Az E-Star szerint a korábbi, műszaki igazgatói funkciót is betöltő távhő-szakember állításai rosszhiszeműek, nem felelnek meg a valóságnak és tudatosan, célzottan, félreinformálják a nem-szakember cikkolvasót. Állításaira nem hoz fel semmilyen bizonyítékot, csak alaptalanul vádaskodik.
Válaszolt az E-Star (korábban SC RFV Centrul de Dezvoltare Regionala SRL, továbbiakban: RFV CDR) válasza az Átlátszó Erdély honlapján 2020.04.20-án megjelent, Somodi Zoltán jegyezte „Évi több millió lejjel számlázzák túl a gyergyói távhőt” – c. olvasói levelére. A szöveget az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.
Akár ez is tetszhet
I. Talán új információ a gyergyói távhő fogyasztó számára, hogy a távhő rendszer 2010-es korszerűsítését megelőzően (éppen Somodi úr idejében) a távhőt jelentősen, kb. 30%-kal túlszámlázták. Tették mindezt úgy, hogy a fogyasztók számára elosztott távhő díjat a hőközpontoknál mért hőmennyiség alapján számlázták ki. A hálózati veszteséget (amely hatalmas volt) így a lakossággal fizettették meg. Ezt azért tartjuk fontosnak elmondani, mert éppen egy olyan „távhő-szakember” vádaskodik túlszámlázással, akinek idejében valóban túlszámlázták a távhőt. 2009-re Gyergyószentmiklóson a távhőrendszer működésképtelenné vált. A felhalmozott adósságokat rendezni képtelen, a távhőrendszert üzemeltető GO SA-nál kikapcsolták a gázt, így a távhőrendszer, amely akkor gázzal működött, leállt. Sem melegvíz, sem fűtés nem volt.
[wp_ad_camp_1]
II. A korábbi, műszaki igazgatói funkciót is betöltő távhő-szakember állításai rosszhiszeműek, nem felelnek meg a valóságnak és tudatosan, célzottan, félreinformálják a nem-szakember cikkolvasót. Állításaira nem hoz fel semmilyen bizonyítékot, csak alaptalanul vádaskodik. Ezen meglátásunkat az alábbi pár kijelentésének elemzésével támasztjuk alá:
2.1 A volt műszaki igazgató azt állította, hogy „Végül a beruházást, mellőzve a törvényes előírásokat, a magyarországi tulajdonú SC RFV Centrul de Dezvoltare Regionala SRL (később és a továbbiakban E-STAR) nevű cégre bízták. Annak ellenére, hogy a beruházás értéke szerint országos licitet kellett volna meghirdetni, a meghívásos módszert választották úgy, hogy az RFV mellett még két olyan ismerős cég kapott meghívást, amelyeknek eszük ágában sem volt beruházást végezni.”. Ebből az állításából, természetesen, semmi sem igaz. A valóságban az önkormányzat a 717/2008 kormányhatározat szerinti nemzetközi licitet hirdetett. Ez ellenőrizhető hivatalos forrásokból, önkormányzati határozatokból, melyek rögzítették a licit feltételeit. Ilyen a 102/2010.06.03. számú önkormányzati határozat, amely a pályázatkiírásra vonatkozik és a 151/2010.09.08. számú önkormányzati határozat, amellyel a licitet megnyerő RFV CDR-vel aláírandó koncessziós szerződést hagyták jóvá. A teljes licit dokumentációt és a licit eredményét kötelező módon vizsgálta az állami szakhatóság (ANRSC), és csak azután engedte meg a szerződés aláírását.
2.2 „2009 nyarán az RFV hozzáfogott a beruházás megvalósításához, jóváhagyott terv és építkezési engedély nélkül! A munkálatok végzése közben derült ki, hogy a beruházó lényegesen eltér a tanács által jóváhagyott megvalósíthatósági tanulmánytól.”. A fenti állításokkal ellenétben 2009-ben a beruházást a Termoenergy SRL végezte a Város kérésére, amikor a szolgáltató még a Város tulajdonában lévő GO SA volt. Az RFV CDR csak 2010 végén vette át a szolgáltatást. Bár 2009-ben végzett beruházást a Város átvette, nem fizette ki, hanem belefoglalta a koncessziós pályázatba, valamint a koncessziós szerződésbe, hogy a koncessziós díjon felül, a 35.914.807 lejes beruházás teljes értékét az új szolgáltató fizesse ki, továbbá kötelezte az új szolgáltatót, hogy a korábbi GO SA által felhalmozott 2.612.313 lejes tartozás, illetve a GO SA által felvett és vissza nem fizetett 3.850.000 lejes bankkölcsönt is fizesse ki. Másfelől, a Termoenergy által végezett beruházást a DNA is ellenőrizte még 2013-ban is, és nem talált semmilyen törvénytelenséget.
2.3 A Somodi úr által a hivatkozott cikkben felvetett és nem bizonyított állítás szerint: „Az akkori polgármester, Mezei János privatizálni akarta a távfűtési szolgáltatást, ezért minden eszközzel be kellett bizonyítani, hogy a Közüzemek (hivatalos nevén: SC GO – Gospodarire Orăşenească SA) képtelen a szolgáltatás folytatására. A polgármester szerint egy olyan céget kell megbízni, amelyik finanszírozza a beruházás költségeit is.” Illetve „Az akkori szolgáltató, a Közüzemek kérte is az önkormányzattól a hőenergia árának csökkentését egy 2010. május 27-én keltezett átiratban, amely érdekes módon soha nem került a helyi tanács elé megvitatás végett!” – mennyire állja meg a helyét? Amennyiben a cikkíró véleménye szerint jól és gazdaságosan volt üzemeltetve városi távhőszolgáltatás 2010 decemberéig, akkor felerül a kérdés, hogy milyen okból nem tudta a jól és gazdaságosan működő GO SA a felhalmozott 6,4 millió lejes adósságot kifizetni.
Egy másik jogosan felmerülő kérdés, hogy az adósságban úszó, tehát saját árbevételéből nem megélő GO SA, milyen jogalapon kérvényezte 2010 májusában a távhőár csökkentést?
Tudtunkkal, a hatályos 66/2007 kormányrendelet 6. cikk, (4) bekezdése valamint 9. cikk (3) és (4) bekezdése értelmében, a szolgáltató a távhőárba bele kell foglalja az összes, távhőszolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos költségét. Amennyiben nem foglalta bele a GO SA az árba a bankkölcsön költségeit, a beszállítók felé felhalmozott tartozásokat és nem eszközölt beruházásokat, akkor miből tevődött össze az ár?
Továbbá, milyen mennyiséget számlázott ki a GO SA a lakosságnak, akinek még mérősítve sem volt a fogyasztása? A távhőtermelést vagy a távhőfogyasztást? Szerintünk nem mindegy.
Ezt szintén a 66/2007 ANRSC Rendelet 4. cikkelyének, i pontja szabályozza.
2.4 „Viszont az E-STAR miután átvette a szolgáltatást a Közüzemektől, 2011. februártól megemelte a lakossági árat 202,16 lej/Gcal-ról 229,15 lej/Gcal-ra, törvénytelenül. Az igaz, hogy az önkormányzattal megkötött szerződésben szerepel ez a lakossági ár, de ez még nem jogosítja a szolgáltatót az ár növelésére. Közszolgáltatásban igazolni kell a drágítás okát, szükség van a helyi tanács jóváhagyására, valamint a szakhatóság láttamozására.” A fenti idézet kapcsán az alábbi észrevételeink lennének:
2.4.1 A CDR nem növelte a lakossági számlázási árat, azt kizárólag a Város teheti meg, és ahhoz nem kell sem a szolgáltató kérése sem a beleegyezése.
2.4.2 A CDR kizárólag a termelési ár módosítását javasolhatta és javasolta, betartva úgy a koncessziós szerződés rendelkezéseit, mint a mindenkori hatályos távhőárat szabályozó törvénykezést.
2.4.3 A CDR minden ármódosítási kérelme kizárólag a termelési árra vonatkozik, és azt a szakhatóság, azaz ANRSC jóváhagyta.
2.4.4 A CDR árigényének jogszerűsége jogerős bírósági határozattal van igazolva.
2.4.5 A lakossági számlázási árat a 36/2006 kormányrendelet szabályozza, aminek 3. cikkelye értelmében a Város szabja meg a számlázási árat, annak függvényében, mennyi távhőtámogatást tud adni a lakosságnak.
2.4.6 A CDR által üzemeltetőként javasolt távhőárra, az ANRSC az alábbi előzetes jóváhagyásokat adta: Aviz ANRSC nr.1022643/07.03.2011 – 286,02 lej/Gcal+ÁFA, és Aviz ANRSC nr.227243/17.12.2014 – 307,63 lej/Gcal+ÁFA, majd ezek az árak önkormányzati határozattal való jóváhagyás után léptek hatályba.
2.4.7 Habár a cikkíró tisztában van azzal, hogy az önkormányzattal megkötött szerződésben szerepel a 229,15 lej/Gcal lakossági ár, mégis azt állítja, hogy ez az ár törvénytelen! Koncessziós szerződés 15. cikkelye szerint, a lakossági számlázási ár 184,80 lej/Gcal+ÁFA-ban (Az ÁFA 24 % volt akkor, így a 184,80 lej/Gcal x 24% ÁFA = 229,15 lej/Gcal) volt rögzítve 36 hónapig. A koncessziós szerződést pedig jóváhagyta a helyi tanács, a 151/2010.09.08. számú önkormányzati határozattal.
[irp posts=”29018″ name=”Hidegzuhany Gyergyóban: nagyon drágán fizetik meg az olcsó távfűtést”]
5. „De vissza a szerződéshez: ebben a szolgáltató kötelezi magát, hogy 36 hónapig nem emeli a hőenergia árát. Ezt az ígéretét már 2011-ben megszegte, amikor a 157/10.10.2011 számú tanácshatározattal a hőenergia átlagárát megemelte 296,17 lej/Gcal-ról 354,66 lej/Gcal-ra! Ez volt az egyik legsúlyosabb törvényszegés, mert az E-STAR ahelyett, hogy újraszámolta volna a hőenergia árát, felduzzasztotta a régi árat, meghamisítva a költségelemek értékeit.” Illetve: „Tehát a hőenergia árát újra kell számolni a megváltozott működési feltételek szerint. Az E-STAR tulajdonképpen okirathamisítást követett el.”
A fenti állítás kapcsán az alábbi észrevételeink lennének:
5.1 Nem érthető számunkra, hogy valaki hogy tarthatja magát távhő-szakembernek, és hogy tölthetett be akár műszaki igazgatói funkciót egy távhő cégben, illetve ha mégis szaktekintély, akkor miért ilyen elfogult és miért állít valótlanságot, amikor ismerve a hatályos jogszabályokat, azt hirdeti a szakértelemmel nem rendelkező személyeknek, hogy egy szolgáltató szerződésszegést követett el azáltal, hogy megemelte a távhő árat, amikor tudja, hogy az üzemeltető nem növelhet árat, azt csak javasolhatja, engedélyeztetheti a szakhatósággal és az önkormányzat hagyja jóvá. Tudható, hogy a távhő szakember ismeri az árképzés szabályait, hiszen a cikkben már korábban utalt erre, és mégis, ismerve a körülményeket, tudatosan csúsztat. Felmerül a gyanú, hogy a hangoztatott lakossági érdekek védelme helyett politikai indíttatás áll a vádaskodás mögött.
5.2 A tisztázás érdekében kimondjuk/leírjuk:
5.2.1 a CDR nem hagyott jóvá egyetlen önkormányzati határozatot sem – nem is tehette,
5.2.2 a CDR nem szegte meg semmilyen formában a koncessziós szerződést – erre jogerős bírósági határozat is van a Várossal folyó kártérítési peren belül.
5.2.3 a CDR nem duzzasztott árat és nem hamisított költségelemet, és nem hamisított okiratot. A CDR mindenkori árjavaslata hosszas ANRSC elemzés után került jóváhagyásra a szakhatóság által és utána lett jóváhagyva az önkormányzat által. A tisztelt szakértő-cikkíró ezért a hamis vádaskodásért a törvény előtt kell feleljen.
5.2.4 a 36 hónapra jegelt távhőár nem a termelési árra, hanem a lakossági számlázási árra vonatkozik, amelynek módosításáért a Város felel és nem a mindenkori szolgáltató.
[wp_ad_camp_2]
6. „Egyértelmű, hogy az E-STAR által 2015 márciusában kért áremelés (391 lej/Gcal) megalapozatlan volt, de véleményem szerint nem is ezért hagyta itt a szolgáltatást, hanem azért, mert a három, fahulladékkal működő kazánt a szakszerűtlen működtetés miatt teljesen tönkretették.” A fenti állítás ismét hozzá nem értésről vagy tudatos félretájékoztatásról tanúskodik.
Tények: A jelen helyzetben létezik egy jogerős bírósági ítélet, aminek értelmében megállapításra került, hogy a Társaságunk ármódosítási kérelme jogszerű volt (ezt az ANRSC a kártérítési peren belül is igazolta) és az arra kiadott pozitív ANRSC elbírálás következtében megtagadott önkormányzati határozat okán, jogszerűen mondta fel társaságunk a koncessziós szerződést. Ez volt a kizárólagos indok, és nem a hivatkozott három fáskazán állítólagos tönkretétele.
…………………………………………………………………………………………………..
A cikkíró további állításainak részletes elemzése:
1. „Épített egy hőközpontot két fahulladékkal működő kazánnal, amelyre, amellett hogy nem volt szükség, engedélye sem volt. Viszont nem számolt fel egy régi hőközpontot, ezáltal lényegesen növelte a beruházás költségeit. Nagyon sok szakmai hibát követtek el a beruházás kivitelezése közben, például a távhővezetékek lefektetésénél (amelyek értéke a beruházás reális értékének kb. 50%-a) az összeillesztéseknél az utószigeteléseket nem előírás szerint végezték. A hiba abban állt, hogy az előre szigetelt csövek végei csupaszok, hogy az összehegesztésnél ne sérüljön a szigetelés. Hegesztés előtt az egyik cső végére felhúznak egy karmantyút, amely megvédi az utószigetelést, főleg a beázástól. Ezt a karmantyút sok helyen elfelejtették felhúzni, így csak úgy tudták rátenni a csövekre, ha hosszában elvágták. Minden ilyen hiba beázási veszélyt jelent. A gyártó cég, a nagyváradi ISOPLUS, minden előre szigetelt csőre és idomra 30 év garanciát vállal, ha a csöveket az általuk megszabott feltételek szerint szerelik. Az utószigetelések nagy részét az ISOPLUS alkalmazottai végezték, viszont a hibás összeillesztéseknél ezt megtagadták, újból el kellett volna vágni a hegesztéseket. A távhővezetékeknél nem építették ki ezek hibajelző rendszerét, így az esetleges meghibásodást nagyon nehéz lesz megtalálni. Ezért a két hibáért a gyártó cég megvonja a 30 évre szóló jótállást. Ezért ki fizet kártérítést?!” Illetve „Szintén törvénytelen a beruházás értéke is: 36 millió lej (7,2 millió euró), mert törvényes jóváhagyás csak 15,2 millió lejre (4,2 millió euróra) van. A különbséget egyrészt az új hőközpont, másrészt a pazarló beruházás adja. Az egyik, pazarlást igazoló tény, hogy a dánok által épített hőközpont infrastrukturával együtt is 1 millió dollárba került, míg az RFV 3 millió euró körüli értékre taksálta az új hőközpontot.”
A fenti állításokkal ellenétben egyfelől, a dán kazán kapacitása nem volt elégséges a hőigény teljesítésére, ezért volt szükség a további két kazánnal működő hőközpont kiépítésére, másfelől, az sem felel meg a valóságnak, hogy a csövek illesztésénél és az idomoknál nem lett szigetelve a vezeték. Megjegyezzük, hogy ellenben amíg a cikkíró műszaki igazgatói funkciót töltött be a korábbi szolgáltatónál, a hálózat jelentős veszteséggel működött, számottevő melegvíz folyt el a földbe.
2. „Ugyancsak törvénytelen az a megállapodás is, hogy az önkormányzathoz tartozó intézményeknek sokkal olcsóbban (135 lej/Gcal) számlázzák a hőenergiát. A 325/2006 Hőenergia Törvény 40/8 pontja alapján egy településen belül csak egy hőenergia ár létezhet, amely minden fogyasztóra érvényes, árkedvezményben csak a lakosság részesülhet.”
A fentiek kapcsán, megjegyeznénk, hogy Társaságunk licitrésztvevőként nem szólhatott bele sem a pályázati dokumentációba, sem ezen, előre megfogalmazott szerződéses feltételbe. A jogszabályoknak és a szerződéses követelményeknek is megfelelve, 36 hónapon keresztül, teljes értékkel számláztuk az intézmények fogyasztását, és a koncessziós szerződésbeli előírások szerinti kereskedelmi kedvezményben részesítettük a fogyasztói szerződéssel rendelkező intézményeket. Ugyanakkor, a szerződésben rögzített 36 hónapos, intézményi árra vonatkozó megkötés lejárta után kedvezmény biztosítása nélkül, teljes áron számlázott tovább. Álláspontunk szerint így mindenféleképpen eleget tettünk úgy a jogszabályi-, mint a szerződéses kötelezettségeinknek.
[wp_ad_camp_3]
3. „Ha valakinek csak minimális ismerete is van az elvégzett modernizálási munkálatokról, rögtön láthatja, hogy a hőenergia új árával valami nincs rendben. A hőenergia ára ugyanis különböző költségelemekből tevődik össze, ezeket a szakhatóság (ANRSC) egy tipizált űrlapon tüntette fel, amelyet minden hőenergia-szolgáltató ki kell töltsön, természetesen mellékelve az igazoló számításokat is. Egy teljesen felújított és modernizált rendszernél majdnem minden költségelem értéke csökken (ezért végzik a modernizálásokat, egy olyan beruházásnak nincs értelme, ahol a hőenergia ára modernizálás után nagyobb, mint azelőtt).”
Ezt az állítást a helyén kell kezelni, mivel ezt egy olyan személy írta le, aki szerint egy beruházást nem végző-, nyersanyag-beszállítóit nem fizető-, bankkölcsönt felvevő és nem megtérítő szolgáltató jó és gazdaságos, sőt még a távhőár-csökkentést is jogosan kéri.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a beruházás következtében, mérősítés megjelenésekor élesen el kell határolni egymástól a termelt hőt és a szolgáltatott hőt. Hogy tisztázzuk: a CDR nem a termelt hőt számlázta ki, hanem a szolgáltatott hőt, ami kiment a fogyasztó moduljáig. Aki jogszerűen akar eljárni, minden költségét feltünteti az árösszetételben, így rögtön más lesz az árösszetétel és az érték, mindamellett, hogy a korábbi szolgáltatónál jóval kevesebb alkalmazottal és jóval hatékonyabban üzemelteti a szolgáltatást.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a korábbi szolgáltató nem tette be az árba a bankkölcsön díját, a beszállított nyersanyagok, illetve a szükséges szolgáltatások teljes árát és a teljes bérköltséget, ugyanakkor, tudtunkkal nem volt sem többmilliós koncessziós díja, sem a Várostól megrendelt és ki nem fizetett 36 milliós beruházási költsége, a saját beruházásain felül.
4. A cikkíró által a további 15 mondatban kifejtett árösszetételre vonatkozó megállapításai szintén nem felelnek meg a valóságnak. Így, többek között felülbírálja az állami szakhatóság által kiállított távhőárra vonatkozó elbírálásokat, amelyek már jogi úton is bizonyítást nyertek, majd kioktatja a tisztelt olvasót, hogy a szakhatóság úgyis csak láttamozza az árösszetételt – bár a jogszabály nem ezt igazolja. Tehát, egy olyan műszaki szakember, akinek szakmai meglátását a saját szakmáján belül tények cáfolják, most már egy olyan szakágra téved, amiben nem jártas, állítást formálva a jogerős bírósági döntés és az állami szakhatóság szakértelmével szemben. Elismerjük, hogy bárkinek jogában áll véleményt nyilvánítani, de csakis a jogszabályokat betartva, és nem dilettánsként az újságban, hamis vádakkal és bizonyíték nélkül meggyanúsítva egy bírósági határozatokkal igazolt társaságot.
5. „Egyértelmű, hogy az E-STAR által 2015 márciusában kért áremelés (391 lej/Gcal) megalapozatlan volt, de véleményem szerint nem is ezért hagyta itt a szolgáltatást, hanem azért, mert a három, fahulladékkal működő kazánt a szakszerűtlen működtetés miatt teljesen tönkretették. Ugyanis a fahulladékkal működő kazánok füstcsöveit elég gyakran kell tisztítani. Ez elég időigényes munka, mert a kazánt le kell állítani, és meg kell várni, hogy kihűljön. Helyette egy másik (földgázzal működő) kazánt kell beindítani. Hogy minél kevesebb földgázt használjanak, nem tisztították idejében a fahulladékkal működő kazánokat, így mindhárom kazánnak a csövei túlhevültek és tönkrementek, a kazánok pedig használhatatlanná váltak. A kazánok javítása viszont nagyon sokba került volna, így az áremelés megtagadása jó indok volt az „angolos lelépésre”. Ilyen túlzott hőenergia árral a hivatalosan jóváhagyott beruházás költségei már megtérültek, viszont egy pazarló, sok szakmai hibával végzett beruházást nem a fogyasztókkal kellene megfizettetni.”
A fenti állítás ismét hozzá nem értésről vagy tudatos félretájékoztatásról tanúskodik.
Tények: A jelen helyzetben létezik egy jogerős bírósági ítélet, aminek értelmében megállapításra került, hogy a Társaságunk ármódosítási kérelme jogszerű volt (ezt az ANRSC a kártérítési peren belül is igazolta) és az arra kiadott pozitív ANRSC elbírálás következtében megtagadott önkormányzati határozat okán, jogszerűen mondta fel társaságunk a koncessziós szerződést. Ez volt a kizárólagos indok, és nem a hivatkozott három fáskazán állítólagos tönkretétele.
Ugyancsak hamis feltevés, hogy megtérültek volna a jóváhagyott beruházás költségei, hiszen Társaságunk a koncessziós díj kifizetésén felül, mint már említettük, a korábbi szolgáltató adósságait és a 2009-ben elvégzett beruházás összértékét is ki kellett fizetnie, ezen költségelemek jogszabály szerint kell szerepeljenek az árban.
Amikor jogerős bírói ítélet igazolja az alábbiakat:
- a Város által elkövetett szerződésszegés következtében a koncessziós szerződés felbontásra került,
- 2014 decemberében ANRSC által pozitívan elbírált ármódosítás önkormányzati határozattal való jóváhagyásának megtagadása nem az első önkormányzati szerződésszegés, korábban, 2011-ben jóváhagyott termelési távhőár kapcsán, 2011. február-szeptember közti időszakra megállapított a lakossági távhőtámogatást, kifizetésére csak 2016-ban került sor.
Akkor, hogy állja meg a helyét a tisztelt cikkíró állítása, mely szerint a befektetett költségek megtérültek?
6. „Még két téves állítást szeretnék tisztázni: (…) A másik tévhit az a bizonyos amortizációs költségelem (évente több mint 1,2 millió lej) nem a beruházás megtérülését szolgálja, mint ahogy az E-STAR állította, hanem az alapeszközök elévülési értékét fedezi. Ezt a költségelemet úgy számítják ki, hogy a különböző alapeszközök beszerzési értékét elosztják a gyártó által meghatározott működési évekkel (például szivattyúk esetében 5-10 év, hőcserélőknél 10-15 év, kazánoknál 25-30 év, stb.). Ez a költségelem biztosítja az anyagi alapot, hogy mire egy alapeszköznek lejár a működési ideje, újat lehessen vásárolni. Mivel az E-STAR 4-5 év szolgáltatás alatt nem kellett cseréljen egy alapeszközt sem, az addig begyűjtött összeget át kellett volna adja az önkormányzatnak.”
Az amortizációs költségelem kapcsán tett állításokra a következőket szeretnénk megosztani: az amortizáció a pénzügyi törvénykönyv szerint a beruházási költségek megtérülését jelentik, ezt a 2015 előtt hatályos pénzügyi törvénykönyv 24. cikkelye-, míg a 2015-től hatályos pénzügyi törvénykönyv 28. cikkelye és az utána következő cikkelyek szabályozzák.
A jogszabály értelmében az amortizáció úgy kerül kiszámításra, hogy az eszköz beszerzési értéke elosztásra kerül a „CATALOGUL PRIVIND CLASIFICAREA ȘI DURATELE NORMALE DE FUNCȚIONARE A MIJLOACELOR FIXE”-ban meghatározott működési évekkel. Véleményünk szerint, a cikkíró nincs ismeretében az alábbiaknak:
- a Társaságunk által a koncessziós szerződés időtartama alatt végzett beruházási munkálatoknak, és azok összegének,
- a koncessziós szerződés értelmében korábban elvégzett és kifizetésre vállalt beruházási munkálatoknak, és azok összegének,
- a koncessziós szerződés rendelkezéseinek,
- a hatályos jogszabályok rendelkezéseinek,
így az általa feltételezett helyzet sem felel meg a valóságnak.
VI. Végezetül, megjegyeznénk, hogy nincs semmi új a nap alatt, hiszen a tisztelt Somodi Zoltán úrnak nem ez az első hamis vádaskodása társaságunk ellen. Korábban, a Gyergyószentmiklósi Hírmondó 2011. májusi számában megjelentetett (és számos más médium által is átvett) „Hamisított hőenergiaár?” című elmélkedésével is már sokadik alkalommal támadta Társaságunkat. Ott is ugyanezeket, a távhőárra vonatkozó téves elméleteit osztotta meg a tisztelt olvasókkal, hamisítással vádolva meg Társaságunkat és olyan állításokra hivatkozott, amelyet Társaságunk vezetősége soha nem állított – úgy látszik, a tisztelt úr tízévenként szereti felemlegetni korábbi téves állításait, hátha közben igaznak minősülnek. Az ő esetében mindez nem jött be, hiszen mit korábban mi is csak józan észre és jogszabályra hivatkozva cáfoltuk állításait, most már bírói határozatokkal is alátámaszthatjuk saját álláspontunkat.
Nyitókép: Kazánház Gyergyószentmiklóson. Fotó: Hargita Népe
