgáltató Központot is, ahol azok az SNI gyerekek laknak, akik a Szent Annában tanulnak. Ezeknek a gyerekeknek a nagy része tizennégy éves korukig az oklándi vagy a bélbori inkluzív központokban nevelkedtek.
A munkahelyi elhelyezkedési lehetőségekről az elhelyező központ vezetője, Dászkel Ildikó elmondta, hogy a legtöbben a helyi bútorgyárnál vállalnak munkát. A munkavégzés nem okozna gondot számukra, de a munkatársak gyakran kigúnyolják őket, mert lassabban dolgoznak.
Az érettségizés kérdésére Dászkel Ildikó úgy nyilatkozott: „Akik Oklándon vagy Bélborban végzik el a speciális iskolát, azok már nagy hátránnyal indulnak a kilencedik osztályban. Vannak, akik a 100-as számkörben még nem tudnak számolni. A szorzást, osztást, hatványozást nem tudják levezetni. Például a törteket tizedik osztályban tanulják a Szent Anna Iskolában.”
A központban jelenleg 45 SNI gyerek lakik, közülük csak ketten járnak integrált oktatásba. Egyikük a Szent Annában kezdte, de kérte, hogy írassák át a Venczel József Szakközépiskolába. „Ő akart átmenni, az volt az érve, hogy jól tud tanulni a többiekhez képest. Most nehezebben veszi az akadályokat”, mondta el a központ vezetője.
Valójában az SNI gyerekek engedményeket kaphatnak a képességvizsgán és érettségin
Orbán Réka elmesélte, ismer olyan Down-szindrómás gyerekeket, akik speciális iskolába jártak, majd leérettségiztek és egyetemre is bejutottak. Az egyik teológiát végzett, a másik egy televíziónál dolgozik. Azt is hozzá kell tenni, hogy a gyerekek Kolozsváron nevelkedtek és mindkettejük édesanyja egyetemi tanár. Sokra képesek az SNI gyerekek, ha támogató és biztonságos környezetben nőhetnek fel.
A vizsgakövetelményen, azaz a tananyag mennyiségén nem csökkentenek, de a vizsga körülményeinél kaphatnak engedményeket az SNI gyerekek, mondta el Nagy Szilárd.
Például a képességvizsgán egy, az érettségin két órával írhatnak több ideig. A tanzavarosok, figyelemzavarosok és az autisták külön teremben vizsgázhatnak és bent lehet velük a személyi asszisztensük is. A diszlexiásoknak többször felolvassák a vizsgatételt, a diszgráfiások lediktálhatják a válaszaikat egy tanárnak. A diszkalkuliások használhatnak számológépet és megkapják kinyomtatva a szorzótáblát és a matematikai képleteket. Sajnos ezek nincsenek magyar nyelvre lefordítva, de a diákok nem a vizsgán kapják először kézhez, hanem már gyakorló időszakban, tájékoztatott Nagy Szilárd.
Az engedményeket a végzős évek elején, az iskolánál kell kérvényezze a szülő vagy a nevelő. Az iskola továbbítja a kérést a tanfelügyelőségnek, akik általában jóváhagyják. Sőt az a tapasztalat, hogy például a különböző tanzavarosok között nem tesznek különbséget, így például a diszlexiás is megkapja a számológépet, mondta el Nagy Szilárd.
Végülis kinek érdemes speciálisba járni?
Az iskolaválasztásnál fontos mérlegre tenni az SNI típusát azzal, hogy milyen környezetben él a gyerek. „Sokat számít, hogy milyen a szociális háttere a gyereknek, mert az nagyon sokat tud kompenzálni vagy éppen nehezíteni. Végső soron, a szülő dönti el, mi a legjobb a gyerekének”, hívta fel rá a figyelmet Orbán Réka.
Az alábbi ábrán mutatjuk, hogy a megkérdezett megyékben hány speciális iskola és osztály működik:
A gyermekvédelemben nevelkedőkkel dolgozó Szabó Etelka a speciális oktatás mellett fejtette ki álláspontját: „Szerintem sok sajátos nevelés igényű gyermek jobban érzi magát a speciális iskolában, mint az általánosban, ahová sehogy se tud beilleszkedni, mert kiközösítik és csúfolják. Az integrációra nincsenek meg a feltételek Romániában. Mindenhova szükség lenne egy gyógypedagógusra a tanító vagy a tanár mellé. Tehát segíteni kéne azt a munkát.”
Nagy Szilárd is egyetértett abban, hogy azok az SNI-sek, akik semmilyen motivációt sem kapnak az általános oktatástól, inkább speciális iskolákba járjanak. Nagy azzal érvelt, hogy ha az SNI diák kilencedik osztálytól szakiskolában akar tovább tanulni, akkor nincs, amiért ráerőltetni azt a rengeteg vizsgastresszt, amit az általános oktatás hoz magával. Majd elmondta, hogy volt olyan diákja Kolozsváron, akinek a speciális oktatást tanácsolta. A szülők nyitottak voltak és átiratták az elemis gyereket speciálisba, ahol nagyon jól érzi most magát.
A speciális iskolák infrastruktúrája a városokon kiépített, de a falvakról nehezen kerülnek be oda a gyerekek. A megkérdezett megyék körében Kolozsvár a legfejlettebb, ahol hét speciális oktatási intézmény működik, melyek óvodától 12. osztályig lefednek minden korosztályt.
A fenti térképen megmutatjuk, hogy Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros, Szatmár és Szilágy megyékben hol találhatók speciális oktatást nyújtó intémzények. Jelmagyarázat:
- Bordó, ház ikon: magyar vagy vegyes (magyar, román) tannyelvű speciális iskola
- Sárga, ház ikon: román tannyelvű speciális iskola
- Zöld, könyv ikon: magyar tannyelvű speciális osztály
- Kék, könyv ikon: román tannyelvű speciális osztály
Címlapkép, fotó: Bilibok Karola
