300 – 400 000 embert vert át kamu nyereményjátékokkal az Erdély Látványosságai nevű Facebook-oldal. Ki áll mögötte?

1. Az átverés

Bemutatom az Erdély Látványosságai nevű Facebook-oldalt:

Első ránézésre egy olyan oldal, amin innen-onnan összelopkodott és olvasók által beküldött szép erdélyi képeket osztanak meg lélekhez szóló, rövid szövegekkel.

Két meglepő dolog van csak. Az egyik, hogy közel 300 ezer követője van.

Hogy mennyire hihetetlenül nagy szám ez a 299 ezer követő, összehasonlítva tudjuk csak érzékelni: a legnagyobb erdélyi magyar hír- és médiaportálok, a Maszol és a Székelyhon 120 ezer, illetve 130 ezer követővel rendelkeznek.

A másik furcsaság az, hogy az oldal tele van nyertesekkel, akikkel „felvették a kapcsolatot”.

Mitől ez a sok nyertes? Mit csinál az Erdély Látványosságai nevű oldal?

Heti rendszerességgel nyereményjátékokat hirdet. Legtöbbször többnapos szállással és teljes ellátással járó kirándulásokat hirdet meg Erdély legkiválóbb turisztikai célpontjainak legelegánsabb szálláshelyeire. De az elmúlt hónapban egy Dacia Dustert is meghirdetett.

Ahhoz, hogy részt vegyél a nyereményjátékon, nem kell semmi mást tenned, csak oldalakat lájkolgass, bejegyzéseket megosszál, és ennyi. Csodálatos.

Mi a gond ezzel? Röviden: az egész egy kamu. Bővebben: a nyeremény kamu, a játék támogatójaként feltüntetett utazási ügynökség kamu, a nyertes fiktív. Az oldalukon megadott magyarországi telefonszám nem létezik, a megadott kolozsvári cím ellenőrizhetetlen.

Az oldal begyűjtött és más oldalaknak átadott lájkjai az egyetlen kézzel fogható dolog, azon kívül minden csak egy nagy kitaláció, délibáb, amit meglebegtetnek a nyerni vágyó lájkolók serege előtt.

2. A bizonyítás

Lássuk csak, mivel bizonyítom fentebbi vádjaimat.

Az első jel, ami nagyon gyanús, hogy amikor a nyerni vágyók megosztják a nyereményjátékot, a megosztások javához az Erdély Látványosságai üzemeltetője gyatra magyarsággal, zagyván, tegezést és magázást keverve odakommenteli, hogy az illető nyert, és lépjen be az oldalra, regisztráljon, lájkoljon, akármi. Egy-egy ilyen nyereményjátékba beszáll 2-3 ezer ember, annak minimum a feléhez odakommentel az üzemeltető, hogy ő nyert.

Lehet ezer-ezerötszáz nyertese egy olyan játéknak, amin két héten belül letölthető, négy napos vendéglátást lehet nyerni egy panzióba? Az sokszorosan meghaladná a szálláshely kapacitását. Megtörténhet, hogy 2500-an nyertek Dacia Dustert egy Facebookos versenyen? Eléggé valószínűtlen. Főleg, hogy utána a meghirdető posztot átírják arra, hogy „Szerencsés nyertesünk @Kamuvégi Kamudon, gratulálunk. Felvettük vele a kapcsolatot.” Hát akkor mindenki nyert, vagy egy nyert? S ki az az egy?

Hogy nehogy véletlenül valaki jelentkezzen a díjért, az oldal üzemeltetője olyan nevet választ nyertesnek, aki nem versenyzett. Időnként olyan nevet választ, hogy olyan nevű ember még a Facebookon sincs, nemhogy a lájkolók között. Például Temesváry Laura. Ez a csel a szemfülesebb résztvevőknek is feltűnik. Időnként megkérdik, hogy „Ki az a @Kamuvégi Kamudon?”

Ha a szolgálatos átverő nem elég figyelmes, akkor olyan nevet jelöl meg nyertesként, amilyen nevű valaki részt vett a versenyben. Akkor az felháborodottan tiltakozik, hogy vele nem vette fel senki a kapcsolatot. Nem is fogja.

Máskor csak odaszúrják egyesek, hogy ez csalás. Vagy átverés. Vagy bullshit. Vagy akármi. De attól még a tömeg tovább lájkol. És oszt. És kommenteli, hogy „osztva”.

Van olyan, hogy követelik, hogy a nyertes kommentben köszönje meg a nyereményt, és fedje fel magát. De hiába.

Ez nem fog megtörténni, mert nyertes nem létezik. Mint ahogy a meghirdetett nyeremény sem létezett.

Megkerestem az elmúlt hónap nyereményjátékainak a „díjfelajánlóit”. Az ehavi díjak közül mindegyik kamu volt.

3. Akik a legjobban szívnak

Az egy dolog, hogy több százezer embert megetettek azzal, hogy lájkolgassanak, vagy azzal, hogy nyertek. De ennél jóval többet nyeltek a vendéglátó iparban tevékenykedő áldozatok.

Elsőként a szovátai Vila Silvia tulajdonosának férjével, Vlas Dragoş-sal beszéltem, aki azzal kezdi, nagyon dühös az átverés miatt. Sokat foglalkozott már ezzel az üggyel, de nem sokra ment vele.

Ők nem ajánlottak fel semmilyen szállást ajándékba, sem a Facebook-oldalnak, sem valamelyik utazási ügynökségnek, amelyik az oldalon szerepel.

Az egész történetről úgy szereztek tudomást, hogy emberek jelentkeztek náluk a recepción, hogy nyertek egy kirándulást, és jönnének. Ami roppant kellemetlen volt a panziósok számára. Ők egy jó nevű, tisztességes vendéglátóhelyet működtetnek, és nem engedhetik meg maguknak, hogy csúfolkodjanak a kliensekkel. Ezért azt sem tartja elfogadhatónak, hogy valaki az ő nevükben csúfolkodjon az emberekkel, és tiltott vagy törvénytelen cselekedetekhez használja az ő nevüket. Ez imidzsveszteség számukra, károsultnak érzik magukat.

Jelentették az ügyet a Facebooknak, de nem történt semmi.

A szovátai Danubius (most már Ensana) szálló részéről Kacsó Márta e-kereskedelmi és bevételi menedzser válaszolt. Igazolta, hogy ez a nyereményjáték kamu, és sajnos már egy jó ideje megy. Nem szabad információkat adnia a vendégeiről, de igen, őket is keresték meg állítólagos nyertesek. Ők is a Facebooknak jelentették az oldalt, és megpróbálták felvenni velük a kapcsolatot is, de sikertelenül.

A díjfelajánlóként feltüntetett Transylvanian Tours turisztikai iroda vezetője, Gelu Trandafir is cáfolta, hogy ő ajánlotta volna fel a díjat. Ők egy kis, családi turisztikai iroda, nem is tudnának ekkora díjat felajánlani, magyarázkodott. Igen, emlékezett, keresték meg pár héttel ezelőtt telefonon, hogy mi is van a díjukkal, de ő azt mondta nekik, hogy valószínűleg valami félreértés lehet, és egy másik, hasonló nevű iroda ajánlhatta fel a díjakat. Most elkérte tőlem a linkeket azzal a céllal, hogy ő is jelentse a Facebooknak az átverést.

A Dacia Dustert állítólag felajánló daciaduster.eu oldalt megnézve egyből szembeugrik, hogy lengyel autókereskedőről van szó. Mi oka, mi érdeke egy lengyel autókereskedőnek, hogy erdélyi nyereményjátékot támogasson? Mi haszna lenne belőle?

Írtam nekik egy angol nyelvű információigénylést, de csak a robot válaszolt lengyelül, hogy köszöni a megkeresést. Öt napja, hogy írtam nekik, nem túl valószínű, hogy válaszolnak. Bizonyára lefáradtak már a sok magyartól, akik mind Dustert nyertek, és be akarják hajtani a nyereményüket.

4. Minden ösvény a medveleshez vezet

Felmerül a kérdés, ki üzemelteti az Erdély Látványosságai oldalt, és miért.

Habár az oldalon megadott magyarországi telefonszámról arra lehetne következtetni, hogy esetleg az anyaországból üzemeltetik az oldalt, a Facebook ezt a kételyt eloszlatja, Románia területéről posztolnak az oldalra.

A jeleket megfigyelve egyetlen gyanúsított van: egy gyergyói medveles és az azt körülvevő biznisz, panzióval, terepjárós túrával, mindennel. Sorolom a jeleket, amik erre utalnak:

Az Erdély Látványosságai oldalon semmi más reklám nincs, csak „a világ legjobb medvelesét”, és az ahhoz tartozó „Erdély legnépszerűbb villáját” reklámozzák.

Ugyanabban a stílusban, ahogyan a medveles oldalán is reklámozzák magukat.

Itt a villa reklámja is.

A nyereményjátékok felhívásának a szövegében több helyen is feltétel volt, hogy lájkolják a medveles oldalát is.

És valószínűleg lájkolták is, a jelek szerint. A medveles oldalának 457 274 lájkolója és 481 739 követője van. Elképzelni is nehéz, mekkora ez a szám.

Persze, az ember elgondolkodik: vajon véletlenül nem azért követték-e be félmilliónyian ezt a medvelest, mert olyan jó a szolgáltatás? Mert lapostévén nézheted a medvéket, míg a medvék megjönnek. Vagy, mert ott van behűtve a szintén medvével, némi fingással és nem túl jól sikerült nyereményjátékkal felbrandingelt tiltott sör. Hát, nehezen hiszem, hogy ez félmillió követőt eredményezne.

Az említett gyergyói medveles, a hozzá tartozó „Erdély legfelkapottabb luxusvillája”, a Villa Transylvania meg a terepjáróztatásos biznisz Egyed Zsolt és családja tulajdonát képezi.

Annyira egyértelműen erre vezetnek ezek a szálak, hogy tőlem függetlenül azok az emberek, akik még foglalkoztak ezzel a témával, mind ide jutottak, és ezt egyértelműen közölték, amikor beszélgettünk.

Vlas Dragoş például, a Vila Silviától, nemcsak hogy eljutott Egyed Zsoltig és fiáig, Alexig, hanem beszélt is velük. Azt mondja, hogy nagyon gyanúsnak tűntek. Letámadta őt az apa, hogy hogyan meri őket zaklatni. A fiú nagyon flegmatikus stílusban beszélt vele. Több évtizedes jogi tanácsadói tapasztalata alapján úgy tűnt, hogy a gyerek nagyon jól tudta, hogy miről van szó. De attól még nem sikerült zöld ágra vergődni vele. A rendőrséggel is megfenyegette, de hiába. Őszintén bevallja, hogy a beszélgetés végén elküldte az anyja pi*ájába a fiút.

Felhívtam én is Egyedéket. Előbb a fiút. Egyed Alex úgy viselkedik, mintha nem tudná, miről is van szó. Mikor arról kérdem, hogy ők működtetik-e az Erdély Látványosságai nevű oldalt, vagy van-e valami közük hozzá, nagy csenddel válaszol. Aztán pedig nem tud semmit. Kérdem, őket még soha senki nem kötötte össze ezzel az oldallal? Nem érti a kérdést. Kifejtem: soha senki nem mondta azt nekik, hogy esetleg közük lenne ehhez az oldalhoz? Senki, válaszolja. Ez nagyon gyanús, annak alapján, hogy Vlas átküldte nekem a velük folytatott, nem túl barátságos hangú eszmecsere képernyőfotóit. Elfelejthet egy hét alatt egy ilyen beszélgetést az ember az azt záró anyázással együtt?

Egyed Alex hol arra hivatkozik, hogy ők több helyről is rendeltek reklámot, hol arra, hogy sok Erdély Látványosságai oldal is van, és nem tudja, melyikről van szó. Több kérdésemnél is mondja, hogy ő legalább tíz darab Erdély látványosságai oldalt ismer.

Ez így is van, én is azt tapasztaltam, hogy több Erdély Látványosságai oldal és felhasználó is létezik, de ezek nagyjából mind egybe vannak linkelve, és ugyanazt a célt szolgálják. Egy adott pillanatban, mikor már nem tudom hányadszor említi, hogy ő nem tudja, az oldalak közül melyikre gondolok, megkérdem: hülyének néz? Hát ha ismeri ezeket az oldalakat, akkor azokról beszéljen nekem, amelyekkel nekik kapcsolatuk van. Akkor elkezd habogni valami reklámcégről. Kérem a reklámcég nevét és elérhetőségét. Erre azt mondja, hamarosan visszahív, és lerakja a telefont.

Az apja, Egyed Zsolt hív vissza. Határozott, mérges hangja van: azonnal mutatkozzak be, hogy ki vagyok, aki a fiával beszéltem. Mondom neki, hogy a fiának is bemutatkoztam, de bemutatkozok még egyszer. Amint a nevem meghallja, átvált nagyon barátságos, nyájas, lelkes hangra: „Tiszteletem, Ufó úr, ismerjük egymást”, „találkoztunk nem is egyszer”, „ugyanazt a felfogást támogatjuk”. Lehet, hogy tényleg találkoztunk, de sajnos nekem a memóriám katasztrofálisan rossz. Ami, bevallom, nem akkor a legkellemetlenebb, mikor egy kamu nyereményjáték fő gyanúsítottjára nem emlékszem, hanem akkor, mikor a csajom nevét egy hónapon át nem tudom megjegyezni, vagy a negyedik fiam hivatalos nevén hosszú másodpercig kell gondolkodnom.

Kérésére elmesélem neki a teljes történetet, a kamu nyereményjátékokkal, az oldallal, a linkekkel feléjük. Mintha nem tudná, hogy miről van szó, kér, hogy küldjem át az oldalt, ami ezt műveli. Beszélgetésünk után át is küldöm, amire ő válaszol, hogy jelentették az oldalt a Facebooknál, és felveszik a kapcsolatot azzal a magyarországi partnerrel, aki nekik a reklámozást működtette.

Mikor rákérdek, hogy most hall-e először erről a dologról, akkor bevallja, hogy másfél hónappal ezelőtt megkereste őt egy szállásadó emiatt az ügy miatt. Sőt, később egy olyat is említ, hogy ők már fizettek ki szállást olyan személynek, aki nyert. Sőt, küldtek hozzájuk is nyerteseket a Villa Transylvaniába. Felhívták őket, hogy „kell fogadjanak egy magyarországi családot, el kellett vigyék őket medvelesre, el kellett vigyék programra, mindenre.”

Arra a kérdésre, hogy ezt a családot a magyarországi partnerük küldte-e, aki a reklámokat intézi, azt válaszolja, hogy az elmúlt három évben ők két romániai és három magyarországi cégnek fizettek reklámokat. Kérem a cégek nevét és elérhetőségét, erre egy emailcímet kapok, a nagynikoletta111@gmail.com címet, amin nem válaszolt eddig senki a megkeresésemre. Mikor a cég nevéről érdeklődöm, akkor azt írja Egyed Zsolt, hogy nem tudja a cég nevét, de nem is hiszi, hogy cégként működjön, ellenben azt tudja, hogy nem ez a személy működteti az Erdély látványosságai oldalt.

Egyed Zsolt több szálon próbálja magáról terelni a felelősséget. Mert az egyértelmű, hogy nem ők csinálták ezt: „Én is a huncutságokat nem nagyon szeressem.” Egyrészt a magyarországi reklámpartner felé utalgat, azt sejtetve, hogy ő nem tudhatja, hogy az mit csinált (itt emlékeztetném az olvasót arra, hogy a Facebook szerint a kifogásolt oldal szerkesztői romániai címekről léptek be, mindamellett, hogy az oldal egy hamis magyarországiasságot próbált sugallni).

A felelősséghárítás további fázisában lejárató kampányra hivatkozik. Ellenük is volt lejárató kampány, meg is tudták, hogy ki csinálta. Egy informatikus, aki kicsit ért ezekhez, meg tudja pontosan mondani, hogy milyen IP-címről jelentkeztek be utoljára, írja emberünk. Az sokat segít. Ők az IP alapján az egyik személy házáig mentek el, és bizony az illető nagyon meglepődött, tagadni sem tudta. „Az ilyet már érdemes lenne a rendőrségre adni, nekik megvan az erre kiképzett emberük. Pár óra alatt utánanéznek.”

Egyed Zsolt harmadik terelési irányként informatikai vírusra hivatkozik, amelyik nekik is tönkretette az oldalukat. „Az vírus. Az vírus, mert pontosan velünk megcsinálták így. A rendőrség ezzel kapcsolatosan már nyomoz. Nagy román oldalakkal is megcsinálta. Az, hogy az oldal nevében csinál ilyen kamu hogyhívjákot, utána kell regisztrálni, meg Ön nyert, ez vírus, száz százalékos, utánanéztünk mi is.”

Én programozó vagyok diplomám szerint, és habár már rég nem gyakorlom a régi szakmám, valamiért nem hiszem, hogy van a piacon olyan vírus, amelyik mindamellett, hogy kamu nyereményjátékokat szervez, amelyekkel lájkoltatja egy random medveles oldalát, még azt is tudja, hogy Facebook-oldalakra szép erdélyi képeket válogat, és hozzájuk nyálas szövegeket ír, majd kamu szociális témákat boncolgat könnyfakasztó érzékenységgel. Ez azért sok egy kortárs vírusnak, szerintem.

5. A gyergyói kamu vírusmutáció, melytől könnyed-taknyod elered

Ilyen megható szociális érzékenységet, amelyet az Erdély Látványosságai oldalon tapasztaltunk, ritkán látni már a mai világban, főleg vírustól. Az emberek lájkoltak és kommenteltek és lájkoltak és megosztottak, mert a szívük azt parancsolta. Csak sajnos itt is minden érzés kamu volt.

Vegyünk néhány példát!

Idén május 30-án jelent meg az Erdély Látványosságai oldalon a fenti kép. Ezresével röpködtek a jókívánságok Erzsébet 25-ik születésnapjára.

Csakhogy egy évvel ezelőtt, június 20-án ugyanez a hölgy Grúziában 28 éves lett, és Mariamnak hívták.

Május 28-án megismerhettük István bácsit, aki 96 éves, és egész életében keményen dolgozott minden baniért, nem ingyenélő. Adnál neki egy pohár vizet? Ezer ember írt, hogy adna, és 5600-an lájkolták.

Rákeresve a képre meg sem lepődtem, hogy alig két hónappal azelőtt István bácsi románul kérte a pohár vizet egy román oldalon. S mondja még valaki, hogy nem kap egy pohár vizet itt Székelyföldön, ha románul kéri.

Azon sem lepődtem meg, hogy az „Istvánka, Marika és Gyurika zöldséget árulnak, hogy beteg édesanyjuknak gyógyszert tudjanak venni. Te vásárolnál tőlük?” típusú képaláírás fölötti kép Macedóniából lett importálva.

Hogy egy ilyen megosztásra 9200 ember írt rögtön áment, gyönyörű dolog. Kár, hogy egy átverés részeként tették ezt.

Mindennek van határa, de van, aminek nincs. Például az Erdély Látványosságai oldal fekete humorának, amit a szociális odafigyelés köntösébe bújtatott. Hú, én nem hiszek a határokban, de azért ez még nekem is erős.

6. Egy csodálatos sikertörténet szomorú vége

Habár állítása szerint semmi köze nem volt Egyed Zsoltnak és medvelesének az Erdély Látványosságai oldalhoz, mégis csodát tudott művelni vele. Beszélgetésünk után elmentem a mindennapos félórás céggyűlésbe, utána hazavittem a gyerekeket, és mikor leültem otthon a számítógép elé, már ott várt a csoda: eltüntették az Erdély Látványosságai oldalt. Vagy letörölték, vagy elrejtették, vagy fogalmam sincs, hogy mit lehet csinálni a Facebookon egy oldallal, hogy abból semmi ne látsszon.

De nemcsak ez a hirtelen eltűnés bizonyítja azt, hogy nem volt semmi, de semmi közük medveleseséknek az oldalhoz, hanem az is, hogy ha most beírom a Facebook keresőjébe, hogy Erdély látványosságai, akkor az első találat a medvelesük oldala.

Nagyon sajnálom, hogy a többéves kemény munkával összehozott háromszázezres lájkú, gyönyörű oldal odalett. Pedig lehetett volna abból valami szépet és hasznosat csinálni. Ha például az Átlátszó Erdélynek adták volna, mi örültünk volna neki. De így, hogy nem kaptuk meg, muszáj lesz magunknak felépítenünk a sokszázezer lájkos oldalunkat.

7. Bónusz nyereményjáték

Verestóy Attila néhai RMDSZ-szenátor háza a snagovi tó mellett

Azok között, akik ezt az anyagot megosztják, és lájkolják az Átlátszó Erdély Facebook-oldalát, kisorsoljuk a snagovi Verestóy-villát! 🙂