Már egy ideje téma, hogy távoli vidékekről hordják a furábbnál furább szemetet a Székelyudvarhely mellett levő cekendi szeméttelepre. Ilyeneket hallunk, hogy tartályautók jönnek folyadékkal, vagy PUR habbal lezárt konténerek érkeznek. A rendszámok is nagyon változatosak, Kolozstól Aradig, Prahovától Máramarosig. Az emberek aggódnak, sokan azt gyanítják, hogy veszélyes hulladékot hoznak ide, mert egyébként minek jönne el egy prahovai tartályautó idáig.
Bizonyára azért jönnek ide, mert itt átveszik azt az anyagot, amit máshol nem vesznek át, logikáznak. Nem örülnek annak, hogy hatalmas mennyiségű idegen szeméttel töltik meg a Cekendet, már látják is, amint a szeméthegyek aláfolynak a völgybe. Gondoltam, meg kellene néznünk, mi is folyik itt valójában, hány autó jár erre naponta, milyen rendszámmal, és mit szállít.
A reggeli órákban kimegyek a Cekendre gombászni, munkaruhában, simléderes sapkában, kiválasztok egy gombában gazdag útszéli legelőt, s gombászás közben fotózom az arra elhaladó autókat. Nem telik bele sok idő, cseng a telefon: „Jó napot kívánok, Koszta Attila vagyok, az RDE igazgatója. Ön most gombászik?” Az igazgató úr nagyon kedves, minél hamarabb szeretne beszélgetni velem, ezért hajlandó azonnal kijönni a Cekendre is. Mielőtt felvenne autójába, hogy bevigyen a cég tárgyalótermébe, megvizsgálja a gombás zacsim tartalmát is.
Mindenképp értékelem, hogy igazgató úr beszélni szeretne és válaszolni kérdéseimre. Sokkal elegánsabb ez, mint a mi vidékünkön divatos módszer, hogy bezáratom a kaput, kikapcsolom a telefont, és egy hétig teszem magam, hogy el vagyok tűnve. Két és fél órás beszélgetésünk alatt Koszta Attila profi kommunikátornak bizonyul, csak azt mondja el, amit szeretne.
Nagyon sok mindent tisztáz, ugyanakkor sok mindent nem. Válaszai közül néhány a későbbiekben igazolódik, de van olyan válasza is, mely bizonyíthatóan valótlan. Ezért kérjük kedves olvasóinkat, hogy fenntartással kezeljék a következő információkat.
A cekendi hulladéklerakó 2009. januárjában kezdte el fogadni a szemetet. Négycellásra van tervezve, mindenik 225 ezer köbméter szemét befogadására képes, plusz a cellák közötti tér is szeméttel töltődik ki. Jelenleg az első cella 80%-a van tele, folyik a második cella kiépítése.
A cég évekig veszteségesen működött. Egy depó akkor tud gazdaságosan működni, ha van forgalma. Egy 5 millió eurós befektetés nem éri meg egy ilyen kisvárosnak, hiszen nincs annyi szemét itt a környéken. Mikor tervezték, akkor az egész térség hulladékára számítottak, de ez nem jött be. Most is Udvarhelyszékről 12 község máshová szállíttatja a szemetet egy maros megyei céggel. Pedig a környéken Brassó kivételével sehol nincs ilyen EU-konform (EU-komfortos, ahogy Koszta emlegeti) lerakó. Ahhoz, hogy a cég fennmaradjon, ezt a hiányt pótolni kell.
Koszta állítja, éveken keresztül határozottan veszteségesen dolgozott a cég. Most kezdett megnőni a mennyiség, a jelenlegi forgalommal már nem üzemelnek veszteségesen. Nem akarja elmondani, hogy most napi hány tonna szemetet vesznek át, és mekkora az a napi mennyiség, amivel hosszú távon nyereségesen lehet üzemelni. Úgy általában nem szívesen mond számokat az igazgató.
Helyenként hantázik, hogy nem tudja pontosan, mert ez sok mindentől függ, máskor pedig arra hivatkozik, hogy a konkurencia is pont ezeket az adatokat szeretné megtudni, ezért nem mondhatja el. Hiába mondom neki, hogy a konkurencia, ha akarja, kiül ide egy napig, és figyelve a közlekedést, egyből rájön a forgalom mértékére, de ő csak nem akar számokkal szolgálni.
Annyit ellenben elmond, hogy idén Csíkból és Gyergyóból is ide hordják a szemetet, ettől nőtt meg a forgalom, nem a más megyékből érkező kamionoktól. Arányaiban úgy néz ki a dolog, állítja, hogy a megyéből napi 10-12 autónyi szemét érkezik a lerakóba, máshonnan pedig 1-2 autónyi.
Most itt tartsunk egy kis szünetet, mert muszáj megcáfolnom igazgató úr állítását. Azt állítja, hogy napi 1-2 autó érkezik idegenből, ami picit, azaz nem is picit ellentmond a számolásunknak. Gombászás közben ugyanis megszámolunk három marosi, két Kolozs megyei, egy aradi, egy Fehér megyei, egy máramarosi, egy szebeni és két bukaresti rendszámú autót. Ráadásul a csúcsforgalomban hiányzunk két és fél órát a rétről, mert a tárgyalóban beszélgetünk az igazgatóval, fogalmunk sincs, hogy az idő alatt mi jött, és mi ment. Az arányokon pedig az is borít, hogy az idegenből jövő autók mind kamionok, jóval nagyobb mennyiségű hulladék szállítására képesek, mint a rövidke kukás autók.
Teherfuvarozási szakemberek segítségével megpróbáltuk felbecsülni, hogy mekkora mennyiségű szemét mehet be naponta a tárolóba, képeinkből ítélve napi 400 tonnára tippeltek. Ezt összevetve a Cekenden rendszeresen megforduló emberek (sportolók, pásztorok) számolásaival, egyes napokon akár az 500 tonnát is megközelítheti a forgalom.
Hogy ez sok-e vagy kevés, nem tudjuk. Ha 0,5 tonna per köbméteres sűrűséggel számolunk, mellyel hivatalosan szokás, akkor a 450 tonnás napi átlaggal 900 köbméter naponta, így a 225 ezer köbméteres cella 250 nap alatt telik meg. Koszta szerint a számolás nem ilyen egyszerű, elhisszük neki, de ha engedékenyek vagyunk, akkor is 1 év per cellával kell számolnunk ebben az iramban. Hogy ez sok, vagy kevés, nem kell ma eldöntenünk, de egy tavaszi interjúban Koszta azt nyilatkozta lapunknak, hogy még 15-20 évig fogja szolgálni a lerakó a környéket.
Érdekes még a vásárhelyi szemét ügye is. Bizonyára emlékeznek kedves olvasóink, hogy néhány hónapja felröppent a hír, hogy a vásárhelyi nagy mennyiségű szemetet, mely nem fért be a lezárt tárolóba, el kell szállítaniuk máshová, és esetleg a Cekendre fogják hozni. Koszta beismeri, jelenleg heti 1-2 autó vásárhelyi szemét érkezik ide. Azért hozzák ide ezt a mennyiséget a vásárhelyiek, hogy le tudják papírozni, amit le kell, de a nagy mennyiséget máshová viszik. Nem tudja, hova. Azt tudja, hogy 50 km fölött nem érdemes szállítani.
Ezt elhiszem, de a heti 1-2 autót nem. Ittlétem alatt 3 marosi rendszámú szállítmányt láttam, a képen látható az egyik, és valószínűnek tartom, még volt az alatt is, míg mi a tárgyalóban ültünk. De ha csak hárommal számolok, a napi 3 az heti 21, az azért több, ugye, mint a heti 1-2? Nem beszélve arról, hogy ez a vásárhelyi sofőr milyen neveletlen, dudál és mutogatja a közbülső ujját, mikor megy el az ember mellett.
A vásárhelyi szemét ügye azért is izgi téma, mert környékünkön 12 község úgy döntött néhány évvel ezelőtt, hogy lemond az AVE szolgáltatásairól, és anyagi megfontolásból egy másik szolgáltatót választ. Állítólag ez a cég a vásárhelyi bezárt szemétlerakóba is hordta a szemetet.
Ezt már nem Kosztától tudjuk, hanem egy független forrásból, hogy az AVE-sok annak idején lefilmezték, amint Parajdról az éj leple alatt ment át a szemetes konvoj Vásárhelyre, és hajtott be a lezárt szeméttelepre. Ezt a videót eljuttatták a hatóságoknak is, de azok úgy döntöttek, nem bizonyítható, hogy a szemét ott is maradt a telepen. Most ez a szemét sógorostól tér vissza Udvarhelyszékre.
Hogy kinek biznisz a szemét oda-vissza való cocókáztatása, nem tudom, akkora méretű a szemétbiznisz, hogy nem igazán látjuk át. Editéva főnökasszonyom szerint a szemétturizmus a legmegfelelőbb kifejezés erre. Ha igaz, amit Koszta állít, hogy 50 kilométeren felül nem éri meg a szemetet szállítani, akkor miért éri meg Arad megyéből, Máramarosból, Kolozsból vagy az ország más csücskeiből ide hozni? Olvasóink közül sokan azt sejtik, hogy azért, mert máshol nem veszik át ezt a szemetet.
De egyszerű háztartási szemét érkezik, állítja az RDE. Akkor pedig bizonyára annyira olcsón veszik itt be, hogy ezeknek megérje ide hozni. De akkor a környékbeli községektől miért nem veszik be ilyen olcsón? Kérdésünkre Koszta azt állítja, a jelenlegi beszállítónál jobb ajánlatott tett a polgármestereknek, de azok hajthatatlanok. Szerinte a konkurens cég is alá fog nyúlni a jelenlegi árnak, és inkább hatalmas veszteségekkel fogja elszállítani a szemetet, mintsem hogy kiadja a kezéből ezeket a falvakat. Pedig egészen biztos, hogy abból az árból csak veszteségesen lehet elhordani akkora távolságra a szemetet.
Hogy tényleg háztartási szemetet hoznak-e ezek az idegenből jövő kamionok, nem tudjuk közelről leellenőrizni, mert igazgató úr nem engedi meg, hogy a szeméttelep területén fotózzunk, ugyancsak a konkurenciára hivatkozva. Ipari kém vagyok, rá van írva a képemre. Ezért kénytelen vagyok a kerítésen kívülről meglesni, amint ez az elől bukaresti, hátul szebeni rendszámú sárga kamion huszönötször nekiszalad farral a hegynek, mire sikerül felkecmeregnie a szemétdombra, üríteni. Koszta szerint az, hogy egy autónak valamilyen a rendszáma, nem jelenti azt, hogy onnan hozza a szemetet, csak azt, hogy odavaló a cég. Minden bizonnyal igaza van az igazgató úrnak, mégis valamiért gyanítjuk, hogy ez a kamion nem Máréfalváról hozza a szemetet, de nem is Kápolnásról.
A rendszám jelentéktelenségét Koszta azzal az interneten terjedő filmmel példázza, amelyikben valaki megkérdi az egyik Cekendre tartó tartályautó sofőrjét, hová való, s az azt mondja, hogy Pitești-i. Erre a videóra mindenki felpattant, hogy miért kell Munténiából ide hozni akármit is, a városházáról a takarítónőn kívül mindenki felhívta, de senki nem vette figyelembe, hogy az autó épp egy Régen melletti fúrástól szállított földet, attól függetlenül, hogy a cég és az alkalmazottai Pitești környékéről voltak.
Tartálykocsit ma nem sikerül fotóznunk, de Koszta beismeri, hogy tényleg szoktak olyanok jönni, nem feltétlenül rendszeresen, amelyek általában földet hoznak fúrásoktól. Most éppen Kenden fúrnak a gázosok, onnan jön a föld és víz keverékéből álló iszapszerű valami. Arra használják, hogy leföldelik vele a szemétdombot. Költségtakarékos megoldás, mert egyébként saját pénzből kellene földet hozatniuk, így pedig ingyen van.
Kérdésünkre, hogy vegyszert nem tartalmaz-e ez az iszap, az igazgató úr elmondja, hogy minden ilyen szállítmányt külön bevizsgálnak, és a különféle elemek tartalma nem haladja meg a megengedett határértékeket. Független forrásból megtudjuk, ilyen típusú fúrásoknál síkosító vegyszer szokott lenni még nagyobb mennyiségben a kőzetőrlemény és a víz mellett, de az nem egy rendkívül veszélyes vegyszer.
Koszta szerint az udvarhelyi embereknek nem kellene tartaniuk attól, hogy idegen szemét jön ide. Ez is egy ugyanolyan szolgáltatás, mint bármelyik másik. Valaki aggódik azért, hogy a Matrica milyen román megyékbe szállít? Inkább büszkéknek kellene lennünk, hogy nálunk van ez a minőségi lerakó. Mikor kilépünk az épület ajtaján, színészien mélyet szív a friss hegyi levegőbe, és megkérdi, érzem-e? Érzem, tényleg finom friss levegő.
De amikor átmegyek a szeméttelep túlsó oldalára fotózni, már nem mondhatom el ugyanezt, a hányinger kerülget az illattól. Szerencséje volt igazgató úrnak a széljárással, azért játszhatta el a tiszta levegős mutatványát. Hiába próbálom neki elmagyarázni, hogy értem az emberek félelmét is, akik nem akarnak szeméthegyet maguk fölé, hajthatatlan marad, ez is egy ugyanolyan vállalkozás, mint a többi, minden teljesen kiszámítható, biztonságos, EU-konform. De ő sem tudja biztosan, hogy mi fog történni ezzel a szeméttel 50-100-1000 év múlva. Gyanítja, hogy addigra már szemétégetők lesznek, s ez a lerakó értékes nyersanyagként fog szolgálni nekik. S ha nem?
Felmerül a természet, és főleg a víz kérdése, hogy nem szennyezik-e a környékbeli vizeket. Az igazgató úr állítja, folyamatosan történnek ellenőrzések, és büntetéseket nem szoktak kapni, mert nagyon ügyelnek a környezetvédelmi előírások betartására. 1,5 m vastag szigetelőréteg van a cellákban, állítja, de ez nekünk gyanússá válik, miután hozzájutunk a szeméttelep tulajdonságainak a leírásához.
A fél méteres tömörített agyagréteg mellett van egy alapszigetelő HDPE fólia, 2,5 milliméter vastag, de szerintünk a másfél méterbe beleszámolták a fél méter vastag kavicsréteget is, mely barátok között sem vízhatlan, sőt, drén szerepe van. Van a szeméttelep körül négy fúrásuk, folytatja a leírást igazgató úr, ezekben figyelik, mi folyik ki a mélységi vizekbe, és nyugodtan állíthatják, hogy semmi. Innen nem kerül ki víz a természetbe. Az NTPA 002 minőségű szennyvizüket egy csövön keresztül leengedik a város szennyvízhálózatába.
Jó-jó, merül fel bennünk a kérdés, de mi lesz húsz, ötven, száz év múlva, mikor a szeméttelep már be lesz zárva, a cég vagy fog létezni, vagy nem, mi történik, ha akkor szakad ki a szigetelőréteg, s folyik ki a lé a természetbe? Lesz, aki észrevegye a veszélyt, aki vállalja a felelősséget, lesz, aki megoldja a problémát? Mekkora természeti katasztrófát okozna egy esetleges baleset?
Megkérdeztünk egy geológust a témában, nem tartja túl szerencsésnek a szeméttelep helyválasztását. Vulkáni agglomerátumok jellemzőek ezekre a vulkáni fennsíkokra, amelyek nem igazán szigetelnek, átengedik a vizet. Ezért nem jellemző, hogy például források legyenek a platón. Ha a szeméttelepen áttörik a vékony agyagréteget, a víz lazán átfolyhat az alatta lévő rétegen, s könnyen előtörhet a hegylábi forrásokban.
Hogy a remetei, máréfalvi, udvarhelyi vagy homoródfürdői források szennyeződhetnek, az attól függ, hogy a vulkáni agglomerátumok alatt a vízszigetelő rétegek milyen irányba lejtenek és viszik a vizet. Sokkal szerencsésebb lett volna inkább Udvarhelytől az Erdélyi Medence irányába telepíteni a szemétlerakót, mert ott a szürke, meszes márga az uralkodó, amit népiesen palának hívunk, és jó vízszigetelő. Na de késő már ezen gondolkodni, itt a szeméttelep a hegyen, s kész.
Még van egy probléma a helyválasztással, a szél. Igen, a hegyen szél van, s széthordja a szemetet. Amint kiérkezik Koszta igazgató a helyszínre, szemünk láttára utasítja az alkalmazottakat, hogy intézkedjenek a szemét összeszedése érdekében, közben magyarázza, hogy időnként muszáj összeszedniük a szemetet a környékről, hogy az állatok ne egyék meg.
Az igazgató elmeséli azt is, hogy mennyit tesznek a környezettudatosságért, például, arra nevelik a gyerekeket, hogy kevesebbet szemeteljenek. Ez tényleg szép, nemes. Csak ha kevesebbet szemetelünk, miből fogják fenntartani és nyereségessé tenni a szemétlerakót? Mert Koszta nem tagadja, ez itt a tét. Most épül a második cella, képünkön is látszik valamennyire.
Az új cellát normális esetben az eddigi aktivitás nyereségéből kellett volna finanszírozniuk, de most muszáj volt hitelből és kölcsönökből felépíteni. Jó, hogy aggódunk az idegenből érkező szemét miatt, de az aggódók közül ki ad pénzt az új cellára és az üzemeltetésre? Ezért kell, hogy annyi szemetet hozzanak kintről, állítja Koszta. Nem tagadja, félnek a gyergyóremetei szeméttelep beindításától, egészen biztos, hogy ez a környék két depót nem bír el.
Mocskos dolog ez a szemétbiznisz, egyáltalán nem környezetvédelmi célok vezérlik. Független források állítják, a gyergyóremetei szeméttározó sem azért született, mert nagy szükség volt rá, hanem azért, hogy valaki el tudjon költeni rá harmincvalahány millió eurót. Hogy aztán az üzemeltetés veszteséges lesz, esetleg csődös, mint más hasonló hulladéktárolók esetében, az már senkit nem érdekel. Sok lesz a lerakó, kevés a szemét. Vajon, miért sietnek megtölteni minél hamarabb a cekendi lerakót?
Az RDE cég a magyar államé. Milyen érdeke van a magyar államnak abban, hogy egy székely hegyet meghordjon román szeméttel? Milyen nemzetstratégiai kutatás eredményeként született meg ez a stratégia? Pénz kell a magyar államnak? Vagy csak szakmai elégtétel, hogy jövedelmezővé tudjon tenni egy veszteséges vállalkozást? Vagy a munkahelyek megőrzése fontos, nemes közösségi cél van a háttérben?
Koszta többször is említi a munkahelyeket, melyek ezzel a vállalkozással lettek létrehozva. Munkahelyek fel, munkahelyek le. Mondom neki, vigyázzon, mert az ország összes környezetszennyezésileg vitatott vállalkozása ezzel érvel, Schweighoffertől kezdve a verespataki bányavállalaton keresztül az Azomarosig. De ő kitart amellett, hogy ez nem egy környezetszennyező cég, hanem ugyanolyan vállalkozás, mint bármelyik másik.
Értem én, hogy magáncég, magánvállalkozás, magánsatöbbi. Valahogy a szemétteleppel kapcsolatban is picit olyan az érzésem, mint egy másik híres szászjenős ingatlanüggyel, a cserehátival kapcsolatban. Odaadták a város telkét, elhitették a néppel, hogy igen, ez a miénk lesz, a mi érdekünket fogja szolgálni, regionális hulladéktároló, blabla, most pedig kiderül, hogy mégsem értünk van, hanem másokért, azaz inkább ellenünk. S annyira regionális, hogy inkább idegeneket szolgál.
Mert kiderült, hiába ment évekig a duma, hogy regionális hulladéktároló, sehol nincs ilyen hivatalos kitétel, hogy csak a régióból érkező szemetet vehet át. Az egyik, egyébként nyugodtságáról híres ismerősöm felháborodva kérdezte minap tőlem: ez normális, hogy az egész ország ide hordja a fejünk fölé a szemetét? Nem tudom. Jogilag, lehet, hogy igen.
Emberileg, nem szívesen laknék szemétdomb árnyékában, bármennyire „öko” legyen is az. Ismerősöm második kérdése: hogyan lehetne ezt törvényes módon megállítani, van-e erre jogilag korrekt, járható út? Nem tudom, ezt már végképp nem tudom. Ha valaki tudna segíteni ismerősömnek e kérdés megválaszolásában, kérem, jelezzen. Búcsúzóul egy szép lovas cekendi naplementés képet mutatok, és elárulom, hogy a cekendi csiperke finom, három zacsival szedtem belőle.
Kép és szöveg: Egyed Ufó Zoltán
A fotóriport eredetileg az uh.ro-n jelent meg, az anyagot a főszerkesztő engedélyvel közöltük újra.
No Result
No Result
Érkezik veszélyes szemét a Cekendre?
We work for a transparent, accountable and democratic Transylvanian Hungarian community, and for this a press that is independent of politics and critical of the current authorities is essential.
Ne maradj le egyetlen új bejegyzésről sem!
Iratkozz fel a hírlevelünkre!
