Nem kis érdeklődés övezte az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának ülését 2024 októberében: ezen az ülésen dőlt el, hogy ki lesz a szórvány képviselőjelöltje. Bodoczi Annamária 13 szavazatot kapott, így alulmaradt a 15 szavazatot szerző Markó Attilával szemben. Ezzel a politikus az RMDSZ Maros megyei képviselőházi listáján kapott egy harmadik, befutónak számító helyet.

Ez a döntés azért is figyelemreméltó, mert Markó Attiláról az utóbbi években nem sokat lehetett hallani. A politikus Magyarországon bujkált, miután 2014-ben 3 év felfüggesztett börtönbüntetést kapott az úgynevezett Mikó-ügyben. 2018-ban pedig öt év letöltendő börtönre ítélték egy további kártérítési ügyben.

Budapesti bujkálás után RMDSZ-es médiasztár

A politikus igazi kommunikációs tour de force-szal jött haza 2023 áprilisában, miután ejtették a vádakat ellene, és a priuszát is törölték. Első sorban foglalt helyet és külön köszöntést kapott az RMDSZ-kongresszuson, ezután Sepsiszentgyörgyön sajtótájékoztatót tartott Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök társaságában, amiről az MTI hosszas beszámolót közölt.

Interjút adott a háromszéki RMDSZ-hez közel álló Pertu podcastnak, részt vett az MCC-s Tabakó Fesztiválon, programpont volt a Tavaszi Sokadalomban és motivációs beszédet tartott Brassóban. Meghívták Tusványosra, az RMDSZ pártlapjának számító maszol.ro annyit foglalkozott vele, hogy meg sem tudjuk számolni.

Nem vitás, megérdemelte a médiaérdeklődést. Tény, hogy Markó Attila élettörténete, meghurcoltatása figyelmet érdemel. Azonban Facebook-profilját végignézve észre kell venni azt is, hogy helyezkedni is tud. Álljon itt emléknek ez a bejegyzés, melynél gyengédebben kevesen simogatták meg az RMDSZ-elnök egóját:

Kisebbségi politikus-hivatalnokként indult pályafutása

No de ne rohanjunk előre, nézzük meg, honnan indult a politikus. A Wikipédián, valamint az RMDSZ oldalán közzétett részletes önéletrajza alapján Markó Attila igazi régi motoros, abból a kilencvenes évekbeli értelmiségi politikus-generációból, amely még inkább a kisebbségi jogok, mintsem a vagyona bővítésén dolgozott. 

Mára ez a generáció vagy nyugdíjba ment, vagy perifériára szorult/kiutálták a szervezetből. Markó Attila azon kevés RMDSZ-politikus közé tartozik, akinek könnyen elérhető, részletes, naprakész önéletrajza van. Telefonon könnyen elértük, e-mailben elküldött kérdéseinkre részletesen válaszolt – szomorú dolog ezt megjegyezni, dehát 2025-ben már ezt is értékelni kell.

Markó Attila 1989-ben alapítója volt az RMDSZ Brassó megyei szervezetének, ezután az ELTE-n végzett jogot és politológiát. 1997-ben társszerzője volt a Kisebbségvédelmi Hivatal létrehozásáról szóló kormányhatározatnak, ezután 2001-ig a Kisebbségvédelmi Hivatal jogi osztályvezetőjeként dolgozott. 2005 és 2008 között az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI) államtitkára volt, a restitúciós bizottságok tagjaként tevékenykedett.

(Társ)szerzője egyházi ingatlanokat visszaszolgáltató kormányrendeleteknek és törvényeknek. Hozzájárult a diszriminációellenes törvényhez, valamint a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) létrehozásáról szóló kormányhatározathoz, a 2005-ös kisebbségi törvénytervezethez, a 2007-es Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásáról szóló törvényhez, stb. 

Vagyonnyilatkozatai olyanok, mint egy Tarr Béla film: sokáig nem történik bennük semmi

Első, online elérhető vagyon- és érdekeltségi nyilatkozata 2008 áprilisából származik. Ebből az derül ki, hogy 2006-ban egy 1100 négyzetméteres telket, valamint egy 150 négyzetméteres házat vásárolt a Brassó melletti Négyfalu (Săcele) községben. Az ingatlan 87 ezer eurós vételára részben csere, részben pedig egy 35 ezer eurós hitel révén gyűlt össze. Közben egy Dacia Solenzával járt Markó Attila – ezt az autót is egy 20 ezer lejes hitelből vásárolta meg 2003-ban.

A következő vagyonnyilatkozatai nem túl mozgalmasak, csak az autók jönnek-mennek. 2010-ben vásárolt egy Skoda Octaviát, a következő évben aztán egy további használt Dacia Logannal, valamint egy új, hitelre vásárolt Opel Astrával bővült a családi autóflotta. 2014-ben végül 3500 euróért eladja a Skodát, és a Dacia Logan is eltűnik a következő évben.

Az üzlet nem erőssége

Már ebben az időben látszott, hogy Markó Attilának nem erőssége az üzlet. Az Emira Tours Kft. nevű, Zetelakán bejegyzett turisztikai ügynökség, melyben tulajdonrésze volt (további tulajdonosok a felesége, Markó Magdolna, valamint bizonyos Ferencz Róbert) 2004-től 2010-ig működött nulla üzleti forgalommal, folyamatos veszteséggel és egyre csak növekvő adósságokkal.

2014-ig Markó Attila és felesége különféle állásokat töltöttek be a kormányban, illetve a törvényhozásban. Nem célunk részletesen bemutatni Markó Attila politikai pályafutását ebben az időszakban, így ezt a periódust csak a vagyonnyilatkozatok alapján ismertetjük.

2008-ban Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI) államtitkárként, valamint a Restitúciós Bizottság tagjaként dolgozott, ebből a két funkcióból összesen mintegy 110 ezer lej jövedelme volt. Felesége, Markó Magdolna ebben az időben irodavezető volt a képviselőházban, és évi 24 ezer lejt keresett.

Szürke bukaresti hivatalnokévek

A második Boc-kormányban Markó Attila kisebbségi államtitkár lesz (52 ezer lejes évi fizetéssel), felesége viszont a képviselőházi munkahelye mellett Kelemen Hunor akkori kulturális miniszter személyes tanácsadója lesz (21 ezer lej). Emellett a Nemzeti Múzeum számára vállal szövegszerkesztői munkákat (összesen 4 ezer lej).

A 2012-es vagyonnyilatkozata szerint Markó Attila visszatér az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI) élére 49 ezer lejes éves jövedelemmel. Feleségének megmarad az állása a kulturális minisztériumban Kelemen Hunor mellett (23 ezer lej), emellett az RMDSZ-nél is vállal referensi munkát (5 ezer lej), és a Nemzeti Múzeumnál is szövegszerkeszt (13 ezer lej).

2012-től Markó Attilát megválasztják képviselőnek, államtitkári jövedelme mellett ez a fizetése is megjelenik a 2013-as, valamint 2014-es vagyonnyilatkozatában. 

Mandátumáról azonban 2015 áprilisában lemond, ugyanis 2014 novemberében, az egyházi restitúciós bizottság tagjaként jogerősen 3 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték amiatt, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium épületét visszaszolgáltatta az Erdélyi Református Egyházkerületnek. 

Más ügyben a bukaresti táblabíróság 2018-ban öt év letöltendő börtönre ítélte olyan visszaélésekért, amelyeket az államosított ingatlanok után fizetendő jóvátételi összegek megállapítása során követett el. Erről is nagyon sok – és igen részletes – anyag jelent már meg, Markó Attilát pedig időközben minden vád alól felmentették. 

A politikus elmondása szerint 2014 novembere óta öt vádemelés történt, ezek közül három perben felmentették, kettőben az ügyészség ejtette a vádat. További 32, teljesen azonos kártérítési ügyben az ügyészség megszüntette az eljárást az első jogerős felmentés után. Az utolsó perében 2023. április 27-én vált jogerőssé a felmentés, a priuszát is törölték.

Menekülés Semjén Zsolt szárnyai alá

Kevés információ jelent meg azonban arról, hogy mi történt Markó Attilával 2015 után. A politikus feleségével együtt Magyarországra menekült, ahol – mint a visszatérése után tartott sajtótájékoztatón elmondta – Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes biztosította a védelmét, és Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának a főosztályvezetője intézte az „apró-cseprő” ügyeiket.

Arra kértük Markó Attilát, mondja el részletesebben, miben állt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes „védelme”, valamint milyen ügyeket intézett számukra  Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának a főosztályvezetője.

Válaszából kiderült, a Nemzetpolitikai Államtitkárság egyik háttérintézményének, a Bethlen Gábor Alap keretei közt működő Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek volt a külsős munkatársa Markó Attila. Nekik és a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak írt különböző anyagokat.

Jó értelemben vett  „megfigyelés”

 „Ezek zöme egy adott esemény vagy ügy részletesebb ismertetője volt. Kisebbségi jogi elemzések voltak jelentős részben, a Mikóról, jogállamisági témákról, jogsérelmekről (Úzvölgye, vásárhelyi római katolikus líceum, Dan Tanasă-pereskedések, egyházi javak, református püspökök elleni nyomozás, nemzetközi szervezetek jelentéseinek elemzései, stb.). 

Emellett számos olyan rövid anyag is készült, mely egy adott kormányzati tisztviselő erdélyi látogatásához volt szükséges. Tehát igyekeztem a kormányzat számára az erdélyi helyzetet ismerő szemszögéből hasznos információkat megosztani. Ugyancsak ezidő alatt írtam meg a könyvet az egyházi ingatlanokról is.

A kormány védelméről most csak annyit, hogy voltunk olyan szituációban, amikor valamilyen kamu bejelentésre (valószínűleg olyan céllal, hogy letartóztassanak, majd ennek következtében kiadjanak) kiszállt a rendőrség, aztán szépen elsimult minden, mert a rendőrség nem tartóztatott le, nem is történt semmilyen intézkedés, azaz csak olyan, amivel a hatóságok figyelmének középpontjába kerültünk, és ez egy jó értelemben vett  »megfigyelés« volt. 

Erről azonban bővebben a nyolc és fél évet részletesen leíró, készülő könyvemben lehet majd olvasni, szerkesztés alatt áll. Brendus Réka pedig az első időszakban az irataink megszerzésében, ideiglenes lakcím ügyében, illetve minden olyan apró ügyben segített, ami egy odacsöppent család mindennapjaihoz szükségesek. A legnagyobb segítség viszont az volt, hogy tartotta bennünk a lelket.”

Alkalmazó: Gellérthegy u. 30

A Bethlen Gábor Alap egyébként képviselői mandátuma kezdetekor, 2024 decemberében benyújtott vagyonnyilatkozatában is szerepel, méghozzá egészen érdekes módon elrejtve. Markó Attila a Sursa venitului: numele, adresa (Jövedelem forrása: név, cím) rubrikát úgy értelmezte, hogy ott az alkalmazó székhelyének a címét kell megadni. 

Így tüntette fel a Gellérthegy u. 30-at a munkáltatót jelző oszlopban, melyről egy egyszerű Google-keresés azonnal kiadja, hogy az a Bethlen Gábor Alap budapesti székhelye. Az is feltűnő, hogy a politikus csak a BGA esetében sunnyog, a feleségét alkalmazó RMDSZ-t és Eurotrans Alapítványt szabályosan tüntette fel ugyanitt.

Szerényen éltek, de nem nyomorogtak Magyarországon

Ez a tavaly decemberi vagyonnyilatkozata további információkat szolgáltat a magyarországi évekről. Kiderül, hogy távolról sem nyomorgott azért Markó Attila és felesége Budapesten. Sőt, vagyonuk egészen szolidan gyarapodott.

2024-ben továbbra is megvan a telkük és házuk Négyfaluban, mellé 2023-ban vásároltak egy közel kétezer négyzetméteres telket, valamint egy 100 négyzetméteres házat a Kovászna megyei Rétyen. Ezek az ingatlanok feleségével közös tulajdonuk. 

Budapesten 2015-ben felesége és bizonyos Szilágyi Piroska megvásárolta a felét egy 48 négyzetméteres háznak. Ezt a házat Markó Attila és felesége saját kezűleg újította fel, erről szemlátomást szívesen mesélt a Pertu podcastban.

Jelenleg három autójuk van Markóéknak: a 2003-ban vásárolt Dacia Solenza mellett megjelenik egy 2012-es Opel Astra, valamint egy 2022-es Ssangyong Korando.

Markó Attilának 3,5 millió forintnyi (8500 eurónyi) értékpapírja van, ezen kívül 2023-ban bizonyos Antal Mihály Endrétől kapott kölcsön 100 ezer eurót. Ezt az összeget 2025-ben kell megadnia.

2024-ben Markó Attila mintegy 5 millió forintot (12 ezer eurót) keresett a Bethlen Gábor Alapnál, feleségének a fizetése 3,3 millió forint (8 ezer euró) volt ugyanitt. Markó Magdolna 2024-ben az RMDSZ, továbbá az RMDSZ-közeli, könnyített honosítással foglalkozó Eurotrans Alapítvány alkalmazottja volt, innen összesen 40 ezer lej fizetést kapott.

További Képviselőfánk-falatok

Az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös sorozatában, a Képviselőfánkban eddig ismertetett politikusvagyonok:

Maros megyében

A titokban végbement csoda: így lett villája Novák Leventének – az Átlátszó Erdély cikke

Az RMDSZ Császára a templom egere – az Átlátszó Erdély cikke

Csép Andrea különös élete: szakpolitikussá vált ahelyett, hogy meggazdagodott volna – az Átlátszó Erdély cikke

Másokat etet közpénzből, de az ő vagyona hízik, ki az? Kolcsár Anquetil Károly! – az Átlátszó Erdély cikke

Hargita megyében

Ahogy Kelemen Hunor spórol, úgy nem spórol más senki – az uh.ro cikke

Sokkoló! 2024-ben nincs még bankszámlája Ladányinak! De Jaguárja már van – az uh.ro cikke

Bende Sándor öt éve ült már a parlamentben, mikor meghallotta Szent Mercédesz hívó szavát – az uh.ro cikke

Ki gyűjtött a fia keresztelőjén 54.000 eurót? Antal Lóránt! – az uh.ro cikke

Lénárd András integet folyton Hajdu Gábor érdekbevallásából – az uh.ro cikke

Tánczos Barna többet tesz félre, mint amennyit keres. A felesége még többet – az uh.ro cikke

Borbolynak a szüleitől kell kölcsön kérnie négyévente – az uh.ro cikke

Kántor Boglárka nyerte a választási lottót, négy évig fogja képviselni a vaslui-iakat a parlamentben – a Transtelex cikke

Bihar megyében

Szabó Ödön lottón is nyert az elmúlt négy évben, de nem ebből van a vagyona – a Transtelex cikke

Se kocsija, se bankszámlái, de legalább nagyobb lett a háza Cseke Attilának – a Transtelex cikke

Biró Rozália romániai mércével gazdag, de a vagyonnyilatkozatából nehezen deríthető ki, mennyire – a Transtelex cikke

Szatmár megyében

Jót tett Nagy Szabolcs képviselő vagyonának a négyéves parlamenti mandátum – a Transtelex cikke

Magyar Lóránd: a képviselő, akinek papíron az elmúlt négy évben nem volt egy vasa sem – a Transtelex cikke

Százszor megbánhatta Turos Lóránd szenátor a Szatmári Friss Újság megvásárlását – a Transtelex cikke

Kovács Máté bejutásával két szenátora lett a Szatmár megyei RMDSZ-nek, de nem felhőtlen az öröm – a Transtelex cikke

Máramaros megyében

Zahoránszki Brigitta, aki talán a legtöbb interjút készítette Kelemen Hunorral, Máramaros megyei képviselő lett – a Transtelex cikke

Szilágy megyében

Új kocsival csapatja Kovács Irénke, a legszorgosabb szenátor – az Átlátszó Erdély cikke

Seres Dénes, a szilágysági örökifjú, akit nem ereszt a parlament – az Átlátszó Erdély cikke

Kolozs megyében

Garzonlakásokba fektette megtakarításait Csoma Botond kolozsvári képviselő – a Transtelex cikke

Tasnádi István Szilárd személyében a Kolozs megyei RMDSZ már az ötödik jogászt küldi a parlamentbe – a Transtelex cikke

Kovászna megyében

Miklós Zoltán az az ex-bankár, aki meghitelezte Antal Árpád kampányát – az Átlátszó Erdély cikke

Végre magára is gondol Könczei Csaba, a köz igazi szolgája – az Átlátszó Erdély cikke

Gál Károly a szótlan székely, aki spórol, örököl, és mindent aláír – az Átlátszó Erdély cikke

Kulcsár-Terza József a kakukk a háromszéki RMDSZ-fészekben – az Átlátszó Erdély cikke

Ékszereket és házakat gyűjt Fejér László Ödön, a leggazdagabb háromszéki honatya – az Átlátszó Erdély cikke

A címlapfotón Markó Attila és felesége, Markó Magdolna kampányol 2024 őszén. A kép forrása Markó Attila Facebook-oldala

The post Semjén Zsolt karjaiból röpült a román parlamentbe appeared first on Átlátszó Erdély.

Aki régóta követi az Átlátszó Erdélyt, valószínűleg találkozott már a magyar kormány támogatáspolitikájáról, a határon túli magyar közösségekbe irányuló különféle támogatásokról, valamint a Bethlen Gábor Alap által kiosztott pénzekről szóló anyagainkkal.

Talán az is feltűnt, hogy két éve nem közöltünk összefoglalókat a Bethlen Gábor Alap támogatásairól. Ennek jó oka van: bár a BGA honlapján, a bizottsági határozatok között továbbra is elérhetőek a támogatásokról szóló döntések, ezek összesítését egyre problémásabbnak láttuk.

Az történt ugyanis, hogy néhány éve a bizottsági határozatok között feltűntek a korábbi határozatok módosításai. Ezek lényegében korábbi bizottsági döntéseket bírálnak felül, gyakran az eredetileg megítélt pénzösszeget is módosítják. 

Annyit módosítgatják, hogy alig lehet követni

Az utóbbi években ezek a módosítások annyira gyakorivá váltak, hogy problémássá vált az egyes támogatási döntések követése. Amellett, hogy az egyes döntések esetében nehéz megmondani a megítélt összeget, a támogatások összesítését – tehát azt, hogy Erdélybe összesen mennyi támogatás érkezett egy adott évben – sem lehet pontosan kiszámolni a bizottsági döntések alapján.

Így más forráshoz folyamodtunk: a Bethlen Gábor Alap által évente elkészített, és az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága elé terjesztett beszámolókban közölt sarokszámokra támaszkodva dolgoztunk.

A 2023-as beszámolóból kiderül, hogy 81 milliárd forint (körülbelül 200 millió euró) összegben hagyott jóvá támogatásokat az alap felett rendelkező, négytagú Bizottság. Ebben az összegben benne vannak 

• a jogszabály alapján nyújtott normatív támogatások (ezek közül a legfontosabb a Szülőföldön magyarul program, ismertebb nevén az oktatási-nevelési támogatás);
• az általában nem túl magas keretekkel rendelkező nyílt és a meghívásos pályázatok; 
• valamint a legérdekesebb tételnek számító, egyedi döntés alapján nyújtott támogatások.

Egyedi döntések: így kapnak pénzt a csókosok

Az egyedi döntés alapján nyújtott támogatások azért tarthatnak számot kiemelt érdeklődésre, mert ezek esetében nem a Bizottság, hanem a Miniszterelnökség hozza meg a támogatási döntést. Egybehangzó értesüléseink szerint a nagyobb összegű döntéseket maga Orbán Viktor miniszterelnök hagyja jóvá (noha forrásaink más-más összegeket emlegetnek küszöbértékként). 

Akár Orbán dönt, akár nem, az biztos, hogy ezek azok a támogatások, melyekről politikai döntés születik, és melyekre a Miniszterelnökség forrást biztosít, a BGA pusztán lebonyolítója ezeknek a projekteknek. A BGA beszámolója így fogalmaz ezekről a támogatásokról: 

„Az egyedi támogatások eljárásrendjüket tekintve a pályázati rendszeren kívül biztosított, a támogatandó cél speciális körülményeit, finanszírozási szükségleteit kiemelten kezelő támogatások. (…) A támogatási kérelmek Államtitkársághoz kerülnek benyújtásra. Az Államtitkárság a szakmai javaslatával ellátott kérelmet továbbítja az Alapkezelő részére a döntéshozatal előkészítése, a támogatási ügylet lebonyolítása céljából.”

A tavaly megítélt támogatásoknak bőven több mint fele, 52 milliárd forint (127 millió euró) volt ilyen „pályázati rendszeren kívül biztosított” támogatás. Ez az összeg valamivel több, mint az utóbbi két év 30-40 milliárdja, azonban messze elmarad a 2020-as csúcstól: ebben az évben 117 milliárd forintot osztottak ki „rendszeren kívül”. Így is a tavalyi össztámogatás 63 százalékát teszi ki az egyedi döntések.

Vége a szűkös éveknek?

A 2018-as, majd 2020-as bőséget két szűk esztendő követte: a pályázati rendszerre rálátó forrásaink szerint „elzárták a pénzcsapot” – erről az Átlátszó Erdély itt írt. Úgy tudjuk, ebben az időszakban a magyar kormány ugyan támogatta a már megkezdett ingatlanfejlesztési projekteket, de új, milliárdos nagyságrendű projektek nem indultak (erről az időközben elhunyt Potápi Árpád államtitkár is beszélt 2023 márciusában). 

A mélypont 2022-ben jött el: ekkor nagyjából 40 milliárd forintnyi támogatásról született döntés. Igaz, ennek a háromnegyede, 31 milliárd egyedi döntésekre ment.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA éves beszámolóiban közölt sarokszámokon jól látszik, 2023-ban a támogatások újból növekedtek. Az egyedi támogatások összege növekedett leginkább, 22 milliárd forinttal. De az össznövekedésbe belejátszik 18 milliárd forinttal az is, hogy az oktatási-nevelési támogatás összege majdnem megötszöröződött: a korábbi, diákonkénti 22 400 forintról százezer forintra emelkedett.

Az oktatási nevelési támogatást tavasszal kell megpályázni, és ősszel kapják kézhez a szülők. Célja a magyar iskolaválasztás ösztönzése és a magyar nyelvű oktatás megerősítése a külhoni területeken. Összege a 2022-es 5 milliárd forintról tavaly 23 milliárdra (56 millió euróra) nőtt, erről az emelésről is a Miniszterelnökség döntött.

Tavaly az oktatási-nevelési támogatás az össztámogatás több mint 28 százalékát tette ki. Összeadva a Miniszterelnökségen születő egyedi döntések 63 százalékos arányával az látszik, hogy a BGA által utalt támogatások

bő 90 százalékáról nem a BGA dönt. 

A határon túlra szánt támogatásoknak a tizedéről sem dönt az a szervezet, ahol elméletileg a legtöbb tudás és tapasztalat halmozódott fel a határon túli közösségek önszerveződéséről, civil szférájáról, intézményes igényeiről. A támogatások túlnyomó többsége egyedi intézményes szereplőkhöz, nagy beruházásokhoz irányul, illetve az oktatási-nevelési támogatás több mint kétszázezer egyéni igénylőjéhez. 

Az alulról jövő kezdeményezésekre, a kisebb közösségek önszerveződésére alig jut pénz. A rájuk szánt támogatások táblázataiból az látszik, hogy a határon túli civilek működésre fél-másfél millió forintot kaptak, programjaikra pedig alig 300-600 ezer közötti forintot úgy, hogy a pályázatoknak eleve csak a kétharmadát támogatták. Ezeknek az összegeknek a nagyságrendje sok-sok éve változatlan, miközben a forint értéke a felére csökkent az elmúlt tizenöt évben.

Keresünk ezer szabad erdélyi embert

Baj van. Szeptemberben muszáj volt a vésztartalékainkhoz nyúlnunk. Ezért keresünk ezer szellemileg és anyagilag független személyt, aki segíti az Átlátszó Erdélyt oknyomozó műhelyként fenntartani.

Ami az egyedi döntések területi megoszlását illeti, 

nincsenek meglepetések: Erdély a közel 25 milliárdos összeggel (61 millió euró) magasan vezet, a vajdasági (5,3 milliárd, 13 millió euró) és felvidéki (5,3 milliárd) összegek enyhén emelkedtek 2023-ban. A növekvő trend Kárpátalján hangsúlyos még, érthető módon. Ebbe a régióba összesen 8,8 milliárd forintot (21,5 millió eurót) ítéltek meg.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai területi bontásban, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA 2023-as beszámolójából kiderül még, hogy a 2022 decemberében visszavont erdélyi meghívásos pályázat miatt kiesett forrásokat pótolták. (A sok intézményt kínos helyzetbe hozó döntésről a Transtelex itt számolt be). Tavaly januárban ismét meghirdették a kiírást 280 millió forintos kerettel, melyre 139 szervezetet hívtak meg. 

Augusztusban aztán meghirdették a „rendes” pályázatot az erdélyi nemzeti jelentőségű programok támogatására 681 millió forintos keretösszeggel. Ebből összesen 638 millió forintot ítéltek meg 162 pályázatra.

Miért fontos a Bethlen Gábor Alap?

Bár a magyar kormány több minisztériumának is van határon túli támogatásokra szánt költségvetési előirányzata, ezek nem jelentős összegek. A legnagyobb, határon túli támogatásokat folyósító alap a Bethlen Gábor Alap. A határon túlra szánt pénzek túlnyomó többsége a BGA-n keresztül érkezik.

Erdélyben a külügyminisztériumi forrásokat elosztó Pro Economica Alapítvány a magyarországi támogatási rendszer másik számottevő szereplője. Ez az alapítvány mintegy 100 milliárd forintot (kb. 250 millió eurót) osztott ki az évek során Erdélyben különféle gazdaságfejlesztési programokra. 

A Pro Economica idén szeptemberben nyitotta újra támogatási programját tízmilliárd forintos kerettel. Az alapítvány évekig takaréklángon üzemelt, ugyanis a magyar kormány nem tudott megegyezni a románnal a gazdaságélénkítő pénzekről. 2020 márciusában a román külügy arra kérte a magyar kormányt, hogy kössenek egyezményt a Romániába irányuló gazdasági támogatásokról.

The post A csókosok és a diákok a határon túli támogatások legfőbb célcsoportja appeared first on Átlátszó Erdély.

Az erdélyi egypártrendszer felé tett hatalmas lépést a Fidesz, amikor bezáratta a Demokrácia Központokat, vélik forrásaink. Ők a probléma egyik fő okát abban látják, hogy a Néppárt és az erdélyi nemzeti oldal politikai kudarca miatt az EMNT-t is büntetik, mely pedig becsületesen elvégezte a rábízott feladatot: a könnyített honosítást, majd a magyarországi választások körüli erdélyi ügyintézést.

Az EMNT-közeli forrásaim nemcsak a kizárólagosságra törekvő RMDSZ-t, vagy a pénzforrást elzáró magyar nemzetpolitikusokat, hanem a Néppárt vezetőit is keményen bírálják. A Néppárt megvádolt vezetői védekeznek, szerintük a probléma inkább az RMDSZ hamis budapesti lobbija és egyeduralmi törekvései. Illetve a Fidesz pálfordulása, amikor a nemzetpolitikát felváltotta az érdekpolitika.

Erről fog szólni mai szókimondó anyagunk, melyben a megszólalók java névvel nyilatkozik, de vannak olyanok is, akik névtelenséget kértek. Az EMNT/P-sek nagyon óvatosak. Volt, aki nem szerette volna, hogy az ő válasza közel legyen egy olyan részhez, ahol mondjuk Semjénről van szó, nehogy majd Semjén azt gondolja, hogy ő támadja. Vagy például mindenki vigyáz, hogy ne vonja kétségbe Orbán Viktor politikai éleslátását. De a párton belüli ellentétekről sem mindenki mer nyíltan és névvel beszélni. Az EMNT/P-sekben érződik a vágy, hogy kimondják az igazságot, ugyanakkor az is érződik, hogy nem akarják összerúgni a port senkivel. Még.

Egy tollvonás nélkül

Február elején keresett meg telefonon pár EMNT/EMNP-s alapember, azzal a panasszal, hogy fentről be akarják záratni a Demokrácia Központokat. Az fájt nekik, hogy fentről egyetlen tollvonással véget vetnek egy tizenvalahány éves folyamatnak, egy kemény munkával felépített hálózatot semmisítenek meg. Sőt, helyesbítenek, egyetlen tollvonás nélkül teszik ezt a budapesti politikusok, mert még csak nem is adják ezt írásba, csak szóban közölték ki a az EMNT/P vezetőségével, hogy ezentúl nincs pénz, be kell zárni, és be kell olvadni az Eurotrans-ba.

Forrásaink szerint a döntés, hogy ezután csak az RMDSZ Eurotrans Alapítványa kapja a támogatást erre a feladatra, 2023. január 9-én született. Arra a kérdésre, hogy ki hozta a döntést, azt válaszolják, hogy Semjén. A Semjén-Potápi vonalon közölték a döntést az erdélyiekkel. Arra a kérdésre, hogy valamilyen írott bizonyítéka van-e ennek, azt válaszolják, hogy nincs, és nem is lesz. Ezt nem írták le, és nem is fogják leírni.

Ekkor már késő volt ajánlani bármit, mert már el volt döntve, állítják forrásaink. Három vagy négy éve lebeg a levegőben, hogy előbb-utóbb le fogják húzni a rolót, a politikai szerepvállalás gyengesége, eredménytelensége miatt.

„Belső körökben Toró már elismerte, hogy az ő hibájuk ez, mert muszáj volt kompromisszumot kössenek arra föl, hogy összeolvadjon az Eurotrans a Demokrácia Központokkal, s most már az Eurotrans fogja csinálni a honosításokat. Belementek ebbe, mert így megmarad az ő fizetésük és mindenük.”

Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke és Toró T. Tibor, az EMNT és az EMNP (Néppárt) alapítója részben megerősíti, részben cáfolja forrásaink információit:

Sándor Krisztina: „Január 9-én telefonon közölte a hírt velem Potápi Árpád államtitkár. A lényege az volt, hogy mi külön nem kapjuk meg a támogatást, csak az Eurotrans. Nincs összeolvadás velük. Ahogyan az az RMDSZ egyik alapítványa, úgy a mi esetünkben is teljesen egyértelmű, hogy mivel az EMNT döntött anno a párt létrehozásáról, így ugyanazon politikai közösségnek a tagjai vagyunk. Téves hír, hogy belementünk volna ebbe.”

Toró T. Tibor: „A politika ma olyan irányba fejlődik, hogy egyre idegenebb tőle az írásbeliség. A politikai jellegű döntéseket általában különböző informális egyeztetések során szokták közölni. Velünk is így történt. Mivel nem akartunk belenyugodni abba, hogy egy jól működő, hasznos munkát végző és az ügy iránt magas fokú felelősséget mutató hálózat felszámolódjon, az EMNT és a Néppárt által közösen megbízott tárgyalócsapat – Sándor Krisztina és jómagam – többszörös egyeztetést kért és kapott a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetőitől. Sajnos a számunkra kedvezőtlen döntést most nem tudtuk megváltoztatni. De mivel úgy érezzük, igazunk van, nem adtuk fel, hogy meggyőzzük őket igazunkról.”

A Fidesz-megbízás

Hogy megértsük, hogyan kezdődött, és hogyan jutott ide a történet, vissza kell tekintenünk a múltba. EMNT/P tagok mesélik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács már 2003 óta létezik, de a 2010-es fideszes nyeréssel tudott kicsit újra lábra állni. Akkor tudta Tőkés maga köré összeszedni azokat a régi harcostársakat, akik tényleg a nemzeti oldalt szolgálták, ingyen és bérmentve, akkor is, amikor nehéz időszak volt. Akkor létrehoztak egy új területi EMNT hálózatot, mindenhol szervezetek születtek.

Ehhez még pénz sem kellett egyébként, csak az új lelkesedés, hogy végre van miért küzdeni. S akkor ehhez hozzájött az, hogy elfogadták Magyarországon a kettős állampolgársági törvényt, és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Fidesz partnerségi megállapodást kötött: megbízzák az EMNT irodahálózatát a honosítás ügyintézésével, állítják forrásaim.

Nagy Pál, az udvarhelyszéki EMNT elnöke meséli: „Mi, az EMNT voltunk a nemzeti oldalról a partnerei a Fidesznek. Adtak a működéshez pénzt, mert ingyen azért nem lehet dolgozni. Ez természetes. És ez így jól működött. Alakultak a különböző statisztikák, nőtt az állampolgárság-igénylők száma. Volt egy nagy bumm. Aztán kezdett visszaesni a honosításigénylés, de bejöttek új feladatok, mint az anyakönyvezés, anyasági támogatás, babakötvény, regisztráció, stb. A magyarországi parlamenti választásokkor a szavazatokat is le lehetett adni a legtöbb irodában.”

A politikai bukdácsolás ára a kegyvesztés

Csakhogy 2012-ben voltak itt választások, és a nemzeti oldal nem tudott eléggé megkapaszkodni. Nem tudott elég súlyt szerezni magának a frissen alakult Néppárt, mesélik forrásaim, ami kint csalódást okozott. És a Fidesz lassan elkezdett nyitni az RMDSZ felé.

Fokozatosan létrejött egy először alig észrevehető, de lassan egyre nagyobb szakadék a Fidesz és a Néppárt/EMNT között, mesélik néppártos forrásaim.

„Mert tulajdonképpen a Néppárt és az EMNT működtette ezt a rendszert. Az EMNT kapta a jogosultságot és a pénzt, de bújtatottan, ennek a farvizén jött létre a Néppárt, és ott volt, ott erősödött meg annyira, amennyire meg tudott erősödni. De mivel nem voltak eredmények, és végül a 2016-os választás sem hozta meg az áttörést, onnantól látom én azt, amikor a nagy szakadás történt.”

Vinczellér Árpád, az EMNP volt alelnöke szerint a történetnek része az is, hogy 2014-ben a Fidesz explicite kijelentette Toróéknak, hogy ne indítsanak jelöltet az államelnöki választásokon. „Hogy csak az RMDSZ indítson jelöltet. De ők szembe mentek a Fidesz elvárásaival, és elindultak. Szilágyi Zsolt elindult elnökjelöltként, és ugye nem sikerült neki, erősen leszerepelt. Erreföl lemondott Toró és Szilágyi azonnal. Ezért volt a 2015-ös viharos marosvásárhelyi Országos Kongresszus. Volt egy fiatal gárda, aki úgy érezte, hogy ez az egész már idejétmúlt, szegény Toróékat meghaladta már a feladat, váltás kell, más szemlélet, satöbbi. Az, hogy csak vagyunk, és attól működik a dolog, az már nem elég. De aztán a lemondás után két nappal Toróék jól visszasünnyögték magukat, visszaszívták a lemondást, és ment volna tovább az élet, mintha nem lett volna a vásárhelyi kongresszus.”

A 2014-es EMNP-s szófogadatlanság után, 2015 februárjában a Fidesz megbízta az RMDSZ Eurotrans alapítványát ugyanezzel a feladattal, amit az EMNT-nek is adtak. És ugyanannyi pénzt adtak erre az Eurotrans-nak, mint a EMNT-nek, évi 250 millió forintot. Úgyhogy párhuzamosan két struktúra kezdett működni a Fidesz megbízásából és pénzéből. „Ezzel nem is volt baj, mert hát a lényeg úgy is az volt, hogy az embereknek segítsünk, és ez jól működött. Persze főleg ott, ahol az RMDSZ nagyon erős volt, kialakult egy versenyhelyzet.”

Aztán a súlypont kezdett eltolódni, és ez keményen zajlott az utóbbi években, állítják forrásaim. A konzulátusok egyre inkább az RMDSZ-irodákat használták. Oda küldték az iratokat, még azokat is, amelyeket a Demokrácia Központokon keresztül igényeltek az emberek. Tehát ha valaki bement a Demokrácia Központba, ott elintézte az ügyes-bajos dolgait, mikor meg kellett kapnia a választ, azért már az RMDSZ-hez kellett mennie, mert a konzulátus oda küldte vissza.

Egész addig, hogy most a válság miatt úgy döntöttek Pesten, hogy párhuzamos struktúrákat nem működtetnek, és ezért a Demokrácia Központ támogatását megszüntették. Fölkérték az EMNT-t, hogy üljön le az Eurotrans-szal, és beszéljék meg, hogy vegye át az EMNT kollégáit is, állítják a panaszkodó EMNT-sek.

A 2020-as lecke, amiből nem sokat tanultak

Vinczellér szerint ugyanez, ami most, megtörtént 2020-ban is. „2020 őszén jött egy üzenet ugyanígy, mint most ez a döntés, se leírva, se aláírva, se semmi. Hogy ha a Néppárt jelölteket állít az RMDSZ-szel szemben a választásokon, ha megpróbálja ellehetetleníteni az RMDSZ-t akármilyen formában, kampányol ellene a közösségi oldalon vagy akárhogy, akkor nem fogják megkapni a kiegészítést. Ugyanis választási év volt, és a hálózatból elfogyott a pénz az EMNP és az MPP közös kampányára. Ezért kértek kiegészítést Magyarországról, amit azok ahhoz kötöttek, hogy az RMDSZ-nek ne tegyenek keresztbe. Amikor Semjén azt mondta, hogy a nemzeti oldal ne állítson jelölteket az RMDSZ jelöltjeivel szemben, és Potápi nemzetárulózott, ezek jelzések voltak.”

Végül csak 2021 tavaszán jött meg az ősszel várt pénz, addigra már el kellett bocsátani sok kollégát, vagy félfizetésre vettek embereket. Olyanokat is, akik tíz éve ott dolgoztak. A kiegészítést sem az EMNT-re használták fel, hanem elvették, és a pártnak adták, állítják forrásaink. „Az a pénz az egyesület fenntartására, a működtetésére volt küldve. 250 millió forint nem sok pénz egy rendszer működtetésére, 2000 lej körüli fizetésük van a kollégáknak, ami nem sok szerintem.”

Vinczellér ezt kiegészíti: „nekem ez nagy fájdalmam volt, mert láttam, hogy mit dolgoztak ezek az emberek. Ezek nem politizáltak, ők dolgoztak az irodákban. És egyszerűen a politikusok miatt jutottak ide. Mert az ingyenélő politikusoknak megmaradt a fizetése, viszont elvették azoktól a fizetést, akik konkrétan dolgoztak. Azt a fizetést, amit a magyar állam arra adott, hogy ezeket az embereket fizessék. És ők ebből kifizették a politikusokat.”

Sándor Krisztina megpróbálja cáfolni, hogy a választás miatt történt volna 2020-ban mindez, vagy hogy a pártnak adták volna a kiegészítést: az évi 250 millió forintból 2018-tól már nagyon nehezen lehetett fenntartani az irodahálózatot. Éveken át kérték az összeg kiigazítását, amit 2020-ban jóváhagytak, és a kapott pénzt az alkalmazottak fizetésének kiegészítésére fordították. „Nem kapott a párt pénzt. Ilyen döntés nem volt. Munkatársak, projektek kaptak, melyek közösségi célt – az EMNT céljait is – szolgáltak.”

Az EMNT–EMNP szakadás

A pénz, ami a magyar államtól jött, az EMNT-nek jött, az egyesületnek. A fenntartásra, az irodák működtetésére, állítják a vezetőséget támadó forrásaim. Ebből egy részt, felét, többet-kevesebbet a párt felé irányított a vezetőség. Volt egy négytagú egyeztető tanács, az ET: Toró T. Tibor, Csomortányi István, Mátis Jenő és Sándor Krisztina. Ők döntötték el, hogy ebből a pénzből, az évi 250 millióból mennyit adnak a párt működésére, s mennyit adnak az EMNT-nek a Demokrácia Központokra. Forrásaink szerint ebből a négy emberből három tökéletesen kiszolgálta a rendszert, a Toró–Csomortányi-féle elgondolásokat, Mátis Jenő is. Egyedül Krisztina volt, aki próbált harcolni, ezekkel szembement többször is. Volt olyan EMNT kongresszus, ahol őt ki akarták csinálni ezért, s ahol cirkusz volt emiatt.

Forrásaim szakadást látnak az EMNT és az EMNP (Néppárt) között, és ennek egyik oka szerintük az, hogy a döntéshozásban meggyengült az EMNT a Néppárttal szemben. Az Egyeztető Tanácsban lecserélték az EMNT-s Tiboldi Lászlót a Toróékhoz közel álló Mátis Jenőre, és az EMNT érdekeit védő Sándor Krisztinát többször is megpróbálták leváltani.

Sándor Krisztina kérdésemre elismeri, hogy tényleg volt konfliktus, de próbál szépíteni a képen:

„Az Egyeztető Tanácsban ritka volt az élesebb szembenállás. A belső konfliktusok nem ebből fakadtak, hanem abból, hogy másképp láttuk, értékeltük a párt működését. Nekem konkrétan elég sok kifogásom volt személyek, jelöltek és működési módszerek ellen az évek során. A Néppárt tisztújításai alkalmával rendszeresen a párt belső ellenzékének sorait erősítettem, amely nagyobb fiatalítást és több változást, nagyobb hatékonyságot szorgalmazott. Emiatt voltak konfliktusaink, és ez csapódott le előbb a párt, majd következményként az EMNT küldöttgyűlésein is. Igen, emiatt megpróbáltak legalább két alkalommal leváltatni az ügyvezető elnökségről.

Mára megedződtem – fogalmazhatok így is, de többször is fel akartam állni, ott akartam hagyni – nemcsak a belső feszültségek, hanem bizonyos, az én szememben igazságtalannak tartott döntések miatt is. Mégis: mindig voltak, akik miatt úgy éreztem – érdemes maradni. Nem utolsósorban: az ügy is szép, nemes, és történelmi lehetőség volt több százezer erdélyi magyar ember magyar állampolgárrá válását segíteni ebből a tisztségből.”

Forrásaim úgy tudják, hogy Tiboldi Lászlót, az EMNT alelnökét is azért állították félre az ET-ból, mert „nem felelt meg Csomiéknak (Csomortányiéknak – szerk.), mert próbált visszavenni a párt költségvetéséből, és ez volt az ok, amiért kicsinálták. Odarakták Mátist, aki nagyon jó pénzügyi szakember, de arra hajlik, amerre a szél fú. És Tiboldit félrerakták. Meg kell kérdezni erről Tiboldit.”

Megkérdeztük Tiboldit, aki szerint „A két szervezet közötti «szimbiózis» már a kezdetektől nem működött igazán jól, amely elsősorban a civil és a pártlogika közötti eltérő megközelítésből adódott, és különböző prioritások, meg érdekek mentén alakult az évek során. Természetesen nem minden esetben volt ez a folyamat zökkenőmentes a Néppárton belül és a két szervezet között sem, ezeket próbálták megoldani a Néppárt vezetői különböző hatalomtechnikai módszerekkel, ennek egyik példája az Egyeztető Tanácson belül az én leváltásom is. A Néppárt sikertelensége mindenképp meghatározó volt a Nemzeti Tanácsra nézve, hisz egy rendszerként működtünk, nem lehetett teljesen leválasztani a politikai projektet a honosítási tevékenységről és a civil rendezvényekről.”

Forrásaink szerint Tiboldit éppen a 2019-es néppártos tisztújító kongresszus után váltatták le: „Nagyváradon tartotta a párt abban az évben a kongresszust, és a belső ellenzék Soós Sándort (Soóskát) jelölte elnöknek. Szilágyi Zsolt ellen nagy volt már az elégedetlenség. Tibiék utolsó percben – felmérve a nagyon kiegyensúlyozott erőviszonyokat – végül nem erőltették Szilágyi Zsolt jelölését, hanem hirtelen elővették Csomortányit elnökjelöltnek, aki akkor egy szavazattal (!) nyert. Mivel Tiboldi és Krisztina is a pártban a belső ellenzéket erősítették, Krisztina pedig alanyi jogon – ügyvezető elnökként – tagja volt az Egyeztető Tanácsnak, így Tiboldit cseréltették ki, felhasználva erre a püspököt (Tőkés László volt püspök az EMNT elnöke – szerk.).”

S a pénz?

Sándor Krisztina cáfolná forrásaink azon állítását, hogy az EMNT-nek küldött pénzből a pártnak is ment. Arra a kérdésre, hogy „Évi lebontásban a Magyarországról beérkező pénznek (az évi 250 millióra gondolok) hány százaléka ment a Demokrácia Központok működtetésére, és hány százaléka a Néppártnak?”, azt válaszolta: „Az éves költségvetésünket csak az EMNT Demokrácia-központok működtetésére és a rendszer egyéb programjaira, rendezvényeire költöttük. Becslés szerint kb. 80% ment az irodahálózatra és állampolgársági szolgáltatásokra, míg 20% az EMNT országos és területi rendezvényeire, programokra, kiadványokra, szervezetműködtetésre. A költségvetésben a legnagyobb tétel a munkatársak fizetése volt. Ők mind az EMNT alkalmazottjaiként dolgoztak.”

Az ET-ben lévő konfliktussal kapcsolatos kérdésemre hozzátette: „Az Egyeztető Tanács egy belső, informális döntéshozó fórum, ahol a civil és a politikai tevékenységeket, programokat egyeztetjük. Soha nem volt olyan döntés, hogy mennyi megy a pártra és mennyi az EMNT Demokrácia-központokra.”

Az EMNT ügyvezető elnökét megcáfolják a forrásaink:

Habár úgy tűnhet, hogy ez a pénz csak az EMNT irányába ment, ez nem igaz. Ebből a pénzből kaptak fizetést a párt különféle funkciókba kinevezett politikusai, ebből tartották fenn a párt emberei által használt autókat. Ment ebből a kampányköltségekre, a plakátolástól kezdve az önkéntesek költségéig. És az ebből bérelt irodákat a Demokrácia Központok a Néppárttal megosztva használták. A pártnak az összes logisztikáját az EMNT pénzéből fizették.

Nyíltan kintről nem támogatták a Néppártot soha. 2012-ben még igen, politikailag. De anyagilag csak az EMNT-t támogatták.

„S ezek nem elsikkasztották vagy ellopták a pénzt, hanem elba**ták. A Néppárt, az akkori vezetők. Sok pénz volt. Az eredmény nem jött” – mondja egy anonim forrás.

Toró ezt másképp látja: „Soha nem volt sok pénz. Aki ebből akart meggazdagodni, mert azt olvasta az újságban, hogy a politika közelében sok pénzt lehet keresni, az ide sem jött, vagy gyorsan elment (volt ilyen is az elején).”

A pénzügyeket nem kötötték mindenki orrára, nem volt átláthatóság a rendszerben, állítják forrásaim. A helyi vezetők nem sokat láttak a pénzügyekből. Arra a kérdésre, hogy mit tud mondani a pénzügyekről, Nagy Pál azt nyilatkozta:

„Nem igazán volt rálátásom a pénzügyekre, de nem is lett volna ez baj, ha nem azt éreztük volna, hogy a civil része, az eredeti célja a rendszernek egyre inkább háttérbe kerül. Eredeti cél az autonómia-küzdelem volt és a Fidesszel kötött partnerség alapján a honosítás. Ebből nem sok maradt, valószínű paradigmaváltásra lenne szükség ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk tovább működni.”

A Néppárt az állat, amelyik felfalta az anyját

Egy forrásunk meséli: „Tulajdonképpen létrejött az EMNT, majd létrehozták a Néppártot. Teljes jóhiszeműséggel, teljesen jó elképzelésekkel. De valahogy a párt működési rendszere olyan lett, mint egy külön állat. Ette meg a saját anyját, vagy apját, aki létrehozta. Tehát vette el az életterét, az embereket, satöbbi.”

Nagy Pál szerint az EMNT ereje egyre csökkent, és ahelyett, hogy lett volna egy normális szimbiózis a két szervezet között, nagyon háttérbe szorultak az EMNT céljai. „Csináljátok a honosítást, mert ez az úgymond feladat, mert ezért jön a zsé, de a párt meg kell erősödjön, mert jönnek a választások, s eredményt kell csinálni.” És mindig ez volt, hogy jönnek a választások, jönnek a választások, de az eredmények nem jöttek. „Az emberek elmentek tőlünk, de az eredmények, szavazatok nem jöttek.”

A rossz vezetés, rossz humánmenedzsment, a párt-EMNT konfliktus miatt rengeteg nagyon jó közösségi ember eltávozott ebből a társaságból, akik azóta is megállják a helyüket, folytatja Nagy. „Itt hagyta például a rendszert Portik Vili, aki most Vásárhelyen az alpolgármester, Gergely Balázs, Tőkés László unokaöccse, a Kolozsvári Magyar Napok kitalálója, Püsök Csaba lelkész, Bákai Magdi, Kovács Lehel, Háromszékről Sánta Imre lelkész, Ütő Gusztáv, Bardócz Csaba lelkész, Szabó Tünde, Marosvásárhelyről Jakab István, Cseh Gábor, Kali István, Kolozsvárról Sánta Levente, Soós Sándor, Fall Sándor, Szabó László, Csigi Levente, Szabó Lilla, Király Melinda, Szász Péter, s így sorolhatnám hosszan az ismertebb neveket. Jó emberek, jó arcok. Eltávoztak emiatt. Így lassan elfogytunk.”

Egy másik forrásom megerősíti, az említettek többsége valóban a párton belüli döntéshozási módszerek és az alacsony hatékonyság miatt hagyta ott a csapatot. „A pártra mindvégig jellemző volt, és ma is az, hogy csak egy szűk kör – Tibi és Csomi bizalmasai – döntenek folyamatosan, levegőnek nézve a mindenkori elnökségi tagokat. Azok, akik nagyobb határozottsággal álltak ki a saját véleményük mellett, és meg tudtak volna erősödni a mindenkori pártelnökségben, azokat rendre – valószínűleg pozícióféltésből – kiszorították vagy kikezdték, vélt vagy valós okokból. Ezt rossz volt látni.

Az is tény, hogy az EMNT miatt senki nem távozott a csapatból, a párt miatt viszont sokan, közülük megbecsült széki, megyei vezetők, véleményformáló és valódi közösségépítő személyiségek. Ezekért nagy kár. Ők lehettek volna az EMNT-nek, a mozgalomnak sőt, akár a pártnak is zászlóvivői. Sajnos a négyévenkénti kampányok során is rendre olyan jelöltek kerültek elő, akik nem minden esetben azonosultak a közös értékrenddel, nem értették az EMNT szerepét, kikezdték a korábban már a rendszerben dolgozó széki vagy megyei, netán országos vezetőket, és a párt vezetősége ilyenkor mindig az adott jelölt mellé állt – nem számított a régi bajtársiasság, az addigi lojalitás. Emiatt érezték sokan azt, hogy a pártszempont elsődleges, sőt, inkább kizárólagos. Ezt kevesen tudták elfogadni az évek során, főleg Székelyföldön.”

„Történelmi lehetőséget szalasztottunk el”

A váradi Toró-Sziszi-Csomortányi féle vezetés nem érti a székely népléleket, állítja Vinczellér és még néhány székelyföldi EMNT-s. „Váradról meg akarják oldani az egész Erdély sorsát úgy, hogy nem csinálnak semmit. Csak nagyzolnak, «létrehozunk műhelyeket, s stratégiákat, s izé». De hogy talpaljál, s menjél, s értsd meg, hogy ez miért történik, s hogy s mint, s hogy végigjárd az összes falut, s mindent tudj, az már nem. A munka büdös, de jól esnek a pozíciók.

Nem tudtak megfelelni a Viktor által elvárt feladatnak, hogy építsenek fel egy olyan rendszert, ami alternatíva az RMDSZ-re. Mert neki is jobb lett volna, ha van egy oszd meg és uralkodj helyzet, és a versenyhelyzet jót is tud szülni normális esetben. Nem volt képes ez a társaság ezt fölemelni erre a szintre.

Pedig Jenőt ugye levette, s elvitte az Orbán a Nemzetstratégiai Intézethez, hogy szabad legyen a pálya. Azt mondta, hogy «Leveszem, s rakjátok össze az MPP-t és a Néppártot», ezt a feladatot adta Torónak egy bálványosi találkozón. Persze, igazságtalan lenne, ha azt mondanánk, hogy «bezzeg, nem tudta ezt se összehozni», mert ez nagyon nehéz, hosszú folyamat. A nemzeti oldalt nem sikerült egyesíteni, olyan sok mély ellentét volt. S ezért mind a kettő szépen elporladt.

Most összeálltak, de ez most már régen késő, mert az utóbbi 5 évben sokan visszahúzódtak, kiléptek. Ott maradtak a megélhetési politikusok, akik nem feltétlenül rosszak, nem feltétlenül buták, sőt. Csak alkalmatlanok arra, hogy egy szervezetet fölépítsenek és eredményt is elérjenek. Kényelmesen mindenki tolja a saját kis izéjét, az egyiknek fizetés, a másiknak politikai poszt, a harmadiknak szolgálati autó, a negyediknek parlamenti képviselőség, s ez lett az eredménye, ide jutottunk.

Én azért vagyok rájuk mérges, mert egy történelmi lehetőséget szalasztottunk el.

Ennek az inkompetenciának az eredménye, hogy tizenéves munka mehet a kukába. Nem tudtak harcolni az embereinkért, mert erodálódtak, tíz év alatt elvesztették a pozícióikat.”

Nincs tárgyalóembere a nemzeti oldalnak

Vinczellér folytatja: „Az inkompetenciát mutatja Toróék részéről, hogy amikor persona non grata-nak kiáltották ki Csomortányit, a kézlendítéses története miatt, nem voltak képesek levenni őt onnan, valamilyen formában. Ugye, ha nem tárgyalnak egy pártelnökkel odaát, akkor az nem jó. Nem fogadta őt senki. Ez komoly. Tudom, mert próbáltuk bevinni, és melléje is álltunk, nagy bolondul.

A szervezet részéről hiba volt, és ebben én is hibásnak érzem magam, hogy nem vettünk le egy kompromittált személyt, hogy legyen, aki tárgyaljon magyarba’. Ez a mostani helyzet annak is az eredménye, hogy nem volt, aki tárgyaljon. Nem volt tárgyalóember.”

Egy anonim forrásunk kiegészíti a gondolatot:

„Torót ugye már kinézték onnan, leamortizálódott. Volt egy olyan lehetőség, hogy megalakult az EMSZ, és akkor tárgyal Mezei. Aki ő is egy leírt személy volt, de most még el is ítélték, le kellett mondania. S most megint Csomortányi lesz a tárgyaló, ő kell, hogy továbbvigye mint társelnök. Így az EMSZ maradt tárgyalóember nélkül kifelé, egy fajsúlyos valaki nélkül. Mert ugye Torót leírták, Mezei ment a levesbe, a püspök (Tőkés László – szerk.) is rengeteget vesztett a súlyából, és maradt Csomortányi. Nem maradt egy fajsúlyos ember, akit komolyan vesznek, aki tudjon tárgyalni, akár egy ilyen esetben is, ami most megtörtént.”

Vinczellér szerint ez 2020-ban már meg volt mondva, hogy „vagy viselkedsz, vagy nem adok pénzt”. Amikor későre írták alá a támogatás-kiegészítést. „Látták, hogy meg lehet csinálni, és nincs akivel tárgyalni. S most jött ez a 2023-as. Ez az inkompetencia ára.”

A párt egyik óriási hibája, hogy létezésének szinte 12 éve alatt nem épített fel új arcokat, vélik forrásaink. Ugyanazok hozzák a döntéseket és járják Pestet, mint 12 éve. Ezt meg kellett volna haladni. Voltak jó, harmincas középvezetők, akik ifjúsági szervezetekben szereztek tapasztalatot, és nem kerültek helyzetbe. „Most is vannak talpraesett fiatalok, nekik kell ténylegesen is teret adni. Elvinni tárgyalásokra, helyzetbe hozni őket, feladatokat adni. És: politizálni kell. Ehhez dolgozni kell, és folyamatosan képezni a politikusjelölteket. Valahogy nem sikerült erre rászoktatni mindazokat, akiket akár az országos, akár a középvezetésbe beemeltek. Komoly befektetett munka nélkül pedig nincs eredmény, tudjuk. Ez a párt létezése óta így van, gyakran volt a belső ellenzék kritikája, és inkább azt szüntették meg, minthogy a pártot ténylegesen működtették volna.”

„Viktor azért engedte el a mi kezünket, mert a mi vezetőink balf**ok voltak”

Vinczellér állítja, úgy érzik, hogy ez igazságtalan. „Az EMNT a Fidesz által rábízott feladatot becsülettel teljesítette azért a pénzért. De az általa létrehozott párt háttérbe szorította, és ezért is vesztettük el ezt a megbízást. Azért vették el az EMNT-től, mert egy olyan pártot működtetett, amelyiknek nem voltak eredményei. Mert ha jött volna székelyföldi eredmény, hogy mondjuk megszerezzük felét a szavazatoknak, akkor az létjogosultságot ad annak a pártnak. Így viszont logikus, hogy a Semjén-féle vonal erősödött, azzal, hogy «csak az RMDSZ, csak az RMDSZ», és be kell jutni a parlamentbe stb, stb.”

Egy anonim forrásunk mondja: „Megértem Orbánéknak ezt a mostani döntését. Nem értek egyet vele, de megértem. Ha látod, hogy egy gyereknek adod a pénzt, s segíted, de ő folyton megbukik, akkor egy idő után nem adsz többet. Ha hülye vagy, kicsi fiam, hát hülye vagy. De a másik, az milyen ügyes, mindig tanul, mindig tízeseket hoz, akkor vele foglalkozol. Az RMDSZ mit hozott? Sikerélményt hozott a magyar kormánynak. S ez kellett. Mert mi nem tudtunk. Mert ez a fiú egy balfa** tanuló volt, s a másik, a nagyobbik fiú ügyes volt, stréber volt, s kész.

Kezdetben megvolt az ideológiai kapocs, talált minden. Minden megvolt, egy húron pendültünk, a vezérfonal az jó volt. Csak ha te balfa** vagy, el kell engedjük a kezedet, ez van. Ennek isszuk a levét. Ezért ment így lefele az egész. Közben Kelemen Hunor meg váltott, nem olyan volt, mint Markó Béla, leült, tárgyaltak, s egy csomó mindent össze is hoztak.

Érdemes megnézni, hogy milyen logika mentén működik a kinti sztori. Annak ellenére, hogy én még mindig értékelem Viktor politikai éleslátását, sok mindenben egyetértek vele, sok mindenben nem (de a feleségemmel sem értek mindig egyet), és őt tartom a legalkalmasabbnak Magyarország vezetésére. Úgy látom, hogy azért engedte el a mi kezünket, mert a mi vezetőink balfa**ok voltak. Ahelyett, hogy azt próbálta volna kisíbolni, hogy legyen egy új friss erő, amelyik nemzeti érzelmű. Ezt a vonalat meg lehetett volna erősíteni az RMDSZ-szel szemben.”

„Az egypártrendszer sose jó. S föntről meg ránk erőszakolják most” ‒ mondja ki sokak fájdalmát Vinczellér. „Ez visszás. Mert a helyközi választásokon csak a helyi közösségek kellene, hogy megmondják, hogy ki képviselje őket.”

Toró cáfol

A balfa**sággal és inkompetenciával vádolt Toró T. Tibor, akit panaszos forrásaink a támogatás elvesztésével okolnak, nyilván gyökeresen másképp látja az egészet. Cáfolja forrásaink állítását, miszerint beismerte volna, hogy az ő hibájuk, és hogy belementek volna a összeolvadásba az Eurotrans Alapítvánnyal.

„Ennek az állításnak éppen az ellenkezője az igaz: tárgyalásaink során világosan megfogalmaztuk, hogy számunkra mind erkölcsileg, mind politikailag elfogadhatatlan egy értékalapú politikai közösség tagjait kiszolgáltatni az ennek a közösségnek az ellehetetlenítésére törekvő politikai aktivisták kénye-kedvének. Mert egy ilyen «beolvadásnak» ez lenne a vége, Budapest minden ígérete és jóhiszeműsége ellenére.”

Balról jobbra: Toró T. Tibor, Csomortányi István, Németh Zsolt. Kép forrása: Toró T. Tibor Facebook-oldala.

A támogatásért és annak megfelelő mértékéért minden egyes évben meg kellett vívniuk a maguk harcát Budapesten, állítja Toró. „Ez – a magunk «inkompetens» módján – 12 évig mindig kielégítően sikerült. Most először nem.”

Egyetért azzal az állítással, hogy a döntés rendkívül igazságtalan azokkal szemben, akik hittel és becsülettel dolgoztak éveken át egy jó ügyért. De ez nemcsak az EMNT, hanem a Néppárt munkatársaira egyaránt igaz.

Nincs külön ENMT és Néppárt

Toró kikéri magának: „Hamis a tétel: nincs «mi» és «ők». Az EMNT és a Néppárt mindig is egy csapat volt. «Mi» hoztuk létre a mozgalmat is és a pártot is, és ha elrontottunk valamit, «mi» rontottuk el. Most is egy csapat vagyunk: számos politikus társammal együtt részt veszünk az EMNT döntéseinek kialakításában, mint ahogyan számos EMNT-tisztségviselő, élükön Tőkés László elnökkel meghatározó szerepet játszanak a Párt döntéseiben. Egy célért dolgozunk, csak más eszközökkel.”

Egy anonim forrásunk megerősíti Toró gondolatát: „Aki azt mondja, hogy «létrejött az EMNT, és létrehozta a Néppártot», az félrebeszél. Ez nem úgy volt, hogy leesett egy kő, és meg volt alakulva az EMNT. Emberek alapították és szervezték meg az EMNT-t, és egy lépéssel továbblépve ugyancsak ők alapították meg a Néppártot, ugyanannak a gondolatnak a nevében. Az EMNT és a Néppárt egyazon szervezet, egyazon céllal. Nem lehet különválasztani a civil vonalat a politikaitól. A civilek közül mindenkinek volt politikai szerepe. Nem az volt, hogy voltak a pacifista civilek, s jött az ordas farkas Párt, és elvette a koloncot, és haltak étlen szegények. Ilyen képet festeni hülyeség.

Tehát mikor valakik arról beszélnek, hogy «Létrejött az EMNT, és mi létrehoztuk a Néppártot», az a «mi» egy nagy humbug. Azok az EMNT-t sem hozták létre. Azok betársultak, meghívásos alapon eljöttek. Akartak dolgozni az EMNT-ben, mert látták értelmét. S aztán előbb-utóbb elkezdték félteni a saját munkájukat.”

Nincs kicsinálás, de van

Toró cáfolja, hogy megpróbáltak volna bárkit is kicsinálni, akár Sándor Krisztinát, akár Tiboldi Lászlót. Voltak konfliktusaik, de idegen tőle a kicsinálás intézménye, állítja.

Arra a vádra, hogy nem értik Váradról a székely népléleket, Toró így reagál: „Rendszerváltozás utáni politikusi életemet folyamatosan ez a székely–nem székely szembenállás keserítette, alkotó energiáim kelleténél több részét kellett ennek a mesterségesen szított konfliktusnak a menedzselésére fordítanom. Temesvári képviselőként túl «székely» voltam, a Székelyföldön pedig örökké «homoki» magyar.”

Egy székely forrásom beszúr a székelykedő székelyeknek: „A vezetésben igyekeztek az egyensúlyt tartani a régiók között. Az más kérdés, hogy miért nem nőtt(ek) ki karizmatikus vezető(k) Székelyföldről. A vezetői pozíciókért a világon mindenütt meg kell küzdeni, természetes szelekció van. :)”

Nagy Pál jó emberek eltávozásával kapcsolatos vádját anonim forrásaim próbálják megcáfolni: „Rossz a diagnózis. Valóban sokan elmentek, de akik úgymond politikai okokból, azok politikusok voltak, nem civilek, tehát semmiképp sem a két szervezet rossz szimbiózisa miatt mentek el. A nagy többség személyes okokból vagy egyéni ambíciók miatt távozott.”

Kolozsvári forrásom szerint Gergely Balázs azért ment el, mert nem találta a helyét. Az lett a szervezeten és a párton belül, aki csak akart, ő találta ki magának a funkcióját. Kitalálta, hogy Toró legyen az elnök, és ő a politikai alelnök, míg Krisztina a civil alelnök. „De egyéni ambíciói voltak, s túl kicsi volt neki ez a játszótér. Elment Kolozsvári Magyar Napokat szervezni. Sánta Levente Gergely Balázsnak az uszálya, ugyanúgy Csigi Levente és Szász Péter. Ha Balázs ment, mentek ők is.

Soóskát kicsinálta Csomortányi a választásokkor, kolozsvári elnökjelölt volt, és egy szavazattal győzte le Csomortányi. Fall Sándor visszament újságot írni, mikor összejött a Főtér. Szabó Lacika valójában soha nem volt a rendszer tagja, ő az unitárius lobbinak a képviselője. Szabó Tünde azért ment el, mert szült, s a gyerekével akart lenni. Szabó Lilla nem ment sehova. Király Melinda a Néppárt alelnöke volt. Tehát politizált.”

Egy székelyföldi forrásom folytatja a sort: „Portik a párt vezetője volt Vásárhelyen. Ő azért ment el, mert Csomortányi személyesen is, és Sziszi segédletével is többször megalázta. Elnökségi ülésen. Rákiabáltak. Igazságtalanul. Ezt olyan módon tették, ami személyére volt sértő, túlment minden határon. Személyes bosszú jellege volt, meg minden.

Kali István eredményorientáltan karrierista, s ez a párt nem az, ahol nagy karriert lehet futni, átment az RMDSZ-hez. Jakab István beteg lett, alig tudták helyrerángatni, most sem aktivál sehol. Cseh Gábor nem ment sehová, idősebb, mint Tőkés, abbahagyta az egészet. Sánta Imre 2012-ben Toróval volt párban képviselőjelöltje a pártnak. Nem azért ment el, mert az EMNT és a Néppárt nem egyezett, hisz ő is ugyanúgy politizált.‟

A felsorolt emberek java politizált a pártban, tehát nem mehetett el amiatt, hogy a párt elnyomta a civileket, állítják forrásaim. Ez ellenben nem cáfolja meg teljesen Nagy Pál vádját, amely az EMNP–EMNT konfliktus mellett még két okot felsorolt: a rossz vezetést, és rossz humánmenedzsmentet.

A Fidesz változott: nemzetpolitika helyett haszonpolitika

Arra a vádra, hogy Orbán az itteni vezetők balfa**sága miatt engedte el a kezüket, Toró így válaszol: „Orbán Viktor rátermettségét köreinkben senki nem vitatja. Nekünk nem is vele, hanem a magyar nemzetpolitika jelenlegi irányítóival van vitánk az egypártrendszer áldatlan szerepéről és a politikai pluralizmus felette szükséges voltáról. Az ebből fakadó versenynek nem az esetleges budapesti utasítások, hanem a többségi román nemzetállami logika szab korlátot. Ezen belül viszont a politikai pluralizmus nemcsak jog, hanem a leghatékonyabb társadalomszervezési elv is. Addig folytatjuk ezt az elvi vitát, amíg meg nem győzzük partnereinket az általunk képviseltek elvi és gyakorlati érvényességéről.”

Egy forrásunk kiegészíti Torót: akkor sem voltak kevésbé balfa**ok a vezetők, amikor kapták a támogatást, tehát nem a sikertelenség a támogatás elvesztésének az oka, hanem az, hogy megváltozott a Fidesz elképzelése. Egy évtizeden keresztül sikertelenek voltak a Néppárt vezetői, mégis megkapták a Fidesz támogatását. Mert azt képviselték, amit a Fidesz helyesnek látott. A támogatást akkor veszítették el, amikor odaát elkezdték azt mondani, hogy „á, ez nem is fontos. Az RMDSZ kormányon van, nekünk eredmény kell, siker kell. Ha ezek a mi partnereink nem tudnak kialkudni kereskedelmi egyezményeket, közös kormányüléseket szorgalmazni, a rendszerben kapcsolatot teremteni a román kormánnyal, akkor támogassuk azokat, akik tudnak.”

„A Fidesz változott, az elvi szempontok helyét átvette az eredményorientált pragmatizmus – nem a nemzetpolitika, hanem a haszon. Ugyanez van Vajdaságban is, eltűntek az ellenzéki mozgalmak, és azt támogatja a Fidesz, aki összeállt a szerb ultranacionalistákkal egy kormányba. Opportunista elképzelés” ‒ állítja forrásunk.

A láncra kötött kutya a hátsó udvarban

Egy forrásunk szerint az változott 2015-ben, s emiatt kezdték el az RMDSZ-t támogatni, hogy Kelemen Hunor lett az elnök, s vele tudtak tárgyalni. Nem azért, mert 2014-ben szófogadatlan volt a Néppárt, és Szilágyi indult az államelnök-választáson. „A Reform Tömörülést is, és a Néppártot is egy sajátos funkcióért tartották. Arra, hogy regulázza az RMDSZ-t. Ő volt a kutya a hátsó udvarban, amelyik láncra volt kötve. Ugatott, nem ugatott, a láncot nem engedték el. De tudták mondani, hogy «RMDSZ, állj szépen be a sorba, mert a kutyát elengedjük.» Persze, nem vált be, mert az RMDSZ ennél ravaszabb volt, és a románoktól megkapta a támogatást, de azért még mindig ott volt a lehetőség, hogy borul a dolog.

Amikor Markó helyett Hunor lett az elnök, leültek és megbeszélték, hogy «Hát mi nem vagyunk ellenségek. Mi tudjuk azt nyújtani, amit ti akartok: jó viszonyt a román kormánnyal. Mi kormányozunk, mert minket a románok elfogadnak. Végül is a népnek is ez az érdeke.» A Fidesz egyet vigyorgott, s mondta, hogy «hát, lehet, hogy a népnek nem ez az érdeke, de nekem biztos az.»

És még 8 éven keresztül folyósította a támogatást mind a kettőnek. Hát miért, ha olyan nagyon balfa**ok voltak a vezetők? Miért? Hát azért. Ott létrejött egy gentlemen’s agreement, s az látszik is a Fidesz politikáján.”

Az RMDSZ ármánykodása

Arra a két kérdésemre, hogy miért szüntette meg a magyar kormány a Demokrácia Központok támogatását, és mekkora szerepe volt az RMDSZ-nek ebben a döntésben, Toró összevonva válaszol. A támogatás megszüntetésében szerinte két tényező játszhatott szerepet:

(a) Az egyik a magyar nemzetpolitika azon egyelőre ki nem mondott, de a döntések gyakorlatában tetten érhető doktrinája, hogy: „egy ország, egy kisebbségi szervezet”. A magyar nemzetpolitika irányítói szerint egyszerűbb és hatékonyabb a külhoni magyar ügy kezelése, ha ezt országonként csak egy szervezet vezetőivel kell egyeztetni.

(b) A másik az RMDSZ-vezérkar azon szándéka, hogy egyedüli birtokosa legyen az erdélyi magyarok képviseletének: ez a képviseleti monopóliumra való törekvés robbantotta szét az ernyőszervezet-jellegű szövetséget 2003-ban és jellemzi azóta is a mindenkori RMDSZ-vezetést Markó Bélától Kelemen Hunorig. Ebbe a szemléletbe nem fér bele sem a munkamegosztáson alapuló együttműködés, sem a közösségnek járó források valamilyen szintű megosztása.

Toró szerint az RMDSZ vezetői vélhetően már régóta szorgalmazzák a magyar nemzetpolitikát irányító illetékeseknél, hogy szüntessék meg azon politikai és szakmai szervezetek támogatását, amelyek nincsenek közvetlenül a saját politikai holdudvarukban.

„Ha csak feleannyi energiát fordítanának Bukarestben az erdélyi magyarok stratégiai kérdéseinek képviseletére, mint amennyit arra fordítottak Budapesten, hogy a saját magyar ellenzéküket itthon ellehetetlenítsék, akkor valószínűleg előrébb járnánk az autonómia ügyében is” ‒ teszi hozzá Toró.

Arra a kérdésre, hogy párton belül elemezték-e ki a saját hibáikat, és melyek voltak azok, Toró többek között azt válaszolta: „Nem vettük észre idejében, hogy a szervezeti létjogosultságunkat megkérdőjelező politikai ellenfelünk, aki paradox módon szövetségesünk kell(ene) legyen az immár 100 éve a közösségi létünkre törő román állampolitikával szemben, hamis érvekkel milyen hatékony lobbimunkát végez Budapesten. Nem voltunk elég hatékonyak ezek ellensúlyozásában.”

Arra a kérdésre, hogy a magyar kormány tévedett-e, azt mondja, hogy „Szerintem, akik ezt a döntést a budapesti íróasztalnál előkészítették, majd meghozták, jobban figyeltek az ellenérdekelt lobbi hamis propagandájára, mint a mi érveinkre, hogy az «egy ország, egy érdekvédelmi szervezet» doktrína alkalmazása Erdélyben nem életszerű és következményei is beláthatatlanok. Nem fogunk lemondani arról, hogy a közösen vallott nemzetpolitikai stratégia keretében ezt bebizonyítsuk és a megfelelő korrekciókat kitaláljuk.”

A magyar kormány is és az Eurotrans is mélyen hallgat

Írtam egy levelet négy egyszerű kérdéssel, elküldtem Semjén Zsolt és Potápi Árpád minisztériumi oldalán található címére. Főleg arra voltam kíváncsi, hogy mivel magyarázzák a támogatás megvonását, és miért a Demokrácia Központoktól vették el a pénzt, nem pedig az Eurotrans-tól.

Az anyag összeállításának pillanatában a számláló azt mutatta, hogy levelemet 63-szor olvasták, és automatikus választ is kaptam, hogy levelemet megkapták. De eddig nem válaszoltak még rá. Ha megteszik, frissítem az anyagot.

Szerettem volna számok segítségével megvizsgálni, hogyan alakultak a Demokrácia Központok és az Eurotrans számai párhuzamosan, hogyan vált az Eurotrans piacvezetővé. Az EMNT-sek első kérésemre átküldték a számaikat. Az Eurotrans ellenben nem volt erre hajlandó.

Az Eurotrans-nak küldött levelemben a statisztikáikról érdeklődtem: hány honosítás, hány dosszié, hány begyűjtött szavazat, hány alkalmazott, stb. Azt is megkérdeztem, hogy mit gondolnak, miért rájuk esett a választás és nem a Demokrácia Központokra, mivel érdemelték ezt ki, vagy mi volt ennek a politikai oka.

Levelemet 16-szor nyitották meg, de nem válaszoltak rá. Hogy azért, mert szégyellik a számokat, amiket produkáltak, vagy azért, mert szégyellik elmondani, hogy miért ők kapták a megbízást, nem tudhatjuk.

Kell-e tárgyalni az Eurotrans-szal?

Egy forrásunk panaszolja: „Ez van, hogy egy tollvonással elvették, azt mondták, tárgyaljátok meg az Eurotrans-szal. Nagyon jól ki van találva, ők nem veszik el a feladatot, csak az itteniekre bízzák, hogy vonják össze a dolgot. S úgy döntött az EMNT vezetése, hogy nem tárgyal az Eurotrans alapítvánnyal. Ez óhatatlanul azt fogja hozni, hogy lesznek kollégák, akik átmennek hozzájuk, hogy megőrizzék a munkahelyüket, a többi meg megy a szeme világába.”

Az alkalmazottakkal és az esetleges Eurotrans-os tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekre Sándor Krisztina ezt válaszolja:

A 2022 decemberi munkatársaink száma 68 fő (ebből 17 részmunkaidős). Az Eurotrans Alapítvánnyal nem tárgyalunk sem munkatársak, sem irodák átadásáról. Ahogy az Eurotrans az RMDSZ-hez köthető alapítvány, mi is egy értékközösséget alkotunk az Erdélyi Magyar Néppárttal, illetve jogutódjával, az Erdélyi Magyar Szövetséggel.

Az Eurotrans Alapítvánnyal való tárgyalásnak részünkről csak úgy lett volna értelme, ha mindkét szervezetnek megmarad külön-külön az anyagi támogatása. Ilyen helyzetben lehetett volna tárgyalni a két hálózat esetleges együttműködéséről, hatékonyabbá tételéről. Anyagi támogatás hiányában az Eurotrans-szal való tárgyalás egyértelmű besorolás lett volna az ő hálózatukba – ami az említett politikai szembenállás miatt nem életszerű.

Arra a kérdésre, hogy kellene-e tárgyaljon az EMNT/P az Eurotrans-szal, vagy mit kellene, hogy tegyen, hogy az alkalmazottaknak jó legyen, Nagy Pál válasza:

„Nem is értem, a kérdés hogyan vetődhet így fel, hiszen:

1. Már nincs is olyan, hogy EMNP. Az EMSZ-hez pedig az EMNT-nek egyelőre nem látom, mi köze lenne.
2. Az Eurotrans-szal az EMNT-nek van létjogosultsága tárgyalni, nem valamiféle pártkatonáknak.

Szerintem startból nem szabad elutasítani a tárgyalást az Eurotrans-szal. Két szempontból sem. Politikai szempontból, azért nem utasítod el, mert ha elutasítod, onnantól kezdve az van, hogy fel volt ajánlva neked a lehetőség, és nem éltél vele. Akkortól te vagy a hibás, hogy saját embereid utcára kerültek. Emberi szempontból azért kell elfogadni, mert van néhány tíz ember (nem tudom pontosan, mekkora maradt a hálózat), akiknek éveken keresztül ez volt a megélhetése, így kötelességed, hogy leülj tárgyalni, s megnézd, hogy tudsz-e a saját embereiden segíteni. S a tárgyaláson dől el, hogy ha esetleg olyan feltételeket támasztanak, akkor felállsz, s azt mondod, hogy bocs, én akkor elmentem.

De hogy le sem ülsz, az szerintem hiba. Merthogy nem ellenségről van szó. Vannak az életben olyan helyzetek, amikor azt mondja az ember, hogy «nem tárgyalok», de ebben az esetben politikai és emberi meggondolásból is le kellene ülni, hogy lássuk, mit akar a másik. Van-e megoldás?

Azt most félre kell tenni, hogy a rendszerünk alól a magyar állam kivette a lábakat, és pofára estünk. Attól még a szolgáltatás, a hálózat, ha megmarad, még mindig a közösségünknek tud segíteni. Nézzük meg, hogy hozzá tudunk-e járulni. Ha a tárgyaláskor azt mondják, hogy «nincs szükségünk rátok és kész», akkor azt tudjuk mondani, hogy mi megtettük a lépést, visszautasítottatok, ez van. Akkor már áldozat vagy. De így, ha nem is próbálsz meg lépni, akkor nem áldozat vagy, hanem balek.

Az EMNP helyett létrejött EMSZ-nek semmi köze nem szabad legyen az EMNT-hez, sem a hálózathoz. Vezetői meg jobb, ha nem is tesznek semmit az irodák érdekében, mert ebbe a fene nagy tenniakarásba bukott bele a rendszer. A legfontosabb lépés részükről az lehetne, hogy elmenjenek becsületes munkát találni, ne akarjanak élősködni a civil szférán.”

Tiboldi László picit másképp látja az Eurotrans-szal való tárgyalás kérdését:

„Nem életszerű a felajánlott Eurotrans-szal való tárgyalási lehetőség, sem az EMNT vezetése, sem a hálózatban dolgozó kollégák nem vállalnák ezt a csupán elméletben, kommunikációs fogásként jól eladható, kiszolgáltatott helyzetet teremtő, megalázó, maximum átmeneti státusszal kecsegtető, elegánsan kommunikált «kegyes megoldást».”

Toró szerint az teljességgel egyéni döntés kérdése, hogy az irodák felszámolásával a fizetés nélkül maradt munkatársak beállnak-e a másik szövetség holdudvarába tartozó szervezet munkaközösségébe. „Nincs sem szándékunk, sem eszközünk megakadályozni, ha valaki abban a szervezeti keretben kívánja folytatni a munkáját. De én eddig nem tudok ilyen esetről.”

Nagy Pál tud ilyen esetről, és felháborodott: „Meg sem kérdezték a munkatársakat. Udvarhelyen mindhárom kolléganő vállalná, mert szerették, amit csináltak, még ha éhbérért is. És annyit csalódtak a rendszer vezetésében, hogy nem látják miért ne folytathatnák a konzulátus által is elismert munkájukat.”

“A köszönet nem politikai kategória”. De a rossz szájíz az

Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadták az irodákban a hírt, és milyen most a hangulat, hányan dolgoznak és mi lesz velük, nem felhőtlen lelkesedéssel válaszolnak:

Nagy Pál: „Hát mit mondjak, nem esett jól, annak ellenére, hogy pár éve «várjuk» ezt a lépést. A hangulat nem túl rózsás, ami nem csoda. Rossz megtapasztalni, hogy igaz a mondás: a hála/köszönet nem politikai kategória. Három kollégánk dolgozik (még pár napig) fizetett alkalmazottként. Majd kiderül, hogy mi lesz velük. Igyekszünk nekik képzettségüknek, tapasztalatuknak megfelelő munkahelyet keresni. Hogy hogyan tovább, nem tudom még. Nem tartom kizártnak, hogy helyi szinten az Eurotrans-os vezetés is értékeli az itt kifejtett munkát, a kollégák tapasztaltságát, és érdemesnek tartja majd beszélni a helyzetről.”

Tiboldi még kevésbé optimista: „A csíkszeredai EMNT Demokrácia-központ március végével teljesen bezár, 3 jelenlegi alkalmazottunknak szűnik meg a munkaviszonya és mindenki megpróbál máshol munkát találni. Az Eurotrans nem fog senkit átvenni, az az opció egyébként sem merült fel a kollégáinkban, hogy Eurotrans-os alkalmazottak legyenek, nem életszerű ez a médiában is elegánsan kommunikált «kegyes megoldás».

A munkatársak tudomásul vették a kialakult helyzetet, mindenkiben egy keserű szájíz marad a több mint 12 év elkötelezett, önzetlen, segítőkész szolgálat után, amelyet szakszerűen végeztek a felkészült kollégáink.

Egy politikai döntés áldozata lett a teljes EMNT Demokrácia-központ hálózat, amelynek sikertörténete már a kezdetektől nagyon szúrta a szemét a kizárólagossághoz szokott másik tábornak.”

A remény soha nem hal meg, és minden kudarc tekinthető kihívásnak, de fontos kimondani: “Elkúrtuk!”

Forrásaim szerint ha él még a Fidesz–EMNT stratégiai partnerség, amit még az elején kötöttek, erre hivatkozva lehetne kérni a tevékenység folytatását. Vagy felbontják ezt a partnerséget? – kérdik.

Sándor Krisztina válaszol ezekre a kérdésekre. Az együttműködési megállapodást 2010-ben a magyar kormánnyal, pontosabban az akkori külügyminisztériummal (ide tartoznak a konzulátusok) és közigazgatási minisztériummal kötötte az EMNT, határozatlan időre. Az együttműködés hivatalos felbontására nincs szükség. Azon dolgoznak, hogy az eddigi hálózatműködtetési tapasztalataikra hivatkozva további feladatokat lássanak el, akár a magyar kormányzat megbízásából, akár más – a céljaikkal és elveikkel egyező – megkeresésre.

Arra a kérdésre, hogy lát-e esélyt arra, hogy vissza lehessen fordítani a döntést, Krisztina azt válaszolja, hogy reménykednek a döntés megfordításában és tesznek is érte. További tárgyalásokat kezdeményeznek a kormány illetékeseivel, akár az eddigi tevékenység folytatására, akár más feladatok ellátására vonatkozóan. Az irodahálózatot és a munkatársak számát anyagi okokból a minimálisra csökkentik. Ezt is fokozatosan teszik, elvégezve és befejezve az elkezdett munkákat. „Az EMNT idén húszéves. Céljai nem változtak az alakulása óta. Az autonómia ügye mellett vannak kisebb-nagyobb projektek, amelyeket folytatunk. A folyamatos változásra és átalakulásra különösen ezekben az időkben egyre nagyobb igény van, és most itt van erre egy lehetőség számunkra is. Így fogom fel a történéseket, és megyünk tovább.”

Nagy Pál nem ennyire derűlátó: „A jövőt nem látom. Talán Tőkés László mellett még mindig fel tudna sorakozni egy ügyes kis csapat, a meglévő irodahálózatnak egy része biztosan fenntartható lenne, van egy csomó eszköz, autók, s ki tudja még mi. Ha ezeket nem nyúlja le a Csomortányi-féle párt, akkor van mire alapozni, hisz tudás, tapasztalat az van. Már csak motiváció kellene. Sajnos az erdélyi magyar közösségnek még rengeteg megoldandó problémája van, amivel kell és érdemes foglalkozni. Már csak az a kérdés, hogy ki és mit vállal fel belőlük.”

Toró szerint szívszorító volt ezt a folyamatot így lezárni, és látni, hogy a váratlan felszámolás ellenére a csapat elsöprő többsége hogyan tekint vissza az elmúlt évtizedre. Az EMNT folytatja megalakulásakor felvállalt és soha fel nem adott – legfeljebb a honosításban vállalt szerepe által a nyilvánosságban kissé elhomályosult – küldetését: mozgalmi és civil eszközökkel képviselni az erdélyi magyarok belső önrendelkezéshez való jogát, megjeleníteni a közösségi akaratot. „Célkitűzéseink természete és komplexitása olyan, hogy számunkra nincs alternatívája a magyar kormánnyal való együttműködésnek, bármennyire is rosszul esik most egy ilyen döntés. Én ezt a helyzetet inkább kihívásnak tekintem.”

„A forgalmasabb irodákat igyekszünk még egy ideig fenntartani. Az EMNT-nek, a széki és a megyei szervezetekkel közösen sok rendezvénye volt országszerte, emellett olyan kiemelt projektek is, amelyeket folytatni szeretnénk. A szervezet tovább él. A küldetése változatlan” – mondja Sándor Krisztina.

Toró választásokra készül: „Az EMSZ pedig halad tovább a szervezetépítés útján. Az EMNT demokráciaközpont-hálózata komoly hátországot jelentett, de az önkormányzati választásokon való sikeres szereplésnek nem ez a legfontosabb feltétele, hanem a hiteles jelöltek megtalálása, akiknek van ajánlatuk közösségük problémáira és ezt el is tudják juttatni a választópolgárhoz, továbbá a mozgósítás. Azon vagyunk, hogy az eddig tanultakat jobban ültessük a gyakorlatba, mint eddig tettük.”

Nagy Pál sáros bakanccsal sétál végig Toró politikai pasztelljén: „Az EMSZ-ben már most dúlnak a belharcok. Háttértámogatás és hiteles emberek nélkül maradtak. Mégis milyen sikerekre számítanak? A parasztvakítás már nem fog működni! Miért nem lehet legalább egyszer őszintén kimondani: «elkúrtuk»?!”

The post Viktor azért engedte el a kezünket, mert a vezetőink balfa**ok voltak appeared first on Átlátszó Erdély.

„Emberség, dialóguskészség, nyílt kommunikáció – ez Szent Benedek iránymutatása, és erre épül minden működő vállalkozás is” – vázolta Várszegi Asztrik főapát öt évvel ezelőtt, 2017 júliusában az Origónak a pannonhalmi apátság üzleti filozófiáját.

A főapát, aki 2017-ben átadta feladatait Hortobágyi Cirill atyának, a riportban arról beszélt, hogy szinte bárki képes sikerrel irányítani egy kolostort, ha megtartja a szabályzatot, ha pedig a kolostor szót vállalatra cseréljük, még a legközépszerűbb vezetők is használható segítséget találnak a Regulában.

Az nem világos, hogy Szent Benedek iránymutatása hogyan értendő akkor, amikor az apátság egyik cégét egy korrupció miatt jogerősen börtönbüntetésre ítélt, és Magyarországon ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyelet alatt álló személy irányítja.

View this post on Instagram

A post shared by Vis Vitalis ásványvíz (@vis_vitalis_pannonhalma)

Olosz szinte hazatért Pannonhalmára

Az viszont tény, hogy 2022 márciusától Olosz Gergely lett a pannonhalmi apátság egyik vállalkozásának, a pannonhalmi Szent Márton-hegy közelében fakadó ásványvíz palackozásával foglalkozó Vis Vitalis Holding Kft.-nek az ügyvezetője.

Olosz egyébként a középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. A szóbeszéd szerint ebben az időben alakult ki a családi barátság Semjén Zsolttal, aki később a kisebbik magyarországi kormánypárt elnökeként és Olosz egyik fő pártfogójaként több ízben is „egyengette” Olosz RMDSZ-es karrierjét.

Úgy tudjuk, Semjén Zsolt közbenjárásának köszönhető az is, hogy Olosz 2012-ben szenátori mandátumért indulhatott annak ellenére, hogy a jelölések idején már tudni lehetett, hogy a politikus ellen hamarosan vádat emel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Ez aztán a kampány előtt, 2012 októberében meg is történt.

Semjén Zsolt társaságában szerepelt utoljára nyilvánosan

A volt RMDSZ-es politikus és vállalkozó utoljára 2018 novemberében, a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén szerepelt a nyilvánosság előtt. Bár akkoriban korrupciós büntetőpere már ítélethirdetésre várt, Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett.

A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság 2018. december 20-án 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Oloszt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt. Ezen kívül elrendelték 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását, és minden vagyonának zárolását. December 27-én európai elfogatóparancsot bocsátottak ki a nevére.

Ekkor azonban a politikus-vállalkozó már nem tartózkodott Romániában – a magyar rendőrség 2019. március 13-án fogta el a szökevényt. A magyarországi Fővárosi Törvényszék két nappal később, március 15-én ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyeletet rendelt el.

Ez azt jelenti, hogy Olosz Pest megye területén szabadon mozoghat, tartózkodási helyét azonban csak engedéllyel változtathatja meg, hollétét pedig nyomkövetővel ellenőrzik.

Olosz továbbra is Abonyban lakik, kiadatása terén fejlemény nincs

Nem sokkal ezután, 2019 szeptemberében Olosz Gergelyt a Pest megyei Abonyban látták többször. Az ingatlan, ahol rendszeresen megfordult, Halasi Olivérhez, a KDNP-hez közel álló üzletemberhez köthető.

A cégbírósági dokumentumok szerint Olosz jelenleg is Abonyban lakik, mintegy 500 méterre attól a Vasút u. 38 szám alatt található irodától, ahova 2019-ben naponta bejárt.

Olosz kiadatása terén előrelépés nem történt: a Fővárosi Törvényszéken a büntetés végrehajtásának átvételére irányuló eljárás továbbra is fel van függesztve. Igaz, ezúttal nem a romániai Legfelsőbb Bíróság döntését várják – azt 2021 decemberében elutasították –, hanem mert Olosz időközben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

Strasbourgban az ügye egyelőre nincsen napirenden

„Tájékoztatjuk, hogy az Ön által megjelölt ügyben a Fővárosi Törvényszék 2021. október 11-én a büntetés végrehajtásának átvételére irányuló eljárást – egy, a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyamatban lévő ügyben hozott döntésig – felfüggesztette” – tájékoztatott a Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya.

A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a sajtóosztálya megerősítette ezt az információt: Olosz 2019 júliusában valóban a bírósághoz folyamodott. Viszont az ügyét egyelőre nem tűzték napirendre, és nem is tudni, hogy mikor kerül sor erre.

A Vis Vitalis Holding Kft. cégirataiban megadott e-mail címen kerestük Olosz Gergelyt, hogy interjút kérjünk tőle. Cikkünk publikálásáig nem kaptunk választ.

De miről is szólt ez a korrupciós történet?

Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.

Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.

Oloszt tanácsadóként fizették ki. Az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.

Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.

A villamosenergia mellett Olosz egy sor más üzlettel is hitegette Bârcinát és körét. Volt szó újrahasznosítható hulladékokról, tartozások behajtásáról és egy halászati ágazatban lehívható uniós támogatásról. A vádiratból azonban az derül ki, hogy ezekből nem lett semmi – az üzletemberek nagy csalódására.

„Rosszabb, mint az uzsorások”

Időközben a Gorj megyeiek számára is világossá vált, hogy Olosz átveri őket, illetve hogy túlságosan sok pénzt kér azért, hogy közbenjárjon a jövedelmező szerződések megkötésében. Egy lehallgatott telefonbeszélgetésben panszkodnak is: „az ember nincsen hozzászokva az ilyen nyílt lenyúláshoz, mit csináljunk?” Máskor pedig: „Kinyír ez a Bilă, rosszabb, mint az uzsorások!”.

Olosz ellen egyébként a 2010-es évek elején kezdődött az eljárás. Mivel a vád stabil lábakon állt, és bűntársai is mind ellene vallottak, Olosz végig időhúzásra és az ügy csűrésére-csavarására játszott abban a reményben, hogy valahogy mégis elkerülheti a börtönbüntetést.

Az időhúzás nagymestere

Az Oloszt hét év szabadságvesztésre ítélő bíró, Mitu Stegaru lesújtó véleményt közölt a vádlottról az ítélet indoklásában: „a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok, valamint a másod- és harmadrendű vádlottak beismerő vallomása ellenére, melyek gyakorlatilag falhoz állították Oloszt, ő végig időhúzásra játszott abban a reményben, hogy előbb vagy utóbb életbe lép az új Btk., mely kedvezőbb büntetést ír elő minden bűncselekmény számára. (…)”

A bíró azt is megjegyezte, hogy bár kérte Olosz ügyvédeitől, hogy iktassák a védencük ártatlanságát bizonyító iratokat, azok folyton halogatták, hogy az utolsó tárgyaláson elárasszák a bírót egy sor haszontalan bizonyítékkal abban a reményben, hogy ezzel is húzzák az időt.

Ezt a Bukaresti Törvényszék által hozott hétéves ítéletet azonban eltörölték, mivel Olosznak „eszébe jutott”, hogy ő 2010 óta a Bákó-Neamţ megyei ügyvédi kamara tagja, ebből kifolyólag a bukaresti törvényszék nem illetékes dönteni ügyében, erre csak a Bukaresti Fellebviteli Bíróság jogosult. Később aztán az ügye a a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott, az elmarasztaló ítélet 2018 december 20-án született meg.

A Vis Vitalis Holding Kft. cégiratai között a Partizán bukkant rá Olosz Gergely nevére, a fülest köszönjük!

The post Megkerült Olosz Gergely: ásványvizet palackoz Pannonhalmán appeared first on Átlátszó Erdély.

„Nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától” – jelentette ki 2012 júliusában Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, miután a Fidesz politikusa az önkormányzati választások idején a Magyar Polgári Pártnak kampányolt.

Nyolc évvel később, 2020 novemberében, a parlamenti választási kampányban az RMDSZ által közzétett Facebook-videókat végignézve nem könnyű eldönteni, hogy a Fidesz vagy az RMDSZ politikusai kampányolnak.

Ahogy közeledett a választások napja, egyre gyakrabban jöttek szembe Facebookon a magyar kormány tagjai, a magyar kormány segítségével létrejött beruházások, a Bukarestben megoldandó kérdésekpedig fokozatosan háttérbe szorultak.

Hogyan melegedett fel az RMDSZ és Fidesz közötti, kezdetben hidegháborús hangulat annyira, hogy ma már senki nem kapja fel a fejét, ha a választások napján Szijjártó Péter magyar külügyminiszter telefonos üzenetben buzdítja az erdélyi magyarokat arra, hogy szavazzanak az RMDSZ-re?

Hogyan lett mára teljesen természetes, hogy az RMDSZ egyik alapítványa segíti az erdélyi magyarok regisztrációját a magyarországi országgyűlési választásokra, a vezető RMDSZ-politikusok pedig nyilvánosan is a Fidesz mellett teszik le a garast a kampányban?

Mit jelent az, hogy az RMDSZ holdudvarába tartozó alapítványokhoz az utóbbi években nagyságrendileg ugyanannyi magyarországi közpénz érkezett, mint amennyi a magyar kisebbségnek járó bukaresti támogatás?

Ez a cikk a magyarországi kormánypártok és az RMDSZ közötti kapcsolatok alakulását tekinti át 2010-től, a második Orbán-kormány beiktatásától 2020 decemberéig, amikor az RMDSZ részvételével megalakult a Câțu-kormány.

Pontosan miről beszélünk?

Amikor a magyarországi kormánypártok és az RMDSZ közötti kapcsolatok (a továbbiakban egyszerűsítve: Fidesz-RMDSZ viszony) alakulásáról beszélek, akkor elsősorban Orbán Viktornak és a magyar kormány nemzetpolitika területén tevékenykedő magasrangú tisztségviselőinek, illetve az RMDSZ vezető politikusainak kapcsolataira, döntéseire és nyilvános kommunikációjára gondolok.

Tisztában vagyok vele, hogy az anyag így távolról sem teljes képet mutat. Ugyanis a magyarországi nemzetpolitikának az egyik fő jellemzője az, hogy a vezető politikusok mellett számos politikai és üzleti szereplő nyilatkozik, többé-kevésbé önállóan keres és épít ki partnerségeket, kezdeményez projekteket a különféle pártok színeiben politizáló erdélyi magyar politikusokkal, civil szervezetekkel, üzletemberekkel és egyházakkal.

A Fidesz vezető politikusai és egyes erdélyi magyar közéleti szereplők kapcsolatai akár a ’80-as évekig is visszanyúlnak. A több évtizedes pályafutások, bonyolult és sokszor terhelt viszonyok, viták részletes bemutatása messze túlmutat ennek az anyagnak a keretein, így ezekre csak akkor utalok vázlatosan, ha a téma szempontjából relevanciával bírnak.

A geopolitikai és a magyarországi, illetve romániai politikai kontextus ismertetéséről helyszűke miatt lemondok. A magyarországi és romániai politikai események, illetve az erdélyi magyar politikai színtér történéseit csak annyiban említem, amennyiben azok relevánsak a Fidesz-RMDSZ viszony alakulásának szempontjából.

Szintén további munkát igényel annak részletes feltárása, hogy a magyar nemzetpolitika hangsúlyos megjelenése, a látványosan megnövekedett támogatások, a Fidesznek és az RMDSZ-nek az évek során egyre szorosabbá váló viszonya hogyan befolyásolta a kisebbségi akkomodáció romániai modelljét és az RMDSZ bukaresti alkupozícióját. Erről régóta vita folyik, az elhangzott érveket, következtetéseket áttekinteni szintén nem fogom.

Az RMDSZ részvétele a Câțu-kormányban várhatóan szintén hatással lesz a Fidesz-RMDSZ viszonyra. Azonban mivel ez egy egészen friss fejlemény, erről szintén nem bocsátkozom jóslatokba.

[irp posts=”25483″ name=”NERdély 1.: így hódította meg az erdélyi magyarságot a Fidesz”]

Nagyban meghatározza az RMDSZ politikai mozgásterét a nemzetpolitika egyéni szintű hatása is. A könnyített honosítás és egyéb intézkedések révén zajlik, vagy talán már végbe is ment a virtuális nemzet intézményesülése. Ezt azonban szintén nem fogom alaposabban megvizsgálni.

Bárdi Nándor, Salat Levente, Toró Tibor, Székely István Gergő de főleg Kiss Tamás nemzetpolitikáról szóló írásai, előadásai határozzák meg azt a keretet, amelyben az eseményeket értelmezem.

A sajtószemlét háttérbeszélgetésekkel egészítettem ki

Anyagom gerincét a fenti periódus sajtószemléje alkotja az Udvardy Frigyes-féle kronológia, illetve az MTI archívuma alapján. Ennek előnye, hogy a korabeli sajtóbeszámolók az események, nyilatkozatok pontos tükrét nyújtják.

Az alább megtekinthető idővonal az utóbbi tíz év eseményeinek egészen részletes kronológiáját nyújtja – ezt érdemes a cikkel párhuzamosan megnyitni, és azon is végigkövetni az eseményeket.

Hátrányuk, hogy a vezető politikusokra, a sajtó számára könnyen elérhető, reflektorfényben zajló eseményekre koncentrálnak, és kevés az információ arról, hogy mi zajlott a színfalak mögött.

Például a megjelent nyilatkozatok alapján csak találgatni lehet, hogy milyen volt a hangulat, amikor Kelemen Hunor és Orbán Viktor először találkozott négyszemközt 2011 júliusában Tusnádfürdőn. Arról is csak szóbeszédek maradtak fenn, hogy miképp zajlott a közvetítés a „hidegháború”, majd a „hideg béke” időszakában.

Felemás eredménnyel járt, amikor aktív, illetve visszavonult RMDSZ-politikusokkal, a politikai viszonyokra és a támogatási rendszerre rálátással bíró hivatalnokokkal, újságírókkal és társadalomtudósokkal is próbáltam beszélgetni.

„Teljes hírzárlat van. A rendszeren belül dolgozókkal is csak a kiszabott feladat elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges információkat osztják meg” – magyarázta egy forrásom, aki korábban egy RMDSZ-közeli alapítvány alkalmazottja volt.

A teljes képre, a zárt körű tárgyalásokon elhangzottakra és egyes történések hátterére nagyon kevés embernek lehet rálátása. Interjút kértem RMDSZ-es vezető politikusoktól is, többek között Kelemen Hunortól és kabinetfőnökétől, Nagy Zoltántól. Megkereséseimre nem érkezett válasz. Ennek ellenére mintegy tucatnyi interjút sikerült készítenem – interjúalanyaim többsége azt kérte, maradhasson névtelen.

[irp posts=”2991″ name=”NERdély 2.: hogyan alakította át az erdélyi politikát a Fidesz?”]

„Rúgjuk-e szét az RMDSZ-t?”

„Értsétek meg, az RMDSZ nélkül nem tudok a Kárpát-medencében nemzetpolitikát csinálni” – mondogatta zártkörű beszélgetéseken Orbán Viktor a kilencvenes években. A Fidesz elnöke azonban nem feltétlenül arra a szoros együttműködésre gondolt, ami az utóbbi években a magyar kormány és az RMDSZ között kialakult.

„1998-ban, amikor Orbán Viktor először jött Tusványosra miniszterelnökként, egy zártkörű egyeztetésen megkérdezte, rúgjuk-e szét az RMDSZ-t. Kezdjünk-e invesztálni egy alternatív RMDSZ-be vagy nem? Mi akkor azt mondtuk, erre nincsen szükség, hanem ehelyett az RMDSZ-en belüli ellenzéket kell megerősíteni” – emlékezett vissza egy olyan politikus, aki az egykori Reform Tömörülés, vagyis az RMDSZ belső ellenzékének tagja volt.

És bár az első Orbán-kormány idején sikerült normalizálni a kapcsolatokat a Markó Béla által vezetett RMDSZ-szel, a feszültségek, súrlódások, üzengetések mindennaposak voltak. A forrófejű, folyton előreszaladó Orbán Viktor és a kimért, mindent aprólékosan mérlegelő, mindenkivel konzultáló Markó Béla kapcsolatát jól példázza a Sapientia magánegyetem alapításával kapcsolatos vita.

Markóval miért nem konzultált senki?

„1999-ben Orbán Viktor – miközben Tusványosra tartott – Marosvásárhelyen, a repülőtéren találkozott Markó Bélával. A mintegy tíz perces beszélgetés során Markó elmondta, hogy sikerült módosítani az oktatási törvényt, és ugyan a román állam által finanszírozott magyar egyetemre nincsen lehetőség, de egy magánegyetem megalapításának nincsen akadálya.

Tusványoson egy vacsora során szóba került egy magyarországi finanszírozással működő magánegyetem. Orbán Viktor hazament, majd augusztusban kijött a kormányhatározat az egyetem létrehozásáról, évi 2 milliárd forintos kerettel. A hír hallatán Markó felveszett, hogy vele miért nem konzultált senki. Erre a Fidesz pislogott, és nem értette, hogy akkor most mi van” – emlékezett vissza egy forrásunk.

A név nélkül nyilatkozó politikus forrásunk által elmondottakat megerősítette és árnyalta is az Átlátszó Erdély kérdéseire válaszolva Markó Béla. Az akkori RMDSZ-elnök szerint egy kötetlen beszélgetésen már 1998-ban felvetette Orbán egy posztgraduális, szűk keresztmetszetű, elit felsőoktatási intézmény ötletét, melyet ő is jónak tartott. Abban maradtak, hogy majd még gondolkoznak róla.

1999-ben valóban találkoztak Orbán Viktorral a marosvásárhelyi repülőtéren, együtt mentek be a városba, ahol a magyar miniszterelnöknek Radu Vasile miniszterelnökkel volt tárgyalása. „Igen, a repülőtérről befelé menet már konkrétan szóba került, hogy a magyar kormány segíteni fog egy alapítványi egyetem létrehozásában (ez már természetesen különbözött az eredeti, posztgraduális elképzeléstől, szélesebb spektrumban gondolkoztunk)” – így Markó.

Az RMDSZ-elnök szerint két ponton volt éles nézetkülönbségük: a magyar kormány elképzelése szerint csak Kolozsváron és Csíkszeredában lett volna kar, Marosvásárhelyen nem. A másik vita arról szólt, hogy a Sapientia komplementáris legyen, vagyis csakis olyan szakokat indítsanak, amilyenek nincsenek az állami felsőoktatásban magyarul. „Ez számomra nagyon fontos elv volt, az elején így is történt, később már nem” – fűzte hozzá Markó Béla.

Keveset tudunk arról, hogy az idők során pontosan miért romlott meg Markó Béla viszonya Orbán Viktorral. Egy gyakran emlegetett sztori szerint a végső törést az okozta, hogy Markó a 2002-es országgyűlési választások első fordulója után, amikor még nem volt világos, ki a nyertes, sietett gratulálni a szocialista miniszterelnök-jelölt Medgyessy Péternek.

Mivel Orbán Viktor akkoriban az RMDSZ-t a saját táborában tudta, ezt árulásként értelmezte.

„Amikor kimegyek a frontvonal elé, és az ellenség lő rám, arra fel vagyok készülve. De amikor saját táboromból lőnek hátba, az ellen nem tudok védekezni” – mondta egyszer Orbán Tusványoson.

Egy másik forrásunk arra emlékszik, hogy egyszer Orbán kijelentette: soha senki nem sértette meg annyira, mint Markó Béla. Azonban a politikus akkor nem részletezte, pontosan mi volt ez a sértés.

„Választások után illik gratulálni a győztesnek, de valami olyasmit mondtam, hogy gratulálok a magyar országgyűlésbe bejutott pártoknak, és kiemelten a legtöbb szavazatot szerzett MSZP-nek. Személyekről nem volt szó, azt viszont hozzátettem, hogy várjuk meg a második fordulót” – emlékezett vissza Markó Béla, aki szerint a konfliktusos viszonynak az volt az oka, hogy a Fidesz sokszor és sokféleképpen próbált beleszólni az RMDSZ életébe, el egészen személyi kérdésekig. „Hamar ki is derült, hogy ez nem megy, de attól kezdve már hullámzott a kapcsolatunk, bár viszonylag gyakran találkoztunk a Fidesz vezetőivel, én magam is Orbán Viktorral” – mondta.

Miért kéne ugyanúgy viszonyulni azokhoz, akik szeretnek, és akik nem szeretnek?

Markó egy 2010-es interjúban így beszélt kapcsolatáról a Fidesszel:

„Rám nagyon sok magyarországi politikus azért haragszik, mert mindenkit zavart, hogy az RMDSZ önálló politikát folytat. Én senkinek nem engedtem, hogy diktáljon, se Budapestről, se Bukarestből, miközben szinte mindenki megpróbálta. Bukarestben hamarabb rájöttek, hogy ez nem megy, Magyarországról folyamatos volt a sértődöttség, hogy nem tudtak ránk telefonálni (…).”

Az RMDSZ akkori elnöke az egyenlő távolság – vagy másképp fogalmazva: az egyenlő közelség – elveként fogalmazta meg azt az elgondolást, miszerint az RMDSZ-nek úgy Budapesten, mint Bukarestben kapcsolatot kell fenntartania úgy a jobb, mint a baloldali pártokkal. Ez azonban nem jelent alárendeltséget, az RMDSZ minden döntést önállóan, a saját érdekeinek megfelelően hoz meg.

„Az egyenlő közelség hülyeség. Miért kéne ugyanúgy viszonyulni azokhoz, akik szeretnek, és akik nem szeretnek téged?” – jegyezte meg erről a doktrínáról egy RMDSZ-politikus forrásunk, aki hozzátette azt is, hogy a Fidesz 2002-es bukása után felvidéki, vajdasági politikusok soha nem mentek úgy Gyurcsányhoz, hogy ne tették volna tiszteletüket a Lendvay utcában. Forrásunk szerint Markó soha nem tette meg ezt a gesztust Orbánnak.

„Nem emlékszem olyan elvre, hogy amikor Magyarországra mentünk, udvariasan mindenkit meg kellett volna látogatnunk. Akivel dolgunk volt, azzal tárgyaltunk, és természetesen a kormánnyal volt többször dolgunk. De egyébként végig tartottuk a kapcsolatot az ellenzékkel is, ezt nemcsak természetesnek, hanem hasznosnak is véltem és vélném ma is” – fejtette ki megkeresésünkre Markó Béla.

Bármi is történt, ha kezdetben csak Verestóy Attila szenátor volt indexen a Fidesznél, erre a tiltólistára 2002 után Markó Béla is felkerült. Így már a szocialista kormányzás idején világossá vált, hogy míg Markó Béla az RMDSZ elnöke, addig az RMDSZ és a Fidesz viszonyát nem lehet rendezni.

Mit gondol Markó? Kérdezd meg Kelemen Hunortól!

A Markó Béla által kiszemelt és a 2000-es évek második felében gondosan felépített utódnak, Kelemen Hunornak nem volt könnyű dolga. A Fideszben sokáig csak Markó Béla gyenge utánzatát látták benne.

A fizikai hasonlóság mellett ez annyiban is megalapozott volt, hogy Kelemen ebben az időben nagyon vigyázott arra, hogy mindig pontosan ugyanazt mondja, amit az RMDSZ-elnök. „Ha tudni akartad, miről mit gondol Markó, Kelemen Hunorral kellett beszélgetned” – fogalmazott ironikusan egy RMDSZ-politikus.

Egy másik interjúalanyunk szerint Orbán „gúnyosan, lenézően beszélt (Kelemen Hunorról), ha szóba került. Németh Zsolt kellett figyelmeztesse, hogy hamarosan ő lehet a főnök Erdélyben”. Kelemen csak megválasztása után lett érdekes a Fidesz, illetve Orbán Viktor számára, azelőtt nem rendelkezett kapcsolatokkal Orbán felé, és ők sem keresték különösebben a kapcsolatot vele.

A nagy váltásra 2011 februárjában a nagyváradi tisztújító kongresszuson került sor. Ekkor három jelölt indult az RMDSZ elnöki pozíciójáért: a fő esélyesnek tartott Kelemen Hunor mellett a szabadelvű Eckstein-Kovács Péter, valamint Semjén Zsolt pártfogoltja, Olosz Gergely.

Olosz, a totális tévedés

„Olosz totális tévedés volt. Mondtuk Orbán Viktornak és Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettesnek is, hogy ne invesztáljanak Geribe, mert korrupt, alkalmatlan, és esélye sincs” – mesélte egy forrásunk. Semjén, aki gyermekkora óta jól ismeri a tanulmányait a pannonhalmi bencés gimnáziumban végző Olosz Gergelyt, az erdélyi politikusok figyelmeztetését azzal hárította, hogy védencét a székelyföldi RMDSZ-politikusok, Tamás Sándor és Antal Árpád mocskolják, de valójában fordítva van, Tamás és Antal a korrupt.

Ez az epizód rávilágít Orbán Viktor egyik gyenge pontjára: fontos döntéseket úgy hoz meg, hogy nem mélyül el az adott kérdésben, és hajlamos vakon hallgatni a hozzá közelállók tanácsára.

[irp posts=”25485″ name=”Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora”]

Az pedig a sors különös fintora, hogy a befolyással való üzérkedésért jogerősen három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Olosz Gergely jelenleg Magyarországon bujkál. Védelmezője, Semjén Zsolt pedig gyakori vendége Tamás Sándornak és Antal Árpádnak.

Nyersen bunkó beszéd a nagyváradi kongresszuson

De vissza a nagyváradi kongresszusra: a Fidesz üzenetét hozó Pelczné Gáll Ildikó alig burkoltan megfenyegette az elnökválasztásra készülő RMDSZ-küldötteket. A magyarországi kormánypárt alelnöke szerint a politikai szervezetek is elfáradnak, amiként az emberi test: lomhává, betegessé válnak. „Önök ma eljutottak erre a szintre – jelentette ki. – Ha ma a változásra szavaznak, mi segítő kezet nyújtunk a jövőben.”

Arra nem számítottunk, hogy ez a beszéd ennyire nyersen bunkó lesz – fogalmazott egyik beszélgetőtársunk –, azonban korábban Orbán környezetéből már érkeztek olyan jelzések, hogy a Fidesz kész békét kötni az RMDSZ-szel, amennyiben a szervezet egy olyan elnököt választ, akivel Orbán Viktor szót ért.

Az RMDSZ élére megválasztott Kelemen Hunor egyik fő feladata az első pillanattól kezdve világos volt: rendeznie kell a viszonyt Orbán Viktorral.

A magyar kormány is világosan megfogalmazta, mit vár el: „az RMDSZ-nek változtatnia kell az egyenlő távolságtartás elvén” – jelentette ki a nagyváradi kongresszus után a Hargita Népének adott interjújában Semjén Zsolt. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes hozzátette, „az új kezdet mindenkinek adott”.

Egyre sűrűbben járnak Magyarországra az RMDSZ politikusai

Keveset tudunk arról, hogy a zárt ajtók mögött mi zajlott, azt azonban tudjuk, hogy 2011-től az RMDSZ-politikusok magyarországi útjainak a száma folyamatosan emelkedett. Az Átlátszó Erdély információkat perelt ki az RMDSZ-től politikusainak külföldi útjairól, bár az RMDSZ nevekkel és részletekkel nem szolgált. Az adatokból kitűnik, hogy 2009-ben – tehát az MSZP (Bajnai)-kormány utolsó évében – összesen 11 külföldi útjuk volt az RMDSZ tisztségviselőinek, ebből tízszer Magyarországra utaztak.

2010-ben, tehát abban az évben, amikor a Fidesz kormányra került, az utak száma 38-ra nőtt, és túlnyomó többségben szintén Magyarországra vezetett. 2011-ben, Kelemen Hunor elnöki mandátumának első évében 49 utat számoltak el. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden héten Magyarországon járt az RMDSZ valamelyik tisztségviselője.

Az évek során a külföldi utak száma folyamatosan növekedett. 2017 az utolsó év, amelyből vannak ilyen adataink, ekkor 130-szor utaztak az RMDSZ politikusai külföldre. A célország az esetek túlnyomó többségében Magyarország, ahol általában 2-3 napot, de nem ritkán akár egy hetet is tartózkodtak. Bár az adatokból az sem derül ki, hogy kivel találkoztak, de feltételezhetjük, hogy nem a magyarországi ellenzéki pártokat látogatták.

A békülékenyebb sajtónyilatkozatok és egyre gyakoribb találkozók ellenére 2011-ben még háborúban állt az RMDSZ és a Fidesz. 2011 áprilisában egy SZKT-ülésről kivonultak a magyarországi diplomaták, miután Lakatos Péter parlamenti képviselő gúnyosan bírálta az Orbán-kormányt.

Az RMDSZ kivéreztetése

Ennél az incidensnél jóval komolyabb érvágást jelentett az RMDSZ számára, hogy 2011 májusában a magyar kormány elvette az oktatási-nevelési támogatás lebonyolítását az RMDSZ alapította Iskola Alapítványtól.

Nem annyira a program lebonyolításával járó erőforrások, sokkal inkább az erdélyi magyar családokra vonatkozó, naprakész adatok elvesztése volt fájdalmas, magyarázták forrásaink. Ezek az adatok politikai marketing szempontjából, választási kampányok idején kincsesbányát jelentettek az RMDSZ számára. Ne felejtsük, a GDPR előtti időkben járunk.

Ezzel egy időben a szintén RMDSZ-közeli Progress Alapítvánnyal is közölték, hogy már nem jogosult ellátni a magyarigazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatokat. A státusirodák felszámolása azért érintette érzékenyen az RMDSZ-t, mert ezek nagyrészt az RMDSZ területi szervezeteivel egy irodában működtek, így a területi szervezetek működési költségeit, valamint az alkalmazottak egy részét el lehetett számolni a magyar kormány felé.

2011 júliusában, a marosfői EU-táborban Kelemen Hunor így fogalmazott: „Szükség van Budapest tanácsára, egy valamire viszont nincs szükség: a magyar fővárosból diktálják, mi jó az erdélyi magyarságnak”.

Gondosan megszervezett randevú Tusványoson

Jelen tudásunk szerint a marosfői tábor után néhány héttel, július 23-án találkozott először négyszemközt Kelemen Hunor és Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Nagyon keveset tudunk erről a találkozóról, egy részlet kivételével. A találkozó szervezői semmit nem bíztak a véletlenre: hogy kettejüket senki ne zavarja, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen jelen levő politikusoknak – köztük Tőkés Lászlónak, Sógor Csabának és Eckstein-Kovács Péternek – más programot szerveztek az üdülőváros másik felében.

A megbeszélés ténye sem volt nyilvános, a találkozóról szóló értesülés az Evenimentul Zilei román napilapban jelent meg először. „Úgy érzem, hogy a magyar kormánnyal való kapcsolat kimozdult a holtpontról (…) a következő időszakban tovább tudunk javítani a kapcsolaton, mivel mindkét fél részéről a nyitottság és az együttműködési szándék fogalmazódott meg (…)” – nyilatkozta Kelemen.

Ezzel párhuzamosan az RMDSZ ellenzéke szervezkedett. 2011. szeptember 15-én sikerült bejegyezni Bukarestben az Erdélyi Magyar Néppártot. „Ebben a párt bejegyzését megelőző időszakban egyáltalán semmilyen támogatást nem kaptunk a Fidesztől. Orbán úgy volt vele, hogy ha ezt akarják, csinálják. Nézzük meg, mit tudnak, támogassuk őket, de ne nagyon” – mondta az Átlátszó Erdélynek egy ellenzéki politikus, aki részt vett az aláírásgyűjtés, majd a párt bejegyzésének a folyamatában.

Igaz, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központok alaptevékenységük, a könnyített honosításban való segédkezés mellett az EMNP területi szervezeteiként működtek. Akárcsak a Progress Alapítvány státusirodái, itt is ugyanazt az irodát és részben ugyanazt a csapatot foglalkoztatta a Demokrácia Központ, az EMNT és az EMNP. Ezt a gyakorlatot itt dokumentáltam.

Arra is fény derült, hogy a 2012-es júniusi önkormányzati választások, majd a 2012 decemberében tartott parlamenti választások idején miként támogatták magyar állami vállalatok összesen nagyjából 1 millió euróval azokat a frissen bejegyzett civil szervezeteket, amelyek az EMNP politikusaihoz köthetőek.

Hagyjuk őket futni, nézzük meg, mi lesz belőle

„Miközben az világos volt, hogy az RMDSZ le van vágva a támogatásokról, az nem volt világos, hogy az EMNP-t hogyan és mennyivel fogja támogatni a magyar kormány” – magyarázta Toró Tibor politológus.

Egy másik, EMNP-ben politizáló forrásunk szerint a pénzt későn utalták, és bár Kubatov Gábor pártigazgató tartott nekik képzést, Orbán Viktortól politikai támogatást egyáltalán nem kaptak, a miniszterelnök nem kampányolt nekik. Németh Zsolt, a külügyminisztérium parlamenti államtitkára viszont részt vett a kampányban, ahogy az MPP kampányában Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

„2012-ben kísérlet zajlott: meg lehet-e roppantani az RMDSZ politikai monopóliumát? Maga Orbán Viktor sem lehetett biztos benne, hogy ez működni fog, ezért nem is állt bele teljesen. Sokkal inkább olyan volt ez, hogy próbáljuk ki, hagyjuk őket futni, nézzük meg, mi lesz belőle” – értékelt Toró Tibor.

Bár a választások előtt az EMNP saját szavazatarányát 30-40 százalékra becsülte, az erőviszonyokat a 2012 júniusi önkormányzati választások eredményei segítettek tisztázni: az EMNP 44 ezer (0,45%), az MPP pedig 36 ezer (0,37%) szavazatot kapott. Világossá vált, hogy egyik párt sem tudja veszélyeztetni az RMDSZ-t, amelynek listáira 490 ezren szavaztak.

2012 júliusában Orbán Viktor úgy az RMDSZ, mint az EMNP és az MPP elnökével konzultált. „(Orbán Viktor) nem kívánja Budapestről megmondani, hogy mi legyen Erdélyben. Nem adott tanácsot az őszi parlamenti választásokkal kapcsolatban” – nyilatkozta erről akkor az RMDSZ-elnök.

Orbán nem kíván konfliktusba keveredni az RMDSZ szavazóival

Ebben az évben Tusványoson ha lehet egy fokkal józanabb kijelentést tett Orbán Viktor: Tőkés Lászlóval és az EMNP-vel „stratégiai szövetségben vagyunk, és kívánok sikert számukra, de nem kívánok konfliktusba keveredni azzal a 80 százaléknyi magyarral, akik az RMDSZ-re szavaztak”.

A 2012 decemberében megtartott parlamenti választásokon az önkormányzati választásokhoz hasonló eredmény született: az RMDSZ képviselőjelöltjei 380 ezer szavazatot (5,13%), szenátorjelöltjei pedig 388 ezer szavazatot kaptak (5,23%). Az EMNP képviselőjelöltjeire 48 ezren (0,64%), szenátorjelöltjeire 58 ezren (0,79%) voksoltak.

„2007-ben, az EP-választásokon azt láttuk, hogy míg az RMDSZ jelöltjei 283 ezer szavazatot kaptak, addig a függetlenként induló Tőkés Lászlóra 176 ezer szavazatot adtak le, ami a szavazatok közel 40 százaléka. Világos volt, hogy létezik egy erős elégedetlenség az RMDSZ-szel szemben, a kérdés így az volt, hogy a Tőkésre leadott szavazatokat át lehet-e vinni az RMDSZ ellen induló pártokra. A későbbi választások tanulsága az, hogy ez nem működik” – értékelt egy politikus forrásunk.

Valahogy „újragombolni a mellényt”

„Hazardírozás, hogy néhány tizeddel alatta vagy felette van az RMDSZ az ötszázalékos küszöbnek, ilyen kockázatot nem szabad többet vállalni” – nyilatkozta a parlamenti választások után a közmédiának Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A politikus arról is beszélt, hogy az erdélyi magyar politikai pártok túl kell lépjenek a személyes konfliktusokon a jövőben, a parlamenti képviselet érdekében összefogásra van szükség.

„Vannak személyes konfliktusok, de ezek nem személyes kérdések, hanem az elmúlt évtizedekben a különböző politikai felfogásbeli különbségekből adódó vélt és valós sérelmek halmaza” – így Semjén, aki szerint ezeken a konfliktusokon túl kell lépni, mindenkinek önvizsgálatot kell tartania, és valahogy „újra kell gombolni a mellényt”.

2013 során számos találkozóra került sor. Óvatosan optimista nyilatkozatok is születtek, ennek ellenére Kelemen Hunor így fogalmazott egy, az Erdélyi Riportnak adott interjúban 2013 decemberében:

„Kiegyezésről nem beszélhetünk. Arról lehet beszélni, hogy a viszonyunk javult, változott. És ennek nagymértékben az az oka, hogy ők látják, tudják, érzik, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen Erdélyben. (…) Az elmúlt három és fél esztendőben a Fidesz-KDNP kormánytól az RMDSZ, az RMDSZ közeli alapítványok nem kaptak semmiféle támogatást. Nem kértünk és nem kaptunk. Ez akkor sem változott, amikor a viszonyunk Orbánnal javult, és 2013-ban gyakran találkoztunk.”

A Fidesz-RMDSZ viszony alakulása szempontjából mérföldkőnek számít egy 2014 elején született interjú, melyben Semjén Zsolt úgy fogalmazott: el kell kerülni azt a helyzetet, hogy az RMDSZ 85-92 százalékos támogatása miatt az erdélyi magyarok ne tudjanak a magyarországi választáson leszavazni a Fideszre.

Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke ezt az interjút így gondolta tovább: „ha megfordítom ezt a mondatot, akkor világossá válik az RMDSZ legfontosabb érdeke ebben a viszonyban: a Fidesznek az erdélyi szavazótábora 95-96 százaléka az itteni magyaroknak. Nekünk az az érdekünk, hogy valaki egyszerre tudjon RMDSZ-es és fideszes lenni, és a rossz viszony ne legyen akadálya annak, hogy ez a különböző választásokon is megnyilvánuljon.”

Az EP-választási kampány hozta el az áttörést

A 2014-es országgyűlési választásokra való regisztráció lebonyolításába már az RMDSZ is besegített. A kampány során az RMDSZ második vonalbeli politikusai – közöttük Tamás Sándor és Borboly Csaba, az RMDSZ háromszéki és csíki területi szervezeteinek elnöke – nyilvánosan is a Fidesz mellett foglaltak állást.

„Fontosnak tartjuk, hogy mindenki éljen szavazati jogával, mert ez mindannyiunk állampolgári kötelezettsége. Én személy szerint ennek a kormánynak szavazok bizalmat, mert kézzelfoghatók az eredményeik. Elvárásom a jelenlegi kormánnyal szemben, hogy továbbra is hangsúlyos határon túli politikát folytasson” – jelentette ki Borboly Csaba.

Április 6-án az újabb kétharmados győzelmet arató Fidesz-KDNP eredményváróján 30-35 romániai magyar politikus gratulált a győzteseknek. Köztük olyan RMDSZ-politikusok, mint Kelemen Hunor, Antal Árpád, Tamás Sándor és Székely István. Fontos azonban megjegyezni, hogy korábban is jelen voltak RMDSZ-es politikusok a Fidesz eredményváróján, talán csak Kelemen Hunor jelenléte az újdonság.

2014 májusában megtörtént az áttörés: az EP-választási kampány idején Orbán Viktor és Kelemen Hunor együtt kampányolt. Az európai parlamenti választásokon „az RMDSZ és a Fidesz-KDNP egymást kölcsönösen támogatják (…). A Fidesz, a KDNP és az RMDSZ azért dolgozik, hogy erős Európai Néppárti frakció legyen a következő öt évben is. Ez csak akkor sikerülhet, ha mind a Fidesz, mind az RMDSZ jó eredményeket ér el, ehhez pedig arra van szükség, hogy a magyar emberek menjenek el szavazni” – nyilatkozott Orbán Viktor a szatmárnémeti Római Katolikus Püspöki palota parkjában.

A hét éve EP-képviselő Tőkés László ekkor már nem erdélyi, hanem a Fidesz-listán kapott befutó helyet.

Elnökválasztás TV macival és időjárásjelentéssel

Ha két évvel korábban Orbán Viktor még egyfajta kísérletnek fogta fel azt, hogy választásokon az EMNP jelöltjei is elindulnak az RMDSZ ellenében, a 2014-es államfőválasztásra ez az álláspontja gyökeresen megváltozni látszott – annak ellenére, hogy a parlamenti választásokkal ellentétben ennek a választásnak különösebb tétje nem volt.

Egy találkozón a miniszterelnök egy különös, TV maciról, híradóról és időjárásjelentésről szóló példázattal válaszolt az EMNP-nek arra a felvetésére, hogy Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke is indulna a választásokon – tudtuk meg egy EMNP-politikustól.

„Fiúk, ha engem kérdeztek, ez olyan, mint a TV maci és az időjárás-jelentés. Egyik sem érdekes, mindenki a híradót akarja nézni, de ha nem akarod lekésni a híradó elejét, akkor meg kell nézd a TV macit. Az időjárás-jelentés lehet, hogy kicsivel több embert érdekel, mint az esti mese” – idézte forrásunk Orbán Viktort. „Ebből azt kellett volna kiolvassuk, hogy fiúk, ne induljatok. Mi azt olvastuk ki, hogy Orbánnak mindegy, indulunk-e vagy sem” – mesélte forrásunk.

Ez a döntés azonban hiba volt: Orbán Viktor az RMDSZ-elnöknek kívánt sok sikert, ebből is látszott, a Fidesznek nincsen ínyére, hogy Szilágyi Zsolt versenybe szállt Kelemen Hunor ellen. A kampányban még az EMNP-vel hagyományosan baráti kapcsolatokat ápoló Németh Zsolt sem vett részt.

Az elnökválasztások egyébként lényegében nem módosították az erőviszonyokat: Kelemen Hunor 329 ezer vokssal 3,47 százalékon végzett, Szilágyi Zsolt 53 ezer szavazattal 0,56 százalékos eredményt ért el.

Senkit nem vágnak le teljesen

Bár minden jel szerint Orbán Viktor számára az EMNP ezután már nem érdekes, a mai napig nincsen jele annak, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által bonyolított honosításra évente megítélt 250 millió forintos (nagyjából 700 ezer EUR) támogatás vagy az EMNP holdudvara által különféle projektekre becsatornázható pénz látványosan csökkenne.

„Senkit nem vágnak le teljesen: az utolsó pillanatban mindenki kap egy kis gesztust, valamennyi pénzt, ezzel benntartják a rendszerben” – magyarázta a rendszer működését egy politológus interjúalanyunk. Szerinte emögött az a számítás, hogy olcsóbb egy-egy sikertelen politikai projektet lélegeztetőgépen tartani – és ha úgy adódik, valamilyen feladattal megbízni –, mint teljesen megszüntetni.

Időközben Bukarestben is zajlik az élet: 2014. december 13-án az SZKT úgy döntött, hogy az RMDSZ lépjen ki a 3. Ponta kormányból. Ez a mindössze nyolc hónapnyi kormányzás volt az RMDSZ utolsó kormányzati szerepvállalása az általunk vizsgált időszakban.

Kis elméleti gyorstalpaló

Rövid elméleti kitérőt kell tennünk ahhoz, hogy megértsük, hogyan változott meg az RMDSZ helyzete, miután tartósan ellenzékbe kényszerült, és ezzel párhuzamosan számottevően megnőttek az Erdélybe érkező magyarországi támogatások.

[irp posts=”25483″ name=”NERdély 1.: így hódította meg az erdélyi magyarságot a Fidesz”]

Az első ilyen fogalom az erdélyi magyar etnikai párhuzamosság (vagy pillarizáció): ez azt jelenti, hogy a közösség egy sor saját, a többségi társadalmi intézményekkel párhuzamos intézményt működtet, mely lehetővé teszi a közösség tagjai számára, hogy a mindennapi életüket úgy éljék, hogy csak ritkán lépnek interakcióba a többségi intézményekkel.

Az erdélyi magyar közösség által működtetett intézményrendszer egyfajta aszimmetrikus pillarizációnak is tekinthető. Azért nem szimmetrikus, mert az erdélyi magyar intézményrendszer beágyazódik a tágabb román társadalomba, amely azonban nem egy másik pillér, hanem a fősodor.

Az erdélyi magyar intézményrendszer egyik kulcsfontosságú működtetője az RMDSZ.

Kiss Tamás több helyen is kifejtett elmélete segít annak a megértésében, hogyan vált az RMDSZ kiszolgáltatottá a Fidesz irányába, miután 2015-től ellenzékbe került.

Ehhez egy újabb fogalmat, az aszimmetrikus kisebbségi akkomodáció fogalmát szükséges bevezetni. Ez azt jelenti, hogy Romániában nem létezik törvényes garancia az etnikai hatalommegosztásra, a többség és a kisebbségek – jelen esetben a magyar közösség – közötti erőforrás-elosztásra. Ezt minden esetben újra kell tárgyalni a hatalom többségi birtokosaival.

Kiss szerint az RMDSZ legitimitását a közösségen belül a forrás-allokációs képessége határozza meg. Vagyis az, hogy mennyi erőforrást tud a saját partonáltjai – az erdélyi magyar intézményrendszer, a magyarlakta területek – számára kialkudni.

Amikor a magyar nemzetpolitika túllicitálja a román államot

A 2010-es évek első feléig a Magyarországról érkező támogatások viszonylag kis összegűek voltak, így az RMDSZ elsősorban a nagyságrendekkel nagyobb bukaresti források megszerzésében volt érdekelt. Sikeresen monopolizálta is ezeket a forrásokat, vagyis Bukarestből a pénz minden esetben az RMDSZ révén érkezett. Csakhogy 2015 után az RMDSZ már nem kormányzati tényező, a korrupcióellenes harc pedig az RMDSZ egyedi érdekkijárásra, alkudozásra összpontosító bukaresti stratégiáját ellehetetlenítette.

Ezzel párhuzamosan a magyarországi támogatások 2016 után exponenciálisan megnövekedtek. Már nem kiegészítő jellegűek, hanem intézményes folyamatokat generálnak és változtatnak meg. Vagyis a magyar nemzetpolitika „felüllicitálja” a román államot. Kiss értelmezésében az RMDSZ és a Fidesz közeledését ebben a kontextusban kell szemlélni.

[irp posts=”2991″ name=”NERdély 2.: hogyan alakította át az erdélyi politikát a Fidesz?”]

Ehhez az elgondoláshoz annyit kell hozzátenni, hogy ismereteim szerint nem létezik kimutatás arról, hogy a román állam pontosan mennyi forrást biztosít a magyarlakta területeknek, és ebből mennyi pénz köszönhető az RMDSZ kormányzati szerepvállalásainak. Egy ilyen összesítés hiányában nehéz megmondani, hogy a román vagy a magyar állam által biztosított források nagyobbak.

Az RMDSZ monopolhelyzetének vége

Az azonban bizonyos, hogy a bukaresti jelenlét gyengülésével és a magyarországi nemzetpolitika térnyerésével alapvetően megváltozott az RMDSZ pozíciója: lojalitási versenybe kényszerült. Mit jelent ez?

Míg a bukaresti kormánnyal való alkufolyamatokban az RMDSZ – és annak vezetősége – minden esetben monopolhelyzetet élvezett (a román pártok szinte soha nem próbálták az RMDSZ-t megkerülve közvetlenül megszólítani a magyar közösséget), a magyarországi nemzetpolitika alapvetően másképp működik.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében a kontroll úgy valósul meg, hogy a hatáskörök, funkciók közt átfedések vannak, és ez a nemzetpolitika terén is jellemző. A miniszterelnök mellett mintegy féltucatnyi vezető politikus, valamint 15-20 nemzetpolitikai intézmény alakítja ezt a mezőt, ahol a szereplők látszólag önállóan és egymással is versenyezve építenek ki határon túli hálózatokat.

A versenyben nem annyira a mérhető teljesítmény, hanem egy sokkal szubjektívebb kritérium: a lojalitás a mérvadó. Ennek az az eredménye, hogy a szereplők nemcsak lesik Orbán Viktor óhaját, hanem adott esetben „továbbgondolják” a szándékát, és megpróbálják azt is teljesíteni, amit a miniszterelnök valójában nem is kért.

Ebben a mezőben az RMDSZ korábbi monopolhelyzete eltűnt. Számos beszámolónk van arról, hogy a szocialista kormányok idején Markó Bélának hozzáférése volt a támogatási döntések listáihoz, és azokat kedve szerint módosíthatta. Ma az RMDSZ csúcsvezetése csak egyike a magyar kormány kegyeiért versengő – és lojalitását bizonyítani próbáló – szereplőknek.

„Mindenről tudni, kevés dolgot meghatározni”

Forrásaink szerint Kelemen Hunor ugyan javasolhat támogatásra projekteket, de nincsen beleszólása abba, hogy végül kinek és mennyi pénzt ítélnek meg. Az RMDSZ politikusai gyakran közvetlenül, az RMDSZ vezetőségétől függetlenül is kapcsolódnak a magyar kormány valamelyik szereplője által felépített patronázshálózathoz. Ez tovább szűkíti az RMDSZ vezető politikusainak a mozgásterét.

Bár Kelemen Hunornak sikerült konszolidálnia saját helyzetét, azonban az általa vezetett RMDSZ már nem hasonlít arra a szigorúan centralizált szervezetre, ami Markó Béla idején volt. Markó ragaszkodott hozzá, hogy a legapróbb részletekről is egymaga döntsön, ezekről pedig számos anekdota kering.

Az egyik szóbeszéd szerint az RMDSZ sajtóközleményeit át kellett küldeni neki, ő azokat kinyomtatta, és korrektúrázta. A másik ilyen történet az, hogy állítólag ő döntött arról, hogy egy kongresszuson a büfében legyen-e ketchup és mustár. Az elnöki döntés az volt, hogy inkább ne legyen, ugyanis félő, hogy a küldöttek összepecsételik az öltönyeiket.

Kelemen „elengedte a széleket”, egy sokkal kevésbé centralizált RMDSZ-t épített. „Mindenről akarok tudni, kevés dolgot akarok meghatározni” – mondogatja gyakran. Markó idején elképzelhetetlen volt, hogy egy területi szervezet beszálljon a honosításba, vagy hogy egy helyi RMDSZ-politikus autonómia vagy magyar-román együttélés kapcsán olyan véleményt fogalmazzon meg, amit az RMDSZ országos vezetése nem tud vállalni. Ez azonban mára természetessé vált – állítják a beszélgetőtársaink.

[irp posts=”26556″ name=”Rekordösszegű médiatámogatások Erdélyben: burjánzó cégháló, nem szűnő homály”]

Sosem látott összegű médiatámogatásokkal tartják sakkban az RMDSZ-t

Az RMDSZ pozícióinak gyengüléséhez a magyar kormány sosem látott összegű médiaberuházásai is hozzájárultak. Ha összesítésünk teljes, akkor a Demeter Szilárdhoz kapcsolható Erdélyi Médiatér Egyesület 2017 decembere óta 5,25 milliárd forint (mintegy 15 millió EUR) támogatást kapott, és felvásárolta vagy együttműködési megállapodásokat kötött az erdélyi magyar médiaorgánumok túlnyomó többségével.

Bár két éve sokan attól féltek, hogy a magyarországi pénzzel együtt Erdélyben is megjelenik a szigorúan központosított kormánypárti propaganda, ennek nyomát egyelőre nem látni. Forrásaink szerint nem is az a lényeges, hogy mit írnak meg, sokkal inkább az, amit nem: a médiatröszthöz tartozó kiadványokban semmilyen, a magyar kormánnyal szemben kritikus hang nem jelenhet meg.

Bár korábban voltak példák az RMDSZ-t bíráló anyagokra, az utóbbi évek választási kampányai során ezek is eltűntek. „Egy funkciója van ennek a konglomerátumnak: sakkban tartja az RMDSZ-t” – mondta egy forrásunk, aki szerint az RMDSZ bajban lenne, ha egy választási kampány során ez a médiatröszt hirtelen kritikus hangra váltana. Egy másik, ellenzéki politikus forrásunk így magyarázta a felvásárlás mögött álló fideszes logikát: „megvesszük inkább mi, hogy ne vegye meg más”.

Megnyílnak a pénzcsapok az RMDSZ felé

De vissza az idővonalhoz: ha 2013 decemberében Kelemen Hunor még azt nyilatkozta, hogy a Fidesz-KDNP kormánytól az RMDSZ, az RMDSZ közeli alapítványok nem kaptak semmiféle támogatást, ez 2015-től megváltozott.

2015 februárjában írta alá az RMDSZ egyik alapítványa, az Eurotrans Alapítvány a Miniszterelnökséggel és a Külgazdasági és Külügyminisztériummal azt a megállapodást, amellyel részt tudott venni az egyszerűsített honosításhoz szükséges iratok előkészítésében. Erre évente 250 millió forintot kapott. (2015. december 31-i árfolyamon ez 790 ezer euró. Az anyagban az adott év utolsó napjának az Európai Központi Bank által megadott árfolyamát használom a forintban megadott összegek átszámításához euróra.)

Az Eurotrans Alapítvány ebből a pénzből egy sor irodát működtet (ezek címei itt elérhetőek). Ha ezeket a címeket összevetjük az RMDSZ területi szervezeteinek a címeivel, kiderül, hogy jelentősek az átfedések. Felmerül annak a gyanúja, hogy az RMDSZ területi szervezeteinek a fenntartási költségeit – legalábbis részben – ebből a magyarországi támogatásból fedezik.

Nagy Zoltán kuratóriumi elnököt ezzel kapcsolatban megkerestük, de nem reagált arra a kérdésünkre, hogyan választják szét az Eurotrans Alapítvány és az RMDSZ területi szervezeteinél zajló tevékenységet.

A Fidesz-RMDSZ kapcsolatok újabb állomása 2016 júliusa: gesztusértékű, hogy a Kárpát-medencei magyar szervetek vezetőivel elköltött tusnádfürdői vacsorájára Orbán Viktor csak Kelemen Hunort hívta meg. A Fidesz régi szövetségese, Tőkés László csak a másnapi munkareggelin találkozhatott Orbán Viktorral.

Ennek a magyarázata, hogy Orbán és Tőkés közötti viszony időközben megromlott. Tőkés László 2015 májusában egy könyvbemutatón „követhetetlennek” és „átláthatatlannak” nevezte a magyar kormány nemzetpolitikáját, 2015 decemberében pedig egy MÁÉRT-en nem volt hajlandó felszólalni és aláírni a zárónyilatkozatot.

Gyomlálják a kritikus hangokat

2016 végén az RMDSZ egy másik alapítványa, a szervezet médiaorgánumait kiadó Progress Alapítvány megszüntette az akkor már csak online megjelenő, csekély olvasottságú Erdélyi Riportot. Kiadóként nem tartott igényt továbbá egy sor baloldali kötődésű publicista munkájára az erdélyi magyar sajtó egyik legnézettebb portáljánál, a maszol.ro-nál.

[irp posts=”1757″ name=”„Fenyegetés az, amikor az ember fél, a kollégái félnek.” Így cenzúráz a Progress”]

Bár a kiadó indoklása szerint pusztán költséghatékonysági megfontolásokból döntöttek így, és nincsen közvetlen bizonyíték arra, hogy a magyar kormány kérte volna az RMDSZ-től a kritikus hangok elhallgattatását, ezzel kapcsolatban így fogalmazott egy RMDSZ-politikus forrásunk:

„A Fidesz rendkívül centralizált párt. Ha a kormányhoz közelálló médiában megjelenik egy kritikus hang, akkor annak üzenetértéke van. Ők úgy gondolják, hogy az RMDSZ is hasonlóképpen működik. Amikor megjelenik egy kritika a maszol.ro-n, a Transindexen vagy akár az Erdély TV-ben, akkor felhívják Kelemen Hunort, és megkérdik, mi a baj. Ő pedig visszakérdez: miért, mi baj lenne?

Képzeljük el, hogy a magyarországi kormánymédiában olyan anyagok jelennek meg, mint amilyenek sorozatosan megjelennek az erdélyi magyar médiában. A Fidesz annyit tud, hogy ezek a médiaorgánumok az RMDSZ pénzéből működnek, így feltételezi, hogy ezek az anyagok valamilyen módon az RMDSZ álláspontját közvetítik, azokkal az RMDSZ üzenni próbál.”

[irp posts=”2054″ name=”L´Alchimiste, Iskola Alapítvány és Transindex: egy hirtelen lakbéremelés rövid története”]

Az RMDSZ holdudvarába tartozó médiaorgánumok „áramvonalasítása” nem állt meg itt. 2017 májusában a Transindexnek költöznie kellett az Iskola Alapítvány egyik ingatlanának tetőterében berendezett szerkesztőségből, miután a L’Alchimiste botrányról közölt cikket. Később, 2019 áprilisában magyarázat nélkül mondtak fel az ETV Fidesz-szel szemben kritikus műsorvezetőjének, Gáspárik Attilának.

A gazdaságfejlesztési programmal is az RMDSZ kampányolhat

2017 márciusában jelent meg nyilatkozatok szintjén, hogy Erdélyben is elindul a gazdaságélénkítő program, amely Vajdaságban és Kárpátalján már működött. Miután Budapesten egyeztetett Orbán Viktorral, Kelemen Hunor így nyilatkozott az Erdély TV-nek:

„Azokról a programokról is beszéltünk, amelyeket a magyar kormány támogat Erdélyben, és amelyeket el fog indítani 2017-ben és 2018-ban, beleértve azt a gazdaságélénkítő programot is, amelyet már a Vajdaságban és Kárpátalján kipróbáltak, és kiválóan működik. Erdélyben is be fog indulni 2017 folyamán, előbb egy kisebb területen, aztán 2018-tól Székelyföldtől a Partiumig.”

A programért a Külgazdasági és Külügyminisztérium felel. A Mezőség Maros megyei részét felölelő első, 1 milliárd forintos (3,2 millió EUR) keretösszegű mintaprogram már 2017-ben elindult.

[irp posts=”27374″ name=”Megtudjuk, kik fejlesztik Székelyföldet 24 milliárd forintból – ígéri a Pro Economica Alapítvány”]

A gazdaságfejlesztő program újabb barátságtalan gesztus volt az EMNP felé. Úgy tudjuk, a program alapjául szolgáló stratégia valójában az ellenzék Mikó Imre Terve, amely az EMNT által felkért erdélyi közgazdászok és a VÁTI szakértői által kidolgozott gazdaságfejlesztési stratégiára épül, mellyel ők éveken keresztül házaltak a magyar kormánynál.

„Kértük, hogy vegyenek be a támogatásokat elosztó Pro Economica Alapítvány kuratóriumába, foglalkoztassák az elbírálásnál az mi szakértőinket is, vehessünk részt a népszerűsítésben” – így egy EMNP-ben politizáló forrásunk. Egyik kérésüket sem teljesítették.

Az RMDSZ viszont felhasználhatja ezeket a fejlesztési projekteket kampányok idején a promóciós anyagaiban. Az alapítvány igazgatótanácsában pedig ott ül Balázs Attila, az RMDSZ gazdasági igazgatója, valamint Novák Levente, a területi szervezetekért felelős alelnök.

Kelemen Hunor buzdít, hogy szavazzunk a Fideszre

Miközben az Eurotrans Alapítvány az EMNT-vel együtt segítséget nyújtott a magyarországi országgyűlési választásokat megelőző regisztrációban, 2017 szeptemberében újabb premierre került sor: az RMDSZ elnöke nyilvánosan a Fidesz mellett állt ki.

„Az az érdekünk, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bebizonyította, nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban egyaránt fontos helyet foglalnak el az erdélyi magyarok” – mondta Kelemen Hunor.

A végleges szakítás a Markó-féle egyenlő távolság doktrínával 2018 februárjában történt. Molnár Gyula MSZP-elnök és Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje egy kolozsvári közéleti fórum után vacsorázni hívták meg Kelemen Hunort.

„Megkérdezték, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak” – idézte fel az RMDSZ elnöke a vacsorán elhangzottakat.

[irp posts=”2521″ name=”Törvénytelenül bonyolítja a választási regisztrációt az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány”]

Az Eurotrans Alapítvány közben gőzerővel segíti az erdélyi magyarok választási regisztrációját: 2018 február elejére 35 ezer magyar állampolgár választási névjegyzékbe való felvételét eszközlik. Mi több, az alapítvány szerepet vállalt a levélszavazatok összegyűjtésében és a magyar külképviseletekre történő eljuttatásában is (ugyanezt tették a Demokrácia Központok is).

Miközben Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök szerint nem csak joga, hanem kötelessége is részt venni az országgyűlési választáson az erdélyi magyarságnak, a gazdaságfejlesztési programot bonyolító Pro Economica Alapítvány 1,5 milliárd forint értékben írt alá 521 személlyel támogatási szerződést eszköz- vagy tenyészállat-beszerzésre, illetve mezőgazdasági területek telekkönyvezésére.

Kétszer annyi levélszavazat a Fidesz-KDNP számára

A 2018 április 8-i országgyűlési választásokon a Fidesz-KDNP újabb kétharmados többséget szerzett. A kormánypárt a levélszavazatok 96 százalékát, összesen 225 ezer szavazatot kapott határon túlról (országonkénti bontásról nem tudunk). Ez közel duplája volt a 2014-es szavazatszámnak, azonban míg 2014-ben a 122 ezer szavazat egy-két mandátumot eredényezett, ezúttal nem voltak elegendőek egy mandátumra.

A 2018 októberében megrendezett, a család alkotmányos meghatározásáról szóló népszavazás árnyalja azt a képet, miszerint az RMDSZ – miközben közeli együttműködésre váltott a magyar kormánnyal – mindenben követni kezdte a magyar kormány retorikáját. Bár az RMDSZ számos vezető politikusa támogatta azt, hogy bekerüljön az alkotmányba az, hogy a család egy férfi és egy nő házasságán alapul, és ez egybe is csengett a Fidesz-KDNP melegellenes retorikájával, Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke így nyilatkozott a népszavazás előtt egy maszol.ro-nak adott interjúban:

„Nem értek egyet azzal, hogy házasságot kizárólag csak nő és férfi köthet. Romániában ugyan nem engedélyezett a melegházasság, de meggyőződésem, hogy ennek ellenkezője sem ördögtől való dolog: az Unió 15 tagállamában házasodhatnak az azonos nemű személyek. Nem értek egyet a szenátor kollegák azon véleményével sem, hogy a jelenlegi alkotmányos rendelkezésnél jobb tartalommal bír a most beterjesztett tervezet. Mert nem jobb: jogilag sem, szellemiségében sem. Egyrészt fenntartja a család korlátozó jellegű, rossz meghatározását, másrészt, hosszú távon kirekesztő egy olyan számottevő közösséggel szemben, olyan állampolgárokkal szemben, akiket ugyanolyan jogok illetnének meg, mint a heteroszexuálisokat.”

2018 novemberében Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette Kolozsváron, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Gazdaságfejlesztési programokra 50 milliárd forintot különítettek el a 2019-es költségvetésben, a székelyföldi gazdaságfejlesztési program 25 milliárd forintból gazdálkodhat.

Az RMDSZ 2019 februárjában tartott tisztújító kongresszusán Semjén Zsolt így fogalmazott: teljes a bizalmi együttműködés Orbán Viktor és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök között, ezt az erdélyi magyar választók kényszerítették ki. Kijelentette: „Semmi nem fogadható el, ami gyengíti az RMDSZ-t”, mert ha a szövetség meggyengülne, véget érne az erős magyar érdekképviselet az erdélyi önkormányzatokban és a bukaresti parlamentben.

2019 márciusában újból felmerül a Fidesz kizárása az Európai Néppártból (EPP). Kelemen Hunor azonban a román közszolgálati televíziónak elmondta, az RMDSZ két EP-képviselője a kizárás ellen fog szavazni.

Az időközben elkezdődött EP-választási kampányban Orbán Viktor – az RMDSZ meghívására – kétnapos erdélyi körutat tett. Felavatott két, magyarországi támogatásokból felépült létesítményt, a kerelőszentpáli takarmánykeverő üzemet, valamint a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát. Elmondta, hogy azoknak a magyaroknak, akik az összmagyar brüsszeli képviseletet szeretnék erősíteni, Romániában az RMDSZ-re kell szavazniuk.

„Téved, aki azt gondolja, hogy a támogatásoknak meg kell fizetni az árát”

Sajtótájékoztatón rákérdeztek az RMDSZ-közeli alapítványokhoz érkezett magyarországi kormánytámogatásokra. Kelemen kijelentette, az RMDSZ nem kapott és nem kap magyarországi támogatásokat, és téved, aki azt gondolja, hogy a támogatásoknak meg kellett fizetni valamilyen módon az árát.

A korai évek óvatosan egyensúlyozó megfogalmazásainak vége. 2019 szemptemberében Kelemen egy sepsiszentgyörgyi román-magyar ifjúsági találkozón elmondta, nem bírálni kell Orbán Viktort, hanem lemásolni. „A románok is megtehetnék a határokon túl élő román közösségekért, amit a magyar kormány tesz a határokon túl élő magyarokért. Mi a saját bőrünkön érezzük, milyen, amikor a magyar kormány kiáll mellettünk” – fogalmazott az RMDSZ-elnök.

A választási verseny „nemzetárulás”

A koronavírus-járvány miatt 2020 tavaszáról szeptemberre halasztották az önkormányzati választásokat. Az RMDSZ kampánya számára ismét nagyrészt a Fidesz szállította a muníciót. A már megszokott gazdaságfejlesztési támogatások újabb ütemének bejelentése, valamint a különféle, magyar állami pénzből megvalósult projektek felavatása mellett egy sor Facebook-videóban üzentek a magyarországi politikusok.

Az RMDSZ ellen induló jelöltekről Semjén Zsolt azt mondta, hogy „esélytelenek”. Potápi Árpád ennél is tovább ment: „a magyar közösség érdekei elleni cselekedetnek” minősítette az esélytelen magyar jelöltek indítását olyan településeken, ahol nincs elsöprő többségben a magyarság. Mi több, a 80 százalék fölötti magyar többséggel rendelkező településeken sem „jó megoldás a magyar-magyar verseny, mert egymásnak ugrasztja az embereket.”

Az ellenzéki pártok tiltakozása ellenére a választások után, 2020. október 12-én az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt még tovább vitte ezt a kijelentését Potápi Árpád: Biharban és Szatmárban az RMDSZ jelöltjére egy másik magyar jelöltet „ráindítani”, az nemzetárulás.

A bukaresti kormányalakítási tárgyalásokról egyenesen Orbán Viktor hivatalába

Az RMDSZ-Fidesz viszony alakulásáról szóló idővonalunkat talán nem is lehet sokatmondóbb eseménnyel zárni, mint azzal, hogy 2020. december 19-én az RMDSZ elnöke közvetlenül a bukaresti kormányalakítási tárgyalásokról – az koalíció összetételéről szóló megegyezés után, de a működéssel kapcsolatos részletek tisztázása előtt – utazott el Budapestre, hogy Orbán Viktorral egyeztessen. Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár nem közölte, hogy mi volt az a sürgős egyeztetnivaló, ami az RMDSZ-elnök budapesti útját indokolta.

[irp posts=”25634″ name=”Tavaly is elárasztották Erdélyt a magyarországi közpénzek. Mutatjuk a legnagyobb nyerteseket”]

„A szocialista kormányok is nyilván maguk fele húztak, de mindig volt egy többé-kevésbé átlátható kuratórium, volt a támogatáspolitikának egy kerete, formája. A Fidesz szép lassan leépítette a formákat, mindent informális kapcsolatok mentén, megegyezésekkel döntenek el” – értékelte a jelenlegi támogatáspolitikát egy, az RMDSZ ellenzékében politizáló forrásunk.

Míg a második Fidesz-kormány kezdeti éveiben, a 2011-2013-as időszakban még erdélyi politikusok – az RMDSZ részéről Székely István, az EMNT részéről pedig Gergely Balázs – gyűjtötték össze és egyeztették a projekteket, mára már minden döntés Budapesten születik.

Hogyan működik jelenleg a támogatási rendszer?

Bár beszélgetőpartnereink a támogatási rendszer konkrét működésére vonatkozó több kérdésünkre sem tudtak pontos választ adni, egybehangzóan állítják, hogy a Bethlen Gábor Alap mára már nem más, mint egy kifizetőhely. A politikai döntések, a különféle struktúrákban személyesen kialkudott döntések számára biztosítja az intézményes keretet, a döntések leszerződését, valamint a pályázatok lebonyolításával és elszámolásával járó papírmunkát.

Abban is egyetértettek, hogy a nagy, milliárdos nagyságrendű projektekről Orbán Viktor személyesen dönt, a BGA már csak a kormányhatározatot hajtja végre. A miniszterelnök elé pedig Erdélyből jelenleg két ember: Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és Kelemen Hunor terjeszthet be kiemelt, nagy költségvetésű projekteket.

„Kató és Kelemen közül pedig az előbbi van olyan viszonyban Orbán Viktorral, hogy akkor találkozik a miniszterelnökkel, amikor akarja” – így egy társadalomtudós forrásunk.

„Kell legyen valaki, aki beviszi”

Úgy tudjuk, a kisebb, 500 millió és 1 milliárd forint közötti projektekről Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes dönt. „Azonban kell legyen valaki, aki beviszi, és ezeket általában visszacsekkolják Kelemen Hunornál” – tudtuk meg. Az ennél is kisebb projektekről a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Potápi Árpád is dönthet.

A kis projekteket a Nemzetpolitikai Államtitkárság Erdélyi Osztályának főosztályvezető helyettese, Brendus Réka gyűjti össze, valószínűleg ő is dönti el, hogy kit támogatnak és kit nem. „Ebbe a körbe szinte bárki bekerülhet, hacsak nem haragszanak rá valamiért” – értékelt egy forrásunk.

[irp posts=”2225″ name=”Új egyházi óvodák Erdélyben. Kiknek?”]

Ha a magyar kormány kezdeményez egy projektet, akkor a rendelkezésre álló pénzkeret függvényében keres határon túli partnereket. Ennek jó példája az óvodaépítési program, melynek első ütemére 2016 december végén ítélt meg Orbán Viktor összesen 8,9 milliárd forint (28,8 millió EUR) támogatást.

Erről azt mesélte egy, a BGA ügyeire rálátással bíró forrásunk, hogy mindenkit meglepetésként ért ez a kirívóan magas összegről szóló döntés az év egyik utolsó munkanapján.

Mivel a pénzt el kellett költeni az év végéig, lázasan telefonálgatni kezdtek a határon túli partnereknek, adjanak be pályázatot, amely alapján meg lehet kötni a szerződést, és utalni lehet a támogatást. Ezt azonban nem előzte meg igényfelmérés, így a helyszínek kiválasztása esetleges volt – erről a programról itt írtunk.

Az egyházak után az RMDSZ is beruházhat

Mára az RMDSZ holdudvarához tartozó alapítványokhoz évente nagyságrendileg ugyanannyi, ha nem több magyarországi támogatás áramlik, mint amennyi az erdélyi magyarság számára kiutalt bukaresti kormánytámogatás, amelyet az RMDSZ kezel.

A már említett Eurotrans Alapítványnál is fontosabbá vált az utóbbi években az Iskola Alapítvány. Ezt az RMDSZ alapította 2004-ben az oktatási-nevelési támogatás bonyolítására. Később Kolozsváron indított bérlakás-programot egyetemi oktatók számára, mely jelenleg is működik, illetve egy vitatott kölcsönnel beszállt a kuratóriumi elnök feleségének a vendéglőjébe Kolozsvár főterén.

2017 után ez az alapítvány számottevő magyarországi támogatásokat kapott.

Az első, 300 millió forintos (970 ezer EUR) támogatásról szóló döntés a 2016 december végi nagy pénzosztás idején született meg (a pénzt azonban visszautalták, mivel a megvásárolni tervezett ingatlan tulajdonviszonyai nem voltak rendezettek). Talán véletlen, de érdekes részlet, hogy a döntés után egy héttel, 2017 januárjának első napjaiban vált nyilvánossá, hogy a Progress Alapítvány anyagi megfontolások miatt megszünteti az Erdélyi Riportot, illetve nem tart igényt egy sor, a magyar kormánnyal szemben kritikus publicista munkájára a maszol.ro portálnál.

Összesítésünk szerint az Iskola Alapítvány a 2016-ben megítélt 300 millió forintos, később visszautalt támogatást leszámítva a 2017-2020 periódusban, négy év alatt mintegy 7,1 milliárd forint (21 millió euró) összeget nyert a Bethlen Gábor Alapnál, ezzel a legnagyobb erdélyi kedvezményezettek közé került be (az első helyeken az Erdélyi Református Egyházkerület valamint a Sapientia Alapítvány áll).

Ennek a pénznek egy része olyan kulturális és oktatási programokat finanszíroz, mint az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában centenáriumi programsorozat, valamint a 33 iskolában működő délutáni oktatási program. A pénz túlnyomó többsége azonban ingatlanberuházásokra megy.

Nagy Zoltán, aki elintézi a dolgokat

Az alapítvány 2018-ban megvásárolt és lebontott egy ingatlant – az egykori Minerva-nyomdát – Kolozsvár központjában, hogy a helyére kulturális központot építsen. Ugyanebben az évben megvásárolta a nagyváradi Sonnenfeld-palotát szintén azzal a céllal, hogy az épület felújítása után kulturális központot működtessen benne.

Az alapítvány tavalyi szerzeménye egy szecessziós ház Csíkszereda központjában, továbbá egy századfordulón épült tusnádfürdői villa. Mindkét épület felújításra szorul.

[irp posts=”25509″ name=”Újra áramlik a magyar közpénz az RMDSZ felé: ingatlanokat vásárol az Iskola Alapítvány”]

Úgy az Eurotrans Alapítvány, mint az Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke Nagy Zoltán Levente (becenevén: Bigzé), Kelemen Hunor csapatának egyik legrégebbi tagja. Nagy Zoltán jelenlegi funkciója szerint az RMDSZ-elnök kabinetigazgatója, pontosabban: a jobbkeze.

Lojális, pragmatikus, konfliktusokban pedig „megfelelően durva”: ismerői így jellemzik a kabinetigazgatót. Az egykori biológus-denevérész (egy ősidőkbeli interjú itt) a 2000-es évek elejétől dolgozik az Iskola Alapítványnál, és rövid kormányzati kitérő után találta meg azt a szerepet, ami a leginkább illik hozzá: a reflektorfényt elkerülve, hatékonyan elintézi azokat a dolgokat, amelyekre Kelemen Hunornak már nincsen ideje és energiája.

Nagy Zoltán kezében fut össze minden, ami az RMDSZ és a magyar kormány projektjeinek a menedzselésével, a politikai alkuk adminisztratív részleteivel kapcsolatos. Ő a sofőrje az RMDSZ-elnöknek, amikor Budapestre utazik, és ugyancsak ő az, aki a magyarországi államapparátussal tartja a kapcsolatot.

„Annyiszor megy, ahányszor kell, annyiszor beszél, ahányszor kell”

„Az Orbán-Kelemen találkozókon ott ül Nagy János (Orbán személyi titkára – szerk. megj.) a füzetével, felírja, amiben megegyeztek. Nagy János a miniszterelnök utasítását továbbítja a jogi osztálynak, ezekből lesznek a kormányhatározatok. Ezzel párhuzamosan Kelemen Hunor is elmondja a kabinetfőnökének, miben egyeztek meg, és akkor Nagy Zoltán is megindul. Annyiszor megy, ahányszor kell, annyiszor beszél, ahányszor kell, Nagy János is leszól, ha kell” – részletezte egy RMDSZ-politikus.

„A magyarországi támogatások csak annyiban érdeklik Kelemen Hunort, hogy a projekteket beviszi Orbán Viktorhoz. Amint megvan a döntés, minden Nagy Zoltánra van bízva: egy-egy program részletei, az, hogy egy-egy beruházás hogyan halad, az RMDSZ-elnököt nem érdekli, mindent a kabinetigazgató és az általa összerakott csapat old meg. Politikai munícióval szolgál, megoldja a problémákat, és az elszámolások is rendben vannak” – így a forrásunk.

Senkinek nincsen rálátása az Iskola Alapítvány dolgaira

Az Iskola Alapítvány ugyanakkor az RMDSZ-szel teljesen párhuzamos struktúra. Bár éves költségvetése mára vetekszik az RMDSZ költségvetésével, az itt folyó dolgokra senkinek – sem az alapítvány kuratóriumának, de akár az RMDSZ gazdasági igazgatójának sincsen rálátása. „Emberileg megviseli az, hogy ekkora pénzösszeg felett rendelkezik” – értékelte egy olyan forrásunk, aki régebb óta ismeri Nagy Zoltánt.

Egykori munkatársai szerint Nagy Zoltán nem bonyolítja túl a dolgokat: kiosztja a munkát, aztán számonkéri, hogy megvan-e vagy sem, egyéb részletek nem érdeklik. „Pártkatona: elvégzi a feladatát, hogy milyen áron, az nem fontos. Megold problémákat, semmit nem filozofál túl” – így a jellemzés.

Nagy Zoltán sikerének fontos összetevője, hogy feleségével, Nagy Debreczeni Hajnalkával együtt nélkülözhetetlenekké tudott válni az RMDSZ-elnök és családja számára. A kabinetigazgató sofőrködik, felesége – amellett hogy a maszol.ro kiadójaként kontroll alatt tartja a portál szerkesztőségét – egy forrásunk szerint bevásárol a Kelemen-családnak, és ha kell, a gyermekekre is vigyáz.

Túszul ejtették Kelemen Hunort, mondogatják többen, azt értve ezen, hogy az RMDSZ-elnökhöz csakis a kabinetigazgatón keresztül lehet elérni.

Végül mi a nagy projekt?

Van-e a magyar kormánynak valamilyen elképzelése arról, mit szeretne a határon túli közösségekben – és így Erdélyben – elérni?

A cél a Kárpát-medence magyarlakta területeinek intézményes és egyéni integrációja, a párhuzamos társadalom építése, a kisebbségi és a többségi társadalom közötti határ fenntartása. Ezen kívül azonban nem úgy tűnik, hogy lenne írott stratégia – magyarázta Toró Tibor.

A politológus hozzátette, a Fidesz keretet és pénzt ad, ezen belül ki-ki azt csinálhat, úgy lobbizhat, ahogy akar. A különféle érdekcsoportok egymással versengenek, és ez az erdélyi magyar társadalom alaptermészetének megfelel, ezért is szeretik Orbán Viktort.

Bár nincsen megszabva, hogy mi az, ami támogatható, az mindenki számára világos, hogy mi számít tabunak: nincsenek román-magyar közös programok, vegyes intézmények vagy akár szexuális kisebbségeknek szóló rendezvények. Azonban ezeket a kereteket kevesen érzik korlátnak, mivel a konzervatív erdélyi magyar társadalom amúgy is nagyrészt elutasító ezekkel szemben.

Az idővonal szerkesztője Szabó Tünde, a grafikák Szén András munkái.

Ez az anyag az Investigative Journalism for Europe (IJ4EU) alap támogatásával készült.

The post Milliárdokkal olajozott érdekházasság: így hódította meg az RMDSZ-t a Fidesz appeared first on Átlátszó Erdély.

Minden jel arra mutat, hogy további fél év áll majd rendelkezésére a Székely Nemzeti Tanácsnak összegyűjteni a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezéshez szükséges aláírásokat.

Az Európai Bizottság ugyanis csütörtökön 6 hónappal meghosszabbította a határidőt – igaz, ezt a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell még hagynia.

Azért volt szükséges a hosszabbítás, mert május 7-ére ugyan összejött az 1 millió aláírás, azonban a másik feltételnek – hogy a kezdeményezést legkevesebb hét uniós tagállam polgárai írják alá az illető ország számára megállapított arányban – nem sikerült megfelelni.

Ezzel a fél éves haladékkal azonban jó az esélye annak, hogy a polgári kezdeményezés sikeres lesz, és így az Európai Bizottság köteles lesz foglalkozni a kezdeményezésben kértekkel:

„Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól.”

Hosszú út az uniós szintű törvényig

Egy sikeres európai polgári kezdeményezés csak az első lépés abba az irányba, hogy uniós szintű törvény szülessen.

A kezdeményezés a Bizottsághoz kerül, és amennyiben a Bizottság jogszabály-javaslatot tesz, azt Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament is tárgyalja. Ha elfogadják, akkor születhet uniós szinten törvény.

Az eddigi sikeres európai polgári kezdeményezések többségét azonban jogalkotási javaslat nélkül zárta le a Bizottság.

Aláírásgyűjtés közel nulla költségvetésből

Nem volt egyszerű idáig eljutni: a tavaly májusban elkezdett kampány döcögősen indult, az aláírások csak rendkívül lassan gyűltek.

A kezdeményező Székely Nemzeti Tanács egyik nagy problémája a pénzhiány: ugyan a szervezet működését évi 20 millió forinttal (57 ezer euró) támogatja a magyar kormány a Bethlen Gábor Alapon keresztül, erre az aláírásgyűjtésre nem kapott plusz forrást.

Ez azért különös, mert a nemrég lezárult másik európai polgári kezdeményezés, a Minority SafePack-kampány számára milliárd forintos nagyságrendű költségvetést biztosított a magyar kormány.

Az SZNT-elnök nem firtatja, miért nem kaptak támogatást

„Működési költségünkből vontuk el a kampányhoz szükséges pénzt” – erősítette meg az Átlátszó Erdélynek Izsák Balázs, hogy nagyon kis költségvetésből dolgoznak. Az SZNT-elnök szerint már a tavalyi év végén anyagi problémái lettek a szervezetnek, eladósodtak, szerződéseket nem tudnak fizetni.

Kérdésünkre Izsák nem akart spekulációkba bocsátkozni, hogy miért nem kaptak támogatást a magyar kormány részéről. „Nem tartanám helyénvalónak, ha én elmarasztaló hangot ütnék meg” – mondta Izsák, és emlékeztetett, hogy nagyon sokat segítettek a magyar kormány szakértői a tervezet megfogalmazásában, valamint az Európai Unió Bíróságánál kezdeményezett perben.

[wp_ad_camp_1]

Semjén komolytalan kezdeményezésnek tartotta

A kezdeményezés mellett nagyon sok magyarországi közéleti személyiség és akár ellenzéki politikus is kampányolt, a magyar kormány hozzáállása azonban ellentmondásos. Számos magas rangú kormánytag aláírta a kezdeményezést, és a magyarországi kormányközeli média utolsó száz méteren teljes gőzzel beleállt a kampányba. Úgy tudjuk, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes egy MÁÉRT-on komolytalannak nevezte az aláírásgyűjtést.

Ennél is sokatmondóbb, hogy nem tudunk arról, hogy Orbán Viktor aláírta volna. A szimbolikus gesztuson túl az ő aláírása azért is fontos, mert a miniszterelnök számottevő külföldi követőtáborral rendelkezik, így nagyban hozzá tudna járulni a kampány sikeréhez külföldön.

„Hálásak vagyunk mindenkinek, aki a kezdeményezés mellé állt. De soha, senkinek nem fogunk szemrehányást tenni, ha nem írja alá”

– mondta diplomatikusan Izsák Balázs, amikor rákérdeztünk: mi lehet az oka a miniszterelnök döntésének.

A kampányban fordulópontot jelentett, amikor 2020 elején egy magyarországi filmes szakember, Pesty László kampányfőnökként bekapcsolódott. Sokak szerint az ő munkájának köszönhető, hogy végül meglett az egymillió aláírás. Alább a vele készült interjúnk:

Óriási hajrával végül meglett az egymillió aláírás. A nemrég lezárult SafePack-kampányban felmerült, hogy ezeket az aláírásokat ellenőrizni kell, mert egy bizonyos hányaduk hibás. Hogyan tervezitek ezeket kiszűrni?

Pesty László: Vannak benne duplikátumok, de ez mind a papír alapú gyűjtéskor játszik, az online-nál ez sokkal kevésbé szempont. Emiatt is helyeztük a hangsúlyt az online-ra, mert ott ha azt mondod, hogy van 1 millió 8 ezer 500 online aláírás, amennyi jelen esetben van, akkor az annyi. Van 250 ezer papír alapú is, de annak a nagyon nagy százalékáról is kiderülhet, hogy rossz.

Ezt hogyan lehet szűrni? Van valamilyen rendszer erre?

Amikor leülnek az emberek és összesítik, ki fogják szűrni, mennyi volt belőle a rontott, mennyi volt belőle a duplikátum. A szám nagyon nagy százalékban csökkenhet.

Európában vannak olyan kisebbségek, amelyek érdekeltek lehetnek egy ilyen kezdeményezésben. Az aláírások ennek ellenére magyarlakta területekről gyűltek össze, így nem teljesült az európai szórás feltétele, azaz hogy az aláírások száma legalább hét uniós tagországban át kell hogy lépjen egy bizonyos küszöböt. Minek tulajdonítható ez?

Annak, hogy ha nem tudsz valamiről, egy kezdeményezésről, azt alá sem tudod írni. El szeretnék oszlatni egy tévhitet, hogy akár Székelyföldön, akár Baszkföldön, akár az okcitánoknál, bárhol azért alacsony az aláírások száma, mert nincsen kedvük aláírni, vagy nem értenek egyet vele. Nem tudtak róla, nem jutott el hozzájuk, ez a lényeg.

Ez egy online marketing feladat, itt pedig a költségvetés a kulcs.

Igen. Nekem sem megbízatásom, sem keretem, sem emberem nem volt arra, hogy május 7-ig az európai térben kampányt folytassak. Örültem, mint majom a farkának, hogy a Kárpát-medencében generálni tudtam ezt az egymilliót.

Mekkora költségvetésből dolgoztatok eddig?

Ne haragudj, ezt nem mondhatom meg.

A szavaidból az derül ki, hogy kevésből.

Tudod, mit mondok? Ha érdekli az olvasókat, fel tudok mutatni számos, európai térben végzett tanulmányt, mely azt állítja, hogy az ilyen és ehhez hasonló polgári kezdeményezéseknél egy euróba kerül egy aláírás. Lehet kampányköltségvetést csinálni.

[wp_ad_camp_2]

Nemrég járt le a Minority SafePack aláírásgyűjtése. Arról tudjuk, hogy milliárd forintos nagyságrendű költségvetéssel dolgoztak, amit a magyar kormány állt.

Igen.

Mi az oka annak, hogy ugyan hasonló kezdeményezésekről van szó, a költségvetés mégis látványosan különbözik?

Erre azt tudom neked mondani, hogy én kampányfőnök vagyok, a finanszírozás megoldása nem a kampányfőnök hatáskörébe tartozik. Az a politikai aktoroknak a feladata, hogy egy kampányhoz a pénzt előteremtsék. Én hozott anyagból dolgozom.

Kampányfőnökként nagyon megkönnyítené a dolgod, ha mondjuk Orbán Viktor aláírná ezt a kezdeményezést. Tudomásom szerint ez eddig még nem történt meg. Vagy tévedek?

Ezen nem gondolkoztam még, hogy ha aláírná, akkor ez megkönnyítené-e. De beszéljünk múlt időben: bár nem írta alá, de megcsináltuk nélküle is. Nem?

Persze, de sokat lendített volna az ügyön. Arról nem is beszélve, hogy a miniszterelnöknek van egy elég komoly nemzetközi követőtábora, ami más tagországokban is meg tudja könnyíteni az aláírásgyűjtést.

Én meg azt gondolom, hogy ez nélküle is fog menni.

Tanácsért nem kell messzire menni: a Safepack-csapatnak megvan a tudása és kapcsolatrendszere ahhoz, hogyan kell EU-szinten egy ilyen kampányt lebonyolítani. Velük konzultáltok?

Lassan most már nekünk is megvan. Az elmúlt hetekben megnyitottunk két olyan e-mail címet – irdalaeuropa@gmail.com és signiteurope@gmail.com –, amelyet kilöktünk az európai térbe és a Kárpát-medencébe, és amelyen tömegesen gyűlnek az információk, amelyek elősegítik a kampányt, és segítenek eldönteni, melyik négy országot válasszuk ki.

Politikai szakértők, politológusok, médiások és még sok mindenki szóljon hozzá, de szóljon hozzá az egyszerű ember is, akinek az unokaöccse Írországban mosogat, hogy szerinte miért kéne pont ott nyomuljunk.

Az eddigi kampány Székelyföld autonómiájáról szólt, noha magában a kezdeményezésben nincsen szó autonómiáról.

Amikor kampányfőnökként meghatároztam azt a két-három kampányüzenetet, amit kommunikálni szeretnénk, akkor azokban nem volt szó autonómiáról. De a a széles tömegek nem nagyon vettek tudomást ezekről a kampányüzenetekről, hanem ekezdtek spontán beszélni az autonómiáról, és úgy terjedt el ez a dolog, hogy az autonómiáról szól.

Hát nem arról szól. Ez a pénzről szól, hogy a brüsszeli kohéziós pénzekből részesülhessenek a székelyek, hogy Bukarest ne tudja szívatni a székelyt, hogy Madrid ne tudja szívatni a katalánt, hogy Koppenhága ne tudja szívatni a dániai németet.

Milyen üzenettel tervezitek megcélozni a többi EU-tagországban élő kisebbségeket, katalánokat vagy akár a szlovéniai magyarokat?

Eddig viszonylag könnyű volt a helyzet, egy üzenettel vagy egy üzenetcsomaggal lehetett kampányolni a Kárpát-medencei magyarság körében. Mostantól nem ez a helyzet. Ha kiderül, hogy melyik lesz az a négy nemzeti régió, amelyet célba veszünk, arra négy különböző üzenetcsomagot kell küldjünk. Ez annyit jelent, hogy négy kampányt kell csinálnunk, nem egyet: teljesen más érdekli a litvániai lengyelt, mint a baszkot, nincs közös pont.

[wp_ad_camp_3]

Ha a magyarországi kormánypárt hozzáállása felemás is, a kormányközeli média gőzerővel beállt a kezdeményezés mögé.

A Fidesz támogat minket. Mondjam Varga Judit igazságügy-minisztert? Novák Katalin államtitkárt? A kancellária-miniszter Gulyás Gergelyt? Kocsis Máté frakcióvezetőt a 133 frakciótaggal?

Orbán Viktor miniszterelnök miért nem írta alá?

Nem tudom.

Én úgy tudom, hogy egy MÁÉRT-on Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes komolytalan kezdeményezésnek nevezte ezt az aláírásgyűjtést.

Ha Semjén ránézett a digitális számlálóra, látta, hogy tíz hónap alatt, tavaly május 7-től 2020. január közepéig 50 ezer aláírást sikerült nagy kínnal összeszedni, ami egy 5 százalékos eredmény. Semjén nem hülye ember, azt mondta, gyerekek, 10 hónap alatt 50 ezer? Komolytalanok vagytok. Én megértem Semjén Zsoltot, hogy ezt mondta.

Mi az oka annak, hogy kezdetben ennyire döcögősen haladt a gyűjtés?

Én nagyon örülnék, ha erről megkérdeznéd a Székely Nemzeti Tanács vezetőit. Hogy tudtatok tíz hónap alatt 50 ezer aláírást gyűjteni, amikor hozzáértéssel öt nap alatt 500 ezret is lehet? Mi január legvégén kerültünk ebbe a kérdésbe, k..a sokat dolgoztunk.

Ki ez a mi?

Ez a Pesty Laci és a köre. Azok a szakemberek, akiket bevontam, akiknek azt mondtam, hogy belefekszünk, elkezdünk dolgozni mint állat, online csináljuk meg, amit meg lehet csinálni. Úgy gyűlt össze az egymillió aláírás, hogy az utolsó öt napon jött össze 500 ezer, utolsó nap 190 ezer.

Ezek olyan emberek, akik tudják, mitől működik az online tér, csupa olyan ember, aki már macskakaját is adott el interneten. Dolgozni kell, napi 18 órát, és akkor meglesz. Ha gyufát nem teszünk keresztbe tíz hónapig, akkor nem lesz meg.

Nyitókép: Óriási székely zászló a marosvásárhelyi autonómiatüntetésen 2014-ben. Fotó: Erdély László/Főtér.ro

The post Magyar kormányzati források látványos hiányában gyűlt össze az egymillió aláírás appeared first on Átlátszó Erdély.

UPDATE 12:00, 10.06.2020: a Legfelsőbb Bíróság június 5.-én elutasította Olosz kasszációs felfolyamodását (recurs in casaţie), miután a semmisségi panaszát már korábban, május 28.-án elutasították.

Felfüggesztette a büntetés végrehajtásának átvételére irányuló eljárást a Fővárosi Törvényszék 2019. december 3-án megtartott nyilvános ülésén – tájékoztatta az Átlátszó Erdélyt a törvényszék sajtóosztálya, miután rákérdeztünk: mi a helyzet Olosz Gergely kiadatásával?

A válaszból kiderült, az eljárás felfüggesztését a Fővárosi Főügyészség indítványozta. Romániában ugyanis két eljárás is folyamatban van a terhelttel szemben született ítéletek semmissé nyilvánításáért, és egyik ügyben sem született még döntés.

A magyarországi döntés következtében a volt RMDSZ-honatya ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyelete megszűnt, azaz szabadlábra került.

A rendőrség honlapján továbbra is körözik

A Bukaresti Legfelső Bíróság 2018. december 20-án 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Oloszt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt, ezen kívül elrendelte 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását, és minden vagyonának zárolását.

Oloszt utoljára 2018. november 11-én látták Romániában: akkor a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén jelent meg Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és számos más helyi notabilitás társaságában.

December 27-én európai elfogatóparancsot bocsátottak ki a nevére (a hirdetmény a mai napig publikus a rendőrség honlapján), 2019. március 13-án Magyarországon fogták el a rendőrök a szökésben levő egykori politikust.

[wp_ad_camp_1]

Egy KDNP-hez közel álló vállalkozó társaságában látták

Akkor úgy nyilatkozott az Országos Rendőrfőkapitányság, hogy Olosz ideiglenes átadási bűnügyi felügyelet alatt van, mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával ellenőrzi. Kiadatása ügyében a Fővárosi Törvényszék dönt. Ez a döntés azonban elhúzódott, mert mint kiderült, a román hatóságok késve adták át a magyar fél által kért dokumentumokat.

2019 szeptemberében egy olvasónk több olyan fotót küldött az Átlátszó Erdély számára, melyen Olosz egy Halasi Olivér nevű, KDNP-hez közel álló vállalkozó társaságában látható. Kiderült, Olosz kvázi irodaként használ egy Halasi tulajdonában levő abonyi ingatlant.

Időközben Olosz a romániai szálat sem hanyagolta: rendkívüli jogorvoslati eszközzel a jogerős ítélet megsemmisítését kérte. A semmisségi panaszát (contestaţie în anulare) valamint a kasszációs felfolyamodását (recurs in casaţie) a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja – ha majd beindul az élet a bíróságokon.

Úgy tudjuk, a magyar jogrend szerint a kiadatás megtagadható, ha egy jogerős ítéletet mégis újratárgyalnak olyan eljárásban, amely annak megsemmisítését eredményezheti.

[irp posts=”25485″ name=”Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora”]

Közel tíz éve húzza az időt Olosz

Olosz ellen egyébként a 2010-es évek elején kezdődött az eljárás. Mivel a vád stabil lábakon állott, és bűntársai is mind ellene vallottak, Olosz végig időhúzásra és az ügy csűrésére-csavarására játszott, abban a reményben, hogy valahogy mégis elkerülheti a börtönbüntetést.

Az Oloszt hét év szabadságvesztésre ítélő bíró, Mitu Stegaru lesújtó véleményt közölt a vádlottról az ítélet indoklásában: „a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok, valamint a másod- és harmadrendű vádlottak beismerő vallomása ellenére, melyek gyakorlatilag falhoz állították Oloszt, ő végig időhúzásra játszott abban a reményben, hogy előbb vagy utóbb életbe lép az új Btk., mely kedvezőbb büntetést ír elő minden bűncselekmény számára. (…)”

[wp_ad_camp_2]

A bíró azt is megjegyezte, hogy bár kérte Olosz ügyvédeitől, hogy iktassák a védencük ártatlanságát bizonyító iratokat, azok folyton halogatták, hogy az utolsó tárgyaláson elárasszák a bírót egy sor, haszontalan bizonyítékkal abban a reményben, hogy ezzel is húzzák az időt.

Ez a Bukaresti Törvényszék által hozott hétéves ítéletet azonban eltörölték, mivel Olosznak „eszébe jutott”, hogy ő 2010 óta a Bákó-Neamţ megyei ügyvédi kamara tagja, ebből kifolyólag a bukaresti törvényszék nem illetékes dönteni ügyében, erre ugyanis csak a Bukaresti Fellebviteli Bíróság jogosult. Később aztán az ügye a a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott, az elmarasztaló ítélet 2018 december 20-án született meg.

[irp posts=”27840″ name=”Nyomára bukkantunk Olosz Gergelynek”]

De miről is szólt ez a korrupciós történet?

Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.
Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.

Oloszt tanácsadóként fizették ki – az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.

[wp_ad_camp_3]

Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.

A villamosenergia mellett Olosz egy sor más üzlettel is hitegette Bârcinát és körét – volt szó újrahasznosítható hulladékokról, tartozások behajtásáról és egy halászati ágazatban lehívható uniós támogatásról –, a vádiratból azonban az derül ki, hogy ezekből nem lett semmi, az üzletemberek nagy csalódására.

Nyitókép: Olosz Gergely (balra) és Orbán Viktor. Fotó: nol.hu

The post Újból kicselezte a törvényt, szabadlábon Olosz Gergely appeared first on Átlátszó Erdély.

“Magyarországon elfogták a rendőrök a nemzetközi elfogatóparancs hatálya alatt álló O. Gergelyt 2019. március 13-án. Az illetékes bíróság a férfi ideiglenes átadási bűnügyi felügyeletét rendelte el, mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával ellenőrzi. Kiadatása ügyében a Fővárosi Törvényszék dönt.” – tájékoztatta az Átlátszó Erdélyt az Országos Rendőrfőkapitányság Kommunikációs Szolgálata.

Olosz utoljára 2018 november 11-én jelent meg nyilvánosan a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén, az akkor készült fotók tanúsága szerint Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett.
Akkor már évek óta húzódott a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszéken a büntetőügye – december 20-án meg is született az elmarasztaló ítélet: három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték befolyással való folyamatos üzérkedés miatt, ezen kívül elrendelték 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását, és minden vagyonának zár alá helyezését.
De miről is szólt ez a korrupciós történet? Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.
Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.
Oloszt tanácsadóként fizették ki – az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.
Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.

Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora

Átlátszó Erdély Kövess minket vagy írj nekünk! Miközben a Fidesz embereként RMDSZ-elnöki tisztségre pályázott, átverte a Gorj megyei maffiát, Székelyföldön pedig segített a Schweighofernek fűrészüzemet nyitni. Nemrég jogerősen három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, azóta elnyelte a föld. Publicisztika. November 11-én, a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén jelent meg utoljára nyilvánosan Olosz Gergely volt RMDSZ-politikus és üzletember.

Oloszról egyébként köztudott hogy a KDNP elnökének, Semjén Zsoltnak a pártfogoltja. Az erős katolikus identitással rendelkező magyarországi miniszterelnök-helyettes jó véleménye a bencés gimnázium volt diákjáról megingathatatlan, számos esetben volt Olosz vendége Háromszéken, együtt vadásztak, illetve számos fotón lehet őket együtt látni.
RMDSZ-en belül pályafutásának a csúcsát Olosz a 2011-es tisztújító kongresszuson érte el, amikor a Fidesz támogatásával bejelentkezett az RMDSZ elnöki tisztségére.
Címlapkép: Olosz Gergely és Orbán Viktor 2011-ben, amikor Olosz még az RMDSZ-elnöki székre pályázott

The post A magyar rendőrség megerősítette: elfogták Olosz Gergelyt appeared first on Átlátszó Erdély.

Nem tudjuk, volt-e protokollfelelőse a novemberi istentiszteletnek, mindenesetre elég különös, hogy az évek óta húzódó korrupciós büntetőügye ellenére Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett, aki nem mellesleg az alsóház jogi bizottságának tagjaként fontos szerepet játszik az igazságügyi törvények módosításában.
Azt nem tudni, hogy Olosz milyen minőségében lett meghívva, illetve miért ültették kiemelt helyre, a legmagasabb rangú vendégek mellé: ebben az időszakban Olosz már nem rendelkezik funkcióval, csak egy helyi üzletember, és üzleteiben sem túl sikeres, amint azt hamarosan meglátjuk.

Időhúzás a legjobb stratégia?

Olosz kigombolt, sötétkék öltönyét és széles vigyorát a templom mellett készült csoportképen is azonnal ki lehet szúrni, az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján közzétett galériában azt is megörökítették, amint Semjén Zsolttal kíváncsian lapozgatnak egy vaskos, régi kötetet.

Az istentisztelet idején már világos lehetett Olosz számára, hogy akármennyire igyekszik csűrni-csavarni, ügyében közeleg az ítélethirdetés: a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszéken zajló tárgyalások már két éve rendszeresen halasztással végződtek, nyilvánvaló volt, hogy ezt a végtelenségig húzni nem lehet. Egyébként a zágoni esemény után kevesebb, mint egy héttel jelezte a bíró, hogy decemberben hirdet ítéletet. Két további halasztás után, december 20-án meg is született az elmarasztaló ítélet.
Időhúzás: nagyjából ez volt Olosz stratégiája korrupciós ügyének tárgyalása során. Ez már akkor is feltűnő volt, amikor évekkel ezelőtt a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszék irattárában megtekintettük a perének iratait.
Ezekből kiderült például, hogy Olosz folyamatosan váltogatta az ügyvédeit pusztán azért, hogy aztán az első tárgyaláson halasztást lehessen kérni arra hivatkozva, hogy az új ügyvédnek még nem volt ideje áttanulmányozni az iratcsomót.

A vádlottnak eszébe jut, hogy ő ügyvéd

Ugyanebbe a stratégiába illik az, hogy bár a tárgyalás eredetileg a Legfelső Bíróságon kezdődött, Olosz 2013-ban lemondott szenátori tisztségéről, így az ügy átkerült a Bukaresti Törvényszékre. Itt 2013-ban meg is született az elmarasztaló ítélet, azonban Olosznak „eszébe jutott”, hogy ő 2010 óta a Bákó-Neamţ megyei ügyvédi kamara tagja, ebből kifolyólag a bukaresti törvényszék nem illetékes dönteni ügyében, erre ugyanis csak a Bukaresti Fellebviteli Bíróság jogosult. Erre hivatkozva kérte a bukaresti törvényszék hétéves letöltendő börtönbüntetést tartalmazó ítéletének a törlését.
Az Oloszt hét év szabadságvesztésre ítélő bíró, Mitu Stegaru lesújtó véleményt közölt a vádlottról az ítélet indoklásában: „a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok, valamint a másod- és harmadrendű vádlottak beismerő vallomása ellenére, melyek gyakorlatilag falhoz állították Oloszt, ő végig időhúzásra játszott abban a reményben, hogy előbb vagy utóbb életbe lép az új Btk., mely kedvezőbb büntetést ír elő minden bűncselekmény számára. (…)”
A bíró azt is megjegyezte, hogy bár kérte Olosz ügyvédeitől, hogy iktassák a védencük ártatlanságát bizonyító iratokat, azok folyton halogatták, hogy az utolsó tárgyaláson elárasszák a bírót egy sor, haszontalan bizonyítékkal abban a reményben, hogy ezzel is húzzák az időt.

„Bilă” átveri a Gorj megyei alvilágot

De miről is szólt ez a korrupciós történet? Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.
Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.
Oloszt tanácsadóként fizették ki – az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.
Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.
A villamosenergia mellett Olosz egy sor más üzlettel is hitegette Bârcinát és körét – volt szó újrahasznosítható hulladékokról, tartozások behajtásáról és egy halászati ágazatban lehívható uniós támogatásról –, a vádiratból azonban az derül ki, hogy ezekből nem lett semmi, az üzletemberek nagy csalódására.

„Rosszabb, mint az uzsorások”

Időközben a Gorj megyeiek számára is világossá vált, hogy Olosz átveri őket, illetve hogy túlságosan sok pénzt kér azért, hogy közbenjárjon a jövedelmező szerződések megkötésében. Egy lehallgatott telefonbeszélgetésben panszkodnak is: „az ember nincsen hozzászokva az ilyen nyílt lenyúláshoz, mit csináljunk?” Máskor pedig: „Kinyír ez a Bilă, rosszabb, mint az uzsorások!”.
2018. december 20-án a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Olosz Gergelyt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt. Ezen kívül elrendelte 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását Olosz Gergelytől, és minden vagyonának zár alá helyezését.
Ion Bârcinát egy év és négy hónap letöltendő börtönbüntetésre, Bârcină munkatársait, Costin Iliescut egy év és négy hónap felfüggesztett, Cătălin Stant két év felfüggesztett, Ovidiu Ionel Badeát egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Olosznak azonban távolról sem ez a 2010-es „üzlet” volt az egyedüli erős húzása: bár közel tíz évet töltött el a politikában, semmilyen közösségi kezdeményezése nem jut eszünkbe, ellenben az RMDSZ-en belül és kívül is számos esetben kiverte a biztosítékot. Olosz nem alkotott maradandót az erdélyi közéletben – hacsak a Schweighofer rétyi fűrészüzemét nem tartjuk ilyen megvalósításnak.

Olosz-testvérek: egyedi konjunktúra szerencselovagjai

A háromszéki üzletember és testvére, Olosz Szabolcs a kétezres években jelent meg a közéletben, egy olyan politikai konjunktúrában, amikor az államapparátusban az RMDSZ előtt egy sor, korábban elérhetetlen pozíció nyílt meg.
A Transindex által összeállított portré szerint az Olosz-testvérek elsősorban apjuk révén rendelkeztek a boldoguláshoz szükséges kapcsolathálóval. Apjuk 1989 előtt a lakásgazdálkodási hivatal (ICRAL) vezetője, aztán vállalkozó, majd 2000-2004 között Kovászna megye alprefektusa volt.
Olosz Gergely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte el az általános iskolát, majd a  Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatta a középiskolai tanulmányait. 1998-ban a győri Széchenyi István Főiskolán közgazdasági oklevelet, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi szakokleveles közgazdászdiplomát szerzett, 2010-ben a Szegedi Tudományegyetem Jogi és Államtudományi karán avatták doktorrá.
Szakmai karrierjét Olosz Gergely a magánszférában kezdte: menedzser-közgazdászként dolgozott egy sor cégnél, majd 2004-ben kinevezték az Országos Urániumtársaság igazgatójának. Később a Földgáz Szabályozását Felügyelő Országos Hatóság elnöke, majd 2007 májusától az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke lett, ahonnan egy fizetésekkel kapcsolatos botrány miatt lemondott.

Testvére Băsescu „embere”

Ezzel párhuzamosan az RMDSZ-en belül is szépen ívelt felfele a karrierje: Olosz 2008 decemberétől parlamenti képviselő, 2010-től, egy váratlan húzás eredményeképp az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. 2012 decembere után az RMDSZ háromszéki szenátora, erről a tisztségéről 2013-ban mondott le.
Az RMDSZ-nek a második Boc-kormányban való szerepvállalása miatti kedvező politikai konjunktúra mellett Olosz felemelkedésében fontos szerepet játszott testvére, Olosz Szabolcs: róla RMDSZ-es körökben tényként kezelték, hogy ő Traian Băsescu államelnök „embere”, aki egy ideig Băsescu védencének, Elena Udrea regionális fejlesztési turisztikai miniszternek a tanácsadójaként dolgozott, és mint ilyen komoly befolyása volt a Székelyföldre irányuló fejlesztési pénzek elosztásában.
Ebben az időben a PDL egyfajta párhuzamos kapcsolatépítéssel kísérletezett Székelyföldön: míg korábban az RMDSZ döntött a székelyföldi fejlesztésekről, Băsescu közvetlenül kezdte megkeresni a székelyföldi polgármestereket, így növelve befolyását. Ebben Elena Udreának, illetve tanácsadójának, Olosz Szabolcsnak volt nagy szerepe.
Az Olosz-testvérek RMDSZ-en belüli pályafutása a 2011-es tisztújító kongresszuson látszott csúcsra érni, amikor Olosz Gergely bejelentkezett az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségére. Markó Béla korábban bejelentette, hogy nem indul újabb elnöki mandátumért, így Olosznak Kelemen Hunorral, Markó gondosan felépített utódjával, valamint Eckstein-Kovács Péterrel kellett megméretkeznie az elnöki tisztségért.

Elnökválasztás fenyegetéssel

Kelemen Hunor nyilvánvaló fölényét az Olosz-testvérek meglehetősen unortodox módszerekkel próbálták ellensúlyozni: RMDSZ-es körökben nyílt titokként kezelik, hogy Olosz Szabolcs a kongresszusi küldött székelyföldi polgármestereket azzal fenyegette meg telefonon, hogy ha nem a testvérére szavaznak, nem juthatnak hozzá bukaresti fejlesztési pénzekhez.

Még inkább kiverte a biztosítékot, hogy a kongresszuson jelen levő fideszes küldött, Pelczné Gáll Ildikó beszédében nem is próbálta leplezni, kit favorizál az akkori magyarországi kormánypárt: „A Fidesz alelnökeként biztosíthatom önöket, ha ma a változás mellett döntenek, akkor mi segítő kezet fogunk nyújtani önöknek” – mondta a magyarországi politikus, mire a küldöttek lehurrogták.
Pelczné szavainak értelmezéséhez tudni kell, hogy az RMDSZ a Markó-éra idején a magyarországi pártokkal való egyenlő távolságtartás híve volt, Markó Bélának pedig meglehetősen hűvös volt a személyes viszonya Orbán Viktorral (sokak szerint épp ez volt a magyarázata annak, hogy nem indult újabb mandátumért).
Abban az időben az volt az általános feltételezés, hogy Markó politikai neveltje, Kelemen Hunor folytatja majd a Markó-féle irányt, így a Fidesz egyrészt más politikai projektek (például az Erdélyi Magyar Néppárt) felfuttatásával, illetve a politikai mainstream ellen induló Olosz Gergely támogatásával próbálkozott az RMDSZ-t befolyásolni.

Semjén Zsolt korlátlan bizalmát élvezi

De honnan Olosz Gergely fideszes kapcsolata? Az erdélyi magyar közbeszédben tényként kezelik, hogy Olosz a KDNP elnökének, Semjén Zsoltnak a pártfogoltja. Az erős katolikus identitással rendelkező magyarországi miniszterelnök-helyettes jó véleménye a bencés gimnázium volt diákjáról megingathatatlan, számos esetben volt Olosz vendége Háromszéken, együtt vadásztak, illetve számos fotón lehet őket együtt látni.
Azt is beszélik, hogy Semjén Zsolt közbenjárásának köszönhető az is, hogy 2012-ben Olosz szenátori mandátumért indulhatott annak ellenére, hogy a jelölések idején már tudni lehetett, hogy a politikus ellen hamarosan vádat emel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) – ez aztán a kampány előtt, 2012 októberében meg is történt.
A Transindex szerint a KDNP elnöke előbb Kelemen Hunort kereste meg azzal a kéréssel, hogy Oloszt jelöljék egy szenátori vagy egy képviselői mandátumra, azonban a szövetségi elnök hárított azzal, hogy az ügyben a háromszéki RMDSZ-vezetők az illetékesek. A háromszéki RMDSZ vezetősége, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor megyei tanácselnök nem mondott nemet a KDNP elnöke kérésére, és megszavazta, hogy Olosz jelöltként induljon a felső-háromszéki szenátori választókerületben.

Mostanában rosszul megy az üzlet

Olosz Gergely jelenleg féltucatnyi romániai cégben rendelkezik érdekeltséggel, üzlettársa rendszerint testvére, Olosz Szabolcs, akinek a maga során szintén egy sor cégben van tulajdonrésze, többek között résztulajdonosa a Székely Hírmondónak. A vállalkozások mérlegeit átnézve feltűnik, hogy szinte mindegyik a 2013-2016-os időszakban élte fénykorát – ekkor számottevő üzleti forgalmat bonyolítottak –, azóta azonban a forgalmuk minimálisra csökkent.
A Syc Advertising SRL reklámügynökség például elektromos energia forgalmazásával is foglalkozik. A cégnek Olosz Gergely és Olosz Szabolcs fele-fele arányban a tulajdonosa. A vállalkozás – melynek honlapját nem tudtuk megtalálni – a 2016-os évben teljesített a legjobban, ekkor 31 ezer euró forgalma volt.
A Workteam SRL mérnöki szolgáltatásokat nyújt, 2014-ben 160 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-re forgalma 2800 euróra csökkent. Az épületgépészettel foglalkozó Instalatii Bomf SRL 2015-ben került az Olosz-testvérek tulajdonába, azóta szintén halódik.
A Sepsiszentgyörgytől 12 kilométerre levő, Angyaloson található farm üzemeltetésével foglalkozó Agro Complex Anghelus SRL-ben is 50 százalékos tulajdonos Olosz Gergely, ez a farm azonban szintén rosszul megy: 2017-ben kevesebb mint 5 ezer euró forgalmat bonyolított. Szintén Angyaloson birtokol egy panziót is a Remenyke SRL-n keresztül. A vállalkozás fénykora 2015-ben volt, ekkor 115 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-ben ez 60 ezer euróra csökkent.
A Terraprest SRL építőcég szintén látott már jobb napokat: míg 2014-ben még közel 300 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-et mindössze 2 ezer eurós üzleti forgalommal zárta, miközben egy 260 ezer eurós adósságot görget maga előtt évek óta.

Schweighofer, a nagy biznisz

Ezeknél érdekesebb azonban a Rutega SRL: 2012-2013-ban ez a cég vásárolta fel, majd adta tovább a Holzindustrie Schweighofernek azokat a telkeket, melyeken később felépítették a rétyi fűrészüzemet. És bár nincsen közvetlen bizonyíték arra, hogy Olosz Gergely ebben a cégben tulajdonrésszel rendelkezett volna, számos jel mutat arra, hogy a volt politikus állt a rétyi földfelvásárlások mögött.
A Holzindustrie Schweighofer megítélése Romániában rendkívül problémás, ugyanis jó okkal feltételezhető, hogy ez az osztrák cég áll az illegális erdőkitermelések mögött.
Mint azt a Transindex kiderítette, a helyi gazdák közül többen egyeztettek a földvásárlásokról Olosz Gergellyel, az akkoriban még szenátorként tevékenykedő politikus nyilvánosan dicsekedett is azzal, hogy a Schweighofer neki köszönhetően választotta új fűrésztelepe helyszínéül a Réty határában levő, vizenyős földterületet. Később Olosz Gergely az osztrák vállalat ügyvédjeként tevékenykedett.

De vissza a Rutega SRL-hez: a cég székhelye Olosz Gergely személyes sepsiszentgyörgyi lakcímére volt bejegyezve, később pedig egy másik címre, a Gödri Ferenc utca 18. szám alá helyezték át. Ez a cím számos, az Olosz család érdekeltségébe tartozó cég székhelyéül szolgál.

De kié a pénz? Ezt nem tudjuk

A Rutega SRL tulajdonosa a svájcban bejegyzett Rutega AG száz százalékos tulajdonában áll, azonban egy jogi kiskapunak köszönhetően nem tudni, hogy ennek a cégnek ki a tulajdonosa. Ugyanis ez egy úgynevezett „bearer share” (bemutatóra szóló részvény) alapon működő cég: a tulajdonos az a személy, akinek a birtokában van ez a részvény. Ez a részvény nem névre szóló és bármikor átruházható, a tranzakciónak pedig semmilyen nyoma nem marad.
Ha megnézzük a Rutega SRL mérlegét, 2013-ban, tehát a rétyi telekügylet évében bonyolította a legnagyobb üzleti forgalmát: 1,8 millió eurót, ugyanebben az évben minimális profitot, mintegy 76 ezer eurót könyvelt el. Azóta a cég 100 ezer euró körüli éves forgalommal zár, miközben adósságai meredeken ívelnek felfele: 2017-ben 2,2 millió euróra rúgtak.
Jelenleg nem rendelkezünk információval Olosz hollétéről. Mivel a politikus-üzletember minden bizonnyal magyar állampolgár, különösebb formaságok nélkül átléphette a román-magyar határt, Magyarországon pedig legálisan tartózkodhat, a volt macedón miniszterelnökkel, Nikola Gruevszkivel ellentétben neki menedékjogot sem kell kérnie.
Címlapfotó: Olosz Gergely-plakát Nagyvárad bejáratában 2011-ben, az RMDSZ tisztújító kongresszus napján. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

The post Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora appeared first on Átlátszó Erdély.

„Átlátható, világos és követhető határon túli támogatáspolitikára van szükség, a jelenlegi kaotikus rendszert meg kell szüntetni” – bírálta a szocialista kormányok által kiépített támogatáspolitikai rendszert Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár 2010-ben, a második Orbán-kormány mandátumának elején.
Répás szerint a szocialisták támogatási rendszere „egy káosz, átláthatatlan, nem logikus”: a Szülőföld Alap (a Bethlen Gábor Alap elődje – szerk. megj.) kezel bizonyos pályázati forrásokat, és ezenkívül különböző költségvetési fejezeti előirányzatok sokszor egymás között adnak át forrásokat. Vannak területek, amelyeket támogatnak az egyikből és a másikból is.
„Olyan, mintha az állam a különböző zsebeiből adogatna, és úgy csinálna, mintha nem tudná, hogy azokban a zsebeiben mi van” – sorolta a második Fidesz-kormány által 2010-ben megörökölt rendszer problémáit Répás.

Bő hat évvel később, 2017 elejére világos, hogy a második, majd harmadik Orbán-kormány által kiépített új, „nemzetpolitikai gondolkodásmód” által áthatott támogatási rendszer – noha a szocialista kormányokhoz képest kétségkívül sokkal bőkezűbb – minden, csak nem átlátható, világos és követhető.
Miután az utóbbi néhány hónapot azzal töltöttük, hogy a különféle minisztériumok, alapok, alapítványok és állami vállalatok határon túlra irányuló támogatásait összeszedjük, majd kereshető formában közzétegyük, új távlatok nyíltak előttünk, ami az államigazgatásban uralkodó káoszt illeti.
Az általunk összegyűjtött adatok elemzése, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága jegyzőkönyveinek az elolvasása, valamint a támogatási rendszerre rálátással bíró, a nemzetpolitikával napi szinten foglalkozó forrásaink útmutatásai alapján erre jutottunk:

– a jelenlegi támogatási rendszer szétaprózott és áttekinthetetlen;
– senki nem tudja, pontosan mennyi támogatás megy határon túlra;
– nem létezik egységes támogatási stratégia a határon túli magyar közösségek számára;
– az államapparátus egymással versengő szereplői ötletszerűen döntenek rendelkezésükre álló forrásokról;
– nem találtuk nyomát annak, hogy léteznének felmérések egyrészt a határon túli magyar közösségek igényeiről, másrészt a támogatási programok hosszú távú hatásairól;
– az utóbbi években a nagy értékű, látványos ingatlanberuházások kerültek előnybe a közösségi szolgáltatásokat nyújtó programokhoz képest;
– Erdélyben a Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület a legnagyobb kedvezményezett.

2016 őszén, a projektünk indulásakor pofonegyszerűnek tűnt minden: közpénzről lévén szó ezek a támogatások nyilvánosak, a kifizetések legtöbbször akár interneten is szabadon hozzáférhetők.
Hivatalos kimutatás helyett Ctrl+F
Arra is számítottunk, hogy a magyar kormánynak van egy évente frissített, pontos kimutatása arról, hogy határon túli szervezetek, illetve a határon túl élő magyarságot célzó projektek milyen alapból mennyi pénzt kapnak, úgy általában: évente mennyit költ a magyar állam nemzetpolitikára?
Egy ilyen, állítólag a Nemzetgazdasági Minisztérium által összeállított kimutatás létezéséről többször is hallottunk – ők azonban arról tájékoztattak, hogy ennek az összeállítása a Miniszterelnökség hatáskörébe tartozik. A Miniszterelnökség válasza szerint „a megjelölt tárgyban tanulmány nem készült, a kért, magyar államra vonatkozó kimutatással nem rendelkezik”.
A magyar államháztartás kifizetéseinek legmegbízhatóbb forrásai a költségvetési zárszámadások – ezek alapján tettünk kísérletet annak összesítésére, hogy a magyar költségvetés mely alrendszereiből mennyi támogatást folyósítanak a határon túli magyarság számára.
Munkamódszerünk egyszerű volt: a .pdf dokumentumokban Ctrl+F paranccsal a „határon túli” valamint „nemzetpolitika” kulcsszavakra kerestünk rá, és a találatok alapján egy táblázatban összesítettük a különféle programokat, illetve kifizetéseket (az adataink itt letölthetőek).
Bár a zárszámadások a nemzetpolitikai célú kifizetések jó áttekintését nyújtják, módszerünknek a korlátai is hamarosan megmutatkoztak: a különféle költségvetési fejezetek teljesítései sokszor nem fedik pontosan a határon túli magyar szervezetek számára utalt kifizetéseket – az összegek egy része a programok magyarországi adminisztrációját is magában foglalja.

Mi azonban arra voltunk kíváncsiak: mennyi pénzt utalnak évente határon túli szervezeteknek?

Ott van például a könnyített honosítás esete: Erdélyben két szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központok hálózata, illetve az RMDSZ-közeli Eurotrans Alapítvány is segédkezik az állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratcsomók összeállításában. Erre a tevékenységre évente 250-250 millió forint támogatást kapnak.
Azonban a könnyített honosítás-projektnek ez csak a töredéke: az egyszerűsített honosítás lebonyolításában a külképviseleteknek, valamint a Belügyminisztérium keretein belül működő Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak is nagy szerepe van.

Az összegeket nem lehet összeadni
Más programok ugyan Magyarország határain kívül valósulnak meg, azoknak azonban csak egy kis része fogható fel a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek, illetve a közösségekben dolgozó szervezetek számára nyújtott támogatásként. Ilyen például a Külgazdasági és Külügyminisztérium keretén belül működő Balassi Intézet.
Ha a pozsonyi, bukaresti, sepsiszentgyörgyi fiókintézmények valamelyest szerepet játszanak a magyar közösségek életében, a többi fiókról – mondjuk a kairói, moszkvai vagy New York-i intézményről – ez nem mondható el.
Szintén dilemmáink voltak a határon átnyúló együttműködési programokkal kapcsolatban, mert ezeket az uniós programokat nem lehet a szó hagyományos értelmében vett nemzetpolitikai támogatásként felfogni.
Végül úgy döntöttünk, minden, határon túli magyarság támogatásához és nemzetpolitikához akár csak érintőlegesen kapcsolódó teljesítést bevezetünk a táblázatunkba, azzal a figyelmeztetéssel, hogy az ott szereplő összegeket nem szabad összeadni: ezeknek a pénzeknek csak egy kis része kerül de facto kifizetésre határon túli szervezetek számára.

Listánk így sem teljes
Az összegyűjtött adatokból azonban jól látszik, hogy bár a legfontosabb forrás a Bethlen Gábor Alap, számos más, kisebb pénzalapból folyósítanak támogatást határon túli szervezetek számára.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vannak határon túli szervezetek számára elkülönített keretei, ezen kívül ott van még a Nemzeti Kulturális Alap. A Miniszterelnökségnél is vannak nemzetpolitikai célú előirányzatok, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat a Nemzetgazdasági Minisztérium keretein belül működik, de például a Magyar Tudományos Akadémiának is van erdélyi fiókszervezete.
Az Országgyűlés költségvetéséből működő Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért Alapítvány szintén folyósít támogatásokat határon túli szervezeteknek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek is van támogatási programja, és kevesen tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványát, a Pallas Athéné Domus Concordiae-t kifejezetten a határon túli magyarság támogatására hozták létre.
Ezenkívül több állami tulajdonban levő vállalat, mint például a MOL Zrt., az MVM Magyar Villamos Művek Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt., valamint a Szerencsejáték Zrt. is támogat határon túli projekteket, utóbbi például az erdélyi magyar sajtó egyik fontos finanszírozója.
Listánk valószínűleg nem teljes. Az önkormányzatok támogatásait nem néztük át, annak ellenére, hogy például a Tusványost szervező Pro Minoritate Alapítvány támogatói között sok magyarországi önkormányzat is megtalálható.
Kik a meghatározó szereplők?
„Szinte minden minisztériumban van egy szoba, ahol ketten-hárman nemzetpolitikával foglalkoznak” – fogalmazott a szétszórt, sok párhuzamossággal működő területről egyik forrásunk, aki szerint ez a párhuzamosság, valamint a kommunikáció hiánya az államapparátusban azt eredményezi, hogy egy határon túli szervezet elméletileg akár 6-8 helyen is kérhet pénzt ugyanarra a tevékenységre – keresztellenőrzések hiányában ez soha nem derül ki.
A Fidesz alapítói közül több meghatározó politikus is rendelkezik nemzetpolitika terén saját elképzeléssel, illetve a határon túli szervezetek körében hálózattal és kijárórendszerrel. A támogatások szétszórtsága nem utolsósorban a köztük levő feszültségnek, állandó versengésnek köszönhető.

Fontos még, hogy a nemzetpolitika Budapesten marginálisnak számít – emiatt is van az, hogy bár több játékos is érdekelt ebben a témában, a szálak nem futnak össze egy kézben.

A nemzetpolitika marginális mivolta azt is eredményezi, hogy a nemzetpolitikai mezőnyben bekövetkezett változások gyakran az általános politikai kontextusnak köszönhetőek, így ezekről a mozgásokról nem lehet a magyarországi államapparátusban levő feszültségek figyelembevétele nélkül írni.
Anyagunknak nem célja kimerítő képet nyújtani ezekről a mozgásokról, ugyanakkor a támogatási rendszert nem lehet megérteni a legfontosabb játékosok rövid és távolról sem teljes bemutatása nélkül.
Az első kapcsolatok, elképzelések a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején épültek ki, amikor Németh Zsolt, Kövér László és Orbán Viktor még szabadelvű egyetemistákként buliztak Erdélyben. Forrásaink mindhárom politikust az „idealisták” körébe sorolják – ők azok, akik többé vagy kevésbé a mai napig hisznek abban, hogy a határon túli magyarságnak a szülőföldjén kell boldogulnia, és hogy az anyaországnak ezeket a közösségeket kötelessége támogatni.
Velük szemben ott vannak a „gyarmatosítók”: ők a határon túli magyarságban elsősorban a magyarországi munkaerőpiac utánpótlását látják. A terület ismerői Lázár Jánost és Matolcsy Györgyöt sorolják ide, azonban hangsúlyozzák, hogy utóbbiak számára ez a téma nem különösen fontos, illetve hogy sem az „idealisták”, sem pedig a „pragmatikusok” nem alkotnak közös frontot.

Semjén nagyrészt csak reprezentál
Gyakori vendég határon túl Semjén Zsolt, aki miniszterelnök-helyettesként a nemzetpolitikát irányítja, és akinek alárendeltje Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Semjénnek azonban sem saját apparátusa, sem pedig saját határon túli hálózata nincsen, így az ő szerepe nagyrészt kimerül a reprezentációban. Egyfajta mediátorként ő közvetíti a magyar kormány akaratát a határon túl (például nagy szerepe volt az RMDSZ és a Fidesz közeledésében), azonban a napi, szakmai munka Potápi kezében összpontosul.
A fontos szereplők között említeni kell még Lázár Jánost, aki azonban a Miniszterelnökséget vezető miniszterként nem érdeklődik különösebben a nemzetpolitika iránt: forrásaink szerint bár Grezsa István kormánybiztos révén „ellenőrzi a területet”, eddig nem mutatta jelét annak, hogy valamilyen saját elképzelést szeretne érvényesíteni ezzel kapcsolatban.
A háttérbeszélgetésekben gyakran felbukkant még Gál András Levente neve – ő nem tagja a harmadik Orbán-kormánynak, azonban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkáraként, illetve a Bethlen Gábor Alap bizottsági tagjaként egy sor olyan ember juttatott pozícióba, akik révén még mindig „benn tartja a csápjait” a rendszerben.
Mit gondol a nemzetpolitikáról Orbán?
A sok kisebb-nagyobb játékos közt Orbán Viktor a kulcsfigura. Senki nem tudja, a miniszterelnök mit gondol a nemzetpolitikáról, azonban forrásaink egybehangzóan azt állítják, hogy ez a terület nem áll az érdeklődésének a középpontjában.
Az észrevehető, hogy korábbi idealizmusa után Orbán egyre pragmatikusabb a határon túli közösségekkel kapcsolatos kérdésekben, csak azokkal az ügyekkel foglalkozik, melyekről azt reméli, hogy politikai eredményekre – tehát szavazatokra – váltható.
Sipos Zoltán
A sorozat második része a Bethlen Gábor Alapról szól majd, és hétfőn jelenik meg.
A cikk elkészítéséhez a Független Médiaközpont nyújtott támogatást „Az újságírás újraindítása – oknyomozó újságírás támogatása és inkubációs szolgáltatások a digitális médiában” című projekt keretében, amelyet a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány finanszíroz. A cikk tartalma a szerző kizárólagos felelőssége, az nem tükrözi a támogatók nézeteit.

The post Határon túli támogatások 1.: a jobb kéz nem tudja, mit támogat a bal appeared first on Átlátszó Erdély.