Homoródfürdőn gazdátlan a Borvizek útja, nincs, aki egy lécet kicseréljen, vagy a derékig érő gyomot lekaszálja.
2012. június 3-án, egy héttel a választások előtt, a választási kampány csúcspontján Borboly Csaba tanácselnök, aki akkor még felavatásokban és nem élő közvetítésekben utazott, elvágta a székely pántlikát a homoródfürdői borvízúton. Burus Ella leköszönő szentegyházi polgármester társaságában.
Az akireszamithatunk.ro (Borboly Csaba kampányhonlapja) szerint a felavatáson részt vett néhai Verestóy Attila szenátor is, aki a kép alapján nem ragaszkodott ollójával a szalaghoz tolakodni, de beszédében az egységes érdekképviselet fontosságát hangsúlyozta. Mert mi más juthatna eszébe egy erdélyi magyar politikusnak a borvízről?
A Borvizek útja projekt azért kapott kiemelt szerepet Borboly kampányában, mert büszkék voltak rá. A 10 millió eurós költségvetésű projekt, melynek kétharmadát EU-s pénzekből állták, abban az időben nagy dolognak számított környékünkön.
A pénzt sikerült elkölteni. A problémákkal teletűzdelt kivitelezés, a temesvári kivitelező csődje, a többrendbeli késés és a tucatnyi javítanivaló után sikerült a projektet nagy nehezen átvenni és lezárni.
Ma a homoródi Borvizek útján egy dolog érződik: a hatalmas gazdátlanság.
Nincs, aki megkaszálja.
Nincs, aki egy lécet kicseréljen.
Nincs, aki újrakenje a padokat-asztalokat, aki egy karfát kicseréljen, vagy legalább kicsavarja vagy levágja az ottmaradt, turisták bordaközébe kívánkozó facsavarokat.
Banális karbantartási munkálatokat sincs, aki elvégezzen.
A medence takarítatlan, a lépcső és a korlát egy része le van szakadva, lécek úsznak a vízben.
Kutya se jár ide fürödni. Régen sem jártak.
Kivitelezéskor valamit ellőhettek, mert hosszú évekig alig volt víz a medencében, szivárgott el. A fentebbi, 2012-es, az átadás évében készült képen az öltözők zárva voltak. És épp csak annyi víz volt a medencében, hogy az állatok beledögölhessenek, és elvegyék az étvágyát mindenkinek, akinek a beledobált szemét, vagy a borvízre jellemző barnás váladék még nem vette el. Aztán egy évtized alatt a szivárogtató lyukak eltömítődhettek, mert a vízszint már rendben van, de a fürdő közben használhatatlanná vált sőt, veszélyes.
Meg amúgy is ki bújna bele nyakig egy olyan vízbe, amiről semmit nem tud: sem azt, hogy mit tartalmaz, sem azt, hogy mire jó. Nincs kiírva, hogy mit gyógyít, sem az, hogy kinek ellenjavallt. Csak az van kiírva, hogy Borbolyék építik Székelyföldet, de ez valamiért nem kelt annyi bizalmat az emberekben, hogy megmártózzanak a vízben.
A környéken a szemét javát valaki időnként összeszedi, de senki nem tudja megmondani, hogy a szentegyházi tanács emberei, vagy csak valamelyik jóindulatú, borvízhordó ember, akinek nem esik jól, ha szeméthalom közepén tölti az éltető vizet.
Ha minden igaz, a helyet a szentegyházi polgármesteri hivatal kezeli. De úgy tűnik, az elmúlt évtizedben senki nem érezte igazán magáénak. Homoródfürdő esete egyébként is egy árva gyerekéhez hasonlít. Kápolnási területek ezek, melyeket Szentegyháza városiasításakor adminisztratív szempontból oda csatoltak, hogy legyen városiasabb az új város. Azóta semmi nem tiszta. A kápolnási tulajdonosok kétfelé járnak ügyintézni. De mikor gond vagy munka van, akkor senki nem akarja magáénak Homoródfürdőt.
Homoródfürdő mindenható helytartója, a Lobogó panziós Benedek Lukács sem foglalkozik a borvízúttal, azonkívül, hogy a szép macskaköves utat időnként szorgosan meghordja sárral, miközben saját birodalmát terjesztgeti, hegyet váj, patakot terel vagy fát vontat. Mondjuk, tőle nem is lehet elvárni, hogy egy ingyenes hagyományos fürdőt gondozzon, mikor száz méterrel odébb fizetős wellnesst és strandot működtet. Meg nem is arról híres a helybéliek körében, hogy a közösségi érdeket előbbre helyezné a magánérdekénél.
A fentebbi videón az látszik, amint egy hatalmas szikladarabot vontatnak traktorral a macskaköves sétányon, kővel szántják a borvízutat.
A hagyományos fürdőhangulatú komplexum hangulatát más tényezők is rontják. Északon a nagy forgalmú országúttal szomszédos, keleten pedig Homoródfürdő régi mindenhatójának, Benedek Lukácsnak a legújabb kőzettároló telkével, aminek amolyan meddőhányó hangulata van.
Délen a szomszéd Homoródfürdő új mindenhatója, aki Benedeknél is nagyobb góré. Róla hamarosan bővebben is írok, most csak annyit említenék meg, hogy idén kivágatott 80 fát, köztük a Homoródfürdőre oly jellemző nagy fenyőfákat.
Ezzel totál megváltoztatta a fürdőtelepülés fenyves arculatát, már legalábbis ami megmaradt ebből Benedek Lukács évtizedes munkássága után. Valószínűleg építeni szeretnének ide, nem is kis épületet, ha a fák útban voltak. És ha mindez nem elég, akkor mondjuk el azt is, hogy nyugaton a szomszéd egy ormótlan, ízléstelen arculatú falusi wellnessközpont lesz. Beszorítják ezt a kis hagyományos borvízutas szigetet a fejlődés négyszögébe. De az is lehet, hogy nem lesz amit beszorítani, mert addigra lerohad az egész.
Az egyetlen dolog, ami működik az egész borvizes csomagból, és nem rohadt le: a források. Azokra valamennyire ügyelnek a borvizet hordó emberek, és szerencsére ezek viszontagságoknak kitett elemei inkább kőből és nem fából készültek. Ha ma körülnézünk, hogy miért volt érdemes tíz éve lefuttatni ezt az EU-pénzes projektet, egy hasznát látjuk: felújították a borvízkutakat.
Szóval: megérte minden eurócent, amit az Unió ide Homoródfürdőre adott. Ha többet is adna, még jobban elköltenénk. Homoródfürdő múltjáról, jelenéről és jövőjéről hamarosan jelentkezünk még pár izgalmas anyaggal.
