A polgármester legalább három éve hivatalosan is tudja, hogy meg kell javítani a gátat. Most vészhelyzet szembesítette azzal, hogy nem működik a zsilip.
Függőlegesen kezdett beomlani a Verespatak fölötti Tăul Mare (a továbbiakban: Nagy Tó) duzzasztott tó gátjának tartófala, jelentették múlt hétvégén a helyiek. Az esetről Eugen Furdui, a község polgármestere szombat este értesítette a Fehér Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőséget (ISU) a 112-es segélyhívószámon.
A polgármester nemcsak a gátrepedésről tájékoztatta a katasztrófavédelmet, hanem a vízszintet szabályozó zsilipkapu meghibásodásáról is. Ugyanis a vészhelyzeti beavatkozás első lépéseként a gátra nehezedő nyomást kellett volna csökkenteni a zsilipkapu felemelésével, de az már több helyi beszámoló szerint is évtizedek óta nem működik.
A helyszínre érkező katasztrófavédelmisek nem találtak vízszivárgást a gátfal mentén, de mivel nagy volt a gátszakadás és Verespatak elárasztásának veszélye, vészhelyzeti állapotot hirdettek, amelyben a község kiürítését és a tó lecsapolását rendelték el.
Ehhez képest csütörtökre már a legnagyobb csend fogadott Verespatakon. Az utcákon csak tehenek, ludak és néhány tévés riporter cuppogott a sárban.
Mi tévelygő turistaként az erdő felől közelítettük meg a gátat, és nem a terepjárókkal kitaposott úton mentünk fel. A vízszivattyúk mellett dolgozó tűzoltók jót mulattak, amikor meglátták, hogy a csipkebogyó tüskés bokrai között akarunk leérni a tó mellé. Körös körül sáros felszerelések, csövek és mobil pompák közt, cuppogós sárban dolgoznak a tűzoltók – ahelyett, hogy elhessegetnék a hívatlan látogatókat, még bátorítanak is, fotózzunk nyugodtan.
A gátat legutoljára 2019-ben ellenőrizte a környezetvédelmi és a fejlesztési minisztérium által közösen kinevezett hidrotechnikai szakember, Costel Sofronie – tudtuk meg a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóságtól, amelynek hatáskörébe tartozik a Fehér megyei település gátja is.
A Nagy Tó (Tăul Mare) tulajdonosa 2000 óta Verespatak község. Előtte az állami bányavállalat kezelte, de 1990 után elhanyagolta, és átvette a község. A hidrotechnikus Sofronie 2019-ben tájékoztatta a verespataki polgármesteri hivatalt, hogy a gát állapota megköveteli egyes javítási munkálatok elvégzését – mondta el az Átlátszó Erdélynek Sorin Vlad, a Fehér Megyei Vízügyi Igazgatóság igazgatója. Az igazgató teljes lendülettel benne volt a munkájában, s bár biztosan rengeteg dolga lett volna, részletesen válaszolt a kérdéseinkre. A gát struktúráját például a helyszínen igyekezett megmutatni.
Azt azonban nem tudjuk, hogy az előírt karbantartási munkákat miért nem végezték el. Szerettük volna megkérdezni a polgármestertől, Eugen Furduitól, akit meg is találtunk a hivatalban. A íróasztalánál dohányzó és épp jelentéseket aláíró polgármester kedvesen és gyorsan kitessékelt bennünket azzal, hogy hamarosan gyűlésre kell menjen. Habár megadta az elérhetőségét, a későbbi telefonos megkeresésünkre nem válaszolt.
Furdui évekkel ezelőtt még a Roșia Montană Gold Corporation tervezett beruházása, a verespataki aranybánya megnyitása mellett kampányolt. A cég elüldözése, Verespatak UNESCO-s várakozási listára kerülése után és most is megragadta az alkalmat a sajtóban, hogy arról nyilatkozzon, nagy hiba a világörökség részévé nyilvánítani a települést, mivel a helyi önkormányzat nem rendelkezik elégséges pénzzel annak fenntartásához. Szerinte a világörökség részévé nyilvánított területeken szigorú szabályok mentén lehet csak új beruházásokat elindítani, amelyek nagy költséggel járnak. A település és római kori bányái 2021-től szerepelnek az UNESCO veszélyeztetett világörökségi listáján.
Kellett egy gyors megoldás
Hogy megelőzze a gátszakadást, a katasztrófavédelem elrendelte a vízszint azonnali csökkentését öt méterrel. Csütörtöki helyszíni látogatásunkkor a vízszint körülbelül három és fél méterrel volt kisebb a normális szintnél, tudtuk meg az ott dolgozó tűzoltóktól. Egyébként a Maros menti vízügyi hatóság, az Apele Române Mureș Facebook-oldala minden nap tájékoztatja a közvéleményt a munkálatokról és a vízszint állásáról.
A tó vizét három nagy teljesítményű pumpával és négy szabadesésű csővel szivattyúzzák a falun átfolyó patakokba. A csütörtöki mérések alapján eddig 90 ezer köbméter vizet sikerült kiengedni a tóból a gát melletti völgyekbe. Ez a tó vizének nagyjából a harmada.
A leengedett víz források medreiben zubog lefele, ahol a tűzoltóknak arra is figyelniük kell, hogy ezek a medrek ne teljenek túl, és ne tömődjenek el hordalékkal. A községben markológépben ülő munkásokat látni, akik erre figyeltek a patakok mentén.
A szabadesésű szivattyúcsöveket a tó vizének leengedése után is az üres mélyedésben hagyják, mert a környező patakok továbbra is töltik a tavat. Ezeknek a szerkezeteknek az az előnyük, hogy nem kell a működésükhöz sem üzemanyag, sem áram, hanem csak vízelvezető csőként működnek.
Nagy volt az ijedtség, de hamar lecsengett
Verespatak lakosait szombat éjjel értesítették arról, hogy el kell hagyniuk a települést, ameddig megoldják a vészhelyzetet. A lakosságot előbb RO-ALERT riasztással szólították fel az evakuációra, majd a csendőrség és a tűzoltóság személyesen is tájékoztatta őket a tennivalókról. A 268 érintett közül hétfő délutánig 176 személy hagyta el a községet, közülük 30-an vették igénybe az ISU által biztosított mikrobuszokat és az iskolai bentlakásokban kijelölt szálláshelyeket Abrudbányán és Topánfalván.
Akik Verespatakon maradtak, azoknak nyilatkozatot kellett aláírniuk arról, hogy saját felelősségükre tartózkodnak a faluban. A hatóságok tájékoztatták őket, hogy áradás esetén a település lehető legmagasabb pontjára meneküljenek. Időközben az emberek mozgását mérő számok változtak: voltak, akik jóval később hagyták el a települést, mások a kezdeti ijedtség lecsengése után vissza is tértek az otthonaikba.
Csütörtöki ottjártunkkor több helybéli is úgy nyilatkozott, hogy utólag nézve az ijedtség nagyobb volt, mint a veszély. A négy családból, akit sikerült megkérdezni, egyik sem hagyta el a települést. Savanyúan jegyezték meg, hogy Verespatakra folyamatosan járnak az újságírók, tévések vagy rádiósok, régen az aranybánya elleni tüntetéssorozat, most pedig a gát miatt, de ezen kívül semmit sem lehet a településen csinálni. A fiatalok külföldön dolgoznak, az idősebbek ingáznak a legközelebbi városba, Abrudbányára, vagy országszerte, nagyon távol kapnak csak munkahelyet építkezéseken vagy a mezőgazdaságban.
Képzeljük el a gátat
A Nagy Tó jelenlegi helyén 1735-ben kezdték el építeni az első mesterséges gátat, amelyet az idők során még kétszer bővítettek, előbb 1779-ben, majd 1908-ban. A duzzasztott tó vizét a verespataki arany kitermeléséhez használták fel, főleg az aranyérc tisztításához. A gátat legutóbb 1913-ban módosították.
A szakértők szerint a karbantartási munkálatok több mint száz éves elhanyagolása a kizárólagos oka annak, hogy jelenleg a gáton függőleges lyuk tátong. Jelenünkben a víz egyáltalán nem volt szennyezett, az utóbbi években kizárólag halastóként tartották számon. Így most környezetszennyezési kockázat nélkül engedhették a vizet a környező patakokba, amelyek az Aranyos folyóba torkollnak.
A gát jelenlegi hossza 160 méter, magassága 25 méter és mélysége 15 méter. A tó maximális űrtartalma 300 ezer köbméter, de a gátomlás pillanatában körülbelül a normális vízszintig, 260 ezer köbméterig volt feltelve vízzel.
A vízben álló tornyot csónakkal lehet megközelíteni. A toronyban lépcsőn át vezet le az út egy földalatti alagútba, amely a tornyot összeköti a gát falával és egy zsilipkapuval. A zsilipkapu külső hozzáférésű csapja annyira meg van rozsdásodva, hogy azt nem tudták használni, ezért lentről próbálták megnyitni a csővezetéket, amelyet a víz leengedésére építettek.
A szombati beomlás után négy szakember, két bányász és két katasztrófavédelmi mentős leereszkedett a toronyba és ellenőrizte a vízelvezető szerkezetet. Huszonhat méter előrehaladás után a kőfallal kiépített alagútban körülbelül egy méter hosszúságú beomlásra találtak rá. A föld alatti beomlás feltöltötte kővel, földdel és iszappal a vízelvezető fémcső nyílását, így az is használhatatlannak bizonyult. Készítettek méréseket a gátfal ellenállóképességéről is, de egyelőre csak remélik, hogy nincsenek máshol is lyukak rajta – magyarázta Sorin Vlad.
Lesz még víz a Nagy Tóban?
Sorin Vlad arról is tájékoztatott, hogy a mai napon, pénteken déli 12 órától a polgármesteri hivatalban gyűlést hívtak össze, hogy elkezdjék a helyreállítás tervezését és az ehhez szükséges anyagi források felmérését. A tanácskozáson részt vesz két építőmérnök, egy gátszakértő, egy hidrotechnikus, a két bányász és két mentős, akik élőben is felmérték a zsiliprendszer állapotát, valamint a katasztrófavédelem, a vízügy és a polgármesteri hivatal képviselője.
Kérdésünkre, hogy vissza fogják-e tölteni, egy erős válhúzást kaptunk, és azt a választ, hogy a polgármesteri hivatal mindent megtesz annak érdekében, hogy visszatöltsék a Nagy Tavat. A hivatal felelősségére mindenképp visszatérünk majd azután, hogy eldöntötték, hogyan javítják ki a gátat.
A Nagy Tó a verespataki aranybányászat lecsengése után is szerves része a falunak és a lassan meghonosodó turizmusnak. Állattartók legeltetnek körülötte, látványos állomása a helyi tavakat összekötő körútnak, és mellette lehet megközelíteni Roșia Poieni óriási felszíni kitermelésének kilátóját. Természetesen említi a bányatörténeti kiállítás a falu központjában, a római kori tárnáknál, és idén nyáron pihenő- és rendezvényhelyszínként szolgált a pár napos kulturális fesztiválon is.
