Szinte mindig pozitív kontextusban szerepelt az erdélyi magyar online sajtóban a magyar kormány az áprilisi választási kampányra való hangolás során. Az ellenzékkel kapcsolatos híreket vagy agyonhallgatták, vagy pedig kifejezetten negatív, lejárató hangú anyagokat közöltek róluk.

Ezzel párhuzamosan a magyar kormány számára kínos témák szinte egyáltalán nem jelentek meg az erdélyi magyar online sajtóban, ahogy a kormánnyal szemben kritikus hangokat is nagyítóval kell keresni.

Ez egyébként nem csoda: az erdélyi magyar sajtó túlnyomó többségét vagy a magyar kormány finanszírozza, vagy pedig a magyar kormány legfőbb erdélyi szövetségesévé előlépett RMDSZ.

Ahhoz, hogy módszeresen megnézzük, hogyan ír az erdélyi magyar online sajtó a választásokról, összesen mintegy 700, erdélyi online sajtótermékben megjelent cikket – hírt, elemzést, interjút és véleményanyagot – elemeztünk 2021. augusztus végétől 2022. február 11-ig, a magyarországi választási kampány hivatalos kezdetéig.

Kulcsszavakra kerestünk

Adatgyűjtési módszerünk egyszerű volt: a téma szempontjából releváns kulcsszavakat (pl. „Márki-Zay Péter”, „Orbán Viktor”, „regisztráció”) futtattuk meg a legismertebb erdélyi online sajtótermékek honlapjain található keresőben, a találatokat kigyűjtöttük, rendszereztük és téma szerint kategorizáltuk.

Az oldalak, amelyeket elemeztünk: Székelyhon, Krónika, Főtér, Erdon, Maszol, Transindex, Nethuszár, Szatmári Friss Újság, Háromszék, Szabadság, itthon.ma, erdely.ma, szekelyföld.ma, Erdélyi Napló, Székely Hírmondó.

Elemzésünk elkészítésekor elsősorban a legnézettebb portálokon megjelent anyagokat vettük figyelembe. Arról azonban nincsenek adataink, hogy az egyes cikkeknek hány olvasójuk volt, vagy hány személyhez jutottak el a közösségi médiában.

Fontos megjegyezni, hogy a találataink száma az oldalakon elhelyezett keresőktől függött. Gyanítjuk, hogy egyes oldalakon a keresők hibás működése miatt nem találtunk meg minden anyagot, noha törekedtünk alternatív kulcsszavakkal kiegészíteni az eredményeket.

Orbán Viktorról csak jót, az ellenzékről inkább semmit

Összességében az összegyűjtött anyagokról elmondható, hogy a magyar kormányt, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt legtöbbször pozitív, ritkábban semleges fényben tüntetik fel. Az ellenzék politikusai legtöbbször negatív, kisebb arányban semleges kontextusban szerepelnek, ha egyáltalán. Jól látható ugyanis, hogy a magyar kormány ellenzéke látványosan kevés teret kap az erdélyi online felületeken.

Ezzel párhuzamosan a magyar kormány számára kellemetlen események teljes mértékben kimaradtak a hírekből. Nem találtunk anyagot például a Völner Pál igazságügyi államtitkár hivatali vesztegetési ügyéről, melyben az Erdélyben egyébként gyakran megforduló Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is érintett.

A magyarországi eseményeket naprakészen követő erdélyi magyar sajtó nem számolt be a tavalyi rekord költségvetési hiányról és az emiatt elrendelt megszorításokról, ahogy a Pegasus kémszoftverrel folytatott megfigyelések is teljes mértékben kimaradtak a hírekből.

A határon túli magyarokat érintő botrányok is alig jelennek meg

A magyar kormánypártokról szóló botrányok akkor sem rendelkeznek hírértékkel, ha határon túli magyarok támogatásairól van szó, és egy erdélyi származású hivatalnok a főszereplő. Nem találtunk beszámolót arról az ügyről, amelynek Kövér László házelnök kabinetfőnöke, a székelyudvarhelyi Veress László volt a fő érintettje.

Családja abban a budai luxusvillában lakik, amelyet egy határon túli magyarokat támogató alapítvány vásárolt 240 millió forintért. Veress Lászlónak a székelyudvarhely melletti Tibódban található villájáról szóló anyag viszont egy dühös hangú válaszcikket eredményezett.

Orbán a pozitív, Márki-Zay a negatív szereplő

Orbán Viktor az anyagok túlnyomó többségében pozitív vagy semleges fényben van feltüntetve. Az ő személyével kapcsolatban általában pozitív, lelkesítő hírt közölnek, őt magát határozott, karakán, a (nyugati) trendekkel szembemenő, ugyanakkor a magyarok érdekeit szem előtt tartó politikusként láttatják.

Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltről teljesen ellentétes kép rajzolódik ki: gyenge (Gyurcsány bábja), Bige László „vörös báró” támogatja pénzzel a kampányát, a választók többsége számára negatív kijelentést (bírálja a rezsicsökkentést), vagy valamilyen negatív gesztust tesz (például nyilatkozataival megsérti a határon túli magyarokat), az ellenzéki összefogás rosszul áll a felmérésekben.

Míg Orbán Viktor beszédeit rendszerint hosszasan idézik, addig az ellenzéki miniszterelnök-jelölt szavait rendszerint az eredeti kontextusból kiragadva, gyakran rosszindulatú, az adott helyzethez nem illő kommentárral teszik közzé. Például nagyon gyakran megjelenik Gyurcsány Ferenc személye is az anyagban, függetlenül attól, hogy Márki-Zay eredeti nyilatkozata miről szólt.

A székelyföldi sajtótröszt agyonhallgatja az ellenzéket

Látványos a különbség abban, ahogyan a két nagy, magyar kormányhoz közel álló médiabirodalomhoz tartozó sajtóorgánumok – az Erdélyi Médiatér Egyesület portáljai, illetve a KESMA-birodalomhoz tartozó híroldal – kezelik a magyarországi ellenzéket.

A magyar kormány által az utóbbi néhány évben mintegy 20 millió euróval támogatott Erdélyi Médiatér Egyesület által birtokolt három, közéleti tartalmakat is közlő hírportál, a Székelyhon, a Krónika és a Főtér csak ritkán publikál ellenzékkel kapcsolatos anyagokat.

Például az ellenzéki előválasztás eredménye októberben csak egy mínuszos, MTI-ről átvett hírt ért meg a Krónikának (igaz, az ellenzéki pártok október 23-i megemlékezésén elhangzó beszédekből hosszasan idéző MTI-hírt viszont átvették).

Az erdélyi magyar sajtó egyik legnézettebb hírportálja, a Székelyhon számára Márki-Zay Péter győzelme az előválasztáson nem bírt hírértékkel, erről az eseményről a Főtér.ro-n sem találtunk anyagot.

Fontos kiemelni, hogy ez az agyonhallgatás egyben azt is eredményezi, hogy a magyar kormány ellenzékéről viszonylag kevés negatív hír jelenik meg ezekben a lapokban.

Üzengetés Márki-Zaynak

Az egyetlen ügy, ami megütötte a szerkesztők ingerküszöbét, az volt, amikor Székelyudvarhely polgármestere, Gálfi Árpád Facebookos szavazásra bocsátotta, fogadja-e Márki-Zay Pétert. Erről a Székelyhon részletesen beszámolt, később a Székelyhonon és a Főtér.ro-n is téma lett, hogy „kiszivárgott” az erdélyi magyar önkormányzati vezetők Márki-Zaynak írt levele, melyben közlik: a választásokig nem kívánnak vele találkozni.

Szokatlanul sok híranyag jelent meg ugyanakkor a Krónikában Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozójáról február 1-én: a lap négy MTI-hírt és egy elemzést is is közölt erről. Általában elmondható, hogy ez a lap az erdélyi átlaghoz képest viszonylag sokat foglalkozik az ukrán helyzettel, illetve a magyar kormány külpolitikájával (igaz, nagyrészt az MTI híranyagai alapján).

Az erdon.ro teljes gőzzel beszállt a sárdobálásba

Ha az Erdélyi Médiatér Egyesület portfóliójába tartozó lapok kerülni látszanak az ellenzékkel kapcsolatos híreket, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA)-birodalomhoz tartozó erdon.ro gyökeresen más stratégiát követ. Ezen az oldalon naponta akár féltucatnyi hírt közölnek Márki-Zay Péterről és más ellenzéki politikusokról, támogatókról.

Talán jobban érzékelhető ez az anyagmennyiség, ha azt mondjuk, hogy az általunk összegyűjtött 700 hírnek több mint fele, 389 az erdon.ro-n jelent meg. Ezeknek a szerző nélküli anyagoknak a túlnyomó többsége negatív fényben tünteti fel az ellenzéket akár valamilyen kontextusból kiragadott félmondat, vagy kormánypárti politikus/szakértő/notabilitás Facebook-bejegyzése alapján.

Néhány kiragadott cím, mely érzékelteti ezeknek az anyagoknak a tartalmát:

Fogyatékossággal gúnyolódástól a Halálcsillagig – Márki-Zay top 5 legmeredekebb megnyilvánulása (videó);

Bayer Zsolt: Márki-Zay megtalálta a járvány elleni védekezés legjobb módját, a maszkba csulázást;

A teljesen összezavarodott Márki-Zay kétségbeesésében már bárkivel vitázna (videók).

A közeledés a Fideszhez skizofrén helyzetbe hozta az RMDSZ lapját

A szekelyhon.ro mellett a maszol.ro a legnézettebb erdélyi magyar hírportál. Ennek a kiadója az RMDSZ által alapított Progress Alapítvány, költségvetésének nagy részét is az RMDSZ-től kapja (noha a támogatói közt ott van a magyar állam – a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Villamos Művek Zrt., illetve a Szerencsejáték Zrt.).

A maszol.ro hagyományosan inkább a baloldal fele hajló médiaorgánum, ez azonban némileg felülíródott, mióta az RMDSZ vált a magyar kormány fő erdélyi szövetségesévé. A vizsgált periódusban a maszol.ro-n publikált hírek vegyes képet mutatnak.

Az ellenzéki előválasztásról több anyag is készült, a Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester Márki-Zay Péterrel kapcsolatos Facebook-bejegyzéséről ilyen címmel hoztak hírt: Kínos diplomáciai malőrbe keveredett Gálfi Árpád. A lap hozta az erdélyi értelmiségiek állásfoglalását is a közelgő magyarországi választásokról.

Ugyanakkor a maszol.ro-n hírértéke van annak is, hogy Orbán Viktor Donald Trumppal folytatott telefonbeszélgetést, hogy harmadszorra is beoltatta magát, és az MTI alapján hosszasan idézi a miniszterelnök kampányindítóját ezzel a címmel: Orbán Viktor: A baloldal, bár olyan, amilyen, „benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban”.

Az erdélyi magyarok voksolása már nem vitatéma

Azt szinte minden erdélyi médiaorgánumról el lehet mondani, hogy hozzák az országgyűlési választás szervezési kérdéseivel kapcsolatos információkat. Nagy médiavisszhangja van az Eurotrans Alapítvány, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által indított regisztrációs kampánynak.

Zsigmond Barna Pál miniszteri biztos, a Fidesz külhoni igazgatója, volt csíkszeredai főkonzul decemberi erdélyi kampánykörútjáról egy sor médiaorgánumban lehetett olvasni, ugyanígy Potápi Árpád és Szili Katalin látogatásairól is sok hírt találtunk.

Mindegyik anyag kiemeli, hogy buzdítják a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyi magyarokat a választásokon való regisztrációra. A választások időpontjával kapcsolatos hír is mindenhol megjelent.

Szembetűnő az, hogy ezekben a lapokban nem fogalmazódik meg fenntartás, vagy kritika a határon túli magyarok szavazásával kapcsolatban. A korábbi országgyűlési választásokon ez a kérdés komoly vitákat generált az erdélyi magyar sajtóban.

Saját kérdések helyett az MTI hírek copy-paste átemelése

Szintén jól látszik, hogy sajtótájékoztatón, interjú alkalmával az újságíró nem kérdez rá olyasmire, ami esetleg kényelmetlen lenne a magyar kormányt képviselő politikus számára, vagy szembemenne a magyar kormány narratívájával. Az anyagok nem próbálják kontextusba helyezni az állításokat, hosszasan idéznek olyan mondatokat, melyekről jól látszik, hogy előregyártott politikai panelek.

Ennek az egyik magyarázata az lehet, hogy az erdélyi magyar sajtó nagyon gyakran az MTI híreit használja – az állami hírügynökségnél pedig már rég átvették a politikai szempontok a független hírszerkesztés helyét, ahogy a Direkt36 feltárta.

Előfordul, hogy saját tudósító akkor sem vesz részt sajtótájékoztatón, ha az eseményre egyébként könnyen elmehetne. Ehelyett a kényelmes megoldást, az MTI tudósításának az átvételét preferálja. Viszonylag ritka az is, hogy az újságíró „saját” anyagot állítson össze – vagyis több hírforrásból dolgozzon, közérdekű adatokat használjon, esetleg ő maga járjon utána egyes témáknak.

A Transindex bővebb teret adott az ellenzéknek, de megszűnt

A Transindex.ro az egyedüli portál, mely néhol kritikusan viszonyult a magyar kormányhoz, illetve bővebb teret adott a magyarországi ellenzéknek. Egyedüliként hozott hírt Márki-Zay Péter árnyékkormányának a tagjairól, és hosszú anyagot szentelt az ellenzék programjának. Erdélyben egyedül a Transindex készített interjút Márki-Zay Péterrel.

A Transindex azonban megszűnt, miután a projektet részben finanszírozó, RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány 2021 tavaszán jelezte, hogy többet nem számíthatnak támogatásra.

A szerkesztőség 2022. február 15-én egységesen felmondott, egy nappal később pedig bejelentették egy új projekt, a Transtelex indulását. Jelenleg ez a projekt a fundraising stádiumában van, nem tudni, mikor indul az új oldal. A Transindexnél kialakult helyzet hátteréről itt írtunk.

Címlapfotón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Orbán Viktorral. Forrás: Kelemen Hunor Facebook-oldala

Ez az anyag a 2022 áprilisában sorra kerülő magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU) valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post Orbán Viktorról csak jót, az ellenzékről szinte semmit, vagy Gyurcsányt appeared first on Átlátszó Erdély.

Update 13:00, 20.10.2022: a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva a médiatröszt átszervezi tevékenységét: 2023 januárjától felfüggesztik a nyomtatott lapok kiadását, a lapterjesztést és a lapkereskedelmet. A Krónika és a Székelyhon napilapoktól, valamint a Nőileg magazintól búcsút vehetnek az olvasók. Egyelőre nem tudni, hány dolgozót érint ez az intézkedés. A Prima Press Kft. közleménye itt olvasható.

Három és fél év alatt, 2021. június végéig 7,45 milliárd forint (jelenlegi árfolyamon 20 millió euró) támogatást kapott a magyar kormánytól az Erdélyi Médiatér Egyesület. A támogatás révén a korábban ismeretlen egyesület az erdélyi magyar sajtó messze legnagyobb médiatrösztjévé vált: ma már azokat a médiaorgánumokat könnyebb felsorolni, amelyek nem tartoznak az egyesület portfóliójába.

Mennyi pénz ez? Viszonyításképpen a román kormány által a teljes erdélyi magyar kisebbségnek folyósított támogatás – mely lényegében az RMDSZ éves költségvetése – nagyjából évi 5-6 millió euró, nagyságrendileg ugyanannyi, mint az egyesület által minden évben megnyert összeg.

Ha nem a pályázatokat, hanem az egyesület éves mérlegét nézzük, akkor tavaly 18,2 millió lej (3,6 millió EUR) körüli jövedelemmel zárt az egyesület. Ennyi bevétellel az erdélyi magyarnál sokszorosan nagyobb román médiapiacon is csak a nagyok rendelkeznek.

A bőkezű támogatások ellenére a 2018 elején beígért optimista, azonban homályos tartalmú fejlesztéseknek – például a „21. századi erdélyi magyar web, Erdély 3.0”-nak – nyoma sincs.

A csoportnál dolgozó újságírók száma és fizetése nem nőtt látványosan (úgy tudjuk, 2020-ban a vírushelyzetre hivatkozva még csökkentették is a fizetéseket 25%-kal néhány hónapig), a lapcsoport terjesztői hálózatát felszámolták, egy sor helyi újságot pedig a Székelyhon napilapba olvasztottak.

Bár évek óta szó van látványos digitális fejlesztésekről, ezeket nem könnyű megtalálni – hacsak nem a Székelyhon portál YouTube csatornáját fogadjuk el ilyen fejlesztésnek, mely az erdélyi magyar sajtót a 21. századba vezeti.

„Ez az időszak lelassította a fejlesztéseket, de azon vagyunk, hogy felpörgessük ezeket. Tovább fejlesztünk, bővítünk és növekedünk, ezekről nem tettünk le” – írta megkeresésünkre az Erdélyi Médiatér Egyesület elnöke, Mohácsi Árpád László. Mohácsi válasza az anyagunk végén olvasható.

[irp posts=”2768″ name=”„Lesz saját portálunk több is, vertikális is, horizontális is”. Erre megy a másfél milliárdos sajtótámogatás Erdélyben”]

Az Orbán-Simicska háború járulékos vesztesége

Az erdélyi médiatröszt története 2018-ig nyúlik vissza, amikor a Simicska Lajos érdekszférájába tartozó Udvarhelyi Híradó SRL csődeljárás alá került. Az Orbán-Simicska háborúban járulékos veszteséggé vált cég történetét itt írtuk meg részletesen.

Dióhéjban annyi történt, hogy Simicska, miután 2015-ben konfliktusba került Orbán Viktorral, már nem volt hajlandó a „Határok nélkül a magyar sajtóért” Alapítványon keresztül finanszírozni az Udvarhelyi Híradó SRL-t. Csakhogy a magyar kormány sem támogatta ezt az alapítványt attól félve, hogy a pénz végül Simicskához jut.

Az Udvarhelyi Híradó SRL amúgy sem fényes pénzügyi helyzetét rontotta az akkori menedzsment pazarló gazdálkodása. A cég vezérigazgatója ellen bűnvádi feljelentést nyújtottak be független könyvvizsgálói jelentés alapján.

[irp posts=”2676″ name=”Az Orbán – Simicska háború járulékos vesztesége lehet Erdély legnagyobb médiacége”]

Gondosan eltervezett manőverekkel mentették ki a székelyföldi újságokat

A magyar kormány mégsem hagyta veszni a több napilapot (Krónika, Vásárhelyi Hírlap, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap, Udvarhelyi Híradó), egy hetilapot (Erdélyi Napló) és az erdélyi magyar média egyik legnézettebb hírportálját (szekelyhon.ro) működtető céget.

2017 végén, 2018 elején diszkréten hajtották végre a gondosan kitervelt manővereket, amelyek egyik fő mozgatója az erdélyi sajtótröszt szellemi atyja és „nem hivatalos nagykövete”, az akkor már régóta a magyar kormány háttérintézményeiben dolgozó Demeter Szilárd volt.

Első lépésben 2017. december 27-én a korábban nem túl ismert Erdélyi Médiatér Egyesület (hivatalos neve: Asociația pentru Spațiul Media Transilvan) 1,45 milliárd forint támogatásban részesült.

A második lépést 2018. január 6-án tették meg: a feltőkésített Erdélyi Médiatér Egyesület nem egészen 5 százalékos részesedést szerzett egy kis székelyudvarhelyi cégben, a Príma Rádiót működtető Prima Press SRL-ben, amely addig László János vállalkozó tulajdonában volt.

A Prima Press SRL január 8-án alkalmazta a csődeljárás alatt levő Udvarhelyi Híradó SRL több mint 160 munkatársát. Pár napra rá, január 12-én László János eladta a tulajdonrészét, így az Erdélyi Médiatér Egyesület 100 százalékos tulajdonossá vált.

[irp posts=”2756″ name=”Titokban gazdát cserélt a legnagyobb erdélyi médiacég több száz alkalmazottja”]

Gyorsan leszámoltak az illúziókkal

Ki gondolta volna 2013-ban, az Erdélyi Médiatér Egyesület bejegyzésekor, hogy alig öt éven belül ez lesz az erdélyi magyar sajtó zászlóshajója? Kezdetben egyetlen célja volt az egyesületnek: a Főtér.ro szemle- és véleményportál kiadása, éves bevétele mintegy 600 ezer lej (120 ezer euró) körül alakult. Ennek az összegnek a nagy részét magyarországi támogatások tették ki.

„Az volt a célunk, hogy a különféle témákat a jobboldal-baloldal tengelyen megjelenítsük, és így segítsük az erdélyi magyar társadalomban a közvitát” – mesélte Szakáts István aktivista, aki az alapítás idején rövid ideig az egyesület elnöke volt.

Az első pályázatban még hangsúlyosan nem jobboldali médiaorgánumként határozták meg a Főteret, de aztán világossá vált számára, hogy az egyesületben, illetve a Főtér szerzői között a jobboldali publicisták kerülnek túlsúlyba, ezért Szakáts kilépett az egyesületből.

Az egyesület következő elnöke Mohácsi Árpád László fotós-grafikus, Tőkés László EP-képviselői irodájának a volt munkatársa (ugyanebben az időszakban Demeter Szilárd volt Tőkés kabinetfőnöke). Mohácsinak nincsen különösebb újságírói vagy médiamenedzseri tapasztalata. Facebook-fotókon a Tusványosi Nyári Szabadegyetem szervezői, az Erdélyi Magyar Néppárt aktivistái, valamint Demeter Szilárd társaságában látható.

Azóta is folyamatosan bővül a portfólió

A 2018 eleji manőverek után az Erdélyi Médiatér Egyesület folytatta a felvásárlásokat. Idén tavasszal például a volt RMDSZ-es szenátor, Frunda György érdekeltségébe tartozó marosvásárhelyi Radio GaGa-t vásárolták meg.

A legnagyobb cég jelenleg a Prima Press SRL, ez alkalmazza a médiatröszt munkavállalóinak túlnyomó többségét, 189 személyt, és ez a cég adja ki a kiadványok többségét. Kisebb cégek az Agotika Invest SRL, a sepsiszentgyörgyi Friss FM, valamint a gyergyói Kelet Info SRL, a Fény TV licenszének a tulajdonosa.

Egy sor további kiadvány a Varjúvár Kiadó SRL-hez tartozott, ez a cég azonban megszűnt, az itt alkalmazott munkatársakat a Médiatér Egyesület vette át. A cégcsoport menedzsmentjét, a reklámfelületek értékesítését egy külön erre a célra létrehozott cég, a Transversum SRL látja el (ez a cég csak részben az Erdélyi Médiatér Egyesület tulajdona, 20 százalékos részesedéssel bír benne a Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft.).

Az egyesület portfóliójába tartozó mintegy 30 médiaorgánumot a reklámfelületüket értékesítő Transversum honlapja sorolja fel: a napilapokon és azok honlapjain kívül kereskedelmi rádiók, álláskereső portál, női magazin, kulturális melléklet, helyi televízió vagy akár teletext-szolgáltatás is része a portfóliónak.

A bevétel 10 százalékát jelenthetik a hirdetések

Nehéz megmondani, mennyi saját, magyar kormánytól független jövedelme van a lapcsoportnak. Azt nem tudjuk, hogy a nyomtatott lapok eladása mennyi bevételt jelent, mindenesetre a reklámfelületek értékesítésével foglalkozó Transversum SRL éves bevétele 2019-ben 2,2 millió lej körül alakult.

A tavalyi, koronavírus miatt rendhagyó évben a Transversum bevétele 1,6 millió lej volt, ehhez hozzá kell adni a kormány által meghirdetett koronavírus-kampányból származó pénzösszegeket. Az ExpertForum által közzétett adatok alapján a cégcsoport 2020 végéig mintegy 250 ezer lejt kapott.

Ez a hirdetésekből befolyó 1,8-2,2 millió lej azonban a lapcsoport 18 millió lej körüli bevételének nagyjából 10-15 százaléka. Ez azért fontos, mert a kezdeti ígéretek épp költséghatékony működésről szóltak, valamint arról, hogy a sajtótröszt már középtávon saját lábra áll.

[irp posts=”24698″ name=”Meglengette a mézesmadzagot az Erdélyi Médiatér Egyesület”]

Semmilyen kritika nem jelenhet meg a magyar kormánnyal szemben

Bár kezdetben az egyesület elsősorban azokat a médiaorgánumokat vásárolta meg, melyek az RMDSZ ellenzékének a holdudvarához tartoztak, később ez kevésbé lett szempont. A portfólióban, illetve a társult médiumok között szinte az összes olyan helyi médiaorgánumot megtaláljuk, amelyet nem közvetlenül az RMDSZ tart fenn.

A látszólag gazdag médiakínálat ellenére az erdélyi magyar médiafogyasztók nem válogathatnak sokat: vagy az Erdélyi Médiatér Egyesület, vagy az RMDSZ által fenntartott médiaorgánumokat, a Janovics Jenő Alapítvány által fenntartott Erdélyi Magyar Televíziót és Erdély FM-et, valamint a Progress Alapítvány által kiadott maszol.ro-t követhetik.

[irp posts=”2136″ name=”Magához édesgette a Fidesz az erdélyi magyar online sajtót”]

A közszolgálati média magyar szerkesztőségeinek a finanszírozása a politikától elvileg független, azonban ezek vezetőit is nagyrészt politikai alapon nevezi ki az RMDSZ.

Bár sokan attól féltek, hogy a magyarországi pénzzel együtt Erdélyben is megjelenik a magyarországihoz hasonló, szigorúan központosított kormánypárti propaganda, ennek nyomát egyelőre nem látni.

Forrásaink szerint nem is az a lényeges, hogy mit írnak meg, sokkal inkább az, amit nem: a médiatröszthöz tartozó kiadványokban semmilyen, a magyar kormánnyal szemben kritikus hang nem jelenhet meg. Bár korábban voltak példák az RMDSZ-t bíráló anyagokra, az utóbbi évek választási kampányai során ezek is eltűntek.

[irp posts=”31725″ name=”Milliárdokkal olajozott érdekházasság: így hódította meg az RMDSZ-t a Fidesz”]

Háttérbeszélgetések során többször hallottuk, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület felvásárlásai valójában újabb eszköz az RMDSZ kontrollálására.

„Egy funkciója van ennek a konglomerátumnak: sakkban tartja az RMDSZ-t” – mondta egy forrásunk, aki szerint az RMDSZ bajban lenne, ha egy választási kampány során ez a médiatröszt hirtelen kritikus hangra váltana. Egy másik, ellenzéki politikus forrásunk így magyarázta a felvásárlás mögött álló fideszes logikát: „megvesszük inkább mi, hogy ne vegye meg más”. (A Fidesz-RMDSZ viszony alakulásáról szóló anyagunk itt elérhető.)

Homályos, hogy mekkora a kiadványok olvasó- és hallgatótábora

Demeter Szilárd hangzatos „21. századi erdélyi magyar webet, Erdély 3.0-át” ígérő interjúján kívül nem tudni sokat az erdélyi médiatér átalakításának elképzeléséről. Az első, az Emberi Erőforrások Minisztériumával megkötött támogatási szerződés lényegében semmilyen konkrétumot nem tartalmaz. Nemrég azonban a későbbi támogatásokat kezelő Bethlen Gábor Alap kiadta az Erdélyi Médiatér Egyesület pályázatait és beszámolóit.

[irp posts=”2839″ name=”Az égből pottyant 1,45 milliárd: itt az Erdélyi Médiatér Egyesület támogatói okirata”]

Nincsen könnyű dolgunk, ha a pályázatok alapján szeretnénk képet alkotni a portfólióba tartozó médiaorgánumok nézettségéről, hallgatottságáról: a csatolt iratok közt nincsen nézettséget hitelesen igazoló dokumentáció.

A pályázatok és a beszámolók letölthetők itt (Google Drive link)

A pályázatokban az egyesület különböző, néha egymásnak ellentmondó nézettségi adatokat közöl. Például a 2019 januárjában megfogalmazott támogatási kérelem szerint „a lapok, portálok és rádióállomások közönségének száma meghaladja a háromszázezret”. A 2019. júniusi kérelem egyedül a nyomtatott lapok online felületeiről árulja el hogy „látogatóik száma több százezer”.

Az egy évvel később, 2020 áprilisában írt kérelemben már az áll, hogy „a csoport médiatermékeihez 70 kommunikációs csatorna köthető (online portál, facebook, stb.)”, amely összesítve havonta elér 900 ezer erdélyi magyart. Ugyanebben a pályázatban más helyen az szerepel, hogy a médiacsoport hozzávetőlegesen 400 ezer embert ér el.

Nő vagy csökken?

Ha figyelmesen olvasunk, még jobban belezavarodunk. „A kitartó és szervezett munka eredményeképpen a piaci trendek ellenére növelni tudtuk olvasóink számát” – áll egy helyen. Pár oldallal arrébb: „az elérés szinten tartása ugyanúgy cél marad”, valamint „az elérési számnak már a szinten tartása is kihívás a megváltozott körülmények között”.

Az évi közel két milliárd forintos támogatásokat a BGA alig pár oldalas, nagyrészt semmitmondó általánosságokat soroló kérelmek alapján ítéli meg. Az nem derül ki belőlük, hogy az olvasók elérését pontosan milyen paraméterek alapján számolták, milyen módszerrel mérték, és a rádiók, teletext-szolgáltatás vagy akár nyomtatott lapok adatait hogyan összesítették.

Továbbá rejtély, hogyan sikerült az elérést bő egy év alatt, 2019 januárjától 2020 áprilisáig nagyjából megháromszorozni – miközben máshol arra panaszkodnak, hogy az elérés szinten tartása is kihívás. Ennek azért is nehéz utánajárni, mert a nyomtatott kiadványok és a rádiók esetében nem tudunk nyilvános, hivatalos nézettségi és hallgatottsági adatokról.

Sok pénzből nem kirívó nézettség

Némileg könnyebb a dolgunk az online felületekkel. A lapcsoport legnagyobb portálja, a Székelyhon oldalán közzétett adatok szerint a csoport online felületei felhasználóinak a száma (users, Google Analytics alapján) havi 600-900 ezer környékén mozgott 2020 folyamán. Ez tehát nagyjából megegyezik a támogatási kérelemben feltüntetett számmal. Igaz, a romániai független audit-szervezet, a BRAT oldalán rendre más nézettségi adatokat láthatunk, ez azonban az eltérő mérési módszereknek is betudható.

A Székelyhon adatai szerint 2020-ban összesen 7,7 millió látogatója volt a lapcsoport online felületeinek. Bár ez a nézettség első hallásra számottevőnek tűnik, valójában nem kiugróan magas: az erdélyi magyar online médiapiac másik nagy szereplőjének, a maszol.ro-nak 6,6 millió felhasználója volt tavaly. Ezt a portált az RMDSZ alapította Progress Alapítvány tartja fenn, tavalyi bevétele 240 ezer euró volt, a Székelyhon lapcsoport költségvetésének töredéke.

Pár évig terveznek még a nyomtatott sajtóval

Az egyik pályázathoz csatolt projekttervből kiderül, a nyomtatott lapok előfizetőinek jelentős része távozott 2020-ban. Az egyesület ezért a jövőben az online jelenlétet erősítené.

„A nyomtatott médiapiacot jelentősen befolyásolta a világjárvány (…) a Médiatér Egyesület portfóliójába tartozó kiadványok értékesítése során szembesültünk azzal, hogy a papírt a fertőzés hordozójaként is tekintik fogyasztóink-előfizetőink. (…) Előfizetőink jelentős hányada ezzel az indokkal távozott. (…) Nevezett időszak szakmai kihívása, miként tudjuk/lehet átnevelni klasszikus, hagyományos médiafogyasztóinkat az új technológiákra, hogy ún. online vagy mobil applikációkkal is elérhetőek maradjanak.”

A terv ezután meglehetősen sötét jövőt fest a lapcsalád nyomtatott kiadványai számára:

„az ún. átmeneti időszakban fenn kell tartani a hagyományos elérési útvonalakat (print, nyomtatott sajtó). Az egyik napról a másikra történő, nyomtatott média megszüntetése nem javasolt. (…) Az elkövetkező időszakban stratégiai kérdés, hogy miként vezetjük át olyan vásárlói, tartalomfogyasztói csomagokba a nyomtatott sajtót, hogy azok közösségépítő és -védelmi funkciója megmaradjon, platformfüggetlenül.”

„(…) 3-5 évig számolni lehet még a nyomtatott média kiemelt közvetítői funkciójával, az alternatív csatornákra való áttérést tervezni és szervezni kell. Közép- és hosszú távú feladat az egyesülethez tartozó hírportálok (Székelyhon, Krónika, Liget, Nőileg stb.) megerősítése, azok elérési csatornáinak bővítése (mobil applikációk, közösségi média).

Fennmaradásunk egyik alappillére

A projekttervet jegyző Mohácsi Árpád szerint a médiacsoport „létezése-működése létkérdés”, „(…) kitettsége a kedvezőtlen médiapiac és a román politikum nacionalizmusa miatt rendkívül nagy”, „a médiacsoport nemcsak a magyar nyelvű tájékoztatás, hanem az erdélyi magyar közösség fennmaradásának is egyik alappillére”.

De mire költik el ezt a rengeteg pénzt? A pályázatokhoz csatolt költségvetések szerint az Erdélyi Médiatér Egyesület a pénz egy kisebb részéből a saját működési költségeit fedezi, nagyobb részét továbbosztja az általa tulajdonolt cégek, kiadványok költségeinek, alkalmazottak bérének fedezésére. Ezek a költségek éves szinten hozzávetőleg 600-800 millió forintra (1,7-2,2 millió euró) rúgnak.

A dokumentumokból azonban nem derül ki, hogy a 220-250 alkalmazott bérköltségein (a mérlegek alapján 2020-ban a cégcsoportnak összesen 242 alkalmazottja volt), valamint a működési- és kiadási költségeken kívül az egyesület pontosan mit fedez ebből az évi 1,8 milliárdos (5 millió euró) támogatásból, amely 2021 első felében 2,2 milliárdra (6,1 millió euró) bővült.

1 millió euró médiumok vásárlására

A szűkszavú adatok közt is találtunk gyanús sort: a 2019-2020-as költségvetésben például 58 millió forintot (160 ezer eurót) szántak „informatikai program fejlesztésére”. A következő évben ugyanerre a célra újabb 40 millió forintot (110 ezer eurót) különítettek el.

Összesen 270 ezer eurót kiadni szoftverfejlesztésre azért gyanús, mert a szerkesztésre, a tartalom menedzselésére, üzletvitelre rengeteg ingyenes, vagy viszonylag olcsón megvásárolható alkalmazás létezik. A portfólióhoz tartozó médiaorgánumokat végignézve nem tűnik úgy, hogy ezeknek valamilyen speciális, külön fejlesztést igénylő szoftverre lenne szükségük.

Bár az egyesület portfóliójánál hatékonyabb reklámfelületet nehezen lehet elképzelni, 2020-2021-ben 30 millió forintot (83 ezer eurót) terveztek reklámra is elkölteni.

Feltűnő még a 2020-2021-es költségvetésben egy 350 millió forintos (1 millió eurós) tétel médiumok vásárlására. Ezen azért akadt meg a szemünk, mert az erdélyi médiaviszonyokat ismerve nem tudunk olyan médiavállalkozásról, amely 1 millió eurót érne, és amely még nem része az egyesület portfóliójának.

Egyéb szolgáltatások: itt van a titok elásva?

A legfurcsábbak azonban az „egyéb szolgáltatások”: ezek a 2019-2020-as költségvetésben 285 millió forintos (790 ezer eurós) tételt jelentenek, a korábbi költségvetésben 200 millió forint (550 ezer euró) volt előirányozva ugyanerre.

Ezek az egyéb szolgáltatások nem valószínű, hogy valamilyen konkrét, a médiaorgánumok üzemeltetésével kapcsolatos költséget fednek, ugyanis máshol mindent részletesen felsorolnak a nyomdaköltségtől irodaszerekig, protokoll-költségtől a kiszállási díjakig.

„A befektetések, fejlesztések stb. bizalmas információk, azokat nem oszthatjuk meg, mert üzleti titkokat sértenék” – válaszolta Mohácsi Árpád László, amikor rákérdeztünk ezekre a különös tételekre a költségvetésekben.

Az egyesület elnöke szerint folyamatosan építik a közönségüket, fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy Erdély legkorszerűbb kultúraközvetítő médiavállalkozását felépítsék, ehhez pályázati úton keressenek finanszírozást. „Mindeközben minden vonatkozó jogszabály betartásával elszámolunk minden fillérrel a finanszírozónak, ugyanakkor határidőre és banira befizetünk minden adót” – írta.

„Fejlesztünk, bővítünk és növekedünk”

„A sajtó általános helyzete korántsem fényes, az utóbbi években tapasztalt fogyasztói szokások változásai mellett a járványt kísérő gazdasági hatások is begyűrűztek szinte mindenhova, így ebbe az ágazatba is, ám ennek ellenére sikerült olyan eredményeket elérnünk, amelyekre méltán vagyunk büszkék.

Folyamatosan több helyen vagyunk jelen, egyre több, saját forrásból származó, változatos tartalmat teszünk közzé mind több és több csatornán. Az elérési számaink folyamatosan emelkednek, ami a kemény és kitartó munkánknak köszönhető. Idetartozik, hogy nemhogy felszámoltuk a terjesztői hálózatot, hanem sose látott mértékben bővítjük.

A pandémia alatt arra is törekedtünk, hogy az érdekeltségeinkben dolgozó munkatársakat ne küldjük el, bármi áron tartsuk meg, hiszen tudtuk, hogy aki utcára kerül, az nehezen fog újra munkát találni. Ez az időszak lelassította a fejlesztéseket, de azon vagyunk, hogy felpörgessük ezeket. Tovább fejlesztünk, bővítünk és növekedünk, ezekről nem tettünk le” – állítja Mohácsi.

Címlapfotó: Demeter Szilárd (balra) és az Erdélyi Médiatér Egyesület elnöke, Mohácsi Árpád László. Fotó forrása: Facebook

This report has been prepared with support from IRI’s Beacon Project. The opinions expressed are solely those of the author and do not reflect those of IRI.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Évi ötmillió euróból hízik az erdélyi magyar média kis gömböce appeared first on Átlátszó Erdély.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

Kedden a képviselőház nagy többséggel megszavazta azt az adótörvénykönyvet módosító javaslatot, mely felmentené a 10 százalékos jövedelemadó befizetése alól az újságírókat, és hasonló módon kivételezne egy sor más, sajtóhoz kapcsolódó tevékenységgel.

A javaslatot nagyrészt a Szociáldemokrata Párt (PSD) honatyái kezdeményezték (lista itt), a javaslat indoklása szerint erre az adókedvezményre azért van szükség, mert “a szabad sajtó a demokratikus társadalom alapja”, ugyanakkor “a romániai sajtó gazdaságilag nehéz helyzetben van”, az újságírói tevékenység támogatása érdekében szükség van a “kedvező fiskális szabályozásra”.

[wp_ad_camp_1]

A módosítás ellen egy sor romániai újságíró és szerkesztőség tiltakozott, lényegében azt állítva, hogy a cél valójában nem a szabad sajtó megerősítése, hanem sokkal inkább az újságírók jóindulatának megvásárlása a közelgő választások előtt.

Három legyet egy csapással

“Csak a PSD gondolhatott ki egy ennyire perverz törvényjavaslatot” – írta egy Facebook-bejegyzésben Liviu Avram, az Adevărul főszerkesztő-helyettese. “Az állami költségvetés terhére (tehát nem a saját pénzükből, értjük?) egyszerre három fontos célt is eltalálnak:

– tovább rontják a közvélemény szemében a sajtó megítélését, miután az elfogadja a kedvezményeket;

– elveszik a sajtóban megjelenő kritikák élét mások privilégiumaival, például a speciális nyugdíjakkal kapcsolatban;

– ha a sajtó továbbra is kritikus a speciális nyugdíjakkal kapcsolatban, akkor a kettős mércét lehet hangsúlyozni: miközben másokat kritizál, ő a sajtó is profitál ezekből a kivételekből.”

A javaslatot a PSD, a PMP, a Pro Romania és a kisebbségiek mellett az RMDSZ 19 fős képviselőházi frakciója is megszavazta.

Ezt a gesztust azért tartjuk különösnek, mert az utóbbi évek történéseinek tükrében sem a szabad és gazdaságilag is erős sajtóért, sem pedig a demokratikus társadalomért való kiállás jut eszünkbe, ha az RMDSZ-re gondolunk.

[irp posts=”28534″ name=”30 éve szabad a sajtó: pillanatkép az erdélyi magyar médiáról”]

Semmi nem garantálja, hogy az újságírók nettó fizetése nőni fog

Az erdélyi magyar sajtó problémáit itt próbáltuk összefoglalni – az itt felsorolt közül a problémák közül édeskeveset old meg ez az adókedvezmény.

Ugyan első pillantásra úgy látszik, az újságírók fizetése növekedni fog az adókedvezmény hatására, valójában csak a munkáltató alkalmazással kapcsolatos költségei csökkennek.

Az, hogy a kiadó bruttó költségei 10 százalékkal csökkennek, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az újságírók nettó fizetésében ugyanilyen arányú növekedés jelenik majd meg.

Mi nem gondoljuk azt, hogy politikusok dolga lenne a szabad sajtó megerősítése. A politikával szemben egy elvárásunk lehet: az, hogy ne akadályozzák az újságírók munkáját.

Bocsássák a sajtó rendelkezésére a kért információkat, illetve az általuk kezelt, média támogatására is felhasználható közpénzeket nyilvános és bárki által ellenőrizhető kritériumok szerint (pl. nézettség), fair módon osszák el.

Ha már itt tartunk, mutatjuk, mi mindent tehetne még az RMDSZ:

– válaszolhatna az általa kezelt közpénzekkel kapcsolatos adatigénylésekre, miután a bíróság immár kétszer erősítette meg, hogy az RMDSZ, mivel közérdekű tevékenységet folytat és ehhez közpénzeket használ fel, az 544/2001-es törvény hatálya alá esik;

– egy sor, közpénzek elköltésével kapcsolatos dokumentumot önként közzétehetne saját honlapján, úgy ahogy önkormányzatok és közintézmények ezt megteszik. Ezeket a dokumentuum-listákat aztán frissíteni is lehetne, azzal ellentétben, ami a jelenlegi gyakorlat;

– a központi RMDSZ sajtósai adhatnának gyors, érdemi és részletes válaszokat a sajtó részéről érkező kérdésekre;

– az Ügyvezető Elnökség szervezhetne gyakrabban sajtótájékoztatókat, melyekre a meghívókat minden újságíró megkaphatná; a Kelemen Hunor elnök által szervezett „háttérbeszélgetésekre” meghívhatnának kritikus újságírókat is;

– átláthatóvá és szakmaivá tehetné a Communitas Alapítvány által kezelt sajtótámogatások odaítélését. Jelenleg ebből a pénzből kizárólag az RMDSZ-hez közel álló, az RMDSZ-t sosem kritizáló sajtóorgánumokat támogatják;

– leszokhatna a kézivezérlésről az általa közvetlenül fenntartott médiaorgánumok (maszol.ro internetes portál, Erdély TV, Erdély FM) esetében; ha elfogadjuk hogy az RMDSZ az egész erdélyi magyarság képviselete, illetve hogy az RMDSZ által kezelt közpénzek az egész magyar közösséget megilletik, akkor ezeket a médiaorgánumokat a közszolgálatiság jegyében kellene üzemeltetni, úgy, hogy az RMDSZ-szel szemben kritikus hangok is megjelenjenek bennük;

– nem kellene szerkesztőségeket bezárni, illetve hirtelen lakbéremeléssel „válaszolni” akkor, amikor egy internetes lap az RMDSZ csúcsvezetése számára kényes témáról ír;

– leszokhatna saját, megbízható emberei kinevezéséről a közmédia magyar szerkesztőségeinek az élére; erre a legjobb példa az RMDSZ volt ügyvezető elnöke, Kovács Péter, aki lemondása után rögtön a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének (informális) vezetője lett, noha alig 2 év rádiós tapasztalattal rendelkezett;

– kötelezhetné a saját politikusait, hogy ne vásároljanak meg médiaorgánumokat, illetve szabaduljanak meg ezektől az érdekeltségeiktől. Legutóbbi példa erre Turos Loránd szenátor, aki megvásárolta a Szatmári Friss Újságot.

– az RMDSZ-es többségű önkormányzatok reklámköltéseit átlátható és kiegyensúlyozott módon, nézettség függvényében osztanák el. Ugyanez lehetne szabály az RMDSZ-kampányok reklámköltéseivel kapcsolatban.

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

The post Segítené a szabad sajtót az RMDSZ? Mutatjuk, mi mindent tehetne appeared first on Átlátszó Erdély.

„Kedves Csaba!

Sajnos választási kampányra készülve, a kiadói szempontoknak nem felel meg az egyidejűleg enyhén RMDSZ ellenes, enyhén Dan Barna USR-párti jegyzet. Ezért nem tudjuk közölni. Remélem, megérted. Ez nem cenzúra, ez a kiadói politika szempontjainak érvényesítése.

Üdv.

Attila”

Ezekkel a sorokkal utasította el a maszol.ro vezető publicistája és rovatvezetője, Ambrus Attila a lap állandó szerzőjének anyagát.

A régész végzettségű, jelenleg egyetemi tanársegédként dolgozó T. Szabó Csaba történelmi téma helyett igazán veszélyes vizekre merészkedett: a román-magyar viszonyok normalizálásáról mert anyagot írni annak kapcsán, hogy Dan Barna, a Mentsük meg Romániát (USR) elnöke és az USR-Plus pártszövetség államelnök-jelöltje szombaton Marosvásárhelyen azt nyilatkozta, hogy Romániának túl kell lépnie az etnikai megosztottságon, azon, hogy minden nemzetiség a sajátjaira szavaz.

A nyilatkozatra még aznap válaszolt Hegedüs Csilla, az RMDSZ nemrég kinevezett szóvivője, aki szerint az etnikai törésvonalakon nem túllépni kell, hanem azokat meg kell oldani.

Kisebbségi paradigmák

Dan Barna, a Mentsük meg Romániát (USR) pártszövetség elnöke Marosvásárhelyen azt nyilatkozta, hogy Romániának ki kell lépnie az etnikai kategóriák és diskurzusok bűvkörből és Románia lakóinak elsődleges, közös állampolgári igényeire kellene fókuszálni magyaroknak és románoknak egyaránt. Az RMDSZ természetesen nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy az etnikai kérdésen nem túllépni, hanem azt megoldani kell.

Az elutasított anyag egyébként ilyen és ehhez hasonló megállapításokat tartalmaz:

„A gond az, hogy míg jelenleg a román politikai elit és a román pártok körében nincs egyetlen olyan személy vagy párt sem, amelynek részletes és jól kidolgozott terve lenne Románia kisebbségei számára (kisebbségi kerettörvény), addig a magyar képviselet – az 1990 óta több százra rugó törvényjavaslaton és vitán, patetikus szoborállításokon és épület-felavatásokon kívül – semmit nem tudott tenni azért, hogy Kós Károly Kiáltó szava, az erdélyi önálló identitás, a Budapesttől független politikai, kulturális tér valóban létrejöjjön. Budapest-függők lettünk, onnan jön pénz, ideológia, politikai szerepvállalás – gyakorlatilag minden, ami az erdélyi magyarok életét meghatározza.”

A szerkesztői döntés azért sokatmondó, mert tegnap egy másik szerző, Farkas István hasonló témájú publicisztikáját a portál nemcsak hozta, de azt az RMDSZ saját Facebook-oldalán is megosztotta. Ez az anyag így indul:

„Szólásra emelkedett a hétvégén Dan Barna, frissen felkent USR-elnök, ezúttal azonban államfőjelöltként próbálta bebizonyítani azt, hogy ő a vadimi kondicionálás későn érő gyümölcse. Eddig úgy tűnt, hogy alaposan átrágta magát Cioloș barátjával együtt az üdvösségtanon, és megértette a lényeget: a minden maszlagra vevő erdélyi magyaroknak is kell ígérni valamit – sikerült is meggyőznie többeket.”

Mi indokolta az elutasítást, és kivel egyeztetett a döntés meghozatala előtt Ambrus Attila? A szerkesztő e-mailben elküldött kérdéseinkre így válaszolt:

„Kedves Zoltán!

Senkivel sem egyezetettem a T. Szabó Csaba jegyzetbe öltöztetett propaganda anyagával kapcsolatban. Rovatvezetői minőségemben döntöttem úgy, hogy nem publikálom. Erre a világ minden demokratikus országában joga van a rovatvezetőnek, főszerkesztőnek. T. Szabó Csabának megírtam, hogy én nem publikálom a jegyzetét. Ő fordulhatott volna a főszerkesztőhöz, azonban azt az utat választotta, hogy cenzúrát kiált. A jegyzetében van néhány mondat, amely azt sugallja, hogy a román-magyar viszony jelenlegi állapotáért az etnopolitizálást választó erdélyi magyarság és annak képviselete a hibás, ellentétben Dan Barnával, aki az állampolgárságot fontosabbnak tartva, mint a nemzeti hovatartozást, az eredményes együttélést szolgálja. Ezt az egyoldalú beállítást nem tartottam elfogadhatónak. Az lett volna az igazi cenzúra, ha a jegyzetből kihúzok néhány szót és üzenetét megváltoztatva közlöm. Ha a kiadó úgy ítéli meg, hogy cenzúráztam, felajánlottam lemondásomat.”

Forrásaink azt mondják, a maszol.ro főszerkesztője, Cseke Péter semmit nem tudott a döntésről, a rovatvezető közvetlenül a kiadóval, Debreczeni Hajnalkával egyeztetett.

A maszol.ro kiadója az RMDSZ által alapított Progress Alapítvány, a portál éves költségvetésének nagy részét is az RMDSZ biztosítja abból a pénzösszegből, amelyet évente az erdélyi magyar közösség számára folyósít a román kormány.

A kiadó igazgatóját, az RMDSZ-elnök volt sajtófelelősét és a TVR igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, Debreczeni Hajnalkát is megkerestük arra kérve, fejtse ki a szerkesztő által emlegetett „kiadói szempontokat”. A válasz:

„Tisztelt Uram,

A kiadó belső ügyeiről nem áll módomban tájékoztatni Önt.

Üdvözlettel,
Nagy Debreczeni Hajnal”

[irp posts=”1757″ name=”„Fenyegetés az, amikor az ember fél, a kollégái félnek.” Így cenzúráz a Progress”]

Nem ez az első cenzúrabotrány a Progress Alapítványnál: 2017 januárjában váratlanul bezárták az Erdélyi Riport hetilapot, a maszol.ro-tól pedig elbocsátották a véleményrovat vezetőjét, Ágoston Hugót és több más publicistát.

A kontextushoz hozzátartozik, hogy választási kampány van, az RMDSZ pedig ilyenkor a szokásosnál is irritáltabban figyeli az USR-Plus szövetség magyar közösség irányába megfogalmazott üzeneteit.

Nyitókép: a kampányoló Dan Barna USR-elnök szelfizik. Fotó: Dan Barna Facebook-oldala

UPDATE 15:33, 11.09.2019: az anyagban tévesen állítottuk hogy Ambrus Attila a MÚRE Becsületbíróságának elnöke, ugyanis erről a funkciójáról a tavasszal lemondott. A hibát javítottuk.

The post Nem fér bele az RMDSZ lapjába az „USR-párti” jegyzet appeared first on Átlátszó Erdély.

Egyre nagyobb szerepet játszanak az erdélyi magyar online piacon a magyarországi közpénzek, a legnagyobb portálok bevételeit 2016-ban kisebb-nagyobb mértékben meghatározták ezek a támogatások. Bár eddig az erdélyi médiában nem volt jellemző a magyarországi kormánypropaganda, kérdés, hogy a választások közeledtével ez változik-e.

Szakmai körökben valószínűleg senki nem kapja fel a fejét arra, hogy a krónikus forráshiánnyal küszködő erdélyi magyar sajtó részben magyarországi támogatásokból tartja fenn magát.

2016-ra azonban érezhető egy hangsúlyeltolódás a támogatáspolitikában: míg korábban a Fidesz-kormány az ún. „jobboldali” médiaorgánumokat támogatta, addig mára irányultságtól függetlenül a négy legfontosabb portál – a székelyhon.ro, a maszol.ro, a Transindex és a Főtér – jövedelmeinek számottevő része a Miniszterelnöki Kabinetirodától, a Szerencsejáték Zrt.-től valamint az MVM Zrt.-től származik. Kérdés, hogy ezeknek a támogatásoknak van-e ára, és ha igen, akkor mikor és hogyan kell azt majd megfizetni.

A váltás azért figyelemreméltó, mert ugyan az utóbbi 25 évben az erdélyi magyar médiaorgánumok folyamatosan szerepeltek a határon túli magyarságnak szánt támogatási listákon, a kedvezményezettek köre azonban aszerint változott, hogy éppen a „baloldal” vagy a „jobboldal” volt kormányon.

Nagyberuházások, magyarországi közpénzekből

A különféle médiaorgánumoknak az idők során hébe-hóba megítélt, jellemzően nem túl nagy összegű támogatásai közül kiemelkedik a Medgyessy Péter elhamarkodott ígéretéből kinőtt Erdélyi Magyar Televízió (összefoglaló itt). A kormányváltás után az utóbbi évek leglátványosabb médiabefektetése szintén magyarországi közpénzekből történt: a jelenleg legnagyobb erdélyi magyar médiacég, a 4 helyi újság, regionális napilap és hetilap, valamint az egyik legnézettebb portál, a székelyhon.ro mögött álló Udvarhelyi Híradó Kft. többségi tulajdonosa 2011 óta a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány, amely magyarországi állami tulajdonú vállalatok adományaiból évente millió eurós nagyságrendben finanszírozza a lapcsoport működését.

Az Udvarhelyi Híradó-lapcsoport mellett szintén a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány támogatja a kisebb véleményportál, a Főtér kiadását.

Simicskától a propagandaminisztériumhoz

A „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány kezdetben Simicska Lajos érdekeltségébe tartozott. 2015-ben, az Orbán-Simicska konfliktus kezdetén azonban az üzletember „átadta” az alapítványt és vele együtt az alapítvány által finanszírozott erdélyi és felvidéki médiatermékeket (az átadásról és az átmenet okozta pénzügyi zavarokról itt írtunk).

Azóta fejlemény, hogy a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítvány a közhasznúsági jelentése szerint 2016-ban a magyarországi független sajtó által egyszerűen csak „propagandaminisztériumként” emlegetett Miniszterelnöki Kabinetirodától kapja az éves támogatása háromnegyedét, 150 millió forintot (488 ezer euró) – a korábbi állami vállalatok közül egyedül a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. adományozott 50 millió forintot (162 ezer euró).

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

A „baloldal” fele is nyitottak

Szintén újdonság, és valószínűleg az RMDSZ-Fidesz kiegyezésnek köszönhető az, hogy a támogatáspolitika mára meghaladta a korábbi bal-jobb logikát (a „bal” és a „jobb” jelzőket itt az egyszerűség kedvéért használjuk, ezeknek a címkéknak ideológiai alapja nem igazán van): mára a két nagy, hagyományosan „baloldali” portál, az RMDSZ által ellenőrzött maszol.ro és a Transindex is részben magyar közpénzekből működik.

Sokáig a „baloldali” médiatermékek egyáltalán semmilyen támogatást nem kaptak a Fidesz-kormányoktól. A jég 2015-ben tört meg, amikor a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány 2 millió forintot (6,4 ezer euró) kapott a Szerencsejáték Zrt.-től (Szerencsejáték Zrt. támogatások listája itt). Ugyanebben az évben a Transindex-et kiadó Média Index Egyesületnek a Magyar Nemzeti Bank által alapított, határon túli támogatásokat folyósító Pallas Athéné Domus Concordiae Alapítvány (PADOC) 600 ezer forintot (1,9 ezer euró) ítél meg (PADOC támogatások listája itt).

A kezdeti, csekély összegeket 2016-ban konzisztensebb támogatások követik: a maszol.ro-t (Progress Alapítvány) 20 millió forinttal (64 ezer euró) támogatja a Szerencsejáték Zrt., a Transindex (Média Index Egyesület) 10-10 millió forintot (összesen: 20 millió forint, 64 ezer euró) kap a Magyar Villamos Művek Zrt.-től valamint a Szerencsejáték Zrt.-től (MVM támogatási lista itt).

Miért baj ez?

Főleg azért aggályos mindez, mert ahogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda, úgy a PADOC, az MVM Zrt. vagy a Szerencsejáték Zrt. sem szakmai befektető. Ezeknek az adományozóknak a célja nem az egészséges nyilvánosság, a sokszínű és professzionális erdélyi sajtó működtetése, hanem a magyar kormány mindenkori érdekeinek a képviselete, illetve bizonyos, a magyar kormány számára kiemelt fontosságú projektek diszkrét finanszírozása.

Mint a napokban egy véletlen elszólásból kiderült, az MVM Zrt.-nél nem önállóan döntenek a támogatásokról, hanem azokat minden esetben a Nemzeti Kommunikációs Hivatal hagyja jóvá. Valószínűleg a Szerencsejáték Zrt.-nél sincs ez másként.

Egyébként az MVM Zrt.-ről és a Szerencsejáték Zrt.-ről legutóbb Erdélyben akkor hallottunk, amikor a két állami vállalat szponzorizált egy sor, Erdélyi Magyar Néppárthoz köthető civil szervezetet. Már csak ezért is nehéz elhinni, hogy ezeknek a támogatásoknak nincsenek apróbetűs feltételei.

Tényleg számít ez a pár millió?

A magyarországi kormányközeli médiába tolt elképesztő összegekhez képest eltörpülnek az erdélyi médiának megítélt pénzek. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az Udvarhelyi Híradót leszámítva kis, legfeljebb tucatnyi újságírót foglalkoztató szakmai műhelyekről van szó. Itt már néhány tízezer euró is számottevő bevételnek számít, egy-egy ilyen támogatástól újságírók állása függ.

A Főteret kiadó Erdélyi Médiatér Egyesület (Asociatia pentru Spatiul Media Transilvan) 2016-ra például 633 ezer lej (138 ezer euró) jövedelmet jelentett be az éves beszámolójában. Ez gyakorlatilag megegyezik a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítványtól kapott, 43 millió forintos támogatással – a véleményportál léte tehát teljes mértékben ettől a támogatástól függ.

(A Főtér nincsen jelen a Trafic.ro romániai audit-oldalon, olvasottságáról ezért nem rendelkezünk pontos adatokkal, de sejthető, hogy a látogatottsága nem nagyobb, mint pár helyi híroldal, például az uh.ro, a szatmar.ro vagy az erdon.ro. Összeállításunkban azért szerepel mégis negyedikként, mert a Főtér témaválasztása a helyi híroldalakkal ellentétben inkább regionális, tehát megítélésünk szerint közelebb áll a „nagy” hírportálokhoz.)

Számításaink szerint a Transindexet kiadó Média Index Egyesület 2016-os, 497 ezer lejre (108 ezer euró) rúgó jövedelmének 60 százalékát adta az MVM Zrt.-től és a Szerencsejáték Zrt.-től kapott, összesen 20 millió forintos (64 ezer euró) támogatás – igaz, itt a képet árnyalja az, hogy a portált kiadó egyesület mellett egy cég, a Media Net Kft. is működik, mely tavaly 208 ezer lej (45 ezer euró) jövedelemmel rendelkezett.

Noha a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány fő jövedelemforrása valószínűleg továbbra is az a magyar kisebbségnek járó bukaresti kormánytámogatás melyet az RMDSZ-nek folyósítanak, az alapítvány 2016-os, 981 ezer lejre (214 ezer euró) rúgó jövedelmeinek negyedét-harmadát adta a Szerencsejáték Zrt.-től kapott 20 millió forint.

Az Udvarhelyi Híradó Kft. 2016-os jövedelmeiről nincsen adatunk, mivel ennek a cégnek a kimutatását még nem töltötték fel a Pénzügyminisztérium honlapjára, azonban 2015-ben a 17,3 millió lejes (3,8 millió euró) jövedelmének nagyjából harmadát adta a „Határok nélkül a magyar nyelvű sajtóért” Alapítványtól kapott, 392 millió forintos (1,3 millió euró) támogatás.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Könnyű pénz, biztos kiszolgáltatottság

Így állt elő az a helyzet, hogy mára az erdélyi magyar online piac három-négy legfontosabb szereplője kisebb vagy nagyobb mértékben ugyan, de magyarországi közpénzekből működik.

Az egy-két oldalas pályázatokkal elnyert „könnyű pénz” azt eredményezi, hogy a marketingre, reklámok értékesítésére, a pályázatírásra, egyáltalán: a médiatermék üzleti alapon való működtetésére kevesebb pénzt és energiát kell fordítsanak.

Ez azonban csak rövid távon jelent előnyt: közép- és hosszútávon az üzleti tudás és kapcsolatrendszer lassan elsorvad, és az adott cég még inkább kiszolgáltatottá válik – ezért amennyiben ezek a támogatások valamilyen okból kifolyólag megszűnnek, a fentiek közül néhány portál nehéz gazdasági helyzetbe kerül.

Egyébként némi iróniát is látunk ebben: a szereplők éles versenyben állnak egymással – a maszol.ro és a transindex.ro között például 2017 januárjában volt egy pengeváltás.

Cenzúra van, propaganda nincsen. Egyelőre

Mára világos, az erdélyi magyar médiában az (ön)cenzúra mindennapos gyakorlatnak számít, és amennyiben egy újságíró/szerkesztő foglalkozik egy politikailag kényesnek számító témával, akkor annak következménye van. Azonban eddig nem volt jellemző a menekült-ellenes propaganda, a folyamatos sorosozás, ahogy a karaktergyilkosság jellegű anyagokra sincsen példa.

Nagy kérdés azonban, hogy a közelgő magyarországi parlamenti választások idején ez változik-e. Azt már tudjuk, hogy a közelmúltban miniszteri biztost neveztek ki, akinek az a dolga, hogy minél többen menjenek el szavazni határon túlról.

„Nem akadályozunk semmit, legfeljebb vitatkozunk”

„(…) nem vezetjük félre sem az olvasóinkat, sem a munkatársainkat: egyértelmű, hogy milyen értékvilágot képviselünk, nincs áthidalhatatlan ellentét a tulajdonos (alapítvány) és a szerkesztőségeink meggyőződése között. Megakadályozni bármit is, de különösen a magyar politikum beszivárgását nekünk nem kell” – nyilatkozott az Átlátszó Erdélynek Szőke László, az Udvarhelyi Híradó Kft.-t tulajdonló alapítvány tartalomért felelős tanácsadója, egyben a cég egyik ügyvezető igazgatója, amikor megkérdeztük: hogyan tervezik megakadályozni azt, hogy a jövőben a magyarországi politikum befolyással legyen a tartalomra?

Szőke szerint „úgy általában politikum beszivárgásáról beszélni túl általános, nem jelent semmit, legfeljebb ügyek, témák, üzenetek lehetnek (így, feltételes módban!), ami a lapcsoport tartalomigazgatója és a főszerkesztők szűrőjén megy át: szakmai vitát követően, konszenzussal jelenhet meg bármi is, de nem a szerkesztők akarata ellenére.

Az öncenzúra is csak annyira működik nálunk, mint működhet például az Átlátszónál vagy az Indexnél: a sajátos kisebbségi lét által meghatározott értékvilág elfogadása egységes a lapcsoportnál, amihez igazodnak a munkatársak (különben nem jöttek volna hozzánk önszántukból!), és igen, ennek része az anyaország viszonyulása hozzánk, erdélyi magyarokhoz. Ami tehát a magyarországi politikából minket érint, az természetesen helyet kaphat nálunk, mert ez így természetes. Nem akadályozunk semmit, legfeljebb vitatkozunk. És nem támogatjuk, hogy egy szerkesztőséget túl szervilis személyiség vezessen.” (A válasz teljes egészében itt olvasható.)

„Támogatóinknak semmilyen ráhatása nincs”

A Főtér.ro főszerkesztője, Papp Attila Zsolt így válaszolt: „Szeretnék egy aprónak tűnő, de fontos különbségtételt tenni rögtön az elején: a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány a Főtért kiadó Erdélyi Médiatér Egyesületnek nem a (kvázi) tulajdonosa, hanem a finanszírozója: vagyis nem az alapítvány hozott létre egy felületet, hanem egy erdélyi médiaprojekt keresett és talált támogatóra az alapítványban. A támogatást sem »automatikusan« kapjuk, hanem évente megújuló pályázat alapján; nem vagyunk részei az alapítványhoz köthető egyetlen médiaportfóliónak sem.

Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy támogatóinknak semmilyen ráhatása nincs a portál szerkesztési elveire: tartalmi kérdésekben kizárólag a szerkesztőség dönt, és ez – elég ehhez »fellapozni« az archívumunkat – remélhetőleg tükröződik is a Főtér tartalmában. Az elmúlt három évben nem érzékeltem politikai befolyásolási kísérletet vagy nyomásgyakorlást (emlékeztetőül: a 2014-es magyarországi parlamenti választások idején már közel négy hónapja működött a Főtér), és egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy ez a jövőben megváltozna.

Ez egyébként személyes vállalásom is: főszerkesztőként nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy bárki ily módon beleavatkozzon a szerkesztőség munkájába és a tartalomgyártásba – és ez így is marad.”

Megkerestük a maszol.ro-t kiadó Progress Alapítvány igazgatótanácsának elnökét, Nagy-Debreczeni Hajnalkát, azonban ő nem válaszolt érdemben a tartalom befolyásolására vonatkozó kérdésünkre. A Transindex egyáltalán nem reagált megkeresésünkre.

Sipos Zoltán

A szerző 2015 novemberéig a Transindex munkatársa volt.

Heti egy sör árából te is médiatulajdonos lehetsz. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!

Havi 5 eurós rendszeres támogatás

Havi 10 eurós rendszeres támogatás

Havi 20 eurós rendszeres támogatás

Lejes (RON) számla:

Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU

The post Magához édesgette a Fidesz az erdélyi magyar online sajtót appeared first on Átlátszó Erdély.

A maszol.ro volt publicistája válaszlevelét elutasította a Transindex. Mivel úgy gondoljuk hogy Ágoston Hugó válaszában felvetett kérdések a nyilvánosságra tartoznak, úgy döntöttünk, lehozzuk a levelet. (Sipos Zoltán)

Levél és kézirat Sipos Zoltánnak

Tisztelt főszerkesztő úr, kedves Zoltán!

Csatolva küldöm a Kelemen Hunor szövetségi elnök úrnak küldött válaszlevelemet azzal a kéréssel, hogy közölni szíveskedjenek.

Megírására az késztetett, hogy Kelemen Hunortól eltérően úgy vélem, igenis közügyről van szó, a levelemben először azt fejtem ki, hogy miért.

Hogy mégis a magam ügyéből indulok ki, az természetes, hiszen ennek ismerem a részleteit, s ennek kapcsán engedhetem meg magamnak a következtetést, hogy – mivel nem kaptam más indoklást menesztésemre, mint az életkoromra való hivatkozást – diszkriminációnak nevezzem a kiadó döntését. (Ebben a vonatkozásban adminisztratív vonalon folytatom az utánajárást.)

Sokkal fontosabb azonban, hogy az Elnök úrral való kulturált véleménycsere nyomán okosabbak legyünk valamivel azt illetően is, hogy mire számíthatunk sajtónyilvánosságunk terének végzetes beszűkülése közepette, remélhetünk-e az RMDSZ részéről legalább egy álláspontot a véleményszabadság kilátásait, politikai lehetőségeit illetően. Erről nyilván sokat lehet vitázni, látszanak is rá kísérletek.

A Progress-botrány összefoglalója:

„Fenyegetés az, amikor az ember fél, a kollégái félnek.” Így cenzúráz a Progress

Főszerkesztő úr, én azt szerettem volna, ha a Kelemen Hunornak szóló alábbi viszontválaszom ugyanott jelenik meg, ahol a hozzá írott nyílt levelem és az ő arra adott válasza. El is küldtem a Transindexnek, de a főszerkesztőjétől a következő választ kaptam: „Tartom magam a korábbi álláspontomhoz, mely szerint nem érdemes ezt a vitát a nyilvánosság előtt folytatni.”

Én viszont úgy látom, hogy nemcsak érdemes, hanem szükséges is, annál inkább, mert a szövetségi elnökkel folytatott nyilvános eszmecserénk során új problémák merültek fel, amelyek véleményem szerint szintén közérdekűek és nagyon érdekesek.

A korábbi levélváltás:

Nyílt levél Maszol-ügyben Kelemen Hunornak

Kelemen Hunor válasza Ágoston Hugó nyílt levelére Maszol-ügyben

___

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

____

Tisztelt Elnök úr!

Levelétől nem lettem okosabb, mindazonáltal köszönöm, már azért is, mert azt mutatja, hogy más tájak vezető politikusaitól eltérően az erdélyiek olykor még figyelembe veszik a sajtó jelzéseit. Ha korábbi, komolyabb tünetekre és figyelmeztetésekre is reagált(ak) volna, amelyek fontos tanulmányokban, elemző cikkekben a hazai sajtó állapotára, aránytalanságaira hívták fel a figyelmet (majd mellékelek egy listát), magam talán másképpen szólaltam volna meg.

Ugyanis bármilyen furcsának tűnhet, nem legfőképpen a személyes mozzanat késztetett „igazam keresésére”, vagyis arra, hogy megtudjam, milyen alapon válik meg egy közpénzen működő alapítvány-kiadó egyes munkatársaitól. És minden tiszteletem mellett továbbra sem fogadom el, hogy kizárólag a korom miatt történt, mert véleményem szerint az olyan döntés diszkriminációval ér fel!

Amíg a sajtóban, a civil szférában nincs korhatár, addig pusztán a korára hivatkozva meneszteni valakit lehet teljesen jogszerű, de legalábbis a közpénzből fenntartott médiában megalapozott indoklás nélkül: nem etikus.

Amíg – ez talán nem szorul különösebb bizonyításra – a Maszol felületén jó csapat közölt tisztességes jegyzeteket, tudomásom szerint maradéktalanul elégedetten a vezető publicista/rovatvezető szervezői-szerkesztői és publicisztikai munkájával (a főszerkesztőt kivéve), amíg érvényesült a sajtónkban oly ritka véleménypluralizmus, amíg az eltávolítottak munkaképességük teljében voltak, amíg nyoma sincs a láthatáron nemhogy ugyanolyan kaliberű, de semmilyen „fiataloknak”, amíg a rovatot legjobb publicistáinak elüldözésével pótolhatatlan veszteség érte, addig a „fiatalítás” érve, bár kényelmes, voltaképpen hamis.

Véleményem szerint az indokolatlanul radikális intézkedés ellentétes volt a lap érdekeivel! Olyan dolog történt, mintha egy focicsapatban meccs közben lehívnák a középcsatárt, csak azért, mert valakinek eszébe jut, hogy már harmincéves, egy másik valakinek, hogy idegesítően vitázik, miközben jól játszott, gólokat rúgott, nem fáradt el – és ráadásul cseréje sincsen… Külön pechje a szegény ördögnek, hogy az első ligában jóformán nincs más csapat, ahol játszhatna, mert az összes többi a domináns érdekeltségbe tartozik. Sajnálom, hogy egy olyan tapasztalt sajtós, amilyen Ön volt, elfogadta ezt az indoklást. Higgye el, nem ez „az élet rendje” a szellemi szférában, az alkotótevékenységek körében.

Azt is sajnálom, bár különben jól teszi, hogy nem olvas gyakrabban. Ha gyakrabban olvasna, azt is láthatná, hogy engem a történtek után épp az a másik érdekeltségű lakáj-média és hívei/véleményterroristái fikáznak, bérenceznek, azok kajánkodnak legjobban, akik közös ellendrukkereink. Ha ebbe belegondol, Elnök úr, fontosabb és izgalmasabb következtetésre juthat, mint jutott a levelében.

Nincs időm felsorolni a felvetett kérdéseket, amelyekre nem válaszolt (nem állítom, hogy tendenciózusan). Aki akarja, sorra veheti őket a nyílt levelemben.

Viszont, utalva válaszának a Transindexen leadként kiemelt részére, jómagam igenis közügynek tartom továbbra is azt, „ha egy rovatvezetőnek a főszerkesztője és a kiadója nem hosszabbítja meg az éppen lejáró munkaszerződését”. Közügynek, vagyis a nyilvánosságra tartozónak, éppen az implikált intézmények és személyek, közszereplők miatt.

Ami a politikai vonatkozásokat illeti, nem az a fontos, amit Ön nekem mond és amit nem mond, hanem az, hogy ebből mit hisznek el az olvasók és az ön politikus társai. Engem Ön meggyőzött, remélem őket is meg fogja, annál is inkább, mert jobban a tényekhez tudják mérni a szavakat.

Ön a megtisztelő válasza végén azt írja: „Értem és megértem az Ön személyes sértődését, de nem tartom helyesnek, hogy csak azért, mert egy lejárt munkaszerződést nem hosszabbított meg az Ön főszerkesztője és kiadója, cenzúrát kiált és a sajtószabadságot láttatja megsértve.”

Nos, Elnök úr, ez magas labda! Ugyanis magam a nyílt levelemben azt írtam: „…az RMDSZ elnökének hallgatása már kezd feltűnővé válni (…), és különféle spekulációkra is alkalmat ad, kezdve onnan, hogy ezzel kapcsolatban esetleg valami titkolnivalója van, netán valahonnan hallgatásra kényszerítik, egészen addig, hogy szerkesztői és publicisztikai tevékenységem politikai okok miatt vált nemkívánatossá a Maszolt kiadó Progress Alapítvány gazdája, az RMDSZ számára.”

Tehát éppenhogy nem „kiáltok” semmit és nem „láttatok” semmit, hanem arra kértem, oszlassuk el közösen a nyilvánosságban ezt a gyanút, vegyük elejét a spekulációknak! Ez a csúsztatás olyan logikai törésre és értelmezésbeli furcsaságra utal, aminek alapján már-már azt feltételezem, hogy azokat a sorokat talán nem is Ön írta, vagy el sem olvasta elég figyelmesen az én levelemet.

De ha már itt tartunk, és ráadásul Ön olyan nagy szavakat is használ, amik a levelemben elő sem fordulnak sehol, például cenzúrát és sajtószabadságot emleget, ám menjünk bele! Azt, hogy úgy gondolja, hogy az én eltávolításom nem volt politikai indítékú, és nem korlátozza a sajtószabadságot, ha Ön mondja, elhiszem. De a cenzúrázásnak, ami a lapnál történt, annak némi köze csak lehetett a politikához.

És ha Ön nem is tudott erről, a főszerkesztő és a rovatvezető pedig biztosan nem cenzúrázott, abból az következik, hogy mindannyiszor kizárólag a kiadó igazgatójának önhatalmú döntése volt. Jól mondom? Azt írja: „A Szövetség elnökeként sohasem foglalkoztam az általunk támogatott, vagy kiadott és működtetett lapok, rádió vagy televízió tartalmi és személyzeti ügyeivel.”

Lehet, ezt Ön tudhatja jobban. De valóban nem emlékszik olyan esetre sem, hogy a rovatunkban egy cikk csak azután jelenhetett meg, miután a közlését Ön személyesen engedélyezte? Nem szerettem volna én ilyenekről beszélni, de Ön most olyan helyzetbe hozott, hogy kénytelen vagyok vele, és miután már nem dolgozom ott, ahol ezt belső szabályokkal meg lehetne nekem tiltani, miért ne mondhatnám el ezt is?

A Debreczeni Hajnallal készített Transindex-interjú nem tér ki a konkrét esetre, amely a Facebookon „kiverte a biztosítékot”, vagyis Gál Mária cikkének a letiltására, viszont ez alatt az interjú alatt a Maszol főszerkesztője, Cseke Péter egy első bejegyzés után, amelyben elmondja, hogy „támogatta az eltávolításomat” (én ennél erősebb fogalmazást is találónak tartottam volna, de ezt most hagyjuk), egy másodikban már ezt írja: „Gál Mária szerződésének meghosszabbítását kértem a kiadótól…”.

Válaszbejegyzésemben a következőképpen érintettem a kérdést, és ezt most Önnek is figyelmébe ajánlom: „…a kitűnő Gál Máriával, csapatunk egyetlen hölgy tagjával kapcsolatban immár kívülállóként csak megkérdeznék valamit a főszerkesztőtől. Amikor GM cikkét kivették, kért rá magyarázatot? Miután sikertelenül kérte a kiadótól GM szerződésének meghosszabbítását, kért magyarázatot, indoklást, hogy kérését miért utasították vissza? Ha kért, kapott? Ha kapott, elfogadta? A jelek szerint igen. Megtudhatnánk, mi volt a magyarázat, az indoklás?”

Tartok tőle, hogy a főszerkesztő nem fog válaszolni ezekre a kérdésekre. És itt már nem egy túlkoros szerkesztő eltávolításának megindoklásáról van szó! Túlzott lenne a kérésem, kedves Elnök úr, hogy legalább azt árulja el, hogy Gál Mária cikke letiltásának, majd a szerző eltávolításának a híre és a valahol mégiscsak lebegő indoklás eljutott-e Önhöz?

Végezetül annyit, hogy ugyanolyan megfontolásból, mint Ön tehette, először a Transindexen azt jeleztem, hogy magánlevélben fogok válaszolni Önnek, s lám, ugyanúgy nyilvánosan és gyorsan válaszoltam, mert így fejezhettem ki tiszteletemet és köszönetemet azért, hogy nyílt levelemet figyelemre méltatta, külön a barátságos hangnemért.

Sok sikert kívánva Önnek az SZKT-n, többek között Kovács Péter ügyvezető elnök utódának megválasztásában, nemkülönben egész felelősségteljes politikai munkájában,

maradok tisztelettel

Ágoston Hugó

Marosvásárhely, 2017. január 13.

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post Ágoston Hugó válasza Kelemen Hunornak appeared first on Átlátszó Erdély.

Óriási a felfordulás az Erdélyi Riport, valamint a maszol.ro körül, miután az ünnepek alatt a kiadó, a Progress Alapítvány közölte: az on-line megjelenő Erdélyi Riport működtetését 2017. január 1-től szüneteltetik, a maszol.ro-nál pedig egy sor publicista munkájára nem tartanak már igényt.

A kiadó hivatalos közleménye híján Facebookon, személyes blogokon szállingózó hírekre sorra mondanak fel a maszol.ro-nál publikáló újságírók, egyre nyíltabban beszélnek a Progress méltatlan bánásmódjáról, a kiadó által rájuk kényszerített cenzúráról.

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

Csak kapkodjuk a fejünket, annyi minden történt két fontos erdélyi magyar sajtóorgánumnál az ünnepek alatt. Ezek a hírek az új év második munkanapjáig (2017. január 4.):

– Az Erdélyi Riport kiadója, a Progress Alapítvány bejelentette, hogy 2017. január 1-től anyagi okok miatt határozatlan időre szünetelteti az on-line megjelenő Erdélyi Riport működtetését – erről az Erdélyi Riport adott ki egy közleményt december 29-én;

– ugyanebben a közleményben az Erdélyi Riport szerkesztősége bejelentette, támogatókat keresnek, és folytatják a munkát;

– a Progress Alapítvány másik médiatermékénél, a legolvasottabb erdélyi hírportálnál, a maszol.ro-nál a véleményrovat vezetőjét, Ágoston Hugót arról értesítették, hogy 2016. december 31-től nem hosszabbítják meg a szerződését; vele együtt egy sor szerzőnek – Gál Mária főmunkatársnak, Krebsz Jánosnak, Spielmann Mihálynak, Cseke Gábornak e-mailben jelezték, hogy nem tartanak a továbbiakban igényt a munkájukra;

– Demény Péter költő kezdeményezésére petíció indult azzal a céllal, hogy a Progress gondolja át az Erdélyi Riport megszüntetéséhez vezető döntését. Demény – aki a maszol.ro-val szerződéses viszonyban volt – felmondta a szerződését;

– Székedi Ferenc publicista szintén távozott a maszol.ro-tól;

– Nagy Debreczeni Hajnalka, aki amellett, hogy a Progress Alapítvány igazgatótanácsának elnöke, az RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor sajtósa is volt, január 3-án kora délután közleményt adott ki arról, hogy a sajtós munkát január 4-től egy kollégája veszi át.

____

Ki hallott a Progress Alapítványról?

A felbolydulás központjában a Progress Alapítvány áll. Mivel ennek az alapítványnak honlapja nincsen, így a civil szervezetek jegyzékéből tudhatjuk meg, hogy struktúrája az elmúlt években többször is átalakult. 2015 májusától az igazgatótanácsa elnöke Nagy Debreczeni Hajnalka, aki az RMDSZ szövetségi elnökének a sajtótanácsosa.

Kelemen Hunor sajtósának szerepe messze túlmutat a klasszikus sajtós feladatokon: sajtóközlemények megfogalmazásán és interjúidőpontok egyeztetésén. Úgy tudjuk, egy ideje férjével, Nagy Zoltán kabinetigazgatóval (ő a továbbiakban szintén felbukkan majd) együtt az RMDSZ-elnök legszűkebb, bizalmas környezetéhez tartozik.

Minden jel arra mutat, Nagy Debreczeni Hajnalka az RMDSZ vezetésének médiával kapcsolatos elképzeléseit végrehajtó személy – a Progress Alapítványnál játszott szerepe mellett így kerülhetett be a közszolgálati televízió (TVR) igazgatótanácsába, valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy nem bukott bele abba, hogy 2015-ben kiderült: úgy alkalmazta nagy fizetéssel a közszolgálati rádió, hogy semmilyen munkát nem végzett.

Úgy tudjuk, Nagy Debreczeni Hajnalka számos belső konfliktus okozója. Arroganciája, nyeglesége, felületessége, cselszövései miatt az RMDSZ-en belül sokan nem szeretik, és az RMDSZ-hez egyébként lojális újságírók is csak rosszat mondanak róla.

Bizalmi szerepét tekintve az a bejelentés, hogy az RMDSZ-elnök sajtótanácsosi állásáról lemond, gyakorlatilag semmit nem változtat: Debreczeni továbbra is komoly befolyással bír az erdélyi magyar média egy nem kis szeletére.

Az erdélyi magyarságnak utalt támogatásból finanszírozza portfólióját a Progress

De vissza a Progress Alapítványhoz: a szervezetet 2000-ben, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Majális utca 60. szám alatt található székházának a címére jegyezték be. Az alapítvány a 2000-es években az ún. státusirodák működtetésében játszott szerepet, ezután sokáig nem szerepelt a hírekben.

A Pénzügyminisztérium adatai szerint 2015-ben az alapítvány összjövedelme 551 877 RON, vagyis 122 ezer euró volt.

Ez nagyságrendileg megegyezik azzal az Átlátszó Erdély birtokában levő adattal, miszerint 2015-ben az RMDSZ 497 ezer lejt (110 ezer eurót) folyósított a maszol.ro-t működtető Progress Alapítványnak az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától kapott kormánytámogatásból.

Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy a Progress Alapítvány az erdélyi magyarság számára évente kiutalt kormánytámogatásból, közpénzből adja ki a maszol.ro-t, valamint az Erdélyi Riportot. A 2016-os gazdálkodási adatok jelenleg még nem állnak rendelkezésünkre, azt azonban tudjuk, hogy a maszol.ro-t a magyarországi Szerencsejáték Zrt. is támogatta.

Sem a maszol.ro, sem az Erdélyi Riport nem független

Fontos megjegyezni, hogy nem lehet függetlenséget emlegetni akkor, amikor az Erdélyi Riportról, illetve a maszol.ro-ról beszélünk: ezek a médiaorgánumok mindig is gyakorlatilag az RMDSZ hivatalos szócsöveiként működtek.

Magyarországi olvasóknak tudniuk kell ugyanakkor, hogy Erdélyben az RMDSZ – noha mindig is ellenőrzés alatt tartotta az általa finanszírozott médiaorgánumokat – a Fidesznél sokkal elnézőbb volt a „saját” médiában megjelenő kritikus hangokkal szemben, annál is inkább, mert ezek a kritikák rendszerint burkoltan, célzásokban jelentek meg egy-egy véleményanyagban. Tényfeltárásnak, keményen belekérdezős anyagoknak az erdélyi sajtóban nincsen hagyományuk.

Elsősorban emiatt a viszonylagos tolerancia miatt keltett akkora felháborodást a Progress Alapítvány drasztikus lépése, amit több forrásunk egyértelműen „fideszes tempóként” értelmezett.

De mi történt az Erdélyi Riportnál?

„2017 január 1-től a kiadó felmondta a takarítónő szerződését. Ez volt az első hivatalos nyoma annak, hogy valami nagy változás van készülőben” – mondta az Átlátszó Erdélynek az Erdélyi Riport főszerkesztője, Szűcs László.

Az egykor nyomtatott hetilapként indult, majd anyagilag ellehetetlenült Erdélyi Riportot 2015 tavaszán vette át a Progress Alapítvány: ezzel nagyjából egy időben a print kiadás is megszűnt, ezután a lap on-line élt tovább.

„Mivel erről nem én, hanem a korábbi kiadó tárgyalt, nem tudok részleteket mondani, azonban mindenképpen az RMDSZ vezetésének a politikai jellegű döntése volt az, hogy a Progress Alapítvány átveszi a lapot” – mondta Szűcs László, aki szerint Markó Bélának, az RMDSZ volt elnökének is szerepe lehetett ebben a döntésben, abban, hogy online a Riport tovább működhetett.

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

Egyetlen kérés: legyen kevesebb politika

A főszerkesztő visszaemlékezései szerint soha, semmilyen írott anyag nem született arról, hogy az új kiadó milyen elvárásokat támaszt a lappal szemben. „Egyetlen kérésük volt: a lapban legyen kevesebb a politika, inkább a kulturális tartalmakra helyezzük a hangsúlyt” – emlékezett vissza Szűcs.

Az új kiadóval már a kezdettől fogva döcögős volt ez együttműködés: „Főszerkesztőként nem szakmai partnerként, hanem egyértelműen alárendeltként kezelt a Progress Alapítvány akkori ügyvezetője, Nagy Zoltán. Én keveselltem akár a személyes, akár a telefonos vagy e-mailben történő kommunikációt. Hogy ez nem működött, az közös felelősség, elismerem, egy idő után én sem szívesen kommunikáltam a kolozsváriakkal. Ha valamilyen ötlet nem sikerült, egyértelműen éreztették velem, hogy én vagyok a hibás.”

2016 tavaszától aztán az RMDSZ-elnök sajtótanácsosa, Nagy Debreczeni Hajnalka lett a Progress Alapítvány igazgatótanácsának elnöke. „Én ennek a változásnak nagyon örültem, annak ellenére, hogy akkor már ismert volt Debreczeni közrádiós állásával kapcsolatos botrány” – emlékezett vissza a főszerkesztő, hozzátéve, hogy csalódnia kellett: Debreczenivel sem javult a kommunikáció.

Soha nem jelezték, hogy takarékoskodni kellene

Ennek ellenére soha nem jelezte a kiadó, hogy az Erdélyi Riport sokba kerülne, vagy hogy takarékoskodni kellene. Az éves szinten legfeljebb 20-25 ezer euróra rúgó költségeket a Progress Alapítvány állta.

„Tudomásom szerint ki sem használtuk a rendelkezésünkre álló költségkeretet” – mondta az Átlátszó Erdélynek a főszerkesztő, hozzátéve azonban, hogy a pénzügyekre csak korlátozott rálátása van, hiszen minden számlát a kiadó fizetett.

Eleve nem is akarták feszíteni a húrt

Az Erdélyi Riport oldalán közölt anyagokkal sem volt soha gond. „Ugyan a politika rovatunk nem szűnt meg, de azt a kérést, hogy az oldalon kevesebb legyen a politika, betartottuk. A véleményanyagokban is kerültük a konfrontációt, összesen 2-3 olyan alkalomra emlékszem, amikor telefonon felhívtak amiatt, hogy valami nem tetszett” – így Szűcs, aki ugyanakkor a maga részéről cáfolja azt a szóbeszédet, miszerint a kényesebb anyagokat közlés előtt a kiadóval jóvá kell hagyatni.

„Soha nem volt láttamozás, ezt nem is kérte senki. Főszerkesztőként én sem utasítottam el soha szöveget, igaz, szerzőink, szerkesztőink felkészült, okos emberek, akik eleve nem is akarták feszíteni a húrt” – fogalmazott.

A látogatottsági adatokkal csúsztat a kiadó

Szűcs szerint a kiadónak az Erdélyi Riport látogatottsági adatairól szóló közlése nem helytálló. Debreczeni Hajnalka a Krónikának úgy nyilatkozott, a portálnak napi 150-200-as látogatottsága volt – a Trafic.ro mérései szerint azonban az Erdélyi Riport honlapján 2016. február és december között összesen 142 909 látogatás volt, ami napi átlagban 428 látogatást jelent.

Debreczeni december 19-én, hétfőn telefonon közölte Szűcs Lászlóval a lapja megszüntetéséről szóló döntést. Karácsony előtt Kolozsváron még volt egy rövid találkozó a megszűnés lebonyolításának a technikai részleteiről – ekkor Debreczeni nem zárkózott el attól, hogy a Progress Alapítvány átadja a névhasználati jogot, a lap újságírói pedig önállóan folytassák a munkát.

„Az egész lebonyolítása, stílusa, ez bánt a leginkább. Ha kaptam volna Kelemen Hunortól egy két soros indoklást, akkor azt el tudtam volna fogadni” – összegzett Szűcs, aki szerint lapja nem annyira az RMDSZ, sokkal inkább a Fidesz szemét szúrhatta amiatt, hogy a menekültkérdéshez nem úgy álltak hozzá, ahogy azt Budapesten szerették volna.

„Jellemző a helyzet furcsaságára, hogy egy, a helyzetet nem ismerő olvasónk azzal nyugtatgatott, ne féljetek, az RMDSZ majd megvéd benneteket a Progresstől” – tette hozzá a főszerkesztő, aki bizakodását azzal jelezte, hogy kedd délután új anyagokat rendelt kollégáitól.

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

Bevett gyakorlat a kényes témák jóváhagyatása

A Progress Alapítvány által kiadott másik médiaorgánum, a maszol.ro – noha havi 400 ezer látogatóval nemrég piacvezető lett az erdélyi magyar on-line médiapiacon – szintén bonyolult helyzetben van: a szerkesztőség folyamatos nyomás alatt kénytelen dolgozni, és a legutóbbi hírek fényében biztosra vehető, hogy a véleményrovat alaposan átalakul.

Az RMDSZ-hez közelálló médiaorgánumokban – így a maszol.ro-nál – nincsenek konkrét írásos utasítások arra vonatkozóan, hogy miről, mit lehet vagy nem lehet írni. A vezető szerkesztőkkel való, bizalmas beszélgetések során sugallja a kiadó az irányvonalat, amit követni kell, illetve erre a lap vezetésének kell ráérezni.

Az is bevett gyakorlat, hogy a kényesebbnek ítélt témákban született írásokat a szerkesztők jóváhagyásra küldik a kiadónak. Itt ismétcsak a vezető szerkesztő belátására és helyzetismeretére van bízva, mi az, ami kényes, és mi nem az, illetve hogy mi az a konfrontáció, amit még bevállal (mint alább látni fogjuk, arra is van példa, hogy a főszerkesztő ellenállt a kiadó részéről érkező nyomásnak).

Ha a Progress Alapítvány korábbi vezetőjére, Nagy Zoltánra főként nyers stílusa és hozzá nem értése miatt volt sok panasz, felesége, a korábban újságíró-szerkesztőként dolgozó Nagy Debreczeni Hajnalka már konkrét, tartalommal kapcsolatos utasításokkal érkezett 2016 májusában a Progress Alapítvány igazgatótanácsának élére.

A parlamenti választási kampány lejártával, december 19-én Ágoston Hugót, a véleményrovat vezetőjét értesítették, hogy 2016. december 31-től nem hosszabbítják meg a szerződését, és a továbbiakban nem tartanak igényt munkájára.

Alább következik egy interjú, amit Ágoston Hugó az Átlátszó Erdélynek adott, az interjú alatt pedig a publicista búcsúlevele olvasható.

Rovatvezetőként konkrétan mikor, milyen módon történt nyomásgyakorlás a kiadó részéről?

A kérdésnek azért örülök, mert tisztázhatok egy dolgot: a közvetlen nyomásgyakorlás nem annyira rám, mint inkább Cseke Péter főszerkesztőre irányult. Engem a kiadó igazgatója a legritkábban szólított meg, inkább a főszerkesztőnek mondta el az észrevételeit, aki azokat továbbította nekem telefonon, gondolom, nem mindegyiket. A főszerkesztő maga nem cenzúrázott, nem tudom, hogy nyomásgyakorlásként érzékelte-e viszont, hogy egy idő után a kiadó igazgatója egyes „gyanús” cikkeket bekéretett tőle. A közlést tehát mindannyiszor a kiadó igazgatója állította le – de hozzáteszem: nem nagyon sok esetben!

Ezen mit kell érteni?

Lapunk viszonylag szabad szellemére vall, hogy olyan anyagok is megjelentek, amelyek máshol biztosan nem jelenhettek volna meg, és hogy nyilvánosan csak a Gál Mária cikkének letiltása „verte ki a biztosítékot”. (Illetve jóval korábban Székely Ervin egyik cikkének leállítása, amit a szerző kizárása követett a Kiadó részéről a rovat munkatársai közül.)

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor vette át a rovat közvetlen irányítását a kiadó igazgatója, de a választási kampányban már érvényes volt, hogy minden kényes témájú írást bekéretett. Cseke Péter erről többet tudna mondani. Konkrét példákat emlékezetem gyengülése miatt sem említenék, de azért sem, hogy ne hozzam ostoba helyzetbe az érintetteket.

Ami különben a főszerkesztő és köztem történt, természetesen nem érzékeltem nyomásgyakorlásként, annál is inkább, mert mint volt főszerkesztő átéreztem a helyzetét. A fentieket pont azért mondtam el, nehogy a cenzúra ügyében Cseke Péter főszerkesztőt szakmai vagy sajtóetikai vád érhesse. Fenntartom, amit a kollégáknak írt levelemben erről írtam, konkrétabban pedig a nyomásgyakorlásról őt kellene megkérdezni. Én mindenesetre megköszönöm neki, és a bátorság jelének tekintem, hogy múlt pénteken az utolsó írásomat, a maszolos hattyúdalomat föltette a Maszolra, abban talán több kérdésre benne van a válasz.

Levelében említ fenyegetést is.

Túl a kirúgásomra vonatkozó általános célzásokon, amiket nem vettem komolyan, zavaró fenyegetések sajnos nem egészen méltó helyzetekben és kérdésekben történtek. Tanácstalanná váltam például, amikor Nagy Zoltántól (akkor ő lehetett a kiadó igazgatója) ilyen leveleket kaptam:

1. „Jo otletnek tartom, hogy a publicistaink velemenyet megkerdezzuk a het esemenyeirol. Azt azonban, nem tudom elfogadni, hogy ily modon visszacsempeszuk Szekely Ervint az maszolra. Azt hisszem eleg vilagos voltam annak idejen amikor szerzodest bontottunk vele, hogy Szekely Ervin nincs mit keressen a lapban. Ugyhogy kerem tobbet ez ne forduljon elo.”

(Válaszomból: „Nem tudtam róla, hogy Székely Ervinnel megjelent cikke miatt szerződést bontottunk – ez nem csak cenzoriális vélemény lett volna, hanem cenzoriális beavatkozás is. És – bár nekem semmi közöm nem volt ehhez a szerződésbontáshoz, sőt határozottan helytelenítettem az eltanácsolást, mert nem értettem egyet a kifogásokkal – nem hiszem, hogy bárkinek jót tenne, ha ez nyilvánosságra jutna. Székely is úgy tudja, hogy szerződést bontottunk? Van valamilyen hivatalos dokumentum a szerződésbontásról? Azt meg kell indokolni… Rovatom a maszol.ro-n a szabad vélemények kinyilvánításának helye, amiket lehet vitatni, lehet irányítani, de megtorolni nem lehet. Úgyhogy én a szerzővel abban maradtam, hogy önként lemond a szereplésről a történtek után – a szerződése pedig egyszerűen érvényét vesztette, miután lejárt.”) Ez a levélváltás, miként a következő is, főleg a levelek hangneme miatt fontos.

2. Bevallom, hogy egy időben megvolt az a rossz szokásom, hogy hozzászóltam egyes cikkeinkhez, sőt alattuk levő kommentekhez is, főleg a kiigazítás-helyesbítés céljából, de nem ritkán védekezésül, amikor a szerzőim és a magam becsületébe gázoltak. Ezzel kapcsolatban egy épületes szóváltás szintén Nagy Zoltánnal: „Ugyhogy kerem Hugo, temperalja a hozzaszolasai mennyiseget es milyenseget. Elhiszem, hogy van ideje szajkaratezni a FBon a neha tenyleg rosszindulatu hozzaszolokkal, de emlekeztetem, hogy nem ez a fo munkarori leirasa. PS. Ezt a levelet elkuldom Kelemen Hunor szovetsegi elnok urnak is. Aki eleteben volt sajtos, fogekonyabb bizonyos arnyalatokra.”

(Ez nekem nagyon megtetszett, ezért ha a teljes válaszomat nem is, az utóiratra való reflektálásomat megosztom az olvasóval: „Örülök, hogy a szövetségi elnöknek is elküldte a levelet, biztos vagyok a szolidaritásában – és remélem, hogy nem csak árnyalatokra fogékony, hanem elvekre, szabadságjokokra, lojalitásra és szakmaiságra is. PS. Van valaki, akinek a szájkaratézás szerepel a fő munkaköri leírásában?”)

Komolyra fordítva a szót, a fenyegetés diffúz valami, percepciója nehezen meghatározható, érje be annyival, kedves Zoltán, hogy a vége felé már – különösen, amikor magyarországi fenyegetésekről is érkeztek kósza hírek vagy „kilátásba-helyezések” – az egész hangulat bekomorult a Maszolnál, mindenestül kezdett fenyegetővé válni. A fenyegetés az, amikor az ember fél, amikor látja, hogy a kollégái félnek.

Összefüggésben a magyar kormány politikájával is?

Feltétlenül. Engem igazán nem érhet az a vád, hogy az RMDSZ vagy a vezetői ellen személyeskedő, rosszindulatú cikket írtam volna; levelemben azt is elmagyarázom, hogy miért. És előrebocsátom, ezután sem fogok. (Amit egyelőre megkönnyít az, hogy nincs is hova.) Tehát egyértelmű, hogy eltávolításom nem ennek tulajdonítható, hanem – gondolkozzunk kizárásos alapon, segítségül vegyük elő azt, amit jómagam és a kollégáim írtak… Említsek meg néhány dolgot, amellyel kapcsolatban rovatunkban bátran megírtuk a véleményünket, beleértve az RMDSZ vezetőségének magatartását, viszonyulását is.

1. Az első Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kijelentése tavaly januári bukaresti látogatásán, amikor olyasmit mondott, hogy a kisebbségi kérdés megoldásával szemben előnyben kell részesíteni a „közös sikersztorikat”. Ennek volt visszhangja a budapesti ellenzéki sajtóban, de a mi jobboldali sajtónk hallgatott róla; ennél is nagyobb baj, hogy az RMDSZ vezetősége is hallgatott róla, közben az autonómiatervezet meg a kisebbségi törvény tervezete foroghatott a sírjában.

2. A második szintén Szijjártó Péterrel kapcsolatos: a híres december elsejei utasítása a magyar diplomatáknak – erről írta meg Gál Mária december ötödikén a cikkét, amellyel teljes mértékben egyetértettem, le is adtam, a folytatást pedig tudjuk. Ekkor, ettől fogva a sorsunk végleg meg volt pecsételve.

3. Az utolsó cseppet a pohárban a Népszabadság cinikus likvidálása jelentette. Ha a szabad sajtó, a sajtószabadság felszámolása folyamatának minden állomását nem lehet is ugyanazzal az elánnal ellenezni, hiszen a tiltakozásba is bele lehet fáradni, azt megállni nem tudtam, hogy már a médiatörvény elleni bukaresti tiltakozó tüntetésen ne vegyek részt, október nyolcadika után pedig, amikor beszüntették a legfontosabb magyar napilapot, ami számomra a szakmaiság csúcsa és igazi nemzeti kulturális és közéleti fórum volt, képtelen vagyok másra gondolni és másról írni, mint erről a merényletről. És biztos vagyok benne, hogy ez az intézkedés lesz még kiindulási pontja tiltakozásoknak.

Különben abból is látszik, hogy a Maszol azért derekasan megszólaltatott „ellenzéki” hangokat is, hogy az említett esetekkel kapcsolatban több bíráló cikk jelent meg nálunk; kontrasztként pedig más lapokból, fórumokból az ilyen cikkeket kíméletlenül kicenzúrázták. (Persze ez csak feltételezés, de el nem tudom képzelni, hogy más lapok lelkiismeretes véleménymondói ne álltak volna ki a Népszabadság mellett, márpedig én nem sokat láttam, ebből következtetek arra, hogy azok is a cenzúra áldozatául estek.)

Miből gondolja, hogy a magyar kormány áll az elbocsátások hátterében?

Említettem a kizárásos alapot. Hallottam kiszivárgott információkat is, neveket természetesen felelőtlenség lenne mondanom. Úgyhogy kénytelen vagyok abból következtetni, hogy az nem tetszett, amit néhányan a maszol.ro Vélemény rovatában a magyar kormányról írtunk, és Gál Mária cikkének letiltása jelezte, hogy betelt a pohár.

De talán nincs messze az idő, amikor valaki „ki is tudja fejteni” mindezeket, vagy legalábbis meg tudja indokolni a kirúgásunkat. Amit a kollégáimnak is leírtam búcsúzóul, az minden esendőségével együtt belső meggyőződésem. Mondanom sem kell, mennyire elkeserít, nem az, ahogy mi hogy jártunk (az talán benne lehet a pakliban), de az, hogy legfőbb döntéshozóinkat így lehet távirányítani. Az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar sajtó azért ennél több megbecsülést érdemelne. Aki pedig hallgat, az cinkos.

___

Kedves kollégák!

Tudatom veletek, hogy mától nem vagyok a Maszol munkatársa, vezető publicistája, rovatvezetője, miután a Kiadó (a Progress Alapítvány) nem újítja meg a szerződésemet.

December 19-én, hétfőn Debreczeni Hajnal kiadóigazgató (a Maszol impresszumában nem szerepel) telefonon közölte, hogy „köszöni a munkámat”, említett „gazdasági okokat” is; másnap Cseke Péter főszerkesztő elárulta, hogy a döntés már régen megszületett.

Fel voltam rá készülve. Régebben fontolgattam, hogy lemondok, de kezdetben azzal áltattam magam, hogy tudjuk még normálisan működtetni a rovatot, utána pedig elhatároztam, hogy nem kímélek meg senkit az eltávolításommal járó kellemetlenségtől, az erkölcsi következményektől.

Sajnálom, hogy nem mindig sikerült megvédenem a szerzőimet. Nem szolgál mentségemre a bánásmód: a Vélemény rovat cikkei nem kerülnek fel a Facebookra, minősíthetetlen kommentek, becsületsértő trollkodások jelentek meg és maradtak tendenciózusan az oldalon a jegyzetek alatt, nem egyszer a védekezés lehetősége nélkül. (Alighanem példátlan, hogy egy rovatvezetőt letiltanak a kommenteléstől a saját lapjában. És az is, hogy nincs beleszólása szerzőinek honorálásába.)

Zavartak a fenyegetőzések is, még inkább az, hogy az utóbbi időben már nem csak azt mondták meg, kiről/miről ne írjunk, hanem azt is, hogy milyen megadott politikai témákat kell feldolgozni és hogyan. Ezeket a főszerkesztő által tolmácsolt igényeket olyankor adtam tovább a szerzőknek, amikor nem ellenkeztek a szakmai és erkölcsi megfontolásaimmal. Zavart az is, hogy a rovatot a főszerkesztő feje fölött – a kampányban legalábbis – a kiadóigazgató irányította. Legjobban azonban természetesen az viselt meg, amikor megszerkesztett és közlésre leadott jegyzetek nem jelentek meg, még ha ez nem gyakran fordult is elő.

Nem kell részleteznem, hiszen nálatok jobb tanúim nincsenek, de nyomatékosítom: én magam egyetlen cikket sem vétóztam meg, és mindegyik letiltott anyag esetében jeleztem, hogy amennyire egyetértek a szemléletével, mondanivalójával, annyira nem értek egyet cenzurális leállításával. Ezért is telt a pohár, gyűltek ellenem a panaszok, bár leginkább persze az írásaimat érte kifogás.

Nem csak a lelki szemeimmel láttam, hogy némelyek hajlamosak lennének engem mint rovatvezetőt (is) cenzúrázással vádolni. Aki ilyesmit tesz, akár célzás formájában vagy egy kalap alá véve engem a Kiadóval és a főszerkesztővel, számíthat határozott válaszomra.

Részben azért is folytattam a munkát, mert fontosnak tartottam, hogy a kampány alatt ne okozzunk zavart, ne tereljük el a figyelmet érdekképviseletünk céljairól, tudatosítsuk, hogy a közösség érdekei fontosabbak a belső vitáknál, hatalmi villongásoknál, nemzedéki konfliktusoknál, személyes kicsinyességnél, elvtelenségnél.

Két hetet pedig azért vártam ezzel a levéllel, noha eltávolításom már biztos volt, hogy a rovat hátralevő anyagai tudjanak zavartalanul megjelenni, és hogy ne rontsam el az év végi ünnepeinket. Az utóbbi három napban a főszerkesztő és az új vezető publicista, rovatvezető levelei alaposan lecsökkentették tájékoztatóm „hírértékét”, mégis kivártam, időt adva magamnak is a gondolkodásra, tájékozódásra, tisztázó beszélgetésekre.

Kétlem, hogy az RMDSZ-ről írott, gyakran útszéli módon kommentált cikkeink miatt kellett meneszteni minket – korábbi reakciók a legmagasabb szinteken, majd az utóbbi hónapok fejleményei inkább azt jelezték, hogy a magyar kormány antidemokratikus politikájának, legfőképpen lélekölő gyűlöletkampányának és a sajtóval való bánásmódjának, a Népszabadság megszüntetésének a bírálata volt az ok. (Ezt illetően egyetértek a bukaresti rádióban elhangzott interjú kijelentéseivel)

Máris túl sokat magyaráztam, mindnyájan tudjuk, valójában miről van szó. Szükség esetén egyéb részletekkel, dokumentumokkal, levelekkel is visszatérek, alább elolvashatjátok az üggyel kapcsolatos levélváltást. Először a főszerkesztőnek írtam, december 20-án. Több mint egy hét várakozás után, 28-án tudtam meg, hogy kérésem ellenére levelemet nem továbbította, ezért hivatalos indoklásért a Kiadó igazgatójához fordultam. (És a folyamodványt elküldtem Kelemen Hunor szövetségi elnöknek is.)

Válaszában az igazgató megerősítette eltávolításom tényét, de nem indokolta meg, hogy annyi év után miért pont most nem hosszabbítják meg a szerződésemet, miért nem végezheti az alapító főszerkesztő tovább azt a munkát, amelyet eddig végzett, annál a rovatnál, amelyet maga gondolt ki, épített fel, irányított és gondozott.

Bevallom, még mindig irtózom a nyilvánosságtól, de ha elkerülhetetlen, és a velünk történtek (derűs vezetői szóhasználattal: „a publicisták kicserélése”, értitek ugye az utalást a nyilvánosházra…) a sajtóban felszínre kerülnek, biztosítalak, hogy az igazat fogom mondani, persze lehetőség szerint kímélve azokat, akik maguk is csupán végrehajtók, eszközök egy alantas játszmában, amelynek ha bevallott célja nem is, de eredménye mindenképpen az erdélyi magyar nyilvánosság leépítése, teljes kiszolgáltatása.

Leszögezem: kirúgásomat – mert vezető publicistává és rovatvezetővé történt kinevezésem indoklás nélküli visszavonását, lecserélésemet annak tekintem – szakmai és erkölcsi szempontból alaptalannak tartom, politikai indítékú önkényes intézkedésnek egy olyan összefüggésrendszerben, amelynek megértése véleményem szerint meghaladja végrehajtóinak szellemi képességeit és erkölcsi érzékét. (Ezt illetően egyetértek az Erdélyi Riport megszüntetéséről tájékoztató cikk értékelésével, remélem, hogy következtetései alapján minden kollégában tudatosodnak a lehetséges következmények.)

Külön kifejezem a hálámat azoknak a munkatársaknak, akikkel az Új Magyar Szó kezdeteitől együtt csináltuk a rovatot, a maga nemében a legjobbat az erdélyi sajtóban. A folytatás természetesen mindenkinek személyes ügye – szabad emberek vagyunk, szabad lelkiismerettel.

Meggyőződésem, hogy az RMDSZ-nek vissza kell nyernie belső pluralizmusát, egyensúlyát és függetlenségét, sajtónknak pedig a pártatlanságát és közszolgálatiságát, amit az Új Magyar Szó és a maszol.ro portál Vélemény rovata mindvégig becsülettel érvényesített.

Kívánok mindnyájatoknak boldog, nyugodt új évet!

Barátsággal, köszönettel,

Hugó

Sipos Zoltán

Támogasd a pályakezdő újságírókat! Gyakornoki programra gyűjtünk

The post „Fenyegetés az, amikor az ember fél, a kollégái félnek.” Így cenzúráz a Progress appeared first on Átlátszó Erdély.