A világjárvány a szezonmunkások kiszolgáltatottságát növelte, nem a friss élelmiszer árát. Németországi szakértőt kérdeztünk.
Évente közel 200 ezer idénymunkás megy Romániából Németországba. Bár az európai országok a koronavírus-járvány miatt idén tavasszal lezárták a határaikat, Németország ideiglenesen megnyitotta. Mezőgazdászai nyomására áprilisban és májusban 40-40 ezer idénymunkást kész fogadni.
Romániából több ezren indultak útnak úgy is, hogy a járvány egyszerre jelent számukra egészségügyi és anyagi kockázatot, kiszolgáltatottságot és esélyt. Többségük már értesült arról, hogy a helyszíni körülmények gyakran rosszabbak, mint amit a munkaközvetítő ígért nekik, és egy romániai idénymunkás már április elején belehalt a koronavírus-fertőzésbe, mert kérése ellenére sem vitték kórházba.
Április 7-én pedig békeidőben elképzelhetetlen mértékben lazított a német munkaügyi és az egészségügyi minisztérium a munkaidő szabályozásán. A munkáltatók ideiglenesen akár napi 12 órányi munkát is elvárhatnak, a kötelező pihenőidőt pedig 11-ről 9 órára is csökkenthetik. Az új szabályozás nemcsak a bolti eladókra, takarítókra, egészségügyi dolgozókra vonatkozik, akiknek a munkaterhét ténylegesen növelte a járvány, hanem a mezőgazdaságra is, ahol rengeteg külföldi vendégmunkás dolgozik.
Szakértővel beszélgettünk arról, milyen strukturális problémák húzódnak a németországi mezőgazdasági idénymunka hátterében.
Sepsi Szabolcs Marosvásárhelyen született, érettségi után Budapesten élt. 2013 óta Dortmundban a Német Szakszervezeti Szövetség Faire Mobilität (Tisztességes Mobilitás) Projektjének idénymunkásokért felelős tanácsadója. A Faire Mobilität 2011 óta nyújt ingyenes munkajogi és szociális tanácsadást közép-kelet-európai vendégmunkásoknak kilenc németországi városban. Együttműködik a Német Szakszervezeti Szövetség egyes szakszervezeteivel, de tanácsadási szolgáltatását szakszervezeti tagságtól függetlenül lehet igényelni. A tanácsadók a német és az angol nyelv mellett legalább egy közép-kelet-európai nyelvet beszélnek.
Romániában forró téma az idénymunkások külföldi munkavállalása. A járvány következtében sokan maradtak munka nélkül, olyan személyek is az idénymunka felé fordultak, akik eddig nem végeztek mezőgazdasági munkát. Mi változott még a világjárvány alatt?
A szezonális, a mezőgazdasági munka szempontjából azt hiszem, hogy ez az előbbi mondat elég jól összefoglalja. Egyrészt amiatt, hogy a határok le vannak zárva, a szokásos emberek legnagyobb része nem tud vagy nem akar Németországba jönni, de azt hiszem, hogy a többi nyugat-európai országban is hasonló a helyzet.
Németországba évente 300 ezer szezonmunkás jön Közép-Kelet-Európából, 60 százaléka Romániából, a többiek Lengyelországból, Magyarországról és Bulgáriából. A zömük most nem fog tudni jönni, illetve nagyon sokan nem is akarnak jönni. Ennek a következménye az, hogy most másokat próbálnak rekrutálni a cégek: munkanélkülieket, vagy olyan embereket, akiknél most szünetel a munka, mert a cégek ideiglenesen bezártak, diákokat, akiknek szintén nem kell egyetemre menni. Olyan embereket, akik eddig nem dolgoztak, nem végeztek mezőgazdasági munkát, amire nyilván a gazdák panaszkodnak.
Sok mezőgazdasági munkánál rengeteget számít a rutin, a tapasztalat és a munkabírás. Az évről évre ebben az ágazatban munkát vállaló szezonmunkások nagyon sokat és kőkeményen dolgoznak. Spárgaszedésnél vagy eperszedésnél 12-14 órákat vannak kint a mezőn, és általában kilóra fizetik őket.
Mennyire megszokott, hogy a gazdák megszabadulnak a szerintük nem jól teljesítő munkaerőtől?
Nagyon elterjedt és megszokott, és ebben a jelenlegi helyzetben ez óriási probléma. Nyilván vannak olyan gazdák, akiknek megvan a fix csapatuk, és vannak emberek, akik évről évre ugyanoda mennek vissza. Ahol megvan ez a fajta bizalom, ott kevés a konfliktus. Az emberek tudják, mire számíthatnak, és a gazdáknak is érdekük, hogy tisztességesen bánjanak velük, hogy jöjjenek jövőre is.
De a többség az talán nem így kerül ki, hanem közvetítőkön keresztül. A közvetítők általában elég szűken bánnak az információval: az emberek nagyjából annyit tudnak, hogy Németországba mennek. Tudják, hogy melyik országba mennek dolgozni, de azt nem tudják, hogy konkrétan hova. Persze sok olyan ember is jelentkezik, aki aztán nem bírja a munkát, vagy elég hamar összevesz a gazdával, vagy egyéb konfliktusok adódnak.
A teljesítménynormák pedig rettenetesen magasak, például most 35 kiló epret kell óránként szedni. Abba azért bele kell gondolni, hogy 35 kiló eper az hány darab. Akik nem tudják hozni a horribilisan magas teljesítményt, azokat azonnal elküldik.
Normál években ilyenkor az emberek telefonon, interneten néznek új munkalehetőség után, vagy keresnek szintén interneten egy fuvarost, aki hazaviszi őket. Idén ez nem működik, mert akik repülővel jönnek, azok két hét karanténba kerülnek, és távozni is csak a munkaadón keresztül tudnak. A munkaadó köteles nyilvántartani, hogy kik jönnek hozzá, és azoknak ő kell megoldja a hazaútját is. Ebből már most vannak konfliktusok, mert vagy az emberek mondták azt, hogy el akarnak jönni onnan, vagy pedig a gazda akar megszabadulni tőlük, és ez már önmagában sérti a kéthetes karantént.
Annyi kiderült, hogy a spárga fizet a legjobban. A többi mezőgazdasági munkáról mit lehet tudni?
A spárga- és eperszedésnél eleve nagyon sok emberre van szükség, mert ezeket csak kézzel lehet szedni. Nincsenek olyan gépek, vagy nem tudták ezt gépesíteni, tényleg minden egyes szálat egyenként kell kihúzni a földből. Németországban nagy mennyiséget termelnek és fogyasztanak, ezt a rengeteg spárgát valakinek ki kell szedni, ezért is dolgoznak itt nagyon sokan.
A szőlészetben például nyár végén, ősz elején dolgoznak nagyon sokan idénymunkában. Ott sokkal inkább jellemző, hogy évről évre ugyanazok az összeszokott emberek jönnek ugyanabba a szőlősbe, aminek elsősorban az az oka, hogy a tapasztalatlan emberek könnyen kárt tehetnek a növényekben. A fürttel együtt letéphetik mondjuk a szőlővesszőt, amitől a borászok nyilván félnek, mert ők eleve hosszú távon gondolkodnak: akár több év is eltelhet a szőlő leszedése és a bor értékesítése között.
Nekik sokkal nagyobb kárt jelenthet, ha valaki nem ért hozzá, és árt a szőlőnek, ezért ők jobban odafigyelnek. Emiatt sokkal kevesebb a probléma, mert azokat az embereket, akik értenek hozzá, és akiket évről évre meg akarnak tartani és kihozni, azokat valamivel jobban meg is kell fizetni. Jobban, mint amikor egy spárgaföldre szerződtetnek egyszerre 500 embert.
[wp_ad_camp_1]
Ami a fizetéseket illeti: papíron a legtöbb mezőgazdasági munkát legalább az itteni minimálbérrel kell javadalmazni, ez jelenleg óránként 9 euró és 35 cent bruttóban. De gyakorlatilag az úgynevezett „Akkord” bérek érvényesülnek, tehát kiló/óra vagy kiló/euró alapon fizetik az embereket, és az órákat többé-kevésbé fiktíven beírják. Így gyakran a minimálbér alatt jön ki a fizetés nemcsak a spárga esetén, hanem a többi mezőgazdasági munkánál is.
Mi a tapasztalata a romániai munkaerő-közvetítőkkel? Ők mennyire képviselik a munkavállalók érdekeit?
A munkaerő-közvetítők nem képviselik a munkavállalók érdekeit, hanem elsősorban közvetítenek. Általában a munkaadók bízzák meg őket, hogy keressenek nekik embert, és ők lebonyolítják a kijuttatást.
Azt tapasztalom, hogy eléggé szűkmarkúan bánnak az információval. Az emberek gyakran annyit tudnak, hogy Németországba jönnek, esetleg hogy melyik régióba, és hogy spárgát vagy epret szedni jönnek, vagy paradicsomot ültetni. De nem tudják, hogy hívják a gazdát, vagy a farm pontos címét, és az ottani feltételeket sem ismerik.
Mindegyik közvetítő hasonló feltételekkel hirdeti az idénymunkát: hogy biztosítják a kiszállítást, a szállást, a fizetés pedig a minimálbér plusz teljesítménybér. Ez tulajdonképpen zsákbamacska, mert a körülmények, amelyeket a helyszínen az emberek találnak, nagyon függnek az adott gazdától: hogy hajlandó-e tisztességes szállásba fektetni, hogy van-e elég WC és zuhanyzó, hogy a fizetést tisztességesen fizeti-e vagy sem.
Miután az embereket kiközvetítik, és ők megérkeznek a munkaadókhoz, onnantól a közvetítők már nem avatkoznak bele. Ők már nem fognak összeveszni a munkaadóval azért, hogy érvényesítsék az emberek jogait.
Ez általában olyan terület, ahol minden eléggé gyorsan és informálisan zajlik: internetes hirdetésekben találják az emberek a munkát, jelentkeznek, nagyon sok kérdést nem tesznek fel nekik, ők se kérdeznek túl sokat, egy-kettőre kiközvetítik őket, és aztán helyben meglátják, hogy mit találnak. Ha tényleg annyira rosszak a körülmények, akkor az emberek is gyorsan keresnek valami mást, és tovább állnak.
Tavaly, tavalyelőtt már érződött, hogy egyre kevesebb ember keresett ilyen jellegű munkát. Talán mert azok, akik ki akartak jönni külföldre dolgozni, már kijöttek, és a többségük talált valamilyen más területen munkát. Tíz évvel ezelőtt a munkaerőpiac zárt volt a román állampolgárok számára, külön munkavállalási engedélyre volt szükségük, és sokan rászorultak a mezőgazdasági munkára. Akkor a munkaadók is inkább megengedhették maguknak, hogy kihasználják ezt. Még mindig nagyon sok a probléma, de tavaly már érződött, hogy javult valamennyire az idénymunkások tárgyalási pozíciója. Ennek a karantén kicsit keresztbe tett, mert így nincs lehetőségük munkaadót váltani.
Vannak fekete listára tett munkaközvetítők, vagy gazdák, farmok, akiket érdemes elkerülni?
Fekete listát hivatalosan nem vezetünk, mert szerintünk ezek a problémák inkább strukturálisak. A probléma abban gyökerezik, hogy Nyugat-Európában az élelmiszerek nagyon olcsók az itteni jövedelmekhez képest. Az emberek nem hajlandóak annyit költeni élelmiszerre, amennyit kellene ahhoz, hogy ezt rendes körülmények között megtermeljék.
Mindenki tudja, hogy Németországban a legtöbb élelmiszer még olcsóbb tulajdonképpen, mint Romániában vagy Magyarországon, ami azért mégiscsak furcsa. És nagyon-nagyon kemény a verseny: eleve a kereskedők, a szupermarketek óriási nyomást gyakorolnak a gazdákra, és lenyomják az árakat, ezért a gazdák is versenyben vannak egymással.
Az árakat nagyjából úgy számolják, hogy éppen ki tudják fizetni a minimálbért. Ha minden jól megy, jó a termés, és a körülmények stimmelnek, akkor van egy kis nyereségük is. Ebben az esetben nagy a kísértés, hogy a profitot az emberek hátán érjék el, vagyis az emberek béréből csípjenek le. A plusz nyereség érdekében manipulálnak ezekkel az „Akkord” díjakkal.
A fekete listák szerintünk azt a hamis képzetet keltenék, hogy itt néhány fekete bárányról van szó, miközben ez valójában strukturális probléma. Terepen azért találunk különbséget a személyes hozzáállásban. Vannak, akik embereknek tekintik a szezonmunkásokat, és vannak olyan gazdák, akiknél évről évre problémák merülnek fel, vagy csak az érdekli, hogy egy óra alatt ennyi kilót kell leszedni ahhoz, hogy neki megérje.
A közvetítőket azért sem éri meg fekete listára tenni, mert ők általában nagyon kicsi, önálló vállalkozók, akik akár évente váltogatják a cégeket is, és ez az egész egy teljesen informális és áttekinthetetlen hálózat. Ha fekete listára is tennénk valakit, akkor jövőre más név alatt közvetíti a munkásokat.
Mennyire ismerik a jogaikat a munkavállalók? Milyen panaszokkal keresik meg önöket?
A mezőgazdaságban általában a fizetésre érkezik panasz. Általában a szezonmunka vége felé, amikor az elszámolás közeledik, a munkavállalók rájönnek, hogy nem stimmel valami, nem úgy fizették ki őket, ahogy kellett volna.
A mezőgazdaságban az a tapasztalatunk, hogy a munkások nem nagyon ismerik a jogaikat. Sokan azt sem tudják, hogy létezik a minimálbér, vagy vannak, akik nem tudják, hogy ez idénymunkásoknak is jár. Ha mondjuk őket kilogrammra fizetik, az nem jelenti, hogy rájuk nem vonatkozik a minimálbér, a kilogramm alapú bérezés sem lehet alacsonyabb, mint a minimálbér.
A béreken kívül általában a szállásokról szoktak panaszkodni, hogy túlzsúfoltak, vagy nagyon rosszak a higiéniai körülmények, nincs elég zuhanyzó, nincs elég vécé, illetve embertelen a bánásmód. Vannak tényleg extrém esetek, amikor megtiltják nekik a szüneteket, vagy agresszívek a gazdák, vagy a kisfőnökök lépnek fel agresszíven, üvöltöznek, hajtják őket.
A német munkaügyi és az egészségügyi minisztérium nem sokkal a romániai idénymunkások érkezése előtt, április 7-én rendelettel engedte meg a munkaadóknak a mezőgazdaságban is, hogy 12 órásra bővíthessék a munkanapot és 9 órára szűkíthessék a kötelező pihenőidőt. Önnek mi a véleménye erről?
Azt gondolom, hogy a munkaidő meghosszabbítása és a pihenésre szánt idő csökkentése teljesen téves dolog. Rossz jelzést ad, mert elsősorban azokat az embereket terheli még jobban, akik amúgy is rengeteget dolgoznak. Már sok helyen leírták, hogy ez a koronavírus-járvány tulajdonképpen felerősíti a munkaerőpiacon egyébként is meglévő egyenlőtlenségeket.
A most otthonról dolgozó alkalmazottak továbbra is megkapják az amúgy is valamivel jobb fizetésük száz százalékát. Van, ahol hazamentek a német autóiparban eleve jól kereső és erős szakszervezeti lefedettséggel rendelkező szakmunkások, de a kényszerszabadság alatt is megkapják a nettó fizetésük 90%-át.
[wp_ad_camp_2]
A másik oldalon pedig ott vannak azok, akik vagy azonnal elveszítették a munkahelyüket, és ők általában eddig is rosszabbul kerestek, vagy pedig jóval többet kell dolgozniuk, mint eddig, főleg ahol megrohanták a boltokat. Ez elsősorban az élelmiszeriparra vonatkozik, de akár a takarítókra is. Még jobban leterheltek, még a munkaidejüket is meghosszabbítják, és lecsökkentik a pihenési idejüket, ami nonszensz, mert nincs arról szó, hogy mondjuk veszélyben lenne az élelmiszerellátás.
Az zavarta meg az élelmiszerellátást, hogy az emberek nagy készleteket halmoztak fel, aminek sok értelme nem volt. Nem amiatt ürültek ki a boltok, mert objektíve élelmiszerhiány lépett fel, hanem a logisztika miatt: mert a szupermarketek úgy működnek, hogy mindig csak annyit tartanak raktáron, amennyi általában elfogy egy nap, a raktárak pedig messzebb vannak.
A meghosszabbított munkaidővel még jobban leterhelik a túlhajszoltakat. Megemlíthető, hogy az élelmiszeriparban, a takarító cégeknél és a boltokban dolgozó emberek nagy része nő, akik a gyermekek ellátásából is többet vállalnak, miközben a gyerekfelügyelet megoldatlan, mert az óvodák és az iskolák bezártak. Nem is volt értelme igazából ennek a rendeletnek, és a jelzésértéke is rossz.
Milyen a jó szerződés? Mit várhat egy idénymunkás?
Az idénymunkások szerződéseivel papíron általában nincs sok gond, mert a munkáltatók nem adják írásba, hogy mondjuk a minimálbér alatt fizetnek. A minimálbért tartalmazzák, bele van foglalva, hogy vonatkozik rájuk az összes törvény. Fontos, hogy szerepeljen bennük, hogy az idénymunkást órabérben fizetik.
Érdemes megnézni, hogy a szerződés mennyit tekint normál munkaidőnek, mennyit tekint túlórának. Ezek általában megfelelnek a törvény minimális követelményeinek, ennél érdekesebb, hogy mi történik a gyakorlatban, a helyszínen.
Az aktuális körülményeket figyelembe véve lebeszélné az idénymunkásokat, hogy most munkát vállaljanak Nyugaton, vagy döntsék el saját maguk, hogy vállalják-e a rizikót?
Úgy gondolom, hogy nekik kell eldönteni, mert a valóság az, hogy sok családnak ez a két-három havi munkabér a legnagyobb jövedelme szinte az egész évben. Nem is engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsék, tehát úgy gondolom, hogy ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
Az anyag az Átlátszó Erdély gyakornoki programja keretén belül készült.
A nyitókép forrása: kentonline.co.uk
