A princetoni egyetem könyvtárában több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot találtunk, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott, úgynevezett „Neptun-tárgyalásokról”. Az iratok és háttérbeszélgetések révén megpróbáljuk rekonstruálni, mi is történt ezeken a találkozókon.
A téma azért fontos, mert kilencvenes évekbeli, titokzatos megbeszélések a mai napig megosztják az erdélyi magyarságot – a „radikális” oldal a mai napig azzal vádolja a „mérsékelteket”, hogy a találkozókon vállalhatatlan kompromisszumot kötöttek, gyakorlatilag elárulták a magyar közösséget.
Cikksorozatunk tegnapi részében arra próbáltunk magyarázatot keresni, minek köszönhetőek a PER remek kapcsolatai Bukarestben. Bemutattuk a projekt két „arcát”, Allen Kassofot és Livia Plaks-t, most végre megrajzolhatjuk a tárgyalások mögött álló szürke eminenciás portréját.
Cikksorozatunk előző részei
Neptuni találkozók 3.: nagyon ismer minket a PER. De honnan?
Neptuni találkozók 2.: három bomba árából elkerülni a háborútNeptuni tárgyalások 1.: több száz oldalnyi belső levelezést találtunk
„Ki tudja, hány helyre volt bekötve”
Míg Kassof és Plaks általában a reflektorfényben állva vezetik a beszélgetéseket, a PER bukaresti irodájának vezetője, Larry Watts inkább a háttérben tevékenykedik: jegyzetel, elemzéseket, feljegyzéseket ír, tartja a kapcsolatot a bukaresti döntéshozókkal.
Interjúalanyaink mintegy mellékesen beszélnek róla, esetenként hírszerzői kapcsolataira utalva megjegyzik, „furcsa figura, ki tudja, hány helyre volt bekötve”. Watts azonban sokkal több, mint egyszerű titkár, ügyintéző vagy akár titkosszolga. Egyértelműen ő a PER-csapat legösszetettebb, legérdekesebb figurája, és minden jel arra mutat, hogy a tárgyalások előrehaladtával ő kezdi mozgatni a háttérből a szálakat.
Akárcsak a tárgyalócsapat többi tagja, Watts sem a kilencvenes években kezd ismerkedni Romániával. A honlapjára feltöltött, jelenleg csak az internetes archívumban fellelhető, nagyon részletes önéletrajza szerint az 1970-es évek közepén „Cold Warrior”, vagyis szovjetológus képzésen vesz részt.
Szakterülete Románia
Ezen belül a különutas politikát folytató, az Egyesült Államokkal jó viszonyt ápoló Romániára szakosodik. Watts 1981-ben érkezik először Romániába: kalandos körülmények között nyelvtanfolyamon vesz részt Kolozsváron, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen.
Később mesteri dolgozatát Románia 1944-es, szovjetekhez történt „átállásából” írja. A romániai témavezetője Liviu Maior történész, ő a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) jelenlegi vezetőjének, George Maiornak az apja.
A Maiorral való együttműködésből nem lesz semmi: ahogy Watts 1982-ben Fulbright-ösztöndíjjal Romániába érkezik, Maior „véletlenül” megkaphat egy régóta vágyott ösztöndíjat az Egyesült Államokba.
Az Ilie Ceaușescu-féle Hadtörténeti Intézetben dolgozik
Watts kutatása révén kerül kapcsolatba a Hadtörténeti Intézettel, melyet a diktátor bátyja, a magát hadtörténésznek képzelő Ilie Ceaușescu vezet. Bányai Péter politikai elemző szerint ennek az intézetnek a feladata a nacionalista propaganda és a történelemhamisítás.
Többek között a szélsőjobboldali Vasgárdát és Antonescu marsallt próbálják tisztára mosni, a román nép eredetét kutatják, de magyarellenes anyagok is készülnek itt. A fiatal Watts itt kerül kapcsolatba az intézet akkori kutatócsapatával, többek között Ioan Talpeș-sel és Dinu Giurescuval. Mindkettejük nevével találkozunk később.
Életút-interjúk Antonescu marsall egykori munkatársaival
A kutatásai mellett a Szabad Európa Rádiónak ír elemzéseket politikai és katonai témákról. Életút-interjúkat készít Antonescu marsall egykori munkatársaival, fénymásolatokat szerez Antonescu hagyatékának egy részéről, találkozik a negyvenes évekbeli politikai élet meghatározó figuráival; Jugoszláviában és Magyarországon kirándul.
A mesteri dolgozata megvédése után a washingtoni Woodrow Wilson International Centerben dolgozik a kelet-európai katonai és civil együttműködés témában (érdekes egybeesés: a PER közbenjárásával ide pályázik Borbély László is egy ösztöndíjért), majd 1987 őszén felveszik az amerikai hadsereg think tankja, a RAND Corporation és az University of California közös doktori programjába. Doktori értekezését Antonescu rehabilitációjának szánja, mely aztán könyvben is megjelent.
Tévéből nézi a forradalmat
Ebben az időszakban IREX-ösztöndíjjal többször jár Kelet-Európában, illetve Romániában. A RAND Corporation elemzőjeként a forradalmat Amerikából, tévéből nézi végig – ekkor hívja fel Allen Kassof, legyen az IREX bukaresti irodájának a vezetője.
Az IREX képviselőjeként Wattsnak alkalma nyílik megismerni a bukaresti politikai, tudományos és pénzügyi elitet; ismét felveszi a kapcsolatot a Fulbright-ösztöndíjak révén megismert katonai kutatókkal, és továbbra is biztonsági szakértőként dolgozik a RAND Corporationnek.
A SIE-igazgató közeli munkatársa
A kilencvenes évek elejétől önkéntes alapon tanácsadóként is dolgozik a román hadsereg NATO-kompatibilissé tételén – ebben az időszakban lesz közeli munkatársa a Hadtörténeti Intézetbeli régi ismerősének, Ioan Talpeșnek.
Talpeș figurája fontos Watts pályafutásának a megértéséhez. Bár a kommunizmus idején még csak egy egyszerű hadtörténész-kutató, Talpeș karrierje 1990-től látványosan ível fölfelé. A védelmi miniszter katonai főtanácsadója, majd az elnök, Iliescu nemzetbiztonsági tanácsadója lesz – őt bízzák meg a hadsereg, valamint a hírszerző szolgálatok újraalapításával. (A Securitate utódszervezetét, a Román Hírszerző Szolgálatot épp a marosvásárhelyi összecsapások után hozzák létre.)
Nem csak munkatársak: jó barátok
Talpeș csakhamar az ország legfontosabb biztonsági szakértőjévé válik. 1992 és 1997 között a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, később a NATO-csatlakozás egyik kulcsfigurája: az ő nevéhez fűződik a hadsereg és a hírszerzés reformja és NATO-kompatibilissé tétele. Ennek a törekvésének köszönhetően „nyugatbarát” hírnévre tesz szert.
Talpeș és Watts ebben az időszakban és később is közeli munkatársak és jó barátok (egyesek szerint Talpeș Watts násznagya). Larry Watts jelenleg is nagyrészt Romániában él, külpolitikai témájú könyveket ír, és gazdag publicisztikai tevékenységet folytat (nevére a Google 15 millió találatot ad).
PER-iroda a SIE luxusvillájában
Valószínűleg a Talpeș-sel való barátságnak, továbbá hírszerzési kapcsolatainak köszönhető az, hogy kilencvenes évek elején Larry Watts lakása és egyben a PER bukaresti irodája – a fényűző, saját mozival is ellátott protokollvilla a Turgenyev utcában – valójában nem a Védelmi Minisztérium, hanem a SIE tulajdonában állt.
A Bordei Park melletti, autóforgalom elől lezárt Turgenyev utca, a 16-os szám az utca végében van. A környéken több protokoll-villa is található
(A bérleti szerződést formálisan a védelmi tárcával kötötték, mivel a SIE-nek abban az időben nem volt külön költségvetése. A villa azonban a kommunista DIE, majd a SIE tulajdona, valamikor Jasszer Arafatot is ott szállásolták el – erősítette meg ezt az értesülést egy olyan forrásunk, aki évekig közvetlen rálátással bírt a PER romániai munkájára).
Vannak arra utaló jelek, hogy a „princetoniak”, tehát Kassof és Plaks, valamint Watts között a viszony nem volt túl jó – legalábbis egyik külügyes forrásunk szerint Kassofék, amikor tehették, lerázták, megszabadultak tőle. Továbbá úgy tudjuk, a bukaresti székház valódi tulajdonosáról Princetonban nem tudtak – az csak Watts 1997-es távozása után derült ki, és hatalmas botrány lett belőle.
Watts kulcsfigurává válik
A dokumentumokból kitűnik, hogy Watts szerepe a találkozók előrehaladtával felértékelődik. Míg az első beszélgetéseken még csak összefoglalókat és háttéranyagokat készít, 1993-tól, a „Neptun-ügy” kirobbanása után úgy tűnik, hogy ő kezdi el mozgatni a szálakat az egyre inkább elbizonytalanodó, tanácstalan „princetoniak” helyett.
Az atlantai találkozó előkészítésekor már ő javasol olyan érveket, melyeket a magyar féllel alkudozó Kassof és Plaks „bevethet”. Gúnyos, szarkasztikus megjegyzéseket tesz, több ízben merész „gondolatkísérleteket” is megenged magának: egyszer például felveti, hogy talán meg kéne próbálni megkerülni az RMDSZ-t, és más, „mérsékelt” magyarokkal tárgyalni.
Máskor részletesen, pontokba szedve leírja, mivel lehetne finoman zsarolni a magyarokat, akik vonakodnak elfogadni az atlantai találkozóra szóló meghívást. (Nem tudjuk, hogy ezeket a felvetéseket Kassofék megpróbálták-e gyakorlatba ültetni, vagy ötlet-szinten maradtak.)
Vérbeli intrikus
Írásaiból egy bonyolult, vérbeli intrikus-személyiség rajzolódik ki. Világos hogy nem szimpatizál a magyarok ügyével, ugyanakkor érdeklődik a romániai magyar közösség iránt, időt és energiát nem sajnálva dokumentálódik, pontos információkkal rendelkezik.
Távol áll tőle az a zsigeri, fröcsögő, irracionális magyarellenesség, ami a korabeli román nacionalistáknak sajátja. Egyértelműen a román álláspont áll közelebb hozzá, miszerint az ország érdekei mindent felülírnak – amennyiben az ország külföldi megítélésén az javít, akár kisebb gesztusokat, engedményeket is lehet tenni a magyarok felé.
Sipos Zoltán
Sorozatunk holnap megjelenő részében a Project on Ethnic Relations közvetítői módszereit ismertetjük.
Az Átlátszó Erdély működtetésében nagyon nagy szerepük van a közösség adományainak. Azt szeretnénk, ha minél több olvasónk adományozna havonta egy kis pénzösszeget az Átlátszó Erdély Egyesületnek.
Csakis így, magánszemélyektől érkező kis adományokkal lehet elkerülni azt, hogy érdekcsoportok, hirdetők, szponzorok, tulajdonosok befolyást szerezzenek a tartalom fölött.
A pénzt PayPal-on keresztül (a doboz az oldal tetején, jobb oldalon) vagy közvetlenül a bankszámlánkra lehet utalni.
Bankszámla:
Asociatia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU
