Annyit elárultak, hogy nem hagyják elveszni az első erdélyi portált: saját gyermeke, az Adatbank „falja fel”, majd „szüli újra” nem csak a Transindexet, hanem, ha minden jól megy, a rég eltűnt Mannát is, melynek csak távoli rokona.
A Transindex.ro 2022 februárjában mondta be az unalmast. Három évvel később, 2025 februárjában pedig úgy tűnik, felfalja egykori szájdprojektje, az Erdélyi Magyar Adatbank. Nézzük csak meg, hogyan jutottunk ide!
Erdély első hírportálja 2021 őszén húzta meg a vészharangot, és 2022 elejére vált teljesen világossá, hogy nincs további anyagi fedezet a működtetésére. A transindex.ro domaint birtokló cég, a Media Net Kft. kisebbségi tulajdonosai, az akkori portáligazgató, az alapító tagok közül a legutolsóként távozó, a portálért végig küzdő Gyöngyi Annamária és a volt főszerkesztő, Balázsi-Pál Előd lemondtak a tulajdonrészükről Hajdú Áron csíkszeredai vállalkozó javára, aki addig is a cég 66,6 százalékát birtokolta. Korábban a vállalkozó lényegében visszautasította a szerkesztőség kivásárlási ajánlatát, irreálisan magas összeget, 100 ezer eurót kérve részesedéséért.
Az újságírók egy jobb, anyagilag és politikailag függetlenebb jövő reményében átköltöztek a Transtelex-re, amit a telex.hu magyarországi internetes portál működtet.
A Transindex pedig, Erdély első internetes portálja, melyet egy maréknyi, többségében ifjú filozófusokból álló baráti társaság alapított és működtetett sokáig egy igen eredeti médiafelfogással, az internet homályába vonult. Ott porosodott többek között az elfeledett és soha újra ki nem talált Erdély-imázzsal, ment ki a divatból a Pinkdáma stílusbloggal, köldököt nézett a Think Outside The Box környezetvédelmi bloggal, öngólt rúgott a Lelátó sportrovattal, és egyedül maradt a Plakátmagány véleményrovattal, amelyben az erdélyi értelmiség java osztotta meg gondolatait. A Columbo felesége és a Boldogság pedig titokban integettek egymásnak. Csak hogy hirtelen felsoroljak néhány izgalmasabb kezdeményezést, amivel az évek során a portál kényeztette az olvasókat.
Aztán az archívum, ez a húszéves dráma,
az összes valamikori szereplőjével, díszletével és rendezőjével együtt tavaly októberben szőrén-szálán eltűnt. Kollégánk október 7-én már nyomát se lelte. Az internet webkamerája, a világháló tartalmát rendszeresen archiváló Wayback Machine utoljára augusztusban mentette le.
A jelenlegi tulajdonos Hajdú Áron a volt működtetőnek állítólag idén januárra ígérte, hogy újból elérhetővé teszi a Transindexet, de február elején még semmi sem látszik az egykori napos oldalból.
Hajdú Áron egyébként annak a Bookart Kiadónak a tulajdonosa, amely megvette jó sok évtizedre előre Markó Béla egykori RMDSZ-elnök, költő köteteinek a kiadási jogát. Jó pár cikk állítja róla, hogy RMDSZ-közeli vállalkozó. Van, aki azt suttogja, hogy Kelemen Hunor egyenesen rátukmálta a Transindex átvételét. Merthogy a megváltozott időkben, megváltozott politikai környezetben kellemetlenné, elképzelhető, hogy egyenesen cikivé vált a párt elnökének, hogy egykori portálja, amit az RMDSZ jelentős összeggel támogat, nem irányítható, szembefordul vele.
Na itt akkor most fontosnak tartanám egy zárójel erejéig tisztázni – mert időnként belefutunk ebbe a tévedésbe, hogy „annak adja a pénzét, akinek jónak látja” –, hogy az RMDSZ-támogatás nem az RMDSZ pénze, hanem a romániai magyarság pénze, amit a román kormány juttat nekünk az RMDSZ-en keresztül. Innen következik, hogy annak is kellene osztania belőle szakmai alapon, akivel nem ért egyet. Mert az nem az ő pénze, hanem a romániai magyarok pénze. Eddig volt a zárójel. Köszönöm a figyelmet.
Hogy ez a politikai szál miért érdekes?
A fiataloknak elmesélem: a Transindex abban az időben jött létre, amikor az RMDSZ egyes politikusai még bírták a kritikát, legalábbis az irodájuk ajtaját csattogtatták, és nem a pénztárcát lobogtatták, ha dühösek voltak egy-egy cikk után. Akkoriban olyan is előfordulhatott, ami ma már elképzelhetetlen, hogy a politikusok újságok címlapjain üzengettek egymásnak, és mérvadónak tekintették, nem pedig ők diktálták egy-egy publicista véleményét. Akkor még volt párton belül némi pluralizmus. Voltak különvélemények. Ma már egyenvélemények vannak, amit úgy neveznek, hogy pártfegyelem, ami egy nagyon hatékony politikai eszköz, ám borzasztóan kártékony a szabad demokráciákra nézve.
Akkoriban a Transindex viselkedhetett, ha akart, független médiaként, beleharaphatott a finanszírozója kezébe, és az nem, vagy nem azonnal harapott vissza. Egy ideig.
– Funny volt, hogy Hunor nem ad interjút a saját lapjának, meséli egy volt kolléga. A konfliktus akkor véglegesült a Transindex és Kelemen Hunor között, amikor a Transindex is megírta az Átlátszó Erdély által feltárt L’Alchimiste-botrány bizonyos részleteit. Ekkor kellett a Transindexnek kiköltöznie az Iskola Alapítvány épületében kedvezményesen bérelt szerkesztőségből, ahová helyette – cinikus mód – éppen a Kelemen Hunor volt sajtósa által elnökölt Maszol költözött be. Innen kezdődött a Transindex lassú kivéreztetése – számolnak be róla a volt munkatársak.
2022 februárjában apadtak el végleg a volt tulajdonosok szerint az RMDSZ-es forrásból érkező támogatások – amelyekből egyébként a századelőn még az erdélyi magyar média nagy része élt. Ez csökkent aztán a Fidesz javára, ami Erdélyben – mint közismert – a kibékülés után egyenlővé vált az RMDSZ-szel.
Nem akarom tovább bonyolítani ezt a szövevényes politikai, sajtó- és nyilvánosságtörténeti szálat, mert ezúttal nem is az a lényeg, hogy ki a tulajdonosa, hanem az, hogy mi lett vele. Mármint ezzel a 20 éves kulturális örökséggel.
Érdekelnek az erdélyi médiával kapcsolatos témák? Iratkozz fel az új anyagainkról szóló értesítésekre!
„Mint tulajdonos azt csinálok, amit akarok”
Érdekesség, hogy a Media Net Kft.-nek, mely a Transindex domén tulajdonosa, éppen tavaly október 7-én kérvényezték a felfüggesztését, és november 8-tól kezdődően ezt jóvá is hagyta a Hargita megyei pénzügyi igazgatóság. A másik érdekesség, hogy 2023-ban 6292 lej veszteséget könyvelhetett el a cég, ez nagyjából havi 500 lejnek, körülbelül a tárhely-szolgáltatás árának felel meg.
Ezt azonban nem sikerült Hajdú Áron tulajdonosnál leellenőrizni. Mindösszesen 9 percet szánt a telefonbeszélgetésünkre, ebből körülbelül nagyjából 4 perc azzal telt, hogy próbálta elmagyarázni, hogy ez az ő cége, és a pénzügyei nem tartoznak a nyilvánosságra. „Mint tulajdonos azt csinálok, amit akarok”. Szerinte ez nem téma, nem hiszi, hogy 5-6 emberen kívül még lennének Erdélyben, akik nem tudnak aludni amiatt, hogy nem érik el a Transindex archívumot.
A volt tulajdonosokkal szemben nem volt semmiféle vállalása – állítja, „önmagammal szemben van ez a vállalás, hogy elérhetővé teszem a tartalmat, hiszen ez egy fontos tartalom. Technikai kérdések, idő és egyéb dolgok miatt húzódott, de most meg lesz oldva”. Arra a kérdésre, hogy milyen intézményes keretben lesz a Transindex elérhető a továbbiakban, ha a cég fel van függesztve, egyáltalán nem volt hajlandó válaszolni. Szerinte ez csak szájtépés, szőrszálhasogatás, az Átlátszó Erdély iránti legnagyobb tisztelettel állítja ezt.
Nem fogja átadni a működtetést a Sapientiának – cáfolja az információnkat, „mert ez az adatbázis az én tulajdonom. Ezzel senki nem fog rendelkezni, erre senki nem fog feltölteni újabb adatokat, nem fog letörölni újabb adatokat”. Csak egy kicsit kell türelemmel lenni és újra elérhetővé válik a Transindex, ígéri: „szerintem még februárban”.
Mégis a Sapientia adja a bankot. És nem csak az Adatbankot.
Miután meditáltam egyet azon, hogy mitől érzi jól magát valaki, ha teljesen ismeretlen embereknek így válaszolhat, Bárdi Nándort is megkerestem, aki az Erdélyi Magyar Adatbank egyik tartalomfejlesztője (az Adatbank a Transindex oldalági projektje volt kezdetben). A 2006-7-es években, amikor az Adatbankba feltöltendő szövegeket tisztítottam és exceleket alakítottam át .html formátumba, még testvérportálként, spin offként növekedett a Transindex szárnyai alatt. Előbb a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindexet is kiadó Media Index Egyesület közösen működtette adminisztratív szempontból, majd 2013-ban külön erre a célra létrehozták az Erdélyi Magyar Adatbank Egyesületet.
Az egyesület vezetőségi tagjai továbbra is Bárdi Nándor történész, kutató, az Adatbank kezdeményezője, mozgatórugója, Gyöngyi Annamária, a Transindex volt portáligazgatója, korábban a portál részéről az adatbank projekt felelőse, és Balázsi-Pál Ágnes, a Transindex korábbi kiadóigazgatója, valamint Györgyjakab Izabella, az Adatbank projektfelelőse, „lelke”, árulta el Bárdi.
A Transindexen belül egy kis csapat fejlesztette az oldal informatikai hátterét és alakította át úgy a tartalmakat, hogy azok böngészhetők legyenek az olvasók számára.
Átköltözött az egyetemre
Mivel az Adatbank domén nem a Media Net cégen futott, – ahogy a Pénzcsinálók sem –, nem került át Hajdú Áronhoz. Az adatbank.ro továbbra is létezik, folyamatos fejlesztéssel, kisebb-nagyobb hibákkal működik, de ma is lehet használni, biztosít róla Bárdi Nándor.
Egy ideig például használhatatlan volt a román-magyar, magyar-román szótár és annak szakmai változatai, mára már elérhetőek azok is, csak irtó lassan töltődik be jelenleg az oldal, bizonyos információk is elavultak. Bárdi Nándor elmagyarázza, miért.
Az adatbank.ro oldallal az történt, hogy mivel a Transindex tűzfala vagy nem volt rá kiterjesztve, vagy megszűnt mindenestől, robot- és vírustámadások áldozatává vált. Ezért elköltöztették a Sapientia Tudományegyetem szerverére. Továbbra is az egyesület felel a szakmai tartalomért és annak megjelenítéséért, a Sapientia csak a tárhelyet biztosítja, pontosít.
Mint mondja, az utóbbi két év főleg azzal telt, hogy ezt a költöztetést meg tudják valósítani. Pályáztak, hogy mára az informatikai javításokat el tudják végezni a portálon, ami fölött egyrészt eljárt az idő, másrészt a transindexes partnerek mindig az olcsó megoldásokat keresték, és ennek következtében a különböző informatikai megoldások keveredtek, elmaradtak a fejlesztések, és összepatchworkozott hatást keltett az oldal. Harmadrészt meg minden weboldal-költöztetésnél vesznek el információk.
Ő úgy tudja, hogy a Transindexet is a hackertámadások miatt kellett leállítania Hajdúnak, aki velük korrekt és nagyvonalú volt, mert fizette a tárhely-költségeit az Adatbanknak is, amíg az el nem költözött a Sapientia szervereire.
Na de itt jön a csavar!
Amikor Bárdi Nándor látta, hogy elérhetetlen a Transindex, megkereste Hajdú Áront, aki átadta „grátisz” az egész archívumot az Erdélyi Magyar Adatbank Egyesületnek. Így újra összekerül, ami összetartozik, csak most megfordul a menet, az Adatbank kontextusában jelenik meg a Transindex. Jogi szempontból ez úgy történik, hogy „a forrásgazdával, tehát Hajdú Áronnal kötünk egy szerződést, amelyben tisztázzák, hogy ő marad a tulajdonos, az Erdélyi Adatbank Egyesület pedig megjelenítheti a portál tartalmát”.
Ez az akció jelenleg folyamatban van, mondja Bárdi, a héten egyeztetett Györgyjakab Izabella, az Adatbank projektfelelőse róla az informatikusokkal. A költöztetés költségeit egy erdélyi vállalkozó átvállalta, „és remélem, hogy minél hamarabb kijön az egész Transindex anyaga az Adatbankon. Külön is lehet keresni, meg az Adatbankból is el lehet majd érni ezt az anyagot, úgyhogy megoldódik ez, és folyamatban van más internetes tartalmaknak a mentése is, ahogy a Manna is eltűnt, és más dolgok is eltűntek, és próbáljuk az Adatbankba ezeket integrálni, hogy ne tűnjenek el a semmibe ”.
Hogy mik a tervek az Adatbankkal?
Az Adatbank egyesület abban bízik, hogy előbb-utóbb létrejön egy erdélyi magyar központi könyvtár, aminek az informatikai, digitális részébe beszállhatnak. Olyan dolgokról lenne szó, mint például összekapcsolni a különböző könyvtárak katalógusát, hogy lehessen tudni Udvarhelyen is, hogy egy adott könyv Kolozsvárt megvan-e, összehangolni a digitalizálást, pótolni az Arcanum és az OSZK MEK erdélyi vonatkozású hiányosságait, a Budapesttől vagy Bukarestből hiába várt bibliográfiai és életmű-digitalizálásokat elvégezni satöbbi.
Apahidán a református egyház felépített egy nagy könyvtári raktárt, aminek most kérdés, hogy mi lesz a funkciója. „Az Erdélyi Református Egyházkerület és az új püspök lesz ebben kompetens, merthogy jönnek a hagyatékok, jönnek a különböző könyvtárak, és ezt valahol föl kell dolgozni”. Most tervezik a hét-nyolc erdélyi digitalizáló műhely közötti egyeztetést, hogy a hiányok pótlásából ki mit tud felválallni, hogyan lehetne kooperálni– fejtette ki Bárdi Nándor.
Ma már az is egy óriási probléma, hogy a nagy mennyiségű információból mi releváns szakmailag. Ezért készítették el például Gyergyó, Erdővidék, Csík, Udvarhely satöbbi tematikákban a honismereti olvasókönyveket és más tematikákban is komoly szövegtárakat, hogy „szakmailag vállalható dolgokat” olvashassanak az emberek. Ezek fent vannak az Adatbank szövegtárában. Bárdi Nándor azt mondja, van egy határozott elképzelés arról, hogy mi hiányzik, mit kellene megcsinálni, „és eszerint a program szerint haladunk lépésről-lépésre”.
A történész szerint szembe kell nézni a Covid alatt megváltozott olvasási szokásokkal is, a világjárvány alatt, mivel a könyvtárak zárva voltak, a könyvtárosok nagy mennyiségű digitális tartalmat állítottak elő, és egyre inkább afelé mozdul a világ, hogy alapvetően digitális tartalmakat fogyasztunk még akkor is, ha nem tartjuk kényelmesnek, és ami nem érhető el digitálisan az „eltűnik”.
Ma a romániai magyarságnak nincs intézményes és átgondolt dokumentációja,
ennek szakmailag felelős központja. Szükség lenne egy vagy több alkalmazottra, akinek ez a dolga. Mert ha össze kellene mondjuk az RMDSZ dokumentumait gyűjteni, annak nincs felelőse és nincs helye. Az RMDSZ pedig nem különösebben figyel erre.
– Van egy nagyon határozott elképzelés, hogy mire van szükség, csakhogy itt ugyanaz a probléma merül föl, mint az összes romániai magyar intézményes alrendszernél – oktatás, közművelődés stb. –, hogy nincs a témának szakmailag legitim felelőse Erdélyben.
A decentralizációval, az önkormányzati jogosítványok növekedésével a megyei könyvtárak, múzeumok helyi kezelésbe kerültek, de ezzel együtt most minden a reprezentáció felé mutat, mindenki arra törekszik, hogy rendezvényeket, fesztiválokat, minél több kiállítást szervezzen, mert ezt várja el a fenntartó önkormányzat tőlük. Így aztán nem egy nagyobb közösségi logika működik, hanem a helyi vagy központi forráselosztók (megyei, városi vezetők, az MCC, az Iskola Alapítvány, a püspökségek stb.) sok mindent akaró elképzelései.
Az óhatatlanul kisgömböcösödő központok, nem látják a közösségépítés helyi ügyeit, a helyi intézmények pedig még csak regionális szerepekben is alig gondolkodnak. A könyv- vagy bibliográfia-ügyeken túl ilyen a filmanyag és a fotódigitalizálás. Az előbbi vonatkozásában a nyárig megújuló Jakabffy Alapítvány Kortörténeti honlapon kikerül majd a mintegy 1000 tételt tartalmazó filmkatalógus is, amit a Filmtettel együtt hoztak létre. Ebből 5-600 film megvan cédén, de nincs egy olyan hely, ahol meglenne az összes.
A romániai magyar kisebbség Udvardy Frigyes-féle kronológiáját is folytatni kellene. Ezt az Erdélyt szerető Udvardy Frici bácsi szinte önkéntesen, évente 100 ezer forint tiszteletdíjért állította össze 1990-től 2017-ig, de mivel 87 évesen már nem lát jól, abbahagyta a napi gyűjtőmunkát. A 2017-től 2024-ig tartó időszakot BCU-s (Biblioteca Centrală Universitară, a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár) könyvtárosi fizetéssel számolva 15 millió forintért lehetne megalkotni, miközben egy nagyon hasznos, gyorsan kereshető adatbázis nevekre, intézményekre, eseményekre. De nem csak ez volna sürgős feladat, ott vannak az intézményi és a város kataszterek, azok aktualizálása is többéves lemaradásban van.
Mit nekünk könyvtár és menetrend, ha táncikálhatunk?
A közösségnek a reprezentációja Bárdi szerint nemcsak „a népi kultúra őrzéséről, a kisebbségi lét hátrányairól kellene szóljon, hanem a közösségi kultúra építéséről, tudatosításáról, arról hogy szolgáltatásként hogy lehet megragadni ezt a kisebbségi társadalmat, hogy tényleg milyen könyveket publikálnak, milyen kulturális események vannak, milyen hagyományközösség működik, milyenek a közösség hétköznapi problémái, van-e a társadalomban belső integráló erő, és az milyen, vanak-e a közjót kereső, megvitató fórumok”.
Ebben az online tér óriási lehetőség. Például a Székelyföldet nemcsak zászlókkal lehetne megjeleníteni, hanem akár azzal, hogy a három székely megye buszmenetrendjei ne csak társaságonként és településenként létezzenek, hanem aktualizálva menetrendkeresővel, avagy a három megye egészségügyi intézményeinek szolgáltatásait, napirendjeit is meg lehetne egyetlen rendszerben jeleníteni. Lehetne folytatni a hatékony levelezési listák működtetésével stb. Ezek nem horribilis költségvetésű ügyek, ha felállnak, akkor a működtetéshez, aktualizáláshoz csak egy-két státuszt kell adni.
„Rengeteg ilyen lehetőség áll előttünk és ebben az az idegesítő, amikor az ember látja, hogyan mennek el a milliók és milliárdok arra, ami látszik, amivel reprezentálni lehet, közben meg a társadalom intenzitása csökken, tehát éppen a közösségi kötődések kerülnek háttérbe ezzel a rengeteg fesztivitással”.
Ráadásul a határtalanodással és azzal, hogy az utóbbi száz évben soha nem volt ilyen kiterjedt etnokulturálisan szervezett intézményessége a romániai magyarságnak, egyre nehezebb lesz mozgósítani az ellenségképekkel, a külső hatalmi egyenlőtlenségekkel.
Jelenleg azzal foglalatoskodnak, – mondja még Bárdi a tervekkel kapcsolatban –, hogy megkeresnek minden jelentősebb helyi weboldalt, és felkérik, tegyék ki fejlécükbe az Erdélyi Magyar Adatbank logóját, hadd ismerje meg minél több erdélyi az eddig összegyűlt anyagot.
