Nyitottságával, műveltségével lenyűgözte őket, a bizalmukba férkőzött, majd többükkel szexuálisan is visszaélt. Háborítatlanul, közel húsz éven át.
„De hát az én iskolámban is történt ilyen!” Szinte mindenki így reagált az elmúlt hónapokban, akinek említettem, milyen témájú cikken dolgozom. A tanár-diák kapcsolatokkal sokszor elnéző a közeg, mert akik látják, vagy nem tudják, mit kezdjenek a helyzettel, vagy közönyösen legyintenek rá, hogy ilyen mindig is volt.
Csakhogy a tanár-diák viszony eleve asszimetrikus. Ha gyenge az intézmény és vezetése jelentette kontroll ezek fölött a helyzetek fölött, az súlyos visszaélésekre ad lehetőséget. Az alábbi cikkben azt mutatom be, milyen rendszerszintű kell legyen ez a félrenézés ahhoz, hogy a visszaélések éveken, évtizedeken keresztül folyhassanak, és milyen hosszú távú következményekkel küzdenek azok, akikkel visszaéltek.
Tévhit, hogy a kiskorúak behálózása, a grooming csak szegregált közegben fordulhat elő. Az alábbi történet helyszíne Csíkszereda, sőt Erdély egyik elit iskolája, a Márton Áron Főgimnázium. A városban sokan tudják, hogy az iskola egyik sztártanárja, Orbán Zsolt, aki közel húsz évig volt városi tanácsos, évtizedeken keresztül követett el szexuális abúzust diáklányokkal szemben. Van, aki csak pletykát hallott, van, aki konkrétan tud egy-egy esetről. Jelen cikk egy nyílt titok részleteit meséli el.
A feltáró munka eredményeként úgy vélem, ha az iskola és a tanfelügyelőség vezetése 2003-ban értesítette volna a hatóságokat, már húsz évvel ezelőtt le lehetett volna állítani a tanárt. Ezt a ‒ legalábbis morális ‒ kötelességét azonban mindenki elmulasztotta, és így lehetséges bűncselekményt tussolt el, amelyet az akkori büntetőjog is börtönnel sújtott (202. cikkely). A 12 éves lányt mindenki cserbenhagyta és hosszas szenvedésnek tette ki. Mindenki: szülők, igazgatók, sztárpszichiáter, tanárok, főtanfelügyelő.
A felelősök többnyire a mai napig hárítanak. Orbán Zsolt azt mondja, nem tett semmi törvénybe ütközőt. A tanár idén augusztusban távozott az iskolából, november közepén pedig lemondott városi tanácsosi mandátumáról is.
Cikkünkben kilenc nő nyiltakozik az őket ért abúzusokról. Történetüket a névtelenség feltételével tárják a nyilvánosság elé, ezért cikkünkben mindannyian álnéven szerepelnek. Azt szeretnék, ha Orbán Zsolt felelősséget vállalna a visszaéléseiért, és az iskola és a helyi közösség tagjai is szembenéznének hallgatásuk következményeivel.
Orbán Zsolt viselkedése nyílt titok Csíkszeredában és a Márton Áronban
2003 tavaszán nagyon megriadt a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium vezetése: egy 12 éves kislány szülei arról értesítették az igazgatót és az aligazgatót, hogy gyanújuk szerint Orbán Zsolt, az iskola akkor 27 éves történelemtanára viszonyt folytat a hatodikos lányukkal.
Ma már nehéz rekonstruálni, pontosan mit léptek erre a felnőttek, főleg azért, mert a történet főszereplői közül többen nem nyilatkoznak az akkor történtekről, vagy másként emlékeznek. Mindenesetre a lányt senki nem kérdezte meg arról, hogy van, mi történt, a tanár pedig a helyén maradhatott. Következménye csak az eset eltussolásának lett: Orbán Zsolt a következő évtizedekben számos diákjával élt vissza. Ha a felelős pozícióban lévők nem menekülnek akkor szándékos tétlenségbe vagy jóindulatú határozatlanságba, tucatnyi esetet előzhettek volna meg.
Bár alapvetően nem sok közöm van Csíkszeredához, én magam is évek óta hallok történeteket a történelemtanárról, akit diákjai gyakran O.Zs.-ként emlegetnek. Kis túlzással: kolozsvári kocsmában sem lehet úgy leülni volt Márton Áronos diákok közé, hogy az est egy adott pontján ne kerülne szóba Orbán Zsolt neve és az, hogy visszaélt a diákjaival. Eddig azonban senki nem beszélt ezekről a nyilvánosság előtt.
Néhány hónapja viszont megkeresett egy fiatal lány, aki mindössze két évvel ezelőtt végzett az elitnek szánt iskolában. Kiderült, a tanár határátlépései nagyon súlyosan rányomták a bélyegüket a lány középiskolás éveire. Ekkor döbbentem rá, hogy a nyilvánosság ereje nélkül Orbán Zsolt nem fogja abbahagyni a diáklányok becserkészését.
Elit-utánpótlót indított a Márton Áron Gimnázium
Anna 2001-ben kezdett tanulni a Márton Áronban, amikor az iskolában először indult ötödik osztály, az évfolyamon kettő. Igazi elit osztályok lettek, több helyi politikus és vállalkozó gyereke is oda ment, de a bejutásnál alapvetően a felvételin kapott jegy számított.
„Érdekes tapasztalat volt, alapvetően a tanárok felsőbb tagozaton tanítottak addig. Egy kísérlet volt arra nézve, hogyan tudnak jóval többet nyújtani, mint amit ez a korosztály megszokhatott” ‒ meséli Anna. Rengeteg közös kirándulást és eseményt szerveztek nekik.
Mindkét osztály a földszinten volt, egymás mellett. Az egyiknek Orbán Zsolt lett az osztályfőnöke, és mindkettőt tanította. Annának nem lett ugyan osztályfőnöke, de történelmet és angolt tanított neki is.
„Az első benyomásom még az első napról van ötödik osztályból: egy fiatal férfi nagyon dinamikusan elvonult az osztály előtt egy barackszínű ingben. Remek tanár volt, az órái izgalmasak voltak. Nem voltak tabuk, beszélt azokról a témákról is, amelyekről nemhogy a többi tanár nem, de még a szülők sem. A szexualitás sem volt tabu. Ő is bátran beszélt róla, és a saját osztályába behívta az iskolapszichológust is beszélni a témáról.
A saját szakterületén sokkal tágabb perspektívából beszélt, politikai kontextust is hozott, kritikus volt a többi tanárhoz képest, tehát ezzel kapcsolatban nagyon más értékeket képviselt. Rengeteg filmet, könyvet ajánlott, hozott, adott kölcsön, azt hiszem, hogy nem csak nekem.
Gyakran rámutatott az oktatási rendszer és a tanárkollégák pedagógiai módszereinek, eszköztárának hiányosságaira, de a tudását nem arra használta, hogy egy jobban működő közösséget építsen. Pont ellenkezőleg, többszörösen megosztotta az iskola közösségét. A gyerekek között voltak, akik sokkal több figyelmet kaptak, mint mások, holott mind ügyesek, tehetségesek voltunk.
És a kollégáival ellentétben megengedte nekünk mindazt, amit ők nem. Ez egyrészt azt jelentette, hogy nem voltak értelmetlen házik, bármikor lehetett kérdezni, bármikor hozzá lehetett szólni, bátorította, hogy kritikusan gondolkodjunk, de kirándulásokon lehetett cigizni, alkoholt fogyasztani stb. Nem tudom, hogy gondolhatta, hogy megtanulunk tőle kritikusan gondolkodni, és soha nem fogunk beszélni arról, amit mindeközben tett velünk” ‒ jellemzi a tanárt Anna.
Ötödik végén aztán ez a két osztály elment kirándulni Magyarországra, a Velencei-tóhoz. „Több külön sátorban laktunk, a lányok és a fiúk. Napközben volt néhány program, de alapvetően a tó miatt mentünk, többnyire strandoltunk” ‒ meséli Anna. Elmondta, hogy
ez a kirándulás már súlyos határátlépésekkel volt tele.
A közegét ennek elsősorban az teremtette meg, hogy a két kísérőtanár rivalizált egymással. Míg a másik tanár úgymond „rendőrködött”, Orbánnal szabad volt alkoholt fogyasztani, amennyiben a másik kísérőtanár ezt nem látta. A fiúkat meg érdekelte az alkohol.
Anna úgy emlékszik, azon a kiránduláson ő és az egyik barátnője kaptak kiemelt figyelmet a tanártól. „Volt olyan, hogy hívott minket úszni, és a fizikai bíróképességünknél többet vállaltunk, mondta, hogy ússzunk be nagyon mélyre. Szerintem ez szándékosan volt így kitalálva. Mikor elfáradtam, mondta, hogy üljek a térdére pihenni, és nyilván így átöleltem a nyakát” ‒ meséli Anna. „Ez nyilvánvalóan nem volt közeledés részemről. Arra emlékszem, hogy nagyon furcsa volt, nem úgy ültem, mint egy széken, hanem széttett lábakkal, szemben az ő egyik lábán” ‒ meséli.
A nő úgy véli, meg tudja határozni azt a pillanatot, amikor először mutatkozott sebezhetőnek a tanár előtt. A tanár Borókával, a barátnőjével veszekedett, Anna úgy emlékszik, valamiféle érzelmi szituáció volt, ahol Boróka azt nehezményezte, hogy a tanár nem figyel rá eléggé. Anna sírva kérte meg őket, hogy ne veszekedjenek.
„Volt még olyan, hogy elvitt a boltba, és azt mondta, válasszunk bármit, és emlékszem, hogy borzasztóan zavarban voltam, hogy ez mi. Kitaláltam, hogy ilyen huszonöt forintos meggyes csokikat válasszunk Boróval, és amikor meglátta, visszavitt a polchoz, hogy válasszunk valami nagyobbat. Nagyon határozott voltam, hogy nem, de nem hagyta, hogy ellenkezzek. Már nem tudom, hogy ittam-e, engem nem érdekelt az alkohol, de emlékszem, volt lehetőségem inni, szintén általa” ‒ elevenítette fel Anna a húsz évvel ezelőtti kirándulást.
A kirándulásról hazafelé Orbán Zsolt hol Anna mellett ült a buszon, hol pedig Boróka mellett. „Beszéddel készült, ugyanazt mondta el mindkettőnknek, hogy mennyire különlegesek vagyunk, hogy mások vagyunk, mint a többiek. Azt hiszem, engem az rántott be, hogy azt mondta, nagyon szeret, hogy ő úgy működik, hogy aki egyszer bekerül a szívébe, az soha nem kerül ki” ‒ meséli Anna.
A tanár gyereknyelven beszélt velük, nem elidegenítő, szakmai terminusokkal, ahogyan az órákon, és egyféle kerettörténetet is kitalált: „valamilyen lények voltunk, ilyen mesei volt, külön világban voltunk vele, kiderült, hogy számítunk, hogy látva vagyunk, nagyon különlegesek vagyunk”. Eközben közel hajolt a lányhoz, és ajánlotta, hogy aludjon az ölében.
Annát nem véletlenül érintette érzékenyen, amikor a számára fontos emberek veszekedtek a Velencei-tónál: otthon is gyakori volt a családi konfliktus, ami a 11 éves kislánynak megterhelő volt. Két súlyos tragédia után volt a család, így a lányra a családja kevés figyelmet fordított. A tanárától érkező különleges figyelemre, fontosságának elismerésére, a szeretetre akkor nagyon szüksége volt. A buszos beszélgetés után Anna úgy érezte, szerelmes a tanárba.
Így élt vissza a tanár diákja sérülékenységével
Aztán elkezdődött a hatodik osztály, Anna már nem emlékszik, pontosan mi történt az őszi hónapokban, de az biztos, hogy 2003 elején sms-t írt a tanárának, mivel otthon ismét durva családi veszekedésnek volt tanúja. Ekkor még nagyon kevés gyereknek volt telefonja, és eleve furcsa, hogy egy 12 éves kislánynak megvolt a tanára mobilszáma, bár Anna nem emlékszik rá, hogy honnan volt meg.
„Elmondtam, hogy mi van otthon, hogy nagyon rosszul vagyok, hogy nagyon egyedül érzem magam”, meséli Anna, aki akkori naplójába le is írta a választ, amit kapott Orbán Zsolttól: „Ne aggódj, én gondolatban most átugrom hozzád, és megölellek, és a füledbe súgom, hogy ne aggódj, mert én nagyon szeretlek”.
A tanár tudta, hogy a lány kiszolgáltatott helyzetben van. Családi krízissel küszködő kiskorúnak ilyen sms-t küldeni – különösen az előző nyári groomingkísérletek után – különösen alkalmas olyan hamis bizalmi kapcsolat kiépítésére, amelyben a felnőtt kihasználhatja a gyereket a saját céljai, vágyai, érdekei szerint.
„Innentől nagyon gyakran találkoztunk iskola után. Az óráin is egyértelműen kitüntetett figyelmet kaptak a gondolataim, és megszűnt az osztályközösség létezni nekem. Nem is voltak nagyon barátaim, mert rajta kívül nem érdekelt más fiú sem. Körülbelül tíz találkozóra emlékszem, az elsőnél a Tulipán áruház előtt egyeztünk meg, ami Csíkszereda központjában van. Otthon azt mondtam, könyvtárba megyek. Ekkor csak sétáltunk, arra emlékszem, hogy ez nagyon jó találkozás volt, és nem történt semmi.
Nem emlékszem már, hogyan alakult, de a találkozások aztán átkerültek rögtön iskola utánra. Az első helyszín az ő osztálya volt, akkor már meg is ölelt és meg is csókolt. Az első reakcióm a közeledésére az volt, hogy hátráltam előle, mígnem aztán a sarokba szorultam, és nem volt már hová. Tehát már akkor kettős érzésem volt a történésekkel kapcsolatban: már akkor is éreztem, hogy valami nincs rendben, másrészt örültem is a közeledésnek” ‒ meséli Anna, aki akkor elmondta a barátnőjének, Ritának is a történteket.
„Izgalmas volt akkori fejjel, de nem értettem, hogy ez micsoda”
Rita így idézi fel a húsz évvel ezelőtti beszélgetéseiket: „Arra emlékszem, hogy együtt jártunk iskolába. Jó fél órás út volt, sokat hozzátettek az iskolai rituálékhoz ezek a beszélgetések. Tél volt, és felmentem hozzájuk, lifttel kellett lejönni, és már a liftben elmondta, nem tudom már pontosan, mit mondott először, de valami olyasmi volt, amit nem is értettem, miért mondja, mi van abban olyan nagy dolog.
Az elején ilyen iskola utáni találkozásokról volt szó. De volt egy ilyen periódus, hogy ő iskola után még mindig maradt egy kicsit, olyankor a folyosón vagy máshol beszélgettek. Őt ez foglalkoztatta, meg akarta osztani, de tényleg nem tudtam vele mit kezdeni. Reggelenként tehát egy ideig ez volt a téma, aztán emlékszem egy nagy fordulópontra. Anna nagyon izgatott volt, beléptünk a liftbe, becsukódott az ajtaja, és rögtön mondta, hogy O. Zs. megcsókolta. Ezzel sem tudtam mit kezdeni. Nyilván izgalmas volt akkori fejjel, de őszintén, nem értettem, hogy ez akkor most micsoda” ‒ meséli Rita.
Rita azért sem tudott mit kezdeni a történettel, mert nem volt meg ehhez az eszköztára. Semmilyen információt nem kaptak a gyerekek arról, hogy mi fér bele a tanár-diák viszonyba, és mi az, ami már nem. Rita ennek a tudásnak a hiányát emelte ki akkor is, amikor arról beszélt, hogy évekkel később Orbán Zsolt vele is visszaélt.
„Össztársadalmi szinten volt egy olyan súlyos elmaradottság, és egy olyan súlyos hallgatáskultúra, amiben ezek nagyon jól meg tudtak történni. Ez a hallgatás és a tabusítás nagyon erősen átitatta a viszonyainkat, és ez alapvetően közrejátszott abban, hogy nekünk erről semmi fogalmunk nem volt. Részben mondjuk ez a szülőkre vonatkozik, másrészt viszont ott volt az iskola. Egy szakemberi közösség, egy testület, amelynek volt szaktudása, de soha nem problematizált ilyen kérdéseket, hogy mi az, ami belefér egy pedagógus és egy diák viszonyába, és mi az, ami nem. A teljesítmény a tanulásban és a sportban, az eredmények, a presztízs és a reprezentáció ‒ mindig ezek álltak a figyelem központjában olyannyira, hogy nem volt sem tér, sem kultúra arra, hogy azzal foglalkozzunk, hogy egyébként ki hogy érzi magát, ki és ki között milyen viszony van, azokkal a viszonyokkal mit kezdünk” ‒ foglalja össze Rita.
Ekkoriban Anna megmutatta Ritának a tanártól kapott sms-eket, és Rita percepciója egyértelműen megváltozott a történtekről.
„Addig, amíg csak ezek az iskolán kívüli, úgymond véletlenszerű találkozások voltak, addig még én érthettem úgy is, hogy Annának támogatásra, bátorításra, barátra van szüksége. Onnantól kezdve, hogy megjelentek az SMS-ek, világossá vált, hogy ez nem ennyi, nem mentorálás, támogatás vagy segítségnyújtás, hanem ez már szerelem. Ez már érzelem, ez már vágy, vagy nem tudom mi. Merthogy azok az SMS-ek nem segítségnyújtási szándékkal íródtak, és nem úgy, hogy Anna megkereste volna valamilyen problémával és arra jöttek volna válaszként. Azok az SMS-ek úgy születtek meg, hogy Zsolt csinálta a hétköznapi dolgait, és azokból kilépve, titkosan írt szerelmes üzeneteket. Konkrétan emlékszem például, hogy kanasztázott a barátaival, és akkor lopva írta, hogy gondol rá, és becézte, írta, hogy öleli, hogy puszikálja. Nagyon explicit dolgok voltak bennük, amik már rég messze túlmutattak azon, hogy támogatást nyújt, hogy segít mint barát vagy pedagógus” ‒ idézi fel Rita.
Háborítatlanul tudtak elvonulni az iskolában
Anna a tanárral még néhányszor találkozott tanítás után az iskolában. A forgatókönyv ugyanaz volt, a találkozások teljes időtartamát ölelkezések és csókok tették ki. Bár Orbán Zsolt az ezt követő, erőtlen iskolai felelősségrevonásnál azt mondta, hogy azért talákozgatott a lánnyal, hogy az otthoni problémáiról beszélgessenek, Anna szerint azokról soha nem esett szó.
Később az iskola pincehelyiségében találkoztak. Mindig megbeszélték a helyszínt, és külön mentek oda. A pince biztonságosabb volt, hiszen az osztályterembe bármikor benyithatott valaki. Csakhogy a pincetermek napközben zárva voltak, így Orbánnak el kellett kérnie a kulcsokat a kapustól. A kapus sem kérdezte meg, hogy iskola után miért volt szüksége a történelemtanárnak a pincére.
„Nagy fotelek voltak a teremben, ültünk, és egyszer kezdeményezte, hogy dőljek hátra, és rám feküdt. És azt hiszem, ez volt az az alkalom, amikor egyszer csak nyílt az ajtó, és bejött Alex, a filozófiatanár. Félreérthetetlen helyzetben talált minket, és arra is emlékszem, hogy Zsolt nem ijedt meg. Alex nem lepődött meg, azért kereste Zsoltot, hogy menjenek haza. Nem értettem, hogy került oda, nem értettem, miért ment ki és csukta be az ajtót. Utána mi még maradtunk” ‒ idézi fel Anna. Megkeresésemre Orbán és a filozófiatanár is tagadta, hogy ez az epizód megtörtént volna.
Anna szerint Orbán folyamatosan ajánlgatta neki, hogy menjen fel hozzá a lakására. Utalt arra is, hogy megpályázhatnának egy külföldi ösztöndíjat, és elutazhatnának együtt. (Később ezt Orbán Zsolt meg is lépte, a külföldi kirándulásokat is felhasználta arra, hogy viszonyt kezdeményezzen a diákjaival.)
A lányban kettős érzés volt az első perctől: egyrészt mindennél fontosabb volt neki Orbán Zsolt, vágyott a társaságára és a figyelmére, másrészt érezte, hogy ez így nincsen rendben, és az első testi közeledéskor a falig hátrált.
Később már nem ellenkezett, de nem érzett semmilyen testi vágyat. Passzív maradt az interakciók során, nem ért a tanárhoz, mindent a tanár kezdeményezett: „még csak meg sem öleltem így magamtól”, eleveníti fel Anna. „Lehet, kissé patetikusan fogalmazok, de úgy éreztem, a lelkem hátralépett.”
Annyira megviselte ez a feszültség, hogy egy idő után kezdte kerülni a tanárt, és nem válaszolt az sms-eire sem. Mígnem aztán egy iskolai bulin a férfi szorosan megragadta a kislány karját, és a teljes nevén szólítva kérdezte, mit csinál. A lánnyal szembeni visszaélés még aznap folytatódott, a tanáriba vitte a lányt, ahol ismét csókok és simogatások történtek.
Olyan alkalom is volt, amikor Anna úgy emlékszik, konkrétan félt. „Nemrég a munkahelyemen a kolléganőmmel felmentünk egy terembe, és betette a zárba a kulcsot belülről, nekem emlékbetörésem lett, legszívesebben teli torokból ordítottam volna akkor. Eszembe jutott, hogy egyszer [Orbán] felvitt egy osztályterembe és bezárta belülről az ajtót, és akkor nagyon más volt a koreográfiája az eseménynek. Azért mondom, hogy koreográfiája, mert látszott, hogy előre ki volt találva. Kirakott egy széket, és irányította a mozdulataimat, hogy üljek rá. Egyáltalán nem éreztem semmit közben az egész testemben, és nagyon ijesztő volt” ‒ idézi fel.
Anna úgy emlékszik, hogy ez volt az utolsó alkalma magának a szexuális visszaélésnek. „Kimentünk a teremből, az ajtóban még megcsókolt, aztán ahogyan az épületből kiléptem, ott ült az autóban apám” ‒ meséli.
A vizsgálat, amelyre mindenki másképp emlékszik
Anna szülei egy másik tanártól tudták meg, hogy valami történik a kislány és Orbán Zsolt között. Ez a tanár a névtelenség feltételével nyilatkozott. Ő azon kevesek egyike, aki megpróbált érdemben segíteni akkor, és tett is annak érdekében, hogy más felelős személyek is tudomást szerezzenek az ügyről. Kudarcként tekint arra, hogy Orbán Zsoltot nem távolították el az iskolából.
Ő maga nem ápolt jó viszonyt Orbán Zsolttal. A már említett kiránduláson míg Orbánnal lehetett például alkoholt inni, ő „rendőrködött”. „Én szigorú tanár vagyok, és ugye a diákok, főleg ha ilyen fiatalok, nyilván jobban kedvelik azt a felnőttet, aki mindent megenged nekik. Ő pedig hajszolta is a népszerűséget. A lányok odavoltak érte, ami ebben a korban teljesen természetes, de Anna szemmel láthatóan ellenem fordult. Ilyeneket mondott, hogy a tanár bácsi megmondta, hogy olvassuk az 1984-et, hogy lássuk, milyen egy totalitárius rendszer, itt rám utalt, meg hogy a tanárnéninek történt gyerekkorában valami sérülése, biztos ezért ilyen bizalmatlan az emberekkel, és lépten-nyomon őt emlegette” ‒ meséli ez a forrásunk.
Anna el-el szólta magát előtte is arról, hogy szokott Orbán Zsolttal találkozni, és kap tőle könyveket. „Én naiv vagyok, még akkor sem gondoltam semmi rosszra. A szülőknek is csak annyit mondtam, hogy a lányuk nem érzi jól magát az óráimon, és a másik osztályban szeretne lenni, mert nagyon közel áll Orbán Zsolthoz” ‒ meséli. Úgy tudja, a szülők ezután ellenőrizték a lány sms-eit, és gyanút fogtak. „Nekem Anna apukája mesélte később, hogy állítólag olyan is volt, hogy eljött az iskolába, kereste a lányát, és az be volt zárkózva a pincébe Orbán Zsolttal.”
Akkoriban tanárként dolgozó forrásunk nem tudja, a szülők pontosan milyen lépéseket tettek, minden esetre értesítették Varga László igazgatót. Úgy tűnik, legalább két találkozó jött létre, az egyiken ott volt Orbán Zsolt, Varga László igazgató, Sata Klára aligazgató és forrásunk, illetve a találkozóra meghívták Veress Albertet, Csíkszereda hírneves pszichiáterét is, nem hivatalos konzultációra.
„Varga igazgató úr nagyon messziről indított, érintőlegesen beszélt, hogy van egy lánnyal valamiféle probléma, de Veress doktor úr felvázolta a problémát, és tisztán emlékszem, hogy azt mondta Zsoltnak: Kolléga, önnek problémája van, ezt kezeltetni kell, és keressen másik munkahelyet magának” ‒ meséli a tanár.
Veress Albertet telefonon kerestük meg. Azt állítja, nem emlékszik olyanra, hogy a Márton Áronba hívták volna ilyen ügyben, „pedig komoly és súlyos, ha ilyesmi valóban felmerült”. Azt is mondja, hogy bár Varga Lászlót ismeri, Orbán Zsoltot nem. Hiába elevenítettem fel neki, hogy Orbán egyrészt közismert tanár Csíkszeredában, másrészt az RMDSZ egyik városi tanácsosa, Veres doktor ragaszkodott hozzá, hogy nem ismeri.
Megkerestem az ügy egyik, végig felelős szerepet betöltő résztvevőjét, Varga László akkori igazgatót. Vargát idén májusban váltották le az iskola éléről egy ballagási időpont körüli botrány kapcsán. Röviddel igazgatói kinevezése után Varga maga hívta át a középiskolába Orbán Zsoltot, aki előtte az Ady Endre Általános Iskolában tanított néhány évet. Amikor azt kérdeztem az igazgatótól, hogy az elmúlt 20 évben jutottak-e el hozzá információk arról, hogy Orbán Zsolt viszonyt folytat diáklányokkal, meglehetősen zavarba jön. Azt mondja, ő csak arról hallott, amit mások mondtak, majd később korrigálja a válaszát: írásos panaszt senki nem tett az ügyben.
Amikor megkérdezem, mi a helyzet azzal, hogy a szülők szóltak, hogy a 12 éves lányuknak viszonya lehet a tanárával, a volt igazgató azt mondja: „Nem volt szexuális jellegű”. A felvetésre, hogy az eset szexuális behatolás nélkül is kiskorúval szemben elkövetett szexuális visszaélésnek számít a büntetőjogban, az igazgató azt állítja, hogy neki senki nem mondta, hogy több is történt annál, minthogy „túlment egy bizonyos határon, beszélgetések, ilyenek, akkor ez nyilván saját hatáskörben, a szülő jelenlétében oldódik meg”.
Abban is eltérnek a visszaemlékezések, hogy hány találkozó volt. Varga László azt mondja, mindössze egy, ezen ő vett részt, Sata Klára aligazgató, a két szülő, és Orbán Zsolt. Ezen Veress Albert szerinte nem vett részt, hanem a jelenlévők megegyeztek abban, hogy azt fogják javasolni Orbán Zsoltnak, hogy menjen el hozzá.
Egy másik tanár forrásunk viszont olyan találkozóról beszélt, amin ő maga is jelen volt, és Veress Albert is, ezen a szülők nem. Anna édesanyja azt mondja, ő a férjével mindössze egy találkozón vett részt, ezt pedig Veress Albert vezette. Az akkori aligazgató, Sata Klára segíthetett volna tisztázni, mi történt a találkozó(ko)n. Amikor megkerestem, néhány nap gondolkodási haladékot kért, majd sms-ben visszautasította az interjúkérelmemet, és kérte, hogy többé ne keressem.
Veress Albert nem emlékszik mi történt. Varga László csak annyit mondott, hogy Veress Albert biztosította róla, hogy „semmilyen olyan dolog nem történt a tanár és a diák között, ami további jogi lépésre kötelezné az iskolát”. Megkeresésemre Orbán Zsolt azt mondta, az igazgató kérésére egy órás magánbeszélgetést folytatott Veress Alberttel, hogy „nézzék meg, van-e valami baj velem, és a doktor úr mondta, hogy nincs semmi probléma, sőt olyat is mondott, hogy sajnálja, hogy nem tanítottam a gyerekét”.
Varga László ugyanakkor azt is állítja, azért nem értesítették a hatóságokat, mert ez „szembement volna a szülők határozott kérésével, akik nem akarták, hogy az iskola falain kívülre kerüljön az ügy”.
A szakemberek a szülőket is cserbenhagyták
Anna édesanyja jóval komorabb képet fest arról az egyetlen talákozóról, amin ő és férje részt vett. Ő úgy emlékszik, az egyik tanár figyelmeztette őt, hogy „Orbán Zsolt nem pedagógusként, hanem férfiként közeledik a kislányhoz. Azt mondta, megtörténhet, hogy ő ferde hajlamú ember, és így közeledik a gyerekhez. Először nem gondoltam, hogy ez tényleg igaz lenne, felhívtam Orbán Zsoltot, és mondtam, hogy mit hallok, szabadkozott, hogy hogy is képzelem, ebből semmi nem igaz. Aztán megnéztük Anna telefonját, és minden világos lett. Olyan üzenetek voltak, amiben írta, hogy megcsókolta, vagy azt, hogy milyen különleges dolognak érzi, ami köztük történt, hogy Anna az ölébe ült” ‒ meséli a szülő.
A szülők először egy ügyvédet kerestek fel, aki azt mondta nekik, nagyon nehéz dolog bármit is csinálni, és inkább „meg kell veretni” az elkövetőt, mert a jogi felelősségrevonás nem garantált.
Az anya elmondása szerint nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a lányuk is ellenük fordult, amiért megpróbálták elszakítani Orbán Zsolttól, ugyanakkor bárhová fordultak, mindenkitől azt a választ kapták, hogy ők nem hiszik el, hogy Orbán ilyet tett volna. „El akartuk vinni az egyik leghíresebb csíkszeredai pszichológushoz, Albert Ildikóhoz, hogy segítsen neki, és megértesse a gyerekkel, hogy nem az anya a hibás, hogy elvette a telefonját, ő azonban azt mondta, hogy nem hiszi, hogy ilyen történt volna, és nem tudtuk hozzá vinni” ‒ meséli. [Frissítés, 2023. november 24.: a pszichológus nevét korábban tévesen tüntettük fel, forrásunk rosszul emlékezett a nevére. A nevet cseréltük, az érintettől elnézést kérünk.]
Ezután keresték meg az igazgatót. Varga állításával ellentétben az anyuka azt mondja, ők igenis szóltak, hogy az sms-ekben mi állt, és azt kérték, hogy Orbánt távolítsák el az iskolából. Bár Varga szerint a pszichiáter ott sem volt a közös találkozón, Anna anyukája szerint egyenesen Veress Albert vezette a beszélgetést, és hivatalos iratot is készített róla, iktatószámmal együtt.
„Úgy emlékszem, Orbán egyáltalán nem tagadta, hogy hibázott volna. A végén azt mondta a doktor úr, hogy na jól van, a feleket itt össze kellene békíteni, és mivel az ölelés az, ami a haragot az emberekben el tudja oszlatni, így öleljük meg egymást” ‒ meséli az anyuka. Azt állítja, végül azért fogadta el a döntést, mert nem tudtak volna elköltözni akkor a városból, és őt is meg férjét is odakötötte a munkájuk, gyengébb iskolába pedig nem akarták adni a kislányukat.
Anna anyukája itt nem állt meg, megkerseste a főtanfelügyelőt is, aki akkoriban Kálmán-Ungvári Zsófia volt. Tőle is kérte, hogy bocsássák el állásából Orbánt. Ugyanazt a választ kapta: a főtanfelügyelő nem hiszi el a tanárról, hogy ilyet tett volna.
Másrészt Varga azt mondja, ő is felkereste Sata Klárával együtt a főtanfelügyelőt, aki azt mondta, nekik „akkor kell lépéseket tenni, ha új elem merül fel, ha megismétlődik a cselekmény, vagy a szülők írásos panaszt tesznek, de nem tettek”. Varga külön kérdésre megerősíti, hogy tájékoztatták Anna szüleit az írásbeli panasz szükségességéről.
Anna édesanyja viszont azt mondja, senki nem szólt nekik, hogy írásos panaszt kell tenniük ahhoz, hogy az intézmények érdemben lépjenek. Sem az iskola, sem a tanfelügyelőség vezetői.
Kálmán-Ungvári Zsófiát kerestem az ügyben. Amikor jeleztem neki Messenger alkalmazásban, hogy miről szeretném kérdezni, ennyit válaszolt: „Ez egy nagyon régi ügy, amit akkor lezártunk, mert semmilyen bizonyíték nem volt. Ezért nem is nevezném ügynek. Szép napot kívánok”. Ezzel a lendülettel pedig azonnal le is tiltott az alkalmazásban.
Ha el is fogadjuk a volt igazgató és a főtanfelügyelő érvelését, hogy nem volt elég bizonyíték ahhoz, hogy intézkedjenek (bár az sms-ek megvoltak), látni kell azt is, hogy, senki nem igyekezett pontosabban kideríteni, hogy mi történt. A vezető pozíciót betöltők és a szakemberek meg sem kérdezték Annát, csak Orbán Zsolttal beszélgettek.
A történetnek akkor egyetlen szereplője sem értesítette a hatóságokat. A gyermekvédelmi törvény, amely kötelezi a szakmájuk miatt érintett felnőtteket, hogy jelentsék, ha sejtik, hogy valaki a gondozására bízott kiskorúval intim kapcsolatot létesít, csak egy évvel később, 2004-ben lépett érvénybe. De mindenki tisztában volt az ügy esetleges büntetőjogi következményeivel.
Ha nem tartod a titkot, én börtönbe kerülök
Anna édesanyja azt meséli, ebben a periódusban volt, hogy a lány megszökött, és Orbán Zsolthoz ment. „Azt mondta, kiugrik valahová, de aztán teltek az órák, és nem jött, mi is megijedtünk, hogy mi történik. Felhívtam Orbán Zsoltot, megkérdeztem, ott van-e, és ott volt, mondtam, hogy azonnal hozza haza” ‒ meséli az anyuka.
Ami ezután történt, az hosszú évekre kihatott a lány érzelmi fejlődésére. „Ignorálni kezdett az órákon, megvonta a figyelmet tőlem. Az volt a szokásunk, hogy óra után a folyosón együtt mentünk el a tanáriig, én próbáltam egy óra után is vele menni, és a kérdéseimre nem reagált semmit. Aztán egyszer, a folyosó egy rejtett pontján elmondta, hogy a szüleim tudják, hogy szoktunk találkozni, és most egy ideig vigyáznunk kell, kicsit ritkítsuk meg a találkozásokat. Nem azt mondta, hogy vége van. Azt mondta, nagyon vigyázzak, kinek mit mondok, mert bűnvádi eljárás indulhat ellene, és ő börtönbe kerülhet” ‒ meséli Anna.
A lány belement ezekbe a feltételekbe, de közben nagyon szenvedett. Sokkal ritkábban kereste, de továbbra is igyekezett tartani a kapcsolatot, a tanár viszont egyre kevésbé reagált. Ez júniusig folyt, a lány erősködött, hogy találkozzanak még egyszer.
„Tudtam, hogy ha ez megtörténik, ki fogja mondani, hogy ennek vége, de hallani akartam ezt. Az osztályunkban találkoztunk, azt mondta, hogy mivel ez kiderült, nem folytathatjuk, de hisz benne, hogy mi szeretjük egymást, és amikor majd 18 éves leszek, akkor majd ismét együtt lehetünk. Aznap iskolai buli volt, én a beszélgetéstől nagyon leizzadtam, hazamentem taxival átöltözni, és emlékszem az arcára, hogy ledöbbent, amikor ismét meglátott. És még arra emlékszem, hogy aznap este a bulin kifejezetten jól éreztem magam” ‒ meséli a nő.
De a hatás csak aznap este tartott, a kislány a következő hónapokban gyakorlatilag nem tudott koncentrálni a tanulásra. A helyzetet rontotta, hogy Orbán közben kinézett egy másik lányt magának az osztályból. Anna már ismerte ennek a jeleit: „állandóan bókolt neki. Azt a figyelmet, amit én kaptam azelőtt, rá irányította”.
A kislány ettől, meg amit ő szakításnak gondolt akkor, nagyon szenvedett, néha órákon belekötött abba, amit a tanár mondott. Ez egy alkalommal annyira eszkalálódott, hogy a tanár egy adott ponton ráordított, hogy hagyja abba. A lány azelőtt és azután sem hallotta ordítani soha.
Anna a későbbiekben sem tudott figyelni, bár a jegyei nem sokat romlottak. Eközben sem az iskola nem tartotta fontosnak, hogy valós szakértői segítséget kapjon, sem a család nem biztosította ezt neki. „Innentől már nem voltak barátaim se, nem tudom, mit mesélhettem volna magamról, őszintén. Hetedik osztálytól tudatosan neveltem magam arra, hogy ne legyenek kapcsolataim emberekkel, ne beszélgessek másokkal. Emlékszem, elmentem edzésre, és büntettem magam azért, mert válaszoltam ott egy csapattársam kérdésére” ‒ mondja Anna.
Anna úgy értelmezi, az utolsó találkozásuk rótta rá leginkább ezt a terhet. „Emlékszem, akkor is kettős érzésem volt, tudtam, hogy át lettem verve. És azt is hiszem, hogy a hallgatás akkor kezdődött, amikor rám helyezte a súlyát az egésznek azzal, hogy ő börtönbe kerülhet. Természetesen ezt csak jóval később értettem meg. Ekkor még vártam, hogy tizennyolc éves legyek, és újra együtt legyünk” ‒ meséli.
Elszigetelődés, áldozathibáztatás, pánikrohamok
A középiskolában aztán Orbán Zsolt lett Anna osztályfőnöke, mivel a lány osztályt váltott. Ő akkor úgy érezte, meg kell próbálnia közel maradnia a férfihoz. Orbán Zsolt a lánynak ezzel a választásával véli most igazolni, hogy akkori viselkedése nem volt bántalmazás. Anna anyukájától kérdeztem, hogy ez miért történhetett meg, a válasza az volt, hogy annyira nagy volt a szakadék köztük és a lányuk között, hogy nem akarták ezt azzal mélyíteni, hogy tiltják a döntését.
Mindeközben Anna azt mondja, az osztálytársai közül többen is úgy reagáltak arra, hogy történt valami közte és a tanára között, hogy azt mondták, „csak azzal történik ilyesmi, akivel lehet ilyet tenni”. Ugyanakkor a szülei, majd később, felnőtt korában más felnőttek is őt okolták a történtekért. Ezért többnyire magányosan töltötte a középiskolás éveit. Alapvetően bizalmatlan volt a társaival. Ritán kívül az osztálytársainak soha nem mesélte el részletesen a történetét, ők is ebből a cikkből fognak értesülni róla.
A lánynak a középiskola során erős pszichoszomatikus tünetei lettek. „Ájultam, gyorsan izzadtam, de annyira, hogy ömlött a víz rólam. Esténként, mielőtt kellett menni iskolába, pánikrohamaim voltak. Egy időben olyan, hogy kiakadt az állkapcsom. Borzasztóan fájt, és nem tudtam beszélni. Nagyon sokat lógtam az iskolából, gyakran otthon maradtam, legtöbbször tanultam, olvastam, de a hiányzásokat Orbánnak kellett igazolnia, és ezt meg is tette” ‒ meséli.
Befektették a szívosztályra Marosvásárhelyen, szívproblémára gyanakodtak, de aztán nem találtak semmit. A teljes kivizsgálásnak része volt egy pszichológiai felmérés is. „Alapvetően jó élmény lett, mert csináltak IQ-tesztet, és kijött nekem egy nagyon magas pontszám. Jött egy férfi ápoló, és mondta, hogy ilyen okos kislány nagyon régóta nem volt náluk. Jól esett. Aztán arra a papírra, amire felírták, hogy magas az IQ-hányadosom, az is felkerült, hogy erős szorongásos tüneteim vannak” ‒ meséli el
Érettségi után Anna meggyőzte egy volt osztálytársnőjét, hogy menjenek fel Orbán Zsolthoz. Szembesíteni akarta a tanárt, és csak arra emlékszik, hogy nagyon sírt, és azt ordította a tanárnak, hogy „te ki vagy?” A tanár maga is sírt, aztán megölelte és megcsókolta a lányt. Erre annak kísérője zavarba jött, és elment, Anna pedig pár percre rá követte. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Orbán Zsolttal kettesben volt.
Orbán: én a lelkét simogattam meg
Megkeresésemre Orbán Zsolt előregyártott válasszal rukkol elő a húszéves esetről: „Nem voltam az osztályfőnöke akkoriban, egy kolléganő volt. A kislány valószínűleg a nemiség miatt is szünetekben rengetegszer megkeresett a problémáival, gyakran sírt, otthon voltak bajok. Nagyon sokszor próbáltam segíteni, lehet, hogy félreérthető voltam, félreérthető volt ő is, vagy félreértelmezett, de ilyenféle szándékom, hogy nemiség, nem volt, és természetesen nem is történt ilyen” ‒ mondja,
Amikor elmondom neki, hogy Anna azt állítja, ezeken a határokon bőven túllépett, Orbán határozottan tagad. Nem emlékszik, és nem hiszi, hogy olyat írt volna sms-ben, hogy szereti, vagy bármi, amivel erre utalt volna. Elmondom neki, hogy de írt, Anna lejegyezte akkor a naplójába, azt írja szereti, és megsimogatja. „Nem nemi értelemben, én a lelkét simogatom meg” ‒ jön a válasz.
Orbán azt mondja, őt igazolja az is, hogy a középiskolában Anna az ő osztályát választotta, és a szülők többször elengedték a lányukat vele hosszú kirándulásokra. „A szülők bejártak szülői értekezlete, tartottuk a kapcsolatot, én úgy éreztem, nem volt probléma” ‒ mondja. Azt is állítja, akkor megtanulta, hogy nem szabad félreérthetőnek lennie, és túl közel engednie magához a diákokat.
Anna évekkel később, hosszú terápiás folyamatban értette meg, hogy nem ő volt a hibás. Az ő esete volt az, ahol az iskolának már 2003-ban lépnie kellett volna. Ez elmaradt. Az, hogy Orbán Zsolttal elbeszélgetett Veress Albert pszichiáter és az iskola vezetése, lényeges fordulatot nem hozott: Orbán rövid időn belül újabb diákkal alakított ki viszonyt.
Orbán Zsolttal volt az első kapcsolata
Már akkor sokan tudomást szereztek a botrányról. Egyrészt Anna szülei beszéltek több szülővel, másrészt a tanárok is próbálták kitalálni, hogy mi történhetett. Több volt diák is elmondta, hogy voltak ugyan értesüléseik, de senki nem tudta, pontosan mi történhetett. Nem volt ritka az áldozathibáztatás sem, ahogyan Anna is beszámolt róla.
Ida azonban semmit nem hallott Orbán Zsolt visszaéléseiről vagy a 2003-as botrányáról, mielőtt kapcsolatot létesítettek. 2001-ben kezdett a Márton Áronban. Egyértelműen ezt a középiskolát választotta, a családjában fontosnak tartották az iskolai teljesítményt. A társadalomtudományok osztályba felvételizett. Az első benyomása Orbánról az volt, hogy lendületes, közvetlen tanár volt, és ezzel a stílusával nagyon megnyerő is.
„Olyan témákat lehetett érinteni, amelyeket más órákon nem, és az volt az érzésed, hogy nincs tekintélyelvűség. Tágult a perspektívám, színesebben láttam a világot az általa hozott témák segítségével” ‒ meséli Ida. A diákok felnéztek a tanárra, szinte mindenki rajongott érte. Benne is volt ez az érzés, de nem gondolja, hogy nagyon erőteljes lett volna.
Bár voltak barátai, Ida nem érezte azt, hogy kapcsolódni tud emberekhez. Ugyanakkor olyannyira teljesítménykényszer alatt volt ‒ ő maga úgy fogalmaz, hogy több komponens játszott össze ‒, hogy tizenegyedikes korában dolgozatírás helyett vonatra ült, és Konstancán kötött ki, ahol egy napot a tengernél töltött, majd hazajött. A szüleinek hagyott egy cetlit, amin jelezte, hogy haza fog térni, ne aggódjanak.
Azelőtt mintadiák volt, kitűnő jegyekkel. „Ez volt az egyetlen rendhagyó, amit középiskolában csináltam, nem volt semmi nagy lázadásom, nem voltak kihágásaim” – meséli. Viszont utólag visszanézve úgy érzi, küszködött a teljesítménykényszerrel, annak ellenére is, hogy otthon nem büntették volna, ha esetleg rossz jegyet visz haza. „Úgy éreztem, túl sok nekem, ami történik, és ez volt a megoldásom 17 évesen” – mondja.
Hálás akkori magyartanárának, aki nem pátyolgatta, miután hazajött, de nagyon korrekten jelezte, hogy ha valamit túl soknak érez, akkor nyugodtan szóljon neki. Orbán Zsolttal ekkor még nem volt kapcsolata, viszont elképzelhető, hogy a tanárnak ekkor tűnhetett fel a sebezhetősége. A viszonyuk tizenkettedik második felében, 2005-ben indult.
Több diák vett részt egy dániai csereprogramon, több éjszakát aludtak ott. Még szabadabb volt itt a közeg, mint általában, és Ida szerint ez megágyazhatott annak, ami ezután történt. Bukarestben szálltak le a repülővel, onnan utaztak tovább Csíkszeredába. Mind egy fülkében aludtak, Ida Orbán mellett ült.
Nem emlékszik, pontosan hogy történt, de egymáshoz ért a kezük, és egymás kezét fogták hosszasan.
Ida úgy emlékszik, ezt akkor pozitívan élte meg, kiválasztottságként. Bár nagykorú volt, semmilyen szokványos tinédzserkori kapcsolatban nem volt része, gyakorlatilag Orbán Zsolt volt az első viszonya.
„A szocializációm sem olyan volt, mint egy átlagos tinédzseré. Volt hiányérzetem ezzel kapcsolatban, de ez a figyelem, amit kaptam, kiemelt a szürke kisegérségből” – emlékszik vissza. A lány utólag úgy látja, ettől fontosnak érezte magát, hiszen Orbán Zsolt maga volt a vagányság. Ida mintát is láthatott ekkora korkülönbségre: Orbán egy közeli barátja akkoriban együtt járt a lány egyik osztálytársnőjével, és többször találkoztak négyesben ennek az illetőnek a lakásán.
Ebből aztán kapcsolat alakult ki, ahogy közeledett az érettségi. Amíg Ida diák volt, titokban tartották, de a viszony már ekkor is szexuális jellegű volt. Érettségi után már felvállaltan együtt voltak.
Szülei számára az érettségi környékén vált nyilvánvalóvá a kapcsolatuk. „Meglepődtek, de nem volt az a tiltakozás bennük, mint bennem lenne, ha most lenne egy tizennyolc éves lányom, és vele ilyen történne. Gondolom, az is bennük volt, hogy Zsoltnak volt egy imázsa, mindenki jókat mesélt róla. Talán megnyugodtak, hogy a lányuknak van egy kapcsolata, vagy attól tartottak, hogy nem mondhatnak nemet, mert akkor még jobban magamba zárkóznék” – értékeli utólag.
Leginkább ellentmondásosnak a 2005-ös nyári kirándulást élte meg, amikor már felvállalták a kapcsolatukat. Érettségi után Orbán Zsolt kirándulni vitte az osztályát és a másik évfolyamot Görögországba, ezen Ida már a barátnőjeként vett részt. Nehezen élte meg a szokatlan helyzetet, hogy valaki elmegy a kedvesével nyaralni, de volt osztálytársai is ott kirándulnak velük. Ida már nem érezte, hogy közéjük tartozna, de Zsolt párjának sem érezte még magát.
Ida aztán egyetemre ment, és kapcsolata Orbán Zsolttal egyoldalúvá vált. Elmondta, hogy nagyon szeretett Kolozsváron lenni, ahol végre megtalálta a saját útját, de két-három hetente hazautazott a kapcsolat miatt. A férfi ezzel szemben szinte soha nem látogatta.
Amint elmúlt az első év, a lányban kezdtek felerősödni az önértékelési problémái, kevésnek érezte magát a férfihoz. Nem csak a kapcsolatért tett erőfeszítésük volt asszimetrikus: a lánynak Orbán baráti társaságában, azaz nála idősebbek között kellett megfelelnie. Ha szóvá tette, hogy ezek miatt nem érzi jól magát, azt Ida emlékei szerint a férfi követelésként értelmezte.
„Van neki egy ilyen bőr alá mászó stílusa, állandóan be akarja gyűjteni mindenki szimpátiáját, tapsra vágyik, és ez azzal együtt, hogy az én igényeimre egyáltalán nem figyelt, nagyon zavaró volt” – meséli. Úgy érezte, ő a felelős azért, ha nem jó neki a kapcsolat. Mivel konfliktusba torkollt, amikor kifejezte az aggályait, azt gondolta, hogy ezt a helyzetet sem tudja megfelelően, felnőttként kezelni. Két és fél évet voltak együtt, majd Zsolt szakított vele egy sokadik veszekedés után, valamikor 2007 és 2008 fordulóján.
„Elmondtam neki, hogy kihasznált, azt mondta, igazán szeretett, és neki most már családja van”
A lány jóval később ismerte fel, hogy ami történt vele, az visszaélés. Évekkel később elhunyt az apja, és vége szakadt egy kapcsolatának, ami érzelmileg nagyon abuzív volt. „A terápián értettem meg a felelősség kérdését. Már én is 26 éves voltam, és láttam, mekkora aránytalanság volt ebben. Megértettem, hogy neki lett volna a feladata határt húzni, hiszen még gyerek voltam akkoriban” – meséli.
Ida kihasználva, felhasználva érezte magát: „egyrészt nagyon sok időt vett el tőlem, és nagyon sok érzelmi erőforrást, másrészt a veszekedések okozta mélypontok nagyon megviseltek”. „18 éves voltam, de még gyerek, az emberi viszonyaimat tekintve mindenképpen. Csak később, az egyetemen csináltam olyanokat, mint mások a középiskolában, feszegettem a határokat, kísérleteztem, és ezeket megbánás nélkül. De az, hogy akkor még hiányzott belőlem mindez, manipulálhatóvá, kihasználhatóvá tett” – véli.
Ida mintegy tíz évvel a viszonyuk lezárása után szembesítette a tanárt a tetteivel. A terápia része volt, hogy fogalmazza meg és mondja el a bántásokat azoknak, akik elkövették vele szemben. „Itt a megfogalmazáson volt a lényeg, és hogy önmagad számára tisztába tedd. Érdekes az élet ilyen szempontból, egy városban éltünk, de sosem futottunk össze az utcán, aztán meg két nappal ezután az ülés után igen. Akkor ott elmondtam neki, hogy bántott, és kihasznált, és hogy még gyerek voltam. Jól esett a szemébe mondani, és nem akartam beszélgetni vele, a válaszára nem voltam kíváncsi. Ennek ellenére emlékszem, hogy két dolgot mondott, egyrészt, hogy ő igazán szeretett, másrészt, hogy neki családja van. Erre kicsit dühös lettem utólag, mert ez nem válasz arra, amit mondtam” – mondja Ida.
A nő azért vállalta az interjút, hogy másokkal ne történhessen meg ugyanez. Ugyanakkor jeleztem neki, hogy az ő példája akaratlanul is pozitív mintát jelentett a fiatalabb diáklányoknak: hogy lehetséges, sőt természetes egy felvállalt kapcsolat Orbán Zsolttal.
Azt mondja, talán a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a történettel szembesülve jött rá arra, hogy későbbi kapcsolataiban is kimagyarázott saját maga előtt olyan dolgokat, amelyek nem voltak rendben kapcsolatetikai szempontokból. Bár úgy gondolja, hogy sokat fejlődött azóta, ez kissé még mindig félelemmel tölti el.
„Áldom az eszem, hogy az etikai megfontolásom erősebb volt”
Bár Ida szembesítésére Orbán Zsolt azt válaszolta, hogy ő igazán szerette, látni fogjuk, hogy ez sem gátolta meg, hogy más diákokkal kezdjen ki, ha alkalom adódott. Az általa olyan szívesen szervezett kirándulásokra a diákok sokszor úgy emlékeznek, hogy intellektuálisan is izgalmasak voltak. Nagyon olcsón jutottak el például Görögországba vagy Olaszországba, ahol valóban sokat lehetett tanulni. De ezek a kirándulások azt a célt is szolgálták, hogy minél jobban elmosódjon a határ a tanár-diák viszonyban, így azt könnyebben át lehetett lépni. Több lány is ezeken az utazásokon vált áldozattá, vagy Orbán ilyen alkalmakon kezdte behálózni őket.
Ottília 17 éves volt, amikor 2005-ben ifjúsági találkozóra mentek Angliába. Ez ugyanannak a csereprogramnak a második felvonása volt, amely kora tavasszal Dániában kezdődött, és amelyről hazafele jövet Orbán fogta Ida kezét. „A következőt Angliában szervezték, O. Zs. és én voltunk a csíkszeredai delegáció” – mondja Ottília. A lányt nem tanította a tanár, nem is rajongott érte, mint ahogy többen mások. A találkozó valahol Kentben volt, és terveztek egy napot Londonban tölteni, hogy megnézzék a várost. A tanár úgy szervezte meg, hogy a lánnyal egy szobában aludjanak.
„Két külön ágyas szoba volt, de jó lett volna, ha nem utal arra, hogy aludhatnék az ő ágyában is, és nem kérdez vissza, miután nemet mondok, nem ajánlgatja a dolgot. Főleg úgy, hogy zavart a helyzet, akár tetszhetett volna is, meg vonzónak lehetett volna találni a tudása és a tenyérbemászó modora miatt” – emlékszik vissza a lány.
„Szégyelltem magam, mert ismertem az akkori barátnőjét, Idát (ő eggyel fölöttem járt). Mindenesetre áldom az eszem, hogy akkor az etikai megfontolás erősebb volt, és nem mentem ebbe bele, és ő sem nyomult jobban. Azért is nekem van szekunder szégyenem, hogy aztán mégis csókolóztunk a vonaton hazafele, már Bukarestből, itt már nem voltam elég erős, gondolom a megivott sör miatt is, amitől akkor könnyebb volt berúgnom” – mondja.
Ottíliában még sokáig kitartott ez a szégyenérzet, holott tudta, hogy a tanár felelőssége volt, hogy ilyen ne történhessen. Megviselte, hogy neki tetszett ugyan a tanár, és ugyan nem ismerte Orbán múltját, de hagyta magát behálózni annak ellenére, hogy tudott az Idával folytatott kapcsolatáról. A lány emiatt a szégyenérzet miatt nem is nagyon beszélt senkivel arról, hogy vele mi történt. Már csak azért sem, mert egyetemista korában Orbánnak egy újabb, nyilvánosan felvállalt „barátnőjének” lett szobatársa.
Párhuzamosan hálózott be lányokat
Mária 2004 és 2008 között járt a Márton Áronba. Már a testvére is oda járt, úgyhogy evidens volt, hogy neki is Csíkszereda elit gimnáziumában van a helye. Az első emléke Orbán Zsoltról, hogy megy az utcán a testvérével, összefutnak a tanárral, aki megsimogatta a fejét, és megkérdezte, a Márton Áronba megy-e, mondván, ha olyan okos, mint a testvére, akkor minden rendben lesz. „Alapvetően mindenki tisztelte Orbán Zsoltot, hallottam már róla, hogy mennyire fantasztikus tanár, mindenki erről beszélt” – mondja Mária.
A lány tizedikes volt 2005-2006-ban, amikor feltűnt neki, hogy a tanár folyamatosan nézi. Orbán nem tanította őt. „Emlékszem, ott volt az egész iskola a strandon, és láttam, hogy folyamatosan felém tekint. Aztán rájöttem, hogy valóban engem néz. Ugyanez folytatódott az iskolában is. Megnézhette, mikor vannak lyukasóráim, mert olyankor valahogy mindig találkoztunk, például odajött mellém a büfében, és jelentőségteljesen végigmért, én meg akkor visszanéztem” – emlékszik vissza a lány. Akkor úgy érezte, tetszik neki a tanár érdeklődése, és tetszett a tanár maga is. Gyakran kimentek az iskola elé beszélgetni.
„Tizenegyedik végén közép-európai kirándulást szervezett az akkori osztályával, akik tizedikesek voltak (Anna és Rita ebbe az osztályba járt). Kérdezte, hogy akarok-e menni, mondtam, hogy egyedül nem, és hívtam még pár osztálytársamat. Már a buszon elkezdett udvarlós sms-eket írni. Én tudtam, hogy tetszem neki, ő is tetszett nekem, nem éreztem problémának” – mondja Mária.
A lány akkor felnőttnek és érettnek érezte magát, csak később jött rá, hogy korántsem volt még kész egy ilyen kapcsolatra. „Vonzott, hogy érett, okos férfi figyel rám” – meséli.
A kirándulás prágai megállóján Orbán Zsolt találkozóra hívta a lányt éjjel 12-re a szálloda elé. „Azt hiszem, elmondtam a szobatársamnak, hogy hová megyek. Ő furcsállotta ugyan, de izgalmasnak tartotta. Nemrég beszéltem vele, mondta, mennyire furcsa, hogy miként láttuk azokat a dolgokat, most két lánya van, belegondolni is rossz, hogy ilyen megtörténhet, akkoriban meg az én meg az osztály legizgalmasabb története volt” – ecseteli Mária.
A szállodából egy kocsmába mentek, Orbán mutatta az utat. A lány egyáltalán nem ismerte Prágát. „Ittunk, azt hiszem bort, vett nekem cigit, aztán ott megcsókolt, és emlékszem, lehet a bor bátorított fel, egyrészt teljesen elérzékenyültem ettől az egésztől, másrészt elkezdtem kérdéseket feltenni, hogy oké, hogy ez most velünk történik, de mi van a többi lánnyal, akiről én hallottam?” – idézi fel Mária.
Három lányra is rákérdezett. Orbán csak azt az esetet ismerte el neki, amikor levelet csempészett egyikőjük táskájába. Az a lány akkor dühében több embernek is elmondta. „Ez volt az egyetlen, amit akkor elismert, de azt mondta, hogy az a lány már nem haragszik azóta” – mondja Mária. „Annáról azt mondta, csak kitalálta a történetet, és nincs ezzel mit kezdjen, én meg láttam, hogy tényleg nem érdekelte ott azon a kiránduláson, úgyhogy akkor elhittem neki. Szerelmes voltam, megnyugtatott a válasza” – mondja. A tanár azt is tagadta Máriának, hogy együtt lenne Idával. (Kérdésemre Orbán tagadta, hogy kiskorú diákjának cigarettát vásárolt volna.)
Az sem igaz, mondta akkor Máriának, hogy viszonyt folytatott egy nyolcadikos lánnyal, amikor még az Ady Endre általános iskolában tanított. (Az illető lány nem volt hajlandó interjút adni ehhez a cikkhez. Egyrészt azt állítja, a tanár vele soha nem élt vissza, másrészt valamikor valóban „közel álltak egymáshoz”, de nem fejtette ki, ez pontosan mit jelentett.)
Visszafelé a hotelbe szembejött velük a másik kísérőtanár, Kolozsváry Katalin. Amint Mária észrevette messziről, és szólt, Zsolt behúzta egy bokorba, és amikor Kolozsváry elsétált előttük, akkor a lány szájára tette a kezét, magához fordította, és csókolózott vele. „Aztán ahogyan visszaértünk a szállodába, ott voltunk a szobájában, és teljesen ment volna tovább a szexuális aktus felé. Nem voltam benne biztos, akarom-e én is, csakhogy éppen menstruáltam, és azt hiszem, szégyelltem volna ezt mondani, úgyhogy nemet mondtam. Egy darabig még próbálkozott, de aztán abbahagyta, és visszamentem a szobába. Soknak tűnt, hogy az első találkozáskor mindent akar” – meséli Mária.
A lány nemet mondásának ára volt
Többen is beszámoltak arról, hogy amikor nem engedelmeskedtek a férfi akaratának, megvonta a figyelmét tőlük. Ez történt Prágában is. Másnap már nem nézett ugyanúgy Máriára, közömbös volt. Egy tinédzser, aki ráadásul úgy érzi, szerelmes, ilyenkor nagyon összezavarodhat, úgy érezheti, hogy hibázott. Ez a figyelemmegvonás lényege is, hogy legközelebb már ne mondjon nemet.
Néhány nap múlva újra mentek az sms-ek, és a tanár figyelme megint Máriára irányult. Az sms-ezés hazafelé a buszon sokkal intenzívebbé vált: Orbán el kellett, hogy magyarázza, érkezésnél miért várja őt Ida, akiről még pár napja azt mondta, nincsen vele viszonya. Azt is mondta, hogy hamarosan szakítanak.
Az sms-ezés később is folytatódott, Mária kvázi úgy értelmezte, hogy ők együtt vannak. Egy napon felhívta a tanár magához, ő meg felment. „Dolgozatokat javított, mindenkiről elmondta, hogy milyen jegyet adott neki, beszélt főleg a lányokról. Aztán mondta, hogy tegyek zenét, tettem, cigiztünk, és kevert nekem egy koktélt. Én aznap vele voltam ott, kvázi egész nap, illetve másnap hajnalig. És az a durva, hogy innentől kezdve nem emlékszem semmire” – mondja a lány, aki azt feltételezi, valami más is lehetett abban a koktélban.
„Súlyos rágalom” – válaszolta Orbán Zsolt, amikor szembesítettem ezzel a gyanúval. Mária nem lát más okot arra, hogy ne emlékezzen. Azt mondja, elég sok önismereti perióduson ment át utána, terápián is felhozta a kérdést, és a pszichológusa sem gondolta, hogy traumából fakadna az emlékezetkiesése. „Azt hiszem, amiért előtte sokszor visszautasítottam, ekkor biztosra akart menni” – mondja Mária. Sem előtte, sem utána nem történt vele ilyen, és a koktélból kettőt vagy hármat ivott, szerinte az önmagában nem lehetett az emlékezetvesztés oka.
Az utolsó emléke erről az estéről, hogy az ágyban fekve arról beszélgettek, mikor mondják el az egészet Mária szüleinek. A lány még iskolás volt, azt mondta, kizárt, hogy az iskola befejezése előtt.
[Frissítés, 2023. november 24.: Mária a cikkünk megjelenése után korrigált: már nagykorú volt, amikor a tanár viszonyt kezdett vele Prágában, majd szexuális kapcsolatot otthon. A szövegből eltávolítottuk azokat a részeket, amelyek arra utaltak, hogy ekkor még kiskorú lett volna.]
„Azután többször voltam nála. Ettől a testi kapcsolattól kicsit vonakodtam, olyankor megsértődött, mint egy kisgyerek. Egyrészt több érzelmi kötődésre vágytam, több beszélgetésre, másrészt az is ott volt, hogy a suliban valaki folyton mondott valamit, hogy Zsolt és valamelyik lány között van valami, és akkor bennem ez dolgozott, hogy jó, akkor nem én vagyok, akivel együtt jár” – idézi fel. Másrészt a kapcsolattól fontosnak, kivételesnek, intelligensnek érezte magát. Hogy mégiscsak ő kell annak a férfinak, aki annyira zseniális, és akiről annyit áradoznak, akire annyian felnéznek.
Mária elmeséli, hogy közben a tanár folyamatosan próbálta az irányítása alá vonni. A lány határozott volt abban, hogy mivel szeretne iskola után foglalkozni, tehetséges is volt benne, és már középiskolában bizonyította ezt külünböző versenyeken. A férfi azonban folyamatosan próbálta meggyőzni, hogy az a szakma hülyeség, nem jó semmire, és próbálta meggyőzni, hogy menjen inkább történelem (vagy bármely ehhez közel álló) szakra, ami azonban Máriát nem érdekelte mélyen.
„Amikor látta, hogy kiállok magamért ezekben, megsértődött, és elvonult. Később jöttem rá, hogy ez valamiféle manipulációs eszköz akart lenni, kontroll alá akart vonni” – mondja.
Ezt látja abban is, hogy a tanár mihamarabb legitimálni akarta a kapcsolatukat a szülők előtt, vagy abban, hogy azt mondta, mennyire jó lenne kézen fogva sétálni a városban.
A tanár folyamatosan arról beszélt, hogy majd ha a lány végez az egyetemmel, akkor visszamegy a városba, összeházasodnak, családot alapítanak. (Ez Zsolt következő kapcsolatában is állandó téma volt, konzekvensen ezt tervezte több kapcsolatában, és jóval később aztán valóban így nősült meg, egy volt tanítványát vette feleségül.)
„Abba nem gondoltam bele, hogy büntetőjogilag is helytelen lenne, nem volt ilyesféle tájékozottságom. Azt hittem, hogy ez csak morális kérdés, azzal nyugtattam meg magam, hogy végül is nem az én tanárom, úgyhogy nem helytelen ez a kapcsolat” – emlékszik vissza Mária. A lány sokszor nemet mondott, végül egy angliai kirándulásra is, ahová a férfi minduntalan hívta, hogy menjenek el kettesben, de a lány nem akart hazudni a szüleinek és az osztályfőnökének. Ezután megszűntek az sms-ek, Mária csak később jött rá, hogy a tanár kvázi már lecserélte közben.
„Elmentünk kávézni Ritával, és egyszer csak mondta, hogy képzeld, két hét múlva megyek kirándulni Orbán Zsolttal. Én meg mondtam, hogy ezt nem hiszem el, és akkor mindketten rájöttünk, mi történik. Ő nagyon sírt, és felhívta ott Zsoltot, arra emlékszem, hogy Zsolt neki bevallotta, mondott valami szépet rólam, hogy milyen jó és ügyes és okos vagyok, de hogy kvázi nem volt nagy ügy köztünk, és ezután csak Ritával akar lenni. Később olyat is hallottam, hogy azt mesélte másnak, csak én nagyítottam fel az ügyet” – meséli Mária.
„Nem kezdtem párhuzamos viszonyt” – válaszolta Orbán az Átlátszó Erdély kérdésére, hogyan rendezte magában ezeket az átfedéseket.
A következményeket csak a lányok viselték
„Teljesen átverve éreztem magam, kihasználva. Hazamentem, és úgy lett 40 fokos lázam, hogy fizikailag nem volt semmi más tünetem. Próbáltam édesanyám elől a sírás nyomait eltakarni” – emlékszik vissza. A barátaival akkoriban inkább a történet jó részét osztotta meg. Volt olyan közeli barátja, aki kezdettől elítélte ezt a kapcsolatot. Nagyon nagy lelki támogatást nem volt, hogy kapjon a társaitól, hiszen nem mondta el nekik, mennyire fájt a történet vége. „Annyit mondtak, hogy ne szívjak negyven cigit naponta” – meséli.
A lánynak rövid destruktív időszaka volt, és aztán továbblépett, de azt gondolja, a történet hozadékait még sokáig cipelte: „nem tudom, csak miatta volt-e, de biztosan hozzájárult ahhoz, hogy az önértékelésemet ahhoz kapcsoltam, hogy ha egy idősebb, okos férfi figyel rám, csak akkor vagyok elég jó”.
Amikor Mária először megtudta, hogy cikket írok, úgy gondolta, nem fontos megszólalnia, mert alapvetően szerelmi történetként és nem abúzusként emlékezett a kapcsolatra. „Aztán eszembe jutott, hogy ha lennének lányaim, és velük történne ilyen? Vagy van nekem egy nagyon ügyes, nagyon szép kislány rokonom, aki most a Márton Áronba fog menni. Ha rámozdulna, én eltörném a lábát” – mondja a már felnőtt Mária.
Varga László igazgató az ő történetében is felbukkan. Mária azt meséli, tizenkettedik osztályban egy eseményszervezési konfliktusban ő hevesen védte Zsolt döntését, amikor hozzálépett az igazgató, és próbálta rávenni, hogy mondja el, van-e, vagy volt-e bármi közte és Zsolt között. A lány mindent tagadott.
Emlékei szerint az igazgató azt mondta, ha senki nem áll elő, akkor nincs mit tennie. Mária úgy éli meg, hogy az igazgató segíteni akart, úgy emlékszik, azt is mondta, hogy Zsolt tettei tűrhetetlenek, és el kellene bocsátania. Az igazgató nem emlékszik erre az epizódra. Kérdésünkre Varga tagadta, hogy 2007-ben panaszosokat keresett volna Orbán Zsolt ellen.
Annyi azonban biztos, hogy ekkor már érvényes volt az a gyermekvédelmi törvény, amelynek értelmében, ha gyanított valamit, nem a diáklánytól kellett volna megerősítést várnia, hanem már a visszaélés puszta gyanúját köteles lett volna jelenteni a gyermekvédelmi hatóságnak.
Ha a történet bármelyik szereplője nyilatkozni szeretne, nagyon szívesen teret adunk a mondandójuknak.
Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon.
A cikk második, befejező része arról szól, hogy Orbán Zsolt hogyan hálózott be egyre több diáklányt annak ellenére, hogy egyre többen tudtak az előzőekről; mit szóltak ehhez a barátai és az iskolapszichológus, és hogyan reagál maga Orbán Zsolt a túlélők visszaemlékezéseire:
A cikket dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő lektorálta. A nyitókép Szucher Ágnes munkája.
A cikksorozat a Thomson Alapítvány támogatásával készült.
