Ételt szinte naponta veszünk. Könnyen keletkezhet az a benyomásunk, hogy mindig piaci alapon költünk: abból, amit megkívánunk, megvesszük azt, amit meg tudunk engedni magunknak. A megvett étel árából az állam leveszi az áfát, ebből közpénz lesz, amivel fedezi az állami kiadások egy részét. De a közpénz nem csak így jelenik meg a zöldségpiacon.
A legtöbb helyen a piacokat a polgármesteri hivatalok vagy a nekik alárendelt közterületfenntartó vállalatok működtetik. Vagyis a termelők és kofák közvetlenül vagy közvetve befizetnek az önkormányzati kasszába ahhoz, hogy ott árulhassanak.
Az élelmiszerek megtermelésébe is elég sok közpénz megy. Évente 3,1–3,4 milliárd eurót tesznek ki az agrártámogatások Romániában. Ez a közpénz viszont gyakorlatilag elérhetetlen az 1-2-3 hektáron gazdálkodó kistermelőknek.
Akik piacokon szoktunk vásárolni, nagyon gyakran bizalmi alapon választunk. Hajlandók vagyunk akár valamivel többet is fizetni, mint a szupermarketben, ha cserébe van íze a zöldségnek, gyümölcsnek, és megbízunk az őstermelőben, hogy nem vegyszerezi agyon az áruját. Ha ízlik, amit hoz, és visszatérünk hozzá, megismerjük, mit termel, hogyan termel, mit tart fontosnak a munkájában és az életében.
Sok vevőnek számít az, hogy a pénzével milyen jellegű mezőgazdaságot támogat: ipari méretűt és rendszerűt, vagy az ember- és természetbarátabbat. Vagyis a puszta ár, a gazdasági szempont mellett gyakran
érvényesítünk nem piaci szempontokat is, amikor ételt vásárolunk.
Két olyan piacról lesz szó az alábbi podcastban, ahol nem az áfa (vagy nem csak az áfa) jelenti a közpénzt.
Egyrészt őstermelőket kérdeztem, hogy nekik miért éri meg jobban a kolozsvári mozgópiacra járni, ahol csak egy parkolóhelyet kapnak. Kiderült, a termelők ennek a kis városházi támogatásnak is örülnek, mert máshol még ennyit sem kapnak.
Másrészt olyan piac vezetőjével beszélgettem, amelyről meg voltam győződve, hogy magáncégként működik, mert mit keresne az állam a nagybani piacon. Hát pénzt, természetesen.
A Kolozs megyei nagybani piac, a Centrul Agro Transilvania tulajdonosai ugyanis önkormányzatok. Az önkormányzatok képviselői felügyelik Oana Tudorachi vezérigazgató munkáját. Ő mutatta be, hogyan működik a cég, amely egyébként nyereséges. Öt év alatt ötmillió lejről hétmillió lejre emelkedett az üzleti forgalma, a nyeresége közel egymillió lejről 1,9 millió lejre. A profit fele pedig az önkormányzatok büdzséjébe kerül.
Itt főként viszonteladók találkoznak, emiatt más ennek a piacnak a hangulata. Az árusok hangosabbak és gyanakvóbbak. Sok autót kell túlkiabálniuk, és nem örültek úgy a kamerának, mint az őstermelők.
Iratkozzatok fel a Spotify-csatornánkra!
Iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra!
A podcast tartalmából
00:53 Hobbikertész tanár hozza a szilvát a kolozsvári piacra
03:56 Egyetlen hektárról hetente friss áru
08:20 Így hozott létre nagybani piacot a megyei tanács
10:35 Kik adnak el és kik vásárolnak a nagybani piacon?
15:08 Nagymamák a furgonok között
18:35 Termelői igazolvánnyal a piacon
20:42 Mi a szösz az a referenciaár?
25:35 A piacokat is érinti, ha a fagy szabja át az agrárszezont
28:50 Digitális tervek
Földszagú beszélgetések
Ha kíváncsiak vagytok, hogyan finanszírozzuk az egészséges (vagy kevésbé egészséges) élelem megtermelését és terjesztését közpénzből, hallgassátok meg az előző és következő epizódokat is ebben a sorozatban, amelyet a Bertha Alapítvány támogatásával készítünk.
Az élelmiszer előállításának és piacra dobásának kevésbé ismert helyszínein beszélgetünk arról, kinek mi a fenntartható, hogyan számolják a biológusok a biodiverzitást, vagy milyen növény adaptációját kutatják most a kolozsvári Palocsay-kertben. Megszólalnak kutatók, oktatók, és beszélgetünk olyan kistermelői üzletek vezetőivel, akik sajnos bezárták a boltot.
Ha tetszenek ezek a földszagú beszélgetések, támogassátok az Átlátszó Erdélyt az atlatszo.ro Támogatás oldalán, vagy a YouTube-on Szuperköszönettel.
Operatőr és vágó: Fetykó Gábor Áron.
Az anyag a 2025-ös Bertha Challenge ösztöndíj keretében készült.
