Toronymagasan előzi Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt a helyi sajtóra költött pénzekkel Székelyudvarhely önkormányzata: az elmúlt nyolc évben szinte minden helyi sajtótermék bőkezű megrendeléseket kapott.
A forrásaink által „Borboly-modellként” emlegetett módszer lényege az, hogy politikai irányultságtól függetlenül minden médiaorgánum kap kisebb-nagyobb támogatást, és így érik el azt, hogy a kritikus hangok elhallgassanak. Bunta Levente volt polgármesternek azonban nem jött be a számítása: hiába osztott ki évente több százezer eurót, a 2016-os helyhatósági választásokat elbukta, az általa indított, az „ellenzék diktatúráját” megtörni hivatott lap ügyében a Számvevőszék vizsgálódik.
Miről szólt a projektünk?
Célunk az volt, hogy összegyűjtsük az összes, Hargita és Kovászna megyei önkormányzat (megyei tanács, megyei jogú városok, városok, községek) sajtómegjelenésekre fordított kiadásait, és így hasonlítsuk össze az egyes településeket.
Kíváncsiak voltunk, van-e olyan település, amely a többieknél több pénzt költ médiamegjelenésre, és ha igen, mi ennek az oka. Továbbá van-e olyan médiaorgánum, amely a többieknél látványosan több közpénzt kap? Ha igen: miért?
Bár ez a téma messze túlmutat ennek a cikknek a keretein, azt is meg szerettük volna nézni, hogy milyen hatása van a sajtószabadságra ezeknek a szerződéseknek: mennyire működik ez a rendszer egyfajta „puha” cenzúraként, vagyis elhallgattatja-e az önkormányzatokkal szembeni kritikus újságírókat egy-egy zsírosabb reklámszerződés?
A válaszokból kiderült, sok település éves sajtókiadásainak nagy része kis, pár száz lejes tételekből áll: karácsonyi és húsvéti üdvözletek, az EU-pályázatoknál kötelező hirdetések és tájékoztatások, közérdekű bejelentések, ritkábban a település népszerűsítését célzó anyagok. Találtunk szokatlanabb megrendeléseket is, ahogy kirívó összegek is voltak – ezekről azonban később.
Az adatok 2008. június 15-től 2016. december 31-ig terjedő időszakból származnak, kivéve Székelyudvarhelyt, ahol a 2016-os év csak márciusig szerepel (mivel az régebben kiperelt adatokból áll). Székelyudvarhelyről 2008-as adatokat sem kaptunk.
Adatbázisunk nem teljes, sok kis településtől nem kaptunk még választ. További hiányossága az adatainknak, hogy csak azok a kiadások szerepelnek benne, amelyekről kimondottan az önkormányzat döntött. Kimaradt az önkormányzatok fennhatósága alatt működő intézményeken és vállalatokon keresztül kiosztott pénz.
Akár ez is tetszhet
Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda
Cikkünkben a vizsgált térség három legnagyobb városára – Kovászna és Hargita megye központjára, Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredára, valamint Hargita megye második legnépesebb településére, egyben a megye gazdaságilag legjobban álló városára, Székelyudvarhelyre fókuszálunk.
Mint az a grafikonból is kiderül, Csíkszereda a másik két város mellett szinte elhanyagolható összegekkel szerepel. Legtöbbet 2016-ban költött médiára: 30 ezer lejt (6500 euró). Sepsiszentgyörgy a 40 – 250 ezer lej (8700 – 54 ezer euró) között alakuló éves költésével a második helyen végzett toplistánkon. 2011-től azonban Székelyudvarhely önkormányzata a legbőkezűbb: 2013-ban a 630 ezer lejt (137 ezer euró) is eléri a médiára elköltött pénzösszeg, és a következő években is 3-400 ezer lej körül mozognak ezek a kiadások.
Annak ellenére, hogy az udvarhelyi adatsorból másfél év hiányzik, nagy különbséget veszünk észre: a csíkszeredainak 27-szerese, a szentgyörgyi átlagnak több mint háromszorosa az egy főre eső sajtókiadás Udvarhelyen. Abszolút értékekben a következő számokat kaptuk a nyolc évet összesítve: Csíkszereda 106 ezer lejt (23 ezer euró) költött, Sepsiszentgyörgy 1 millió 290 ezer lejt (282 ezer euró), Székelyudvarhely 2 millió 185 ezer lejt (478 ezer euró) költött médiamegjelenésekre. Mielőtt megnéznénk, miből jönnek ki Székelyudvarhelyen ekkora számok, tekintsük át az udvarhelyi média rövid történetét.
„Mindenből kettő van”
– tartja az udvarhelyi mondás a helyi sajtóról, amint azt a helyi televízió főszerkesztője is mondta egy 2015-ös interjúban. Az alig 34 ezres városban a helyi médiapiac gyorsan változik, meglepően mozgalmas: gyakran szűnnek meg és alakulnak új sajtótermékek, a piacot gyakran személyes ellentétek is befolyásolják, amelyek összességében meglehetősen nehezen követhető történetekké állnak össze.
A kis közösségből fakadóan a médiában dolgozók jól ismerik egymást, gyakori, hogy egyszerre több médiavállalatnál is dolgoznak, illetve a legtöbben pályafutásuk alatt, egyik vagy másik szerkesztőségben ugyancsak dolgoztak egymással. Székelyudvarhelyen van két rádió: Star Rádió és Príma Rádió. Korábban két helyi televízió is volt a kisvárosban: Ati-Beta és UTV. 1997-től ez a két televízió egy harmadikkal egyesülve Digital 3, rövidebben D3 néven működött. Ma már nem sugároz saját műsort a tévé, de a volt alkalmazottak többek között az http://indirekt.ro/ portálon publikálnak videós rövidhíreket.
Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!
Havi 5 eurós rendszeres támogatás
Havi 10 eurós rendszeres támogatás
Havi 20 eurós rendszeres támogatás
Ami a nyomtatott napilapokat illeti, a huszonéves történetre visszatekintő Udvarhelyi Híradó a legolvasottabb és legismertebb, ennek volt a kihívója a rövid életű Udvarhely napilap, amelyről később részletesebben írunk. Az internetes portálok is változatosan alakultak. Az eredeti uh.ro portál az Udvarhelyi Híradó weboldala volt, míg az őket birtokló Infopress nyomda tulajdonosai, Petroczky Géza és Albert András közötti vita miatt nem oszlott ketté a napilap és a weboldal. A domain a nyomtatott lapot birtokló Infopressnél maradt, maga a lap pedig kivált az Udvarhelyi Híradó Kft.-be.
Az uh.ro működtette négy és fél évig a Manna.ro erdélyi portált, miközben az Udvarhelyi Híradó a szomszédos városokban terjeszkedett. 2011-ben a lapcsaláddá duzzadó Udvarhelyi Híradó Kft.-ben a Fidesz-közeli „Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért” Alapítvány többségi tulajdont vásárolt, és a lapcsaládba illesztette a Krónika regionális napilapot, illetve az Erdélyi Napló hetilapot. Mára az alapítvány az egyedüli tulajdonosa az Udvarhelyi Híradó Kft.-nek. Mint korábban megírtuk, a „Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért” Alapítvány több millió euróra rúgó támogatásokat juttatott a tulajdonában álló vállalkozásnak.
Udvarhely napilap, a kihívó
Az Udvarhelyi Híradónak lett volna kihívója a városi önkormányzat által 2013-ban alapított Udvarhely napilap, melyet sokan egyszerűen csak Bunta lapjaként emlegettek, Bunta Levente akkori RMDSZ-es polgármester után. Ugyan az EMNP-s és MPP-s tanácsosok kivonultak a napirend megszavazásakor, és később is folyamatosan tiltakoztak a lap ellen, az mégis 2016. elejéig működött.
Ennek a lapnak gyakorlatilag két internetes felülete született, az egyik a ma is működő a mihir.ro oldal, amelyet kezdetben az Udvarhelynél dolgozó újságírók alapítottak, és ahova kezdetben az Udvarhely anyagait töltötték fel. A mihir.ro az Udvarhely megszűnése után saját anyagokat közöl. Ezen kívül volt még az újság hivatalos online verziója, az udvarhely.ma, amely azonban már nem működik.
Az általunk vizsgált időszakban a D3 tévét és a Star Rádiót ugyanaz a cég, a Digital 3 részvénytársaság birtokolta, az Udvarhely napilaptól többen is dolgoztak ott. Ami a politikai irányultságát illeti, a Príma Rádió igazgató-főszerkesztője az EMNP tagja, megyei tanácsos is volt, tehát az akkor még RMDSZ-es városvezetés ellenzékének számító csapatban játszott, illetve a helyiek szerint Szász Jenő érdekeltségébe tartozott, „polgári beállítottságú” volt. Ez később megváltozott, a mai Príma Rádió inkább a Hargita megyei tanács elnökéhez, Borboly Csabához „húz”.
Ki mennyit kapott?
Ezek alapján próbáljuk megtippelni, hogy a különböző sajtókiadványok milyen arányban kaphattak közpénzt.
Az Udvarhely napilapot kiadó Udvarhelyi Média Kft. nyilvánvalóan kiugró számain kívül is látható, hogy az összes helyi kiadvány bőségesen kapott reklámmegrendeléseket. Az Udvarhelyi Híradó megsínyli ugyan az Udvarhely napilap születését, de a Príma Rádió korántsem. A megyei lap, a Hargita Népe nyolc év alatt végig kevés megrendelést kap.
Az Udvarhely napilap megszületése előtti nagyobb kiadás nem véletlen, ugyanis a Hargita Népe Udvarhely című újság akkoriban különállóan létezett a Hargita Népétől, ennek átvételével és átalakításával született az Udvarhely napilap.
A médiaorgánumokkal javarészt sablonszerződést kötött a városháza: ezekben általában arra szerződnek a médiaorgánumok, hogy szükség szerint közöljenek álláshirdetéseket, versenytárgyalásra szóló felhívásokat, tájékoztassák a lakosságot különböző közérdekű eseményekről, tervezetekről és határozatokról, illetve készítsenek „promováló” műsorokat. A szerződések havi és évi maximumokat szabnak meg a kifizetett összegek felső határáról.
A 11590-es számú szerződés azonban elüt a többitől. ÁFA nélkül havi kétezer lej értékben (mintegy 440 euró), valamint évi 18 ezer lejben (közel 4000 euró) maximalizálva a Prima Press Kft-vel ugyanis arra szerződött az önkormányzat, hogy a cég szerkessze a hivatal Facebook-oldalát.
Egy hasonló, 11029-es számúval pedig a város a Digital 3 céggel szerződik ugyanekkora összegben (havi 2 ezer lej, de később növekszik az ár) arra, hogy a vállalat szerkessze a városháza honlapját, a varoshaza.ro-t. (Azóta az oldal átköltözött az udvarhely.ro doménre, megváltozott a kinézete is.)
Ugyan a szerződésekben vannak éves plafonok a költést illetően, de például a Prima Press Kft reklámra és Facebook-oldara szánt 18-18 ezer lejes plafonját jelentősen meghaladja a 2015-ben kifizetett 100 ezer lej, a Digital 3 42 ezer lejét a kifizetett 103 ezer lej. Az Udvarhely napilappal évi 79 ezer lejes éves maximális kifizetést szerződtek, ehhez képest az Udvarhelynél olvasottabb Udvarhelyi Híradó plafonja évi 63 ezer lej.
Közpénzből eltartott cégek?
A cégeknek kifizetett összegek arányaikban is jelentősek, vagyis az önkormányzati bevételek számottevő jövedelemforrást jelentenek ezeknek a médiaorgánumoknak. A számok kontextusba helyezéséhez a Pénzügyminisztérium 2011-ig elérhető nyilvános adatait használtuk a vállalatok összjövedelméről (Venituri totale).
Ugyan a több helyi napilappal és egy internetes portállal rendelkező Udvarhelyi Híradó Kft. az önkormányzat pénzét leszámítva is nagy jövedelemmel rendelkezik, ugyanez nem áll a másik három vizsgált cégre. A Digital 3 éves forgalmának 2013-ban és 2014-ben az udvarhelyi polgármesteri hivatal több mint 34 százalékát adta.
A Príma Rádió, amely elméletileg ellenzéki vezetés alatt állt, ugyancsak a bevételének harmadát kapta 2014-2015-ben az önkormányzattól. A rövid életű Udvarhely napilap adatainál eltekintettünk a városháza által belepumpált majdnem egymillió lejes (800 ezer lej, 175 ezer euró) törzstőkétől és -emelésektől, de így is a 2015-ös bevétel 34 százalékát jelentették a székelyudvarhelyi önkormányzat megrendelései.
Adódik a kérdés, hogy ha a városháza által kiosztott közpénz egyfajta „mentőcsónak” a reklámpiac összeomlása utáni, nehezebb időkben, akkor ezek a sajtótermékek mennyire kitettek a politikai nyomásgyakorlásnak?
Féltucatnyi háttérinterjút készítettünk újságírókkal, médiaorgánumok vezetőivel, helyi tanácsosokkal, illetve hivatalnokokkal – és bár mindenki szívesen mesélt, interjúalanyaink többsége névtelenül vállalta a beszélgetést.
Ismerjük meg a Borboly-modellt
Amikor rákérdeztünk, hogy miért kapott politikai irányultságtól függetlenül szinte minden sajtóorgánum szerződést és pénzt az önkormányzattól, egybehangzóan azt a választ kaptuk forrásainktól, hogy ez a megyeszerte működő „Borboly-modell” (Borboly Csaba Hargita megye tanácselnöke – szerk. megj.) udvarhelyi változata.
A Borboly-modell lényege, hogy minden sajtókiadvány, civil szervezet, sportegyesület kap némi támogatást a megyei tanácstól, cserében elvárás, hogy közleményben és egyéb nyilvános csatornákon köszönjék azt meg a megyei tanácsnak. Aki szeretne a továbbiakban is támogatást kapni, az tudja, hogy nem érdemes rosszban lenni a tanáccsal. A modell relatíve kevés pénzből hatalmas sajtómegjelenést biztosít a megyeelnök számára.
Az udvarhelyi változat annyiban különbözik ettől, hogy a kiosztott pénzek nem jelentéktelenek, illetve az elvárások sem annyira explicitek. Viszont a hatás nem marad el. Egyik, médiában jártas interjúalanyunk szerint például a rádiókban sosem hallott semmilyen negatívumot Bunta munkájával kapcsolatban, pedig lett volna rá ok.
Tudni kell, hogy a kritikára paranoiásan érzékenyen reagált a volt polgármester. Például a Híradóban megjelenő, szokványos (munkálatok végét firtató) felvetéseket egyenesen személye ellen irányuló támadásként fogta fel. Történt olyan is, hogy az Udvarhelyi Híradó munkatársától kapott kérdéslistára „saját pályán”, az Udvarhely napilapban jelent meg a válasza. Az ilyen esetek miatt nem volt túl jó a polgármester viszonya az Udvarhelyi Híradóval és az uh.ro-val.
Az Udvarhely napilap utolsó ügyvezetője, Molnos Zoltán szerint az önkormányzatok rájöttek, hogy egyszerűbb és biztosabb a saját média fenntartása helyett a már létezőknek biztosítani forrást. A válság után az addig magántőkéből működő orgánumok is válságba kerültek, a fenntartók már nem tudtak elég profitot termelni, többé nem érte meg elutasítaniuk az önkormányzati megkereséseket. Azóta látványosan csökkent a székelyudvarhelyi közéletre régebben jellemző hangos politikai csatározás, inkább állóvízzé vált az udvarhelyi média.
Hogyan született meg Bunta lapja?
Az Udvarhely keletkezésének megértéséhez vissza kell ugornunk időben. A ‘90-ben indult Udvarhelyi Híradó 2005-2009 között jelentősen megerősödött, és elkezdett terjeszkedni más városokban (Csíkszereda, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós). Ennek a terjeszkedésnek a gyűjtőoldala lett a mai szekelyhon.ro, amely leváltotta az udvarhelyi-hirado.ro domént (ez most a Székelyhonra visz át).
A pénzügyi válság, a nyomtatott sajtót globálisan elérő gondok, a túlterjeszkedésből fakadó költségek és nem utolsósorban a rossz menedzsment komoly problémákhoz vezetett 2009-2010-ben. A tulajdonosok Székely Róbert személyében vélték megtalálni azt a menedzsert, aki „rendet tesz” a cég dolgaiban.
Hogy ez mennyire sikerült, azt jól mutatja, hogy amikor Székely 2016. decemberében elkerült a cégtől, egy felettébb szokatlan közlemény jelent meg az újságban. A szokásos, új kihívásokat emlegető, semmitmondó jókívánságok helyett értesítették az olvasókat és ügyfeleket, hogy a régi ügyvezetőt visszahívták, egyben kérik az érintetteket, hogy ellenőrizzék, a cég hivatalos bankszámlaszámát használják-e az újsággal kapcsolatos befizetésekre.
De vissza a 2009-2010-es periódusra: a szerkesztőség és az alkalmazottak nagy része nem tudta elviselni a több hónapos fizetéskéséseket és az akár harminc százalékos levonásokat, ezért otthagyták a lapot. A volt főszerkesztő, Jakab Árpád és egyik munkatársa, Máthé László Ferenc a megyei napilap, a Hargita Népe udvarhelyi tudósítói lettek. A gazdasági problémáktól és felmondásoktól megroggyant Udvarhelyi Híradó és a Hargita Népe erősödése nyomán az utóbbi lap székelyudvarhelyi előfizetőinek száma 100 körüliről 900-ra nőtt.
Udvarhelyi Híradó-csapatból Hargita Népe Udvarhely
A piaci rést megneszelve, és valószínűleg több, munkahelyet igénylő újságíró lobbija nyomán először a megyei lapnak jelent meg egy udvarhelyi melléklete, majd 2012 elején létrejött egy önálló újság, a Hargita Népe Udvarhely saját szerkesztőséggel és részben saját tartalommal (az országos vagy fontos megyei ügyekben a Hargita Népe anyagait vették át).
A szerkesztőség, adminisztráció, de még a terjesztők is az Udvarhelyi Híradótól eljött szakemberek voltak. A csíki székhelyű Hargita Népe és az udvarhelyi Hargita Népe Udvarhely szerkesztősége között ekkor jó volt az együttműködés, ha voltak is belső feszültségek, azok kívülről nem látszottak.
Az olvasók is érezték a minőségváltást, a Hargita Népe Udvarhelynél dolgozó, jó tollú újságírók hozták azt a szintet, amelyet addig a Híradónál tartottak, a Híradó viszont csak tapasztalatlan újságírókat tudott alkalmazni még a tapasztalatot igénylő rovatokhoz is.
Mindeközben 2011-ben az Udvarhelyi Híradót kiadó Udvarhelyi Híradó Kft átkerült a Fidesz-közeli „Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért” Alapítvány tulajdonába. Az eladás időpontjának nincsen különösebb jelentősége: a tulajdonos Albert András korábban is próbálta eladni a lapot, tárgyaltak német és osztrák befektetőkkel is. 
Verestóy bejelentette, hogy lesz újság
Az így kialakult médiapiaci felállásért azonban a helyi politikusok nem lelkesedtek. Egy interjúalanyunk szerint több udvarhelyszéki polgármester kifogásolta, hogy a helyi nyomtatott sajtó egyik fele Csíkban székel („Borboly újságja”), a másikat pedig Budapestről irányítják. „Ne Csíkból vagy Budapestről mondják meg nekünk”, hangzott a panasz.
Egy forrásunk szerint egy Oroszhegyen szervezett, Hargita megyei Egyeztető Tanács (HET) során a megye első számú erős embere, Verestóy Attila szenátor bejelentette, hogy udvarhelyszéki önkormányzatok által működtetett újságot hoznak létre, amelynek fenntartásához lakosságukkal arányosan járulnak majd hozzá az önkormányzatok. Úgy tudjuk, ezen a gyűlésen Bunta Levente nem szólalt fel.
Az RMDSZ-es polgármestereket leszámítva az újságnak már kezdetektől fogva sok ellenzője volt. Nem kell ahhoz különösebb gazdasági tudás, hogy belássuk: a 34 ezres lakossággal rendelkező Székelyudvarhely nem tud két napilapot eltartani.
2013. nyarán az RMDSZ ellenzékének számító Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) rendelt egy reprezentatív felmérést az udvarhelyi médiafogyasztási szokásokról. Ennek a számai azt mutatták, hogy az udvarhelyiek közel 10 százaléka olvassa a Hargita Népe Udvarhelyt napi gyakorisággal, harminc százalék hetente vagy havonta, míg hatvan százalék soha nem veszi kézbe.
Erre hivatkozva Jakab Attila néppárti tanácsos azt a következtetést vonta le, hogy a városnak nincs szüksége az Udvarhelyi Híradó mellett még egy nyomtatott lapra.
Üzleti terv nélkül indul az Udvarhelyi Média Kft.
2013. december 19-én, amikor napirendre került a polgármesteri hivatal által indítani kívánt napilap ügye, az ellenzéki tanácsosok kivonultak a tanácsteremből. Ennek ellenére a többségi RMDSZ-es tanácsosok bent maradtak, és üzleti terv nélkül megszavazták a határozattervezetet. Így indult az Udvarhelyi Média Kft. 300 ezer lejes (65 ezer euró) törzstőkével, a polgármesteri hivatal címére bejegyezve (Városháza tér 5. szám).
A Hargita Népe Udvarhely „átvétele” nem ment zökkenőmentesen: a szerkesztőség épülete ugyan megmaradt a dolgozóknak, de a számítógépeket, székeket elvitte a csíki központ, az udvarhelyi előfizetők pedig a HN ügyfelei maradtak, az Udvarhely napilapnak nulláról kellett kezdenie az előfizetők toborozását.
2014. március 14-én az udvarhelyi újságolvasók hiába keresték a Hargita Népe Udvarhelyt az újságosoknál, azt már nem lehetett kapni. Megjelent viszont egy új lap, az Udvarhely. Az eladók és terjesztők több napon át igyekeztek tudatni az olvasókkal, hogy a Hargita Népe Udvarhely többé nem is jelenik meg, helyette Udvarhelyt lehet ezután kérni.
Annak ellenére, hogy Székelyudvarhelyen több nyomda működik, a várostól száz kilométerre működő, sepsiszentgyörgyi T3 nyomtatta továbbra is az újságot – a Hargita Népét is itt nyomják. A napilap a Hargita Népe terjesztői segítségével jutott el Székelyudvarhelyre, de a távolság és az ellátási lánc hossza miatt megtörtént, hogy reggelre nem értek el az újságok az előfizetőkhöz és az üzletekbe.
Egy, az Udvarhely működésére jó rálátással bíró újságíró szerint a sepsiszentgyörgyi kiadó határozottan jobb árat kínált, mint a helyi nyomdák. Továbbá a helyi konkurenciától, az Udvarhelyi Híradótól is jobban tartott a szerkesztőség, mintsem hogy náluk nyomtassanak.
Bekavar a Bunta-Verestóy viszály
Időközben változott a politikai széljárás: Veresóy Attila szenátor és korábbi védence, Bunta Levente között nézeteltérés támadt, amely később még jobban elmérgesedett. Emiatt a többi önkormányzat jobbnak látta halasztani a beszállást a lapot kiadó cégbe, Bunta Levente pedig úgy láthatta, hogy egyedül is fenn tudja tartani a lapot, ezért nem is erőltette a környező települések csatlakozását.
2016-ban, a közelgő választások során kiéleződtek a politikai ellentétek. Ennek szelét már akkor érezni lehetett, amikor Farkas György városmenedzser 2015. szeptemberében lemondott posztjairól, őt Molnos Zoltán váltotta adminisztrátorként az év végén. Molnos ismert udvarhelyi festőművész, volt polgármesterjelölt is, és a kétezres évek elején a Príma Rádiót is vezette.
Bunta Levente mögül kihátrált az RMDSZ, csak néhány szövetségese maradt. Az RMDSZ polgármesterjelöltje Verestóy támogatásával Arros Orsolya lett, Géczi Levente akkori városi tanácsos felesége. Szintén Bunta ellen indult Gálfi Árpád – Gálfi végül mandátumot is nyert Bunta és Arros ellenében.
Buntának egészen színes kampányt sikerült összehozni: először függetlenként indult, aztán vele kapcsolatban felmerült az aláíráshamisítás gyanúja, később saját pártot is létrehozott számára Veres Zsolt Endre, valamint az Udvarhely napilapos Máthé László Ferenc és Jakab Árpád. Felbukkant még egy rejtélyes jelölt is, akinek a neve – nem vicc – Buta Levente. 
Semlegesítik Bunta szócsövét
De vissza az Udvarhelyhez: a napilap vesztét 2016. eleje hozta egy elbukott szavazás formájában, amely újabb törzstőkeemelést írt volna elő a további működtetéshez. Ez 250 ezer lejre (54 ezer euró) rúgott volna, így ha sikerül, az Udvarhely napilapban 1 millió 50 ezer lej (valamivel több, mint 200 ezer euró) tűnt volna el törzstőke formájában. A többségben levő RMDSZ-frakcióból két tanácsos tartózkodása miatt elbukott az emelés – az egyik tanácsos Géczi Levente volt.
Az Udvarhely napilap elbuktatott törzstőkeemelése forrásunk szerint azt a célt szolgálta, hogy a szenátorral rossz viszonyba került Bunta szócsövét idejekorán semlegesítsék. Pénz híján a szerkesztőség is szétszóródott.
A szerkesztőség működését ismerő forrásunk szerint nem érthető, minek kellett Buntának a lap, hiszen nemcsak hogy nem szólt bele a szerkesztőség munkájába, de gyakorlatilag nem is érdekelte, mi történik a lappal, annak működésére nem figyelt.
Transzparenciára nem sokat adtak
Azóta az Udvarhelyi Média Kft.-t megvizsgálta a Számvevőszék, több szabálytalanságot talált, és jelenleg is folyik a vizsgálat (a számvevőszéki jelentés letölthető itt). Az egyik legfontosabb megállapítás, hogy veszteséges cégnek tilos lett volna több pénzt utalni a város költségvetéséből (összesen 500 ezer lejről – szinte 110 ezer euróról van szó), a teljesítménnyel kapcsolatos követelmények nem voltak megszabva, a tanács nem ellenőrizte rendszeresen a cég tevékenységét, és hiányzott az üzleti terv, illetve a nyilvános költségvetés is.
A hozzáállásra jellemző, hogy az ellenzéki tanácsosok követeléseire is gyakran azt válaszolta a városvezetés, hogy a pénzügyi beszámolókat a Pénzügyminisztérium honlapján keressék. Transzparenciára nem sokat adott a cég, a beszámolók, határozatok, audit, a vezetőség nevei és önéletrajza sem jelentek meg nyilvánosan.
Kiderült az is, hogy a vezetőség struktúrája nem felelt meg az előírásnak, ugyanis vezetőtanács helyett csak egy adminisztrátor vezette. Az első adminisztrátor, Farkas György akkori városmenedzser, és sokak szerint Bunta bizalmi embere, fizetést sem kapott erre a munkájára, ami ugyancsak nem felelt meg az előírásoknak. Az ő kinevezése sem a szabályok szerint történt.
Farkas György megkeresésünkre elmondta, teljes egészében „kiszállt mindenből”, sem találkozni, sem pedig interjúzni nem kívánt az Átlátszó Erdély újságíróival.
A cikk megjelenése előtt többször is megkerestük Bunta Leventét. A volt polgármester eleinte nyitottnak mutatkozott egy interjúra, aztán elkezdte halogatni a találkozót, végül nem válaszolt többet hívásainkra és SMS-einkre.
Riporter: Buzás Ernő, szerkesztő: Sipos Zoltán
A cikk a Transparency International Magyarország oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében készült.
Neked egy pizza ára, a társadalom számára létfontosságú a szabad sajtó. Támogasd az Átlátszó Erdélyt!
Havi 5 eurós rendszeres támogatás
Havi 10 eurós rendszeres támogatás
Havi 20 eurós rendszeres támogatás
Lejes (RON) számla:
Asociaţia “Atlatszo Erdely Egyesulet”
RO71OTPV200000913457RO01
SUC. CLUJ OTP BANK ROMANIA
Cod BIC: OTPVROBU
