Bezárás
Vélemény

Lemondott a romániai miniszterelnök. Miért korai örülni?

Benyújtotta ma a lemondását Victor Ponta miniszterelnök és kormánya, miután tegnap este Bukarestben 25 ezres tömeg követelte, hogy az eddig 32 halálos áldozattal járó, Colectiv klubbeli tűzeset ügyében ne csak a szokásos, tessék-lássék vizsgálat és felelősségre vonás történjen. Publicisztika.

Bár senki nem gondolta azt, hogy személy szerint a miniszterelnöknek vagy a kormányának közvetlen felelőssége lenne a tűzesetben, esetleg Victor Pontának személyesen kéne ellenőriznie a tűzvédelmi előírások betartását a klubokban, az azonban nem kérdés, hogy valamilyen szinten a teljes politikai elit felelős azért, hogy egy ilyen baleset megtörténhetett.

Ponta és kabinetje jelen pillanatban a korrupt és diszfunkcionális romániai közigazgatás megtestesítője, így nem meglepő, hogy a Korrupció megöl szlogennel a miniszterelnök, a belügyminiszter, valamint Bukarest 4. kerülete polgármesterének a fejét követelték (itt működött ugyanis a Colectiv klub). E sorok írásakor már mindhárman lemondtak.

Mi is történt a Colectiv klubban?

Péntek este a Goodbye to Gravity nevű metálzenekar tartott lemezbemutató koncertet egy gyárcsarnokból kialakított bukaresti klubban. Az ingyenes koncertre mintegy 400 fiatal volt kíváncsi – bár a klubnak csak legfeljebb 80 személyes rendezvények lebonyolítására volt engedélye.

Eljátszották a The Day We Die című számot, melynek a szövege:

We’re not numbers/ we’re free/ we’re so alive/ cause the day we give in/ is the day we die (…)

Fuck all your wicked/ Corruption

Ezután a szervezők tűzijátékkal próbálták látványosabbá tenni a koncertet – a petárdák azonban meggyújtották a klub falain található hangszigetelő szivacsot, és elszabadult a pokol: a mennyezet és a tartóoszlopok egy pillanat alatt lángra lobbantak.

A bulizó tömegen pillanatok alatt eluralkodott a pánik – egymásra taposva próbáltak kijutni az egyetlen ajtón. Annak ellenére hogy a klub a Bukarest központjában levő bulinegyedben volt, 20 percbe telt, hogy az első rendőrautó kiérjen a helyszínre – a tűzoltók fél óra múlva kezdték meg az oltást.

A tűzvész 27 személy életét követelte, 150-en súlyos égési sebeket és füstmérgezést szenvedtek. Később a kórházakban további öt fiatal hunyt el, sokan jelenleg is élet és halál között lebegnek. A rendszer csődös voltát semmi nem mutatja annál jobban, mint hogy a baleset előtt pár hónappal adtak át egy, kifejezetten égési sebek kezelésére alkalmas osztályt egy bukaresti kórházban – ez a 9 millió euróba kerülő létesítmény azonban „technikai okok miatt” nem tudott sérülteket fogadni.

Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!

Azóta a klub tulajdonosait letartóztatták, jelenleg előzetesben válaszolnak az ügyészek kérdéseire. Már most is tudni lehet, hogy a klub nem teljesítette a működéshez szükséges feltételeket, engedélyei nem voltak rendben, a falakat burkoló hangszigetelés pedig nem volt biztonságos.

Ez rendszerszintű probléma

Ugyanakkor az is nyilvánvaló mindenki számára, hogy a Colectiv klub tragédiája mögött nem pusztán három üzletember gondatlansága és mohósága áll: nagyon sok szórakozóhely hasonlóan veszélyes. A probléma rendszerszintű, és oka az, hogy a romániai hatóságok némi csúszópénzért cserébe bármikor hajlandóak elnézően kezelni egy vagy akár több szabálytalanságot.

"32-vel kevesebben vagyunk" feliratú plakát a tüntetésen. Fotó: Ana Poenariu

“32-vel kevesebben vagyunk” feliratú plakát a tüntetésen. Fotó: Ana Poenariu

A kollektív tapasztalat ugyanis az, hogy a hatóságok egyik oldalon mintha szándékosan állítanának olyan szigorú feltételeket a vállalkozások üzemeltetőinek, amelyeknek egyszerűen képtelenség megfelelni. A másk oldalon viszont mindig nyitva van a „kiskapu”: tudni lehet, hogy kinek mennyi csúszópénzt kell adni, innetől pedig a szabálytalanság mintha nem is létezne.

Ennek következményeként mintha két, egymással párhuzamos világ létezne Romániában: egyik oldalon ott áll a „fraier” (jelentése kb.: balek), aki igyekszik betartani a törvényt, azonban a kaotikus és állandóan változó szabályok, adók, ilyen-olyan illetékek és a „kötelező” juttatások miatt azt látja, becsületes munkával szinte lehetetlen egyről a kettőre jutni. És akkor ott van a „băiat deştept” (okos fiú), akire mintha semmilyen szabály nem vonatkozna: nem tud nem nyerni, bármikor bármit elintéz, és ha mégis kínos helyzetbe kerül, akkor egyszerűen megváltoztatja a szabályt.

Victor Ponta ez utóbbi típus megtestesítője. Az azóta két ízben is börtönbüntetésre ítélt volt kormányfő, Adrian Năstase pártfogoltjaként villámgyorsan karriert befutó kormányfőről korábban mintha minden lepergett volna: a plagizált doktorija miatti kritikák, a Ponta-család enyhén szólva nagyvonalú vagyonbevallásai miatti botrány, később az ellene indult bűnvádi eljárás, melyben okirathamisítással, adócsalásban való bűnrészességgel, valamint pénzmosással vádolják.

A bűnvádi eljárás miatt például a Bundestag európai ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke, múlt heti bukaresti látogatásakor, nem kért tőle időpontot: „neki egyelőre más intézményekkel kell találkoznia” – indokolt ironikusan Gunther Kirchbaum, nem rejtve véka alá, hogy Pontának le kellene mondania.

Fotó: Ana Poenariu

Fotó: Ana Poenariu

Egyvalaki Pontánál is kínosabb

A Ponta-kormányban a miniszterelnöknél csak egy figura kínosabb: Gabriel Oprea belügyminiszter, egyben miniszterelnök-helyettes. A sokak által egyszerűen csak “kartongenerálisnak” nevezett egykori hadtápos a kilencvenes évek eleji bányászjárások vezetője, Miron Cozma testőreként kezdte, innen küzdötte fel magát a bukaresti nagypolitikába úgy, hogy a magához hasonló kalandorokat tömörítő, Románia Haladásáért Nemzeti Szövetségből (UNPR) nevű pártjával mindig azok mellé állt, akik a legjobb ajánlatot tették a voksaikért cserébe.

A doktoriját természetesen ő is plagizálta, mi több, egy sor – szintén másolt – doktorit irányított, azonban emiatt ma Romániában csak kevesen kapják fel a fejüket. Oprea igencsak esedékes lemondásáról akkor kezdett beszélni mindenki, amikor októberben egy, a miniszter konvoját kísérő motoros rendőr halálos balesetet szenvedett: belehajtott egy nem megfelelően jelzett gödörbe.

Az ügyben jelenleg is folyik a nyomozás, azonban az már világos, hogy a miniszternek törvény szerint nem volt jogosultsága rendőri kíséretre. Az esetet súlyosbítja az, hogy többen is állítják, Oprea „a vécére is konvojjal ment”, a nyomozati anyag szerint idén többször volt hivatalos kísérete, mint az államfőnek és a miniszterelnöknek együtt – noha utóbbiaknak hivatalosan is jár ez a privilégium.

Oprea még csak az út sürgős mivoltára sem hivatkozhat: azon az ominózus éjszakán a miniszter egy vendéglőből hajtott hazafele – óránként 100 kilométeres sebességgel száguldva Bukarest zsúfolt utcáin, esőben és sötétben. A baleset után a miniszter autója egyszerűen elhajtott – lemondását azóta is hiába kérte az ellenzék és a civilek. (Ma Oprea is bejelentette, nem lesz tagja egy jövendőbeli kormánynak.)

Feliratok: "26 éve hazudtok, elárultok és gyilkoltok", "Le a gyilkosokkal, Oprea, mondj le!", "Gyilkosságért börtönbe veletek", "Le a kutyák és emberek gyilkosaival". Fotó: Ana Poenariu

Feliratok: “26 éve hazudtok, elárultok és gyilkoltok”, “Le a gyilkosokkal, Oprea, mondj le!”, “Gyilkosságért börtönbe veletek”, “Le a kutyák és emberek gyilkosaival”. Fotó: Ana Poenariu

Miért nem kell túlságosan örülni?

Véleményünk szerint egyelőre nem szabad Ponta gesztusát a demokrácia győzelmeként, egyfajta “második rendszerváltásként” ünnepelni, mint ahogy azt most sokan teszik.

A legnagyobb probléma ugyanis az, hogy nincsen olyan ellenzéki erő, amellyel a jelenlegi politikai elitet fel lehetne cserélni. A jelenlegi parlamenti pártoknak az új kormány megalakításáról szóló nyilatkozatai pedig semmi újat nem vetítenek előre – óriási naivitás azt hinni, hogy ezek az arcok gyökeresen megújítják a politikát.

Persze nem is volt várható más: egy politikus vagy akár egy egész kormány bukása még nem jelenti azt, hogy gyökeresen megváltozik a politikai kultúra, megszűnnek a kiskapuk, a kaotikus szabályozást felváltja a common sense, a közintézmények pedig hirtelen drákói szigorral kezdik ellenőrizni a törvények betartását.

Az igazság az, hogy az egyre inkább politikai hulla státuszába merevedő Victor Pontának ez a tüntetés úgy kellett, mint egy falat kenyér – hiszen így emelt fővel, européer politikusként távozhatott egy olyan tisztségből, mely úgy számára, mint a Szociáldemokrata Párt számára egyre kínosabbá vált. Mi több, ez a viszonylag korrekt lemondás még annak a lehetőségét is előrevetíti, hogy valamikor talán visszatérjen a nagypolitikába.

Ugyanakkor az, hogy vannak olyan ügyek, melyek hatására hétköznap is elmegy tüntetni 25 ezer ember, nem lebecsülendő. Akkor sem, ha a tüntetések résztvevői – azon túl, hogy a jelenlegi rendszerrel elégedetlenek – nem igazán tudják egységesen megfogalmazni, mit is akarnak, vezetőik nincsenek, szervezeti struktúrákkal sem rendelkeznek.

Ne felejtsük el: ezek a Facebook-on szerveződő emberek 2012-ben megbuktatták a Boc-kormányt, 2013-ban meghiusították a verespataki beruházást, 2014-ben pedig nagyban hozzájárultak az esélytelennek tartott Klaus Iohannis elnökké való megválasztásához.

Az is látszik, hogy Romániában a politikai osztály egyre inkább érzi, hogy nem tud bármit megúszni. A két párhuzamos világ közötti távolság ma is csökkent egy hajszálnyit.

Sipos Zoltán

Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.