Több ellentmondást és néhány meglepetést is tartogat a „székely terroristák” bűnügyi dossziéja, amelybe betekintést nyertünk. A Bukaresti Táblabíróság várhatóan április 7-én hirdet ítéletet az ügyben.
A Bukaresti Táblabíróság, ismertebb nevén az Igazságügyi Palota alagsorában vagyunk, itt tartják a bírósági iratokat, külön-külön teremben az egyes szekciókét. A bűnügyi szekció irattára egy nagyobb tömbházlakás méretű szoba, amely azonban a valóságosnál kisebbnek látszik, nemcsak az alacsony mennyezet, hanem a mindent beborító dossziéhalmok miatt is. Bekötött iratcsomók hevernek nemcsak a falak mellett sorakozó polcokon és az asztalokon, hanem a padlón is. Három hivatalnok dolgozik itt.
Már vártak. Egy idősebb hölgy „szolgál ki”. Vet egy pillantást a táblabíróság sajtóosztálya, elnöke és az ügyet tárgyaló bíró által is jóváhagyott folyamodványomra, majd a padlóról elém rak több súlyos iratköteget. „Ezek a tárgyalótermi dossziék. Ha az ügyészségi dokumentumokra is kíváncsi vagy, csak szólj” – mondja.
Persze, hogy kíváncsi vagyok, később el is kérem a dosszié nagyobb részét kitevő iratokat, de egyelőre a tárgyalótermi csomagokkal félrevonulok a terem bal sarkába, ahol néhány hosszú asztalt és padot helyeztek el a látogatók számára. A szomszéd asztalnál egy nő éppen buzgón fényképezi az előtte heverő dokumentumokat, pedig belépéskor külön felhívják a látogatók figyelmét, hogy kamerát használni tilos.
Első látásra az a legfeltűnőbb, hogy a legtöbb bizonyíték nem vagy csak laza összefüggésben áll a vád tárgyával. A dokumentumokat sajnos nem tudjuk mutatni, mert noha a Bukaresti Táblabíróság elnöke engedélyezte másolatok készítését, azt azonban az ügyet tárgyaló bíró kérésére végül mégis megtagadták. Kiderült, jó ötlet volt kézzel kimásolni a bizonyítékok listáját:
6 db eredeti CD a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) nemzetbiztonsági megfigyeléseinek hang- és videofelvételeivel, valamint ezek jegyzőkönyvével
1 db CD a 2015. október 10-ei kézdivásárhelyi, Beke István cégirodájában lezajlott beszélgetés felvételével, amelyre az ügyészség a vádat alapozza
2 CD videofelvétel és sajtóanyag a HVIM „tevékenységéről és esküvőjéről”
4 db CD + DVD + merevlemez Beke István (2016. január 20. és 2016. február 4.) és Szőcs Zoltán (2016. február 17.) vallomásával
9 db CD vallomásokkal: Beke (2015. december 1., 2016. április 5.), Szőcs (2015. december 29., 2016. április 7., 2016 április 27.), Makó Attila (2015. december 16.), Bandi Szabolcs (2016. január 20.)
35 CD a 2016. február 19-én, a román hadsereg gyakorlóterén végrehajtott kísérleti robbantás anyagaival
1 db Nokia telefon, 1028-as modell
1 db Nokia telefon, 500-as modell
2 db Cosmote SIM-kártya
2 db Iránymutatás című brosúra HVIM- fejléccel
1 db HVIM-zászló
21 db propaganda öntapadós
23 db háromszögű árpádsávos zászló
1 db 12 voltos időzítő
3 db memória stick + 4 db merevlemez
1-1 Acer, Motorola és Samsung márkájú telefon – az Acer kártyával
3 db Orange, 1 db Cosmote, 2 Vodafone SIM-kártya
2 db memóriakártya
Különböző CD-k
A felsoroltak alapján kellene megállapítania a bíróságnak, hogy a HVIM két vezetője valóban merényletet tervezett-e Kézdivásárhelyen 2015. december 1-jén. Amint első látásra is megállapítható, mennyiségre a bizonyítékok jelentős részét azok az anyagok teszik ki, amelyek az ügyészség által megrendelt kísérleti robbantás nyomán készültek. A 35 CD-n a szakértői jelentés mellett videofelvételek és fényképek vannak.
Korábbi anyagaink:
A bíróság súlyosbítaná a HVIM-vezetők elleni vádakat
Az iratok szerint 2016. február 19-én a román hadsereg „Ştefan Burileanu hadosztályparancsnok” kísérleti gyakorlóterén szimulálták a robbantást, amelyet a két vádlott tervezett végrehajtani a hatóságok feltételezése szerint. A következtetés: a HVIM vezetői által tervezett merénylet emberáldozatokkal járt volna.
A robbantásnál a román hadsereg tűzszerészei a Beke István és Makó Attila (a cikkben javítást eszközöltünk, Makó a korábbi állításunkkal ellentétben nem a HVIM tagja – szerk. megj.) otthonában talált petárdákat használták fel, de Beke szerint olyan anyagokat is, amelyek egyrészt nem voltak az ő birtokában, vagy amelyeket más célra szerzett be. Gyújtózsinórt például nem találtak a vádlottaknál többszöri, több helyszínen tartott házkutatás után sem.
A kísérleti robbantásnál ráadásul szegeket is tettek az pokolgépbe, holott semmi nem utal arra, hogy a HVIM-esek szögesbombát akartak volna építeni. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy ölni akartak, miközben a vádlottak szerint csakis a december elsejei felvonulás résztvevőinek megijesztése merült fel, az is csupán tréfaként.
Beke szerint a szögeket egy munkálathoz használta röviddel a letartóztatása előtt, és ezt az ügyészségnek is tudnia kell, hiszen a szóban forgó munkaterületen vannak működő térfigyelő kamerák, amelyeknek a felvételeit a DIICOT történetesen lefoglalta. Ráadásul a vádhatóság „szögesládát” emleget, miközben egy ceruza nagyságú dobozról van szó.
Mennyire figyelték meg a HVIM-et?
A vádlottak és a védelem tanúi is többször beszéltek arról, hogy a román hatóságok rendszeresen megfigyelték a HVIM tevékenységét. Hodor István a Székely Hírmondónak adott 2015. december 7-i interjújában azt mondta:
„… minket, vármegyéseket mindig is lehallgattak, s ezzel tisztában voltunk, így nem egyszer heccelődtünk olyan beszélgetésekkel, amik felkelthetik a hatóságok figyelmét.”
A dosszié alapján akár az is feltételezhető, hogy Hodor Istvánnak és társainak a feltételezése helytálló: a SRI a HVIM minden mozdulatát figyelte. Erre utalhat például, hogy 2015. november 16. és 23. között Bekéék összesen 15 beszélgetését hallgatták le. Csakhogy ekkor már folyamatban volt a HVIM-vezetők „lekapcsolásának” előkészítése, noha hivatalosan a büntetőeljárás akkor még nem indult meg ellenük.
Kérdés azonban, hogy ha a HVIM-esek minden mozdulatát figyelte, hogyan maradhatott le a SRI éppen az október 10-i találkozóról, amelyen a DIICOT értelmezése szerint az utóbbi negyedszázad legátfogóbb terrorista merényletét készítették elő?
A vádirat és a vád tanúi által vázolt kép szerint az összeesküvést a HVIM egyik tagja fedte fel: ő rögzítette az ötfős találkozón elhangzottakat, majd átadta a felvételt a hatóságoknak. A vád egyértelműen azt sugallja, hogy az „áruló” Bandi Szabolcs vagy Hodor István lehet, ők hiányoztak ugyanis arról a tárgyalásról, amelyen – kitakart arccal és eltorzított hanggal – kihallgatták a védett tanút 2016. december 5-én. Korábban Hodor és Bandi is vallomást tett, az utóbbi a vád tanújaként.
Az sem kizárt, hogy a védett tanú valójában egy SRI-tiszt, aki felettesei utasítására szerepet játszik. Miért volna szükség egy ilyen bonyolult manőverre? A magyarázat nem túl bonyolult, hiszen a dossziéból két dolog biztosan kiderül: az október 10-i beszélgetés a SRI-től került az ügyészség birtokába, és a rögzítésére nem volt bírói engedély. Ha ennek ellenére mégis a titkosszolgálat hallgatta volna le a HVIM-esek beszélgetését, a felvétel nem lenne felhasználható bizonyítékként a perben. Egy résztvevő által készített felvételre viszont más szabályok vonatkoznak: a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 139. szakaszának 3. paragrafusa szerint egy felvétel bizonyítéknak számít, amennyiben „harmadik féllel folytatott beszélgetésre vagy más kommunikációra vonatkozik”.
Újságírókat is lehallgattak
Az említett Hodor István-interjú időközben eltűnt a Székely Hírmondó weboldaláról, viszont megtalálható az Internet-archívumban, illetve viszontláttuk a Beke-Szőcs dossziéban, mind magyar eredetiben, mind pedig román fordításban. Mellesleg az ügyészek nem várták meg az interjú megjelenését, a nyers sajtóanyagra is kíváncsiak voltak, ezért lehallgatták a vádlottak családtagjai és a tanúk, illetve különböző újságírók között lezajlott beszélgetéseket.
Bakk-Dávidnak mondják, Baskeadinak írják
Az iratok között megjelenik például Hodor István és egy bizonyos „Baskeadi Timea” között lezajlott beszélgetés román fordítása. A telefonszám alapján könnyűszerrel azonosítottuk Bakk-Dávid Tímeát, aki az ominózus napon, 2015. december 14-én interjút készített Hodorral a Transindex számára.
Kérdés, hogy mennyire végezhetett megbízható munkát a fordító, ha a „Bakk-Dávid”-ot „Baskeadi”-nak hallotta. Ez azért is lényeges, mert mint a korábbi anyagunkban megírtuk, alapos a gyanú, hogy a perdöntő hangfelvétel román fordítása nem tükrözi a leghűbben az ominózus 2015. októberi beszélgetés során elhangzottakat.
Ráadásul az ügyészség fordítója, Radu Cătălina nem az átírt magyar szöveg alapján, hanem egyenesen a hangfelvételt hallgatva készítette el a bíróság elé került román fordítást, ami nagyszerű teljesítmény (lenne). A védelem kíváncsi lett volna rá, vajon hány „Baskeadi”-szerű félrehallás lehet az elsősorban fordításokra épülő nyomozati anyagban, de a bíróság nem engedélyezte Radu Cătălina kihallgatását.
A SRI írja a vádiratot?
A 2015. október 23-i átirata mellé a SRI mellékelt egy terjedelmes tájékoztatót („documentar” néven) is a HVIM-ről, amelyet az ügyészek jóformán szó szerint átemeltek a vádiratba.
A SRI átirata amúgy 10-20 petárdát említ – a vádirat több százat –, illetve Beke Istvánnal kapcsolatban közli, hogy „magára vállalta” a pokolgép elkészítését. Ezzel szemben a vádirat szerint a HVIM elnökeként Szőcs Zoltán „adta ki feladatként” a bomba elkészítését.
A dosszié szerint négy alkalommal hallgatták le a HVIM-et az 1991/51-es nemzetbiztonsági törvény alapján. (Egészen pontosan az iratokból csak az derül ki, hogy négy esetről tájékoztatta a SRI az ügyészséget.) Az időpontok:
2014. február 2.
2015. március 9.
2015. október 22.
2015. december 1.
Ezek mellett, részben párhuzamosan zajlottak az ügyészség által kezdeményezett lehallgatások, 2015. november 16. és 23. között 15 ilyen jegyzőkönyv készült.
A számtalan fotó között találtunk egy képernyőfotót, amelyen Beke István levele látszik. Ebben kéri a telefon-rezistent.ro webáruházat, hogy cserélje ki a korábban rendelt telefont, mert a hangszórója torzít. Ez pedig nem arra utal, hogy a készüléket távirányítóként akarta volna használni, ahogy az ügyészség állította. A levéllel kapcsolatban egyébként a vádiratban az áll: Beke azért kérte a készülék cseréjét a „rezistent telefon.ro” site-tól (sic!), mert „nem felelt meg a paramétereknek”.
A történések idővonala
Nagy meglepetést nem okozott, de számos kérdést felvet az események időrendje, ahogy a dosszié alapján felvázolható:
2015. október 23-án a SRI átiratban jelzi a DIICOT-nak, hogy potenciálisan a nemzetbiztonságot fenyegető cselekmények jutottak a tudomására.
Október 30-án, vagyis egy héttel később a DIICOT elrendeli a bűnvádi eljárás megindítását „in rem”, vagyis ismeretlen tettes ellen.
November 12-én elrendeli az ügyészség József Sándor védett identitású „együttműködő személy” használatát 2016. január 10-ig. Még aznap megszületik a jegyzőkönyv József Sándor vallomásáról. Ebben megjelennek szövegrészek, amelyeket az ügyészség később a sajtóközleményeiben is kiemel.
November 14-én József Sándor jelenti, hogy másnap Esztelneken lesz egy találkozó, ami az ügy szempontjából érdekes lehet. A DIICOT felhatalmazza, hogy rögzítse „a harmadik felekkel” folytatott beszélgetéseit, azonban a találkozó állítólag elmarad.
November 26-án a DIICOT-ot vezető Daniel Horodniceanu átiratot küld az U.M. 0127 jelzésű SRI-egységhez (amelynek élén Dumitru Dumbravă, a SRI jogi osztályvezetője áll), hogy kéri egy közös munkacsoport létrehozását, amely „szaktámogatást nyújt majd a bűnvádi eljárás során”.
Ugyancsak november 26-án kéri a DIICOT a bíróságtól a házkutatás engedélyezését Bekééknél.
A beszélgetés résztvevőit Bandi Szabolcs azonosítja a 2016. január 20-i kihallgatásakor. (Ezt kérdésemre megerősítette.)
Több a kérdés, mint a bizonyosság
A dosszié – amúgy a körülmények miatt nem túl alapos – átlapozása után több kérdés vetődik fel, mint amennyi tisztázódott.
Miért csak október 30-án indult büntető eljárás, és akkor is csupán ismeretlen tettes ellen? Hogyan indulhatott büntetőeljárás Szőcs Zoltán ellen decemberben, miközben a beszélgetés résztvevőit csak egy hónappal később azonosították? Mennyire valószínű, hogy beül valaki egy spontán baráti beszélgetésre, és felveszi az ott elhangzottakat, majd átadja a SRI-nek?
Nem világos az sem, hogy mit keresett a SRI az ügyben, miután megindult a bűnvádi eljárás. Miért folyt párhuzamosan megfigyelés a büntetőeljárási és a nemzetbiztonsági törvény alapján? Köze lehet ennek Dumitru Dumbravă tábornok korábbi kijelentéséhez, miszerint az igazságszolgáltatás a SRI számára „műveleti terület”, értve ez alatt, hogy egy-egy ügyön a jogerős ítéletig rajta tartják a szemüket/fülüket? Ha igen, mennyire törvényes az ilyesmi?
