A nacionalista párt saját képviselőjének, online aktivistájának és egyik jelöltje fivérének fizette a legtöbbet a kampánybüdzséből, amelyet az állam fedezett.
A tavaly decemberi parlamenti választás kampánykifizetéseit elemezte a Rise Project oknyomozó kiadvány. Az AUR közpénzből elszámolt első millióját követve a Rise újságírói komasági hálózatra bukkantak.
Az AUR tavaly ősszel 56 vállalkozóval dolgozott együtt, és 1,5 millió lejt fizetett nekik. Az Állandó Választási Hatóság (Autoritatea Electorală Permanentă – AEP), amely a parlamenti pártok költségvetési támogatását kezeli, a választások után megtérítette ezt az összeget az AUR által bejelentett kampányköltségek számlájára. De a pénz családban maradt.
A legjelentősebb tranzakciók összege 1,1 millió lejre rúg (azaz a hivatalos összeg több mint kétharmadára). Ezek a tranzakciók a párthűség térképét rajzolják ki, egy kialakulóban lévő klienshálót, illetve azt a zseniális rendszert, ahogy a pénzeket a kemény maghoz irányítják.
A kedvezményezettek:
- Európai alapokkal való visszaélésért elítélt képviselő több mint félmilliót kapott azért, mert kinyomtatott a támogatók pénzén egy brosúrát, amelyen a pártelnök aláírása szerepelt.
- Egy 27 éves besszarábiai nő, aki George Simion unionista platformjában radikalizálódott, államilag finanszírozott propagandalaboratóriumot vezet.
- Robert Sighiartăunak, a PNL főtitkárának konzervatív csoportja két kézzel szedi a pénzt: egyikkel az AUR-tól, másikkal a liberálisoktól.
- A Szerbiába menekült mogul, Sebastian Ghiță pártszociológusa hazafias körökben nyújtja be a számlákat a szolgáltatásaiért, miután évekig a PSD-vel dolgozott.
Jelen cikk a Rise Project Cum circulă banii în AUR című anyagának fordítása, amely 2021 májusában jelent meg. A fordítás része az Európai Bizottság támogatta Stars4Media projektnek, amelyet a Rise Project bonyolít együtt az Átlátszó Erdély, az Átlátszó.hu és a Bivol.bg oknyomozó kiadványokkal.
Törvény tiltja a politikusoknak, hogy ők maguk választási propagandaanyagokat állítsanak elő, de ez minden. Ebben a szabályozási vákuumban a pártoknak megvan a mozgásterük arra, hogy az állami támogatást a tagok magánbizniszeihez irányítsák.
A RISE hasonló helyzettel szembesült a teljes politikai spektrumban (PNL, PSD, USR, RMDSZ). A házon belüli tranzakciók aránya elsöprő az AUR-nál. Annál a pártnál, amely egyébként azt állítja, hogy meg akarja szüntetni a pártok állami finanszírozását.
Az országprojekt jól tejel
A pénz nagy része, amit az AUR a parlamenti választásokra költött, és az állam később megtérített, Lucian Florin Pușcașu AUR-os képviselőhöz került.
A Pușcașu tulajdonában lévő és általa vezetett suceavai 1 Print Opus nyomda két részletben 533 960 lejt számlázott ki a pártnak. A választások után a vállalatot azonnal átruházta a feleségére, Mihaelára.
Megkérdeztük a képviselőt, hogy mit csinált ezzel a pénzzel: „Kinyomtattuk azt az 500 ezer könyvet, amelyet pártunk választási kampánya keretében osztottunk szét. Románia országprojektje (România are proiect de țară) – ez a könyv címe. (…) 64 oldal, kemény kötés, A5-ös formátum, országos terjesztés. Országos szinten dolgoztunk. Darabja, azt hiszem, 80 bani volt. A példányszám? 500 000. Valójában két rendben jelent meg: egyszer 300 000, majd 200 000 példányban. Senki sem gyanúsíthat azzal, hogy meggazdagodtam belőle.”
A Pușcașunak folyósított pénz egyharmadát teszi ki annak az összegnek, amelyet az Állandó Választási Hatóság tavaly télen térített vissza az AUR-nak.
„Én megdolgoztam ezért a pénzért. Halálra dolgoztattam az embereimet. A brosúrán kívül voltak még képeslapok, amelyeket a Román Posta terjesztett, egymillió darabot, ezeken Mircea Diaconu szerepel. Voltak még plakátok, és 2,5 millió darab, egyenként 4 bani értékű könyvjelző is.”
Az AUR valóban kifizetett 171 973 lejt a Román Postának a kampány során. A szerződés a választási anyag terjesztésére vonatkozik, mint amilyen a Pușcașu által készített képeslap, amelyen Mircea Diaconu volt európai parlamenti képviselő arra buzdítja választóit, hogy az AUR-ra szavazzanak. Az Antena 3 és az RTV stúdiójában gyakran megforduló Diaconu folyamatosan a parlamentbe bekerült új hazafiak tanácsadójának szerepében tetszeleg.
Pușcașu saját pártjával folytatott bizniszeinek fénypontja azonban továbbra is a Románia országprojektje című könyv, amelyet 500 000 példányban adtak ki A szóban forgó brosúrát maga George Simion, az AUR társelnöke írta, aki hivatásos írónak tartja magát, a füzetet pedig a párt egyszerű tagjainak a pénzéből adták-vették házon belül.
Erőteljes népszerűsítését pedig maga a szerző vállalta. Simion kampányfilmes megjelenései között találunk aktivistákhoz intézett teleshopping-szerű felhívásokat, drámai zenével és termékbemutatóval kiegészítve:
„(..) Az önök adományainak köszönhetően egy halom könyv van mögöttem. Az országprojektünk első 150 000 példánya nyomtatásban. (…) Kérem, támogassanak minket, mindenki, aki tud, adományozzon még 300, 500, 1000 példányra valót. És osszák szét őket egy-egy faluban, városban. A beérkező kéréseknek megfelelően küldjük majd ki önöknek. Adományozzanak, és osszák szét az országprojektünket! (…)”.
Gazdasági szempontból Pușcașu volt az AUR „országprojektjének” legnagyobb nyertese. A választási kampány azonban összességében gyenge volt, mondja a képviselő, és a párt éllovasai maguk termelték ki a forrásokat:
„Mindenkit megkerestünk, hogy adjon kölcsön, a párt lévén a kezes. Nálunk ez így működött, mert nem kaptuk meg a pénzalapokat. A jelöltek által hozott pénzt költöttük, mindenki lehetőségeihez mérten utalt adományt a párt számlájára, hogy a kampányanyagokat kifizesse (…)”.
Aranytojás a suceavai fészekben
Lucian Pușcașu mellett Suceava két további AUR-os képviselőt adott az országnak. A megye élen járt, ami a részvételt illeti a Koalíció a Családért népszavazásán (30%), a Covid elleni oltásban viszont sereghajtó (10%).A párt itt érte el a legmagasabb eredményt a tavaly decemberi választásokon (14,71%).
A suceavai AUR Facebook-oldalát 97 ezer lejből népszerűsítették. Pușcașu képviselő egyben a suceavai városi szervezet elnöke is, akit másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek.
Pușcașut 2009-ben állították bíróság elé 2004-ben elkövetett, európai pénzeket érintő csalás miatt, és végül 2013-ban ítélték el. Azokban az években a suceavai Agressione nyomda igazgatója volt. Hogy mi történt? Azt ő maga meséli el nekünk:
„2004-ben a suceavai művészeti líceummal partnerségben egy PHARE programból finanszírozott európai projekten dolgoztam. Ennek célja a diplomások és munkanélküliek számítógépes grafikai képzése volt, amelyre a nyomdaiparban volt szükség. Egy idő után eljött az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal), hogy ellenőrizze a projekt megvalósítását, mert voltam olyan naiv, hogy több sikeresen vizsgázót jelentettem be, mint ahányan átmentek a tanfolyam vizsgáján. 40 helyünk volt, 50-en jelentkeztek, 23-an végeztek. A sikeres vizsgák kötelező aránya 80 százalék volt.”
Pușcașu tehát a hasára ütött, és megemelte a sikeresen végzettek számát, hogy az Európai Bizottság ne kérje vissza a pénzt amiatt, hogy nem tartotta be a projektben vállalt kötelezettségeit. Ő azonban azt állítja, félreértés történt:
„Korábban több oklevelet nyomtattam, de azok nálam maradtak az irattárban, nem adtam le őket. Ezek bizonyítékként szerepeltek a dossziéban, bár a pénzt nem kérték vissza. Néhány résztvevőt az ügyész arra kényszerített, hogy azt állítsa, soha életében nem hallott ezekről a tanfolyamokról, de én bemutattam a jelenléti íveket.
Nem is foglalkoztam velük, mígnem arra ébredtem, hogy letöltendőt kaptam. Ekkor megijedtem, ügyvédet fogadtam, és bizonyítékokat szereztem. Aztán lemondtam arról, hogy hamis tanúzás miatt bíróság elé állítsam őket, örültem, hogy megúsztam a letöltendőt. Az sem érdekelt, hogy priuszom lesz. Másfél év felfüggesztettet kaptam, de a hároméves próbaidő már letelt.
Mit mondhatnék? Az ítéletemet Urunk születésének hírüladása napján kaptam kézhez. Nekem ezt adták hírül akkor. Fizettem, de most a román állam rehabilitált. Bárki szemébe bele tudok nézni. Aztán 2009-ben nem bírtam tovább, és beléptem a politikába.”
Doina és a sajtólégió
A 27 éves Doina Grosu a Moldovai Köztársaságban, Sorocában született, és először érettségi után, 2010-ben érkezett Romániába, hogy Jászvásáron járjon egyetemre, és visszaszerezze az állampolgárságát. A diáklány, az unionista ügy önkéntes katonája azóta kitűnt George Simion szervezetében, a Cselekvés 2012-ben (Acțiunea 2012), amelynek Jászvásáron ő maga a helyi irányítója.
Doina Grosu ma a DGI Multimedia Design vállalat tulajdonosa, amely a választási kampány alatt 180 000 lej támogatást kapott az AUR-tól. Hivatalosan ezt a pénzt a párt tavaly őszi online népszerűsítésébe pumpálták. Csakhogy a jászvásári cég ennél többet is elnyel, és az összegek ezúttal közforrásokból származnak: a párttámogatásból és az AUR képviselőinek átalányösszegeiből.
A digitális marketing ügynökség hirtelenjében jött létre 2019 novemberében, és központosítottan szolgálja ki a pártot. „Az AUR-ral kötött szerződés jelentős, és a munka nagy volumene miatt jelenleg a tevékenységek nagy részét ez teszi ki. Korábban is voltak hasonló tevékenységek, de azok sokkal kisebb léptékűek voltak” – magyarázta Doina Grosu ügyvezető a RISE-nak.
Az AUR saját médiacsoportot épített fel a párttól anyagilag függő vállalat köré. A tartalomgyár teljes gőzzel működik online: hét weboldalon és Facebook-oldalon van jelen.
A Szabad Európa számolt be a közösségi oldalakon reklámok segítségével folytatott közönségcélzási technikákról, a PressOne pedig felfedezte, hogy egyes kiadványok az AUR székhelyére vannak bejegyezve, és sokat fizetnek azért, hogy mesterségesen bővítsék közönségüket az interneten.
A propagandalaboratórium gombjaira tapadva Doina Grosu Facebook-csoportokat kezel, szélsőséges körökben virális posztokat gyárt, műsorokat készít az AUR aktivistáival, népszerűsíti a párt színeiben megválasztottakat, terjeszti a pártnak fontos híreket és videókat.
A vállalkozás anyagi oldalát szintén ő ismertette:
„Igen, ezeken a weboldalakon az AUR parlamenti képviselőiről írunk, a román parlamentnek bejelentett szerződések szerint. Ennek értelmében a teljes összeg körülbelül tízezer euró havonta, amelyből körülbelül 1000 euró a közösségi médiás terjesztés teljes költsége.
A vállalat több online portál tulajdonosa, amelyek médiatevékenységet folytatnak, de ez nem kapcsolódik a politikai reklámhoz. A politikai pártoknak és a parlamenti képviselőknek törvényes joguk van a médiában való megjelenéshez és általában véve saját maguk népszerűsítéséhez. A romániai sajtó ilyen tevékenységekből tartja fenn magát. A többi politikai párt által ilyen célra elkülönített összegek százszor magasabbak. Ezeket a portálokat nyilvánosan felvállaljuk, adások készülnek, én adom az arcom ezekhez a termékekhez, a vállalat pedig, más médiaintézményekkel ellentétben, nyilvánosan felvállalja a tulajdonviszonyt.”
Vagyis a közvélemény tájékoztatására szánt parlamenti átalányösszegeket egy AUR-os aktivista cégéhez irányítják, amely újságírásnak álcázott politikai marketingszolgáltatásokat nyújt.
Doina Grosu az idők során bizonyította párthűségét, munkája pedig a szervezet adminisztratív feladataira is kiterjed. (Ilyen például a teleormani fiók koordinálása a választási kampány során.)
Nacionalista botrányok farvizén
A besszarábiai nő George Simion társelnök révén lett az AUR tagja, akivel már egy évtizede kapcsolatban áll. Együtt szervezték a Cselekvés 2012 főbb eseményeit Moldovában és Romániában: a Prut folyón átívelő virághidakat, unionista felvonulásokat és tüntetéseket, amelyek esetenként több tízezer embert vonzottak. Simion gerillataktikája miatt – hogy utcai akciókkal szerezzen magának hírnevet, ahogyan az a járvány idején is történt – gyorsan szembekerült a moldovai hatóságokkal.
A köztársaság biztonsága a különböző etnikumok békés egymás mellett élésétől függ, amint azt a legutóbbi, 1992-es polgárháború tapasztalatai is mutatják. Már van egy szakadár régiójuk (Transznisztria), amelyet orosz csapatok tartanak megszállva. És van egy autonóm területük is (Gagauzia), amely mindig is függetlenséggel fenyegetett arra az esetre, ha Moldova egyesülne Romániával. Az itteni orosz ajkú lakosságot 30 éve nap mint nap a Kreml egy visszatérő szlogenjével rémisztgették: „A fasiszta románok el akarják venni az országunkat!”
Simion látványos pozíciót biztosított magának ebben a feszültségteli helyzetben, a moldovaiak azonban készenléti rendőrséggel utasították ki, és megtiltották, hogy Moldova területére lépjen. Simion fellebbezett, bíróságra vitte az ügyet, és áldozatként lépett fel.
Ez pedig elég volt ahhoz, hogy ismertségre tegyen szert, és magához vonzza a radikális áramlatokat a Prut mindkét oldalán. A 2013–2017 közötti időszak e tekintetben igen termékeny volt. 2019-ben pedig a Hargita megyei Úzvölgyében kiprovokált híres incidens után Simion belépett a politikába. Szövetkezett a Koalíció a Családért végrehajtó ágával, amelyet az AUR-ban Claudiu Târziu társelnök képvisel.
Ami pedig Doina Grosut illeti, ő az egyetemi éveit az unionista ügynek szentelte. Simion szervezete, amelyet Doina Jászvásáron vezetett, második otthonává vált. Egy ideig a helyi szervezet szóvivőjének, Marius Bencheának volt a felesége, aki korábban a gyergyószentmiklósi PSD elnöke volt. Bencheát a jászvásári sajtó azzal vádolta, hogy a saját civilszervezetén keresztül rákos gyermekeknek szánt adományokat sikkasztott.
Megkérdeztük Doinát, hogy mi fűti őt, mikor és miért radikalizálódott:
„Gyerekkori álmom volt, hogy eljussak Romániába. Nyolcéves koromtól kezdve. És nagyon keményen dolgoztam azért, hogy ez valóra váljon. A családomban csak románul beszélünk, a szüleim egyszerű, művelt, jóérzésű emberek. Az iskolában nem voltam hajlandó oroszul tanulni, mert akkori fejjel úgy gondoltam, ha azoknak a nyelvét beszélem, akik annyi rosszat okoztak a népemnek, akkor megsértem az őseimet, akik az életüket adták a hazámért, Romániáért.
Amikor 12 éves voltam, azon vitatkoztam az osztálytársaimmal, hogy mi románul beszélünk, és nincs olyan, hogy moldáv nyelv. A bátyám, aki hét évvel volt idősebb nálam, szintén ezt az unionista szemléletet vallotta. Ő sajnos már nincs köztünk. A haza, az újraegyesítés és a nemzeti szimbólumok tisztelete számomra mindennél fontosabb.”
Megélhetési legionáriusokkal a vörös medence partján
Mirel Palada, a Ponta-kormány volt szóvivője 41 650 lejért dolgozott az AUR-nak a legutóbbi választási kampányban. A pénz a Palada felesége által vezetett, Sociopol nevű szociológiai kutatási-tanácsadói céghez került.
A szociológus az utóbbi időben nacionalista üzeneteivel és incidenseivel hívta fel magára a figyelmet, amelyek során teljesen elvesztette a fejét. Legutóbbi hivatalos politikai tagsága pedig az Egyesült Románia Pártnak (Partidul România Unită – PRU) volt hivatalosan a tagja, amelyet Sebastian Ghiță mogul vezetett, aki Belgrádba menekült a hazai igazságszolgáltatás elől. A párt Paladát javasolta a munkaügyi minisztériumba a 2016-os parlamenti választásokon.
A PRU, akárcsak az AUR, ultranacionalista és euroszkeptikus üzeneteket hangosított ki a „Vlad Țepes őrjárata” néven szervezett legionárius felvonulásokon – mintha csak a múlt században lennének. Őrizte Erdélyt a magyar irredentizmustól, és a duginista doktrínát propagálta, amelyből az Orosz Föderáció állami politikája inspirálódott.
Maga Ponta, Ghiță deklarált barátja támogatta őket a választásokon. A 2016-os kampányban a PRU volt az egyetlen párt, amely szlogenszerűen megfogalmazta azt, amit a Dragnea-kormányok nem sokkal később próbáltak megvalósítani:
„Büntetőjogi és adóügyi amnesztiát! (…) Bűnügyi dossziék helyett jólétet! Megállítjuk a DNA visszaéléseit! (…) Megvédjük a románizmust, a keresztény civilizációt, támogatjuk a hagyományos családot! (…) Megállítjuk az ország gyarmatosítását, nem adjuk a földünket idegeneknek, harcolunk a multik ellen! (…) Nem fogadjuk el a brüsszeli és washingtoni nagykövetségek buzdításait és meleglobbiját!”
Sebastian Ghiță ezekben a napokban kitartóan udvarolt George Simionnak. A mágnás még egy rendőrőrs előtt is tiltakozó akciót tartott, ahol Simiont egy unionista felvonuláson történt incidens miatt tartották fogva. Ők ketten protokolláris megbeszéléseket is folytattak a PRU székházában a 2016-os választásokat megelőző kampányrendezvényen, amelyet Ghiță szervezett.
A PRU akkor nem jutott be a parlamentbe, Ghiță pedig elmenekült az országból. Négy évvel később az AUR szisztematikusan hasznot húz a mágnás televíziójából, ahogy egykor a PRU is.
Ghițával Palada is ápol nemcsak politikai, hanem rendszeres üzleti kapcsolatokat. A Sociopol régóta biztosít választási felméréseket és exit pollokat a România TV-nek, Palada pedig gyakran bekapcsolódik az adásokba elemzőként.
A szociológus a Voiculescu családdal, az Intact tröszt tulajdonosával (Antena 3) való üzleti konfliktust követően csatlakozott az RTV-hez. Velük a 2016-ban megszűnt CCSB vállalat (Compania de Cercetare Sociologică și Branding Forum) keretében működött együtt. A Ponta–Ghiță tandem idején a PSD-nek is dolgozott.
Palada már ősszel megjósolta, hogy az AUR be fog jutni a parlamentbe. Decemberben, közvetlenül a választások után pedig Mircea Diaconuval magyarázta a választási stratégiát, amikor a DCNews portál készített vele interjút. A portált egy másik, az RTV stúdióiban gyakran megjelenő figura, Bogdan Chirieac vezeti.
„Diaconunak van egy jól körülhatárolt választókerülete, ami az övé. Az AUR pedig nagyvonalakban ugyanezt csinálta. Plusz az a 3 százalék a helyhatósági választásokon. Ők Mircea Diaconu választóit vették célba” – fejtegette akkor Mirel Palada. Itt arra a választói szegmensre utal, amely a 2014-es európai parlamenti választás és a 2019-es elnökválasztás között 7-ről 10 százalékra nőtt.
Az AUR egyesítette erőfeszítéseit ezen a fronton: Pușcașu képviselő képeslapokat nyomtatott Diaconuval, melyeket a Román Posta országos szinten terjesztett, a besszarábiai Doina Grosu pedig a színész választási felhívásait népszerűsítette a világhálón.
Felhívtuk Mirel Paladát, hogy kommentálja a tranzakciókat, de letette, amint meghallotta, hogy a RISE-tól keressük.
Nemzeti liberális koalíció a családért és cégekért
A kolozsvári székhelyű Apella cég egy volt besztercei liberális vezető tulajdonában van, és 143 900 lejt kapott az AUR-nak nyújtott választási szolgáltatásokért. Ez a megtérített kampányköltségeknek körülbelül a tíz százaléka.
A vállalat tulajdonosát Alin Sesermannak hívják, és tanácsadóként mutatkozik be. Testvére, Marcel Seserman a besztercei AUR elnöke, és többek között azzal a választási ígérettel kampányolt, hogy segít leállítani „a pártok költségvetésből történő finanszírozását”.
Alin Sesermant az AUR-hoz benyújtott számlákkal kapcsolatban kerestük meg:
„A fivérem miatt keveredtem bele. Olyasvalakit akart, akiben megbízhat a kampány alatt. Bármiben támogattam volna őt, még ha a Környezetvédő Párt színeiben indult is volna, akkor is. Mindenképp megérdemli. A pénz nagy része tanácsadásra megy el, a többit harmadik feleken keresztül intézem.
Megvannak a saját tevékenységeim, cikkeket írok a helyi és a központi sajtó számára, kampányterveket készítek, és nagyjából mindent megcsinálok, kivéve a technikai részt, ami a videókészítéssel kapcsolatos. Bérlés már nem tudom, mire volt. Valószínűleg videókészítésre és felszerelésre. Más megyék számára is készítettünk anyagokat.”
Alin Seserman arra azonban már nem emlékszik, hogy melyik megyék számára, de azt ígérte, hogy visszatér egy tevékenységi beszámolóval. Két nappal később meggondolta magát: „A részletek a politikai stratégia részét képezik, és nem lenne jó felfedni őket, nem igaz? Különben mindenkiből politikai tanácsadó lesz.”
Küldött viszont egy dokumentumot, amelyet néhány perccel korábban készített, de 2020. december 19-re keltezett, és amelyet „a beszámoló összefoglaló mellékletének” nevezett. A dokumentumból kiderül, hogy a tanácsadó fivér kezelte a jelölt fivér Facebook-oldalát.
Az Apella vállalat egyébként ezzel párhuzamosan a Szilágy megyei PNL-nek is dolgozott, Bogdan Ileánál, aki később az igazságügyi minisztérium államtitkára lett.
Megkértük Marcel Sesermant, a besztercei AUR elnökét, hogy vegye sorra a kampányanyagokat:
„A brosúrák a központból érkeztek. Nálunk plakátok és szórólapok készültek. Az Apella az online tanácsadási és kommunikációs anyagok elkészítésével és többek között a facebookos terjesztésükkel foglalkozott. Bérlésekre nem került sor.”
A besztercei AUR vezetője a ’90-es évek óta politizál. Alprefektus volt a Demokratikus Konvenció idején, amikor fivére, a mai tanácsadó a Viktória-palotában szakértőként debütált. Akkor még parasztpártiak voltak.
2000 után Alin Seserman a besztercei PNL-hez, majd a PDL-hez (amely később egyesült a PNL-vel) igazolt át. 16 évig volt helyi tanácsos. A pártból 2016-ban lépett ki, amikor sikertelenül indult a polgármesteri székért, de továbbra is a liberális hatalmi körökben maradt.
Robert Sighiartău, a PNL főtitkára, aki szintén besztercei, egyike azoknak, akik közel állnak hozzá. A kapcsolatuknak megyeszerte híre ment. De van itt egy fontos árnyalat, mutat rá Alin Seserman: „Nem mondhatnám, hogy Sighiartău úr támogat engem. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Inkább azt lehetne mondani, hogy én támogattam őt a kezdetektől fogva.”
Mindketten konzervatív nézeteket vallanak. Alin Seserman ezen a ponton vehemenssé vált:
„Én hagyománytisztelő vagyok, és mindent megteszek azért, hogy az Isten által megteremtett család fennmaradjon. Én azt vallom, hogy egy férfi nem mehet hozzá egy másik férfihoz. Élhetnek együtt, lehetnek mindenféle jogi egyezségek köztük, de a házasság egy férfi és egy nő között köttetik.
Az Európai Parlament nagy része egyáltalán nem engem képvisel. Az európai szocialisták és liberálisok a család, a keresztény hit és a keresztény erkölcs ellen vannak. Nem érdekelnek az egyes libertáriusok elméletei, akik már régen elvesztették a fejüket. Hasonlóképpen, teljes mértékben ellenzem a muszlimok tömeges európai migrációját.”
Robert Sighiartău (32), a PNL második embere ugyanakkor a Koalíció a Családért által kezdeményezett 2018-as népszavazás egyik leghevesebb támogatója volt. Apja, Ioan Sighiartău jómódú üzletember volt, a Beszterce-Naszód megyei neoprotestáns közösség prominens képviselője és a PDL-s helyi báró, Ioan Oltean barátja.
PNL-s vonalon Alin Seserman az elmúlt ciklusban a képviselőház liberális alelnöke, Marilen Pirtea (a Nyugati Egyetem rektora) kabinetjének tanácsadójaként dolgozott. Noha a dokumentumokból úgy tűnik, hogy több évig dolgozott a parlamentben, a tanácsadó azt állítja, hogy ez csak egy átmeneti periódus volt: „Rövid ideig voltam a tanácsadója, higgye el, amit mondok”.
Cége, az Apella tavaly 860 000 lej bevételt termelt. Az AUR-ral kötött szerződés ennek a forgalomnak az egyhatodát teszi ki.
Közös bizniszek politikai kinevezettekkel
2020-ban Seserman egy másik régi liberálissal közösen újabb tanácsadó céget indított Agora Ad-Hoc néven. Ezt a régi liberálist Dan Vlaicunak hívják, és 2016-ban Giurgiuban a PNL szenátornak jelölte a parlamenti választásokon. Vlaicu a Hidroelectrica igazgatótanácsának tagja, az Állandó Választási Hatóság (AEP) alelnöke és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság elnöke volt.
A közelmúltig az AEP alelnökének, Marian Muhulețnek és a Versenytanács elnökének, Bogdan Chirițoiunak volt a tanácsadója. Mielőtt a tanácsadójuk lett volna, mindkettőjükkel üzletelt is a Creator Consulting és a BMC Consultant cég révén.
[irp posts=”31038″ name=”Miből él meg Dan Tanasă?”]
Az idők során Alin Seserman a helyi kapcsolatok révén további cégeket indított a Besztercei Környezetvédelmi Őrség volt vezetőjével (Ioan Borș) vagy a Vidéki Beruházásokat Kifizető Ügynökség megyei vezetőjével (Cornel Chiuzan). Mindemellett Seserman egy korábbi alprefektussal (Gheorghe Tuță) egy másik tanácsadó céget is működtetett (Giatos Consulting), amely a helyi sajtóban a megye polgármesteri hivatalaival kötött szerződéseiről híresült el.
Marcel, Alin fivére, azaz a besztercei AUR vezetője, csak hajszál híján maradt le a képviselői mandátumról. A megyei könyvtárban dolgozik, ahol egy ideig megbízott igazgató is volt. A felesége szintén ott dolgozik.
Marcel Seserman vezeti a Bibliopolis Egyesületet, amely több évben is vissza nem térítendő támogatásokat nyert különböző projektekre a kulturális minisztériumtól. A támogatók között szerepel a besztercei helyi tanács és Kolozsvár önkormányzata is. A projektpartnerek között pedig ott volt a megyei könyvtár is, ahol dolgozik.
A cikkre válaszul az AUR közleményt adott ki, amely teljes terjedelmében ITT olvasható.
A cikk a Fritt Ord Foundation által az OCCRP-n keresztül támogatott Priests Of Hatred oknyomozó újságírói projekt része.
A nyitóképen George Simion, az AUR társelnöke látható. Fotó: Ilona Andrei / Inquam Photos
A cikket Szabó Beáta fordította.
