A hülyeség ha kitartással párosul: az RMDSZ fellebbezett az alapfokú döntés ellen, mely arra kötelezte, hívjanak meg sajtóeseményekre. Ezt a pert másodfokon is elvesztette, de legalább kifizethet 3500 lej perköltséget.
Az erdélyi magyar közélet legkevesebb téttel bíró perébe állt bele az RMDSZ, teljesen értelmetlenül. Másodfokon is vesztett, így a már megítélt 2000 lej mellett újabb 1500 lej perköltséget fizethet a saját ügyvédjének a honoráriuma mellett.
Pedig könnyen el lehetett volna ezt az egészet kerülni, ha felveszik az e-mail címem az Ügyvezető Elnökség sajtós címlistájára, és értesítéseket küldenek a sajtóeseményekről.
De miről szól ez az egész?
Sok évvel ezelőtt, még a Transindex újságírójaként egyszerűen nem tudtam megúszni, hogy az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén dolgozó sajtósok legalább két-három csatornán ne szóljanak, ha rendeznek valamilyen sajtóeseményt. A meghívó megjött e-mailben, a sajtótájékoztatóra emlékeztettek a feletteseim (nekik szintén szólhatott valaki), és – biztos ami biztos alapon – aznap még az RMDSZ sajtósa is felhívott, hogy ugye nem felejtettem el.
Így a régi szép időkben naponta többször ott volt az e-mail fiókomban az RMDSZ hírlevele. Legalább havonta tartottak sajtótájékoztatót valamilyen érdektelen bejelentenivaló kapcsán, ezekről kötelező volt legalább 3-4 bekezdést valahogy összekínlódni. Választási kampányban pedig a sajtóreggelik, jelölt-bemutatkozók, ilyen-olyan kampányesemények fokozták az izgalmakat.
Tény, néha voltak valóban érdekes beszélgetések is. Ezek általában nem valamilyen közéleti eseményhez voltak köthetők, hanem arról szóltak, hogy vezető RMDSZ-politikusok kötetlen beszélgetésekre hívták a kolozsvári magyar újságírókat. Ezeken a találkozókon aztán mindenféle téma felmerült, és néhány pohár bor után egészen normális eszmecsék kerekedtek.
Ha a Transindexnél egyszerűen nem lehetett kikerülni az RMDSZ-es eseményeket – a meghívók anélkül landoltak a postaládámban, hogy én kértem volna –, az Átlátszó Erdély indulása után gyökeresen megváltozott a helyzet. Évekig egészen pontosan nulla ilyen értesítést kaptam.
A telefonszámom biztosan megvan az RMDSZ-nek
Mindezt annak ellenére, hogy bár az e-mail címem azóta megváltozott, a telefonszámom megmaradt. És ez a szám az RMDSZ-nek biztosan megvan: annak idején az RMDSZ sajtósai sokszor hívtak. Ez a szám a rendszerben most is ott van, kampányok idején ugyanis rendszeresen kapom a szavazásra buzdító SMS-eket (erre én sosem adtam engedélyt).
Ugyanígy az RMDSZ vezető politikusainak elküldött kérdéseim, megkereséseim is rendszerint megválaszolatlanul maradnak. Úgy viselkednek, mintha nekem tennének szívességet azzal, hogy a kérdéseimre érdemben és időben válaszolnak. Ez pedig nem így van: elsősorban a közéleti szereplő érdeke az, hogy az álláspontja az anyagban megjelenjen, ezzel nem az anyag szerzőjének, hanem a választóiknak tartoznak.
Miután utólag értesültem olyan sajtótájékoztatókról, amelyeken fontos lett volna részt vennem, úgy döntöttem, a várakozás helyett én kérem az RMDSZ sajtósaitól, vegyenek fel a címlistájukra, mivel szeretném, ha meghívnának sajtóeseményekre. Bár azonnal pozitív visszajelzést kaptam, meghívókat, RMDSZ-hírlevelet továbbra sem kaptam.
Az RMDSZ-re nem vonatkozik a törvény?
Ezután 2019 októberében ügyvéd által írt felszólítást nyújtottam be az Ügyvezető Elnökségre, a közérdekű információkhhoz való hozzáférést biztosító 544/2001-es törvényre hivatkozva. Ez a törvény, illetve annak alkalmazási szabályzata előírja, hogy a sajtót időben értesíteni kell sajtótájékoztatókról és hasonló eseményekről, és azokon semmilyen módon nem lehet korlátozni a sajtó képviselőinek részvételét.
Továbbá azt is előírja, hogy sajtóakkreditációt visszavonni vagy megtagadni csak akkor lehetséges, ha az adott újságíró megzavarja az adott intézmény munkáját. Az újságíró anyagaiban kifejtett véleménye nem indok az akkreditáció megtagadására.
Amennyiben visszavonják egy újságíró akkreditációját, ugyanannak a médiaorgánumnak egy másik újságírója számára biztosítani kell az akkreditációt.
Az akkori ügyvezető elnök, Porcsalmi Bálint válasza: az 544/2001-es törvény előírásai nem vonatkoznak az RMDSZ-re, mivel az nem közhatóság. Ezt az érvet addig is és azután is többször elutasította a bíróság, és rámutatott, hogy közérdekű tevékenységet végző, közpénzből működő szervezetként az RMDSZ igenis az 544/2001-es törvény hatálya alá esik.
Porcsalmi hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-nek nincsen akkreditációs eljárása, továbbá kijelentette, hogy a sajtónyilvános eseményeket meghirdetik (azt nem részletezte, hogy hol).
Az alapfokú ítélet után sem hajlik az ésszerű megoldásra az RMDSZ
Jogorvoslatért folyamodtunk, a Kolozsvári Törvényszék pedig 2020 júliusában teljes mértékben helyt adott a kérésünknek. Elrendelte a sajtóakkreditáció kiadását, valamint arra kötelezte az RMDSZ-t, küldjön meghívót a sajtótájékoztatókra és más, hasonló rendezvényekre (az indoklás itt elérhető).
Bár kérésünket tíz másodperc alatt rendezni lehetett volna, az Ügyvezető Elnökségen nem szeretik az ésszerű döntéseket. Fellebbeztek az alapfokú döntés ellen, 2021 márciusban pedig a Kolozsvári Fellebbviteli Bíróság – helyt adva a fellebbezésüknek – elrendelte a sajtóakkreditáció kiállítását.
Az alapfokú ítéletet másodfokon annyiban módosították, hogy az RMDSZ-t nem kötelezték az Átlátszó Erdély mint médiaorgánum akkreditálására, de minden egyéb tekintetben helyben hagyták az első fokú ítéletet (az indoklás elérhető itt).
A bírói testület újból megerősítette, hogy bár az RMDSZ jogi formáját tekintve civil szervezet, azonban mivel közpénzeket használ fel és közhasznú tevékenységeket folytat, ezért az 544/2001-es törvény hatálya alá esik, így tehát közérdekű információkat köteles szolgáltatni.
Én remélem hogy ezután az Ügyvezető Elnökségen a józan ész fele billen a mérleg nyelve, és nem kell végrehajtót hívnunk. Az szintén nem lesz olcsó mulatság.
Nyitókép forrása: az RMDSZ Facebook-oldala
