Simán összemossa az autonómiatörekvéseket a szeparatizmussal az első, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi tevékenységéről szóló román dokfilm. A RISE Project filmjét azért kötelező megnézni, mert jó tükre annak, hogy mit látnak a magyar radikálisokból vagy akár az autonómia-felvonulásokból Bukarestben. Publicisztika.

Múlt héten mutatta be a bukaresti tényfeltáró műhely, a RISE Project az erdélyi HVIM-et bemutató, "Autonómia és petárdák" című dokumentumfilmjét. A film abszolút újdonság abból a szempontból, hogy még soha nem készítettek román újságírók erdélyi magyar radikálisokról dokumentumfilmet. Azonban nem csak emiatt ér meg egy hosszabb cikket ez a téma.

Mielőtt belevágnék, tisztáznom kell saját, film elkészülésében játszott szerepemet. A dokfilm az Átlátszó és a RISE Project közötti együttműködés része – az Open Society Foundations által finanszírozott projekt célja a régióban működő radikális mozgalmak feltérképezése.

Az erdélyi magyar közösséget és a radikális mozgalmakat ismerő újságíróként többször megkerestek a RISE újságírói kérdéseikkel, így én egyfajta tanácsadóként igyekeztem egy-egy mozzanat hátterét bemutatni, esetenként pedig idegenvezetőként és tolmácsként segítettem nekik.

A filmben megfogalmazott fő állításokra, a szerkesztési folyamatokra azonban semmilyen rálátásom nem volt, az elkészült filmet csak publikálás után néztem meg. Emiatt is érzem azt, hogy nemcsak lehet, de kell is kritikát írnom róla.

Nagy felfedezések nincsenek

Információk szintjén a film nem igazán hoz újdonságot ahhoz képest, ami az Átlátszón, az Átlátszó Erdélyen, a RISE Projecten publikált cikkekben, illetve az azóta szintén nyilvánossá vált vádiratban korábban már megjelent. (Egyedüli kivételt talán a film második felében felvázolt orosz szálnak az egyes részei képezik – erre azonban később térek vissza.)

Az egetrengető felfedezések hiányát – mivel a húszperces dokumentumfilm elsősorban az erdélyi HVIM bemutatását tűzte ki célul – nem érzem problémának.

Ez a film nem az információk szempontjából fontos, hanem azért, mert úgy hiszem, a filmbeli narratíva lesz a meghatározó a bukaresti döntéshozók, hatóságok, valamint a közbeszéd számára, ami a magyar radikális mozgalmakat vagy épp az autonómiát illeti.

Székely Szabadság Napja, autonómia, verekedés

A film a 2014-es, Székely Nemzeti Tanács által szervezett Székely Szabadság Napjával indít: ez a rendezvény arról híresült el, hogy itt a HVIM összecsapott a csendőrökkel. A narrátor szerint „a békés éneklés után autonómia-szlogeneket kezdenek skandálni, a csoport (HVIM – szerk. megj.) pedig verekedni kezd a csendőrökkel.”

Eközben azt látjuk, amint egy vármegyés zászló rúdjával megdöfnek egy csendőrt, a következő képsoron pedig Szőcs Zoltán, a HVIM elnöke többször is elkiáltja magát: „Megöllek! Megöllek!”

Rögtön ezután elhangzik, hogy „ezek a fiatal székelyek (…) meg vannak győződve arról, hogy Erdélyt Budapestről, nem pedig Bukarestből kellene igazgatni”, miközben a képen Magyarországot és az elcsatolt területeket látjuk. A következő képsoron egy csoport ezt skandálja: „Székelyföld nem Románia!”.

A film alig húsz másodperc alatt tökéletesen (és nagyon hatásosan!) összemossa a békés marosvásárhelyi felvonulást egy maroknyi forrófejű HVIM-es erőszakos akciójával, az autonómia-követeléseket Erdély függetlenedésével / a trianoni határok visszaállításával.

És bár nyilvánvaló, hogy a film szerkesztői nem figyeltek oda az árnyalatokra, én mindezért mégsem őket okolom elsősorban: elég valószínű, hogy a Székely Szabadság Napjának az üzenete egy kívülálló számára valóban ez.

Elhatárolódtak valaha a szervezők a HVIM-től?

Én nem emlékszem arra, hogy a marosvásárhelyi felvonulás szervezői bármikor elhatárolódtak volna a Hatvannégy Vármegyétől, ahogy az úgynevezett „nemzeti oldal” sem tett soha semmit annak érdekében, hogy a román többség számára világossá tegye: az autonómiával kapcsolatos vitákban nincsen helyük az országhatárok felülvizsgálatáról álmodozó radikálisoknak.

Felvonulásról emlékeim szerint egyedül Kolozsváron tették ki a HVIM-et: a március 15-i felvonulás szervezői kérték meg a csendőrséget, hogy emeljék ki a vonulók közül az Árpád-sávos zászlókat lobogtató fiatalokat.

Korábbi anyagaink az erdélyi radikálisokról:

Késleltetett hatású bombasiker a HVIM „terrorakciója”

Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?

Jobbikos pénzből szervezik a Székely Szigetet és az EMI-tábort

Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.

Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.

Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.

De térjünk vissza a filmhez, ahol csakhamar a HVIM tevékenységeit is felsorolják. A sorrend a következő: autonómiakonferenciák, paramilitáris táborok és magyar háborús hősökre való emlékezések. Most szeretném azt írni, hogy mindez szándékos csúsztatás, de nem írhatom: ha egy kívülálló végignézi a Vármegye eddigi erdélyi tevékenységét, akkor valóban nagyjából ez a kép rajzolódik ki.

Ha mindez nem elég, az autonómiával kapcsolatos román félelmeket tovább erősíti a HVIM egyik vezetőjével készített interjú, ahol Szőcs Csongor kerek perec elmondja, Székelyföld autonómiája csak az első lépés Nagy-Magyarország visszaállítása felé.

Előítéleteket erősít

Ezen a ponton lehetünk biztosak benne, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések még a jóhiszemű, nyitott és racionális román nézők számára is felettébb gyanússá válnak. Tegyük hozzá, hogy a film nézőinek a többsége nem nyitott, és nem is feltétlenül racionális. A film úgy járul hozzá a Székelyfölddel, autonómiával kapcsolatos előítéletek megerősítéséhez, hogy a felvételekkel, interjúrészletekkel alá lehet támasztani az összes állítását.

Tanulság? A radikális mozgalmakkal való összefonódás a halál csókját jelenti az erdélyi magyarság bármilyen, egyébként teljesen jogos kérésének, akár autonómiáról, akár ingatlan-visszaszolgáltatásról vagy más jogsérelemről van szó. Ezeket a kéréseket bármikor le lehet söpörni az asztalról azzal a gyanúval, hogy ezek valamilyen nagyobb, titkos célt szolgálnak: például Erdély elszakítását.

Adalékként meg kell jegyezni, hogy az erdélyi magyar társadalom, a különféle intézmények nemcsak szemet hunynak a HVIM tevékenysége fölött: azt támogatják is, aktivistái pedig sok esetben önkéntesekként dolgoznak politikai pártokban, egyházakban, civil szervezetekben. A radikális nézetek pedig régóta mélyen be vannak épülve az erdélyi magyar társadalom szövetébe.

Hosszasan idézett telefonlehallgatások

A film készítői hosszasan idézgetik azt a vádiratot, melyben a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) azzal vádolja a HVIM két vezetőjét, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani december 1., Románia nemzeti ünnepe alkalmából rendezett díszszemlén.

A vádat az ügyészség nagyrészt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) által készített telefonlehallgatásokra alapozza. Ezekből a beszélgetésekből kitűnik, hogy a december elsejei robbantás csak egyfajta próba lett volna egy nagyobb, látványosabb akcióhoz – a Székelyföldön áthaladó gázvezetékek felrobbantásához.

Bár a beszélgetések román nyelvű átiratai publikusak, az eredeti, magyar nyelvű felvételeket eddig nem tették közzé az ügyészek. Emiatt egyesek arra gyanakodnak, hogy azok nem is léteznek, mások pedig úgy hiszik (nem alaptalanul), a hogy a hatóságok fordítási hibákat ejthettek.

Hozzá kell tenni, hogy magam is megtapasztalhattam azt, hogy a Vármegyések szeretnek nagyotmondani, egymást túllicitálni és heccelni – éppen ezért nem tudni, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetések valódi tervezést vagy csak ötletelést, esetleg baráti körben elejtett viccelődést rejtenek (az üggyel kapcsolatos kérdőjelekről itt írtam).

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

Légből kapott orosz kapcsolat

A film legproblémásabb – egyben az erdélyi magyarság szempontjából a legveszélyesebb – része az orosz kapcsolatra vonatkozik. A RISE szintén a lehallgatott telefonbeszélgetések alapján azt állítja, a HVIM Moszkva felé kacsingat, onnan próbál pénzt szerezni az akcióihoz.

Az oroszokkal való kapcsolatfelvétel Szőcs Zoltánnak egy Svájcban élő, meglehetősen homályos figurával, Sebestyén Teleki Istvánnal való telefonbeszélgetésében bukkan fel: a HVIM vezetője affelől érdeklődik, vajon az oroszok beszállnának-e a szervezet finanszírozásába? Sebestyén szerint erre minden további nélkül sor kerülhet, de először egy erős szervezetet kell építeni, mely „fel tud mutatni valamit”.

A filmben hosszasan részletezik a HVIM fő szövetségese, a Jobbik orosz kapcsolatait: Vona Gábor részvételét egy konferencián Kremlin fő ideológusa, Alexander Dugin oldalán, a Kovács Béla ellen felhozott kémvádakat, valamint jobbikos politikusok részvételét megfigyelőként a Moszkva által szervezett kelet-ukrajnai „népszavazásokon”.

Be kell látni, a Jobbik oroszországi kapcsolatairól nem tudunk sokat. Arról pedig még kevesebbet tudunk, hogy az Oroszországot pártoló nyilatkozatokon túl az erdélyi HVIM megkörnyékezte-e az oroszokat, és ha igen, akkor ez a közeledés sikeres volt-e.

Egy találkozóról a Mişcarea Naţional Democrată (MND) nevű, moldáv oroszpárti szervezettel korábban mi is írtunk, azonban nem világos, hogy ez a kapcsolatfelvétel és „testvéri szerződés” pontosan milyen konkrétumokat takar.

Ezek alapján az orosz szálat ekkora terjedelemben ebbe a történetbe belefonni nem szerencsés – a közlekedőedények elve alapján az átlagos néző könnyen azzal a benyomással maradhat, hogy az erdélyi magyar autonómiatörekvések, a radikális mozgalmak mögött Oroszország áll.

Ha ez a román közvéleményben elterjed, a jelenlegi geopolitikai helyzetben megszívtuk.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.

Bankszámlánk:

RO71OTPV200000913457RO01

SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA

Cod BIC: OTPVROBU