Megpróbáltuk kideríteni, miről árulkodnak a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségében történt fizikai bántalmazás nyomai. Bár a helyzet tisztázása mindenkinek érdekében áll, a főszereplők mégis elzárkóztak.

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért

Update 15.30, 21.04.2020: Kiss Dénes egy Facebook-posztban jelezte, hogy rendőrséghez fordul az ügyben. Úgy tudjuk, hogy a közszolgálati rádió szintén a rendőrséghez fog fordulni az ügy kivizsgálása érdekében.

Jelenleg több a kérdés, mint a válasz azzal kapcsolatban, hogy mi történt a marosvásárhelyi közszolgálati rádió stúdiójában április 7-én.

Parászka Boróka, a rádió egyik szerkesztője április 18-án, szombaton publikus Facebook-bejegyzést írt, melyben fotót tesz közzé egy karján keletkezett véraláfutásról.

A fotóhoz mellékelt szövegből tényszerűen annyi derül ki, hogy az újságírót tíz nappal korábban Marosvásárhelyen támadás érte.

A szövegből az is egyértelmű, hogy a támadó egy olyan férfi, aki korábban is zaklatta, a kontextusból pedig valószínűvé válik, hogy a támadásra munkahelyén, a rádió szerkesztőségében került sor.

A bejegyzés értelmezéséhez szükséges háttérinformáció, hogy Parászka Borókát évek óta próbálják lejáratni, Facebookon rendszeresen zaklatják. Az újságírói munkáját megkérdőjelezők közül többen a szerkesztőségbeli munkatársai.

Másnap, április 19-én Parászka egyik kollégája, Kiss Dénes szintén Facebookon jelentkezett. A „Válaszok Parászka Boróka újabb rágalmazó posztjára és feljelentésére” című bejegyzéséből az derül ki, hogy a szerkesztőségben valóban sor került egy indulatos vitára közte és Parászka között.

Azonban Kiss állítja, a Parászka karján látható zúzódásokat nem ő okozta: „nem támadtam meg, nem ütöttem meg, nem löktem meg, nem fogtam meg, nem agresszáltam fizikailag sem, szóban sem”. Épp ellenkezőleg: (Parászka Borókának) „pillanatok alatt dühkitörése lett, többször meglökött, csapkodott, visítozott, káromkodva gyalázott.”

Egyik érintett sem válaszolt kérdéseinkre

Mindkettejüket megkerestük egy sor kérdéssel, azonban sem Kiss, sem pedig Parászka nem volt hajlandó részletesen elmesélni, mi történt abban a néhány percben. Parászka „kommunikációs stratégiára” hivatkozva utasított el (a beszélgetés az anyag végén olvasható), Kiss annyit írt, hogy „elvesztette bizalmát portálunkban”, mert „egy igazságot keresünk, nem a valóságot”.

Bár maga nem volt szemtanúja a történteknek, Szász Attila főszerkesztő-helyettesnek utólag mindkét fél elmondta a saját verzióját, ennek alapján körvonalazódik, mi történhetett a stúdióban. Mint kiderült, a vita egy kabinfoglalási félreértésből pattant ki.

Tudni kell, hogy a szerkesztőségnek több felvevőkabinja van, a szerkesztők itt veszik fel azokat az interjúkat és stúdióbeszélgetéseket, amelyek aztán adásba mennek.

Ugyan mindegyik felvevőkabin felszerelése azonos, azonban van egy kabin, amit a szerkesztők jobban szeretnek, ugyanis ott sokszor van technikus, aki segít a szerkesztőnek (a szóban forgó napon nem volt jelen technikus).

A szerkesztőségben a kabinfoglalásnak van egy rendszere: egy nagy parafa táblára írhatják fel a szerkesztők, mikor szeretnék igénybe venni ezt a kabint.

„Parászka Boróka azt állítja, ő már hétfőn kitette, hogy kedden reggel 8-tól 12-ig interjúzik. Kiss Dénes azt állítja, a táblán nem volt foglalás, ő pedig beírta magát ugyanarra a napra, 10 órára” – mesélte a főszerkesztő-helyettes.

Nem 4 perc, 4 interjú

Kedden 10 órakor megjelent Kiss Dénes, és intett a kabinban ülő Parászka Borókának, hogy mennyi van még? Parászka kezével egy 4-est mutatott, a hátralevő 4 interjút jelezve. Kiss Dénes a feltartott ujjakat úgy értelmezte, hogy még 4 perce van hátra a kollégájának, így úgy döntött, megvárja, míg befejezi a beszélgetést.

Amikor Parászka kijött a kabinból hogy lementse a beszélgetést, tisztázta, hogy további 4 interjú van még hátra. Kiss ekkor azt kérte, hadd használhassa a kabint 10 percig, míg ő elkészíti a saját, betervezett beszélgetését, azután pedig Parászka folytathatja a saját munkáját.

Ekkor szabadultak el az indulatok. A hangos és trágár kifejezésektől sem mentes vitát két, nem messze dolgozó technikus, Sorin Năsălean és Marcel Mihalache hallotta.

„Hiába sérelmezi Boróka, hogy miért nem ugrott, (a közelben levő kolléga) épp egy élő híradót vezényelt. Ő volt az, aki rájuk szólt, hogy kicsit halkabban, mert híradót vesznek épp fel” – magyarázta Szász.

A főszerkesztő-helyettes szerint az incidensből az egyik technikus annyit látott, hogy Kiss Dénes veszi fel a földről a papírjait, a másik csak hangokat hallott.

Feljelentés azóta sem született

Parászka Boróka ezután felhívta közvetlen felettesét, Szász Attilát. „Akkor nekem nem tett említést verekedésről. Annyit mondott, hogy csúnyán összevesztek Kiss Dénessel. Később, amikor hazaért, küldött egy fotót a vállán található zúzódásról, valamint hogy törvényszéki orvoshoz megy. Reggel nekem át is küldte a látleletet” – így a főszerkesztő-helyettes.

Szász azt kérte Parászka Borókától, nyújtson be írásos panaszt, Kiss Dénestől pedig ugyancsak írott beszámolót kért arról, ami történt. „Másnap hivatalos válaszomban azt kértem Parászka Borókától, tegyen feljelentést a rendőrségen. Ő azonban nem rendőrséghez, hanem a nyilvánossághoz fordult” – sérelmezte a főszerkesztő-helyettes.

„Belső rendszabály alapján akkor tudom elkezdeni az eljárást, ha bizonyítani lehet azt, hogy erőszak történt. Azonban itt nem lehet bizonyítani semmit – van két, egymásnak ellentmondó nyilatkozat, ezek alapján én nem tudok egy olyan következtetést levonni, ami alapján egyik felet vagy a másikat megbüntethetem” – így Szász, hozzátéve, azonnali intézkedésként kettejüket úgy osztotta be munkára, hogy különböző napokon járjanak be a szerkesztőségbe, és így ne találkozhassanak (Update 15:48, 21.04.2020).

Régi feszültségek bukkantak felszínre

A korábbi feszültségek, a Parászka Boróka ellen irányuló folyamatos zaklatás minden bizonnyal nagy szerepet játszott abban, hogy egy egyszerű, munkaszervezéssel kapcsolatos félreértésből ennyire indulatos vita kerekedett.

Parászka Boróka szerint Kiss Dénes egy korábbi botrányban is szerepet játszott: évekkel ezelőtt egy sor interjújának a hanganyaga eltűnt. (Parászka szerint kollégái szándékosan letörölték, Kiss Dénest meg is gyanúsította. Kiss tagadta, hogy köze lett volna a törléshez.)

Kissről tudni lehet, hogy többé-kevésbé nyíltan szimpatizál az Adják vissza a rádiónkat. A Marosvásárhelyi Rádió a MI rádiónk. Facebook-oldalon folyó kampánnyal, melynek vezéralakja Ferencz Zsombor magánszemély, aki magát Facebook-profilján „hobbiújságírónak” nevezi.

Ferencz heti rendszerességű, nem túl igényes grafikai megoldásokkal operáló bejegyzésekben kéri, távolítsák el a rádióból a szerinte „liberális”, „magyargyűlölő” Parászka Borókát, illetve felettesét, Szász Attila főszerkesztő-helyettest, mivel „a Marosvásárhelyi Rádió az a hely, ahol Orbán Viktort ZSARNOKNAK, Magyarországot pedig DIKTATÚRÁNAK lehet nevezni”.

Ferencz néha (de nem mindig) azt is követeli, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mondjon le, mivel végső soron ő a felelős a rádiónál kialakult „Orbán-fóbiás sajtódiktatúráért”.

Ez most nem véleményszabadsággal kapcsolatos kérdés?

„Korábban egyértelműen kiálltam Parászka Boróka mellett, akkor ugyanis véleményszabadsággal kapcsolatos kérdésekről volt szó. Ez az ügy nem ilyen, itt bizonyítékok hiányában senkinek az oldalára nem állhatok” – kommentált Szász Attila, aki szerint a Parászka Boróka ellen régóta folyó kampányt és ezt a tettlegességig fajuló vitát külön kell kezelni.

Parászka Borókát még szombaton, a Facebook-posztjának publikálása után nem sokkal kerestük meg Messengeren. Akkor azzal hárította el az ügy részleteivel kapcsolatos kérdéseinket, hogy magányra és védettségre van szüksége, és nem szeretne nyilvánosságot, mert sosem lesz vége, emiatt döntött úgy, hogy hatóságokhoz fordul.

Vasárnap Kiss Dénes is pubikálta a saját verzióját az eseményekről. Kiderült, hogy mindkét beszámoló homályos és számos ellentmondó részletet tartalmaz, így mindkettejüket több kérdéssel kerestük meg.

Kiss Dénes nem válaszolt kérdéseinkre (melyek megtekinthetőek itt), mivel „elvesztette bizalmát portálunkban”, Parászka lényegében megtagadta a válaszadást.

Alább a Parászka Borókával folytatott beszélgetésünk, minimális szerkesztéssel (az események szempontjából nem releváns részleteket kivettük).

Szia, végigolvastam kb. mindent ami FB-n lement, alább a kérdéseim.

Mikor történt pontosan?

Tudom azt, hogy egy stúdióhasználattal kapcsolatos vita volt a szikra. Le tudnád írni részletesen, hogy a te szemszögödből mi történt?

Többen voltak jelen (vagy legalábbis hallótávolságon belül). Kik ők?

Kiss Dénes posztja szerint a történtek után megkerested a főmérnököt, a titkárnőt és néhány kollegát, továbbá egy belső szerkesztőségi posztot írtál erről az esetről, abban nincsen szó fizikai erőszakról. Ez igaz? Valóban írtál egy ilyen posztot? Miért nem tettél abban említést az atrocitásról?

Miért vártál több napot ezzel a FB-poszttal? És mi vitt rá, hogy végül 10 nap múlva mégis posztolj erről?

Kiss Dénes egyrészt tagad mindent („nem támadtam meg, nem ütöttem meg, nem löktem meg, nem fogtam meg, nem agresszáltam fizikailag sem, szóban sem. Soha nem fenyegettem meg, és nem zaklattam”), másrészt azt állítja, te kiabáltál („dühkitörése lett, többször meglökött, csapkodott, visítozott, káromkodva gyalázott.”) Ez igaz? Kiabáltál vele? Meglökted?

Bár igazságügyi orvosszakértőhöz fordultál, az azonban a FB-kommentekből nem derül ki egyértelműen, hogy feljelentést tettél-e, és ha igen, hol. Erről tudnál nyilatkozni?

Úgy tudom, Kiss Dénes tagja annak a társaságnak, melynek a szószólója Ferencz Zsombor, és mely régóta el szeretne távolítani téged, illetve Szász Attilát a közszolgálati rádióból. Ezt meg tudod erősíteni? Hogyan jellemeznéd a Kiss-Ferencz kapcsolatot?

Egy régi konfliktus pattant ki újra, voltak ennek előzményei. A rádió illetve a szerkesztőség vezetése részéről milyen lépések történtek ennek a konfliktusnak a kezelésére?

(…)

PB: – Oké, írom, és neked is előre leírom, amit a többieknek is elmondtam: amiről nem beszélek, az nem azért van, mert neked nem beszélek.

R.: – Jó, a helyzet szombat óta annyiban változott, hogy most már mindenki tudja, kiről van szó, őt (Kiss Dénest – szerk. megj.) is megkerestem egy sor kérdéssel. Illetve nyilván jogod van nem válaszolni, azonban itt tényleg egy csomó kérdés merül fel, ami jogos.

– Szóval: azért léptem a nyilvánosság elé, mert agresszió ért. Olyan agresszió, amellyel én a hatóságokhoz fordultam. Az agresszió jellegéről, az elkövetőről, helyszínéről azonban nem nyilatkozok.

Azért nem, mert a nyomozóhatóságok dolga eldönteni, hogy mi történt. Nem akarok táptalajt adni a spekulációknak, sem semmilyen nyilvános üzengetésnek, leszámolásnak. Az, hogy a posztommal kapcsolatban ki mit nyilatkozott, az a nyilatkozók felelőssége, és én ezeket a nyilatkozatokat semmilyen formában nem minősítem.

Igénybe veszek azonban minden olyan eszközt, amelyet az áldozatvédelem lehetővé tesz. Igen, feljelentést teszek, mert bántalmaztak. És minden bántalmazott embert arra bíztatok, forduljon segítségért, ne hallgasson. Az ügy további részleteiről a nyomozás lezárta után beszámolok.

(És ezt már a sztoritól függetlenül: ne vedd zokon, még a poszt megírása előtt megfogadtam, hogy nem fogok belemenni nyilatkozatháborúkba.)

– Boróka, a nyilvános posztodon van jelenleg 900 megosztás, ez már nem a te magánügyed. Nagyon sok részlet homályos ezzel az egésszel kapcsolatban, fontos pontokon vannak ellentmondások, mindenkinek érdeke ezeket a dolgokat tisztázni.

– Zoli, azokért az információkért vagyok felelős, amit én osztottam meg. Azzal kapcsolatban tegyél fel kérdést. Jó? És arra válaszolok. Azzal kapcsolatban, ami abban a kilencszáz megosztást megért posztban benne van.

– Dehát abból semmi nem derül ki jószerével.

– Igen, mert én annyit akartam közölni, hogy bántalmaztak és sérülés van rajtam. Senkit nem neveztem meg, a helyszín sem felismerhető, és erre vonatkozóan épp az erőszak természete és a nyomozás érdekeire való tekintettel továbbra sem mondok el részleteket.

– Itt már nem csak te vagy áldozat. Nehéz helyzetbe került Kiss Dénes, Szász Attila, illetve egy egész munkaközösség, ezeket a dolgokat tisztáznod kell.

– Én neveztem meg őket? Bárki felismerhető? Én neveztem meg?

– Könyörgöm, Boróka.

– (…) Amikor megkerestél az elején, akkor elmondtam, a posztban is leírtam, nem fogok nyilatkozni. Itt egy történet van: hogy bántalmaztak. Hogy ki kit gyanúsít meg, ki kire gondol, milyen következtetésre jut, az nem az én felelősségem. Engem bántalmaztak. És bántalmazottként jogom van a kivizsgáláshoz, a törvényes védelemhez.

– Mi történt akkor a stúdióban? Kérlek próbáld felidézni azt a pár percet.

– Nem nyilatkozom az erőszak helyszínéről, jellegéről, csak a nyomozóhatóságnak. (És légyszi légyszi, most a makacsságomat ne vedd személyesnek, nagyon kérlek. Ez most a kommunikációs stratégia, amit választottam.)

– Dehát feljelentést sem tettél még, jól értem?

– De. Illetve hát most teszem, most írjuk. Tettem már egy panaszt, most eggyel feljebb lépünk.

Figyelj: amikor ilyen bántalmazás ér valakit, akkor ott a nyomozóhatóságnak különböző eszközei vannak arra, hogy rekonstruálják a történteket. Én ezt nem akarom befolyásolni. Itt kihallgatások, tanúvallomások vannak. Én most sem intézményes, sem személyes szinten nem vádolok senkit. Jön majd a vádhatóság, megteszi helyettem, ha elvégezték a szakszerű nyomozást.

– Nem tudom, nem értek hozzá, nem világos hogy egy stúdióban 10+ nap után hogyan lesz helyszínelés. Annyi világos, hogy a te, illetve a Kiss Dénes verziója kulcsfontoságú mozzanatokon eltér, és azzal nem segíted a helyzet tisztázását, hogy megvádolsz valakit, aztán meg visszalépsz, és nem nyilatkozol.

– Nem nyilatkoztam arról, hogy ki az elkövető, és mi a helyszín.

– Hát az már kiderült Kiss Dénes posztjából.

– Az esetnek én vagyok az egyetlen szemtanúja, nekem van jogom megnevezni, hogy ki a támadóm a jog szerint. El fog jönni a szembesítés, és akkor megnevezem. De addig itt nincs általam megerősített név. Az, hogy valaki magára ismer, az nem az én kompetenciám.

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért