Kapkodás, kármentés jegyében folyik az atlantai találkozó megszervezése, mely végül semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoz. Borbélyt tanácsadói szerződéssel alkalmazzák, Frunda értékes számítógépet kap.
Több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.
A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.
Az előző bejegyzésekben bemutattuk a közvetítőket, valamint a szervezetet és a módszereit. Most magukra a tárgyalásokra összpontosítunk.
Cikksorozatunk előző részei
Neptuni találkozók 6.: mi történt a zárt ajtók mögött?
Neptuni találkozók 5.: ahol a luxus célravezető
Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút
Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk
Kitör a botrány
A második Neptun-találkozó után, 1993 nyarán kapnak nagyobb médiavisszhangot a tárgyalások, ekkortól kerülnek össztűz alá a találkozók résztvevői, románok és magyarok egyaránt. Az RMDSZ-en belül azzal vádolják a Tokay-Borbély-Frunda triót, hogy mandátum nélkül, az RMDSZ vezetőségének tudta nélkül egyeztek meg a román hatalom képviselőivel. A vitára nem térünk részletesen ki – időrendben megtalálhatóak a magyar részről elhangzott nyilatkozatok.
Ettől a pillanattól kezdve a PER kármentéssel foglalkozik: a tét a tárgyalások folytatása, valamint annak elkerülése, hogy a magyar tárgyalópartnerek – ahogy Watts fogalmaz: „a mi embereink” (our guys) – politikai karrierje derékba törjön. A moderátorok értelmezése szerint ez egyben azt jelentené, hogy az RMDSZ-en belül a tárgyalásokat elutasító, „mindent vagy semmit” elve szerint politizáló radikálisok győzedelmeskednek a mérsékeltek fölött.
Atlanta: az előremenekülés
A PER előtt álló opciókat egy, 1993 szeptemberében, Larry Watts által írt elemzés mérlegeli. Ebben felmerül, hogy vajon nem lenne jobb az RMDSZ-en belüli mérsékeltek védelmében jegelni a találkozókat, míg a vihar elvonul. Watts végül épp ellenkezőleg: a találkozók folytatására tesz javaslatot, azzal a különbséggel, hogy annak a tematikája világosan elkülönülne az addigi találkozóktól, a résztvevők körét pedig kiszélesítenék.
A kormány képviselői mellett az ellenzéket is meg kell hívni, ugyanígy magyar részről nemcsak az RMDSZ képviselői, hanem más magyar személyiségek is jelen lehetnének. Ez folytatása lehetne a PER eddigi erőfeszítéseinek, megmutatná, hogy az amerikai szervezet pártoktól független, és lehetőséget adna arra, hogy a magyar közösség és az RMDSZ saját politikai stratégiát fogalmazzon meg ahelyett, hogy néhány, Budapesthez közel álló figura diktálja azt – érvel a bukaresti iroda vezetője.
„Vérlázító” követelés az utolsó pillanatban
Így kezdődik el az utolsó fontos találkozó szervezése, melyre az atlantai Carter Centerben, 1995. február 14. és 15. között kerül sor. A szervezés távolról sem zökkenőmentes: az utolsó pillanatban – amikor már a helyszínt és a meghívottak listáját is véglegesítették, a repülőjegyeket pedig megvették – az RMDSZ azt kéri, hogy Székelyföld autonómia-statutumának kidolgozója, Csapó József is jelen lehessen.
Ez Watts szerint „vérlázító” (outrageous) követelés – annál is inkább, mert úgy a román fél, mint az amerikai moderátorok azt tartanák természetesnek, hogy ebben az esetben a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes Nemzeti Egység Pártja (PUNR) képviselője is tárgyalóasztalhoz üljön. Ezt azonban az RMDSZ nem fogadja el (végül a PUNR egy képviselője mégis elutazik Atlantába, azonban csak megfigyelőként, hozzászólási jog nélkül vesz részt a megbeszélésen).
Az atlantai Carter Center a Google Maps-en
Titkos kiegyezés?
A Neptun kérdéskör leghomályosabbika az, hogy az RMDSZ-ben ki tudott a PER-féle közvetítésről, hogyan esett a választás a Tokay-Borbély-Frunda trióra, konzultáltak-e a szervezettel, és pontosan milyen mandátummal rendelkeztek.
Ezeket a kérdéseket nem áll módunkban tisztázni. Egyrészt azért nehéz feladat ez, mert interjúalanyaink több mint húsz év után már nem emlékeznek minden részletre pontosan; az RMDSZ bukaresti politizálásának a kulcsfigurája, Domokos Géza már nem él.
Annak idején az RMDSZ mint szervezet távolról sem volt annyira bürokratizált, mint most, nagyon sok mindent személyes kapcsolatok, véletlen találkozások, éjszakába nyúló gyűlések, viták határoztak meg. Ennek az időszaknak a dokumentálása túlmutat lehetőségeinken.
Egy példa arra hogy mennyire spontán módon történtek dolgok akkoriban: „bementem az RMDSZ akkori bukaresti székházában, ott volt Livia Plaks. Én nem tudtam kicsoda ő, viszont ő ismert. Hívott, lenne kedvem elmenni egy találkozóra? Én azonnal igent mondtam” – mesélte az Átltászó Erdélynek Tokay.
Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy az interjúk során alanyaink – úgy Frunda, mint Borbély, Tokay és Markó – képtelenek voltak kilépni a saját, régóta felépített narratíváikból, így viszonylag kevés konkrét részletet tudhattunk meg tőlük.
„Próbálták nekünk megtanítani a demokráciát”
A rendelkezésünkre álló információk alapján azonban kijelenthető, hogy az RMDSZ-ben tudtak a PER-kerekasztalokról. Az első találkozóra maga az RMDSZ-elnök, Domokos Géza is meg volt hívva. Azután belső fórumokon, ilyen-olyan találkozókon, beszélgetéseken több ízben is szó volt ezekről.
„Akkoriban, a kilencvenes évek elején Romániát keresztül-kasul bejárták nyugati civil szervezetek, alapítványok, politikusok, és hát mindenki meg akart tanítani minket a demokráciára” – mondta leplezetlen iróniával Markó Béla, akit közvetlenül a gerzensee-i találkozó előtt, 1993 januárjában választották meg az RMDSZ elnökévé. Őt Borbély László hívta a gerzensee-i találkozóra, azonban nem ment el, mert nem tartotta azt fontosnak.
Tárgyalni lehet, megegyezni nem
Az Átlátszó Erdélynek adott interjúban a politikus kijelentette, sokáig a PER által szervezett találkozók nem tűntek többnek, mint újabb nyugati kísérletnek a romániai etnikumközi viszonyok javítására. Az akkori gyakorlat szerint az RMDSZ politikusainak nem kellett külön engedélyt kérniük arra, hogy ilyen rendezvényeken, kerekasztal-beszélgetéseken részt vegyenek – mondta, hozzátéve, hogy „tárgyalni mandátum nélkül is lehet, megegyezni nem”.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy az RMDSZ mint szervezet belső eljárásai a kilencvenes évek elején még gyermekcipőben jártak. Az, hogy csakis az RMDSZ elnöke által adott mandátum, jóváhagyás birtokában lehet tárgyalni, épp a „Neptun-ügy” kirobbanása után vált szabállyá a szervezeten belül.
Legfeljebb középszintű angoltudás
Ekkor egyébként még tapasztalatlan, viszonylag fiatal, a nagypolitikában kevéssé jártas politikusok voltak mindannyian. Az angol nyelvtudás sem volt a tárgyalócsapat erőssége: a feljegyzések között több, legfeljebb középszintű angol nyelvtudással megfogalmazott iratot találtunk. A nyelvtudás azért fontos, mert a beszélgetések rendszerint angol nyelven folytak, és csak akkor tértek át románra, ha a részleteket kellett rögzíteni.
„Vak vezet világtalant”
Csak az Atlantába tartó delegáció kapott valamiféle felkészítőt arról, hogy nemzetközi szinten hogyan kell tárgyalni, mi az, amit az amerikaiak fontosnak tartanak, és mi az, amit nem. „Segítettünk egymásnak, de hát vak vezetett világtalant” – fogalmazott erről a Niculescu Anton akkori kabinetvezető által írt összefoglalóról Markó Béla.
Az RMDSZ politikusai nem keresték a kapcsolatot a magyarországi diplomáciával, külüggyel sem, noha ők talán segíthettek volna áthidalni a felek közötti információs aszimmetriát, és nemzetközi kontextusban elhelyezni a találkozókat.
Az RMDSZ politikusai azért vonakodhattak, mert úgy gondolhatták: a magyar kormány egyértelműen Tőkést támogatja. „Ez nem volt igaz, a PER által moderált tárgyalások hírét örömmel fogadtuk” – mondta el Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter az Átlátszó Erdélynek.
A volt miniszter nem emlékezett arra, hogy a találkozók idején a bukaresti nagykövet, Rudas Ernő tudott-e valami fontos dolgot – ha igen, az nem jutott el hozzá.
Kisebb szolgálatok, honorok
A PER kisebb szolgálatokkal, esetenként pénzzel honorálta is a találkozókon részt vevő magyar politikusokat.
Borbély Lászlónak egy amerikai ösztöndíj megpályázásához adnak ajánlást 1992 novemberében, a gerzensee-i találkozó előtt. 1993 októberétől tanácsadói szerződéssel alkalmazza a PER: feladata jelentéseket írni a romániai politikai helyzetről. (Borbély László tagadta, hogy megnyert volna amerikai ösztöndíjat. A vele készült interjút visszakérte, majd miután kevesellte, hogy miután egy órát szánt ránk, csak két bekezdést használtunk, arra kért, egyáltalán ne használjuk a nyilatkozatát).
Kézzel, magyarul
Kérdés azonban, hogy ezeknek a Borbély által kézzel, magyarul írt beszámolóknak, politikai elemzéseknek mennyi hasznuk volt akkor, amikor – mint láttuk – a PER Larry Watts a kapcsolatai révén naprakész információkkal rendelkezett a bukaresti mozgásokról.
Két évnyi nettó átlagfizetés értékű ajándék
1996 áprilisában a PER Frunda Györgyöt is alkalmazza a „romániai magyarsággal kapcsolatos projektek tanácsadójaként”: a politikus 2400 dollárt kap a PER-től – számításunk szerint ez két évnyi nettó átlagfizetésnek felelt meg abban az időben.
Frunda állítása szerint nem pénzt, hanem egy számítógépet kapott a PER-től. Ez azért is valószerű, mert a dokumentumok között van is egy számítógép-árajánlat, amire pirossal valaki ráírta: „Frunda”.
Miért problémás ez?
Akadémiai szférában, főleg Nyugaton bevett szokás az, hogy a meghívottaknak napidíjat, konferencia-részvételi díjat fizetnek, továbbá esetleges szolgálataikat külön is honorálják. Kassof maga is megerősítette, hogy ez gyakorlat volt a PER-nél.
Ebben az esetben azért látjuk problémásnak a kifizetések és ajándékok elfogadását, mert ezeken a találkozókon nem tudományos vita, hanem érdekérvényesítés folyik, politikai alkuk köttetnek. Kérdés, hogy az RMDSZ politikusai mennyire tudták hatékonyan képviselni a közösség érdekeit akkor, amikor el voltak köteleződve a PER felé, mely szervezetnek érdeke az, hogy a felek minél hamarabb megegyezzenek.
Egyébként egy, a PER munkálataiban sokáig részt vevő tudós számára is hasonló dilemma fogalmazódott meg akkor, amikor a PER pénzt ajánlott neki. „Úgy éreztem, épp ez a közvetítő szerep tűnik el (…) akkor is, ha ők akkor azt mondták, hogy ez nem egy olyan értelmű pénzelfogadás, hanem egy infrastrukturális háttér biztosítása” — mesélte (végül szintén elfogadott egy laptopot, ami a kilencvenes években nagyon drága munkaeszköz volt).
„Az RMDSZ legjobbjaival dolgozunk”
Ebben a kontextusban más értelmezést nyer az is, hogy – mint kiderül – a PER nem volt maradéktalanul megelégedve a találkozókon részt vevő magyarokkal. „A jelenlegi RMDSZ-vezetés legjobbjaival dolgozunk, de adott esetben ők is aláírnak egy bizalmatlansági indítványt” – sérelmezik egy, a gerzensee-i találkozó után összeállított háttéranyagban.
Ha egy „innovatív” és „valóban független” vezetés fel is bukkanna, akkor sem lenne esélyük a politikai túlélésre, hacsak a terep nincsen előkészítve, vagyis (…) amennyiben a román hatóságok nem mutatnak nyitottságot a politikai kompromisszumra, áll ugyanott.
(Should an innovative and genuinely independent leadership arise, it will still have little chance for political survival unless the terrain has already been prepared, ie. unless a favorable environment, a credible opening for political give and take is offered by the Romanian authorities.)
„Nem szabad túl sokat várnunk tőlük”
„Ha azoknak az RMDSZ-vezetőknek, akikkel mi együtt dolgoztunk, sikerül olyan vezetőkké válniuk, melyekre a magyar kisebbségnek szüksége van, annál jobb. De nem szabad túl sokat várnunk tőlük, és nem szabad úgy érezzük, elárultak, ha úgy tűnik, nem teljesítik azokat az ígéreteket, melyeket szerintünk tettek nekünk. Míg a nyitás létezik, és míg azért létezik, mert a többségi román hatóságok úgy érzik, hogy a nyitás megléte az állam érdeke, akkor egyszer talán kiaknázzák” – így egy meglehetősen homályos értelmű bekezdés.
(If the UDMR leaders with whom we have been working succeed in becoming the leaders the Hungarian minority needs, so much the better. But we should not expect too much from them, nor should we feel betrayed by them when they appear not to be fulfilling promises we believe they have made to us. As long as the openings exist, and as long as they exist because the majority Romanian authorities feel that their existence is in the interests of the state, then, eventually, they will be exploited.)
Sipos Zoltán
Sorozatunk holnap megjelenő, utolsó részében Allen Kassof, a PER elnöke válaszol kérdéseinkre.
Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.
Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.
A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.
Bankszámla:
Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU
