A magyar kormány narratíváinak határon túli terjedését vizsgálta a Political Capital Médiahegemónia és propaganda a határon túl című projektje. A tanulmány szerint a vajdasági és a felvidéki magyarok a legsérülékenyebbek, de Erdélyben sincs okunk ünnepelni.
Mindannyiunknak van olyan rokona, barátja, ismerőse, akivel „vigyázni kell”: elég egy figyelmetlenül elejtett félmondat, beszélgetést kezdeményező gesztus, máris félórás kiselőadást kapunk az élet legfontosabb kérdéseiről: a nyugati „no go” zónákról, a Kanadában nemváltó műtétre kényszerített óvodásokról, vagy akár az ukránokról, akik galádul rátámadtak a nyaralni érkező orosz katonákra.
Noha sok empirikus tapasztalatunk van a dezinformációs narratívák erdélyi terjedéséről, és azt is sejtjük, hogy ezek terjedésében nagy szerepe van annak, hogy az erdélyi magyarság lényegében a magyarországi médiatérben él, meglepően kevés konkrét adattal rendelkezünk arról, hogy a magyarországi kormánypropaganda hogyan férkőzik be mindennapjainkba.
Egyáltalán, az erdélyi magyarok médiafogyasztásáról szóló, valamennyire friss kutatásokat fél kezünkön lehet megszámolni. Az egyik ilyen a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2015-ös kutatása, melyből kiderül, hogy leggyakrabban a magyarországi televízió-csatornákat – RTL Klub, Duna TV, TV2, M1 – nézik az erdélyi magyarok.
Arról nincsen adat, hogy a médiafogyasztási preferenciák hogyan változtak 2015 óta. Valószínű, hogy a kedvelt csatornák tekintetében voltak változások, de minden bizonnyal továbbra is elsősorban a magyarországi médiatér jelenti az erdélyi magyarok tájékozódási alapját.
A magyar kormány paneljeit mondják fel az erdélyi magyarok
Ezzel magyarázható annak a felmérésnek az eredménye, amit 2022-ben, az ukrajnai háború kitörése után készített a Bálványos Intézet, és amely nem kis megrökönyödést okozott szakmai körökben.
Kiderült ugyanis, hogy két éve az erdélyi magyarok percepciója az ukrajnai háborúról számottevően eltért a román többségtől, és leginkább a magyarországi kormány narratíváját tükrözte. (Az erről szóló online előadás itt tekinthető meg.)
Mikor a kutatók rákérdeztek az ukrajnai háborúval kapcsolatos hírforrásokra, kiderült, hogy az erdélyi magyarok többsége (61%) a magyarországi közmédiából, illetve a román televíziókból (51%) tájékozódik. A román online portálok és a nemzetközi hírforrások a preferenciák végén szerepeltek.
Bizalom tekintetében is a magyarországi hírforrások vezettek: a válaszadók mintegy 50%-a mondta azt, hogy „nagy mértékben” vagy „eléggé” bízik a magyarországi közmédiában, míg a román televíziók esetében ez az arány 23-26% körül volt.
Az első kutatás, amely a magyar kormány propagandájának terjedését vizsgálja a határon túli közösségekben
Ezt a két korábbi kutatást egészíti ki a Political Capital Médiahegemónia és propaganda a határon túl című projektje, mely a magyar kormány narratíváinak határon túli terjedését vette szemügyre, és melyben az Átlátszó Erdély is részt vállalt.
A kutatás 2023. január 1. és július 15. között vizsgálta a magyar kormányhoz köthető dezinformációt és propagandát a Magyarország határain kívül – Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban és Erdélyben – működő médiaorgánumokban.
Négy fő dezinformációs narratíva megjelenését vizsgálták: az ukrajnai háborúval, az Oroszország elleni szankciókkal, az illegális migrációval, valamint a gender témakörrel kapcsolatos narratívákat.
Első körben a Political Capital kutatói a helyi partnerek – Gyurkovics Virág (Átlátszó Vajdaság, Szerbia), Kőváry Sólymos Karin (ICJK, Szlovákia), András Soltész és Dmytro Tuzhanskyi (Varosh, Ukrajna) valamint Sipos Zoltán (Átlátszó Erdély, Románia) – segítségével beazonosították a legfontosabb helyi online médiaorgánumokat, valamint a legnagyobb követőszámmal és befolyással rendelkező Facebook-oldalakat.
Ezután a kutatók kulcsszavas kereséseket folytattak a médiaorgánumok Facebook-oldalain a CrowdTangle és SentiOne eszközökkel. Az így nyert, 1245 sort tartalmazó adatbázisban felbukkanó anyagokat kvalitatív elemzésnek vetették alá: a kutatók minden anyagot elolvastak, azokban további al-narratívákat azonosítottak be, és azt is megvizsgálták, hogy az egyes tartalmak milyen hálózatok révén terjednek.
A narratívaelemzés fontos része volt a helyi szereplők politikai, gazdasági, szervezeti kontextusának felvázolása. A propaganda hatását három további dimenzió befolyásolja:
- Mennyire erős az Orbán-kormány kontrollja az adott közösség médiaorgánumai fölött?
- Mennyire beágyazott a kisebbségi média a többségi médiatérbe?
- Mennyire szabad és versenyalapú a többségi médiatér?
A romániai magyar média esetében ugyan erős a magyar kormány kontrollja, azonban a kitettséget csökkenti a romániai politikai tér erős euroatlanti irányultsága, amellyel az RMDSZ sem igazán megy szembe.
További tényező, hogy a többségi médiatér tulajdonosi szerkezete a magyarországihoz képest sokszínűbb, a piaci verseny erősebb, és az elérhető információk sokszínűbbek. Itt azonban azt is meg kell említeni, hogy az erdélyi magyarok elsősorban magyar nyelvű sajtótermékeket fogyasztanak, így a román nyelvű médiatér milyensége másodlagos szerepet játszik.
Az erdélyi magyar média túlnyomó többsége a magyar kormány pénzén él
A vizsgált erdélyi magyar médiaorgánumok túlnyomó többsége az Erdélyi Médiatér Egyesület köré tömörül, ez a projekt a magyar kormány támogatásából működik.
Ezekre a médiaorgánumokra eddig nem volt jellemző az a szigorúan központosított, uniformizált üzenetekkel operáló propaganda, ami a magyarországi kormánymédia sajátja, azonban a magyar kormány narratíváját tükröző anyagok megjelennek.
Az RMDSZ kisebb, de szintén fontos szereplője az erdélyi magyar médiatérnek: a Progress Alapítvány az egyik legnagyobb internetes hírportál, a maszol.ro kiadója, a Janovics Jenő Alapítvány pedig az ETV-t, valamint az Erdély FM-et működteti. Mindkét alapítványt az RMDSZ finanszírozza.
Itt időről időre szintén megjelennek a magyar kormány narratíváit tükröző anyagok, noha az RMDSZ hivatalos kommunikációja – főként az ukrajnai háború kapcsán – a kezdetektől fogva megfelel az euroatlanti konszenzusnak az orosz agresszióval kapcsolatban.
Mit mutatnak az adatok?
A vizsgált tartalmak 40%-a a háborúval, 29%-a a migrációval, 19%-a a genderrel és 12%-a a szankciókkal kapcsolatos dezinformációt tartalmazott. Noha Erdélyben él a legnagyobb magyar közösség Magyarországon kívül, a manipulatív narratívákat tartalmazó anyagok száma alapján Szlovákia vezeti a toplistát. A vizsgált narratívák alapján a sorrend: Szlovákia (57%), Románia (24%), Szerbia (11%), Ukrajna (8%).
Az erdélyi magyar médiatér volt a második legaktívabb a magyar kormányhoz kapcsolódó dezinformáció terjesztésében. Az adatbázisban szereplő tartalmak nagyjából negyede származik innen.
Ez nem meglepő, lévén hogy Erdélyben él a legnagyobb határon túli magyar közösség, az erdélyi magyar sajtót nagyrészt a magyar kormány finanszírozza, az RMDSZ pedig szorosan együttműködik a Fidesszel. A propaganda terjedését olyan, a magyar kormány üzeneteit felerősítő rendezvények is segítik, mint Tusványos vagy a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat.
A vizsgált időszakban a háborús dezinformációs narratívák domináltak (sárga görbe), a migrációs narratívák (szürke görbe) növekedése elsősorban a magyar kormány menekültek elosztására vonatkozó, új uniós mechanizmust ellenző kommunikációjának köszönhető.
A háborúval kapcsolatos narratívákat tartalmazó anyagok többsége azt hangsúlyozta, hogy (1) azonnali tűzszünetre és békére van szükség, valamint hogy (2) a fegyverletétel csak meghosszabbítja és fokozza a konfliktust. Kisebb mértékben megjelentek azok a narratívák, melyek a háborúpárti Nyugatot hibáztatják a háború kirobbantásáért és fenntartásáért, de előfordult az is, hogy orosz állami vezetők kritikátlan nyilatkozatait vették át.
A béke és a tűzszünet sürgetése elsősorban a magyar kormány és Ferenc pápa békepárti üzenetein keresztül jelent meg. Jó példa erre Szijjártó Péter nyilatkozata, miszerint „Magyarország és a Vatikán egyetért abban, hogy a háborúnak és az emberi szenvedésnek Ukrajnában minél hamarabb véget kell vetni”.
Erősen jelen voltak az illegális migrációhoz kapcsolódó narratívák. Az „illegális migráció” (43%) és a „migránscsempészet” (35%) mellett a harmadik domináns al-narratíva „Brüsszelről” szól (13%), amely alapvetően az Európai Uniót és az Európai Bizottságot okolja az illegális migrációért és annak minden negatív kulturális és gazdasági hatásáért.
A migrációról szóló véleménycikkek az erdélyi mintában voltak a leggyakoribbak. Szinte mindegyik ilyen anyagnak a szerzője Bíró Béla, a maszol.ro főmunkatársa volt. Ezek a cikkek gyakran kiemelték „Európa hanyatlásáról”, a menekültek befogadását és integrációját támogató „Wilkommenskultur” kudarcáról szóló szubnarratívákat is a nyugat-európai országok politikájának kritikáján keresztül.
A felvidéki és vajdasági magyarság a legsérülékenyebb
Az elemzés a határon túli közösségeket rangsorolja is, aszerint, hogy mennyire sérülékenyek a dezinformációs narratívákkal szemben. A Political Capital szempontjai szerint a Szerbiában és Szlovákiában élő magyar közösség bizonyult a legsérülékenyebbnek: a szlovák és szerb kormányfő egyaránt Orbán Viktor szövetségesei közé tartoznak, akik a magyar kormányfőhöz hasonló retorikával rendelkeznek.
Ukrajnában és Romániában a magyar közösség könnyebben hozzáfér elfogulatlanabb információkhoz, ugyanis a többségi médiatérben több a tényalapú anyag és kevesebb a dezinformáció, illetve a helyi politikai elitek nem szövetségesei az Orbán-kormánynak.
