Habár a természetvédelmi területen ásott sánc az űrből is látszik, a bíróság felmentette a Környezetőrség által megbírságolt céget.

Tavaly nyáron, azaz 2021 júliusában Pethőéket (Udvarhelyen híres, sőt hírhedt nagyvállalkozó család) megbüntette a Környezetőrség, mert a Hargitán a Szökő tőzegláp szélén hosszú sáncot ástak, amin vizet vezettek a Pethő panziót ellátó kúthoz. Az 50 ezer lejes büntetésen kívül az Őrség még arra kötelezte őket, hogy állítsák vissza a terepet az eredeti állapotába.

Terepszemlémre elkísér Pethő Jóska bácsi, aminek nagyon örvendek. Egyrészt azért, mert jobb a helyismerete, másrészt azért, mert így igazán megvan a lehetősége, hogy megvédje magukat egy kellemes, baráti hangulatú kirándulás keretében.

A Pethő panziótól megyünk neki a hegynek, a Madarasi Hargita csúcsa felé. Amint egy kicsit mászunk, az ösvény bal oldalán egy furcsa alakzatra bukkanunk. Ez a panzió víztározója, egy 20 ezer literes tartály, aminek az utolsó 11 ezer literjét csak tűzvédelemre lehet felhasználni. Így kérték a tűzoltók. A tartály közepén vezetik ki a mindennapi használatra szánt vizet, míg a tűzvédelmi vizet a tartály alján.

A karókat azért rakták a víztározó köré, hogy a motorosok, hószánosok nehogy beessenek. A karók még a nagy hóban is kilógnak.

Kicsit feljebb találkozunk a Szökő tőzeglápot jelző táblával. A tőzeglápok a nagyon érdekes élőviláguk miatt többnyire védettek. Sok ritka, endemikus fajt bújtatnak, melyek közül több is rég letűnt korokból maradt fenn.

A tőzegláp létrejöttéhez több tényező szükséges: sok víz, sok hideg, és mocsok minőségű, savtúltengéses székely talaj. Tehát minden, amit az ember nem kíván magának otthon. Ilyen körülmények között az elhalt növényzet nem tud rendesen lebomlani, tőzeg lesz belőle.

Ami ezen a tőzegen megél, az a világ legigénytelenebb növényeinek a gyűjteménye. Beérik a szinte semmivel, vagy képesek a lentről jövő koplalást fentről jövő táplálékkal pótolni, mint például a húsevő növények. Bocs, ha nem túl szakszerű a leírásom, de a tábláról nehéz volt leolvasni a hivatalos verziót.

A lápot jelző táblához közel helyezkedik el a vízgyűjtő pont, a kút. Itt egy 6000 literes tartály van, alul kirakva kővel, fent két gyűrűvel. Ez a kút látja el az előbbi nagy tartályt vízzel. Jóska bácsi szerint Hodgyai Géza bácsi, a Hargita remetéje 2006-ban mutatta meg nekik, hogy hova ássák ezt a kutat, hogy vizük legyen.

A titokzatos sánc

A fentebbi kép jobb alsó sarkába érkezik az a sánc, ami a vita tárgya. A sáncban idecsordogáló patakocska nem tűnik el teljesen a kútban, sőt, csak kis része táplálja kutat, a víz java szabadon továbbfolyik a völgybe. A kép alján látható fával akár el is lehet zárni a víz útját a kútba, ottjártamkor épp el volt zárva, semmi víz nem folyt a kútba.

A közel 350 méter hosszú, fél méter széles, 0,6-1,2 méter mély sánc nyílegyenesen hozza a vizet egy kis patakocskából a kúthoz.

A sánc másik végén látszik, hogy régen a patakocska meredeken lefutott a völgybe, tisztán látszik a medre. Az is látszik, hogy útját egy kis gáttal elállták, és jobbra irányították, bele a vitatott sáncba, ami közel szintvonalon, kis eséssel elviszi a panzió kútjához.

Jóska bácsi szerint a patak már tizenöt évvel ezelőtt, mikor ők elkezdték építeni a panziót, erre folyt. Nem ők ásták/ásatták a sáncot. Mondom neki, ne haragudjon, hogy nem hiszek neki, de szerintem egy hegyi patak természetes medre nem ilyen. Szerinte azért ilyen, mert pucolták. Az, hogy karbantartották, az biztos, mondja.

A sánc belső oldalán hosszan egy földhányás vonul végig, kövekkel a tetején. Habár már kezdte benőni a növényzet, még mindig nagyon eltér a környezetétől, egyértelműen jelezve, hogy a sáncból az elmúlt évtizedben valamikor nagy mennyiségű föld volt ide kipakolva.

Ennek a sánc-földhányás kontrasztnak köszönhetően a szatelitképen is szépen látszik a sánc vonala. A fenti felvételen a ferdén balra elkanyarodó vonal a csúcsra vezető út, tőle jobbra az az egyenes észak-dél irányú vonal a mi sáncunk. Bal oldalán a fekete vonal a sánc, jobb oldalán a világos csík a földhányás.

Ezen a képen pedig az is látszik, hogy térben hova képzeljük a sáncot. A menedékházaktól a csúcsra indulva, valahol az út egyharmadánál található a sánc, aki nem hiszi, megkeresheti magának Google Mapsen.

Pethőék igaza

Jóska bácsi állítja, hogy 2005-2006-ban, mikor a panziót építették, nekik volt engedélyük a víz kivételére is. Egyrészt a rákosi, madarasi és szentegyházi területtulajdonosoktól volt közjegyző által hitelesített engedélye a kútásásra és vízvezetésre. Másrészt volt a vízügytől is engedélye vizek befogására a Vargyas vízgyűjtő területéről.

A vízügyi engedélyt át is küldi Jóska bácsi, tényleg volt nekik engedélyük. Az engedélyben az is szerepel, hogy vízórával mérik a fogyasztást az épület alagsorában.

A vízórát is megmutatja Jóska bácsi, hogy tényleg mérik és fizetik a vizet, minden rendben van hivatalosan.

Nem értik, hogy miért most lett ez téma. Ők bő tizenöt évvel ezelőtt vezették a vizet. „Bármit tennél, öt év alatt elévül” – ecseteli a jogi részleteket Jóska bácsi. És azt sem érti, hogy miért őket támadják. „Sokat tettem ezért a hegységért” – mondja, különösen a villany sikeres hegyre vezetésének történetét emeli ki.

Érvként hozza fel panziójuk rendezettségét is: példás rend uralkodik mindenütt. Az épületnek és környékének ápoltsága, az a szorgalom, amivel Attila fia gondozza az egészet, a hegy szemétmentesítésétől kezdve a panzió melletti fű műtrágyázásáig és ápolásáig, példaértékű.

Pethőék nem hagyták magukat, pereltek, és meg is nyerték. Pontosan akkor kapták meg a döntést, amikor kint voltunk a Hargitán.

A bíróságon Pethőék azzal védekeztek, hogy a megbírságolásuk jegyzőkönyve nem tüntette fel a tett elkövetésének időpontját. Azt is felhozzák, hogy a sánc két évtizedes, ezért elévült az ügy.

A bíró eltörli a büntetést, és a cég (Intertourism) minden ebből eredő kötelezettségét. Arra hivatkozik, hogy a jegyzőkönyvben nem szerepel, mikor ásták az engedély nélküli sáncot, és enélkül a dátum nélkül a jegyzőkönyvet semmisnek nyilvánítja. Így az Őrség nemcsak hogy elvesztette a pert, de még fizetett 5020 lejt is az ügyvédi költségekre.

A szürke víz ötven árnyalata

Miért fontos az, hogy mikor ásták a sáncot? Székely falusi logikával a dolgok egyszerűek: ástak egy sáncot védett területen, amivel elvezettek egy patakocskát, ami a védett tőzeglápot táplálta. Ez törvénytelenül történt, mindegy, hogy mikor.

De valamiért a hatóságoknak és Pethőéknek is fontos, hogy ez mikor történt. Jó. Akkor nézzük meg, mikor történhetett.

A Google szatelitképeit és a kataszteri hatóságok ortofotóit összevetve, a következőket állapíthatjuk meg:

A 2015 előtti felvételeken nem látható az állítólag két évtizedes sánc.

A 2017 utáni felvételeken látványos a sánc. Tehát a sánc a jelenlegi formájában valamikor 5-6 évvel ezelőtt jelent meg.

A másik érdekes részlet, ami árnyalja a történetet, hogy Pethőék vízügyi engedélye a Vargyas vízgyűjtőjéből való vízkivételre szól.

Míg ők valójában nem a Vargyas vízgyűjtőjéből, hanem a szomszéd völgyből, a Szökő-patak völgyéből hozzák át ezt a vizet. Egy kis térképen ábrázoltam ezt, hogyan terelték el a szomszéd völgy patakát, hozták az árokban szintvonalon a két völgy közötti nyeregig, ahonnan a kék ponttal jelölt vízgyűjtőben a másik kék ponttal jelölt tartályon keresztül engedték le a panzióig.

Ha ez száz évvel ezelőtt történt volna, nem környezet elleni bűnként, hanem helytörténeti látványosságként, kis technikai csodaként tekintenénk erre a sáncra. Több helyen is van itt a környékünkön olyan patakocska, ami felfelé folyik a völgyön, mert a szomszéd völgyből csalták át szintvonalon. A legközelebbi nem is olyan messze, Ivóban. Ma turisztikai látványosság. Tény, nem ma építették, nem természetvédelmi területen, és nem károsít egy tőzeglápot.

A víz elterelése károsítja a lápot? A természetvédelmi terület kezelési tervében veszélyforrásként szerepel a vízforrások lecsapolása. Ami érthető, hisz víz nélkül nincs láp, nincs lápi élet.

Egy barátomtól megkaptam a természetvédelmi terület védett lápszemeinek koordinátáit. Ezeket Google Earth-ben ráhelyezve a szatelitképre tisztán látszik, hogy a sánc mennyire érinti a mellette lévő lápszemeket. Több lápszem is van sorban, egyikből folyik a víz a másikba. Hogy aztán ennek a patakocskának az elterelése mennyire befolyásolja az általa valamikor táplált lápszemek életét, hogy ez mennyire adódik össze az elmúlt évekre jellemző vízhiánnyal, és hány százalékos lesz a károsodás, ezt így nehéz felmérni.

Amint előbb már jeleztem, az elterelt patak hozamának kis része kerül Pethőék kútjába, a maradék szabadon lefolyik a völgybe, és lehet, hogy táplálja a lápot, csak nem ott, ahol eddig. Vagy nem. Hogy ez a víz mennyit használ vagy árt ott, ahol most folyik, ezt szintén nehéz így most nekünk felmérni. Meg nem is most kellene felmérni, hanem a sáncásás előtt kellett volna.

Sok víz lefolyik a Pethőék sáncán, mire megtudjuk, mik lesznek ennek az ároknak a következményei, hány lápszem fog kiszáradni, vagy esetleg hány új hatalmas lápszem jön létre itt emiatt a következő évmilliók során. Sok víz lefolyik addig is, míg a román környezetvédelem nem azon fog elbukni, hogy hiányzik egy dátum.