Csodák márpedig nincsenek – röviden így lehetne jellemezni a vasárnap lezajlott önkormányzati választásokat. A magyar szempontból fontos erdélyi települések közül csak Szatmárnémetiben lehet tiszta szívből ünnepelni, a marosvásárhelyi váltás kudarcba fulladt. Bukarestben sem igazán sikerült egy független civilekből álló csapatnak az áttörés. Publicisztika.
Választásokat nem a Facebookon lájkolgatva és vicces mémeket megosztva, hanem a szavazófülkében pecsételve kell megnyerni – a nem is olyan régi, de máris elcsépelt bölcsesség ismét beigazolódni látszik, ahogy az önkormányzati választások eredményei véglegessé válnak.
Hol voltak a fiatalok?
Márpedig vasárnap épp az az urbánus, vélhetően magasan képzett, húszas, harmincas, negyvenes korosztály nem ment el szavazni, amely – legalábbis a Facebook-kommentekből ítélve – a leginkább igényli azt, hogy adójáért cserébe az önkormányzatoktól valós, jó minőségű szolgáltatásokat kapjon, a városvezetőkkel érdemi párbeszéd alakuljon ki az igényekről és prioritásokról, és akiknek elegük van abból a korrupt, uram-bátyám világból, amely az utóbbi húsz évet jellemezte.
A fiatalok távolmaradása azért is ért hidegzuhanyként, mert egy ideje Romániában mintha jó irányba mozdultak volna el a dolgok: a rendszerellenes fiatalok első nagy győzelme Klaus Johannis államelnökké választása volt (azóta Johannis szépen lekoptatta a rajongótáborát, teljes mértékben kiérdemelve a „fikuszelnök” állandó jelzőt, de ez egy másik történet).
Tavaly ősszel aztán ez a „Facebook-generáció” kormányt buktatott – a jelenlegi, Dacian Cioloş által vezetett szakértői kormány egy sor hozzáértő, elkötelezett fiatalt hozott helyzetbe, akikről valóban el lehet hinni, hogy leszámolni törekednek az államapparátus megkövesedett struktúráival.
Nicuşor a fehér lovon?
A főként Bukarestben élő, progresszív fiatalok számára az önkormányzati választások fő tétje az volt, hogy sikerül-e egy független civilt, Nicuşor Dant megválasztani Bukarest főpolgármesterének. Elnézve a liberálisok és szociáldemokraták jelöltállítási bohózatát, sokáig úgy tűnt, Nicuşornak valóban van esélye.
Mára már tudjuk, hogy Nicuşornak – bár az általa vezetett Mentsük meg Bukarestet Egyesület meglepően jól teljesített – még mindig nincs esélye a „régi rendszer” ikonikus képviselője, a szociáldemokrata Gabriela Firea ellen, aki megválasztása után azonnal hűséget esküdött a nemrég két évnyi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Liviu Dragnea pártelnöknek.
A régi beidegződések kiirthatatlannak tűnnek: Nagybányán a csúszópénz elfogadásáért előzetesben ülő Cătălin Cherecheş polgármestert 70 százalékkal választották újra, és az ő példája nem kivétel: ezt a térképet elnézve már-már az az érzésünk támad, a vidéki szavazók számára egy büntetőeljárás, esetleg egy ítélet nem több, mint a jól végzett munka jele.
Jó eredmény Kolozsváron, de lehet hogy hiába
Kolozsváron a komoly kihívó nélkül induló Emil Boc óriásit nyert. Az ő esélyeit nagyban segítette, hogy Kolozsvár az utóbbi években látványos fejlődésnek indult – noha a Boc vezette adminisztráció sokak szerint inkább akadályozója, mint ösztönzője ennek a fejlődésnek.
Egy dolog biztos: bár Boc 2004-ben óriási változást hozott Gheorghe Funarhoz képest, mára már az ő nevével fémjelzett városvezetés mindennek látszik, csak korszerűnek nem. Megtapasztaltuk azt is, hogy klinikai esetnek minősülő elődjéhez képest ugyan a normalitást képviseli, de azért ő sem megy a szomszédba egy kis keménykedésért, ha a magyar közösségről van szó – elég a kolozsvári helységnévtábla ügyét említeni.
És hiába a Horváth Anna-vezette csapat jó szereplése úgy az előző mandátum alatt, mind a választásokon. Hiába sikerült növelni a tanácsosok számát négyről ötre, nem biztos, hogy sikerül megőrizni a városi tanácsban az RMDSZ-frakció korábbi befolyását. Boc a maga 64 százalékával most szinte bármit megtehet, annál is inkább, mert liberálisoknak a városi tanácsban is közel megvan a többségük.
A szatmárnémeti siker nem feledteti Marosvásárhelyt
Szatmáron Kereskényi Gábor lazán, mintegy 6 ezer szavazattal verte meg Dorel Coica korábbi polgármestert – ráadásul a tanácsban is megvan a többség. A szatmári siker mellett azonban ott áll Marosvásárhely, ahol újból sikertelenül próbálták megtörni a magyar választók apátiáját. Bár a választási csalás gyanúja is ott dereng, a dolgok jelenlegi állása szerint Soós Zoltán körülbelül 1700 szavazattal kapott kevesebbet, mint az ötödik mandátumánál tartó Dorin Florea.
Az országos átlagnál magasabb, de még mindig alacsony, 50 százalék körüli részvételt elnézve azt lehet mondani, hogy bőven lett volna még tartalék, ezt a választást Soós simán megnyerhette volna. Az eredmény amiatt is fájó, mert ezúttal tényleg apait-anyait beleadtak: az RMDSZ még abba is belement, hogy Soós függetlenként induljon, a kampányban pedig gyakorlatilag mindenki beállt mögé – a marosvásárhelyi elit megosztottságát tekintve ez óriási teljesítmény.
Minden hiába, úgy tűnik, újból győzött a híres erdélyi/marosvásárhelyi „nem lehet”-mentalitás. Ezután már csak az a kérdés, hogy a Soós-projekt mögé felsorakozott anyagi és humán erőforrásokat fel lehet-e használni a következő négy évben közösségépítésre, hogy aztán 2020-ban újból belevágjanak, vagy pedig Soóst magára hagyják, és újabb sajtóközlemény-háborúba süllyed vissza a marosvásárhelyi magyar közélet.
Székelyudvarhelyen felbukkant Szász Jenő
Ha Marosvásárhely egy kudracba fulladt, de tiszteletreméltó vállalkozás, akkor Székelyudvarhely az igazán kínos, jókora bukta az RMDSZ vezetése számára. Itt a cél a korábbi, azóta kegyvesztett RMDSZ-es polgármester, Bunta Levente leváltása volt, ehhez a kihívó Arros Orsolya pénzt, paripát, fegyvert megkapott az RMDSZ vezetése valamint a helyi erős ember, Verestóy Attila részéről.
Székelyudvarhelyen a választási kampányokat hagyományosan nem széplelkek csinálják, na de az idén szinte hetente döntött újabb rekordot a szardobálás. Nem csoda, hogy az udvarhelyieknek elegük lett, és egy harmadik, addig sok vizet nem zavaró jelölt, Gálfi Árpád nyert kényelmes többséggel.
Az udvarhelyiek ráadásul kényelmes tanácsi többséget is megszavaztak Gálfinak – kérdés persze, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szinten mennyire tud majd együtt dolgozni azzal az Magyar Polgári Párttal, mely mostanában leginkább az RMDSZ szatelitpártjaként működik.
És hogy a székelyudvarhelyi történet igazán kerek legyen: a szavazók fele magát egyszerű, egyenes emberként felépítő Gálfi mellett vasárnap este feltűnt Szász Jenő.
U.i.: akárhogy igyekeztem valahova beszúrni egy bekezdést az Erdélyi Magyar Néppárt szerepléséről, nem sikerült. Hova kell tenni egy választási kiértékelőben azt a pártot, mely nulla polgármesteri széket szerzett, ellenben kettőt vesztett?
Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.
Bankszámlánk:
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU
