Cirkusz, bosszúállás, gyanakvás, félelem, feljelentések és perek áradata, kirúgás és felmondások, 3,4 milliós büntetőkamat. Erről szól a már három éve elkészült, de még át nem adott szejkei kanalizálás ügye.
A Legendárium Mini-Erdély Parkja az elmúlt években Udvarhely környékének leglátogatottabb turisztikai látványosságává nőtte ki magát. Hétköznaponként több száz, hétvégenként több ezer turista keresi fel a szejkei tematikus parkot.
És hát milyen a turista? Ezeknél a látványosságoknál még vécézni is szeretne, nem csak kürtőskalácsozni. Ha lehet, érkezéskor is, mert teli van a hólyag, s távozáskor is, mert ki tudja, hol adódik legközelebb alkalom rá.
Többen is jelezték, hogy biza, egy-egy szép nyári napon kanálisszag lengi be a Szejkét. Sőt, arra is kaptam panaszt, hogy a városba befolyó Szejke-patak is kanálisszagú, és emberek tudni vélték, hogy hol van a legendáriumosok kanáliscsöve a patakban.
A patak tényleg siralmas állapotban van, de miután többször végigjártuk a patakpartot, és nem találtunk semmiféle legendáriumos befolyás-nyomot, arra kell következtetnem, hogy a patak szennyezése nem a Mini-Erdély Parkból jön, és a legendáriumosok tényleg szippantással szabadulnak meg az anyagtól, ahogy állítják.
Napi több ezer vécéhasználat eredményét nem könnyű és nem olcsó házon belül megfelelően kezelni és szippantóval elhordatni. Sőt, az sem volt olcsó, hogy berakják a 8 ezer és 10 ezer literes négyaknás tartályokat, amelyekben most kezelik és tárolják a szennyvizet szippantásig, mondja Fazakas Szabolcs, a park üzemeltetője. Egyáltalán nem hiányzott nekik ez a befektetés.
Több szempontból kellemetlen ez az egész, állítja. Kellemetlen a szag, kellemetlen, hogy folyamatosan kell üríteni a tartályokat, és az, hogy egyáltalán kell foglalkozni ezzel. Kellemetlen, hogy időnként nincs vizük, mert a helyi kis rendszer nem bírja el ezt a fogyasztást, főleg szárazságban. „Tegnap kiürült a tartály, nem tudtunk locsolni, és a turisták sem tudom, hogyan tudták használni a vécét víz nélkül” – mondja Fazakas.
Nem ezt ígérték nekik, mondja beletörődő hangon. Mikor elkezdték ide tervezni a tematikus parkot, arról volt szó, hogy lesz víz és kanalizálás.
Kanalizálás van is, csak nem működik. Három éve ki van építve a rendszer Szejkén, csak át kéne venni, és üzembe kellene helyezni.
Nagyon várják már, hogy átadják a rendszert, mondja Fazakas.
A Mini-Erdély Park előtti sánc is kanálisszagú, és a lassan csordogáló lé, illetve a lerakódott iszap jelzi, hogy kanalizálásként szolgál a fentebb fekvő épületek számára. Szejkén, és feljebb, Lengyelfalván, sok háztartás türelmetlenül várja már, hogy beüzemeljék a kész rendszert és legyen hová a szennyvizet engedni. Mikor itt lakó ismerőseimet kérdem a témában, akkor mindig a polgármestert szidják, aki késlelteti az átvételt.
Miért nincs átvéve már évek óta a szejkei kanalizálás, mi van az egésznek a jogi és a szakmai hátterében, illetve milyen következményekkel jár ez az át nem vevés, erre keresünk válaszokat ebben az anyagban, amely a Szejke-sorozatunk első része.
Szejke-sorozatunk vélhetően három részes lesz, és a következő témákat fogja tárgyalni:
- A kanalizálással és annak át nem vételével kapcsolatos kérdések. Ez ez az anyag.
- Szejke fürdővárosi jelene és jövője. Mi van a mofettával, a kádas fürdővel, a stranddal, a borvizekkel és a feltúrt tőzegláppal.
- Kataszteri-telekkönyvi senkiföldje helyzet a Szejkén. Miért nem tudják megvásárolni az épülettulajdonosok a házuk alatti telket, és milyen kataszteri nehézségekkel kell a Mini-Erdély Parknak megküzdenie.
Feszültség a kanáliscső körül
Azok számára, akik nem akarnak nagyon elmélyülni a részletekben, összefoglalom pár szóban az anyag lényegét, hogy ha elolvassák ezt a fejezetet és a két utolsót, akkor kapjanak egy képet az egészről:
A szejkei kanalizálásnak 2012-ben fogtak neki, akkor tervezték meg. Tíz évvel később, 2022-ben, még mindig nincs használatban.
A kivitelező szerint teljesen kész van, csak át kellene venni. Szerinte teljesen érthetetlen, hogy miért nem vették már át, és miért nem fizették ki a maradék számlát, aminek csak a kamatja azóta az eredeti szerződés kétszeresére duzzadt. A polgármester arra hivatkozik, hogy bajok voltak az engedéllyel, és hogy korrupciógyanús, ahogy időközben megváltozott a terv. De hát az engedélyt is a polgármesteri hivatal adta ki, a tervet is a polgármesteri hivatal változtatta meg, érvel a kivitelező. Nem érti, hogy miért őket hibáztatják a hivatal hibáiért. A cég pert nyert, a döntés kimondja, hogy a szerződés végleges és visszavonhatatlan. De a polgármester csak nem akarja átvenni a munkálatokat, hanem inkább tovább húzza az időt, perel és DNA-s feljelentéseket tesz. „Ilyenekkel tölti a hivatal az időt, érthetetlen! Ez hivatali visszaélés, amit elkövetnek!” – fakad ki Bálint Antal, a kivitelező Macops cég tulajdonosa.
Gálfi Árpád polgármester keményen kitart amellett, hogy valami nincs rendben az ügyben. Hivatkozik arra, hogy a polgármesteri hivatal volt munkatársai, akiket azóta ő eltávolított, összejátszottak a kivitelezővel és megkárosították a várost. Hogy az ő aláírása és tudta nélkül megváltoztatták a tervet, törvénytelenül. Hogy hosszú ideig el voltak tűnve dossziék az ügyben. Szerinte fontos, hogy minél hamarabb át legyen véve a beruházás, de csak törvényesen. Ehhez ki kellene mondatni valamelyik hatósággal, hogy nem jól jártak el, érvényteleníteni kellene az építési engedélyt, és új engedélyt kiadni.
Az ügytől független, építkezésben dolgozó szakemberek azt állítják, hogy meglehet, hogy ez az eljárás, amivel a tervet megváltoztatták, nem teljesen törvényes, mégis az egész országban ezt használják, és működik. Az pedig, amit a polgármester szeretne, hogy érvényteleníteni mindent és új engedélyt kérni, az nem szokott működni, mert bedöglik a beruházás. Nem értik, hogy a polgármesternek miért kell túllihegnie ezt a kis részletet. Ahogyan azt sem értik, hogy emiatt miért kellett eltávolítania a városházáról a tapasztalattal rendelkező, és szerintük lelkiismeretes szakembereket.
Puskás Katalin, a Gálfi által meghurcolt, majd kirúgott volt beruházási igazgató kiáll az igazáért és pert nyer. De a sok megaláztatás, a hároméves pereskedés, a DNA-s, számvevőszékes meg mindenféle kivizsgálás nagyon megviseli, és keserűséggel tölti el. Azt állítja, hogy Gálfi presztízskérdést csinált a kirúgásából, és hogy ennyire rosszindulatú emberrel még sohasem találkozott.
Városházi és külsős forrásaink szerint, folyamatos és egyre fokozódó bizalomhiánya és agresszív viselkedése miatt Gálfi lassan mindenkit elüldöz a polgármesteri hivatalból, apránként nem marad senki, aki egy beruházást meg tudjon pályázni, véghez tudjon vinni, vagy el tudjon számolni.
A szejkei kanalizálás és az ezzel kapcsolatos városházi elbocsátások ügye nem ért véget, és egyre csak bonyolódik. Párhuzamosan több per és DNA-s kivizsgálás zajlik, és amint egy véget érne, újabbat indítanak. Hol 6000, hol pedig 9000 oldalas peranyagokról hallani, bevásárlókocsival tologatják a bíróságon és a polgármesteri hivatalban.
Minél tovább húzzák az időt, annál többe kerül ez a városnak, jelenleg 3,4 millió lejre rúg a büntetőkamatja az 1,6 milliós kivitelezési szerződésnek.
A minisztérium szerint idén lejár a finanszírozási szerződés, amennyiben addig nincs átvéve a beruházás, visszakérhetik a pénzt.
Bizonyítékdarabkákból épített várak és kicsinyes csaták
Rengeteg a részlet, de megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik részlet releváns és melyik nem. Hogy ez az anyag olvasható méretű maradjon, muszáj válogatnom az információk között. Megpróbáltam a konfliktus legfontosabbnak tűnő részleteit pontokba szedni. Megeshet, hogy van olyan információ, ami elavult már, hisz az anyagot 2021 augusztusában kezdtem el írni, és nagyon elhúzódott.
A megírás elhúzódásának az én elfoglaltságom mellett más okai is voltak. Egy ideig Puskás Katalin kérte, hogy várjak még a megírással, hogy nehogy emiatt áttettessék valahova távoli helyre a perét. Aztán a polgármesteri hivatal nem akart válaszolni hosszú hónapokon keresztül a megkeresésemre, egy ideig az ügyben folyó perekre hivatkozva, aztán egyeztetési nehézségeik voltak, aztán ismét perek. De végül, mikor már letettem arról, hogy valaha is szóba állnak velem, akkor felhívott Gálfi, hogy kitálal.
A tizenvalahány órányi beszélgetésből, a százoldalnyi jegyzetemből és a sok száz oldalnyi átküldött dokumentumból sikerült nagy nehezen összegyúrnom egy húszoldalas összefüggő szöveget. Ezt átküldtem minden félnek, láttamozásra, amire ismét felbolydult a méhkas. Rengeteg változtatási javaslat jött: vagy a másik fél mondanivalójába szerettek volna beleírni egy-egy szót, vagy azonnal szerették volna megcáfolni a másik által mondottakat, vagy újabb dokumentumokkal szerették volna a legapróbb részletet is tisztázni. Mintha egyetlenegy szón, egyetlenegy részleten múlna az, hogy kinek van igaza.
Mint sok más konfliktusban, itt is el vannak veszve a részletekben a felek, és nehéz látni a fáktól az erdőt. Mindenki sérült, vagy sérülni fog ebben az ügyben, mindenki áldozat volt, vagy lesz. A hároméves folyamatos háborúban mindenki részletekből és bizonyítékdarabkákból épített magának várat, és annak bástyájából dobálózik részletekkel és sértegetésekkel. Mindhárom fél visszajelzése tartalmaz ironikus hangú, megvetést vagy lenézést sugárzó odaszólásokat, a legtöbbet a polgármesteré.
Kizárt cégek és Gálfi összejátszás-gyanúja
A történet régen kezdődött: 2012-ben, még Bunta polgármestersége idején Székelyudvarhely akart pályázni a POR keretében a szejkei víz- és kanálishálózatra. Ekkor megszületett egy megvalósíthatósági tanulmány és maga a kivitelezési terv is. De valamiért a finanszírozás elmaradt, a tervet fiókba rakták.
2017-ben került elő ismét a terv, amikor a PNDL-ből próbáltak meg finanszírozást szerezni rá, ezúttal sikerrel.
2017 novemberében a jelentkező négy cég közül a Macops nyerte meg végül a közbeszerzést. De nem akárhogy, hanem úgy, hogy a két legjobb ajánlatot tevő céget, a Viaductot és a Termolangot kizárták a licitből.
Ezt Gálfi mai napig gyanúsnak tartja. És habár nem tud bizonyítékokat hozni, a jelek alapján arra következtet, és beszélgetésünk alatt végig arra utal, hogy a Macops és a polgármesteri hivatal beruházási osztályának azóta eltávolított alkalmazottai összejátszottak, hogy a Macops kapja meg a munkálatot.
Hogy volt-e összejátszás vagy sem, ezt nehéz most akár bizonyítani, akár cáfolni, de a nyomok arra utalnak, hogy a kizárás törvényes volt. Ugyanis a munkálatokra a törvény alapján 3 év garanciát kellett volna vállalniuk a cégeknek, és a két kizárt cég csak 2 év garanciát vállalt.
Hogy ezt a korrupció-gyanút leellenőrizzem, megkerestem mindkét céget azzal a kérdéssel, hogy számukra a kizárásuk korrupciógyanús-e, vagy jogosnak érzik-e.
„Mi annak idején nem tartottuk 100%-ban jogosnak, megfellebbeztük, de az elsőfokú bíróság a hivatalnak adott igazat. Tehát jogosan zártak ki” – válaszolta Pakot Ferenc, a Termolang tulajdonosa.
„A VIADUCT KFT ajánlatát nem fogadta el az elbíráló bizottság, a kiírás feltételeinek nem megfelelő ajánlat címen, ugyanis a minimális 3 év jótállási időszak helyett a mi ajánlatunk 2 éves jótállást tartalmazott. Tudomásul vettük a kiértesítésben szereplő indokot, és tovább nem vettünk részt ebben a közbeszerzési eljárásban” – válaszolta Luka Csaba, a Viaduct ügyvezetője.
Túlárazás vagy alulárazás? És miért?
Voltak pluszköltségek, a szerződés értékén felül, amik indokolatlanok, állítja Gálfi. Bálint erre azzal védekezik, hogy teljesen természetes hogy minden munkálatnak lehet pluszköltsége, előre nem látható dolgok miatt. Itt például elszakítottak egy optikai kábelt, mert nem tudtak róla, a hivatal nem kért „avizt”. Kijött a tervező, és előírta, hogy kézzel kell ásni, nem géppel, hogy többször ne szakítsák el. De voltak más meglepetés-vezetékek is, amelyek mindenikéhez a tervezőt ki kellett hívni. Az új útvonal ráesett egy fasorra, amit ki kellett vágni, s újra kellett ültetni. Tehát voltak pluszköltségek, de ezek nem haladták meg a Gálfi által is aláírt szerződésbe foglalt 10%-ot, törvényes határon belül voltak.
A polgármesternek egy másik összejátszás-gyanúja is van a közbeszerzéssel kapcsolatban. Mert hogy van az, hogy meghirdetik a közbeszerzést 760 ezer lejért, megnyeri azt valaki 1,6 millióért, és a végén lesz belőle 2,4 millió? Nem lefele kellene licitálni? Egy normális közbeszerzésnél a végső érték a meghirdetettnél kisebb kellene, hogy legyen. De itt nagyobb volt, 110%-kal, állítja.
Ha megnézem a SEAP oldalát, akkor a Gálfi által emlegetett számok, a 760 ezer és az 1,6 millió, beigazolódnak, a 2,4 millió még nem:
Ezt a DNA-nál is megkérdezték, emlékszik vissza Bálint Antal, a kivitelező Macops cég tulajdonosa. Ez nem egy sablonos, mindennapi kiírás volt. Összevont tételek voltak, nem voltak normatívok erre kidolgozva. A kollégái ki kellett menjenek a helyszínre, és méterről méterre felmérjék az egészet. Maga a terv 2012-es volt, és 2017-ben lett meghirdetve a licit. Időközben sok minden változott, főleg az építőanyag-árak. Innen a nagy különbség. 760 ezerért nem lehetett volna megcsinálni.
Bálint állítását támasztja alá az is, hogy a négy ajánlattevőből csak egyik ment 800 ezer alá, a Viaduct, de ő nem is nagyon harcolt azért, hogy megkaphassa a munkálatot ennyiért. A másik három cég a meghirdetési ár duplájáért vállalta volna be, a Termolang ajánlata 1,4 millió volt, a Macops-é 1,6, míg az ING Service 1,7 milliót számolt.
Most, a beruházásnak ebben a fázisában, amikor már aláírt szerződés van, ez nem lehet ok arra, hogy ne fizessenek, véli a Macops, ráadásul hogy ez a polgármesteri hivatal belső ügye, ezért nem rajtuk kellene elverni a port.
Hogy ez az árkülönbség az általa vezetett polgármesteri hivatal belső sara, ezt burkoltan elismeri Gálfi is később, mikor a beruházási osztályon megejtett tisztogatásáról került szó. „2012-es deviz küldődött fel Bukarestbe”, 764 ezer lejjel, mondja a polgármester, mikor Puskás Katalin kirúgásáról beszélgetünk. Ezt kellett volna aktualizálni levitel előtt. „Én le tudtam volna vinni 2,4 millió lejes tervet is Bukarestbe, s akkor nincsenek a pluszköltségek.”
Két tanácshatározattal módosították az értéket, azt vitték le Bukarestbe, s megkapták az 1,35 millió lejt. De végül a közbeszerzési meghirdetés utána csak 760 ezerért történt. „Ez volt a problémám Puskás Katival” – jelenti ki itt határozottan Gálfi, majd hozzáteszi: nem akartak jönni a cégek ajánlatot tenni. Ez tapasztalható más udvarhelyi projekteknél is.
Puskás Katalin, a városháza volt, azóta elbocsátott beruházási igazgatója az, aki tisztázza ennek a különbségnek az okát, azaz az okait, mert kettő is van. Az egyik az, hogy az egyik kollégája elkövetett egy hibát, a felbecsült értéket kisebbre adta meg, mert kimaradt a pumpaállomás eszközeinek az értéke.
A másik, és legfontosabb az volt, hogy a minisztérium sürgette őket, dátumhoz volt kötve a szerződéskötés, nem volt idő az újrabecslésre. Főleg, hogy nekik nem volt ekkor már érvényes szerződésük a tervezővel, aki 5 évvel azelőtt készítette el a terveket. És újabb szerződést kötni időigényes lett volna. Ezért mindenki bevállalta, hogy a szűkös határidő miatt ez a projekt így fog elindulni, s időközben korrigálják, amit kell.
Gálfinak nem csak ennyi baja van Puskás Katalinnal, de ahhoz, hogy a többit megértsük, be kell mutatnom a titokzatos „dispoziţie de şantier nr. 1”-t.
A rejtélyes „dispoziţie de şantier nr. 1”
Bocsánatot kérek a magyartalankodásért, de ezt mindenki így használja, és ha magyarul írnám, senki nem értené, hogy miről van szó. Hogy ne kelljen ezt a hosszú változatot leírni, rövidíteni fogom DS1-nek.
Ez a DS1 az a dokumentum, amivel megváltoztatták a kanalizálás eredeti útvonalát. Az történt ugyanis, hogy kiadták az építkezési engedélyt úgy, hogy az Útügy utólagos beleegyezéséhez kötötték. Csakhogy az útügyesek utólag feltételekkel adták meg ezt az „avizt”, ami miatt újra kellett terveztetni a rendszer egy részének a nyomvonalát, át kellett tenni az út túloldalára.
Az új terv alapján licitelték és építették meg a rendszert. Majd állítólag ez a dosszié eltűnt a polgármesteri hivatalban. Gálfi szerint ez az eltűnés az egyik, és talán legfontosabb oka annak, hogy nem vették még át a rendszert. De ez az egész történet furcsa és ágas-bogas.
Gálfi azt állítja, ő nem is tudott erről a dossziéról, erről az új tervről. Az első gyanús jel ennek a dossziénak a létezéséről számára az volt, amikor az átvétel, azaz az át nem vétel napján (2019. szeptember 12.) a sok dokumentum között előkerült az új nyomvonal egyik tervrajza is. De a teljes dosszié előkerülésére 2021 augusztusáig kellett várni, mondja.
Gálfi forgatókönyve itt picit sántít. Mert ha az egész tervet ez alapján a dosszié alapján licitelték és kivitelezték, akkor egyértelmű, hogy ott, ahol az az egy tervrajz megvolt, az egész dosszié meg kellett, hogy legyen. Ha máshol nem, akkor a kivitelezőnél. Vagy a tervezőnél. Hogy miért kellett évekig várniuk, amíg ez megkerült, miért nem tudták elkérni az 5 példányban legyártott dosszié másolatát valamelyik másik féltől, ez nem tiszta. Ha nekem sikerült ezt megszereznem, nekik is kellett volna, hogy sikerüljön. De valamiért nem akarták eléggé. Ez érthető is, mert Gálfi egyik fő vádpontja ezen dosszié hiányára épül.
„Ezt a dokumentációt kerestük 3 évig. 3 év után került elő” – mondja Gálfi, és elmeséli azt is, hogyan került elő: Szabó Samu, a beruházás osztály akkori igazgatója felmondásának napján, fél órával a felmondása előtt egy átiratban értesítette őt, hogy figyelmébe ajánlja az előkerült dossziét.
Amikor magyarázatot kért erre, írásban, Szabó azt válaszolta, hogy a Bóni István által hátrahagyott papírok között találta, amikor a Kipi-Kopi óvoda dossziéját kereste.
Amivel a polgármester nem dicsekszik: ha megnézzük alaposabban Szabó magyarázkodó válaszát, abban az is szerepel, hogy ő a dossziét a megkerülésének pillanatában, 2020 tavaszán átadta Gálfinak, informálisan, a polgármester magánál tartotta ezt, majd 2020 őszén visszaadta. Tehát, ha hihetünk a beruházási osztály akkori igazgatójának, akkor ez az „eltűnt” dosszié fél évig a polgármesternél volt 2020-ban.
Gálfi most állítja, hogy ő nem tudott erről a dossziéról.
Hogy Gálfi vagy Szabó nem mondott igazat, vagy emlékezett rosszul, nem tudjuk most kideríteni. De azt mindenképp meg kell itt jegyezni, hogy a polgármesteri hivatal dolgozói szerint az utóbbi időben igencsak sok az olyan eset, mikor Gálfi azért hisztizik, mert szerinte eltitkolnak valamit előle, mert nem emlékszik olyan iratokra, amiket ő saját kezűleg írt alá. Vagy azt állítja, hogy aláíratták vele anélkül, hogy tudta volna, mi áll az iratban.
A diszpozicié-tagadás
És akkor el is érkeztünk a legfőbb érvhez, ami Gálfi ellen szól: a polgármester személyesen aláírta ennek a dokumentumnak a megrendelőjét. Akkor hogyhogy nem tudott róla?
Ennek a DS1 dossziénak az esete az egyik azok közül, amiről Gálfi állítja, hogy úgy írta alá a megrendelését, hogy nem tudta, mit ír alá. Becsempészték neki az aláírandó dokumentumok közé, és ő aláírta. Naponta több száz iratot ír alá, nem tud mindent leellenőrizni, bíznia kell a kollégáiban. Ezzel éltek vissza.
További bizonyítékként mutatja, hogy magát a DS1 dossziét ő nem is írta alá. Ez szerinte egyértelmű bizonyítéka annak, hogy őt ebben az ügyben megkerülték.
Puskás Katalin is elismeri, hogy ezt a dokumentumot nem íratták alá a polgármesterrel, csak ennek a megrendelőjét. Mert ezt nem is kell, állítja: „Ezt a „Dispoziţie de şantier” -t a törvény értelmében a tervező állítja ki, az ellenmérnökök (verificatori de proiect) láttamozzák, s a hivatal részéről a kiviteli ellenőr (diriginte de șantier) ellenjegyzi (mint „beneficiar”), mert ő kell ezzel megbízva legyen, ugyanis neki van szakhatósági (szakmai) bizonyítványa erre (atestat MLPAT, cu nr. de înreg.). Ezért még a fejlesztési igazgatóság részéről sem írta alá senki, mert meghaladta a hatáskörünket, habár volt szakirányú végzettsége a hivatal részéről a munkálat felelősének (először Csoma Zsigmond, majd Bóni István szakmérnöknek).”
Puskás szerint Gálfi nem csak a DS1 megrendelőjét írta alá, hanem sok más dokumentumot, ami a megrendelőt követte, például szerződést, dokumentációt, láttamozásokat, stb. Tehát nem egyetlenegy „becsempészett” dokumentumon múlott a dolog.
Ennek a DS1 dossziénak a létezését Gálfiék éveken keresztül tagadták. Perekben, DNA-s ügyekben, mindenütt többnyire az eredeti, változtatások nélküli építési engedély iratait adta be a városháza, azzal próbálta bizonyítani, hogy Puskás és kollégái hibáztak.
Puskás Katalinnal először 2020 augusztusában beszélgettem, még mielőtt a városházán „előkerült” volna a DS1 dosszié. Beszélgetésünk alatt végig bizonygatta, sokszor könnyeivel küszködve, hogy létezik az építési engedélynek egy aktualizált változata, nem csak az eredeti 2012-es terv, ami miatt őt támadják. Egy új terv, lepecsételve a „vizat spre neschimbare” pecséttel, aminek a megrendelőjét a polgármester írta alá, de amit azóta eldugtak a városháziak, és tagadják a létezését. Ezt akkor azzal bizonyította Puskás, hogy megmutatta, a városháza által a törvényszéknek először leadott többszáz dokumentum között voltak olyanok, amelyek a már módosított tervből voltak. Puskás állítja, az új tervet iktatott kéréssel benyújtotta az urbanisztikai osztályra, kérve az engedély pótlását, vagy az újraengedélyezést.
A kirúgott beruházási igazgatónak komoly összehasonlító nyilvántartása van arról, hogy mikor mit adtak le és mit nem a törvényszékre, és abból látszik, hogy hol a régi, hol az új tervből adtak le egy-egy dokumentumot, hol pedig egyáltalán nem adták le az oda vágó iratot. Annak függvényében, hogy épp mi volt az érdekük, hogy hogyan tudták jobban aláásni őt. Azt próbálták rábizonyítani, hogy okiratot hamisított, azáltal, hogy egy dokumentum több munkapéldányát vették elő, állította Puskás.
Hogy Puskásnak igaza volt tavaly augusztusban azzal kapcsolatban, hogy van egy új terv, igazolja az, hogy időközben „megkerült” hivatalosan is a városházán ez az új terv. Persze, ez nem jelenti azt, hogy azóta átvették volna a kanalizálást, sem pedig azt, hogy abbahagyták volna Puskás Katalin meghurcolását.
A kirakott beruházási igazgató esete
Puskás Katalin kirakását Gálfi úgy adta el a városnak, mint egy korrupcióellenes akciót. Puskás megértően mondja: nem csodálkozik, hogy a várost meg lehetett vezetni, az ügy olyan bonyolult és nehezen érthető, hogy ha nem vele történik, ő sem hiszi el.
Szerinte Gálfiék felépítettek egy logikusan megalkotott feltételezés-sorozatot, ami alapján az jött ki, hogy ő a hibás. „Írtak egy pur politikai forgatókönyvet, kerestek egy bűnbakot, ők lettek a megváltók, s ezzel nyertek választást. S hogy, hogy nem, a bűnbak egy fehérnép lett, aki addig nem tátotta ki a száját.”
Puskás 1997-től dolgozott a hivatalban, és 2015- től a fejlesztési és beruházási igazgatóság igazgatója volt. Szinte sírva meséli el, hogy érzelmileg nagyon kötődött a város dolgaihoz. Nagyon szerette, amit csinált, és látta annak szépségét. Habár a választási kampányok és a polgármesterek időnként beleszóltak a szakmai részbe, és befolyásolták a beruházások prioritását. De soha senkivel nem volt haragban.
A kálváriája 2018-ban kezdődött, emlékszik vissza Puskás, akkor még nem volt semmiféle nyílt konfliktus, csak enyhe jelek utaltak arra, hogy itt valami készül. Például eljött hozzá a polgármester az informatikussal, és letöltötték a számítógépéről az összes adatot. Vagy a polgármester belső fegyelmi bizottság kivizsgálását rendelte el ellene.
Ennek a fegyelmi bizottságnak ő leadta a papírokat. Akkor látta legutóbb ezt a dossziét, aminek a létezését tagadják, mondta Puskás 2021 nyarán, a dosszié hivatalos megkerülése előtt.
Bálint Antal, a Macops tulajdonosa emlékszik, hogy 2018 decemberében, mikor bement a hivatalba letenni az utolsó előtti számlát, Puskás Katalint sírva látta. Akkor kezdték el azzal vádolni, hogy összejátszik a Macops-szal.
Puskás szerint 2018 decemberében, az évzáró után Gálfi kijelentette, hogy megvan az ember, akit oda fog hozni helyette: Szabó Sámuel. Közben Gálfi megzsarolta, hogy ha nem megy el magától, feljelenti a DNA-nál. Nem ment el, nem ijedt meg.
2019 januárjában elment szabadságra, ami idő alatt Gálfi saját kezűleg kipakolta az irodáját, hogy ne legyen, hova visszamenjen.
A fegyelmi bizottság nem dolgozhatott túl eredményesen, mert Gálfi mérges volt rájuk. 2019 januárjában ordított a tagoknak, hogy „hogy vagytok ilyen tökéletlenek, hogy nem tudjátok megírni azt a jegyzőkönyvet?”, állítja Puskás.
Aztán odáig fajultak a dolgok, hogy a kollégáknak megtiltották, hogy beszéljenek vele. „Minden információt elzártak tőlem és rám akarták húzni a vizes lepedőt” – mondja Puskás. „Igazgató voltam, és nem tudtam kommunikálni a kollégákkal, mert tiltva volt nekik, hogy szóba álljanak velem.” A szolgálati telefonját elvette Gálfi, aki a teljes kontaktlistáját is el akarta venni.
2019. április 5-én Puskásnak ünnepélyes keretek között, a többi igazgató jelenlétében átadták a kirúgását bizonyító polgármesteri rendeletet, ezzel példát statuálva a többieknek, hogy így jár, aki nem engedelmeskedik.
„Gálfi még most, 3 év után is kutakodik, hogy mivel tud feljelenteni” – mondta 2021 nyarán Puskás. „Fel voltam jelentve a számvevőszéknél, az építési felügyelőségnél, a prefektúrán, a DNA-nál.” Gálfi ismételten kérte az építési engedély semmissé nyilvánítását az építési felügyelőségtől, a prefektúrától, a brassói építésügyi felügyelőségtől és a minisztériumtól, aki a pénzt adta. Többször is visszament a számvevőszékhez, a prefektúrához, az építési felügyelőséghez.
A feljelentések és perek sorozata nem ér véget, meséli Puskás: a számvevőszéket feljelentette a polgármester a törvényszéken, hogy miért zárta le a dossziét. A vásárhelyi DNA lezárta az ügyet, de azt megfellebbezték, és a főügyész elrendelte a nyomozás újrakezdését.
Mennyire kell süketnek lenned, hogy a DNA kihozza, hogy minden rendben van a hivatalodban, s te polgármesterként nem rakod ki mindenüvé azt a döntést, dicsekvésképpen, hanem megfellebbezed, mondja a városháza egy bennfentese, aki régebb közel állt Gálfihoz, de most már elege van a viselkedéséből.
Gálfi szándékosan megbüntettette volna a várost, csak azért hogy valamelyik szerv kihozza, hogy Puskás Katalin a hibás, állítja több forrásom is. És ezért nem riadt vissza attól sem, hogy régi dokumentumokat mutasson be a hatóságoknak az újak helyett, vagy keverje a régi és új munkapéldányokat.
Kihívta az építési felügyelőséget és nem a dokumentáció aktuális változatát mutatta meg neki, ami le volt pecsételve a „vizat spre neschimbare” pecséttel, hanem a 2012-es verziót, panaszolja Puskás. Hiába, hogy 2016-ban leadták az OCPI-nek a topót a polgármester aláírásával, Gálfi arra hivatkozva kérte 2019-ben a hivatal megbüntetését, hogy nincs topó. És meg is büntették őket. Erre Mike Levente kellett, hogy felszólaljon a védelmében, aki nemcsak városi tanácsos, hanem topográfus is, és tudott arról, hogy előzőleg leadták a topót.
Mike, Ketesdi Imre tanácsossal közösen, egy levelet küldött az építési felügyelőségnek, amiben 7 oldalon keresztül ecsetelik a történet részleteit, hogyan vezette meg Gálfi őket. Ezeket a részleteket részben a tanácsülésen is ismertették a helyi tanáccsal.
Puskás állítja, az volt a legfájdalmasabb számára, hogy Gálfi nem engedte, hogy a tanácsosok előtt az ő változatát elmondja. Folyton szidták a tanácsülésen, de ő nem tudta magát megvédeni.
A városházi gyűlések hangulata is rossz volt, Gálfi ordított, mindenki lehajtotta a fejét, s várta, hogy járjon le a gyűlés.
Puskás Katalint végül a hivatal 2019 áprilisában elbocsátotta, attól függetlenül, hogy az ügyét kivizsgáló fegyelmi bizottság javaslata az volt, hogy csak 3 hónapig 10%-os fizetéscsökkentéssel büntessék.
Ráadásul Gálfi ki akarta fizettetni Puskással azt a 257 ezer lejt is, ami a Macops-os szerződés értéke és a minisztériumtól kapott összeg közötti különbség, és amely összeggel Gálfi szerint a volt beruházási igazgató megkárosította a várost.
Gálfi keveri a számokat, állítja Puskás. Folyton emlegeti a 760 ezret, 1,35 milliót, az 1,6 milliót és a 2,4 milliót, de összezavarja őket. Az 1,35 millió az a kofinanszírozási szerződésnek az értéke, azaz ennyit ad az állam az önrész mellé. Gálfi ezt úgy állítja be, mintha ez kellene, hogy legyen a teljes költség, és ezért akarja behajtani az 1,6 millió és az 1,35 millió közötti különbséget Puskáson. Arról nem beszél, hogy ő aláírta, hogy állja az önrészt. A 2,4 millió az nem a kivitelezésnek a költsége, hanem az egész mindenestől, ebben benne vannak a tanulmányok, tervezés, illetékek, műszaki felügyelet, minden. Ez az egész beruházás teljes összértéke lenne, amibe esetleg kerülhet. De nem is került ennyibe. Ez a 2,4 millió egy 2018-as tanácshatározattal el volt fogadva, tehát nem lehet meglepetés Gálfinak, hogy ekkora lehet a végösszeg.
Gálfi állítja, hogy a 2012-es határozattal kérték a pénzt Bukarestben, de Puskás megcáfolja, szerinte a 2017-es határozat alapján kérték a finanszírozást a minisztériumból. Igaz, hogy ezt a módosítást csak a TVA változása miatt tették meg. Maga az alapterv 2012-es volt, értéke is 2012-es szintű, 2017-ben lett meghirdetve a licit, amihez bővítményként a licit felfüggesztése alatt pótolták a módosító tervet.
Puskás harcol a „rosszindulatú” Gálfival és nyer
„Mindent megtett Gálfi, hogy beigazolódjon, hogy neki volt igaza. Presztízskérdést csinált ebből”, állítja Puskás.
„Életemben ennyire rosszindulatú emberrel nem találkoztam, pedig találkoztam elég sok mindenkivel” – mondja Puskás Katalin. „Vallásos köntösbe öltözve az egész várost meghülyítette, Máriához imádkozik, s közben gyűlölettel van teli.” „Takarózunk Isten köpenyébe, s a gyűlölet ömlik belőlünk.”
Annyira megviselte az ügy, állítja Puskás, hogy majdnem egy évig gyógyszert szedett. Úgy élte át, mint egy halálesetet. Két évnek kellett eltelnie, hogy tudjon beszélni róla elfogulatlanul.
Kollégáját, Bóni Istvánt, aki szintén távozott a hivatalból, annyi megaláztatás érte, hogy egy adott pillanatban a mentő vitte el.
Most próbálja elengedni a dolgot, mert nem akar leragadni a negatív gondolatok és a gyűlölet mezején. De állítja, hogy ha ezt az energiát, amit a saját igazának a bizonyítására fordított, azt a hivatalban dolgozta volna, akkor most biztosan előrébb lennének a város uniós pályázatai.
2022. május 17-én kapta meg Puskás Katalin a bíróság végleges döntését, miszerint érvénytelenítik azt a dokumentumot, mellyel őt eltávolították állásából, kötelezik a hivatalt, hogy visszahelyezzék őt az eltávolítás előtti állapotba, és kifizessék a teljes, azóta elmaradt bérét, kamatokkal együtt.
Az ügy érdekessége, hogy első fokon részben elvesztette a pert, de a táblabíróság végül neki adott igazat.
Az elvesztett per, amit nem elvesztettek, hanem abbahagytak és újrakezdtek
A pereskedés a Macops és a polgármesteri hivatal között is évek óta folyik. Nemrég volt egy olyan fejlemény, amit a városháza szeret úgy értelmezni, hogy a Macops elvesztette a pert, a helyi sajtó pedig úgy értelmezte, hogy feladták a pert, mondják a Macops-osok.
De mi történt a valóságban: a Macops beperelte a városházát egy közigazgatási per keretében, és azt kérte, hogy semmisítsék meg az átvételi bizottság által kiállított jegyzőkönyvet, amiben megtagadták az átvételt.
Gálfi kéri, hogy írjam bele, hogy nem csak a városházát, hanem az átvételi bizottság tagjait is beperelték. Én ennek nem látom nyomát a városháza által átküldött dokumentumban, csak a hivatalt és a polgármestert perelik.
További fontos részlet Gálfi szerint, hogy a Macops kérte ebben a perben, hogy kötelezzék a városházát a munkálatok átvételére. Ez igaz, ott van a dokumentumban. Az ügyben jogerős határozat született, ezért a jegyzőkönyv jogerős és a város nem kötelezhető az átvételre, bizonygatja válaszában Gálfi. Beleírom, hogy nem kötelezhető a város az átvételre, de a fontosságát nem értem, mert később ő maga állítja, hogy gőzerővel törekednek az átvételre, és talán már el is kezdték a folyamatot.
Ez az első Macops-városháza per ment 2 és fél évet, amikor a polgármesteri hivatal kérésére átminősítették polgári perré, és kezdődhetett volna az egész elölről. Ami egy hatalmas összegű kaució kifizetésével és újabb 3 évnyi pereskedéssel járt volna, mondják a macopsosok, és a végén csak egy jegyzőkönyv megsemmisítése lett volna a haszon, ami még messze állt volna attól, hogy a pénzüket megkapják.
Ezért úgy döntöttek, hogy lezárják ezt a szálat, amit zsákutcának éreztek, és a tartozás behajtására helyezik a hangsúlyt. Ejtették a régi pert és beperelték a városházát a számlák kifizetéséért. Ezt a második pert már kezdettől fogva polgári perként kezdték, és az csak a tartozások behajtásáról szól.
A második per felfüggesztését kérte az újabb DNA-s vizsgálatok idejére a városháza, és a bíró jóvá is hagyta a kérésüket most május 26-án, így az ügy ismét jegelődik meghatározatlan időre.
Ez a pereskedés, amit DNA-s kivizsgálások miatt folyamatosan leállítanak és húznak, több forrásunk számára szándékos időhúzásnak tűnik. És csak azt eredményezi, hogy minél később legyen átadva a szejkei kanalizálás.
A kifizetetlen számla, ami sokba fog fájni Gálfiéknak
2018 decemberében, amikor Puskás Katalint sírva látta a hivatalban, Bálint Antal, a kivitelező Macops cég tulajdonosa egy számlát vitt a hivatalba. Az utolsó előtti számlát. Ekkor már a munkálatok 95 százaléka megvolt, mondja.
Mikor kiment Puskástól, találkozott a polgármesterrel, Gálfival. Aki azt mondta neki, hogy fejezzék be a munkát, s kifizeti.
Kevéssel azután találkoztak a polgármesterrel, aki előadta, hogy az árak nem szabályosan lettek kiszámolva. Innen kezdődött a bonyodalom.
Kaptak egy átiratot a hivataltól, hogy vizsgálatot indítottak Puskás Katalin ellen, s amíg az nem zárul le, addig nem fizetnek. Visszaküldték a számlát. De hát a számla már le volt könyvelve, a Macops ismét leadta a hivatalnál.
Hozzá nem értés a hivatal részéről, hogy visszaküldték a számlát, amit a hivatal is le kellett volna, hogy könyveljen, állítja Bálint Antal.
A szerződésben szerepel, hogy ha egy számlát nem fizet ki a városháza, a szerződés értékének 0,1 százalékát, azaz 1605 lejt fizet büntetőkamatként minden egyes késlekedési napra. Az óra ketyeg, a büntetőkamat közben milliókra gyarapodott.
A Macops többször felajánlotta a polgármesteri hivatalnak, hogy fizessék ki a számla eredeti értékét, egyszerű banki kamattal számolva, és eltekint a büntetőkamatoktól. De teljesen hiába, fontolóba sem vették ajánlatát. (Gálfi itt pontosítást kér, hogy Bálint vasárnap is küldött neki smst ebben a témában, két hónappal a bírósági tárgyalás előtt, 15 napos gondolkodási határidőt adva. Hogy ez miért fontos, nem tudom, de Gálfi kedvéért beírtam.)
Megkérdeztem Bálint Antalt, hogy mekkora pontosan a büntetőkamatok összege. Nem tudta ő sem fejből, de kiszámoltatta.
Februárban adta ide a számolást, mely a január 31-i állapotot rögzítette, akkor 3,1 millió lejnyi büntetőkamattal tartozott a város a Macops-nak. Ha a Macops számolásának a logikáját követem, akkor ez május közepére újabb 320 ezer lejjel gyarapodott, immár 3,4 millió a büntetőkamat. Ez több mint kétszerese a szerződés eredeti összegének, s ez csak a büntetőkamat, tehát ha összességében nézzük, a város a szerződésbe foglalt összegnek több mint a háromszorosát fogja kifizetni a kivitelezőnek.
Arra egyre kevésbé számíthat Gálfi, hogy a Macops nagyvonalú lesz vele, elnézi ezt a többéves szívatást, és nem fogja behajtani az adósságot. Egy ilyen cégnek, mint az övék, hatalmas érvágás volt a számlák ki nem fizetése, mondja Bálint Antal. Ráadásul a városházi cirkusz miatt erkölcsileg is károsult a cég. A piacukat földhöz vágta. Mihelyt megjelenik egy negatív dolog egy cégről, a megbízhatóságuk is megkérdőjeleződik, és a megrendelők is elmaradoznak. Ezért veszítettek el három nagy megrendelést. És két jó mérnököt is.
Arra pedig szinte egyáltalán nem számíthat Gálfi, hogy valami folytán a szerződést valamelyik hatóság érvényteleníti. A Macopsosok tavaly nyár óta rendszeresen, hetente-kéthetente felhívnak érdeklődni a cikk alakulásáról, és mindig elmondják: „Van egy végleges bírósági döntésünk arról, hogy a szerződés végleges és visszavonhatatlan. Itt nincs amiről dumálni.” Megvizsgáltam a táblabíróság 2019-es döntését, melyre hivatkoznak, az megállapította, hogy mivel a közbeszerzés érvényes volt, és nem támadta meg senki, a szerződés is érvényes.
De Gálfi mégsem akar fizetni, köti az ebet a karóhoz. A városházi megbeszélésünkön rákérdeztem, hogy miért nem akarja kifizetni a számlákat, és nagyon határozottan jelentette ki: kifizetést csak akkor lehet eszközölni, ha megtörtént az átvétele a munkának. Mivel az átvétel nem történt meg, a kifizetés sem történt meg. A 2019-es per csak azt állapította meg, hogy a szerződés érvényes. Kifizetés addig nem fog történni, míg át nem veszik a munkálatot.
Bálint szerint ez nem lehet ok a kifizetés halogatására, hisz a szerződés nem kéri az átvételt a kifizetéshez.
Miért nem veszi és vette át a polgármesteri hivatal a munkálatokat?
Az előre megtervezett át nem vétel és a furán lecserélt bizottság
Amikor 2019-ben befejezték a munkálatokat, jelezték a polgármesteri hivatalnak, hogy vehetik át, meséli Bálint Antal. Három átiratot küldtek, de a hivatal nem jelentkezett. Jelezték az ISC-nek (Állami Építészeti felügyelőség), hogy nem veszik át. Pedig a törvény meghatározza a határidőt, amin belül meg kell tartani az átadást.
Megszervezték az átadást, lejelentették az időpontját, de a polgármesteri hivatal nem jelent meg. 5 példányban jegyzőkönyvet írtak, mindenki megkapta a sajátját, iktatták a hivatalban is.
„Erre elkezdtek mozgolódni a hivatalban, jelezték, hogy összeállt az átvételi komisszió, kitűzték a dátumot” – mondja Bálint.
Az átvételi bizottság kérdése az egyik legvitatottabb a témában. Mert két átvételi bizottság is volt, az elsőt Gálfi lecseréltette.
A Macops szerint az első bizottság törvényes volt, a második nem.
A törvény szerint a komissziónak három szakmérnök is tagja kell, hogy legyen, civil építőmérnök, szerelő- vagy hidromérnök. Az első bizottság, amelynek a névsorát a prefektúrára felküldték, még tartalmazta a szakmérnököket, míg a második, megváltoztatott bizottság már nem, állítja Bálint Antal, aki szerint nem tartották be a recepciós törvényt. A prefektúra nem jelzett, hogy baj lenne a bizottsággal, mert ők az első, megfelelően összeállított bizottság névsorát kapták meg.
Gálfi elismeri, hogy kinevezte az első bizottságot, amelyet szerinte Puskás Katalin állított össze. (Puskás tagadja, hogy ő állította volna össze a 2019 augusztusában kinevezett bizottságot, ő 2019 áprilisától már nem dolgozott a hivatalban.) De közben, állítja Gálfi, tudomására jutott, hogy a kivitelező cég megkereste a bizottsági tagokat. (Ezt Bálint Antal mai napig tagadja, és Gálfi állítását alátámasztó bizonyítékokat követel.) Mivel Gálfi nem tudta ezt bizonyítani, a bizottság munkájának elkezdése előtt kinevezett egy új bizottságot. Ezt a törvény megengedi neki, állítja a polgármester. Ennek a második bizottságnak a hivatalos kinevezése kérdéses, többen állítják, hogy nem létezik a polgármesteri rendeletet, amellyel ez a bizottság ki lett nevezve, Gálfiék a bíróságon sem tudták bemutatni. Én is kértem tőlük utólag, nem reagáltak semmit az emailre.
A város jegyzője, Venczel Attila egyetért Gálfival, sőt, kiegészíti: jogilag is indokolt volt a csere, mert aki részt vesz az engedélyezésben, nem vehet részt az átvételben. Elolvastam a recepciós törvényt, de nem találtam erre vonatkozó kitételt.
Csak a tervezőt és a kivitelezőt zárja ki a törvény. Jogászaink sem találnak semmiféle jelet, ami a jegyzőt igazolná. Bálint Antal beszélgetésünk alatt és az anyag elolvasása utáni visszajelzésében ismételten felrója a polgármesternek és hivatalának, hogy nem ismerik a recepciós törvényt.
2019. szeptember 11-én az ad hoc kinevezett új bizottság kiszállt a Szejkére, hogy átvegye a munkálatokat. Pontosabban azért, hogy ne vegye át.
Bálint Antal meséli, hogy mi történt aznap. Kimentek a terepre, működésbe helyezték a rendszert, elindították a pumpaházakat, bemutatták a rendszer működését. A bizottság mindent rendben talált. Bementek a polgármesteri hivatalba, ahol kezdődött volna a jegyzőkönyv összeállítása, amit Katona Gábor, a városháza által megfogadott műszaki ellenőr (diriginte de şantier) kellett volna, hogy elvégezzen.
De a jegyzőkönyv már ott várta őket készen, előre meg volt írva. Az előzetesen megszerkesztett dokumentumot, amelyben az építési engedély hibáira hivatkozva visszautasítják az átvételt, Szilágyi István gazdasági igazgató olvasta fel.
Megkaptam én is ezt a dokumentumot, melyből egy részlet látszik a fenti képen. Az átvétel visszautasításának három okát sorolják fel benne, mindhárom az építési engedéllyel és az azt megváltoztató DS1-gyel kapcsolatos.
A városháza a saját hibájával vádolja a kivitelezőt
Az építési engedélyt, és az azt követő DS1-et a városháza adta ki, vagy közölte ki a kivitelezővel, a munkálat kiadási parancsával együtt, érvel Bálint Antal. Hogy az építési engedélyt törvénytelenül adták-e ki, vagy sem, az nem a kivitelező hibája. Az engedélyeket („avizokat”) sem ők szerzik be, az mind a megrendelő kötelessége. A polgármesteri hivatal saját hibájával vádolja a kivitelezőt. „Nem érti meg, hogy ő egyben a megrendelő is és az engedélyező is, és amikor vádol, saját magát vádolja.”
Gálfi erre elismeri: „A polgármesteri hivatalnak is van sara ebben, persze, hogy van sara. Én is aláírtam dokumentumokat, amiket becsúsztattak nekem, s utólag jöttem rá. Bizalom kell, hogy legyen a munkatársak iránt. Naponta száz dokumentumot aláírok, nem mindeniket tudom leellenőrizni. A bizalom fontos, ezért nincs most már köztünk sok régi munkatárs, többek között Puskás Kati.”
Gálfinak tucatnyi vádpontja van, de ezek java tényleg nem a Macops-ot célozza meg, hanem saját (volt) kollégáit. A Macops úgy keveredne bele a bűnösök sorába, hogy Gálfi szerint a kivitelező cég összejátszott a várost megkárosító alkalmazottakkal. Ezt az összejátszást ellenben inkább csak logikai kapcsolatok hálójával tudja érzékeltetni a polgármester, mint bizonyítani.
Gálfi vádol
Gálfi vádjainak első nagy csoportja a közbeszerzés meghirdetése és lebonyolítása körül csoportosul. Nem voltak egyenlő versenyben a felek, mondja, a felek alatt a közbeszerzésen részt vevő cégeket érti. Nem tudtak arról, hogy időközben a garancia időtartamát a hivatal alkalmazottai felvitték 2 évről 3 évre. Az újratervezéskor (lásd az anyag elején a titokzatos DS1-ről szóló részt) felfüggesztették a közbeszerzést, de ez a SEAP oldalán nem jelent meg, „nem tüntették fel az erátába”, mondja Gálfi.
Meg aztán volt egy „notă justificativă”, aminek kétféle változata volt. Amit vele aláírattak, abban szerepel, hogy „újra kell terveztetni 17 000 lej + TVA-ért”, mondja Gálfi, amit feltöltöttek a SEAP-ra, abból hiányzik ez a rész és a polgármester aláírása. Mutatja a két dokumentumot egymás mellett, majd hozzáteszi: nem volt minden ajánlattevő tájékoztatva arról, hogy a kivitelezés módosítást igényel az új nyomvonal miatt. Az alkalmazottak nem azt a változatot töltötték fel, amit vele aláírattak.
Az új nyomvonal, azaz a DS1 nem volt leengedélyezve, a polgármester és a tanács jóváhagyása nélkül Puskás Katalin rendelte meg saját szakállára, mondja Gálfi, pedig bármi, aminek költség vonzata van, vissza kell, hogy menjen a testület elé.
A DS1-nek az eltűnésén kívül más furcsaságai is voltak. Két példány került elő belőle, az egyik Szabó Samutól, annak tavaly augusztusi felmondásakor, a másikat ő vetette elő rögtön azután a hivatal archívumából. Az előbbi le volt pecsételve a „vizat spre nechimbare” pecséttel, a másik nem. Pedig mindkettő le kellett volna legyen pecsételve, állítja a polgármester.
Mikor az új nyomvonal térképét mutatja Gálfi, szó jön arról, hogy a lepecsételt DS1 lepecsételési dátumaként 05.04 szerepel, ami az eredeti engedély kibocsátásának dátuma. Ez nekem is gyanús, felmerül a kérdés, hogyan tudták előre, április 5-én lepecsételni az új tervet, ami május 30-án készült el. Gálfi azt válaszolja, hogy kérdezték a kolléganőt, hogy mikor pecsételte le az új tervet, de nem emlékszik. Ez érvként szerepel aztán több helyen, többek között az átvételi jegyzőkönyvben, alátámasztva Gálfiék gyanúját.
De ha közelebbről megvizsgáljuk a pecsétet, azon csak annyi szerepel, hogy az április 5-én kiadott 35-ös építési engedélynek a csatolmánya. Ez pedig igaz, így Gálfiék ezzel kapcsolatos gyanúja alaptalan.
Gálfi legfőbb vádpontja az, hogy az új terv úgy helyezi át a nyomvonalat az egyik telekről a másikra, hogy az új telekre nem kértek engedélyeket („avizokat”). Például a régészettől, mondja. Kaptak engedélyt az út egyik oldalára, de mikor átment a nyomvonal a másik oldalra, akkor oda már nem kértek. Ráadásul az új telken másak a tulajdonviszonyok, mint a régin, mondja Gálfi. A nyomvonal megváltoztatásánál újra kellett volna engedélyeztetni azokat a részeket, amik új telekre kerültek.
A törvény meghatározza, hogy mit lehet megváltoztatni „dispoziţie de şantier”-rel, mondja Venczel Attila jegyző. És ezt nem lehetett volna, új építési engedélyre lett volna szükség. Az 50/1991-es törvény módszertanának (ordin 839/2009) a 67-es cikkelye szól erről.
Puskás másképp látja
Puskás cáfolja Gálfi állításait: szerinte a SEAP-ra az új nyomvonal szerinti terv volt feltöltve. Csatolmányban 56 kiegészítő, pontosító aktát töltöttek fel az új tervről. S azt is, hogy 2 évről 3 évre változik a kötelező garancia időtartama.
Ez a „notă justificativă”, amit lobogtat Gálfi, hogy két változatban van meg, egy munkapéldány, piszkozat volt, amit nem is használtak, mert nem volt teljes és nem volt érvényes, nem láttamozta a polgármester. Csak archivált munkapéldány a dossziéból. És aki ismeri a SEAP rendszerét, tudja, hogy nincs is hová ott feltölteni.
Puskás szerint a DS1-et nem kellett volna a tanács elé vinni, mint ahogy azt Gálfi állítja, mert a tervező azt állította, nem lesznek nagyobbak a költségek. Ezért ő csak az urbanisztika osztályra adta le a változtatási kérést.
Puskás állítja, az új tervre is kértek jóváhagyásokat az illetékes hatóságoktól, kivéve a műemlékesektől. Mert az sok időbe telt volna. De kihívták az urbanisztikai szakembereket a helyszínre, és azok döntöttek úgy, hogy elfogadják a régi műemlékes engedélyt. Gálfi állítása, hogy az új nyomvonal telekkönyvileg nem volt tisztázva, nem állja a helyét, mert minden le volt tisztázva. Gálfi saját kezűleg írta alá a topós mérést ehhez.
Puskás szerint Szejkén annyira rendezetlen tulajdonviszonyok voltak és még most is azok, hogy két évébe telt, hogy legalább a már kiépült és át nem vett kanalizálás területe most közterületen legyen. Még hagyaték-felderítésben is része volt, terület tulajdonjogának tisztázása céljából.
Gálfi úgy állítja be a rossz dátummal való pecsételést, mintha az Puskás hibája lenne, de a volt beruházási igazgató tiltakozik ez ellen. Szerinte ebben az ügyben sok mindent rá kentek, ami más osztályok munkája volt. Például ez a pecsételés is. Ők leadták a paksamétát, nem az ő hatáskörük volt lepecsételni. Vagy az építési engedélyt az urbanisztika adta ki, nem ők, mégis őt hibáztatja a polgármester.
„Gálfi egyszer sem jött ki”
Gálfiéknak nemcsak a DS1-gyel van gondjuk, szerintük már az eredeti tervezés hibás volt. Például a pompaház nem a városháza területére volt betervezve, ezért azt át kellett helyezni az új tervben a patakon túlra, állítja Gálfi, aki volt kollégáit okolja mindezekért.
A szakmában dolgozó, és ebben az ügyben nem érintett ismerőseimtől próbálom megtudni, hogy mennyire nagyok ezek a tévedések, törvénytelenségek, hogy tényleg jogos volt-e ennyiért kirúgni Puskást és szélnek engedni a csapatát. Ismerőseim szerint ebben a szakmában nem az számít jó szakembernek, aki minden törvényt tökéletesen betart, hanem az, akinek sikerül egy beruházást végigvinnie úgy, hogy a törvények ebben abszolút nem segítenek. Szerintük Puskás és Bóni jó és lelkiismeretes szakemberek voltak, akiknek a munkájuk volt az életük, és sajnálják, hogy nincsenek már ott a városházán. Egy barátom szerint Bóni az az ember volt, aki akár este kilenckor is felhívta, hogy talált egy megoldást egy-egy technikai problémára, és csinálják úgy, mert úgy jobb lesz.
Bálint Antal beszélgetésünk alatt többször is elmondja, hogy Bóni milyen lelkiismeretesen végezte a munkáját, miként hajtotta őket ostorral, hogy tartsák be az ütemtervet, hogy fejezzék be határidőre, szombat-vasárnap is dolgoztak. Bóni nap mint nap ott volt a helyszínen, végig alaposan figyelte a történéseket. Értette a szakmát és precíz volt, állítja Bálint. Ezzel szemben a polgármester egyszer sem jött ki a helyszínre.
SzászJenőtlenítés a városházán
Gálfi valamikor, évekkel ezelőtt, egy beszélgetésünkben említette, hogy ez az ügy, a Macops-szal való konfliktus és Puskás Katalin kirúgása valóban Szász Jenő örökségével való szakítás. Ahogyan például az Aquanova ügy is, ami szintén botrányosra és peresre sikeredett.
Szász Jenő a város egykori polgármestere, akinek jelmondatát („Nincs közérdek magánérdek nélkül”) és saját vagyon harácsolásába fulladt munkásságát később a szavazók megbüntették. Miután Udvarhelyen elveszítette a hitelét, magasrangú barátai szereztek neki egy szép kis pozíciót a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élén.
Gálfi valamikor Szász bizalmasa volt, egy pártban voltak. Amikor Gálfi megnyerte a választásokat, és Szász megjelent az eredményvárón ünnepélyes mosollyal, mint egy keresztapa, minek előtte óvatosságból csendben volt egész kampány alatt, sokan aggódtak. Gálfi ezt az aggodalmat próbálta megcáfolni, és bebizonyítani, hogy nem Szász Jenő csicskása. A bizonyítás keményre sikeredett. Gálfit Szász kizáratta a pártból, ami áldozatszerepbe helyezte őt, és arra késztette, hogy ezt a harcot mindennél, még a város érdekeinél is fontosabbnak tekintse. Ismerőseim úgy jellemzik a mostani Gálfit, mint „a megvadult gólem” vagy „az elszabadult hajóágyú”, aki „elindult egy vakvágányon és nekiment a falnak”.
A polgármesterhez közelálló személyek folyamatosan mondogatták nekem az elmúlt évek során, hogy a Macops Szász Jenő holdudvarába tartozik, vagy hogy Szász Jenő bizalmasa, az akkori alpolgármester Orbán Árpád közbenjárásával kapta meg a Macops ezt a munkálatot.
Hogy mindebből mi igaz, ezt most nehéz lenne ellenőrizni. A Macops minden esetre tagadja, hogy Szász Jenőhöz közeli szálak fűznék. „Jó ráfogni a Jenővel való viszonyra”, mondja Bálint Antal, aki állítja, Szász Jenővel annak idején egy „pur technikai kapcsolatuk” volt.
A városháza és az egész város „Jenőtlenítésére” sok ismerősöm vágyik, de legtöbbjük szerint ezt nem így kellett volna csinálni, és hogy Gálfi makacsságával és önfejűségével ezt elszúrta.
A makacsság jó indikátora többek szerint az, hogy mikor Pál Dénes és András Lehel tanácsosok, Gálfi egykori bizalmasai és párttársai megpróbáltak közvetíteni az ügyben, a polgármester rájuk sem hallgatott. Sőt, sértődöttnek mutatkozott, hogy belemártják az orrukat. Később a két tanácsos le is mondott a mandátumáról, és megromlott a viszonyuk a polgármesterrel.
Mit mond a DNA?
A DNA 33 oldalas dokumentumban elemzi az ügyet.
A szakemberük megállapítja, hogy igenis a városháza alkalmazottai tévedtek, amikor a közbeszerzés változásait nem töltötték fel a rendszerbe. Mivel 110%-kal nagyobb volt a Macops árajánlata, mint a meghirdetett becsült összeg, azt vissza kellett volna utasítaniuk, és ugyanúgy az ING Service ajánlatát is. De mindez még nem jelenti azt, hogy megkárosították a várost, ha nincs bizonyossága annak, hogy a közbeszerzés újrahirdetése esetén egy ennél kisebb összegű szerződés született volna.
Az építési engedélyt törvénytelenül adták ki, állapítja meg a DNA, mert az útügy előzetes engedélye nélkül állították ki, és a 2012-es terv sokat változott az útvonal módosulása miatt. A szakemberük szerint új építési engedély kiadására lett volna szükség. (Puskás szerint ez azért van, mert a dokumentációt csak részlegesen adták le Gálfiék a DNA-hoz, kiválogatták azokat a dokumentumokat, amelyek az ő álláspontjukat képviselik).
A két-három éves garancia kérdésében úgy látják, hogy törvénytelen volt, hogy a hivatal nem töltötte ezt fel „erátába”, de hogy ez a változtatás természetes volt, a törvények változása miatt, és minden cég kellett volna, hogy tudjon erről már azelőtt, hogy a hivatal erről értesítse őket.
Gálfiék azon állítása, hogy a Macops a határidőn túl tett ajánlatot, és a másik három cég idejében, nem állja meg a helyét, véli a DNA, mert keverik a licitre való feliratkozást az ajánlattétellel, és a közbeszerzés felfüggesztése miatt kitolódtak a határidők is. Ajánlatot minden résztvevő ugyanazon a napon tett.
Az a vádpont sem igaz a DNA szerint, hogy a DS1 feltöltése is a határidő után történt, hisz a határidő kitolódott a felfüggesztés miatt.
Gálfiék feltevését, miszerint a Viaductot törvénytelenül zárták ki, szintén cáfolta a DNA, ahogyan azt a spekulációjukat is, hogy a DS1 leközlésének másnapján nyújtotta be ajánlatát a Macops. Ezzel az összejátszást próbálták volna bizonyítani Gálfiék, de a DNA rámutat: május 30-án jelent meg a DS1, és július 18-án nyújtotta be ajánlatát a Macops.
Azzal a váddal kapcsolatban, hogy Gálfi nem írta alá a DS1-et, a DNA azt állapítja meg, hogy aláírta a megrendelésének indoklását (ezt feljebb bővebben tárgyaltuk), és az újratervezés 17 ezer lejes költségének kifizetését is. Hogy az indokló dokumentum több munkapéldányban létezett, és a hiányos példányt töltötték fel a közbeszerzési rendszerbe, ez nem nagyon izgatja a DNA-t, szerintük ez nem befolyásolta a munkálat odaítélését.
Ugyanide tartozik az is, hogy a munkálatok megkezdésének parancsát Gálfi is aláírta. Ebben pedig az áll, hogy DS1-gyel frissített terv alapján kell kivitelezni a projektet.
Gálfiék azon vádjával kapcsolatban, hogy a Macops ajánlata 110%-kal meghaladja a kiírási összeget, és hogy ezt vissza kellett volna utasítani, a DNA csak annyit jegyez meg, hogy a kiírás volt hibás, alulbecslés miatt, a valós ár a Macops által adott árhoz állt közel.
Gálfiék állították, hogy a város többet fizetett ki a Macops-nak, és a 257 ezer lejes különbséget Puskás Katalinon akarták behajtani. Erre a DNA csak annyit mond, hogy a Macops-szal kötött szerződés 1,9 millióról szólt (ÁFÁ-val együtt), és eddig a város 1,6 milliót fizetett ki. Senkit ne tévesszen meg, hogy a számok nem találnak az eddigiekkel, egyszer ÁFA nélküli, egyszer ÁFÁs összegek vannak megadva. Azt, hogy a város nem fizette ki a munkálatokat, azzal is megtoldja a DNA, hogy bekezdéseken keresztül elemzi, hogy a munkálat teljes egészében el lett végezve, és ezt még Gálfi is elismerte, sőt, az átvételi bizottsága is.
Ez esetben, hogy a munkálatok be lettek fejezve, és a kifizetések összege kisebb, mint a szerződés értéke, nem lehet leszerződetlen munkálatok kifizetéséről vagy a városnak okozott kárról beszélni, írják a DNA szakemberei.
Az építési engedély érvényességéről azt mondja a DNA, hogy az építési felügyelőség ellenőrizte a terveket, és nem látta szükségét egy új engedély kibocsátásának, megfelelőnek tartotta a DS1-gyel való változtatást. Így az építési engedély érvényes és nincs szükség újabb engedély kibocsátására.
Tehát a DNA néhány részletkérdésben igazolja Gálfiék felvetését, hogy a hivatal alkalmazottai hibáztak, de sokkal több pontban cáfolja a vádakat, és minden vádpontban megállapítja, hogy nem történt korrupció, és nem károsították meg a várost. Ezért a DNA ügyészei ejtették a vádakat a feljelentés minden egyes pontjában.
Ezt Gálfi megfellebbezte.
A főügyész elrendelte a nyomozás újrakezdését, pár hete járt körbe a DNA ismét begyűjteni a bizonyítékokat.
Gálfi félelemből támad és áll bosszút?
Beszélgetésünk alkalmával megkérdem Gálfit, hogy egyáltalán miért kellett feljelentést tennie a DNA-nál, és megakadályoznia az átvételt. Azt válaszolja, hogy a Puskás Katalin ügyét kivizsgáló etikai bizottság megállapította a rendellenességeket, és írásban kérte őt, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket. Ennek alapján konzultált az ügyvéddel, és két változat maradt, vagy feljelentést tesz a DNA-nál, vagy az egész teher a vállán marad, és ő viszi el a balhét a számvevőszék ellenőrzésekor. Nem akarta vállalni ezért a felelősséget. „Te vállaltad volna?” – szegezi nekem a kérdést.
Gálfi magyarázata és félelme logikusnak tűnhet, de nem tudom nem megjegyezni, hogy az általa emlegetett etikai bizottság az ő kérésére vizsgálódott és hozta azt a döntést, hogy felkérik őt, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket. Tehát ő nem csak elszenvedője, hanem kezdeményezője is volt ennek a döntésnek. És a félelme arra sem magyarázat, hogy mikor a DNA kihozta, hogy nem történt korrupció, ezzel levéve az ő válláról a felelősséget, akkor miért nem állt neki a beruházás átvételének, miért fellebbezte meg a DNA döntését, újraindítva ezzel a DNA vizsgálódását.
Mikor erre rámutatok és rákérdek, beszélgetésünk alkalmával, akkor Gálfi ingerültebbé válik, elkezd mindenfélét magyarázni, és úgy viselkedik, mintha nem akarná meghallani, amit mondok.
Gálfi akkor is keményen reagál, mikor átküldöm neki a megírt anyagot átnézésre. Mindenkit lehord a sárga földig. Szerinte azok a szakemberek, akik nekem nyilatkoznak, hogy a DS1-es út járható és az újraengedélyezés az nem, azok nem is minősíthetők szakembereknek, mert törvénytelenségre buzdítanak.
Anélkül, hogy cáfolna vagy érvelne, ironikusan és flegmán reagál szinte mindenre, még arra a részre is, hogy Puskás Katalinnak fájt, hogy nem tudja elmondani a véleményét.
Engem pedig szakszerűtlenséggel vádol, mert nem írom le azon városházi és külsős források nevét, akik a polgármester viselkedését minősítik. Gálfinak visszajelzésében az a legnagyobb problémája, és mindenütt, ahol forrásaimra hivatkozok, következetesen követeli, hogy nevezzem meg a forrásaimat, akik „a polgármester magatartását minősítik”, vagy nem értettek vele egyet szakmailag. Sajnos ezt nem tehetem meg.
Gálfiék nem értenek hozzá. Forrásaink védelme munkánk alapvető etikai követelménye. Akkor lennék szakszerűtlen, ha felfedném a forrásaimat. Gyanítható, hogy nem azért kíváncsi annyira Gálfi a forrásainkra, mert prémiumot szeretne adni nekik, vagy a külsős szakemebereknek munkát szeretne ajánlani. Mikor valaki a forrásunk nevét követeli, legtöbbször bosszúállás, megtorlás céljából teszi. És hogy Gálfi kicsinyes és bosszúálló tud lenni, azt bizonyította a Puskás-ügyben.
Az alábbi anyagban bővebben leírtam, hogy miért védjük meg mindenáron a forrásainkat.
Gálfi elfeledkezik arról, hogy a múltban ő is nyilatkozott és javasolt nekem több témát, névtelenül. Még mielőtt megkóstolta volna a hatalmat. Akkor még nem tartotta ezt szakszerűtlennek. (Hogy melyik ügyekhez volt köze, arról részleteket nem adok, mert a névtelenséget kérő forrásainkat akkor sem daráljuk be, ha ők közben átállnak a hatalmukkal visszaélők táborába.)
Az anyagra küldött válaszában Gálfi sok helyen hülyének is néz. Például folyamatosan állítja, hogy ő nem jelentett fel senkit, csak kérte a DNA-tól az ügy kivizsgálását. Szerinte ez a kijelentés félrevezető jellegű, és kéri, hogy támasszam alá bizonyítékokkal.
Nem értem, mit akar. Szerintem az, hogy kéred a DNA-t, hogy nyomozzon egy ügyben, és bizonyítékokat adsz valaki ellen, az bőven kimeríti a feljelentés fogalmát. És ha te ezt el is ismered, akkor nem tudom, hogy milyen bizonyítékokat vársz arra, hogy te feljelentetted az illetőt.
Gálfi válasza sok helyen szétesettnek tűnik, helyenként nem is értem, mit akar. Van egy rész, amivel nem tudok mit kezdeni, nem tudom, hogyan vigyem be a szövegbe, ezért berakom ide egy az egyben, a replika jogán, bízva benne, hogy olvasóink megértik, mit akar mondani.
Hogy tisztábban lássunk, hozzáteszem, ezt az előbbi, a DNA-s feljelentésről vagy nem feljelentésről szóló részhez írta kiegészítésnek a polgármester. Onnan aztán elmegy a fájdalmai irányába, öndicséretbe és újabb összeesküvéseket, kapcsolatokat sejtet, későbbre ígérvén részleteket.
A minisztérium megírta: idén mindennek vége
Bálint Antal levelet írt a minisztériumnak, melyben a beruházás pénzügyi részéről érdeklődik.
A minisztérium válaszának utolsó bekezdésében közli: a finanszírozási szerződés 2022 decemberéig van érvényben, addig a polgármesteri hivatal köteles átküldeni az átvételi jegyzőkönyvet. Amennyiben ez nem történik meg, a minisztérium mint finanszírozó visszakérheti a pénzt.
Állítsanak fel pofozógépet a hivatalba!
Mit akar a polgármesteri hivatal: a város most arra hajlik, mondja Gálfi, hogy ez minél hamarabb befejeződjön, s át legyen véve, de fontos, hogy az legális legyen. A legális megoldásokat elemzik, vannak remények, hogy az átvétel megoldható lesz a következő, relatív rövid időszakban. Látnak jogi lehetőségeket, de ezeket elemezni kell.
Mit akarnak a szejkeiek: üzemeljék egyszer már be azt a rendszert, ha már meg van építve!
Mit akar Puskás Katalin: Minden akta, dokumentáció a hivatalban megtalálható, csak be kellene mutatni mindet a szakembereknek és nem elrejteni a szakemberek elől. Az egész munkálat „post-execution” (ex-built) dokumentációval is rendelkezik. Vegyék elő! S vegyék át a munkát, ne tetézzék tovább a károkozást!
Mit akar a Macops: Szakemberekből összeállított bizottsággal vegyék át a munkálatot, mondja Bálint Antal. Tartsák be a szerződést, fizessék ki az elvégzett munkát! Állítsanak fel pofozógépet a hivatalba és gyakoroljanak önkritikát!
