A gyergyói távfűtést jól ismerő szakember olvasói levélben magyarázza el, hány sebből vérzik ez a közszolgáltatás.

A gyergyószentmiklósi távfűtésről szóló anyagunk kiegészítéseként olvasói levéllel jelentkezett Somodi Zoltán nyugalmazott épületgépész, a gyergyószentmiklósi közüzemek volt műszaki igazgatója. A szakember elmagyarázza:

  • miért váltak problémássá a város fűtési rendszerének korszerűsítési munkálatai;
  • hogyan számlázott túl az E-Star;
  • miért volt annyira sürgős a magyarországi cégnek a szerződésbontás kikényszerítése.

A levelet teljes terjedelmében, minimális szerkesztéssel közöljük. Az alcímeket, kiemeléseket a szerkesztőségünk adta.

Gyergyói távhő-vita: a korábbi szolgáltató válaszol a vádakra - Átlátszó Erdély

Az E-Star szerint a korábbi, műszaki igazgatói funkciót is betöltő távhő-szakember állításai rosszhiszeműek, nem felelnek meg a valóságnak és tudatosan, célzottan, félreinformálják a nem-szakember cikkolvasót. Állításaira nem hoz fel semmilyen bizonyítékot, csak alaptalanul vádaskodik.

Olvastam a cikküket a gyergyószentmiklósi távfűtés problémájáról. Mivel szakember vagyok, és a gyergyószentmiklósi távfűtés történetét is ismerem, kötelességemnek tartom, hogy bizonyos dolgokat, melyeket egy kívülálló nem ismerhet, a tudomásukra hozzak.

Nem lepett meg, hogy a város elvesztette a pert a volt hőenergia-szolgáltatóval (E-STAR) szemben, mert nem első eset, hogy az önkormányzat érdekeit képviselő jogászok műszakilag nincsenek felkészítve.

Az viszont igen, hogy a volt szolgáltató még kártérítést is követel. Ha itt valaki jogosult kártérítésre, az a gyergyói fogyasztó, akit nagyon csúnyán átvertek ezzel a beruházással.

Hogy érthető legyen mindenki számára, hogy mi is történt, vissza kell menjünk időben 2004-ig. Ebben az évben megjelent egy kormányhatározat, miszerint az állam fokozatosan megvonja a távfűtésért biztosított ártámogatást a lakosságtól, de ezeket az összegeket visszakaphatják az önkormányzatok,

ha a távfűtési rendszer modernizálására használják. 

Ezért minden távfűtéssel rendelkező település el kellett készítsen egy rövid- és hosszútávú fűtési stratégiát, melyet el kellett fogadjon a helyi tanács is, majd ennek alapján lehetett megrendelni a beruházáshoz szükséges megvalósíthatósági tanulmányt.

Természetesen ezt is jóvá kellett hagyja a tanács. Ezt a stratégiát csak akkor lehet módosítani, ha időközben születik egy jobb műszaki megoldás, amely még olcsóbb hőenergiát és beruházást eredményez. Erre egy újabb fűtési stratégia és megvalósíthatósági terv szükséges a tanács jóváhagyásával. Gyergyószentmiklóson

a fűtési stratégia elkészítése aránylag egyszerű volt,

mert 2003-ban Dánia kormánya egy nemzetközi környezetvédelmi egyezmény alapján a Forradalom negyedben egy teljesen új, modern fűtési rendszert valósított meg egy fahulladékkal működő hőközponttal együtt.

Ezt a rendszert kellett kiépíteni a város másik két negyedében is (Virág és Bucsin), majd ezeket összekötni a Forradalom negyeddel, hogy a fahulladékkal működő kazán nagy kapacitását és (a földgázhoz viszonyítva) olcsóbb hőenergiáját minél jobban ki lehessen használni.

Ezeket a munkálatokat tartalmazta a megvalósíthatósági tanulmány, amelyet az akkori önkormányzat sajnos csak 2008-ban rendelt meg, így csak kb. 5,4 millió lejre tudtak különböző – a beruházáshoz szükséges  – berendezéseket vásárolni 2008 végén.

2009-ben az újonnan választott önkormányzat a 35/25.02.2009 számú határozattal elfogadta a város fűtési stratégiáját és a megvalósíthatósági tanulmányt, amely értéke 4,2 millió euró, azaz 15,2 millió lej volt.

Ez után kezdődött a bonyodalmak és a törvénytelenségek sorozata.

Az akkori polgármester, Mezei János privatizálni akarta a távfűtési szolgáltatást, ezért minden eszközzel be kellett bizonyítani, hogy a Közüzemek (hivatalos nevén: SC GO  – Gospodarire Orăşenească SA) képtelen a szolgáltatás folytatására. A polgármester szerint egy olyan céget kell megbízni, amelyik finanszírozza a beruházás költségeit is.

Annak ellenére, hogy már 2009-ben is létezett több pályázati lehetőség is kormány- vagy uniós, vissza nem térítendő alapokra, ráadásul a szükséges önrész is biztosítva volt  (az előző önkormányzat által megvásárolt berendezések értéke), a polgármester egyre csak azt hangoztatta, hogy

a távfűtési rendszer felújítása csak privatizálással oldható meg. 

Arról azonban mélyen hallgatott, hogy ebben az esetben a beruházás összes költsége (banki kamattal együtt) a fogyasztókat terheli. Az önkormányzat a mai napig sem közölte ezt a tényt a fogyasztókkal. Nem hiszem, hogy hőenergia-szolgáltatásban ilyen nagy értékű beruházást végeztek volna Romániában a fogyasztók pénzéből.

Végül a beruházást, mellőzve a törvényes előírásokat, a magyarországi tulajdonú SC RFV Centrul de Dezvoltare Regionala SRL (később és a továbbiakban E-STAR) nevű cégre bízták. Annak ellenére, hogy a  beruházás értéke szerint országos licitet kellett volna meghirdetni, a meghívásos módszert választották úgy, hogy az RFV mellett még két olyan ismerős cég kapott meghívást, amelyeknek eszük ágában sem volt beruházást végezni.

2009 nyarán az RFV hozzáfogott a beruházás megvalósításához, jóváhagyott terv és építkezési engedély nélkül! A munkálatok végzése közben derült ki, hogy a beruházó

lényegesen eltér a tanács által jóváhagyott megvalósíthatósági tanulmánytól. 

Épített egy hőközpontot két fahulladékkal működő kazánnal, amelyre, amellett hogy nem volt szükség, engedélye sem volt. Viszont nem számolt fel egy régi hőközpontot, ezáltal lényegesen növelte a beruházás költségeit.

Nagyon sok szakmai hibát követtek el a beruházás kivitelezése közben, például a távhővezetékek lefektetésénél (amelyek értéke a beruházás reális értékének kb. 50%-a) az összeillesztéseknél az utószigeteléseket nem előírás szerint végezték.

A hiba abban állt, hogy az előre szigetelt csövek végei csupaszok, hogy az összehegesztésnél ne sérüljön a szigetelés. Hegesztés előtt az egyik cső végére felhúznak egy karmantyút, amely megvédi az utószigetelést, főleg a beázástól. Ezt a karmantyút sok helyen elfelejtették felhúzni, így csak úgy tudták rátenni a csövekre, ha hosszában elvágták.

Minden ilyen hiba beázási veszélyt jelent.

A gyártó cég, a nagyváradi ISOPLUS, minden előre szigetelt csőre és idomra 30 év garanciát vállal, ha a csöveket az általuk megszabott feltételek szerint szerelik. Az utószigetelések nagy részét az ISOPLUS alkalmazottai végezték, viszont a hibás összeillesztéseknél ezt megtagadták, újból el kellett volna vágni a hegesztéseket.

A távhővezetékeknél nem építették ki ezek hibajelző rendszerét, így az esetleges meghibásodást nagyon nehéz lesz megtalálni. Ezért a két hibáért a gyártó cég megvonja a 30 évre szóló jótállást. Ezért ki fizet kártérítést?!

2010-ben, miután befejezték a távhővezetékek lefektetését és a lakónegyedek összekapcsolását, lényegesen csökkent a hőenergia előállítási ára. Egyrészt az addigi víz- és hőveszteségek felszámolása, másrészt az olcsóbb üzemanyag (fahulladék) sokkal nagyobb arányban való felhasználása miatt.

Az akkori szolgáltató, a Közüzemek kérte is az önkormányzattól a hőenergia árának csökkentését egy 2010. május 27-én keltezett átiratban, amely érdekes módon

soha nem került a helyi tanács elé megvitatás végett!

Viszont az E-STAR miután átvette a szolgáltatást a Közüzemektől, 2011 februártól megemelte a lakossági árat 202,16 lej/Gcal-ról 229,15 lej/Gcal-ra, törvénytelenül. Az igaz, hogy az önkormányzattal megkötött szerződésben szerepel ez a lakossági ár, de ez még nem jogosítja a szolgáltatót az ár növelésére.

Közszolgáltatásban igazolni kell a drágítás okát, szükség van  a helyi tanács jóváhagyására, valamint a szakhatóság láttamozására.

Ugyancsak törvénytelen az a megállapodás is, hogy az önkormányzathoz tartozó intézményeknek sokkal olcsóbban (135 lej/Gcal) számlázzák a hőenergiát.

A 325/2006 Hőenergia Törvény 40/8 pontja alapján egy településen belül csak egy hőenergia ár létezhet, amely minden fogyasztóra érvényes, árkedvezményben csak a lakosság részesülhet.

Szintén törvénytelen a beruházás értéke is: 36 millió lej (7,2 millió euró), mert törvényes  jóváhagyás csak 15,2 millió lejre (4,2 millió euróra) van. A különbséget egyrészt az új hőközpont,

másrészt a pazarló beruházás adja. 

Az egyik, pazarlást igazoló tény, hogy a dánok által épített hőközpont infrastrukturával együtt is 1 millió dollárba került, míg az RFV 3 millió euró körüli értékre taksálta az új hőközpontot.

De vissza a szerződéshez: ebben a szolgáltató kötelezi magát, hogy 36 hónapig nem emeli a hőenergia árát. Ezt az ígéretét már 2011-ben megszegte, amikor a 157/10.10.2011 számú  tanácshatározattal a hőenergia átlagárát megemelte 296,17 lej/Gcal-ról 354,66 lej/Gcal-ra!

Ez volt az egyik legsúlyosabb törvényszegés, mert az E-STAR ahelyett, hogy újraszámolta volna a hőenergia árát, felduzzasztotta a régi árat, meghamisítva a költségelemek értékeit.

Ha valakinek csak minimális ismerete is van az elvégzett modernizálási munkálatokról, rögtön láthatja, hogy a hőenergia új árával valami nincs rendben.

A hőenergia ára ugyanis különböző költségelemekből tevődik össze, ezeket a szakhatóság (ANRSC) egy tipizált űrlapon tüntette fel, amelyet minden hőenergia-szolgáltató ki kell töltsön, természetesen mellékelve az igazoló számításokat is. Egy teljesen felújított és modernizált rendszernél

majdnem minden költségelem értéke csökken

(ezért végzik a modernizálásokat, egy olyan beruházásnak nincs értelme, ahol a hőenergia ára modernizálás után nagyobb, mint azelőtt).

Tehát a hőenergia árát újra kell számolni a megváltozott működési feltételek szerint. Az E-STAR tulajdonképpen okirathamisítást követett el.

Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a lakónegyedek összekapcsolásával a fahulladékkal előállított hőenergia mennyisége az addigi 15-20%-ról megnövekedett 80-85%-ra, a földgázból előállítotté pedig lecsökkent 80-85%-ról 15-20%-ra, akkor az addigi átlagár (296,17 lej/Gcal) 191,2 lej/Gcal-ra változott.

Ez az összeg tovább csökken kb. 150-170 lej/Gcal-ra, ha figyelembe vesszük a beruházási munkálatoknak köszönhető

megnövekedett hatásfokot a távfűtési rendszerben. 

Természetesen ehhez még hozzá kell adni a beruházási költségelem értékét is, amely az említett árszámításból hiányzik, annak ellenére, hogy 2009-ben a helyi Kisújság egyik szeptemberi számában az E-Star megjelentetett egy tájékoztató cikket, amelyben többek között megemlíti, hogy az új távfűtési rendszer a városnak szükséges hőenergiát 85%-ban fahulladékból és 15%-ban földgázból fogja előállítani.

Ugyanebből a cikkből kiderül, hogy a hőenergia ára 220 lej/Gcal lesz, amelyből a beruházás megtérülésére szolgáló költségelem értéke 130 lej/Gcal.

Tehát egyértelmű, hogy a 2011-ben a tanács által jóváhagyott és (nagy meglepetésre) a szakhatóság által is láttamozott 354,66 lej/Gcal hőenergia árába el van rejtve (ráadásul jó bőven) a beruházás költségének megtérülésére szánt összeg is.

Ez azért is furcsa, mert úgy a 325/2006-os Hőenergia Törvény, mint a 66/2007 szakhatósági rendelet részletesen szabályozza az eljárást, ha a beruházás megtérülésének költségeleme  bele van foglalva a hőenergia árába: előzőleg szükség van a helyi tanács jóváhagyására, amelynek tartalmaznia kell a beruházás összegét, a megtérülés idejét és a költségelem értékét (lej/Gcal).

A beruházási költségelemet egy külön rubrikában kell feltüntetni a hőenergia-számítás tipizált űrlapjában. A szolgáltató a beruházásra befolyt összegekről külön nyilvántartást kell vezessen.

A fogyasztónak joga van tudni, hogy mennyit fizet a hőenergiáért és mennyit a beruházás megtérüléséért.

Amint már említettem, a hőenergia árszámítási űrlapjában a beruházási költségelem rubrikája üres. Vajon miért? A válasz egyszerű: azért, hogy

ne lehessen követni a beruházásra befolyt összegeket. 

Voltak tanácsosok, akik szóvá tették ezt a törvénytelenséget, a válasz az önkormányzat részéről az volt, hogy: a szakhatóság „jóváhagyta az árat”. Azonban a szakhatóság 2006-tól csak láttamozza a közszolgáltatási árakat, a helyi tanácsokat hatalmazza fel az árak jóváhagyására.

Ettől függetlenül egy szakhatósági alkalmazott, aki nap mint nap árakkal foglalkozik, rögtön észre kellett volna vegye, hogy a gyergyói hőenergia árával probléma van, de úgy látszik, hogy az illető szakembernek valamitől elhomályosult a látása.

Ennek ellenére azért megközelítőleg ki lehet számítani a beruházási költségelem nagyságát, természetesen a törvény által is engedélyezett adatokat véve alapul: a beruházás törvényes értéke 15,2 millió lej, amelyből le kell vonni az önkormányzat által vásárolt berendezések árát (5,4 millió lej), a beruházás megtérülésének ideje 25 év (az önkormányzattal kötött szerződés alapján), az évi eladott hőenergia mennyisége: 37800 Gcal (az E-STAR által készített árszámítási űrlap szerint).

A beruházási költségelem értéke: 10-11 lej/Gcal, amelyre még rá kell számolni az esetleges banki hitel kamatát és az infláció rátáját, de 2011-ben még így is 200 lej/Gcal körül kellett volna legyen a hőenergia ára (nem 355 lej/Gcal), amelyet majdnem minden fogyasztó ki tudott volna fizetni, és

a szolgáltató is megkapta volna a pénzét. 

Egyértelmű, hogy az E-STAR által 2015 márciusában kért áremelés (391 lej/Gcal) megalapozatlan volt, de véleményem szerint nem is ezért hagyta itt a szolgáltatást, hanem azért, mert a három, fahulladékkal működő kazánt a szakszerűtlen működtetés miatt teljesen tönkretették.

Ugyanis a fahulladékkal működő kazánok füstcsöveit elég gyakran kell tisztítani. Ez elég időigényes munka, mert a kazánt le kell állítani, és meg kell várni, hogy kihűljön. Helyette egy másik (földgázzal működő) kazánt kell beindítani.

Hogy minél kevesebb földgázt használjanak, nem tisztították idejében a fahulladékkal működő kazánokat, így mindhárom kazánnak a csövei túlhevültek és tönkrementek, a kazánok pedig használhatatlanná váltak.

A kazánok javítása viszont nagyon sokba került volna, így az áremelés megtagadása jó indok volt az „angolos lelépésre”.

Ilyen túlzott hőenergia árral a hivatalosan jóváhagyott beruházás költségei már megtérültek, viszont egy pazarló, sok szakmai hibával végzett beruházást nem a fogyasztókkal kellene megfizettetni.

Még két téves állítást szeretnék tisztázni:

- Mezei János polgármester azzal próbálta nyugtatni a lakosságot, hogy a szolgáltató 320 ezer lejt fizet évente a városnak a bérelt területekért, és hogy ez milyen jó a városnak. Sajnos ezt az „ajándékot” is a fogyasztó fizeti (a mai napig is), mert ez az összeg benne van a hőenergia árában, a szolgáltató csak összegyűjti és átadja a városnak. Viszont törvény szerint beruházás esetén ezeket az összegeket a beruházás költségeinek törlesztésére kell fordítani, így mivel a beruházást az E-STAR finanszírozta, ez az összeg őt illeti meg.

- A másik tévhit az a bizonyos amortizációs költségelem (évente több mint 1,2 millió lej) nem a beruházás megtérülését szolgálja, mint ahogy az E-STAR állította, hanem az alapeszközök elévülési értékét fedezi. Ezt a költségelemet úgy számítják ki, hogy a különböző alapeszközök beszerzési értékét elosztják a gyártó által meghatározott működési évekkel (például szivattyúk esetében 5-10 év, hőcserélőknél 10-15 év, kazánoknál 25-30 év, stb.). Ez a költségelem biztosítja az anyagi alapot, hogy mire egy alapeszköznek lejár a működési ideje, újat lehessen vásárolni. Mivel az E-STAR 4-5 év szolgáltatás alatt nem kellett cseréljen egy alapeszközt sem, az addig begyűjtött összeget át kellett volna adja az önkormányzatnak.

A hőenergia ára sajnos a mai napig sincs tisztázva, mert az új szolgáltató ellenőrzés nélkül átvette a hőenergia árát az E-STAR-tól. Így már a

tizedik éve, hogy a fogyasztóknak túlszámlázzák a hőenergiát.

Hőenergia-árszámításban jártas szakember meg tudja határozni pontosan, évekre visszamenőleg is, hogy a szolgáltató a hőenergia árán felül milyen összegeket szerzett az évek folyamán.

A kérdés az, ami még eddig nem merült fel, hogy azt az évi több millió lejt, amit jogtalanul számláztak, ki és mikor téríti meg a fogyasztóknak?

Somodi Zoltán ny. épületgépész 1991-től 2005-ig dolgozott a gyergyószentmiklósi közüzemeknél, kezdetben osztályvezetői beosztásban (távfűtés, ivóvíz, szennyvíz, hulladékgazdálkodás), 1996-tól 2005-ig (nyudíjba menteléig) műszaki igazgatóként.

Nyitókép: a Szegedi Távfűtő Kft. fűtőműve. Szerző: László Zoltán/napfenyiroda.hu

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért