Bár egyre többen tudtak róla, Orbán mégis egyre több diáklányt cserkészett be. A baráti társasága természetesnek vette, a tanszemélyzet elnézett fölötte.
FRISSÍTÉS, 2023. november 28.: Nyomozást indított a Hargita megyei rendőrfelügyelőség a cikkeinkben feltárt szexuális visszaélések ügyében, tudatja az Agerpres hírügynökség. A Márton Áron Főgimnázium egy nappal korábban, november 27-én, hétfőn indított belső vizsgálatot. Az iskola tanárait már szombat délutánra összehívták, és az Agerpresnek nyilatkozó aligazgató szerint ma, kedd délután is üléseznek.
Ahogy alábbi cikkünkből kiderül, Orbán Zsolt, aki idén augusztusig tanított a Márton Áron Főgimnáziumban, még 2021-ben is kihasználta egy akkori diákját. A cikkeinkben feltárt visszaélések 2003-ban kezdődtek.
Az eredeti cikk:
Kétrészes cikksorozatot készítettünk arról, hogy a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium tucatnyi volt diákja szexuális visszaélésről számolt be. Kilenc volt diáklány részletesen elmesélte, hogy egykori történelemtanáruk, Orbán Zsolt hogyan hálózta be őket.
Az első részben négy diáklány beszámolóját közöljük: Annáét, Idáét, Máriáét és Ottíliáét. (A cikkekben a volt diáklányok álnéven szerepelnek, ezzel a feltétellel vállalták a nyilvánosságot.) Igyekeztünk felderíteni azt is, hogy egy szakszerűtlen kivizsgálással hogyan sikerült eltussolni az első, 2003-ban kirobbant botrányt. Orbán Zsolt akkor egy 12 éves kislány válságait használta ki, hogy durván átlépje a tanár-diák viszony határait:
Azt is sikerült behálóznia, aki a legtöbbet tudta
Rita kiskamaszként látta ugyan, de nem érthette, ami Annával történt, és annak is tanúja volt, hogy az eset nem járt következményekkel. „Akkoriban nem értettem az egészet, aztán amikor kiderült, akkor Anna jött, és mondta, hogy most nagy baj lesz, botrány. Én meg vártam, hogy mikor történik meg, és nem történt semmi. Azt hiszem, hatodikban ezt sem értettem, és akkor végül is nem kezdtem semmit ezzel a tudással, ami nekem volt” – mondja Rita , aki később Mária történetére is valamelyest rálátott.
Rita a kiváltságosnak számító osztályba járt. Ezt nem csak az osztály remek iskolai teljesítménye támasztotta alá, hanem folyamatosan éreztették velük, hogy tőlük sokkal többet várnak, mint egy átlagos diáktól. Egyrészt ők voltak a próba, az első évfolyam, amely már ötödiktől a Márton Áronba járt, másrészt sokan közülük a városi elit gyerekei voltak.
„Orbán Zsolt többször mondta nekünk,hogy nem akárkik vagyunk, hogy mi fogjuk később a közösséget vezetni. Ez pedig nyilván rányomta bélyegét a hangulatra az osztályban” – meséli Rita egy volt osztálytársa.
2007-ben, amikor a tanár viszonyt kezdeményezett Ritával, már rendszeresen jártak fel az osztályfőnökük lakására például filmet nézni. „Mi, az osztály, teljesen szabadon mozogtunk a lakásában, minden nyitott volt, minden szabad volt, ihattunk, dohányozhattunk, arról beszéltünk, amiről akartunk” – mondja Rita. „Nyilván sok mindenhez anélkül is hozzáférhettünk volna, de volt időnként fű is, amihez bizonyára sokunk nem” – meséli.
Rita arra emlékszik, hogy a tanár lakása biztonságos légkört teremtett, meg lehetett tapasztalni olyanokat, amiket kint nem. De a tanár vigyázott, hogy azért ne mindenkit vonjon be, aki például kevésbé volt nyitott vagy „felnőtt”, az kimaradt. „Az a durva ebben, hogy a szüleink ezt biztonságosnak gondolhatták, mert hát az osztályfőnökünkhöz mentünk filmet nézni. Sokunkat szerintem a kortársakkal kevésbé engedtek volna ki esténként a városba” – feltételezi Rita. A kiválasztott filmek is hozzáadott értéket jelentettek egy csíkszeredai fiatal számára 2007-ben, sokszor Jarmusch vagy Antonioni művészfilmjei voltak terítéken.
Ebben a szabados légkörben, egy filmnézés közben történt, hogy egy alkalommal a lány összetalálkozott a férfival a konyhában, az meg szó nélkül átölelte. Rita összezavarodott, nem értette, ez miért történt, és meg akarta tudni.
„Izgatott voltam, a végére akartam járni, és ott maradtam. És amiatt, hogy ott maradtam, aztán évekig hibáztattam magam. Évekig nem jutott eszembe az, hogy ha ő nem ölel meg előzőleg, akkor ez az egész meg sem történik” – mondja.
Már csak néhányan maradtak aznap a tanárnál. „Eldöntöttem, hogy amikor már úton van a taxi, azt fogom mondani, sürgősen a vécére kell mennem, és ha bentről azt hallom, hogy Orbán Zsolt azt mondja a többieknek, hogy menjenek, ne várjanak rám, akkor maradok, ha meg azt, hogy várjanak, akkor azonnal kijövök. S így kiderül, hogy véletlen volt-e az egész” – idézi fel. A lány sokáig azt hitte, ezzel ő provokálta ki az ezután történteket, és csak később, hosszú terápia nyomán értette meg, hogy nem az ő felelőssége. A tanárnak még abban a pillanatban is az lett volna a dolga, hogy hazaküldje a lányt. Ezt persze nem tette meg, Rita pedig maradt.
„Az a durva, hogy nem is akart velem beszélgetni aznap este. Ahogy kijöttem a mosdóból, szinte azonnal meg is csókolt, és nagyon határozottan haladt a szexuális együttlét felé. Én 17 éves voltam, még mindig nagyon távol állt tőlem ez a téma, és akkor, amikor alatta találtam magam, nemet mondtam” – meséli Rita.
Ezután beszélgettek, és Orbán leszögezte, hogy „ez nem egy kapcsolat”. Az eset 2007 végén, a téli vakáció előtt történt, ugyanakkor, amikor Zsolt Máriával is viszonyt tartott fenn. Csakhogy Mária sokszor mondott nemet, így aztán Zsolt meg Rita sms-eztek tovább. Mire a vakáció véget ért, Rita fejében nyilvánvaló volt, hogy mégiscsak többet szeretne a tanár.
A tanár jól ismerte az idevágó törvénykezést
A lány azt mondja, ő még nagyon távol állt a szexualitástól akkoriban. Ha nincs ez a viszony, még sokáig nem létesített volna ilyen típusú kapcsolatot. De akkor a vakáció után megtörtént, és kvázi eldöntötték, hogy ezt a kapcsolatot fent is fogják tartani.
Mivel a lánynak ez volt az első szexuális élménye, úgy véli, a későbbi években is nagyon meghatározóak voltak a káros hatásai. „Furcsa rágondolni évekkel később, hogy ahogyan te viszonyulsz a szexualitáshoz, az nem normális, és akkor kell rájönnöd, hogy ez az egész innen indult” – utalt a lány arra, hogy interiorizálta a férfi ezzel kapcsolatos elvárásait. Úgy érezte, hogy ha az idősebb, tapasztaltabb férfi bevezeti ebbe, akkor az neki jár.
A találkozások a férfi lakásán rendszeresek voltak, de a lány aggódott. Többször is megkérdezte a tanárát, nem lesz-e baj ebből, hiszen még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, és a diákja volt. Rita úgy emlékszik, a férfi kitérő válaszokat adott, de mindenképp jelezte, hogy a lány nagykorúságáig titokban kellene tartani a viszonyt.
Fel is olvasott egy törvénypasszust a lány megnyugtatására, amiben csak annyit írt, hogy 18 éves kor alatt tilos kiskorúval szexuális kapcsolatot létesíteni. „Kérdeztem, hogy őt nem bocsáthatják el az állásából, ha ez kiderül. Nem emlékszem pontosan, mit válaszolt, de határozott volt, és azt mondta, neki címzetes állása van, és nagyon nehéz valakit elbocsátani ilyen körülmények között. Azt mondta, ahhoz valami nagyon nagy hülyeséget kéne csináljon, hogy elbocsássák, felgyújtania az iskolát, vagy ilyesmi” – emlékszik vissza Rita.
A baráti társaság természetesnek vette
A lányt Zsolt bemutatta a barátainak, akikben semmiféle megütközést nem keltett, hogy a férfi egyszer csak egy diákjával jelenik meg. Bár Rita nem emlékszik, hogy ekkor még kiskorú volt-e, de feltételezi, hogy igen, mert elég gyorsan történt. Mindenesetre a társaságban nem vetett fel kérdéseket a dolog. „Teljesen természetesen fogadott mindenki, arra emlékszem, hogy simán ment ez a része” – mondja Rita.
Ez már csak azért is súlyos, mert ebbe az állandó társaságba több tanár is beletartozott, például a filozófiatanár, Szabó László „Alex”, aki évekkel korábban már rányitott egyszer Annára és Orbán Zsoltra a Márton Áron pincéjében félreérthetetlen helyzetben.
A cikk megírásához több mint húsz interjút készítettem el különböző szereplőkkel. Ezekből az tűnik ki, hogy Szabó Lászlót nem érdekelte, hogy a barátja diáklányokat használ ki. Kérdésemre a filozófiatanár azt válaszolta, látta ugyan, hogy Orbán Zsoltnak az évek során több barátnője is diákja volt, de szerinte mind nagykorúak voltak, ő maga pedig nem gondolt abba bele, hogy korábban is kezdődhettek ezek a viszonyok.
„Mi valóban jóban voltunk, sokat fociztunk együtt, és beszélgettünk, de a beszélgetéseink intellektuálisak voltak, nem pedig magánéletiek” – mondta. Több interjúalanyom jelezte, hogy Szabó László maga is bepróbálkozott a diáklányoknál, például kéretlen érintésekkel. Amikor erre rákérdeztem, azt válaszolta, hogy olyanokra nem nyomult rá, akik maguk is nem adták annak jelét, hogy ezt szeretnék, és kizárólag nagykorú lányokkal történt ez az évek során.
Ezeken az esti összejöveteleken rendszeresen részt vett még Balássy Csaba, aki szintén tanár volt, de nem a Márton Áronban, valamint Kolozsváry Katalin, aki viszont a Márton Áronban tanít a mai napig.
Leánykérés tanulmányi úton
Alig kezdtek találkozgatni Ritával, Orbán már 2008 legelején elkezdte tervezni a kirándulást, amelyre Máriát is próbálta rávenni. El akarta vinni a lányt külföldre. „Egy nap fölvetette, hogy menjünk el, jó lesz. Én akkortájt töltöttem a 18-at. Elmondta, hogy ő meg tudja oldani, és azon nyomban meg is vette a repülőjegyet. Soha nem ültem még addig repülőn, nyilván le voltam nyűgözve ettől a lazaságtól. De azért ki kellett találni ennek egy kontextust, és meglepődtem, mennyire simán hazudik” – meséli Rita.
Milánóba terveztek menni, csak az utazás egy része tanítási dőre esett. Zsoltnak azt is meg kellett magyaráznia az osztályban, hogy miért Ritát viszi. Az osztály nem tudta, hogy viszonyuk van, és egyesek ellenezték, hogy Rita menjen. Zsolt ugyanis azt mondta, hogy jó németes kell legyen az illető, mert Dél-Tirolba kell menni a csereprogrammal: a Márton Áron Gimnázium kisebbségi iskolaként meglátogat egy észak-olaszországi kisebbségi iskolát. Az osztály jelezte, hogy van jobb németes Ritánál, mire Orbán újabb és újabb kritériumokat talált ki, hogy végül a lány maradhasson a kiválasztott.
Aztán el is mentek Milánóba, ahol a férfi megkérte a diákja kezét. Ki is tűzték az esküvő körülbelüli időpontját. Orbánnak itt is az volt a terve, hogy amikor a lány elvégzi az egyetemi alapképzést, hazamegy és összeházasodnak.
„Sodródtam az árral, az ő határozottságával, ami engem természetesen levett a lábamról. De utólag belegondolva nagyon fontos, hogy ekkor még egyáltalán nem hozhattam tájékozott döntést, hiszen még iskolás voltam, még korántsem nyíltak ki előttem tágabb perspektívák, és emiatt ő megragadta ezt a pillanatot, hogy még idejében »lefoglaljon«. Ő aztán mondta, hogy én érezzem jól magam Kolozsváron, és élvezzem az egyetemista életet, de ezek után, ugye, elég nehéz volt így tenni, hogy nekem már úgymond meg volt határozva az utam. Szóval nem állt előttem az élet abban az értelemben, mint a kortársaimnak, a szabadság, hogy mostantól bármi lehet” – mondja Rita.
Nem volt rendben attól, hogy nyilvános lett a kapcsolat
Rita 2008 nyarán elmondta a szüleinek is, hogy viszonya van a tanárával. Megdöbbentek, de nem tiltakoztak ellene. Előzőleg Ritát nagyon megviselte a titkolózás, és izolálta az is, hogy a legnagyobb kérdéseiről a barátaival nem beszélhetett. Az érettségihez közeledve elmondta néhány osztálytársának. Utána a nyári kiránduláson mindenki megtudta az osztályból, de ezen Rita nem vett részt. Az osztályt sokként érte a hír, sokan törésként élték meg, hogy ez megtörténhetett.
Az eltitkolt viszonyból évekig tartó, nyilvános kapcsolat lett. „Sokak számára az, hogy nyilvános lett, legitimizálta azt, ami korábban történt, de nagyon fontos tudni, hogy attól, hogy aztán »már rendben volt«, attól még nem volt rendben” – magyarázza Rita. „Az egyetemista éveimet nagyon meghatározta, főleg az elején. Kolozsváron jártam egyetemre, de nem engedtem meg magamnak megszeretni a várost, az egyetemista életet. Nagyon sokszor megtörtént, hogy csütörtök délután az első vonattal indultam is haza hozzá, és csak kedd hajnalban mentem vissza” – meséli.
A kapcsolatban egyre rosszabbul érezte magát, végül 2011-ben vetett neki véget. Éveken át járt terápiára, azt mondja, időbe telt felismerni, hogy ez nem szerelmi történet volt, hanem abúzus. Sokáig megviselte az, hogy szenved valami miatt, de úgy érzi, hogy nincs joga ezért szenvedni, hiszen beleegyezett abba, ami történt. Csak hosszas munka után értette meg, hogy a tanár érzelmileg és szexuálisan is kihasználta.
Amikor erre rákérdeztem Orbán Zsoltnál, elismerte a kapcsolatot, de azt mondta, egészen biztos benne, hogy a lány már 18 éves volt, amikor viszonyuk lett. Jeleztem neki, hogy Rita nem ezt állítja, sőt erre bizonyíték is van: a milánói repülőjegyek igazolják, hogy korábban mentek kirándulni, minthogy a lány nagykorú lett volna.
Arra a felvetésemre, hogy nagykorú diákkal is törvénytelen dolog viszonyt kezdeni, azt válaszolta, hogy „tudja, éppen ezért mondták el mihamarabb a szüleiknek”. „Én Ritát életemben nem bántottam, hát épp feleségül nem vettem” – mondja,
Így mosta el a tanár a határt az odafigyelés és a behálózás között
Emma 2009-ben kezdett a Márton Áronba járni. Azt mondja, abban az időben az volt a főnyeremény, ha a társadalomtudományi osztályba járhattál, és Orbán Zsolt volt az osztályfőnököd. „Megelőzte a híre, lehetett tudni, mennyire karizmatikus, jó fej, a hiányzásokat nem veszi komolyan. Azt is lehetett tudni, hogy néha viszonya van a diákjaival, szerintem ez nyílt titok volt a városban, mindenki beszélt ezekről. Meg hát amikor én kilencedikes lettem, akkor Rita volt a barátnője, és róla is tudtuk, hogy az korábban kezdődött” – meséli a lány.
Szerinte a határok elmosása már kilencedik osztályban elkezdődött azzal, ahogyan Orbán Zsolt bizonyos témákról beszélt. „Például a szexuális szabadságról, vagy arról, hogy a korkülönbség nem számít. Nyilván ennek mindig volt kontextusa, de 14 évesen az ember azt akarja hinni magáról, hogy felnőtt, holott nincsenek meg a fogalmai ahhoz, hogy ezeket megfelelően elhelyezze” – mondja.
Orbán az egész évfolyamot tanította. Bár Emma hallott történeteket az előző és a következő évfolyamokból is, ezzel együtt úgy véli, az övé volt az évfolyam, amikor „Orbán Zsolttal is nagyon elszaladt a ló”. Ő maga már kilencedik osztályban észlelt olyanokat, amelyek semmiképp nem férnek bele egy tanár-diák viszonyba.
„Például egy osztálytársamat hazavitte autóval, holott nem lett volna szükség rá” – idézi fel. Több diáklánynak indokolatlanul belefolyt a magánéletébe, szívesen beszélgetett azzal, akinek szerelmi bánata volt. „Tanárként ha látod, hogy egy diák sír, megkérded, mi a baj, és ha az azt mondja, hogy elhagyta Robika, akkor maximum mondasz valami vigasztalót, neked ezzel nincs több dolgod, de ő ilyenkor félrehívta a lányt beszélgetni” – meséli Emma.
Más akkori osztálytárs is megerősítette, hogy miközben Orbán ezeket csinálta, az osztályon belüli konfliktusokat soha nem volt hajlandó kezelni. Arra mindig az volt a válasza, hogy hát felnőtt emberek, oldják meg. Klasszikus értelemben vett osztályfőnöki órákat nem is tartott, olyat, ahol a korcsoportra jellemző problémákról beszéltek volna, többnyire csak a kirándulások szervezéséről volt szó.
Másrészt az, ahogy Orbán kezelte egyes diáklányok ügyes-bajos dolgait, rossz válasz arra a problémára, hogy a gyerekeknek, kamaszoknak sokszor hiányzik az, hogy komolyan vegyék a gondjaikat, és egy felnőttel meg tudják beszélni azokat.
Emma elmeséli, hogy vele is megtörtént, hogy egy osztálytársnőjével ült az osztály előtt, és sírdogált, jött az osztályfőnöke, kérdezte, mi a baj, aztán meg sms-t írt neki, és üzenetekben megbeszélték a problémát. Ez akár a gondoskodás jele is lehet, de ugyanúgy lehet a grooming, a behálózás egyik első lépése, ahogy Emma esetében is az volt.
„Volt ebben egyfajta leköteleződés is felé, meg hála, hát nyilván nem fogom elárulni azt az embert, aki komolyan vett, és segített” – mondja Emma. Ettől kezdve gyakran sms-eztek a tanárral.
„Ezeket ő kezdeményezte, én nem éreztem, hogy ilyet tehetnék, és utólagos értelmezés ugyan, de már akkor érezhettem, hogy ez így nincs rendben” – mondja Emma. Orbán a figyelemmegvonást használta szankcióként, magyarázta a lány: „ha nem válaszoltál az üzenetekre, akkor éreztette az osztályban, hogy nem is vagy annyira fontos, és másik lányra fókuszált”.
Emma akkor úgy látta, hogy a tanár „olyan karizmatikus figura volt, akinek a figyelméért, elismeréséért úgy versengtek a diákok, fiúk és lányok egyaránt, mintha ez lett volna az életük legfontosabb ügye”. Emma szerint az osztályban mindig lehetett érezni, a lányok között éppen kiket lát el kitüntetett figyelemmel a tanár. Sokszor a lányokat kisasszonyozta, és olyanokat kérdezett tőlük, amihez nincs köze egy tanárnak, például hogy mit csinálnak délután.
Kimentél a lakásából, és jött az sms, hogy nem akarsz-e még maradni
A történet aztán tizedikben folytatódott, amikor a tanár még Ritával volt felvállalt kapcsolatban. Emma egyik problémájáról beszéltek a tanárral, aki egyszer csak felvetette, hogy beszéljék meg nála a lakásban. Emmának ez azért nem tűnt veszélyesnek, mert eleve gyakran mentek fel hozzá a diákok. Gyakran néztek ott filmeket az osztállyal, s ha már jártál ott, akkor kevésbé volt furcsa a helyzet, magyarázta a volt diák.
„Vett elő bort, arra nagyon büszke volt mindig, hogy mennyire ért a borokhoz, és akkor te is felnőttnek érezted magad, hogy komoly borokat iszol. Az elején nem is történt semmi különös, beszélgettünk. Szerintem nagyon fontos volt ez, hogy legyen átmenet. Aztán pár hét múlva ismét felmentem, többedmagammal, készültünk történelem olimpiászra, és nála volt a felkészítő. És amikor jöttem el, akkor kiérve az épületből kaptam az sms-t, hogy nincs-e kedvem visszamenni. És akkor visszamentem” – mondja.
A tanár javasolta, hogy igyanak még egy kis bort, de Emma utólag ezt már nem csak borozásnak látja. Elmondja, hogy ő most sem lenne egy palack bor után teljesen józan, de akkor tizedikes volt, és az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt elvesztette a kontrollt. Hónapokon át ismétlődtek ezek a találkozások a tanár lakásán, aki a határokat is fokozatosan lépte át.
Kezdetben „mindössze” érintések voltak, a tanár rátette a kezét a lány combjára, vagy megmasszírozta a vállát. Ez után, bár behatolással történő szexuális aktusig nem jutott el a történet, de számos alkalommal intim lett a szituáció: egymás mellett feküdtek, csókolóztak, voltak érintések, simogatások.
A lány érezte, hogy nem egészséges ez a viszony, de kiválasztottságérzést adott neki. Fel sem merült, hogy valakinek elmondhatná. Párkapcsolatot is elképzelhetőnek tartott a tanárral, de végig kettős érzései voltak. „Egyszerre volt olyasmi, amit senkinek nem mondanál el, mert tudod, hogy helytelen, de közben meg szeretnéd, ha tudnák, mert mégiscsak a legkarizmatikusabb tanárról van szó” – mondja. Néhány hónap múlva inkább egy másik kapcsolatot választott, egy hozzá hasonló korú fiúval.
Azt mondja, valószínűleg a családi viszonyai tették akkoriban sebezhetővé: „Sokat gondolkodtam azon, hogy a szüleim nem vettek észre ebből semmit. Én például nagyon kétségbe lennék esve, ha a gyerekemmel történne ilyen, és nem szólna róla, amikor a tanára első alkalommal olyan üzenetet ír, amiről ő is érzi, hogy nincs rendben. Az anyám mindig nagyon büszke volt arra, mennyire jól tanulok, anélkül, hogy kellene engem noszogatni. Hogy jó gyerek vagyok. Valójában én ezt tanultam, hogy akkor vagyok jó nekik is, ha »jó vagyok«, és önmagam lovaltam egy ilyen perfekcionizmusba főleg a tanulásban. A szülők gyakran úgy vélik, ha valami gond van, az meglátszana a gyerekek osztályzatán. De mivel jól tanultam, nem is kellett velem foglalkozni az ő szempontjukból.”
Emma azt mondja, jóval később ismerte fel, hogy kihasználták, és sokat segített neki, hogy találkozott olyan lányokkal, akik szintén Orbán Zsolt tetteinek elszenvedői voltak. Sokat beszélgettek a történtekről.
Akkoriban egy másik felnőttől remélt segítséget: tizenegyedikesként elment az iskolai tanácsadóhoz, Szász Amália Kingához eredetileg „karriertanácsadásra”. A lány alapvetően azért ment, mert valakivel beszélni szeretett volna arról, hogy mi történt a tanár és közte. Azt állítja, a pszichológus azt mondta neki, tud más esetről is, keresték már meg ezzel.
A pszichológus, aki meg- és elhallgat
Szász Amália Kinga nagyon régóta a Márton Áronban dolgozik. Anna úgy emlékszik, amikor vele 12 évesen megtörtént a bántalmazás, akkor a pszichológus odament hozzá a folyosón, és azt mondta, nagyon várja egy beszélgetésre. Mivel ez közvetlenül azután volt, hogy a szülei botrányt csaptak az iskolában, feltételezi, hogy a szakember tudhatott a dologról.
Emma azt mondja, ő konkrétan elmondta egy ülésen, hogy mi történt. A nő neki nagyon sokat segített a továbblépésben és a traumái feldolgozásában, amiért nagyon hálás neki, de felnőtt fejjel Emma sem érti, hogy miért nem értesítette a hatóságokat. Illetve érteni véli: a pszichológia hagyományosan az egyénre fókuszál, és el tudja képzelni, hogy azzal, hogy a pszichológus neki segített, úgy érezhette, elvégezte a feladatát. Érteni véli a baráti kapcsolatból adódó bénultságát is. Emma és több más forrásom is megerősítette, hogy Szász Amália Kinga és Orbán Zsolt nagyon közeli barátok.
Minden kollégával igyekszik jó viszonyt táplálni, válaszolta a barátságukat feszegető kérdésemre Szász Kinga. Váltig állította, nem igaz, hogy őt több kiskorú is megkereste volna Orbán visszaélései miatt. Azt mondja, ha pontosan meg tudnák mondani, mikor keresték meg ezzel, akkor elő lehetne keresni a jegyzőkönyvekben.
Egy névtelenséget kérő másik forrásom ugyanebben az időszakban beszélt a pszichológussal Orbán Zsolt viselkedéséről. Ő azt mondja, vele nem történt semmi különös, „pusztán Orbán Zsolt bepróbálkozott, mint annyi más lánynál is”, ezt pedig elmondta a pszichológusnak.
Míg a volt igazgató csak általánosságban utalt rá, addig egyik tanár forrásom állítja is, hogy Szász Amália Kinga sok mindenről tudott. Ez a forrás fültanúja volt annak, hogy a pszichológus az iskolában egy négy-öt fős tanári társaságnak azt ecsetelte, hogy Zsolt összejött egy diáklánnyal, akinek a későbbi párja kereste meg, mert nehezen tudta kezelni a helyzetet.
Megkeresésemre Szász Amália Kinga tagadta az epizódot a tanárokkal. Azt állította, nem volt tudomása semmiről. „Mindenféle pletykák keringtek arról, hogy Orbán Zoltnak vannak viszonyai diáklányokkal”, de Szász szerint ő csak olyanokat hallott, ahol a lány már nagykorú volt. (Emma és a másik lány is 17 éves volt, amikor megkereste őt, ráadásul Emma arról beszélt neki, ami 16 évesen történt vele.)
„Egyetlen diákról hallottam, hogy feljelentést tett a volt kolléga ellen, de őt nem ismerem, nem találkoztam vele, amikor ő járt ide iskolába, akkor én szülési szabadságon voltam. Nem tudom, kikről lehet szó, de engem soha senki nem keresett meg azzal, hogy segítsek ebben, vagy tegyek lépéseket. Illetve egyetlenegy személy keresett meg ezzel, és kérdeztem, mit szeretne, mit tegyek, azt mondta, hogy semmit, csak szerette volna valakinek elmondani” – állítja a pszichológus.
Hozzáteszi, hogy mivel az ő munkája bizalmas jellegű, ha a kliensek nem kérik, hogy tegyen valamit, akkor ő nem léphet. A gyermekvédelmi törvény viszont egyértelmű: minden olyan felnőttnek kötelessége értesíteni a hatóságot, aki munkája révén kerül kapcsolatba a gyerekekkel, és lehetséges visszaélésről szerez tudomást. Ez a bejelentési kötelezettség a pszichológusok etikai kódexe szerint is felülírja a titoktartási kötelezettségüket.
A feljelentésről nem tudja, mikor született, azt mondja, ő az idei tanévben értesült róla, hogy zajlik valamiféle eljárás, „amiért a kolléga nem dolgozik már velünk”.
A (sosemvolt?) feljelentés nyomában
A cikkhez interjút adó túlélők közül senki se tett feljelentést. Rajtuk kívül féltucatnyi olyan volt diákkal beszéltem, akik maguk is túlélők, de nem mesélték el a történetüket. Legtöbben arra hivatkoztak, hogy „ez már régi történet, nem érdemes a múltat bolygatni”. Nehezen elképzelhető, hogy valamelyikük jogi lépést tett volna a volt tanáruk ellen.
Adatigényemre a csíkszeredai ügyészség azt válaszolta, hogy náluk senki nem jelentette fel Orbán Zsoltot. Megkérdeztem a Hargita megyei tanfelügyelőséget is, hogy hozzájuk érkezett-e a panasz a tanárra. Válaszukban azt írták, hozzájuk az elmúlt 23 évben egyetlenegy panasz, jelzés sem érkezett arról, hogy bármely tanár szexuálisan visszaélt volna a diákjával.
Az iskola újdonsült igazgatója „pletykaszinten hallott valamiféle feljelentésről”, de semmit nem tud róla. Markó Ilona megkeresésemre azt mondta, neki ez a nyolcadik éve a Márton Áronban, és soha nem hallott arról, hogy Orbán Zsolt diákokat zaklatott volna, vagy viszonya lett volna velük. Elmondása szerint a tanár személyes okokra hivatkozva maga kérte, hogy egyéves fizetetlen szabadságra menjen, ők pedig elfogadták.
Őt magát nem jelentették fel, válaszolta megkeresésemre Orbán. „Belső titkok kiszivárogtatása” ügyében idén tavasszal tanúként idézték be és hallgatták meg őt „a gimnázium akkori – épp a felmentése előtt álló és ezért több kollégáját különböző helyeken jelentgető – igazgatója, Varga László külön kérésére” – válaszolta Orbán.
A rendőrök nem oktatják ki, a tanárkollégák nem rendőrködnek
Emma az abúzusok kontextusáról is nagyon hasznos információkat osztott meg. Elmondta, hogy egy tanévzáró bulin Orbán lakásán annyit ittak, hogy mindenki lerészegedett. „Akkor mi néhányan utoljára, hajnalban mentünk el, de volt egy osztálytársnőm, aki sajnos annyira ittas volt, hogy öntudatlan állapotban, teljesen kontrollvesztetten maradt ott a kanapén. Nem tudom, mi történt vele” – meséli. Rákérdeztünk Orbán Zsoltnál, történt-e valaha ilyen, tagadta.
Emma két másik epizódot is elmond: egyszer egy ilyen bulira kiszálltak a rendőrök, mert túl hangos volt a zene. A tanár kiment az ajtóba, beszélt velük, a rendőrök elmentek. Közben megkérdezték, hogy milyen esemény folyik bent, ahol sok diáklány ittas állapotban volt (Emma osztályába nagyon kevés fiú járt), és ehhez egy szavuk se volt. Egy másik buli után a tanár, aki maga is sokat ivott, két diáklányt vitt haza autóval. Egyirányú utcába hajtott be, a rendőrök megállították. Benéztek a hátsó ülésre, ahol két, láthatóan ittas kiskorú ült, de a tanárt kérdés és büntetés nélkül elengedték. Erre az epizódra is rákérdeztem, Orbán Zsolt kitérő választ adott. Ismételten arra utalt, hogy szerinte a lejáratás szándékával írom ezt a cikket.
Emma szemléletes képet fest a nemzetközi kirándulásokról is. „Ez is pedagógiai mázzal volt leöntve: hogy ott vagy, felelős vagy magadért, felnőttként vagy kezelve. De azért jóval túlment minden határon. Láttam olyat, hogy Bécsben hajnalban idegen srácok hozták haza az osztálytársnőimet. Közben olyat is láttam, hogy Orbán és egy másik kísérőtanár ott előttünk fogdostak lányokat. Én nem tudom, anyámék, akik akkoriban nem engedtek volna el Tusványosra, hogyan gondolták, hogy O. Zs.-val elmegyünk egy másik országba” – mondja Emma.
Ezeken a kirándulásokon csak az jelentett valamiféle kontrollt a fékevesztettségben, ha olyan kísérőtanár volt jelen, akitől Orbán valamennyire tartott. De ha a baráti köréből volt valaki, akkor gyakorlatilag a nappali programok után mindenki azt csinált, amit akart. És mivel ennyire szabados volt a légkör, ideális volt a tanárnak arra, hogy újabb és újabb diáklányokhoz kerüljön közel.
„Ittunk, cigiztünk, mehettünk, ahová akartunk”
Anitát is egy ilyen kiránduláson hálózta be. Emmával ugyanazon az évfolyamon tanultak a Márton Áronban. „A családunkban presztízs volt oda bejutni, nagyanyám nagyon büszke volt például, hogy odajárt, és nekem is az volt ekkoriban az életcélom. Mitikus volt, ahogyan beszéltek róla, legendás tanárok voltak a történetekben, Borsodi, Gaál László és Csutak Judit. Az osztályok között volt egy informális, a valós eredményeket sok esetben nem fedő hierarchia, az infó volt a legerősebb, utána a társadalomtumányi volt akkoriban, és a leggyengébbnek a filót tartották” – meséli.
Azt mondja, Orbán Zsoltról is volt már előzetes tudása: „Egyik barátnőm újságolta, hogy tudom-e, hogy a történelemtanárunknak milyen híre van, hogy összejött egy diákjával, és együtt is vannak, és akkor persze kíváncsiak voltunk, hogy ki ez a tanár” – meséli. Ő is úgy emlékszik, remek tanár volt: „a tabuk teljesen megszűntek, első órán a promiszkuitásról meg az exogámiáról beszélt, meg a történelem hasznáról, és teljesen lebontotta a bennünk addig kialakult kliséket” – meséli.
Anita is úgy emlékszik, hogy a tizedik osztályt záró, 2011-es közép-európai kiránduláson teljesen szabadjára voltak engedve. „Ittunk, cigiztünk, mehettünk, ahová akartunk. Mi is részegek voltunk, ő is részeg volt” – mondja.
Ez a szabadosság a kirándulásokon tökéletesen megágyazott az abúzusok elhallgatásának: egy diák jóval kisebb eséllyel számol be a szüleinek az esetleges visszaélésekről, ha közben végig tiltott tevékenységekben vett részt. A közös alkoholizálás közös titkot is jelentett, egyfajta bajtársiasságot és egyenlőséget a csoportban.
Anitával a buszon kezdett el beszélgetni. „Egy csomót hülyéskedtünk, egy csomó viccet mondtunk, O.Zs.-val, a másik kísérőtanárral és más diákokkal együtt, és akkor még részeg se volt senki. Szétröhögtük magunkat a vicceken, azzal nem volt semmi baj. Nagyon jólesett az egómnak, az önbecsülés-hiányos kamaszlány-tudatomnak, hogy így kacag a vicceimen, és ezeket nagyon izgalmasnak találtam. És azt hiszem, már akkor volt ilyen, hogy odaült mellém, és megsimogatta a vállam” – meséli.
Az mentett meg, hogy lefagytam
A kirándulás egyik helyszínén, egy közös iszogatás során, a tanár továbbment.
„Elkezdte simogatni a hátamat, benyúlt a nadrágom alá, úgy simogatta a fenekemet. Szerintem ez volt a legnagyobb határátlépése velem szemben. Amikor kettesben maradtunk, nagyon romantikus szövegeket mondott, ilyeneket, hogy ő belém szeretett. Én nagyon be voltam stresszelve, nagyon szorongtam, úgyhogy nem nagyon tudtam válaszolni, kicsit így lesokkolt. Eléggé le voltam fagyva. Közben örültem is, elhittem minden egyes szavát.”
Anitát megviselte, hogy szóbeszéd kezdett terjengeni róla, másként néztek rá az emberek, akik részt vettek az iszogatáson. Közben végig kellett néznie a kirándulás további részében, hogy Orbán másokhoz is ugyanúgy közeledik, simogatja őket: „nem értettem, hogy akkor most mi van, szerelmes belém, és ezt csinálja”.
A kirándulás után Orbán Zsolt elvitte a házukhoz Anita buszon felejtett csomagját, és mondta, hogy egyszer felmehetne hozzá. „Teljesen össze voltam zavarodva, nem értettem, mi történik. Aztán eltelt a nyár különösebb események nélkül, de az iskolában megint zavart a helyzet, olyan volt, mint egy nagy titkot őrizni. Hogy ülhettem volna ott történelemórán, mintha nem történt volna semmi?” – emlékszik vissza. Nem sokkal később az iskolán kívül Anita és az édesapja szembementek Orbánnal. A lány még aznap kapott egy sms-t, hogy jó volt látni őt.
A következő kiránduláson Orbán Zsolt újra próbálkozott. „A kiránduláson mondta, hogy ha hazamegyünk, menjek át hozzá. Tudtam, hogy már több mindenki járt nála. Értem jött valahonnan, felmentünk, ittunk egy kis bort, és megint szerelmet vallott. Én nagyon le voltam fagyva, és akkor végül is nem ment tovább. Amikor elköszöntem tőle, szájon puszilt” – meséli.
A lányt nagyon megviselte ez az időszak. Távozása után még neki volt bűntudata amiatt, hogy nem reagált a tanár közeledésére, holott az szerelmet vallott. „Nagyon sok év telt el ezzel a bűntudattal, úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok, persze ez nem igazi szerelem, hanem inkább egy ilyen elismerésre való vágy volt. Már egyetemista voltam, amikor rájöttem, hogy végül is tök jó, hogy lefagytam, hiszen ezzel megvédtem magam valamitől, amitől még rosszabbul lennék” – véli.
Még a középiskolában Anita beszélt olyannal, akivel ugyanez történt. Egyre gyűltek a nevek, hogy ki mindenkinél „próbálkozott be” több-kevesebb sikerrel a tanár. „Olyan volt, mintha nem tudna leállni” – mondja Anita. „A régebbi sztorikból azt tudtuk, hogy ha valakivel összejött, akkor próbált vele párkapcsolatot is kialakítani, de itt már nagyon elvetemült volt” – teszi hozzá.
A történethez hozzátartozik, hogy Orbánnak aztán lett párkapcsolata, méghozzá ebből az évfolyamból, mégpedig a felesége. Azt nem tudni, hogy vele már diákkorában összejött-e.
Anita később bárkinek beszélt erről, azt tapasztalta, hogy már tudják, hogy Orbán Zsolt miket csinál. Elmondta a szüleinek is, ők sem lepődtek meg, más felnőttek, volt tanárai sem. Rájött, hogy amit titoknak gondolt, annyira nem is titok, hiszen az egész város beszél róla.
„Sokáig dühös voltam, azt gondoltam, keresek egy újságírót, aki megírja, vagy megfenyegetem, hogy ha még egy ilyet csinál, feljelentem. Azért örülök, hogy nem léptem dühből, de néha még előjön, ha újabb és újabb hírt hallok róla” – mondja Anita.
„Mostanában jövök csak rá, hogy ez nem volt normális”
Judit 2011 és 2015 között járt az iskolába. Már nagykorú volt, amikor Orbán Zsolt kihasználta. Azt mondja, mindaddig nem túlélőként gondolt magára, míg meg nem hallotta, hogy cikket írok az esetről. Amikor megkerestem, haragudott, megijesztette a gondolat, hogy mástól jutott el a története hozzám, és hogy áldozatként tekinthetnek rá. Egy súlyosabb trauma miatt jár terápiára, ahol felhozta az esetet, és mostanában kezd rájönni, hogy kilenc éve vele szemben is visszaéléseket követtek el.
Azt mondja, meghatározó volt számára a magas színvonalú oktatás a Márton Áronban, néhány tanár egyértelműen egyetemi szinten tanított. Ide sorolja Orbán Zsoltot is, aki remekül ragadta meg a figyelmet, érdekfeszítően beszélt témákról, emellett lehetett vele barátkozni, beszélgetni. A lány szerint az iskola remek volt, bár néhány tanár felsőbbrendűség-érzést igyekezett elülteni bennük. „Nem láttam be, hogy miért lenne több ez az iskola, mint egy másik” – meséli Judit.
Orbán Zsolt visszaélései közül egyetlen esetről hallott, Ritáról. Judithoz a tanár 11-ik osztályban kezdett el közeledni, de akkoriban ezt nem élte meg problémaként.
„Úgy gondoltam az egészre, mint valami nagyon egyedi dolog, mint a filmekben, hogy egy fiatal lány és idősebb férfi szerelme. Ami nagyon nincs rendben a társadalom szempontjából, de szerelmi szinten meg a költészet szintjén igen. Nekem tetszett férfiként. Néhányszor találkoztunk pár hónap alatt, aztán azért is lett vége, mert hallottam, hogy történt valami közte és egy másik diáklány között. Ennek elég nagy híre volt Csíkszeredában, tudom, hogy még a fodrászatban is beszéltek róla, és rájöttem, hogy nem én vagyok a különleges, és hogy ez így nagyon gáz” – mondja Judit, aki a viszony részleteibe ennél jobban nem kívánt belemenni.
Annyit elmond, hogy az ő esetében is a férfi lakásán történt meg a határátlépés, Utána még néhány alkalommal találkoztak ugyanott. „Én ezt akkor szeretői viszonynak éltem meg” – mondja a lány.
„Amikor vége lett az iskolának, 12. végén, tehát egy év múlva, írtam egy levelet neki, és odaadtam. Leírtam benne, hogy sokat adott nekem, de hogy nagyon meg is bántott, és hogy nekem jó volt az a kapcsolat, de most már nem az” – meséli. „Sokszor gondolt arra, hogy a levél egyszer előkerülhet, és bizonyíték lehet saját maga ellen,
arra gondoltam, mi van, ha egyszer azt mondja, voltak esetek, amikor akarták a lányok”.
Judit úgy emlékszik, hogy akkoriban, amíg tartott, szerette volna, ha ebből kapcsolat lesz. Az, hogy már tudott egy esetről, amiből kapcsolat lett, rásegített erre. A tanár azonban azt mondta, hogy nem lehet, mert nagy a korkülönbség, az emberek nem értenék meg, ő meg elfogadta ezt.
„Tudom, hogy furcsán hangozhat, de bennem ez nem okozott törést, nem problémaként éltem meg. Mostanában, amikor felmerült a pszichológusnál, ő kezdett rávilágítani, hogy ennek akár hosszan tartó következményei is lehetnek, például abban, ahogyan az akaratomat érvényesíteni tudom idősebb, pozícióban lévőkkel szemben, amivel vannak problémáim. És simán lehet, hogy ez amiatt nehéz, hogy ott volt egy tanár, akinek megbízhatónak kellett lennie, és aki kilépett a pozíciójából akkor, és eljátszotta a bizalmat. És igazából azért vagyok szomorú, mert nagyon sokáig ezt normálisként éltem meg” – mondja.
„Tudod, hogyan ne légy O. Zs. áldozata? Igyál kevesebbet!”
Petra idén tavasszal keresett meg a történetével. Akkor döntöttem el, hogy mindenképpen megírom a cikket. Sokáig mindenki abban reménykedett, hogy mivel Orbán Zsolt néhány éve megnősült, már nem él vissza a diákjaival. A groomingról szóló szakirodalom szerint ettől még nem áll le valaki.
Orbán Zsolt a megváltozott családi helyzetét pajzsként használta, legalábbis amikor Ida szembesítette, és akkor is, amikor interjút készítettem vele. Mindenesetre amikor Petrával beszéltem, rájöttem, hogy a nyilvánosság ereje nélkül Orbán nem fog leállni.
Petra mindössze két éve végzett a Márton Áronban. Azt mondja, már nyolcadikos korában hallott Orbán Zsoltról. „Amikor mondtam nagyobbaknak, hogy társadalomtudományi szakra akarok menni, mindenki azt mondta, hogy az nagyon jó, de legjobb az osztályfőnök, mert állandóan kirándulásokat és bulikat szervez. Mondták azt is, hogy néha összejön a lányokkal, de azt ők is akarják. Nem tartották különösen problémásnak” – meséli. A lány akkor pletykának vette ezt, nem hitte el, hogy egy ilyen presztízsű iskolában megtörténhet következmények nélkül.
„Amikor először találkoztam vele, azonnal megértettem, miért kedveli mindenki. A legokosabb ember volt, akivel addig találkoztam, mégis laza, szellemes. Az órái is nagyon izgalmasak voltak” – meséli Petra.
Alig kezdődött a kilencedik osztály, az osztályfőnök máris kirándulást tervezett, és el is vitte a gyerekeket a Hargitára egy hétvégére. „Tudtuk már hírből, hogy az alkohollal nem lesz gond, és így is lett. Első este nagyon részegek voltunk mi is, ő is. Akkor mondtam neki, hogy ha nagy leszek, olyan akarok lenni mint ő” – írja le a jelenetet Petra.
A lány ezt azzal magyarázza, hogy nagyon kevés önbizalma volt akkoriban, és fel akarta magára hívni a figyelmet, nem csak az Orbánét. Nagyon jólesett neki, hogy a tanár csak rá figyelt, azelőtt nem volt olyan tapasztalata, hogy egy ennyire okos felnőttől ennyi figyelmet kapott volna. Hogy ezt a figyelmet fenntartsa, a lány később is durván ivott. Csakhogy ezzel a tanár már a következő nyáron visszaélt, a 2018-as kiránduláson.
„Egy hétig voltunk faházakban valahol az isten háta mögött, Szolnok mellett. Napközben programok voltak, de este a szokásos módon ittunk. Én akkor voltam együtt az első barátommal. Azt hiszem, sírtam is, mert hiányzott. Utólag visszagondolva semmi komoly nem volt, ilyen kamaszos dolog. Ő is részeg volt, jelentősen részegebb, mint az első kiránduláson. Átkarolt, és mondta, hogy semmi baj. Mondtam, hogy le szeretnék feküdni, kérte, hogy maradjak még. Maradtam, többen is voltunk. Aztán ismét mondtam, hogy mennék, ő meg mondta, hogy elkísér. A ház, ahol aludtam, ott volt közel, de nem arra mentünk, hanem az övé felé.
Sosem bírtam jól az alkoholt, azt sem tudtam, hol vagyok, a lábamat nem tudtam tenni egymás után, akkor is ő tartott. De egyszer csak elkezdte simogatni a hátamat, majd lennebb is, és megpuszilt” – idézi fel az akkor 15 éves Petra.
A lány barátnői közbeavatkoztak, és elvitték onnan. Emlékei szerint Orbán nevetett, hogy csak viccelt és segíteni akart, de másnap mindenkinek kerülte a tekintetét. A lány hozzáteszi, ugyanezen a kiránduláson egy osztálytársnője annyit ivott, hogy elájult. „Tudtuk, hiába szólunk az oszinak, ő is majdnem ennyire részeg. Összeszedtük a lányt, és megvártuk, míg helyrejön” – meséli Petra.
Petra nagyon össze volt zavarodva. Tetszett neki a kiválasztottság érzése, és annak is örült, hogy tetszik a tanárnak, de egyáltalán nem vágyott a tanár folyamatos simogatására. Viszont ellent sem mondott neki, az osztályfőnöke „karakterhibájanak” fogta föl ezt a viselkedést. Nagyon zavarta az is, hogy a férfi csak részegen közeledett hozzá. Ennek ellenére nem szeretett volna senkivel beszélni erről, nem is tudta volna megfogalmazni, mik zavarják igazán akkoriban.
Utólag értette meg, hogy a hallgatása talán azért is volt evidens, mert azt érezhette, ha kiderül, azzal Orbánnak ártana. A lány most úgy értelmezi, könnyű préda volt: „nagyon csendes voltam mindig is, nehezen tudtam beszélni az emberekkel. Ezeken a kirándulásokon meg bulikon nagyon sokat ittam, és szerintem látta, hogyha hozzám közeledik, akkor én nem fogok semmit mondani, ami miatt bajba kerülhet.”
Feleség, gyerek nem akadály
A 2018-2019 közötti télen Orbán Zsolt megnősült. Petrát megdöbbentette a hír, semmit nem tudott arról, hogy a tanárnak menyasszonya lett volna. Fokozta a bűntudatát, hogy nemcsak idősebb a férfi, hanem még együtt is van valakivel. Másrészt azt hitte, ezzel sikerül magában lezárnia a történetetet, bár továbbra is úgy érezte, „szerelmes” a tanárba.
2020-ban az osztály ismét Szolnokon kirándult. Többen együtt ittak, Orbán meg azt mondta, elmegy még italért. „Én mondtam, hogy megyek vele, de a barátaim megállítottak, kérdezték, hogy mi a fenét csinálok, azt hitték, ennek a történetnek már vége. Én meg sírtam, és mondtam, hogy hagyjanak békén, tudok saját magam dönteni. Ezután elfordultak tőlem, utólag meg tudom érteni, kamaszok voltunk, de azt hiszem, akkor voltam a legmélyebben. Romlott a mentális állapotom, már nemcsak a belső világomra hatott ez az egész, hanem a kapcsolataimra is. A bizalmasaimat vesztettem el, akikkel máskor meg tudtam beszélni, mit érzek. Ráadásul, utólag visszagondolva, teljesen attól függött a kedvem, hogy észrevesz-e, vagy ignorál” – meséli Petra.
A tanár tizenkettedikben használta ki ismét a lányt, amikor az már 18 éves volt. A városhoz közel béreltek ki egy házat az osztállyal, ott volt Orbán is, illetve Szabó, a filozófiatanár. Napközben kint volt Orbán felesége is a kisgyerekükkel, de ő aztán hazament. A diákok és az osztályfőnök inni kezdtek.
„Volt egy dézsa is, beültünk a barátnőimmel, iszogattunk. Aztán láttam, hogy jön ő is, addigra kiszálltak a barátnőim, néhány osztálytársam maradt. Beszélgettünk, és feltűnt, hogy ismét kezd közeledni hozzám. Folyton megkínált a piájából, és közelebb húzódott. Ekkor már feltűnt egy fiúnak is, elment, és szólt a barátnőimnek, hogy néha nézzenek rám. Körülbelül ekkor kezdett simogatni a víz alatt. Nem tudtam, hogyan reagáljak, annyira szégyelltem, annyira féltem, hogy meglátja valaki, de nem akartam, nem tudtam leállítani” – meséli Petra.
Odamentek a barátnői, megkérdezték, minden rendben van-e, igennel válaszolt. „Aztán a víz alatt megfogta a kezem, rátette a lábára, ő meg a fürdőruhám alá nyúlt, a lábaim közé. Ez volt az egyik első szexuális jellegű kapcsolatom. Ha látta, hogy feszengek, adott még bort. Azt mondta, nagyon szép vagyok. Egy idő után nem bírtam tovább, jeleztem az egyik fiúnak, hogy baj van, ő odajött, és konkrétan arrébb tett. Kiszálltam, és elkezdtem sírni, irányíthatatlanul” – meséli.
A lány nagyon összetört, felment a szobájába, és elmondta az osztálytársnőjének, mi történt, aki nem tudta, mit kellene tenni. Felvetette, hogy jó lenne valakivel beszélni erről, aki tanácsot adhat. „Nem tudtam, kivel, a szüleimmel kizárt volt, az iskolapszichológussal sem, hiszen akkor lelepleztem volna őt” – mondja Petra.
Ekkor eszébe jutott a filozófiatanár, akivel eleve jóban volt, és aki szintén ott volt a kiránduláson, de már lefeküdt. Petra bekopogott hozzá, elnézést kért, és elmesélte neki hogy történtek dolgok közte és Orbán között, nemcsak aznap, hanem négy éven keresztül, és elmondta, hogy a kirándulásokon Orbán mindig közeledik hozzá A tanár azt válaszolta, hogy nyugodjon meg, nincs semmi baj,
Orbánnak van egy ilyen szokása, de úgy lehet elkerülni ezeket a helyzeteket, hogy nem kell inni.
Mikor a lány visszament az udvarra, egyszer csak Orbán félrehívta, és elmondta neki, hogy nagyon fontos embernek tartja, gyönyörűnek, és hogy bátrabb kellene legyen, több önbizalommal. „Azt mondta, szeret a maga módján, és más lett volna a történetünk, ha másak lettek volna a körülmények” – idézi fel Petra.
A lány teljesen össze volt zavarodva, néhány órája még kétségbe volt esve, aztán örült, hogy a tanár szereti, nemcsak kihasználja. A banketten is elmondta neki Orbán ugyanezeket, majd utána egy házibulin az ajtóban megcsókolta. „Viszonoztam, kamaszos szerelemmel, de sosem láttam még annyira részegnek” – mondja.
Vége volt az iskolának, de a lány a lezáratlanság érzésével küzdött. Kézzel írt levelet Orbánnak (amihez a jegyzetei azonban megmaradtak a telefonján), elmondott mindent őszintén, mit érzett a négy év alatt, mennyire függött a tanár figyelmétől, és biztosította, hogy titokban tartotta a történetet. A tanár semmitmondóan válaszolt: jó bulizást és pasizást kívánt neki.
Ez a semleges hangnem segített Petrának felismerni, hogy nem egy titkos, izgalmas kapcsolat részese volt, hanem visszaéltek vele. Mai napig megviselik a történtek, azt mondja, ha néha ezekre gondol, pánikrohama lesz.
Végjáték
Orbán Zsolt az interjú során csak azokat a kihasználásokat ismerte el, ahol a viszonya volt diákjaival nyilvánossá vált. Azt állítja, csak nagykorú diákokkal volt kapcsolata, miután már elvégezték a középiskolát. Az interjú során többször azt inszinuálja, hogy szándékos lejáratás miatt teszem fel a kérdéseimet.
„Mióta családom van, én senkivel” – állítja egy fél mondattal. Jelzem neki, hogy a nősülése utánról is tudok történetet. „Lehet, valaki valamit félreértett” – válaszolja. „Hogyan lehet félreérteni, hogy belenyúl valakinek a bugyijába?” – kérdezek vissza. Nem ismeri be a visszaéléseket, de annyit kimond, hogy „ha valaha valakit megbántottam, attól bocsánatot kérek”.
Tagadja azt, hogy a külföldi kirándulásokon vagy a házibulikon túlzott módon ittak volna. „Én nem vagyok az abszolút tiltások embere. Sohasem szerettem, ha a diákok kijátsszák a rendszert, és titokban fogyasztanak alkoholt az iskolán kívüli tevékenységek során. A »jobb, ha látom«, a »tudom, hogy mit és mennyit« és a »tartsuk ellenőrzés alatt« híve vagyok” – magyarázza a tanár, miért fogyasztott alkoholt közösen a diákjaival.
Tagadja, hogy vannak alkoholproblémái, holott idén nyáron még ezzel védekezett azok előtt a volt diákjai előtt, akik együtt, levélben keresték meg és szembesítették a tanárt korábbi tetteivel. A túlélők is sok olyan történetet mondtak el az interjúk során, amelyekben a tanár túlzott mértékben ittas volt. [Frissítés, 2023. november 28.: A szembesítő levél november 28-án jelent meg a Transtelexen, ekkor linkeltük mi is.]
„A szembesítésre, amit tőlünk kapott, és amiben több abúzustörténet is helyet kapott, válaszolt, de semmilyen felelősséget nem vállalt. Magáról beszélt benne, hogy ő mennyit szenvedett, hogy ő együtt nőtt fel velünk, és alkoholproblémái voltak, meg írt a családjáról is” – mondja Boróka, akit még ötödik osztályban, Annával párhuzamosan próbált meg behálózni.
Orbán Zsolt november 10-én lemondott a városi tanácsosi mandátumáról, amit a helyi közösség értetlenül fogadott. „Személyes okokból távozott” – számolt be róla a helyi sajtó, amely utólag értesült, mert nem hívták meg az újságírókat a tanácsülésre, ahol a testület elfogadta a lemondását.
Jobban érthető, ha elmesélem, hogy november 7-én felhívtam Korodi Attilát, Csíkszereda polgármesterét, az RMDSZ csíkszeredai szervezetének elnökét. Megkérdeztem tőle, hogy az RMDSZ-frakció mit tudott arról, hogy Orbán Zsolt sorozatban visszaélt a diákjaival. Elmondtam, hogy készülő cikkemben erről kilenc túlélő nyilatkozik, és további volt diáklányok is megerősítették, hogy visszaélt velük, de nem kívántak erről nyilatkozni.
Korodi akkor azt mondta, előbb megvárja a cikket, addig nem kíván intézkedni. Miután Orbán lemondott, ismét felhívtam a polgármestert, hogy mi történt. „Én rákérdeztem Zsoltnál erre a történetre, és azt mondta, ez egy személyes ügye, nem kívánja a városházát belekeverni, és lemondott” – nyilatkozta a polgármester, aki azt mondja, neki személy szerint soha nem jutott a fülébe, hogy Orbán ilyeneket tenne.
Az már nem felderíthető, hogy az elmúlt húsz évben a tanács RMDSZ-frakciója mikor mennyit tudott. Mindenesetre az egyik tanár forrásom azt állítja, őt valamikor a 2010-es években felhívta az akkori alpolgármester, Antal Attila, és azt kérdezte tőle, hogy „ti ilyen emberrel hogy tudtok együtt dolgozni az iskolában?”
Antal Attila arra a kérdésemre, hogy tudtak-e Orbán Zsolt szexuális visszaéléseiről nemmel válaszolt, majd amikor jeleztem, hogy úgy tudom, valakit egyszer felhívott ezzel, akkor ezt mondta: „Tulajdonképpen nekünk annak idején az akkori igazgatóval volt problémánk, azt érzékeltük, sok a visszásság, tarthatatlan dolog az iskolában, nem értettük, hogyan lehet egy ilyen presztízsű iskolának ilyen igazgatója.
S akkor ott volt Orbán Zsolt, aki evidens opció lett volna erre a pozícióra, de mondta valaki, hogy hát nem, őt nem lehet, mert baj van vele, az igazgató sakkban tartja, állítólag eltussoltak valamilyen ügyeket.”
Az azóta pszichoterapeutaként dolgozó egykori alpolgármester nem tudja pontosan, hogy kitől hallottak ilyesmit, talán a volt polgármestertől, válaszolta a kérdésemre. Antal Attila teljesen elképzelhetőnek tartja, hogy a frakcióban nem tudtak Orbán Zsolt visszaéléseiről, ő is csak a magánpraxisa elindítása után hallott utalásokat. Állítja, semmi olyan nem jutott a tudomására, amit jelentenie kellett volna a hatóságoknak.
Orbán Zsolt az iskolából augusztus közepén távozott, állítása szerint saját elhatározásból. Állítása szerint ebben közrejátszott a volt diákjaitól kapott levél is. De a filozófiatanár más verziót tud: „nekem Zsolt azt mondta, hogy a volt igazgató fenyegette meg azzal, hogy nyilvánosságra hoz róla dolgokat”. Kérdésemre Varga László tagadta, hogy megfenyegette volna Orbánt. Állítása szerint Orbánnak kiemelt szerepe volt az ő tavaszi leváltásában, de rágalom, hogy ő megfenyegette volna. Idén január 16-án beszéltek utoljára, azóta írásban sem kommunikáltak, válaszolta a volt igazgató.
Orbán Zsolt azt mondja, nem menne vissza tanítani, bár augusztusban csak fizetetlen szabadságot vett ki egy évre. Azért csinálta így, magyarázta, mert különben nem tudták volna megoldani a helyettesítését. Nyáron az FK Csíkszereda labdarúgó klubhoz igazolt tanulmányi igazgatónak. A klub honlapja szerint Orbán tagja a klub igazgatótanácsának is.
Kérdésünkre Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda és a Székelyföld Labdarúgó Akadémia elnöke azt mondta, régen érlelődött már, hogy szétválasszák az FK Csíkszereda égisze alatt működő Székelyföld Labdarúgó Akadémiát és a Márton Áron Tehetséggondozó Központot. Ez 2023 nyarán megtörtént, a MÁTK önálló lett, így a SZLA futballistáinak külön tanulmányi igazgatót alkalmaztak Orbán Zsolt személyében. Több jelentkező közül választották őt végzettsége, szakmai múltja és tapasztalatai alapján.
Orbán Zsolt feladatköre jelenleg lányok oktatására nem terjed ki. Szondy Zoltán azt mondja, semmit nem hallott az elmúlt években arról, hogy Orbán Zsolt diáklányokkal élt volna vissza.
Ha a történet bármelyik szereplője később nyilatkozni szeretne, nagyon szívesen teret adunk a mondandójuknak.
Ha bárki kiskorúakkal szemben elkövetett bármilyen (érzelmi, fizikai, szexuális) visszaélésről szerez tudomást, azt jelentse be a 119-es, ingyenesen hívható, országosan egységes sürgősségi számon.
A cikket dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő lektorálta. A nyitókép Szucher Ágnes munkája.
A cikksorozat a Thomson Alapítvány támogatásával készült.
