Update 21:30, 29.05.2025: Csütörtök este feltelt a parajdi sóbánya, megjelent ismét az addig a bányába zubogó víz a Korond-patak medrében. Antal Lóránt szenátor jelenlétében, a sóvállalat és a vízügy képviselőinek hiányában a vasárnap estére beharangozott, de végül a nap során történtek miatt előrehozott lakossági gyűlés zajlik a parajdi kultúrotthonban.

Parajdon, a sóbánya előtt kisebb tömeg, rendőr irányítja a forgalmat. Nemrég mondott le Sebestyén József, a bánya fejlesztési igazgatója – mondják a helyszínen lévő kollégák és a csendben tiltakozó, beszélgető emberek, amikor csütörtök délután 13 óra után kevéssel a pataktól a központba érkezünk.
– Parajd, a környék, az ország és nem túlozunk, ha azt mondjuk, Európa egyik legfontosabb kulturális, ipari és turisztikai jelentőségű bányájának lett itt, ma vége – állítja kérdésünkre az egyik tüntető. Azért jöttek ki, hogy tiltakozzanak és szolidaritásukat fejezzék ki, igazából a bányával és Parajd veszteségével, valamint a bányavállalattól felelősségvállalást követeljenek jelenlétükkel.
A bányavállalat kapuján SÓBÁNYA ≠ SZAUNA feliratok, autókkal távozik a vezetőség.
Egy napig betonoztak, hiába
Kicsit távolabb, a jegypénztár előtti padon találkoztunk az utolsó bányászok egyikével, akik kijöttek csütörtök délelőtt a sóbányából. A fiatalember elmondta, szerda délelőtt 10 órától betonoznak a bányában, hogy a Telegdynek nevezett részt megmentsék. A bánya főbejáratát és a Telegdy bejáratát próbálták elbetonozni a víz elől, azonban nem sikerült.
Csütörtök 10 óra körül a nyomás „szembenyomta velünk a betont. Amikor láttuk, hogy emberélet van veszélyben, kijöttünk” – mondja tőmondatokban a teljesen letaglózott férfi. A Telegdy-tárna egy kisebb felületű terem volt a bányában, ezt reménykedtek megmenteni Parajd turizmusának, a helyiek megélhetésének.
A bányavállalat egyáltalán nem kommunikált velük,
tudjuk meg a padon ülőktől, azt mondták, le kell nyugodnia a helyzetnek, hogy kitalálják, mi lesz a következő lépés. Így nem tudni, hogy mi lesz a bányászok sorsa. Az általunk megkérdezett férfi, bár már csak 5 éve lenne a nyugdíjig, nem akar már a bányaiparban elhelyezkedni. Legközelebb Désen, 200 kilométerre lenne lehetősége erre.
Sebestyén József fejlesztési igazgatót helyszíni beszélgetéseink során többen kárhoztatták, mémeket is mutattak a helybéliek, amelyeket a bánya megmentésével kapcsolatos csoportokban küldözgetnek egymásnak. A helyi vezetőséget tartják a felelősöknek többen, a lincselésig is elmennének szóban, egymás közt.
Sebestyén József a felelősöket akár indulatosan is számonkérő helyiek előtt jelentette be, hogy lemond beruházási igazgatói posztjáról.


Ám eddig nem mertek nyíltan szembeállni a vezetőséggel az érintettek,
megtorlástól tartva – állítják. A kis csoportokba verődött helyiek körében gyakran hangzanak el a “Bukarest” , “UDMR”, “felelősség” szavak, nem pozitív kontextusban.
A patak most is zubog be a bányába, újabb rést hasított magának. A helyiek sorra járulnak a dombtetőre, hogy saját szemükkel lássák a tragédiát. Többen úgy gondolják, a tárnák még ma, talán holnap megtelnek vízzel – ezt majd onnan lehet tudni, hogy a víz már nem zubog le a lyukon, hanem kis tavat képez majd.
Katt a fenti videóra, hogy elinduljon!
Senki nem hiszi hogy a bányát meg lehet menteni, a víz kiszivattyúzásáról szóló felvetést kétkedve, nevetve, legyintve fogadják. Ahogy azt is, hogy esetleg a jövőben egy új bányát lehetne nyitni a környéken.
A helyszínen nem láttunk katasztrófavédelmiseket, hatóságokat. Két csendőr áll a patakparton, Parajdon, a bánya bejáratánál néhány rendőr- és csendőrségi jármű áll. A rendőrök csoportba verődve beszélgetnek. Több alkalommal elhangzik beszélgetéseink során, hogy
félnek a parajdiak, sőt a sófalviak egy része is, hogy besüllyed alattuk a bánya.
Három felsősófalvi roma férfi érkezik az autónkhoz, mialatt az önkéntesek által épített gátnál drónozunk. Érdeklődnek, igaz-e, hogy Korondig ér a bánya, és el fog süllyedni az egész vidék. Mi lesz a vízzel, hol fog kijönni, ha megtelik a bánya? Már süllyednek a tömbházak is Parajdon, arról sopánkodnak egymás közt a szomszéd faluban.
Több panziótulajdonos arról számol be a tragédia helyszínén, hogy májusra már minden vendég lemondta a foglalását, sőt már sokan júliusra is. Van olyan, aki azt mondja, 40 alkalmazottjából jövő hétre 12 fog maradni. De nem annyira az anyagi helyzetüket siratják, inkább a közös örökség elvesztését.

– Ha apám ezt meglátná, visszafeküdne a sírba
– sóhajt egy nyugdíjas asszony, aki azért jött ki a dombtetőre, hogy elbúcsúzzon gyermekkora helyszínétől. Az édesapja levitte gyermekkorában a Só-szorosnál található hátsó bejáraton, „egy gyenge lifttel, féltünk úgy, hogy a gatyánk reszketett”, s a főbejáraton jöttek ki, meséli.
Miközben az emberek a bánya előtt várakoznak, miközben otthon a tévéből, internetről és egymástól telefonon tájékozódnak, rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennük. A kommunikáció, a hatóságok jelenlétének hiánya a helyszínen a lakosokban számos konspirációt szül.
- Hogy szándékosan nem akarják megmenteni a bányát, hogy elsüllyed a vidék, nem csak gazdasági szempontból.
- Nem értik, hogy húsz év alatt miért nem lehetett megmenteni a bányát, felhozzák a 2007-ben készült tanulmányt, mely konkrét javaslatokat tartalmaz a Korond-patak jelentette veszélyek elhárítására.
- Tavaly, amikor száraz volt a patak, hogy „három tehén kiitta volna”, akkor miért nem betonozták le a patak medrét?
- Amikor az önkéntesek homokzsákokból gátat építettek Felsősófalva és Parajd közé néhány hete, hogy a patak medrét szárazzá tegyék, miért nem betonozták le a medret?
- A védőfóliát miért csak gyenge cövekekkel rögzítették, miért nem nyomtatták meg homokzsákokkal is, hogy ne tudja elvinni olyan könnyen a víz?
A Korond-patak mit sem törődve a kérdésekkel, még zubog a mélybe. Talán csütörtök éjjelre, vagy péntek reggelre – mondják – ismét a felszínre tör.