Bezárás
Neptuni találkozók

Neptuni találkozók 6.: mi történt a zárt ajtók mögött?

Nem a román tengerparton, hanem már korábban, a svájci Gerzensee-ben körvonalazódott a megegyezés. A tárgyalásokon az RMDSZ-es meghívottak félretették a nagy témákat, és kisebb, kompromisszumos javaslatokat tettek, de ebből is kevés teljesült.

Több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.

A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot: a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.

Az előző bejegyzésekben bemutattuk a közvetítőket, valamint a szervezetet és a módszereit. Most magukra a tárgyalásokra összpontosítunk.

Cikksorozatunk előző részei

Neptuni találkozók 5.: ahol a luxus célravezető

Neptuni találkozók 4.: bemutatjuk a PER-csapat szürke eminenciását

Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?

Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborút

Neptuni találkozók 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk

Nem egy, hanem féltucatnyi találkozó

A közhiedelemmel ellentétben a „Neptun-ügy” nem egy, hanem hat, talán hét nagyobb találkozóból áll. Ezek közül a Ceaușescu neptuni villájában szervezett beszélgetések nem is a legfontosabbak. Az hogy a folyamat végül “Neptun-ügy” néven híresült el, annak köszönhető, hogy a második Neptun-találkozó után, 1993 júliusában robbant ki a botrány.

A kerekasztal-megbeszélésekkel párhuzamosan a PER folyamatosan tartja a kapcsolatot az egyes résztvevőkkel: akár személyesen, akár telefonon egyeztetnek, leveleznek. Erről csak töredékes képpel rendelkezünk – valószínűleg azért, mert maguk a szervezők sem törekedtek azt részletesen dokumentálni.

Kapcsolatfelvétel 1991 januárjában

Az első, „magyar és román személyiségekkel” való találkozóra 1991. január 13. és 17. között kerül sor. Részleteket nem ismerünk, a programból mindenesetre kitűnik, hogy Allen Kassof és Livia Plaks külön-külön találkoznak számos döntéshozóval, köztük a későbbi találkozók résztvevőivel.

A program szerint az RMDSZ részéről Domokos Géza akkori elnökkel, Borbély Lászlóval, Tokay Györggyel, Markó Bélával, valamint Pécsi Ferenccel találkoznak. (Pécsi Ferenc és Markó Béla is cáfolta, hogy részt vett volna ezen a találkozón. Markó – saját bevallása szerint – csak később szerzett tudomást a PER által szervezett kerekasztalokról).

A program szerint mindenesetre az RMDSZ képviselői egy asztalhoz ültek a kormány és az elnöki hivatal képviselőivel, többek között Dorel Sandor kisebbségekért felelős államtitkárral, valamint Ioan Talpeș-sel, aki akkor még Iliescu nemzetbiztonsági tanácsosa volt.

A folyamat fél évvel később, 1991 júniusában „előzetes tárgyalásokkal” folytatódik, ekkor már – saját bevallásuk szerint – a román kormány és az RMDSZ meghívására érkeznek az országba Kassofék. Ezen a találkozón dől el az, hogy a feszültségek csökkentésére leginkább a „csendes”, „konkrét problémák megoldására irányuló” megbeszélések alkalmasak.

Első Neptun: a nagy kibeszélés

Az 1992. június 14. és 16. között Neptunon megrendezett találkozó az első, amiről részletes feljegyzésekkel rendelkezünk. A meghívottak listája szerint itt Domokos Géza RMDSZ-elnök is jelen volt Tokay Györggyel és Borbély Lászlóval együtt. A román felet Dorel Sandor államtitkár és Mircea Pascu elnöki tanácsos képviselte. Jelen vannak még a németek és ukránok képviselői, Klaus Fabritius és Stepan Tcaciuc, a moderátorok között pedig ott van a svájci Peter Sager, egy kommunista-ellenességéről ismert jobboldali politikus.

A Ceaușescu által épített neptuni protokollvilla

A Ceaușescu által épített neptuni protokollvilla

A jegyzetek kötetlen, gyakran csapongó és esetenként feszült beszélgetésekről árulkodnak: a felek a moderátorok által javasolt kérdések mentén őszintén beszélnek addigi sérelmeikről és a jövővel kapcsolatos félelmeikről.

A magyar meghívottak hangsúlyozzák a kollektív jogok, a helyi autonómia, a nyelvhasználat és kétnyelvű helységnévtáblák, valamint az állami magyar egyetem szükségességét. Szó esik még a Harkov-jelentésről, sérelmezik azt, hogy 1990 márciusa után csak magyarok és cigányok ellen emeltek vádat. Beszélnek a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelölt indulásának a megakadályozásáról, valamint a médiában megjelenő uszításokról.

Román részről szóvá teszik a székelyföldi románság helyzetét. Elhangzik, hogy sosem világos, mi az, amit az RMDSZ, és mi az, amit Budapest kíván. Kiderül, a magyar szeparatizmustól való félelem miatt vonakodnak engedményeket tenni – egy teljesen magyar vagy magyar többségű egyetem és egyetemi bentlakás például a radikalizmus melegágya lehet.

Gerzensee: az áttörés

Ha az első neptuni találkozón a résztvevők általánosságban vázolták a problémákat, a fél évvel később, 1993. február 25. és 26. között Svájcban, az idilli szépségű Gerzensee-ben már konkrétumokról van szó. Sőt az egyes kisebbségi kérések teljesítésére egyfajta ütemterv, egyezség is körvonalazódik.

Ez a találkozó a legjobban dokumentált: nemcsak az írógéppel írt összefoglaló, hanem egy kézzel írott jegyzet – feltételezzük, hogy Larry Wattsé – is megvan. Mivel ezek belső használatra készültek, nincsen okunk kételkedni ezek hitelességében és pontosságában, bár a jegyzetelő csak a felszólalások lényegét rögzítette pár szóban, a finomabb árnyalatok elmaradtak.

Már a meghívottak neveit átfutva érezni lehet, hogy valami nagy dolog készül: a meghívott-listát David Hamburg, valamint Jack Scanlan, a The Carnegie Corporation of New York, illetve az ICN Pharmacauticals elnöke vezeti. Mindkét szervezet (jövendő?) szponzora a PER-projektnek. Magyar részről Tokay György és Borbély László van jelen, ekkor kapcsolódik be Frunda György. A kormányt Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár, az államelnöki hivatalt pedig Traian Chebeleu képviseli.

Gerzensee-i látkép, a háttérben az Alpokkal. Forrás: wetter-foto.de

Gerzensee-i látkép, a háttérben az Alpokkal. Forrás: wetter-foto.de

Rövid gondolatébresztő

A találkozó előtt Kassof egy rövid, gondolatébresztés céljával összeállított szöveget is elküld a résztvevőknek, melyben felveti, hogy az elvi kérdések tisztázása helyett a konkrétumokra kellene összpontosítani. Már a kis sikerek is egy olyan légkört teremthetnek meg, mely további, kölcsönösen előnyös rendezéshez (accomodation) vezethet, írja.

Eddig három fő kérdéskört sikerült beazonosítani – így Kassof. Ezek a a magyar nyelvű oktatás/magyar egyetem kérdésköre, magyar nyelvhasználat a közigazgatásban és igazságügyben, valamint a kétnyelvű helységnévtáblák kérdése.

Hogyan lehet bevezetni?

Az RMDSZ-től azt kéri Kassof, írják le, egy-egy kérésüket konkrétan hogyan lehetne gyakorlatba ültetni egy adott megyében vagy közösségben. Milyen jogszabályok szükségesek ahhoz, hogy be lehessen vezetni a helyi szintű adminisztrációban a kétnyelvűséget?

Mennyibe kerülne ez? Milyen kisebbségi számaránynál kellene jóváhagyni? Hogyan lehet a kétnyelvű rendszert integrálni az ország közigazgatásába? Össze lehet állítani egy listát azokról a megyékről és közösségekről, melyeket ez érintene? Ha egy ilyen rendszert kísérleti jelleggel elindítanának, azonban kiderülne, hogy nem működik, hajlandóak lemondani az ötletről?

Van hasonló rendszer, precedens Európában? Van alkotmányossági akadálya ennek? Elvárható a romániai kormánypárttól, hogy elfogadja, ha a közvélemény többsége ellenzi?

Kassof a román félnek is feltesz néhány kérdést: van olyan az RMDSZ kérései között, ami a kormány számára elfogadhatatlan? Miért? Létezik olyan, visszafogottabb (limited) kérés, amit viszont elfogadhatónak találnak?

Autonómia kihúzva

Érdekesség, hogy ennek a szövegnek az első verziójában még benne van az autonómia mint „egy olyan kérés, amely elvont elvként ésszerűnek tűnk, a romániai kontextusban felerősíti a támadásokat román részről, miközben a szorgalmazói is vitáznak arról, hogy mit is jelentene a gyakorlatban”.

Ezt a vázlatot Kassof Larry Watts-nak küldi el véleményezésre. Nem tudni, mit válaszol Watts, az autonómiára vonatkozó bekezdés mindenesetre eltűnik a résztvevőknek kiküldött anyagból.

„Ne beszéljünk kollektív jogokról”

A jegyzetekből úgy tűnik, egészen különösek lehettek a Gerzensee-i beszélgetések: miközben a magyar és a román meghívottak a saját ügyeiket vitatják, a svájci meghívottak az ottani kisebbségek közötti együttélésről beszélnek – a különböző témájú felszólalások furcsa módon, egymás után következnek.

Bár nem világos, pontosan mi vezet áttöréshez, egyértelmű, hogy a beszélgetés pozitív, már-már euforikus hangulatban zajlott. A magyar résztvevők kompromisszumra késznek mutatkoznak: félreteszik a kollektív jogokat („let’s not discuss collective rights but laws that encourage minority rights” – Tokay, „collective rights can be discussed without results” – Borbély) valamint a kizárólag magyar egyetemet („lets not have a university only for Hungarians – Bolyai for all minorities” – Tokay).

Érdemes ugyanakkor óvatosan kezelni ezeket az idézeteket: a vázlatok kiragadott, a jegyzetelő által fontosnak gondolt mondatokból állnak, melyek nem feltétlenül tükrözik a beszélgetés tágabb kontextusát.

Nagy kérések helyett szerényebb javaslatok

Borbély László és Frunda György egy sor, szerényebb javaslattal áll elő, melyet, úgy tűnik, a román fél is elfogad. Az etnikumközi viszonyokat javítani hivatott, hét lépésből álló intézkedés-sorozat röviden összefoglalva a következő:

1. Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása;

2. Kormányhatározat elfogadása a kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról;

3. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg marosvásárhelyi Bolyai líceum helyzetének rendezése érdekében (diákcsere a szomszédos Papiu Ilarian líceummal úgy, hogy a Bolyai teljesen magyar líceummá válhasson – szerk. megj.);

4. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg annak érdekében, hogy a felsőoktatásban legyenek magyaroknak fenntartott helyek;

5. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg az Audiovizuális Tanácsnak, hogy hozzon létre egy kisebbségi konzultatív tanácsot;

6. Egy nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet megfogalmazása;

7. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a parlamenti pártoknak arról, hogy az oktatási törvény vegye figyelembe a kisebbségek igényeit.

A jegyzet tanúsága szerint a résztvevők közül egyedül Traian Chebeleu elnöki tanácsos jelezte, nincsen mandátuma elfogadni ezeket a „megoldásokat”, azonban azokat ő is „ésszerűnek” találta.

A második Neptun: sovány sikerek

A következő találkozóra 1993. július 15. és 17. között kerül sor, célja a gerzensee-i tárgyalások folytatása és az ott elfogadott ajánlások gyakorlatba ültetésének a felülvizsgálata.

A találkozó előtt Larry Watts jelentést készít A gerzensee-i egyezmény jelenlegi helyzete címmel. Ebből kiderül, hogy az egyedüli konkrét intézkedés, amit a Gerzensee óta eltelt fél év alatt sikerült megvalósítani, a magyar tanárképzés számára elkülönített 300 hely a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen.

Kevésbé látványos siker a Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása (a nem túl hosszú életű tanácsot több forrásunk is sóhivatalnak, kirakatintézménynek nevezte). A kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról szóló kormányhatározatot megfogalmazták, de végül nem fogadták el – áll a jelentésben.

A neptuni komplexum a Google Maps-en

Nem meglepő, hogy a Neptunon elfogadott ajánlások – némileg pontosítva – megismétlik a gerzensee-i egyezményt. Itt mondják ki, hogy a Tanügyminisztérium küldjön leiratot a BBTE-nek, melyben közli, hogy hogy rendelkezésére bocsátja azt a 300 helyet, melyben megegyeztek az 1993-1994-es tanévre, és melyeket a magyar tanárképzés számára különítenek el.

Ceaușescu óta semmi nem változott

A második Neptun-találkozón részt vevő The New York Times-tudósítónak köszönhetően bepillantást nyerhetünk, hogy milyen környezetben, hangulatban zajlottak ezek a megbeszélések.

„Bizarr volt a helyszín egy olyan etnikai egyezményhez, mely a romániai magyar kisebbség helyzetének gyakorlati javítását célozta: Nicolae Ceușescu Fekete-tengeri villája (…). Az atmoszférát oldották az üdülő vendéglőiben bőségesen felszolgált román ételek, borok és népzene, illetve az a lehetőség, hogy sétálni lehetett a Ceaușescu villájához tartozó, aprólékosan megtervezett terjedelmes kertben, vagy heverni a tágas magánstrandon. (…)

Úgy tűnik, kevés változott azóta, hogy a diktátort és feleségét 1989 decemberében hivataluktól megfosztották, és kivégezték egy osztag sortüzével. Az ágyakat friss huzattal húzták át. Fáradsággal kimunkált díszítések, giccses üveg- és kerámiafigurák sorakoznak a kabinetekben. Ugyanazok az emberek vannak szolgálatban. Világoskék egyenruhát viselő fegyveres őrök járőröznek néhány yardnyira a fürdőruhában vakációzóktól. (…)

A tárgyalások nagy része angol nyelven zajlik, a bonyolult részletek megbeszélésekor azonban román nyelvre váltanak. A végén annyira meg voltak lepve az egyezménytől, amit sikerült megkötniük, hogy tapsoltak és gratuláltak egymásnak.”

Sipos Zoltán

A holnap megjelenő anyagunkban bemutatjuk, mi következett azután, hogy kitört a botrány a találkozók miatt. Tudtak-e az RMDSZ-ben a beszélgetésekről, és miért probléma az, hogy a meghívottak szívességet, ajándékot, pénzt fogadtak el a közvetítőktől?

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.

Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.

A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.

Bankszámla:

Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU