Tisztelt Gacsályi József!
Babos Krisztina vagyok, erdélyi biológus, újságíró. Közös célok elérése érdekében írok önnek. Örömmel követtem az Ópusztaszeren, a Tisza-kormány első ülésén elmondott beszédét. A vízügyi hatóságok tevékenységéből fájóan hiányzó ökológiai szemléletet véltem ugyanis kihallani belőle.
Magyarország már régóta kellene foglalkozzon a vízvisszatartással, mert számos térségben nagy a baj, brutális a szárazság. Viszont ha most nekifognak, amint ígérik, még megakadályozhatják a teljes ökológiai összeomlást. Reményt adott számomra, hogy nem víztározókban és öntözőrendszerekben gondolkodik, hanem természetes módon, a talajban tartaná vissza a vizet.
Azonban nem mindegy, milyen minőségű vizet tartanak vissza!
Magyarország jövőbeni vízgazdálkodásának sikere azon is múlik, hogy a környező országokból milyen mennyiségű és minőségű víz érkezik, és milyen ütemben. A határmenti kistérségből, ahol élek, az Érmellékről és a Berettyó vidékéről jelenleg túl sok jóra nem számíthatnak. Mindkét folyó brutális mértékben szennyezett – tisztítás nélkül engedik beléjük a térség településeinek háztartási szennyvizét.
A bajt súlyosbítja a vízügyi hatóság rossz vízgazdálkodása. Tavasszal elvezetik a nagy(obb) áradást, később pedig alig csordogál víz a mederben. Minél kisebb a hozam, annál súlyosabb a szennyezés, annál kevesebb vízben oldódhat fel a folyókba vezetett szennylé. Tavaly nyáron az Ér szakaszosan ki is száradt – ami víz maradt a mederben helyenként, az is jobbára szennyvíz volt.
Pöcegödörnek használják az Ér medrét, holott itt, az Érmelléken két természetvédelmi terület is egymásra tevődik. Gazdag vízi ökoszisztémák kellene legyenek az egykori, hatalmas kiterjedésű Érmelléki mocsarak térségében.
A valóságban viszont egyre brutálisabb a szárazság és egyre szennyezettebb a megmaradt vízkészlet és a talaj. Nem jobb a helyzet a Berettyó mentén sem.
Hogy miért írom ezt Önnek? Mert hiszem, hogy segíthet változtatni.
Sokan vagyunk, akik nagyon reméljük, hogy ezentúl a magyarországi hatóságok nem hunynak szemet a romániai vízszennyezés fölött. Felemelik a szavukat, és kikövetelik, hogy tartsák jó ökológiai állapotban a folyókat. Az elmúlt tizenpár évben mi, erdélyi természetvédő aktivisták, többször jeleztünk súlyos folyószennyezési eseteket a magyar hatóságoknak. Viszont mindig lepattintottak. Minden esetben az volt a válasz, hogy a határzónákban nincs semmi probléma a vízminőséggel. Sem a mennyiséggel.
Pedig a különböző kétoldalú és nemzetközi egyezmények biztosítják a lehetőséget az országoknak, hogy hatékonyan lépjenek fel a határon befolyó vizek minősége érdekében. Pár éve például az ukrán hatóságok mutattak példát. A romániai Szatmár térségéből az Ukrajnába érkező Tálna folyó bűzlött a beleengedett kifőzött cefrétől. Az ukránok pedig addig verték az asztalt, amíg a román vízügyi hatóságok nem méltóztattak elindulni és végigbüntetni az avasi pálinkafőzőket.
Tudjuk, milyen kormánytól szabadult meg Magyarország alig pár hete. A 16 éve hatalomra jutott Fidesz elsőként lehetetlenítette el a zöld civil szervezeteket, majd leépítette az állami természetvédelmi rendszert is. Nagyon bízom, bízunk abban, hogy mostantól a természetvédelmet ismét fontos szempontként kezelik Magyarországon.
A közös siker érdekében szeretnék mindjárt javasolni valamit, amivel ki is jelölhetné a korszakhatárt:
ne legitimálja a romániai korrupt hatóságokat!
Ne hagyja, hogy a közös projektjükben nyert pénzt felesleges beruházásra költsék el! Pár napja a Berettyón dokumentáltunk egy nagyon súlyos szennyezést. Szalárd és Hodos települések (több mint ötezer fő) szennyvizét eresztik tisztítás nélkül a folyóba. Pár száz méterrel lejjebb, a vízügyi hatóság udvarán egy nagy pannóra figyeltünk fel. Az EU Horizon Europe programja 8,5 millió eurót adott annak érdekében, hogy a Duna-menti országok hatóságai, egyetemei dolgozzanak ki módszereket a vízi ökoszisztémák helyreállítására.
Olyan projekteket várnak, melyek máshol is gyakorlatba ültethetők, másolhatók. Ennek a projektnek a vezető partnere az Ön által irányított Országos Vízügyi Főigazgatóság, egyik partnerük pedig a romániai Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Épp az a hatóság, amely a rossz vízgazdálkodásával kiszárítja az Érmelléket és a Berettyó mentét, illetve tizenéve elnézi, ahogy az itt működő regionális vízszolgáltató agyonszennyezi a folyókat.
Kíváncsi lettem, mit terveznek, kicsit remélve, hogy kivételesen valami hasznosat, hiszen a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság nem kevés pénzt, 650 ezer eurót kap a pályázat költségvetéséből.
De hiába reménykedtem: nem mederküszöbök, nem víztisztító készül az uniós pénzből, hanem egy újabb felesleges úszószemét felfogó gát. Egy újabb értelmetlen beruházás.
Tudom, hogy Magyarországra rengeteg úszó szemét érkezik a folyókon, és ezeknek csak a fele származik Ukrajnából, a másik fele Romániából jön. De nem ezeken a folyókon. Nem a Berettyón és nem az Éren.
Kérem, ne járuljon hozzá az itteni vízügyi hatóság legitimálásához, ne sztárolják őket, ne hordozzák ezt a társaságot körbe-körbe a Duna mentén mint követendő példát! Kérem, ne járuljon hozzá ezáltal ahhoz, hogy a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a rossz módszereivel tovább súlyosbíthassa az aszályt!
Ne támogassa azt, hogy tovább szennyezzék a folyóinkat,
mérgezzék a környezetünket, hogy végképp tönkretegyék a jövőnket és a következő generációk lehetőségét arra, hogy egészséges környezetben éljenek! Kérem, hogy mint vezető partner, ne járuljon hozzá ahhoz, hogy egy újabb felesleges beruházás szülessen, aminek semmi egyéb célja nincs, mint az egyéni haszonszerzés.
Ebben a térségben nem az úszó szemét, nem a pillepalackok jelentik a problémát, hanem az aszály és a szennyezés. Ezért nem szemétfelfogó gátra van szükség, hanem mederküszöbökre és a szennyező cég(ek) megállítására! Kényszerítse, kérem, arra a romániai kollégáit, hogy értelmesen és hasznosan költsék el a pénzt!
Nem szeretnék a pályázat kiírójához fordulni, mert nem akarom veszélyeztetni az egész projektet, mert remélem, hogy máshol – pl. Magyarországon, a Szigetközben – hasznosan költik el a támogatást.
Az itteni vízügyi hatóság fordítva ül a lovon: a vizet problémának tekinti, ezért tavasszal elvezeti az árral érkező mennyiséget, a szárazságra pedig csak vonogatja a vállát, az nem az ő problémája. Miután a víztől megszabadultak, azt keresik, hogy milyen beruházásokból tudnak pénzt csinálni. Nem ismernek mást, mint a betont.
Nemrég az Érre böhöm nagy gátat építettek az úszószemét felfogására több mint 100 ezer euróból. Abszolút feleslegesen, mert az Éren nem úsznak pillepalackok.
Ettől az építménytől pár kilométerre azonban Székelyhíd, egy tízezres (!) város szennyvizét engedik a folyóba mindenféle tisztítás nélkül. Pár napja találtam meg a befolyót ‒ fizikai rosszullét környékezett, amikor láttam a hatalmas mennyiségű, bűzölgő szennyet beömleni ebbe a kicsi, érzékeny folyócskába.
A gát után pedig, kb. 300 méterrel lejjebb újabb szennyvízbefolyó mérgezi az Ér vizét: a 6 és fél ezres Bihardiószeg összes mocska. Ettől a ponttól 9 kilométerre szeli át az Ér az országhatárt, nem hiszem, hogy Magyarország területén nem mérhető ez az elképesztő mértékű szennyezés.
Magyarország új kormányának jelenleg a vízügyi egyezményeken túlmenően is van mozgástere megállítani a vízszennyezést ebben a kistérségben.
A pusztításért ugyanis javarészt az RMDSZ felelős.
A regionális vízszolgáltató céget, amely tönkreteszi a folyókat, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség polgármesterei alapították és irányítják. És RMDSZ-es káderek vigyáznak arra, hogy ne üssék meg a bokájukat: a vízügyi hatóságnál például, de kormányszinten is be vannak biztosítva.
Aki korábban környezetvédelmi miniszterként falazott nekik, most helyettes miniszterelnökként vigyáz a párttársak bizniszére. Ami annyiból áll, hogy kifizettetik a szennyvízkezelési díjat a lakossággal, majd a mocskot a folyóba öntik, vagy épp a megsarcolt települések határában engedik a szabadba.
Arról az RMDSZ-ről beszélek, amely eddig a Fidesz hűséges csatlósa volt, most pedig ezerrel próbálja elnyerni a Tisza Párt és az új magyar kormány jóindulatát.
Üdvözlettel,
Babos Krisztina
UI. Szívesen elkalauzolom, ha látni kívánja, mi a helyzet itt nálunk, terepen. Önt vagy bárkit, aki érdeklődik és segítene a természetpusztítás megállításában.
A nyitóképen a tízezer lakosú Székelyhíd szennyvizét az Ér folyóba engedő zsilip. Fotó: Babos Krisztina
