Tánczos Barna miniszter cáfolja, hogy ő vitte volna oda saját tanácsadójának, de elhallgatja a lényeget.
Ebben az anyagban a főszereplőnek nem lesz neve. Telefonbeszélgetésünk során többször is kikérte magának, hogy ő nem közszereplő, és nem járul hozzá, hogy a nevét használjuk. Szerintünk közszereplőnek számít. És attól, hogy valaki nem közszereplő, még szoktuk használni a nevét, ha írunk róla. De teljesítjük kérését, mert félünk tőle, a helyiek szerint nagyon bosszúálló, embereket is megveretett.
Minket is burkoltan perrel fenyegetett, közben ilyeneket mondott, hogy tudja, hogy családom és négy gyerekem van. Ezért teljesítjük kérését, meg azért is, mert emberként is megértjük, hogy szégyelli a nevét. Egyszerűen úgy fogunk hivatkozni rá, mint „Ő, akit nem nevezünk nevén”, vagy „Tudjukki”, vagy a „Gyergyói Főerdész”.
Lássuk, hogyan kerül a képbe Ő, akit nem nevezünk nevén!
Farkasra bízták a káposztát?
Környezetvédő forrásaink kerestek meg felháborodottan, hogy Tánczos Barna RMDSZ-es miniszter felvitte a környezetvédelmi minisztériumba, és erdészeti tanácsadójának nevezte ki a Gyergyói Főerdészt, ami csúfolkodás a környezetvédelemmel, ismerve Tudjukki múltját és hírnevét.
Telefonos megkeresésünkre Tánczos cáfolta ennek az információnak a felét. Nem az ő tanácsadója lett Tudjukki, mondja. De az igaz, hogy versenyvizsgával bevizsgázott a minisztériumba. Erdészeti szakemberként. Nem tudja fejből megmondani, hogy milyen állásra, de megérdeklődi, és átküldi: „consilier afaceri europene” a munkakör neve. Szerződéses állás, nem jár köztisztviselői státusszal.
Volt neki személyes erdészeti tanácsadója, mondja a miniszter, belőle lett nemrég az Erdőőrség vezetője, és egymásra tevődött a két esemény: amikor elment Porzsolt Levente, az ő volt tanácsadója, akkor vizsgázott Tudjukki. Valószínűleg innen jön forrásaim kétségbeesése, hogy azt hitték, Tudjukki Porzsolt helyébe ment.
„Tudjukkinek vannak viselt ügyei, azt tudom. Szerinte tisztázva van minden. Akiknek jó a memóriája, azok még emlékeznek a Garda időszakra, mikor Garda mondott egyet, Tudjukki mondott mást. Az ügyészek végül azt mondták, hogy Gardának nincsen igaza, aztán hogy mi volt ott, mi nem volt ott, 15-20 éve, nem tudom” – mondja Tánczos. „Volt neki egy hosszú meccse azokkal, akikkel ott háborúzott a törvénytelen fakitermeléses témákban. Ettől függetlenül valamiért az ottani erdőtulajdonosok odatették erdészeti vezetőnek.
Kipróbálná magát az adminisztrációban is. Ez volt a lényege a versenyvizsgájának. Mivel beszél angolul is, ezért tudna kommunikálni külföldi megbeszéléseken is. Erdészt nagyítóval keresünk, olyat, akit el lehetne küldeni egy nemzetközi megbeszélésre, mert senki nem tud az erdészek közül angolul. Az egész erdészeti brancsban ha van öt ember a RNP-ben [Romsilva, az országos erdészeti vállalat], s kettő az Őrségnél, aki angolul tudjon, az sok. Kellett menni erdészeti konferenciára, s az egyetlen államtitkár, amelyik tud angolul, és erdészetit végzett, nem tudott menni, egy hétig kerestem, hogy valakit el tudjak küldeni, úgyse kaptam.”
Beszélgetésünk alatt Tánczos egyenesnek és őszintének tűnik, de aztán kiderül, hogy mégsem volt teljesen az. Úgy állítja be, hogy Tudjukki jelentkezett egy meghirdetett állásra, és megnyerte a versenyvizsgát. Pedig ez picit fordítva volt, derül ki erdészeti vezetőkkel folytatott későbbi beszélgetéseimből. Két hónapja keresték Porzsolt utódját, aki végül Tudjukki lett. Forrásaink szerint őt a múltja miatt nem merték egyenesen a miniszter tanácsadójának alkalmazni, a botránytól félve, ezért írtak ki neki egy dedikált versenyvizsgát.
Ki Ő, akit nem nevezünk nevén, és miért haragszanak rá a környezetvédők?
Tudjukkit Verestóy gyergyói embereként, utódjaként, sokszor a „gyergyói Verestóy”-ként tartja számon a közvélemény.
Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Tudjukki közéleti szereplése és annak sajtóvisszhangjai nagyjából ilyen ügyekkel kapcsolatosak, mint: törvénytelen erdőtarolások, erdőmaffia, kellemetlen emberek megverése, újságírók perelése, a kritikusok RMDSZ-ből való kizáratása és tévéműsorban való meglökdösése stb. Illetve az is hozzájárult a képhez, hogy a sajtó szerint az RMDSZ és annak csúcsvezetése nyíltan támogatta Tudjukkit, és lobbizott érdekében, illetve Verestóy maga is elég bátran pátyolgatta védencét a különféle állami hatóságoknál.
A leghíresebb és leghosszabb harcát Tudjukki egy parlamenti képviselővel vívta. Garda Dezső több mint kétszázszor szólalt fel famaffia témában a parlamentben, rendszeresen nevén nevezte Őt, akit most nem nevezünk nevén, ellenőrzéseket harcolt ki, feljelentéseket tett, mindent tőle telhetőt megtett a gyergyói erdőtarolások megállításáért. Végül Tudjukkit az ügyészség minden ügyben felmentette, Gardát pedig az RMDSZ mentette fel szolgálatai alól.
Tudjukki, aki most azt állítja, hogy nem közszereplő, egy évtizeddel ezelőtt még Székelyföldet képviselte az ország legnézettebb oknyomozó tévésorozatában. Az alábbi filmet a 26. perctől érdemes nézni.
A román környezetvédelmi közvélemény számára emlékezetes pillanat volt, amikor Borbély László a film végén, a ProTv-nek adott interjújában elvesztette a türelmét és felemelte a hangját a riporterre, aki arról faggatta, ismeri-e Őt, akit nem nevezünk nevén.
Tudjukki miatt a román sajtó ezidáig már több RMDSZ-es környezetvédelmi minisztert elővett, és nevetség tárgyává tett. Ezt tudva, elég bátor húzás volt Tánczos részéről, hogy beengedte Őt a minisztériumba egy neki dedikált versenyvizsgával.
Hogyan hoppanál Tudjukki a minisztériumba?
Miután szerda este beszélek Tánczossal Tudjukki minisztériumi jelenlétéről, másnap reggel felhív egy környékünkbéli erdészeti vezető, hogy szeretne beszélni velem. Találkozom vele. Elmondja, hogy Tudjukkit nem Tánczosék vitték oda fel, hanem ők küldték, a szakma. Tánczos csak leszólt az erdészeti vezetőknek, hogy szükség lenne egy erdész szakemberre, aki a székely erdészeteket és közbirtokosságokat képviselje, és ők választották az embert.
Azért fontos a minisztériumi erdész-képviselet, mert idén a PNRR-ből 2 százalék fordítható újraerdősítésekre, és ezt a székely megyék meg kellene, hogy fogják, hogy ne kelljen visszaküldeni ezt a pénzt. Az utóbbi időben rengeteg volt a széldöntés, rengeteg kár érte az erdős területeket, amelyeknek a helyreállítására sok pénzre lenne szükség.
Ezért kért Tánczos egy erdészeti szakembert maga mellé pár éve. Először Porzsoltot küldték, mert ő vállalta be azt a feladatot, de most ő átmegy az Erdőőrség vezetőjének, és kellett a helyére valaki. Alapvető elvárás volt a jó angol nyelvtudás, ami környékünkön az erdészek körében nagyon ritka. Nagyon nehéz volt embert találni, aki elvállalja, és akinek tapasztalata is van. Senki nem akar irodába menni, és itthagyni a húsz év alatt felépített birodalmát. „Tudjukki olyan, amilyen, de szükségünk van rá odalent, legalábbis idén, amíg ezeket a pályázatokat most megírják.”
Az erdészeti vezető arról próbál meggyőzni, hogy nem kellene megírnom még most, vagy ha mégis, akkor úgy kellene megírnom az anyagot, hogy Ő, akit nem nevezünk nevén, legalább idén még kihúzza a minisztériumban. Székelyföldnek, a környékbeli erdészeteknek és közbirtokosságoknak az erdőtelepítési pályázatok miatt létfontosságú ez.
Mit mond Tudjukki?
Pár perccel azután, hogy az erdészeti vezetővel beszélgettem, és elmondtam neki, hogy ez az anyag így is, úgy is meg fog jelenni, annyit tudok tenni az érdekükben csak, hogy beleírom, hogy ők küldték oda Tudjukkit a helyi szakmai és közösségi érdekek képviseletére, felhív maga Tudjukki. Háromnegyed órát beszélgetünk.
Burkolt fenyegetőzéssel kezdi, melyből nem marad ki a klasszikus „neked is van családod, neked is van négy gyereked”, akiknek az érdekében, és az ő saját négy gyereke érdekében azt szeretné, ha olyan anyagot írnék, hogy ne kelljen velem harcolnia, mint Garda Dezsővel. (Amint tudjuk, az a harc Garda bukásával végződött.) Pereket emleget, amelyekre az ő családja szinte ráment, és hiába nyugtatom meg viccesen, hogy én nem fogom őt beperelni, nem nyugszik meg, tovább aggódik az érdekemben.
Közben azt is előadja, hogy a sajtó és a környezetvédők által róla festett kép mennyire hamis és igazságtalan. Ribizlimanhez hasonlóan hivatkozik felsőbb erőkre, amelyeknek köszönhetően az őt igazságtalanul bántó emberekre olyan karmikus következmények jöttek, amelyeket nekem nem kíván.
Aztán átmegyünk lelki zsarolásba, elhangzik a szokásos „szenzációéhes sajtó” vád. Enyhe nemzeti és közösségi zsarolásba is belemászunk, elhangzik a hagyományos „magyar ember a magyar emberrel” közeledés, majd azt is látjuk lelki szemeink előtt, amint a helyi közösségek a gonosz sajtó miatt maradnak erdő nélkül, mert az bántja a hős Főerdészt. Akit egyébként is igazságtalanul támadtak a múltban.
Elismeri, hogy ő küldte rám beszélni az erdészeti vezetőt, akinek nem sikerült meggyőznie arról, amiről szeretett volna. Szinte megbeszélünk egy személyes találkozót, aztán lefújjuk, mert úgy tűnik, csak húzni akarja az időt, és meggyőzni engem arról, hogy ne írjak semmit. Elmondom többször is neki, hogy az anyagot így is, úgy is meg fogom írni.
Ő is elmondja többször, hogy nem akarja, hogy ne írjam meg, csak azt akarja, hogy igazat írjak. De az ő igazsága kifogyhatatlan, ezért felajánlom neki, hogy döntsön: megírok mára egy rövid anyagot, amelyben röviden beszámolok az új minisztériumi állásáról és arról, hogy miért szúrja a környezetvédők szemét, vagy találkozunk egyet személyesen, szembesítem a múltjával és a régi vádakkal, és akkor elmondhatja a teljes igazságot azokról a kérdésekről egy hosszú anyagban.
Nem tud dönteni. Időt kér másnapig. Amit nem adhatok meg neki, a sajtóban egy egész nap sok idő. Erre bekeményít, ismételten megtiltja, hogy a nevét használjuk, azaz leírjuk, és hirtelen megtagadja kérésemet, hogy két-három bekezdésben elmondja véleményét, vagy válaszoljon a kérdéseimre. Időhiányra hivatkozik.
Farkasból nem lesz szalonna. Vagy igen?
Oknyomozó újságírókban mindig felmerül a kérdés, ilyenkor, mikor valaki áldozatnak állítja be magát, és igazságtalanságra hivatkozik, nincs-e igaza. Megkeresek pár gyergyói forrást, olyanokat, akik nincsenek haragban Tudjukkivel, de ismerik a tevékenységét. Megnyugtatnak, hogy nem kell aggódnom, Tudjukki nem olyan patyolattiszta, mint amilyennek beállítja magát, és nem fogok a karmikus poklokra kerülni attól, hogy megírom, a környezetvédelmi minisztériumba ment dolgozni.
A másik aggodalom, amit megpróbál elültetni belém, félig sikerrel, a helyi közösség, a székelység érdeke. Mi lesz, ha miattunk sérül a helyi közbirtokosságok érdeke, és nem lesz erdősítés? A helyi közbirtokosságok érdekeiért nem aggódom, hisz a közbirtokosságok errefelé, kevés pozitív kivétellel, ugyanolyan maffiaszerű, személyes érdekek által átszőtt struktúrák, mint a pártok. Ezért itt a székely érdek kérdése esett, a székelységnek inkább az lenne az érdeke, hogy a jelenleg maffia-melegágyként működő közbirtokosságok diktatórikus struktúráját felszámolják, vagy számonkérhetőbbé tegyék, nem pedig az, hogy valaki még több pénzt szerezzen nekik Bukarestből. Minél több a pénz, annál több az érdek, a harc, az áldozat.
Egyetlen dolog van, amiben székely nemzeti érdeket látok: az erdősítés. Ami nyilván nemcsak székely érdek, hanem országos, európai és világszintű érdek is, de a helyi közösségeknek a legfontosabb. Tudjukki pedig azért ment meghatározott időre Bukarestbe, hogy az erdősítést szolgálja. Ez az egyik oka annak, hogy ez az anyag itt véget ér, és nem lesz sokkal hosszabb.
A másik ok az, hogy mindenki megérdemel egy második, vagy akár egy többedik esélyt is arra, hogy méltóságteljes életet éljen, és megpróbáljon a társadalom és az emberiség hasznára lenni. Ha akar.
Ezért lett ez az anyag most ilyen rövid, és a Tudjukki múltját tárgyaló fejezet csak pár bekezdésnyi. És ezért nyelem le mosolyogva, hogy a családomat emlegeti, miközben burkoltan fenyeget. És ezért nem akarok kirobbantani ebből az ügyből most egy ennél nagyobb vagy országos szintű botrányt. De ez nem jelenti azt, hogy innentől behunyjuk a szemünket. Sőt, még éberebben figyelgetünk a minisztérium irányába, mint eddig. Ha valaki időközben bizonyítékokat szerez arról, hogy Ő, akit nem nevezünk nevén, nem a helyi közösség és az erdősítés, hanem inkább az erdőirtás vagy csupán a saját vagyoni gyarapodása érdekében dolgozik a minisztériumban, akkor kérjük, jelezze nekünk, hogy melegítsük a varázspálcánkat!
