Rejtélyes, óvatos és a digitális nyomait gondosan eltüntető forrás értesítette a sajtót, hogy Marosvásárhely közelében levélszavazatokat dobtak ki. Nyomába eredtünk, és minél mélyebbre ástunk, annál gyanúsabbá vált ez a történet.
A magyarországi országgyűlési kampány finisében, március 30-án este több erdélyi, magyarországi újságíró és az ellenzékhez közel álló személy kapott fotókat egy Marosvásárhely melletti illegális hulladéklerakóba kidobott, gyűrött és részben megégett szavazólapokkal teli zsákról.
Miután másnap reggel egy olvasónk segítségével a helyszínen meggyőződtünk az információ valóságtartalmáról, a szavazólapokról mi is beszámoltunk. A hír futótűzként terjedt, és még aznap minden politikai oldal felépítette a saját narratíváját ezzel kapcsolatosan.
A magyarországi ellenzék szerint ezek a kidobott szavazólapok a bizonyítékai annak, hogy a határon túliak levélszavazása során rendszerszintű csalásra került sor. A Fidesz és a hozzá közel álló szervezetek – így az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is – szándékos provokációról beszélt.
Az esetet nem fogják kivizsgálni
Hogy melyik narratíva áll közelebb a valósághoz, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, ugyanis a Nemzeti Választási Bizottság, majd a Kúria is elutasította az eset kivizsgálását. Azzal indokolták a döntést, hogy a választási törvény hatálya Magyarország területére terjed ki.
„(…) cselekmény nem Magyarország területén történt, ezért hatáskör hiányában nem vizsgálhatja az ismeretlen személyek Románia területén kifejtett tevékenységét” – áll az indoklásban.
Nem hivatalos rendőrségi forrásokból úgy értesültünk, hogy a román hatóságok továbbra is nyomoznak. Nincsen információnk arról, hogy a magyarországi hatóságok felvették-e velük a kapcsolatot. Mivel magyarországi választás szavazólapjait dobták ki, kérdés, hogy az ügy a romániai törvények alapján eljuthat-e vádemelésig.
Frissítés 14:00 07.07.2022 A nyomozók legfrissebb munkahipotézise szerint egy tudatosan eltervelt, választási csalás látszatát keltő akció állhat a március végén Jedden talált, részben elégetett magyarországi választási szavazólapok ügyének hátterében – jelentette ki kedden a Transtelexnek a Maros megyei ügyészség szóvivője. Roxana Crișan szerint a vádhatóság most azt feltételezi, hogy a község melletti illegális hulladéklerakatban talált 13 szavazólapot nem az arra jogosult, magyarországi választójoggal rendelkező személyek töltötték ki, tehát érvénytelenek. „Az ismeretlen tettes vagy tettesek vélhetően ellopták a címzettek postaládájából a Magyarországról küldött levélcsomagot” – magyarázta. A szóvivő szerint a tettes vagy a tettesek azonosítása nem lesz könnyű feladat. A hulladéklerakat környékén nincsenek térfigyelő kamerák, a megégetett, poros, koszos szavazólapokról nem lehet ujjlenyomatot venni. A lapokat mindenesetre elküldték a bukaresti Kriminalisztikai Intézetbe DNS-vizsgálatra. Ha a legújabb munkahipotézisük beigazolódik, akkor változik a bűncselekmény büntetőjogi besorolása is. „A szavazólapok eltulajdonítása is bűncselekmény” – jegyezte meg Crișan.
Frissítés 16:00 21.04.2022 Válaszolt kérdéseinkre a Maros Megyei Rendőrfőkapitányság: közölték, az ügyben bűnvádi dossziét nyitottak, a nyomozás a Maros Megyei Törvényszék melletti ügyészség felügyeletével zajlik. Arra a kérdésre, hogy a magyarországi hatóságok felvették-e velük a kapcsolatot, kitérő választ adtak: „minden alkalommal amikor az intézmányünk támogatását kérték, mi azonnal válaszoltunk”, így a rendőrfőkapitányság. A teljes válasz itt olvasható.
De nagyon sok más kérdés is felmerült. Megpróbáltuk kideríteni, ki lehetett a forrás, aki a fotókat készítette, és minél mélyebbre ástunk, annál gyanúsabbá vált ez a történet. Alább összegyűjtöttük a legfontosabb megválaszolatlan kérdéseket, amelyeket a rendelkezésre álló, nem túl sok információ alapján meg lehet fogalmazni.
Pontosan mit is láttunk?
A zsák és annak tartalma a román hatóságok birtokában van. Nekünk csak néhány, a helyszínen készült fotó és filmfelvétel, illetve egy szemtanú beszámolója áll rendelkezésünkre. Ezek alapján annyit tudunk összerakni, hogy az átlátszó, műanyag zsákban (melyet egy Átlátszó Erdélynek nyilatkozó szemtanú egyszerű háztartási szemeteszsákhoz hasonlított) mintegy tucatnyi szavazólap, és valamivel több válaszboríték (külső és belső) volt található.
A szavazólapok egy része ki volt töltve (a szavazatokat ellenzéki pártokra adták le), illetve a szavazólapok széle meg volt pörkölődve. A szemtanú szerint a zsákban mintegy ujjnyi vastag hamuréteg volt. Azonosító nyilatkozatokat – tehát azt az iratot, melyből kiderülhet a szavazó neve és elérhetősége – nem sikerült felfedezni az iratkupacról készített felvételeken. A képek alapján nem lehet eldönteni, hogy az iratok eredetiek-e vagy sem.
A helyszínen nincsen nyoma annak, hogy a szavazólapokat és a borítékokat ott égették volna el. A fotókon a vékony műanyag szemeteszsák ép, nem olvadt meg. Minden jel arra mutat, hogy a szavazólapokat valahol máshol gyújtották meg, a hamut és a részben megégett szavazólapokat betették a műanyag zsákba, és aztán a zsákot kidobták az építkezési törmelék közé.
Tényleg választási csalás nyomai ezek?
A kézenfekvő – és nagyon gyorsan elterjedt – magyarázat szerint ezek a szavazólapok a bizonyítékai annak, hogy a levélszavazás során visszaélések történtek: a Fidesz győzelmében érdekelt személyek az ellenzéki szavazatokat tartalmazó borítékokat megsemmisítették, illetve „megfelelően” kitöltött szavazólapokat tartalmazó borítékokkal helyettesítették.
A levélszavazatok összegyűjtésében segédkező egyik forrásunk szerint az történt, hogy Marosvásárhelyről a Csíkszeredai Főkonzulátusra vitték autóval a levélszavazatokat. (Az út, ahol a zsákot megtalálták, Marosvásárhelyről Csíkszereda felé tart.) A borítékokat sorban felbontották, majd a szavazólapokat kicserélték. Az alábbiakban megmutatjuk, miért életszerűtlen ez a feltételezés.
Hogyan lehetett volna ezt kivitelezni? Alapfeltétel, hogy az elkövetőknek tudniuk kell, melyik borítékban van ellenzékre leadott szavazat. Ha a borítékok (a külső és a belső) nincsenek lezárva, akkor ezt könnyű lehetett megtudni.
Ha azonban le voltak zárva – és a borítékok nagy többsége valószínűleg le volt zárva –, akkor nem világos, hogy minden boríték felnyitása nélkül hogyan lehet kiválogatni a „problémás” szavazatokat. Tekintve hogy a Fidesz a levélszavazatok 94%-át kapta, minden huszadik borítékban lehetett ellenzékre leadott voks. Az összes borítékot felnyitni nyilván sokkal több veszteséggel járhatott (minden szavazatot új borítékba tenni), mint haszonnal.
Tegyük fel, valahogy mégis be lehetett azonosítani az ellenzékre leadott szavazatot tartalmazó borítékokat. Ebben az esetben, ha az elkövetőknek voltak üres, kitöltetlen levélcsomagjaik, akkor megtehették, hogy az üres szavazólapokat kitöltötték, ezek mellé betették a „problémás” borítékokból származó azonosító lapokat, majd a borítékokat lezárták, és leadták azokat a konzulátuson. Ha ez így történt, akkor megvan a magyarázat arra, hogy miért nem találtak a helyszínen azonosító nyilatkozatokat.
Véleményünk szerint nem zárható ki a választási csalás, azt ugyanis technikailag nem lehetetlen kivitelezni a fentebb leírt módszerrel. Ugyanakkor nem valószínű, hogy ezzel a módszerrel nagyobb léptékű választási visszaélést követtek el.
Tényleg mindenki szeme láttára voltak kidobva az építkezési törmelék közé a szavazólapok?
A sajtóbeszámolók arról szóltak, hogy a szavazólapokat tartalmazó zsákot egy forgalmas, a Marosvásárhelyről a szomszédos község, Jedd felé vezető út mellett találták meg. Ez azt a benyomást kelti, hogy a szavazólapok gyakorlatilag mindenki szeme előtt hevertek.
Többször voltunk a helyszínen, tapasztalataink alapján ezt árnyalni kell: a Jedd felé vezető út valóban forgalmas, itt azonban elsősorban autók járnak. Megállni, félrehúzni a szemközti temető parkolójában van lehetőség (és valószínűleg a temetőbe tartó személyek állnak itt meg a leggyakrabban).
Ugyan van egy keskeny járda, de gyalogosok ritkán fordulnak elő ezen az útszakaszon. Fontos még, hogy az építkezési törmelék-lerakóhoz le kell térni egy mellékútra, és ott mintegy 45-50 métert kell megtenni a főúttól távolodva.
A minket érdeklő zsák ettől a mellékúttól mintegy 2-3 méterre, több másik (építkezési törmelékkel teli) zsák mellett volt elhelyezve. Talán ki lehetett szúrni az útról, hogy a zsákban iratok vannak, ehhez azonban nagyon figyelmesen kellett megvizsgálni a sittet.
Ennek fényében nehezen tudjuk elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy erre a zsákra egy véletlenül arra sétáló, nézelődő személy bukkant rá.
Ki fedezte fel ezeket a szavazólapokat?
Mint az a fentiekből is kiderült, a szavazólapokat tartalmazó zsák egy olyan forgalmas, de mégis félreeső helyre volt letéve, ahol nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy gyanútlan járókelő véletlenül felfedezi.
Fontos még az, hogy a szavazólapokat könnyűszerrel el lehetett volna tüntetni úgy, hogy azokat biztosan senki, soha ne találja meg. Például a lapokat alaposabban el lehetett volna égetni.
Ezek fényében feltételezzük, hogy cél volt az, hogy a zsákot megtalálják. A szavazólapok „felfedezője” pedig vagy szemtanúja volt annak, hogy a zsákot pontosan hova dobták, vagy maga helyezte el a törmelék közé a zsákot.
Az első fotókat március 30-án este 20:46-kor WhatsAppon küldte el a forrás több Maros megyei újságírónak. Két percre rá az egyik, helyi televízió-adónál dolgozó újságíró – aki arra kért, hogy a nevét ne említsük, mivel nem foglalkozik közéleti témákkal – ezt az első WhatsApp-üzenetet a Grup Presa IPJ Ms csoportba forwardozta. Ebben a csoportban további 97 személy – újságírók, valamint a Maros megyei Rendőr-főkapitányság képviselői – vannak benne.
Bárki is volt a felfedező, minden bizonnyal pontosan tudta, mit csinál. A Maros megyei újságírók, szerkesztőségek elérhetőségei ugyan nem titkosak, azonban ez nem az az információ, ami bárkinek könnyűszerrel a rendelkezésére áll, megszerzésükhöz szükséges bizonyos közéleti jártasság.
A telefonszám, melyről az első üzenetet küldték, kezdetben élt. Cristian Teodorescu, az első, helyszínre érő újságíró – akinek a forrás közvetlenül is elküldte a fotókat – beszámolt arról, hogy 10-15 percig üzeneteket is váltott a forrással, amikor a helyszínen a zsákot kereste. Az utolsó üzenetváltás 21:17-kor történt, később már nem volt elérhető a forrás – így Teodorescu.
Mi is hiába hívtuk a számot, azt az üzenetet kaptuk, hogy a szám nincsen forgalomban/a szám nem elérhető. A számra különféle adatbázisokban is rákerestünk, eredmény nélkül.
A forrás a fotók elkészítésekor is ügyelt arra, hogy a zsákot kereső újságírók ne a sötétben tapogatózzanak. Az első fotón jól látszik a temető, így a pontos helyszínt könnyen megtalálja az, aki valamennyire ismeri a környéket, és a Google Maps-en is nagyon gyorsan beazonosítható.
A forrás körültekintését az is jelzi, hogy a fotókat WhatsAppon küldte el a sajtónak. Ez az alkalmazás automatikusan eltünteti a fotók metaadatait, melyek egy lépéssel közelebb vihettek volna a rejtély megoldásához.
Ki szórta szét a zsákból a szavazólapokat?
Megfigyelhető, hogy az első üzenethez csatolt fotók napfényben készültek. Mivel március 30-án a nap 19 óra 53 perckor ment le, feltételezzük, hogy a fotókat nem közvetlenül a küldés pillanata előtt, hanem azelőtt legalább egy órával, de talán még korábban készítették. Szembeszökő továbbá, hogy a szavazólapok nagy része a zsákban van, talán két szavazólap vagy boríték hever a zsák mellett.
Tudomásunk szerint a punctul.ro újságírója, Cristian Teodorescu volt az első a helyszínen, elmondása szerint ez a film 22:30-kor készült. A felvételen jól látszik, hogy a szavazólapok itt már nem a zsákban vannak, hanem a földön szét vannak szórva.
Az Átlátszó Erdélynek Teodorescu elmondta, egy közeli barátjával érkezett a helyszínre, akit azért vitt magával, hogy tanúsítsa, nem nyúlt a zsákhoz. Rajtuk kívül a helyszínen nem volt senki, ők 10-15 perc múlva távoztak. „Én is utólag jöttem rá, hogy az első fotók és a de facto helyzet (vagyis a szétszórt szavazólapok) különbözik” – mondta lapunknak. A punctul.ro egyébként másnap hajnali 4 órakor publikálta az első hírt, a Facebookon reggel 7 órakor osztotta meg.
Hogyan értesült a magyarországi ellenzék ezekről a kidobott szavazatokról?
Mintegy fél órával azután, hogy a fotók eljutottak a Maros megyei újságírókhoz, 21:20-kor egy, magyarországi ellenzékhez köthető forrástól mi is megkaptuk a szemétdombon heverő zsákról készült fotókat. Amennyiben meg tudjuk ítélni, ezek ugyanazok a fotók, melyeket a punctul.ro-nak is elküldtek: úgy a fények, mint a fotós és a zsák helyzete ugyanaz.
A fotókat nem sokkal ezután, 21:48-kor Bodoky Tamás, az atlatszo.hu főszerkesztője is megkapta egy magyarországi ellenzéki háttérembertől. Valószínűsíteni lehet, hogy a fotókat másoknak is elküldték.
Az, hogy a magyarországi ellenzék ennyire gyorsan értesült a fotókról, azért érdekes, mert tudomásunk szerint a Maros megyei, javarészt román nemzetiségű újságírók nem rendelkeznek sok kapcsolattal a magyarországi ellenzéki pártok, politikusok felé.
Hogyan került a képbe Parászka Boróka, és hogyan vált „baloldali provokációvá” ez az eset?
A Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, ismert publicista másnap délelőtt ment ki a helyszínre, miután a sajtóból értesült a történtekről (a WhatsApp-üzenetet nem kapta meg állítása szerint). Parászka nem lakik távol a helyszíntől (háza a temetőtől légvonalban 1,5, közúton 2 kilométerre van). A publicista beszámolt arról, hogy érkezésekor már helyszíneltek a rendőrök, a nyomozók pedig beszéltek magyarul. Mindenkit igazoltattak, azonban nem engedték közel a zsákhoz az újságírót.
A helyszínen készült egy fotó Parászka Borókáról, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a baloldali provokáció-narratíva – miszerint Parászka Borókának valamilyen köze lehet a megégetett szavazólapokhoz – megerősödjön.
A fotót elsőnek a magyar kormány által finanszírozott székelyföldi sajtótröszt fejlesztési igazgatója és közéleti megmondóembere, Szőke László tette közzé saját Facebook-oldalán. A fotót távolabbról, egy közeli mezőről készítette valaki.
Szőke Lászlót megkerestük, ő annyit mondott, hogy azt egy „helyi erő” készítette. Nem sikerült nyomára bukkanjunk ennek a fotósnak, nincsen tudomásunk arról, hogy más fotói is megjelentek volna erről az eseményről.
A „baloldali provokáció”-narratíva másik visszatérő eleme, hogy a Transtelex „előre megírta” ezt az anyagot. Ugyanis a Telex szerkesztőségi rendszerébe való átvételekor technikai hiba történt a dátumozással, visszaugrott egy véletlen időpontra. A Transtelex közleménye szerint a rövid ideig véletlenül látható február elsejei időpontban már csak azért sem készülhetett volna „előre” ilyen cikk, mert február 26-án sorsolták ki a szavazólapok pártsorrendjét, és március 4-én hagyta jóvá a választási bizottság a szavazólap kinézetét.
Ez az anyag a 2022-es magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU), valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.
