Mitől ilyen sikeres az új koronavírus? Melyek a tesztelésének korlátai? Milyen jellegű gyógyszereket, illetve oltásokat fejlesztenek ellene? Papp Judit mikrobiológussal beszélgettünk.
A koronavírusok régi ismerőseink, még ha nem is ezen a néven: az enyhe náthás megbetegedéseink mintegy 15 százalékát ők okozzák. Csirkéknél fedezték fel és írták le először az 1930-as években. Az embert megbetegítő koronavírusokat az 1960-as években izolálták, majd azután jöttek rá, hogy a koronavírusok családját alkotják, hogy 1967-ben először tekintették meg az elektronmikroszkópos képüket, ahol koronaként jelent meg ezeknek a vírusoknak a tüskés burka.
Állatokban a koronavírusok inkább a bélrendszert támadják meg, a háziállatok több betegségét is ők okozzák. Denevérekben mintegy 500 fajta koronavírust fedeztek eddig fel, és a tudósok szerint több ezer lehet még.
Az embernél enyhe megfázásos tüneteket okozó koronavírusok négy faját ismertük a 20. században. A 21. században bukkantak fel a súlyos légúti fertőzést okozó koronavírusok, erről kapták a nevüket is: a Severe Acute Respiratory Syndrome rövidítéséből.
A 2003-ban kitört SARS-CoV járvány 8098 ismert esetének közel tíz százaléka végződött halállal. A 2012-ben főleg Közel-Keleten lokalizálódott járványt okozó MERS-CoV vírus még pusztítóbbnak bizonyult: a 2519 ismert eset 35 százaléka volt halálos.
A tavaly tél óta világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus azért terjed ennyire sikeresen, mert nagyon enyhe és nagyon súlyos tüneteket egyaránt tud okozni. Vagyis azok is terjesztik, akik nem is gyanítják magukról, hogy fertőzöttek.
A vírus nemcsak változatos tüneteket okoz, hanem – ha lehet, még hatékonyabban – sokrétű bizonytalanságot és félelmet is. Ezt tetézi a gazdaság lefékezéséből adódó egzisztenciális bizonytalanság, de amíg nincs a betegségre megfelelő gyógyszerezés, illetve megelőző oltás, addig a járvány terjedését csak a fizikai találkozásaink ritkításával tudjuk fékezni.
[irp posts=”29319″ name=”Szorongunk. Nem tudunk koncentrálni. Rendben van?”]
Ez a bizonytalanság és félelem remek táptalaja a különböző összeesküvés-elméleteknek, amelyekbe egyre gyakrabban futunk bele román és magyar nyelven is. Ezek az elméletek azt a bizonytalanságot is kihasználják, hogy még távolról sem tudunk mindent a most terjedő, új koronavírusról, a szinte naponta megjelenő tudományos eredmények figyelemmel követése pedig komoly erőfeszítést igényel.
De nem lehetetlen követni: a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológiai Karának munkatársai folyamatosan frissülő cikkgyűjteményt hoztak létre. Az ide linkelt cikkek zöme közérthetően magyarázza az új koronavírusról elérhető tudományos ismereteket, amelyek a járvány terjedésével együtt bővülnek. Míg 2019-ig ugyanis világszerte csak pár tucat virológus foglalkozott kimondottan koronavírusok kutatásával, most szinte mindannyiunk napjait befolyásolja a legújabb törzs, a SARS-CoV-2.
Mi a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézet adjunktusával, dr. Papp Judit mikrobiológussal ültünk le beszélgetni, hogy tisztázzuk, mi az, ami 2020. május közepén biztosan tudható a legújabb koronavírusról, és mi az, amiről biztosan tudható, hogy még nem tudjuk.
Az például biztos, hogy állatról, nagy valószínűséggel denevérről „ugrott át” az emberre, de arról még nincs döntő bizonyíték, hogy a folyamatban szerepelt-e és ha igen, hány köztes gazdaállat (ilyenként merült fel a tobzoska, kígyó és a cibetmacska), amelyben esetleg rekombinálódott a vírus, azaz új tulajdonságokra tett szert.
Az új koronavírus tüskéihez nagyon hasonlókat például tobzoskát fertőző koronavíruson találtak. Ezért egyes kutatók azt feltételezik, hogy ez a vírus először tobzoskára „ugrott át” a denevérekről, majd vissza a denevérekre, és így került át az emberre. A mutációk, rekombinációk ugyanis elég gyakoriak a vírusoknál, ahogy a baktériumoknál is.
A fő különbség ugye az, hogy a baktériumok élő organizmusok (van anyagcseréjük, maguktól képesek szaporodni), míg a vírusok nem?
Igen, a vírusokat fertőző genetikai anyagnak tekintjük, gyakorlatilag biológiai tárgyaknak, amelyek élő szervezeten kívül tehetetlenül, inert módon kallódnak. Élő szervezetbe kerülve viszont átprogramozzák annak életfolyamatait, és „vírusgyárrá” alakítják: arra késztetik az élő sejtet, hogy állítsa elő a vírus alkotóelemeit, és szaporítsa.
A gazdasejt replikálja a vírus genetikai anyagát, ami a koronavírus esetében egy lineáris, egyszálú RNS makromolekula. A vírusnak nincsenek saját nukleotidjai, amelyekből össze tudná rakni a vírusgenomot képviselő makromolekulát, ezt a gazdasejt adja, ahogy sok esetben az enzimeket is.
A koronavírus genetikai anyagát fehérjeburok, azt pedig egy külső köpeny veszi körül, ezen helyezkednek el a koronát alkotó „tüskék”. Miután a fehérjeburok a genetikai anyag köré rendeződik, a vírus az érési folyamatok során gyakorlatilag külső köpenyként maga köré vonja a gazdasejt membránjának egy részét, és a felületi képződményei olyan konformációs változásokon mennek át, amelyek fertőzőképessé teszik. Ezáltal tud új gazdasejthez kapcsolódni, miután kiszabadult abból, amelyik őt replikálta.
A külső burkon képződő tüskék virális kódoltságúak, azaz a vírus genetikai anyaga tartalmazza azt az információt, amely alapján a gazdasejt előállítja a fehérje természetű tüskéket, maga a vírus erre képtelen.
A vírus ezekkel a tüskékkel kötődik a fogékony sejtek felszínén lévő receptorokhoz, az ACE-2 fehérjékhez (angiotenzin-konvertáló enzimekhez). Ez a kapcsolat, kötődés annyira specifikus, hogy a tudományos kutatók szerint csak természetes szelekció eredménye lehet, ennyire tökéletesen laborban nem lehetett volna előállítani.
(Egyébként a két vuhani virológiai központ közül az egyik talán kettes, a másik négyes biztonsági fokozattal rendelkezik, mindkettő eléri egy európai vagy amerikai labor biztonsági szintjét, vagyis nem valószínű, hogy onnan csak úgy véletlenül ki tudott volna kerülni a vírus. Nem hiszem azt sem, hogy szándékosan juttatták volna ki a lakosság közé, hisz a vírus és a gazdasági leállás ott is óriási károkat okozott.)
Amikor egy erőteljesebb kilégzéssel, beszéddel, tüsszentéssel, köhögéssel a koronavírusok a levegőbe kerülnek parányi cseppek formájában, viszonylag hamar leülepednek, és felülettől függően pár óráig vagy pár napig maradnak fertőzőképesek. Műanyag- és acélfelületeken akár három napig, kartonon egy napig, rézfelületen néhány óráig. Úgy kapjuk el őket, hogy beszippantjuk ezeket az vírushordozó cseppeket a levegőből, vagy hozzáérünk vírussal szennyezett felületekhez, majd megérintjük a szánkat, orrunkat. Ezeknek a nyálkahártyáin telepedik meg a vírus.
Légzéssel vagy felületekről kapjuk el könnyebben, gyakrabban?
Elsődleges és legfontosabb terjedési módja a cseppfertőzés, azaz belélegezzük mások levegőbe kijuttatott apró váladékcseppeit, de persze elkaphatjuk vírusos felületek majd az orrunk, szánk érintésével is. Emiatt húzódott sokáig a maszkvita is, de most már szinte mindenki azt javasolja, elővigyázatosságból hordjunk maszkot ott, ahol másokkal találkozunk. Bár a maszkok nem szűrik ki teljesen a kórokozókat, és nem védenek meg biztosan a vírusoktól, egyrészt tudatosítják, hogy ne nyúljanak az arcukhoz azok, akik ezt gyakran teszik, másrészt bizonyos mértékben csökkentik a beáramló, illetve a kiáramló kórokozók mennyiségét.
Az egyszer használatos, sebészeti szájmaszkok anyaga jól szűr, de mivel nem tapad tökéletesen az arcra, a beáramló kórokozók 40-50 százalékát zárja ki. Az arcra szilárdan rögzített, részecskeszűrővel ellátott maszkok a kórokozók közel 100 százalékát távol tudják tartani.
És persze nem mindegy, hogyan hordjuk a textilmaszkokat a mindennapokban: ha kilóg az orrunk belőle, ha hol a belső, hol a külső felületét fogjuk meg, levesszük, zsebre tesszük, nyakunkra húzzuk, nem tiszta kézzel tesszük vissza, akkor magunkat nem védjük vele. Másokat akkor védünk, ha épp az arcunkon van a maszk, amikor köhögünk, tüsszögünk. Épp ezért a gyakori kézmosás és a fizikai távolságtartás legalább annyira fontos, mint a maszkviselés.
A maszkviselés azért is gerjesztett vitát, mert hamarabb vált közpolitikai kérdéssé (elő lehet-e írni a maszkviselést, ha nincs elegendő maszk a piacon?), mint ahogy kísérlettel bizonyították az egyértelmű hasznát.
Az elején az orvosok, tiszti főorvosok is azt javasolták, hogy egészséges személy ne hordjon maszkot. Ez aztán jelentősen megváltozott, hisz az sem mindegy, hogy amikor köhög vagy tüsszent valaki, akkor milyen távolra kerülnek a cseppek.
Melyik teszt hogyan mutatja ki a vírust?
Kínai kutatók elég gyorsan, január 11-én közzétették a Vuhanban izolált vírus nukleotid-szekvenciáját, azaz a nukleotid-sorrendjét az RNS-nek, a nukleinsav makromolekulának. Azóta a SARS-CoV-2 vírus genomjának több mint ötezer előfordulását tették publikussá különböző kutatóközpontok, ezeknek az elemzéséből igyekszik felrajzolni a Nextstrain kezdeményezés, hogy a vírus melyik mutációja hol terjed.
Az RT PCR-teszt a fertőzésgyanús személyek orrából vagy garatjából vett mintából mutatja ki a vírus örökítőanyagát úgy, hogy egy szintén virális kódoltságú enzim, a reverz transzkriptáz segítségével átírja az RNS-t DNS-sé, és ezt felsokszorozza kimutatható mennyiséggé. A PCR-teszt szigorú protokoll szerint zajlik, megszabott hőmérsékleten és ciklusszámon. A steril körülmények között tárolt, érzékeny mintákat oltófülke alatt vizsgálják és kerülik el, hogy másfajta genetikai anyag kerüljön rájuk. A BBTE két doktorandusza is segíti a Kolozs megyei tesztek elvégzését az egyetem PCR-gépén, és a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem is felajánlotta a gépét az egészségügyi ellátás számára.
A teszt az aktív állapotban lévő fertőzést tudja kimutatni 90 százalék feletti biztonsággal, a fertőződést követő 2-5. naptól. Ezzel állapítják meg, hogy a fertőzésgyanús személyekben (például bizonyítottan fertőzött emberek kontaktszemélyeiben) jelen van-e a koronavírus.
A folyamat hátránya, hogy hosszadalmas, és nem olcsó. A gép és a szakértő munkaerő mellett a molekuláris tesztkit is drága, amely a primereket, azokat a nukleotidszekvenciákat is tartalmazza, amelyek hozzákapcsolódnak a felsokszorozandó genetikai szekvenciához. Az egyik primer a genomszekvencia egyik végéhez, a másik a másik végéhez kapcsolódik, és a közrefogott szakaszt sokszorozzák fel oda-vissza történő amplifikálásokkal.
A PCR-teszt azt nem tudja kimutatni, hogy a szervezetben észlelt koronavírus fertőzőképes-e. Akut fertőzés esetén van a legtöbb vírus a szervezetben, akkor aktívak. De a PCR-teszt a kis mennyiségű, fertőzésképtelen vírusgenomot is felszaporítja a kimutathatóság érdekében. A személy tesztje pozitív lesz, miközben megtörténhet, hogy a fertőzés már lecsengett, a szervezet nagyjából kiürítette magából a vírusokat, de a teszt a maradék kevés genetikai anyagot is kimutatja.
Azt sem tudja jelezni a PCR-teszt, hogy a vírus hatékony dózisban van-e jelen a tesztelt személy szervezetében. Hatékony dózis az, amely már akár tünetekben megnyilvánuló fertőzést tud okozni, de az új típusú koronavírusnál még nem tudjuk, hogy a víruspartikulumok mekkora mennyisége jelenti a hatékony dózist.
[wp_ad_camp_1]
Vírusokat antigén és antitestek alapján is ki lehet mutatni. Az antigén a vírus valamely alkotóeleme, a koronavírus esetében antigének a tüskéknek látszó S proteinek. A specifikus antitesteket tartalmazó lemezre ráteszik a szintén orrból vagy a garat nyálkahártyájáról vett mintát, amelyben ha jelen van az S protein megfelelő mennyiségben, ez az agglutinációs teszt kimutatja, hogy összekerült az antitesttel.
Ezek az antigén alapú gyorstesztek gyorsabbak és olcsóbbak, viszont a minőségük nem olyan jó, hogy megbízhatónak lehessen tekinteni. Fertőzés komoly gyanúja esetén mindenképp javasolt a PCR vizsgálat elvégzése.
Gyártási hiba miatt megbízhatatlanok, vagy az antigén és antitestek változatossága miatt?
Inkább gyártási hiba miatt. Nagyon nagy a szórás a minőség terén, nagy lett a kereslet irántuk, a tömeggyártás pedig a minőség rovására ment. Nagyon nagy a hibaszázalékuk, ráadásul a minta levételénél is lehet hibázni.
Attól is függ a pontosságuk, hogy a minta megfelelő mennyiségben tartalmazza-e a vírust. Adhat negatív eredményt olyankor is, ha fertőzött a tesztelt személy, de a mintája nem tartalmaz elég vírust. Maga a teszt az akut, épp zajló fertőzést tudja kimutatni, olyankor van a legtöbb vírus a szervezetben.
A szerológiai vagy immunológiai teszt a szervezetben a vírus ellen termelődő antitesteket mutatja ki a tesztelt személy véréből. Azt jelzi, hogy az illető átesett-e a fertőzésen. Az aktuális fertőzést, amikor még nincs elegendő mennyiségű ellenanyag, nem detektálja. Azt sem tudja kimutatni, hogy elegendő mennyiségű antitest termelődött-e a szervezetben ahhoz, hogy egy következő vírustámadást ki tudjon védeni.
Az most már elég biztosnak tűnik, hogy aki átesett a fertőzésen, az immunissá vált, de az nem ismert, hogy mennyi időre, becslések szerint 1-3 évre.
A fertőzést követő 5-9 napban a szervezet már elkezdi termelni a korai immunoglobulin M-et (IgM), a 9. nap után pedig a tartósan fennmaradó IgG-t is. A szerológiai tesztek az IgM-et és az IgG-t is kimutatják.
Az mutatja a legbiztosabb eredményt, ha valakin PCR- és automatizált szerológiai tesztet is végeznek. Ez teljesebb körű információt nyújt a fertőzés stádiumáról, és így kiszűrhetőek a nem pontos, antigén- és antitest-gyorstesztek álnegatív eredményei és a vírusmaradványokból is fertőzést mutató PCR-tesztek álpozitív eredményei. Az álpozitív felesleges riadalmat kelt az emberben, az álnegatív pedig indokolatlan biztonságérzetet.
Ezek az antitestek mennyire specifikusak? Koronavírusra készített szerológiai teszt ki tud-e mutatni más kórokozók ellen termelt immunoglobulinokat?
Az antitestek nagyon specifikusak, kulcs-zár szerkezetekként kell elképzelni őket. Időbe telik, míg a szervezet kórokozóként ismeri fel a koronavírust, majd nemcsak specifikus antitesteket termel ellene, hanem memorizálja is a konformációt, amelyre ezek az antitestek képződtek.
Ez a nagymértékű specifikusság lehet az oka annak, hogy mondjuk a Vuhan számára gyártott antitest-tesztek Amerikában vagy Európában, ahol már némiképp mutálódott a vírus, nem működnek?
A jelenlegi mutációk szerencsére nem érintették a koronavírus szerkezetét, az genetikailag elég stabilnak tekinthető. Noha vannak különböző változatok, a mutációk nem a vírus fenotípusának lényegi vonásait változtatták meg, nem az antigének konformációját vagy a vírus fertőzőképességét. Az influenzavírusok például nagyon gyorsan mutálódnak, és változik az antigén-konformációjuk, ezért kell új influenzaoltás szinte minden évben.
A koronavírusra fejlesztett szerológiai tesztek egy része valószínűleg minőségi hiányosságok, illetve a nem megfelelő minták miatt nem működik. Ezekre is megnőtt a kereslet, a nagybani gyártás pedig minden bizonnyal a minőség rovására ment.
A németországi Gangeltben kialakult spontán góc adatainak kivetítésén kívül hogyan mérik egy adott ország lakosságának átfertőzöttségét? A regisztrált fertőzöttek száma sehol sem esik egybe a fertőzöttek tényleges számával.
A PCR volt az egyik típusú teszt, amelyet Magyarország négy orvosi egyeteme végzett el május első felében a felkért 17 ezer személyből több mint tízezer személyen. A személyeket úgy választották ki lakhely, életkor stb. szerint, hogy országosan reprezentatív legyen a felmérés, és kiderüljön, mennyire fertőződött meg Magyarország felnőtt lakossága, amely nem intézményekben él, és be tudta tartani az elkülönülés és fizikai távolságtartás szabályait.
A május 12-ig elvégzett 8276 tesztből kettő volt pozitív, ami a teljes lakosságra vetítve 243 és 7230 közötti esetszámot valószínűsít. Aznap 3313 esetnél járt a Magyarországon regisztrált fertőzöttek száma, közülük 1881 számított aktív esetnek.
Végeztek ellenanyag-teszteket is annak megállapítására, hogy a lakosság mekkora hányada esett át a fertőzésen: ezzel 0,6 százalékos átfertőzöttséget állapítottak meg. Az általam olvasott cikkek szerint ahhoz képest, hány ember fertőzödött meg Olaszországban vagy Spanyolországban, az átfertőzöttség ott sem sokkal magasabb, pedig az elején ott nem igazán tartották egymástól a fizikai távolságot.
A nyájimmunitást elméletileg azok a társadalmi szokások is befolyásolják, hogy hány generáció él egy háztartásban, mennyire megyünk közel egymáshoz, mennyire tartjuk be az ajánlott vagy előírt szabályokat, stb. Ezek alapján az olasz lakosság jóval fertőzöttebb kellene legyen, mint például a svéd, de a jelenlegi számok alapján nem olyan sokkal fertőzöttebb (a spanyol viszont igen), és a svédeknek sem sikerült megvédeniük az idősotthonokban élőket a SARS-CoV-2 fertőzéstől.
A távolságtartás szabályaival akkor nem is tud kialakulni a nyájimmunitás, azaz 60-70 százalékos átfertőzöttség.
A mostani körülmények között, védekezve, nehezen fog természetes úton kialakulni. Az oltás jelent majd fordulatot, jelenleg is több tucat kutatóközpont dolgozik valamilyen vakcinán. Mivel egyaránt ismert a vírus genomja és a fehérjéinek is az összetétele, az oltóanyagot viszonylag könnyű lesz előállítani. Itt a tesztelés tart sokáig: a vakcina hatékonyságát és esetleges mellékhatásait először szövettenyészeteken, aztán egereken, majd majmokon tesztelik, és csak utána embereken, és ez mind időbe telik.
Oltással kétféle immunizálás érhető el: passzív és aktív. Passzív immunizáláskor az oltással már kész, adott kórokozóra kifejlődött immunoglobulinokat juttatnak a szervezetbe. Például amikor mi gyerekek voltunk, és valaki sárgaságos lett az osztályban, akkor mindenkinek gammanoglobulinokat adtak. Ezek a kész antitestek azonnal hatnak.
Az aktív immunizáláskor vagy legyengített élő, vagy elölt kórokozót juttatnak oltással a szervezetbe, vagy a kórokozó úgynevezett antigén-determinánsait. Vagyis csak azt a felületi szerkezeti elemét, amelyet a szervezet idegen anyagként ismer fel, és ellene specifikus antitesteket termel. Ezek az oltások nem azonnal hatnak, meg kell várni, amíg a szervezet felismeri az antigént, és antitestek termelésével válaszol, ez legalább 7-12 nap.
A legjobb immunválaszt azok az oltások váltják ki, amelyek élő, legyengített kórokozót tartalmaznak, mert az elkezd szaporodni. Ugyanúgy viselkedik, mint a természetes kórokozó, csak nem vált ki betegséget, nem patogén, de a többi tulajdonsága hasonló. Az esetleges mutációk, virulencia fokozódása miatt ezek az oltások kockázatosabbak.
[wp_ad_camp_2]
Az elölt kórokozókat vagy csak az antigén-determinánst tartalmazó oltások biztonságosabbak, de ez utóbbiak immunogén hatása nem olyan erős, mint a teljes kórokozót tartalmazó oltásoké. Ezért kapnak a gyerekek bizonyos betegségek ellen emlékeztető oltást is, hogy szervezetükben a megfelelő immunválasz alakuljon ki.
Egyéni immunrendszertől is függ, hogy kinél mennyire erős az immunválasz. Akinél valamilyen immunológiai probléma miatt egyáltalán nem alakul ki a válaszreakció, annál a passzív immunizálást alkalmazzák, de az immunválasz mérése egyáltalán nem általános gyakorlat.
Az új koronavírus ellen mind a két immunizálási irányban folynak kutatások. Az aktív immunizálás hosszabb távú immunitást biztosít, mert kialakulnak a memóriasejtek is. Az antitestek mennyisége ugyanis aktív fertőzés hiányában lecsökken, vagy akár el is tűnnek. De abban a pillanatban, ahogy megjelenik egy ugyanolyan konformációjú antigén, amire ők termelődtek, ezt a memóriasejtek felismerik, és ugrásszerűen megnövekedik az antitestek termelése.
Előfordul, hogy sosem találkozunk azzal a kórokozóval, ami ellen be vagyunk oltva, ez az oltásellenesek egyik érve is. De ilyen alapon azzal is lehet érvelni, hogy minek tartjuk a tűzoltókat, ha évente csak 1-2 esethez kell kiszállniuk.
Tudomásom szerint egyedül a feketehimlő kórokozója tűnt el, az összes többi járvány okozója itt él körülöttünk, csak nem terjed emberről emberre, ha be vagyunk oltva. Spanyolországban 2015-ben jelent meg újra a torokgyík: olyan óvodából indult, ahova több oltásellenes szülő gyermeke járt.
Ha lesz majd vakcina a koronavírus ellen, nem hiszem, hogy kötelező lesz beadatni. Az influenza elleni oltás sem kötelező, pusztán ajánlott a kockázatnak fokozottan kitettek (idősek, krónikus betegségekben szenvedők) számára.
Egyelőre úgy tűnik, a passzív immunizálás, azaz a koronavírus fertőzésből felgyógyult emberek antitestjeinek átadása úgynevezett konvaleszcens plazmával az egyedüli hatékony gyógymód a Covid-19 betegségre.
Amíg ezek az oltóanyag-fejlesztések zajlanak, addig a betegek gyógyítására, tüneteik enyhítésére a korábbi vírusos megbetegedésekre gyártott, már forgalomban lévő gyógyszereket vetik be, amelyeket nem kell tesztelni.
Ezekről viszont folyamatosan derül ki, hogy nem hatnak eléggé, vagy nem mindenkinél, vagy más hatásaik is vannak. Úgy tűnik, az új koronavírus ellen még nem találtak olyan gyógyszerkoktélt, mint amilyen a HIV-fertőzést visszaszorította.
Azért, mert ezek a gyógyszerek nagyon specifikusak, egy vagy két vírus (a HIV, az Ebola) ellen fejlesztették ki, amelyek közül egyik sem koronavírus. Az antivirális szerek mind szintetikus anyagok, és vagy azt akadályozzák meg, hogy a vírus be tudjon kötődni a receptorához, vagy hogy be tudjon jutni a gazdasejtbe, vagy azt, hogy a gazdasejt szaporítsa a vírus alkotóelemeit, vagy az érési folyamatot, vagy a vírus kiszabadulását akadályozzák.
A HIV ellen olyan kombinált gyógyszeres terápiát használnak, amely megakadályozza a kötődést, a bejutást, illetve gátolja a polimerázokat, amelyek felszaporítják a genetikai anyagát. Olyan komponense is van, amely a vírus érését és kiszabadulását akadályozza meg a gazdasejtből, így nem tud elszaporodni a szervezetben.
[wp_ad_camp_3]
A koronavírusra is most olyan gyógyszereket igyekeznek fejleszteni, amelyek több irányból is gátolják a vírus működését az említett szinteken. Ezek nyilván specifikusabbak lesznek, mint a nem kimondottan koronavírusra fejlesztett antivirális szerek.
Az antibiotikumos terápia esetén is az a hatékonyabb, amely egy adott biológiai mintából kitenyésztett és antibiotikum-érzékenységre tesztelt baktérium ellen célzottan irányul. A széles spektrumú gyógyszereknek több a mellékhatásuk a szervezetre is, ugyanakkor a széles spektrumú antibiotikumok elpusztítják a hasznos bélbaktériumokat is. Antibiotikumok eleve csak a baktériumok és gombák, azaz élő szervezetek ellen hatásosak, vírusok ellen nem.
Ha épp nincs járvány, mikor tanulunk a vírusokról?
Alapdolgokat már ötödik osztályban, hetedik osztályban az egyes szervek, szervrendszerek fertőző betegségei kapcsán, kilencedikben kicsit alaposabban. De mindig sietni kell az anyaggal, és a heti egy-két biológia óra kevés.
A mostani világjárvány jó alkalom arra, hogy akár az osztályfőnökök is felhívják a gyerekek figyelmét a higiéniára, az egészségkárosító tényezőkre. A középiskolába egyébként bevezetném az egészségtant külön tárgyként, ahol a fertőző betegségek mellett a drogokról, alkoholról, szexuális életről egyaránt tanulnának a diákok.
Most nagy a szakemberek felelőssége abban, hogy mit nyilatkoznak, az egyetemi hallgatóimnak pedig mindig elmondom, hogy akkor is, amikor tudományos tényeknek néznek utána, nézzék meg, hogy milyen honlapon találták az illető információt. A Magyar Tudományos Akadémia, a Science, a Nature honlapjában lehet bízni, de ne higyjenek az innen-onnan összeszedett információknak, álhíreknek. Ismerőseimnek pedig az intézetünk honlapját szoktam ajánlani, ahova igyekszünk feltenni a legfrissebb információkat.
Az utánanézés erőfeszítésének megspórlása mellett a koronavírus-járvány miért ennyire ideális terepe a különböző összeesküvés-elméleteknek?
A járvány terjedésével és a fékezésére irányuló erőfeszítésekkel egy időben folyik az új típusú vírussal kapcsolatos kutatás és ismeretszerzés, ezért több kérdésben a szakértőknek is megoszlott vagy még mindig megoszlik a véleménye. Például kezdetben vita tárgyát képezte, hogy a teljesen tünetmentes személyek terjesztik-e a fertőzést vagy nem, kell-e maszk vagy sem, stb.
Az sem egyértelmű, milyen a fogékony szervezet: milyen az immunrendszere, a táplálkozási viszonyai, milyen háttérbetegségek jelentenek kockázati tényezőt. Emiatt a krónikus betegségekben (cukorbetegségben, magas vérnyomásban, stb.) szenvedők jobban félnek. De ha valakinek jól be van állítva a gyógyszerezése, és normális a cukorszintje vagy a vérnyomása, akkor ő nem számít veszélyeztetettebbnek, mint egy egészséges ember.
Vita folyik azon is, miért fertőződtek jobban a nyugat-európai társadalmak, miért kevésbé a kelet-európaiak, ahol a halálozás is kisebb mértékűnek tűnik. Felmerült, hogy azért, mert Kelet-Európában nagyobb a lakosság átoltottsága a BCG-vakcinával, de kiderült, hogy fenntartással kell kezelni az erre vonatkozó adatokat, mert statisztikailag nem jól dolgozták fel őket. Ez ráadásul baktérium elleni védőoltás, de az ismert vírusok, például az influenzavírus elleni oltások sem védenek a koronavírus ellen.
Míg a járvány első heteiben megjelent információk inkább általános koronavírus-ismeretek voltak (reprodukciós ráta, lappangási idő), most már egyre többet tudunk az új típusú koronavírusról. És az biztos, hogy még nagyon sok minden fog kiderülni róla a következő hetekben, hónapokban.
Nyitókép: Szén András illusztrációja az Átlátszó Erdély számára.
