Máramarosi zsidók építhették és utódaik tehetik jövedelmezővé a Koronát, a magyar nemzeti vagyonkezelő leendő négycsillagos szállodáját.

Íme a máramarosszigeti Korona szálló.

Az ingatlan hivatalosan 2019 decembere óta a Manevi tulajdona. (A Manevi Zrt. magyar állami cégként indult, tavaly az állam odaadta egy örökségvédő magánalapítványnak.)

3050 négyzetméteres a terület, és rajta 2072 négyzetméteres a műemlék épület a Szabadság tér 8 szám alatt. Azonos címen, mint a szatmári Pannónia szálló, amely ugyancsak a Manevi tulajdona, és Szatmárnémetiben a Szabadság tér 8 szám alatt található. És azonos címen, mint a Manevi egy harmadik, ugyancsak erdélyi nagyvárosban lévő, nyilvánosságra még nem hozott épülete, melyről hamarosan írni fogunk.

Feltűnő az egybeesés a Manevi által elsőként megvásárolt három ingatlan címében, mégis a véletlennek kell betudnunk. Nem találtam olyan számmisztikában járatos szakembert, aki valamilyen titkos összefüggést találjon a három között.

A múlt

A telekkönyv általában feltünteti, hogy melyik évben építették az épületet, de érdekes, hogy itt nem. Sőt a műemlékek listáján is csak az szerepel, hogy a XIX. században épült.

A listáról egyből kiderül, hogy mekkora műemlékdömping van Máramarosszigeten. Ahhoz képest, hogy ma lepattant vidéki kisváros képét mutatja a település, közel száz műemléképülete van: több, mint a megyeközpont Nagybányának. Egész utcák sorakoznak műemlékként.

A listán jó pár épületnek neve sincs, csak annyi szerepel, hogy „ház”. A javánál nem tudják az építés évét sem, csak az évszázadot. Talán abban az időszakban nem volt divat felírni a házra, hogy hányban építették? Vagy csak itt Szigeten nem? Csoda hát, hogy a Korona szállóról alig lehet információkat találni?

De miért tengenek túl a műemlékek egy ekkorka városban? Máramarossziget bő száz évvel ezelőtt virágzó nagyváros volt. Jó, nem éppen Budapest vagy Kolozsvár méretű, de őket tekintette példaképnek, őket próbálta utánozni.

Marosvásárhely méretű városokkal vetekedett lakosságszámban, míg fényűzésben és pezsgésben messze meghaladta őket. A most hasonló méretű Csíkszeredánál a XIX. század második felében nyolcszor, Sepsiszentgyörgynél és Udvarhelynél kétszer nagyobb volt, és gazdaságilag messze túlszárnyalta mindeniket.

Hogy miért volt ennyi pénz és jólét Szigeten, illetve hogy utána a pezsgő városból miért és mikor lett vidéki kisváros, megérthetjük, ha megnézzük a fentebbi táblázat 1900-1950 közötti időszakát. Vagy végignézzük a város turisztikai látványosságait, melyek között ott szerepel a Holokauszt-emlékmű, vagy a Szappan-emlékmű.

A zsidóság, egész pontosan a magát magyarnak valló zsidóság többségben volt a városban, adott pillanatban a lakosság felét is kitette. Sziget egy kis zsidó sziget volt Erdély északi csücskében, ez volt a gazdasági felvirágzás fő oka. Ennek a ragyogásnak az vetett véget, hogy 1944-ben 12749 zsidót deportáltak Szigetről, gyakorlatilag a város lakosságának a felét.

Az a kevés túlélő, aki visszatért a náci lágerekből vagy különféle munkatáborokból, hamarosan emigrált, főleg Amerikába. Az itthon maradt százegynéhány tagú zsidó közösség a legutóbbi, 2011-es népszámlálásra 11 főre csökkent.

A szigeti zsidók sok mindenben remekeltek, de épületeik történetének magyar vagy román nyelvű leírása és megőrzése nem lehetett a legnagyobb erősségük. A Korona szálló múltjáról nagyon keveset sikerült megtudnom, habár több archívumot is feltúrtam.

Az építési dátum az egyik legbizonytalanabb kérdés. Egyik helyen azt írják a szálloda egykori működtetői, hogy a XIX. század végén épült. Más helyen azt írja a helytörténettel aktívan foglalkozó Zolopcsuk Pál Róbert rajztanár, hogy az épületet a XVIII. században építették, majd 1891-ben módosította eklektikusra a stílusát Mandel József főépítész. A harmadik helyen, a 2012-es újraindítás alkalmával készült videó elején azt mondják, hogy 1862-ben építették, alapították.

Sajnos egyik információt sem sikerült más helyről megerősíteni. Zolopcsuk nagyon tájékozottnak és hitelesnek tűnt első látásra, ezért megkérdeztem tőle, honnan származnak az információi, amelyek alapján egy évszázaddal korábbira datálja az épületet, mint a műemlékvédelmi hatóság. Eddig csak annyit válaszolt, hogy ha több infót szeretnék a Korona szállodáról, nem ez alatt a címszó alatt kell keresnem.

Ha kedves olvasóinknak sikerül valahonnan többet előkaparniuk az épület születéséről, nagyon hálás leszek, és frissítem az anyagot. Sajnos, én több napos keresgélés után sem sikerült biztosat megtudjak arról, hogy hányban épült.

Az a kevés információ, amit a Korona szállóról találok, főként az Arcanum adatbázisában, cáfolja azt, hogy a XIX. század legvégén épült volna, hisz a színművészeti lexikon szerint már az 1870-80-as években színházteremnek használták a Korona vendéglőjének nagytermét.

A szállodát 1929-ben említik újra a sajtóban, amikor Berlin rabbi jött látogatóba Szigetre, és a fergeteges menet a vonatállomástól a Korona szállóig húzódó sorfal között vonult fel egészen a szállóig. A tömeg követelte, hogy a rabbi jöjjön ki a szálló teraszára beszédet mondani, de ez nem történt meg, mert szegény szívbajos volt és kezelésről érkezett.

Hogy milyen lehetett a hangulata annak az 1929-es bevonulásnak, vagy egy pezsgő zsidó városnak, nem biztos, hogy könnyű elképzelni mai fejjel, erdélyi magyarként. Talán picit segít a fentebbi videófelvétel, amin a Máramarosszigetről elszármazott amerikai haszid zsidók pár napos visszatérése és új szigeti zsinagógájuk alapkőletétele látható. Mennyivel másabb világ, mint a mienk! És milyen lehetett Sziget, mikor tizenvalahányezer zsidó lakott itt, a lakosság felét ők tették ki. Érdemes belepillantani pár ponton a filmbe. Vagy ebbe a másikba, ami ugyanannak a zsinagógának az átadásáról szól.

 

És érdemes megnézni az előbbi filmben, hogyan beszél a polgármester arról, hogy kik is ezek az amerikai „Szatmár” haszid zsidók, és milyen közük van nekik a városhoz. Nem másért, csak hogy lássuk, hogyan fog száz-kétszáz év múlva beszélni Sepsiszentgyörgy román (vagy cigány) polgármestere arról, hogy kik is azok a magyarok.

Vissza a Koronára! Említik a Korona szállót 1943-44-ben, a háború alatt is: a város próbálja megszerezni az épületet az erdőkincstártól, mert nincs a városnak kávéháza. És habár még nem az övék, bérbeadják az egyik földszinti helyiséget egy cukorkaárus néninek, csak azért, mert ő keresztény. Értsd: nem zsidó.

Másodjára akkor említik 1944-ben, mikor a város már megvette, de még nem kapta meg az épületet. Az újságíró hosszúnyelvű, elöljárókat is megnedvesítő írásában két „megoldható lenne” dolgot emel ki, a színház és a kávéház kérdését, s mindkettőre a Korona épületében látja a megoldást.

Érdekességként megjegyezném, hogy a fentebbi írás a beregszászi (Kárpátalja, ma Ukrajnához tartozik) Kárpáti Híradó újság máramarosi oldalán jelent meg. Amikor a Tisza még nem volt határfolyó, és Máramaros inkább volt Kárpátalja, mint Erdély. És amikor még direkt vonatjárat kötötte össze Szigetet Béccsel.

A jelen

A magyar zsidókat elűzték Szigetről, a románok lazán átvették a helyüket. A Korona szálló előtti teret szatmárnémeti főteréhez hasonlóan átkeresztelték Horthy Miklósról Szabadságra. Idővel magát a Korona szállót is átkeresztelték Tisza szállóra, de tovább üzemeltették a kommunisták.

A ’89-es gengszterváltás után sem romlott le látványosan az állapota. Fel is újították, legutóbb 2012 tájékán, és megpróbálták működtetni. Az volt a tervük, hogy a szálloda egy része négycsillagosként, más része háromcsillagosként fog üzemelni.

A fentebbi videóból és az alábbi képből kiderül, hogy mit terveztek, és hogyan nézett ki a Korona szálló szűk tíz esztendeje.

Csakhogy a terveik nem jöttek be, a szállodát működtető Gazmar Impex részvénytársaság anyagilag mélyrepülésbe kezdett, csődeljárás indult ellene. 2014-ben bezárták a Koronát, melyen a telekkönyv szerint a BCR-től, azaz a Román Kereskedelmi Banktól felvett hitel miatt jelzálog volt.

Az épületet 2017-ben vette meg egy helyi ingatlanos cég, az Archer, és 2019 decemberében adta tovább a Manevinek.

Szokás szerint írtam a Manevinek, hogy milyen célból vették, mikor, mennyiért, jelenleg milyen állapotban van, mi a céljuk vele, hogyan fogják hasznosítani, hogy látják, mikor kerül sor a felújítására és átadására, kb. mennyibe fog kerülni a felújítása és megfelelő felszerelése, van-e már rá forrásuk, vagy ha nincs, honnan terveznek pénzt szerezni erre, van-e hozzá tervük, látványtervük, bármi.

A Manevi munkatársai, immár hagyományosnak mondható módon, megnyitották a levelemet többször is, ezúttal épp 14 alkalommal, de egy mukkot nem válaszoltak rá.

Szerencsére egy helybéli forrásom ott előttem felhívta egyik ismerősét, aki aktívan részt vett az épület adás-vételében, és azonnal kiderül, hogy 1,4 millió euróért vásárolta a Manevi az épületet.

Ezt az információt később megerősíti a pár hónapra rá birtokunkba került szerződés is.

Ezért a pénzért a Manevi mindenestül átvette a szállodát, parizer-szeletelőstül, pityókapucolóstul, eredeti szebeni mérlegestül, tévéstül, bútorostul.

Az épület méretét is figyelembe véve az 1,4 millió euró azért több, mint amennyiért a Manevi szokta vásárolgatni az erdélyi lepattant műemléképületeket. De az is tény, hogy az épület sokkal jobb állapotban van, mint az összerdélyi Manevis átlag.

Sőt, közülük talán még ez van a legjobb, szinte beköltözhető állapotban. Azaz csak volt, mielőtt elkezdték volna lebontani a mennyezetet a termekben.

A szigeti polgármesteri hivatal oldalán nem találok érvényes építési engedélyt a szálló épületére, de a legutóbbi frissítés a weblapon augusztusi. Írok a hivatalnak, megkérdezem, hogy van-e építési engedély, de nem válaszolnak. Négy nap után felhívom őket. Kapcsolnak az urbanisztikai részlegre, mondom, hogy beszélni szeretnék valakivel, aki az építési engedélyekről tud információkat adni, erre azt mondják, hogy a főépítész nincs most, telefonáljak ünnepek után kedden. Így jártam. Nem hiszem el, hogy nincs valaki az urbanisztikán, aki egy hét alatt elő tudjon venni egy táblázatot az építési engedélyekről.

Hogy kell-e engedély ahhoz, hogy egy műemlék épület belsejét elkezdje bontani a tulajdonos, nem teljesen tiszta számomra, még jogászok megkérdezése után sem. És talán nem is fontos, hogy van-e engedélyük hozzá, vagy sem. Csak nehogy úgy járjon a Korona, mint a szatmári Pannónia szálló, hogy mire szétverik a belsejét, kiderül, hogy nincs több pénz a felújításra, és úgy marad minden.

Újra és újra felmerül a kérdés: ha a Fidesz nem nyeri meg tavasszal a választásokat, mi lesz ezen épületek sorsa?

A képeket októberben készítettem, lehet, hogy azóta másképp néz ki a hely. Gyorsan megmutatom, milyen állapotban volt az ingatlan, mikor ott jártam.

A tető az erdélyi Manevi-birodalom átlagához képest nagyon jól áll. Kicsit rozsdás már a bádog, de egyben van. A padlást világító tetőtéri ablakokból hiányzik pár üveg, ami elindult lefelé a csatornán. Ha azokat visszateszik a helyükre, akkor az épület belseje nem fog ázni.

A nyílászárók, ajtók-ablakok nagyrészt épek, sőt aránylag újak is. Igaz, hogy ordenáré pvc-ből készültek, és olyan olcsó, falusias jelleget adnak az ingatlannak, de megbízhatóan szolgálják az épületet, míg valami elegánsabb, négy csillaghoz méltóbb nem kerül a helyükre. Egy ablakot látok csak betörve, a többiről pedig illene lemosni az orális szexre buzdító feliratokat, de ezen kívül minden rendben ezen a téren.

Az épületről a festék nagyon hámlik, látszik, hogy azt kicsit elsiették a legutóbbi felújításkor. Rányomták az odaragasztott plakátokra, mindenre. De a festék alatt a fal ép és kemény, a homlokzati díszek sem kezdtek el még potyogni.

Egy szép újrafestéssel a régi pompájába lehetne hozni az épület frontját, mondja egyik helybéli forrásom, aki egy adott pillanatban ő maga is szerette volna megvenni az épületet.

Alig tíz nappal az előbbi képek elkészülte után, október közepén, a Manevi szép csendben átíratott tíz erdélyi épületet a magyarországi Manevi Zrt.-ről erdélyi leányvállalatára, a Manevi Pro Transilvania szérélére. Habár a művelet idejére blokkolt telekkönyv a blokkolás felszabadítása után jóval, novemberben sem tartalmazta a változást, és még a magyarországi Manevi szerepelt tulajdonosként. Pedig az általunk megszerzett listán egyértelműen látszik, hogy a tízből nyolcadikként a szigeti Korona szálló szerepel mint a lista legdrágább, legértékesebb ingatlana.

A jövő

Habár a Manevi nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit szeretne kezdeni az épülettel, ezt most ezúttal ki lehet olvasni a különféle hatóságok oldalán közzétett dokumentumokból.

A Manevi erdélyi épületei közül ez van a legelőrehaladottabb felújítási fázisban, itt már meghirdették a tervezés közbeszerzését. Mondhatnám azt is, hogy ez az egyetlen ingatlan, ahol valami konkrétumot láttunk eddig a szándékból. A szatmári Pannónia-szálló esetében a Manevi leányvállalatának ügyvezetője beszélt látványtervről és műemlékvédelmi engedélyről, de megmutatni nem akart nekünk semmit. A többi ingatlannál pedig még semmi nyoma semminek.

De itt, a szigeti Korona szállónál konkrét dokumentumok vannak. A Manevi tavaly ilyenkor közbeszerzést hirdetett a tervezésre. Aztán idén ősszel módosították a szerződést, megemelték az összeget.

Így most 119 millió forintot, azaz mai árfolyamon közel 324 ezer eurót költ a Manevi a tervezésre. Ami a következőképpen oszlik:

Három éve van a tervezőnek.

Hála a magyar közbeszerzési rendszernek, ami sokkal részletesebb betekintést biztosít, mint a román, elég sokat megtudunk arról, hogy mit szeretne a Manevi kezdeni a szállóval.

Innen egyértelművé válik, hogy egy „magas színvonalú”, 28 szobás, 4 csillagos szállodát szeretnének működtetni az épületben, bárral, sörkerttel, étteremmel, kerthelyiséggel.

Szóba jött többször is az elmúlt időszakban, hogy esetleg a szálló jelenlegi épülete nem felel meg egy négycsillagos szállodának, merthogy az épület régi, és a vízhálózat meg a liftakna hiánya, illetve a szobák és különféle helyiségek mérete és formája nem teszi lehetővé négycsillagos szálloda kialakítását. Helybéli forrásom, aki szerette volna megvenni az épületet, cáfolja ezt, szerinte lazán ki lehet alakítani egy négycsillagos szállodát ebben az épületben.

A Manevi „szállodaszakmai koncepciónak” nevezett dokumentumot is csatolt a közbeszerzéshez. Ez egy minimalista, Wordban összetákolt doksinak tűnik, amibe belehajigáltak képeket és mondatokat, de nagyon hasznos nekünk, mert ezt-azt megtudunk a cég szándékáról.

Ez az ingatlan hátulról, az udvar irányából nézve. A piros ponttal jelölt épületeket lebontanák, hogy nagyobb legyen az udvar, a kert. A kerthelyiséget szabadtéri vendéglőként hasznosítanák, illetve rendezvényeket is szerveznének itt, többek között lagzikat.

Az utcafronton ebben a helyiségben bárt alakítanának ki, középen bárszigettel. A mellette levő teremben, amit fentebb láthattunk, betontörmelékkel a közepén, abban lenne a reggeliző, a bisztró.

Az újabb szárnyba, aminek építészeti stílusa is elárulja, hogy utólag lett hozzátoldva az utcafronti évszázados épülethez, személyzeti öltözőt, tárolókat és átvevőteret szeretnének. Ezek a földszinti helyiségbe mennének, amin most egy volt játékterem egyértelmű nyomai látszanak. Az emeletre szállodai szobák jönnének, nem csak ebbe a szárnyba, hanem a főépületbe is. Imitt-amott újra kellene faricskálni a helyet, mert jelenleg túl kicsik egyes szobák.

A képen egy ilyen kisebb méretű szoba látható a 2012-14-es felújításból.

A főtérről külön bejárattal nyílik egy kereskedelmi helyiség is az épületben. Ebben bankfiók volt ezidáig, mondják a helyiek, most a Manevis időkben nekiálltak ennek is szétbombázni a mennyezetét. Ezt a helyiséget a felújítás után továbbra is bérbe adnák kereskedelmi célokra, legalábbis ez szerepel a tervben.

Egyik forrásom szerint, aki jól ismeri az épületet, a pince az egyik legszebb és legértékesebb része a szállónak. Vetekedik a legszebb magyar pinceborozókkal, már csak azért érdemes lenne megvásárolni az épületet. A Manevi tervében az alagsort épp csak hogy megemlítik. Semmiféle vendéglátói tervük nincs vele, csak a lebontandó épületek helyett gépészeti helyiségként, illetve a kerti bútorok tárolójaként használnák.

Hogy vélhetően mennyibe fog kerülni az épület felújítása, és honnan lesz rá pénze a Manevinek, nem sikerült megtudnom a Manevitől.

De az is kérdés, hogy lesz-e igény egy ilyen világvégi kisvárosban, mint amilyen ma Máramarossziget, egy négycsillagos szállodára. Lesz-e rá fizetőképes kereslet? Szigeti vendéglátós forrásaim szerint a nagy remény ugyanazokban a nyugatra emigrált zsidókban van, akikről az anyagom elején már volt szó. Zsidó zarándokok egyre gyakrabban fordulnak meg a városban, neves zsidó emlékhelyeket kutatnak, őseik vagy egykori híres rabbik sírjait keresik fel. Nekik pénzük is van, és igényeik is vannak.

Hogy sikerül-e a Manevinek nyereségesen működtetnie majd a négycsillagos szállodáját, ha egyáltalán sikerül beüzemelnie azt, meglátjuk a következő években. Ha a Manevinek sikerülni fog egyetlen műemléket is felújítania a tucatnyiból, amit itt Erdélyben vásárolt, akkor nagy valószínűséggel ez lesz az. Vagy ez lesz az első közülük.

 

Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum Adatbázis Kiadó Kft. szolgáltatta.

A cikk az Átlátszó és az Átlátszó Erdély közös projektje keretében, a News Spectrum támogatásával készült.