30 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság, az ítélet nem jogerős. Más gyermekotthonban is felmerült pedofil bűncselekmények gyanúja, de az alapítvány nem vizsgáltatta ki.
Frissítés, 2023. május 13.: 2023. május 12-én a Maros megyei táblabíróság jogerősen 28 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte K. Sz.-t, a Szent Ferenc Alapítvány volt nevelőjét, aki az alább részletezett abúzusokat elkövette.
Frissítés, 2022. július 1., 12:25: Belső vizsgálatot indított az Erdélyi Ferences Rendtartomány az alábbi cikkben feltárt súlyos gyermekabúzus kapcsán, erősítette meg Urbán Erik rendfőnök az értesülést a Transtelexnek. A belső vizsgálat várhatóan ősszel zárul le. A rendtartomány addig arra kérte a gyermekmentő Szent Ferenc Alapítvány elnökét, Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy ő se nyilatkozzon a sajtónak. A Transtelexszel közös megkeresésünket Böjte Csaba tegnap este emailen elutasította, de ősszel szívesen beszélget velünk, írta válaszában. Mint az alábbi cikkből is kiderül, az alapítvány egyes otthonainak munkaszervezése, a személyzet hiánya és elégtelen képzettsége is szerepet játszhatott abban, hogy a tíz évig zajló bántalmazások és szexuális visszaélések rejtve maradhattak. Egyelőre a Magyar Hang érte el Böjte Csabát, aki egy fél mondatban elismerte, nekik is van felelősségük az ügyben. Saját közleményében a szerzetes azt írja, egy gólyamama szeretetével kell továbbra is védeni a gyerekeket, és abban bízik, „a vihar elmúlik és újból kisüt az áldott nap!”
Frissítés, 2022. július 1., 12:35: Június 30-án fellebbezést nyújtottak be az alábbi cikkben feltárt visszaélések ügyében meghozott, kiemelkedően súlyos büntetés ellen. A bíróságok portálján található bejegyzésben nem szerepel, hogy az elítélt vagy az ügyészség fellebbezett-e. Kerestük a bírósági szóvivőt, egyelőre nem értük el. Meg nem erősített értesülésünk szerint az ügyészség fellebbezett.
Frissítés, 2022. július 6., 21:40: Válaszolt az ügyészség, valóban az ügyészség fellebbezett, de az indoklást még nem írták meg hozzá. K. Sz. elítélt továbbra is szabadlábon van. Arra a kérdésre nem válaszolt az ügyészség, hogy K. Sz. az egész fellebbviteli szakaszban szabadlábon maradhat-e.
K. Sz.-t idén június 29-én, többszöri halasztás után 30 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Csíkszeredai Bíróság gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak, szexuális agresszió, megrontás, verés, fizikai bántalmazás miatt. Az egyelőre nem jogerős ítélet egy évnyi tárgyalás után született, öt és fél évvel azután, hogy a Böjte Csaba alapította dévai Szent Ferenc Alapítvány felbontotta K. Sz. nevelői munkaszerződését.
Mindegyik bűncselekmény többrendbeli, a vádirat tucatnyi gyermek nevét sorolja fel. A bíró két esetben találta bizonyítottnak a szexuális erőszakot, több gyermek esetében a szexuális agressziót. A legtöbb gyermek fizikai bántalmazást és megrontást szenvedett el az évek során. Mindkét otthonban, ahol K. Sz. dolgozott, legalább egy-egy gyermeket kipécézett, és brutálisan vert. Mindegyik gyermeket veréssel vagy a családja halálával fenyegette meg, hogy ne merjen más felnőttnek szólni.
K. Sz. áldozatainak többsége a bűncselekmények elkövetésének idején még fiatalkorúnak sem számított, gyermek volt. Közülük mindössze négyen váltak nagykorúvá a bírósági tárgyalás kezdetéig, 2021 áprilisáig. Többen ma is még általános iskolába járnak.
A bíró tízezer és 80 ezer lej közötti összegeket ítélt meg kártérítésként azoknak az áldozatoknak, akik ezt igényelték. Összesen 600 ezer lej értékben rendelt el teljes vagyonelkobzást az elkövetővel szemben, hogy biztosítsa a kártérítés valamikori kifizetését. Ezenkívül eltiltotta bármilyen olyan munkakörtől, ahol kiskorúakkal kerülhet kapcsolatba, kitiltotta az elkövetőt Tusnádfürdőről és Kászonimpérből. Megtiltotta számára, hogy részt vegyen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány bármilyen nyilvános, kulturális rendezvényén, hogy öt méternél közelebb menjen az áldozatokhoz öt éven belül, hogy személyesen, közvetítőn keresztül vagy bármilyen online csatornán kommunikáljon velük. Kötelezi biológiai minta benyújtására, hogy hatóság rögzítse a genetikai profilját.
Mi 2021 végétől követjük nyomon az ügyet, akkor került birtokunkba a több mint hétszáz oldalnyi vádirat 33 oldalas kivonata. Azóta beszéltünk a Hargita megyei gyermekvédelem igazgatójával, mindkét gyermekotthon akkori vagy mostani vezetőjével, munkatársaival, az alapítvány dévai központjának munkatársaival. Az ítélethirdetés előtt és után is kerestük Böjte Csabát személyesen. Ahogy válaszol a kérdéseinkre, közzétesszük.
Az évekig tartó gyermekbántalmazás néhány, azóta felnőtté vált túlélőjével is sikerült röviden beszélnünk. Tőlük kevés, de nagyon fontos, megvilágító erejű információt kaptunk.
K. Sz. tavaly télen még azt mondta, hajlandó beszélgetni velünk, majd hirtelen elutasította ismételt megkereséseinket, vélhetőleg ügyvédje tanácsára.
Az ügyet a Transindex két akkori munkatársával közösen kezdtük felderíteni, egyikük sem dolgozik már a transidexesek indította Transtelexnél. Kulcsár Árpád az Azonnalinál folytatja, a Transtelexnél Cseke Péter vette át a témát. Ezt a cikket az Azonnalival és a Transtelexszel egyszerre jelentetjük meg.
Tavaly áprilistól beszélgetünk a dévai Szent Ferenc Alapítvány volt önkénteseivel, munkatársaival. Az általuk elmondottak olyan gazdálkodási hiányosságokra, toxikus szervezeti kultúrára, folyamatos indulatkezelési és menedzsmentválságra mutatnak rá, amelyek elsősorban a gyermekeken és a nevelőkön csattannak. Ezekről itt két dolgot fontos megemlíteni: egyáltalán nem kerültek nyilvánosságra az alapítvány harminc éves fennállása során, és hozzájárulhattak ahhoz, hogy a súlyos gyermekbántalmazások csak évekkel az elkövetésük után kerültek bíróság elé.
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a közvetlenül és közvetetten megismert nevelők és önkéntesek túlnyomó többsége elhivatott, jóindulatú és alulfizetett ember. Meggyőződésünk, hogy ők és a Szent Ferenc Alapítvány jelentősen javítottak a gondozásukra bízott, 1990 óta mintegy ötezer gyermek életkörülményein. Eddigi munkájuk értékét nem csökkenti az itt nyilvánosságra kerülő, súlyos, de ismereteink szerint az alapítvány köreiben is ritka gyermekabúzus. Az is tény viszont, hogy az alapítvány vezetése explicite és implicite is szemet húnyt néhány nevelő durva agresszivitása felett.
Nem állítjuk, hogy az ügy minden részletére sikerült fényt deríteni.
Kvázi kideríthetetlen például, hogy az ügyészség honnan szerzett tudomást az ügyről. Az az ügyész, akinek felügyeletével elindult a nyomozás, már nem dolgozik a csíkszeredai ügyészségen. Az ügyet befejező ügyész azt válaszolta nekünk, hogy a kezdeti nyomozati anyagokban az szerepel, hivatalból indult eljárás 2016 novemberében, de azt az információt nem tartalmazza, hogy az akkori ügyésznek ki szólt a tusnádfürdői gyermekotthonban történt súlyos visszaélésről.
Jogilag magyarázható, erkölcsileg nem teljesen érthető, hogyan maradhatott végig szabadlábon a gyanúsított a büntetőeljárás bő öt éve alatt. Úgy, hogy a sértettek zöme kiskorú, a cselekedetek pedig nagyon súlyosak. Az eljáró ügyész két indokot említett telefonban: a vizsgálati fogságot nem lehet büntető jelleggel elrendelni, másrészt a bűncselekményeket évekkel a vizsgálat előtt hajtotta végre. De, mint lejjebb kiderül, amikor az ügyről még csak a gyermekvédelem és az alapítvány munkatársai tudtak, K. Sz. megpróbálta befolyásolni az egyik sértett vallomását.
Arra a kérdésre sincs teljes és egyértelmű válasz, amit mindenki feltesz magában: hogyan maradhatott rejtve tíz évig ennyi gyermek súlyos, szexuális és fizikai bántalmazása egy olyan szakmai közösségben, amelynek elhagyott vagy nehéz sorsú gyermekek felnevelése a hivatása már több mint harminc éve.
Az intézményi felelősség kérdése mellett a büntetőjog korlátai is kitűnnek a vádiratból. Az ügyész megjegyzi, hogy bár a sértettek vallomásaiból egyértelmű, hogy K. Sz. ismételten is kitette szexuális és fizikai agressziónak a rábízott gyerekeket, akár ugyanazt a kiskorút többször is, az elkövetés folyamatosságát (ami súlyosbítja a bűncselekmény besorolását) nem lehet bizonyítani, mivel a gyermekek vallomásai alapján nem számszerűsíthető egyértelműen, hogy K. Sz. melyik bűntettet hányszor követte el.
Eddig bizonyára feltűnt olvasóinknak, hogy miért nem írjuk ki K. Sz. teljes nevét. A fő szempontunk az áldozatvédelem, az agresszor teljes neve alapján viszont az áldozatai is beazonosíthatók a bíróságok portálján. Az illető bíróság adatkezelése meggondolatlan és káros. Bár a kiskorú sértetteket anonim módon sorolja fel, a nagykorú jogi képviselők neve mellett feltüntette azoknak a kiskorúaknak is a teljes nevét, akit képviselnek. Ezt az eljárást teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk.
Frissítés, 2022. június 29., 14:00: Sikerült meggyőznünk a bíróságot, hogy tüntessék el a kiskorúak nevét az ügyirat adatlapjáról. Ezzel együtt K. Sz. nevét továbbra sem írjuk ki, a már nagykorú áldozatait is megilleti ennyi védelem.
Húszéves srác nevelőnek jelentkezik
Az 1987-ben született K. Sz. 2007-től dolgozott a Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői, Szent Lászlóról elnevezett gyermekotthonában, 2009-től munkaszerződéssel. Ő maga is tusnádfürdői, családja most is ott él. Egyik rokona szintén a gyermekotthonban dolgozott.
„Akkor nagyon fiatal volt. Nem volt nekünk amiért gyanakodni, helybéli, tusnádfürdői, soha rosszat nem tudtunk róla” – mondta az alapítványnál több mint húsz éve dolgozó Kolozsvári Tibor, aki a 2006-os indulástól vezeti a tusnádfürdői gyermekotthont. Előtte, 2003-tól Déván dolgozott pszichológusként. Az otthonvezetői munkakört nem döntéshozóiként, hanem adminisztratív, gondnoki szerepként írta le: aki tartja a kapcsolatot az otthon támogatóival, vagy épp gondoskodik arról, hogy legyen tűzifa.
Tavaly novemberben, amikor felkerestük Tusnádfürdőn, Kolozsvári kitartóan igyekezett kisebbíteni a szerepét abban, hogy 15 éve miért épp K. Sz.-t vették fel nevelőnek az otthonba. Arra a felvetésünkre is, hogy az otthon vezetőjeként ő látta, hogy hány gyermekre hány nevelő jutott, szüksége volt-e munkaerőre, helybéliként jobban ismerte K. Sz.-t, mint Böjte Csaba, Kolozsvári azt ismételte, neki az alkalmazottak szerződtetéséhez semmi köze, minden döntést a dévai központ hoz meg. (Később Palkó Cecília, az alapítvány főkönyvelője is megerősítette, hogy Csaba testvér minden nevelőt személyesen megismer és elbeszélget vele, mielőtt az alapítvány szerződtetné. A Szent Ferenc Alapítványnál minden lényeges döntést Böjte Csaba hoz meg, tudtuk meg a főkönyvelőtől.)
Kolozsvári kiemelte, legfrissebb emlékei is K. Sz.-ről legalább 11 évesek. Nagyjából egy évet dolgozott együtt vele, mondta Kolozsvári, mert ő abban az időszakban egy évet magyarországi kiküldetésen töltött. A vádirat szerint viszont K. Sz. négy évig volt nevelő Tusnádfürdőn, 2007-től 2011-ig. Azaz ha Kolozsvári egy évig nem is tartózkodott Tusnádfürdőn, K. Sz. akkor is három évig volt a közvetlen munkatársa, beosztottja.
Helybéli, ismeri a családját, de nem volt vele napi kapcsolatban, baráti viszonyban, emberileg sem ismeri, mondta Kolozsvári Tibor a volt munkatársáról. „Nem voltunk baráti viszonyban sose. Teljesen más. Én családos ember vagyok, ő sose volt, abszolút másabb” – fogalmazott a tusnádfürdői ház vezetője. Azt sem tudja, mivel vádolják, hangsúlyozta, és még K. Sz. nevét sem volt hajlandó kiejteni, annyira próbálta távolítani.
Csak vissza ne jöjjön
Akkoriban 30-40 gyermek nevelkedett a tusnádfürdői házban öt-hét csoportban, emlékezett vissza Kolozsvári. Most már kevesebb, a gyermekek létszáma évek óta folyamatosan csökken az alapítványnál, mondta, mivel kevesebb gyermek született, kevesebben élnek szegénységben, és szigorodtak a szabályok is: most már nem lehet 7 éves kor alatt befogadni gyereket.
A vádirat szerint 2007-2015 között hetvennégy gyermek nevelkedett a Szent László otthonban. (Valószínűleg nem mindegyikük töltötte ott mind a nyolc évet.) K. Sz. csoportjában több kisgyereket nevelt, egyiküket négyéves kora óta. Nyolcéves koráig többször megverte, megalázta, körmösöket adott neki, ceruzákra térdepeltette, falnak támasztotta az ujjaival, és egy alkalommal orális szexre kényszerítette.
K. Sz. 2011-ben költözött fel az általa nevelt fiúk egy részével Kászonimpérbe, az alapítvány akkor létrehozott, Szent Katalin nevét viselő otthonába. Az említett, érzelmi, fizikai és szexuális abúzusnak kitett kisfiú Tusnádfürdőn maradt. Ezekről négy-öt évvel később a bátyja tett bejelentést a Hargita megyei gyermekvédelmi igazgatóságon, derül ki a vádiratból.
2015 nyarán ugyanis két öccse nála vakációzott Hargita megye egy másik településén. Ekkor lépett kapcsolatba vele Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői otthon vezetője, hogy beszéljen az öccsével K. nevelővel kapcsolatban felmerült problémákról, mert a gyerekek az otthonban arról beszélnek, nem akarják, hogy K. nevelő visszatérjen a tusnádfürdői otthonba. Az öccse akkor annyit tudott elmondani neki, hogy a nevelő a mosdóban egyszer a szájába vizelt.
A szégyentől alig tudja elmondani
Bátyja jelentette ezt a Hargita megyei gyermekvédelemnek (a vádiratból nem derül ki, hogy pontosan mikor), és magához akarta venni az öccseit. Ehhez 2016 nyarán a Hargita megyei, decemberben a Kovászna megyei gyermekvédelem készített pszichológiai jelentést az öccséről. Ezek erős szorongásról, félelemről, szégyenérzetről, poszt-traumás stressz látható tüneteiről számolnak be a bántalmazott fiú esetében. A szakemberek leírják, a fiú mesék olyan szereplőivel azonosul, akik valami rosszat tettek, de bocsánatot kérnek, tehetetlenek, aggódnak, szégyenkeznek, esetleg idegenek meg akarják ölni. Egyik mesében azért, hogy ne árulja el, mit látott.
Decemberben mondta el a nyomozóknak, hogy három évvel korábban megszökött egy másik gyerekkel a Szent László otthonból. Miután visszatértek oda, elmesélte az évekkel korábbi abúzust K. nevelő szintén ott dolgozó sógornőjének. Ezen a meghallgatásán még azt vallotta, nem volt igaz, és csak azért mondott ilyet K. rokonának, mert nem akart az otthonban maradni.
Ezelőtt a decemberi meghallgatása előtt tíz nappal viszont K. felkereste őt az akkori iskolájában, derül ki az illető iskola igazgatójának jelentéséből. Az igazgató nem hagyta őket kettesben, így hallotta, hogy volt nevelője azt mondja a fiúnak: reméli, úgy fog beszélni, ahogy arról korábban megállapodtak.
A fiú végül nem úgy beszélt. Félt és szégyellte magát, ezért decemberben nem mondta el az igazat, vallotta be 2017. januári meghallgatásán. Ekkor mondta el, hogy még óvodás volt, amikor egyszer a mosdóban K. nevelő a szájába tette a nemi szervét. Halkan, őszintén, erős szégyenérzettel válaszolt a kérdésekre, jegyzi meg a februári szociálpszichológiai jelentés. Elmondta, nem szeretne visszaemlékezni és beszélni a történtekről, mert az számára fájdalmas.
A felnőttek már nyáron tudták
A vádirat idézte tanúvallomásokból kiderül, K. 2016 nyarán többször is találkozott a fiú bátyjával, aki nem pénzt kért tőle, hanem azt, hogy mondjon fel az alapítványnál betöltött állásából. Az egyik ilyen találkozóra a fiú bátyja telefonon elhívta Kolozsvári Tibort is. A vádirat szerint ezeken a találkozókon K. megígérte, hogy felmond, másrészt azzal próbálta rávenni a fiút és családját, hogy vonják vissza a feljelentést, hogy ha nem teszik meg, akkor ismételten be fogják őket idézni vallomást tenni. Azaz K. tudatában volt annak, hogy ez mekkora stresszt jelent az abúzust átélt fiúnak.
K. nemcsak ezzel a fiúval viselkedett agresszíven Tusnádfürdőn. Egy másiknak hol kanállal vert a kezére, hol könyvvel az orrára, mondta el az illető, aki annak is tanúja volt, hogy egy bekakált gyermeket arra kényszerített, nyalja fel a székletét. Időnként seprűnyéllel verte őket. Egy közös filmnézéskor pedig K. simogatta az egyik fiú nemi szervét, idézi a vallomást a vádirat.
Se Kolozsvári Tibornak, se a nevelőknek soha nem jelezték a gyerekek, hogy K. Sz. veri vagy molesztálja őket, válaszolta kérdésünkre a tusnádfürdői ház vezetője. Egyértelmű szabály van érvényben az alapítvány gyermekotthonaiban, mondta Kolozsvári: ha egy gyereknek akár a kisujja eltörik, azt jelezni kell Csaba testvérnek. Ugyanígy a tanulási nehézségeket vagy az évismétlést.
Kérdésünkre, hogy pszichológusi véleménye szerint miért nem szóltak a gyerekek akkor se neki, se a nevelőknek, Kolozsvári azt válaszolta, hogy a gyerekek adott korban a szégyenből fakadó tagadással reagálhatnak a visszaélésekre: nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy ők követtek el vagy velük követtek el rossz dolgot. Bár jó személyes kapcsolatot ápol velük, otthonvezetői szerepéből kifolyólag nem tartja magát a gyerekek bizalmi személyének. Noha ő az egyik állandó tényező az életükben, mivel a nevelők személye gyakran változik, mondta Kolozsvári.
A szégyen mellett a gyermekek féltek is K. nevelőtől, aki veréssel fenyegette meg őket arra az esetre, ha szólni mernek róla, hogy mit tett velük, mondta el nekünk az abúzusok egyik, ma már felnőtt túlélője. Azok főként nem mertek szólni, akik a nevelővel együtt költöztek a tusnádfürdői otthonból a kászonimpéribe, ahol még inkább egyedül maradhattak a nevelővel. Közülük páran megerősítették, tanúi és elszenvedői voltak a nevelő fizikai és szexuális agressziójának úgy Tusnádfürdőn, mint később az impéri otthonban.
A Hargita megyei gyermekvédelem viszont még 2016 nyarán szólt Kolozsvári Tibornak és Böjte Csabának, hogy az ő vizsgálatuk arra jutott, hogy a fiú a poszttraumás stressz egyértelmű jeleit mutatja, erősítette meg kérdésünkre Elekes Zoltán igazgató. A fiú érzelmi és fizikai abúzusról, testi fenyítésekről és megalázásról számolt be, idézi a jelentést a vádirat.
Nyomozás viszont csak novemberben indult, és a rendőrséget nem a gyermekvédelem értesítette, tudtuk meg a hivatal igazgatójától. A rendőrség kereste meg őket már azután, hogy elkészítették a jelentést a fiú állapotáról.
A gyermekvédelmi hivatalnak viszont kötelessége értesíteni a rendőrséget, ha abúzus jeleit állapítja meg egy gyermeken. Nem tudni, ki értesítette a nyomozókat, mindenesetre az ügyészség vizsgálatot indított Elekes és két másik személy ellen jelentéstételi kötelezettség elmulasztása miatt. Ezt az ügyet később leválasztották a szexuális visszaélés dossziéjáról, majd megszüntették ellenük az eljárást, mert a rögzíthető tények nem merítették ki ezt a büntetőjogi kategóriát, tudtuk meg az eljáró ügyésztől.
A rendőrség meggyanúsítja, majd megszüntetné az ügyet, majd ismét meggyanúsítja
A vádirat felsorolja, hogy a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást vezető ügyész mikor mit lépett a 2016 novemberében indított bűnvádi eljárás során. A nyomozás közel másfél évvel azután indult, hogy Kolozsvári jelezte a fiú rokonainak, hogy valami baj lehet, a fiú pedig a bátyjánál maradt. A szakvélemények 2016-ban megerősítették, hogy K. agressziója egyértelműen traumatizálta a fiút, aki ezt 2017 januárjában tudta el is mondani. Ez volt K. alapítványi munkaszerződésének utolsó hónapja. Egy szeptemberben született tanúvallomás szerint K. több gyermeket is zaklatott Tusnádfürdőn.
K. Sz.-t 2018 januárjában gyanúsítják meg kiskorúval létesített szexuális kapcsolattal és rossz bánásmóddal. Februárban pedig már vádlottként hallgatták ki. 2018 szeptember végén viszont a nyomozó hatóság az ügy lezárására tesz javaslatot. Ennek indoka nem derül ki a vádiratból.
Az ügyészség 2019 januárjában érvénytelenít egy sor korábbi lépést, többek között K. gyanúsítottként, majd vádlottként történt kihallgatását. Februárban viszont kiterjeszti a nyomozást K. Sz. ellen a vallomások befolyásolására is. Ezt a pontot végül az ügyészség ejti a 2021-es vádemeléskor arra hivatkozva, hogy K. Sz. fizikailag nem kényszerítette és nem fenyegette a bántalmazott fiút és családját, hogy vonják vissza a feljelentést.
2019 februárjában ismét gyanúsítottként hallgatták ki, amikor K. elmondta, soha nem volt gondja a fiúval, aki szófogadó gyermek volt, amikor ő nevelte. Csak akkor fegyelmezte meg vagy korlátozta, ha rosszalkodott, de nem élt vissza vele. K. a bűncselekményeket nem ismerte be, azt mondta, a fiú és családja azért vádolta őt meg, hogy pénzt csikarjon ki tőle. Ezt egyetlen másik tanú vallomása sem erősítette meg, sőt.
2019 márciusában a hatóságok nyomozni kezdenek jelentéstétel elmulasztása miatt a gyermekvédelem egyes munkatársai ellen. Úgy tudjuk, ezt előbb leválasztották a szexuális visszaélés ügyéről, majd ejtették a gyanút. Ezeknél a procedurális lépéseknél jóval fontosabb dolog is történt 2019 tavaszán, ami miatt a rendőrség új bűnvádi dossziét nyitott sokkal súlyosabb vádpontokkal:
kiszakadt az elfojtott rettenet az impéri gyerekekből.
Két évvel azután, hogy K. Sz. távozott a kászonimpéri Szent Katalin gyermekotthonból. A vádirat szerint az egyik fiú szólt egy ott önkénteskedő magyarországi nevelőnek, hogy egy másik fiú molesztál egy harmadikat, akik aztán elmondták, hogy ezeket a dolgokat K. nevelőtől tanulták.
Elmondták neki, hogy verte őket kézzel, lábbal, seprűnyéllel, visszaélt velük érzelmileg, fizikailag és szexuálisan. Az egyik fiú még aznap megmutatta neki a levelet is, amit Böjte Csabának írt az őket ért bántalmazásokról. A levél is bekerült a dossziéba a bizonyítékok közé. Az illető önkéntes nem válaszolt a megkeresésünkre. A fiúk 2019 tavaszán aztán fokozatosan megnyíltak annak a pszichológusnak az egyéni foglalkozásain, aki 2016 novemberében került a kászonimpéri otthonba.
Az otthonnak helyet adó, felújított kúria magas földszintjén éltek a lányok, az emeleten laktak a fiúk, abban az időszakban tizenhatan. Egyikük súlyos szellemi fogyatékkal él, állítja a vádirat: nem beszél. A csoportból néhány fiú a nevelővel együtt jött át Tusnádfürdőről 2011-ben. Két nagyobb fiú volt akkor a csoportban, a többiek mind kicsik voltak, tudtuk meg egy azóta felnőtt társuktól. Az egyik nagy, azaz már fiatalkorú srác egyszer összeverekedett K. nevelővel az udvaron, mesélte volt társa, aki akkor nem értette, hogy miért.
A vallomásokból az derül ki, hogy K. nevelő veréssel és fenyegetéssel pornófilm nézésére és orális szexre kényszerített több kisfiút, és ezeket normálisként állította be előttük. Egyes vallomásokból kiderül, hogy az egyik fiatalkorú egyszer kikapcsolta a számítógépét és felpofozta a nevelőt, amikor rajtakapta, hogy pornót nézett az egyik gyerekkel. Igyekezett megvédeni a kicsiket a nevelő büntetéseitől és veréseitől is.
K. Sz. általában egy gyereket vitt a szobájába, míg a többit játszani küldte, vagy vasárnap templomba. Vagy rájuk tört mosdás közben, simogatta őket a nemi szervük tájékán, arra kényszerítette őket, hogy őt is simogassák. Gyakran mutatkozott előttük meztelenül, legtöbbször reggelenként, mielőtt a gyerekek iskolába mentek volna. Időnként tárgyakat vágott hozzájuk vagy őket a falhoz, padlóhoz, fűtőtesthez, majd további erőszakkal fenyegette meg őket, hogy hallgassanak. Volt olyan kisgyerek, akit azzal fenyegetett, hogy megöli a családját, ha beszél a történtekről.
Az egyik gyereket, aki még tíz éves sem volt, amikor K. távozott az impéri otthonból, a szexuális abúzus mellett különösen sokat verte is, derül ki a vádiratból. Fejbeverte gumikalapáccsal úgy, hogy a többi gyerek szerint betört a feje, seprűnyéllel ütötte, mikor ahol érte, egyszer a játszótéren a földre lökte minden indok nélkül. Úgy meghúzta a fülét, hogy a nagyapjának orvoshoz kellett vinnie, vagy bedobta a kádba úgy, hogy az orrából folyt utána a vér.
A Hargita megyei gyermekvédelem szakvéleménye szerint a gyerek súlyosan traumatizálódott, labilissá vált, késsel, írószerrel szúrta magát, hogy ne a belső fájdalmat érezze. Pszichotikus tünetei voltak, minden nap öngyilkos gondolatokkal küzdött, és csak azért nem tette meg, mert a nevelők folyamatos felügyelete alatt állt. Éjszaka félt, hogy jön valaki és megöli, vagy olyanokra kényszeríti, mint a volt nevelője. A szakvélemény nem zárja ki, hogy korábban, az otthonba kerüléssel vagy előtte is traumatizálódhatott, és súlyosbíthatta a volt nevelő cselekedeteinek hatását a gyermek pszichéjére.
Egy másik gyermeket, aki azelőtt ment ki a mosdóba, hogy befejezte volna a zokniválogatást, nyakon ragadott, ledobta a padlóra, ismét nyakon ragadta, majd bedobta a szobába. Volt akihez egy széket vágott hozzá úgy, hogy a szék eltört, másnak a körme esett le, úgy megütötte egy darab fával. A fogyatékkal élő gyermeket legalább kétszer kitette az emeleti ablakba úgy, hogy az ablakot rácsukta a ruhájára. A szerencsétlen gyerek természetesen rettegett, mondták a többiek, és azt ismételgette, hogy „anya”, „apa”. A gyermekek többsége azóta kamasszá érett, a legkisebbek most 11-12 évesek.
K. Sz. meghazudtolva a nevelői hivatást kihasználta a gyermekek sérülékenységét, hogy kiélje a szexuális vágyait, akiket így hosszú időre traumatizált, állapítja meg az ügyészség. A vádirat szerint egy szülőnek feltűntek a zúzódások, amikor meglátogatta a gyerekeit az otthonban, a gyerekei pedig fizikai erőszakról számoltak be, amikor hazamentek vakációra. A családorvos viszont nem látott zúzódásokat az otthonbeli gyerekeken, amikor ellenőrzésre vitték őket hozzá.
A lánycsoportnál megforduló nevelők, más felnőttek azt mondták a nyomozóknak, hogy hallották, hogy K. Sz. néha ráordít a fiúkra, de nem láttak többet. Egyikőjük néha látta, hogy rácsap a gyerekek fenekére. Érzékelték, hogy a fiúk félnek tőle. Volt olyan nő, akit a fiúk kérleltek, hogy legyen inkább az ő nevelőjük. Az ügyész is felteszi a kérdést a vádiratban,
hogyan volt lehetséges, hogy egyik felnőtt sem vett észre semmit
a súlyos visszaélésekből, amelyeket K. Sz. évekig művelt. A gyerekek megfélemlítésén túl az ügyész egyetlen logikus magyarázatot talált rá: hogy ezek elismerése büntetőjogi felelősséget vont volna maga után, és negatív fénybe állította volna a gyermekotthont és az alapítványt, amelynek része. Így érthető szerinte az is, miért egy külső személy, a magyarországi önkéntes jelenléte volt szükséges ahhoz, hogy fény derüljön K. nevelő tetteire.
A vádlott semmit sem ismert el a neki felrótt bűncselekmények közül, áll a vádiratban. Sőt: azt vallotta, normális, civilizált volt a viszonya a gyerekekkel. Legtöbbször párbeszéddel fegyelmezte őket, legfeljebb megvonta tőlük a játékidőt, vagy meglegyintette a fejüket, ha a gyerekek loptak, felgyújtották a házat vagy rongáltak. Csak akkor aludt a gyermekek szobájában, ha az ő szobájában hideg volt, vagy valamelyik gyerek beteg volt és felügyeletre szorult.
A vádirat szerint poligráffal vizsgálták, és két releváns kérdésre is kimutathatóan hazug választ adott. Azt is állította egyik beadványában, hogy a gyerekek összeesküvést szőttek ellene, de az ügyészség szerint egyes gyermekek nagyon fiatal kora, illetve traumatizáltságuk kizárja ezt a feltételezést. Arról nem is beszélve, hogy a sértettek közül többen már évek óta nem éltek az otthonban, amikor a nyomozás elindult.
Mi is megkérdeztük az impéri otthon egyes volt és jelenlegi munkatársait,
hogy nem vettek-e észre semmi gyanúsat K. nevelő viselkedésében.
Név nélkül, hangjukban őszinte döbbenettel és aggodalommal válaszoltak. A visszaemlékezés felkavarta őket annak ellenére, hogy követik az ügyet, illetve a gyermekek hogylétét azóta is, hogy elindult a bírósági tárgyalás. Aggódnak a gyermekek sorsáért és azért is, hogy az ügy milyen fényt vet az alapítványra, amely iránt ők mély hálával és lojalitással viseltetnek.
Amikor kirobbant az ügy Tusnádon, az impéri nevelők nagyon megijedtek, és egyikük sorban kikérdezte a hét-nyolc fiút K. nevelő csoportjában. A fiúk nem mondtak akkor neki semmit, „én pedig úgymond megnyugodtam”, hogy itt nem történt semmi, mesélte tavaly. A gyermekek bizalmi személyeként tekintett magára, úgy gondolta, neki mindenképp elmondták volna, ha a nevelő bántotta volna őket.
Később a nyomozó is igyekezett megnyugtatni őt, hogy nem miatta hallgattak a gyerekek, hanem mert halálosan meg voltak fenyegetve. Utólag azt gondolja, hogy a gyerekek időnkénti szélsőséges viselkedéséből rá lehetett volna jönni, hogy valami nem volt rendben, de akkoriban nem gondoltak erre. K. Sz.-t korrekt embernek ismerték, aki igyekezett tökéletes imidzset sugározni magáról, hogy mindenki korrektnek, aranyosnak tartsa.
Az impéri otthonban dolgozó felnőttek tudták, hogy K. nevelőt feljelentette egyik volt neveltje Tusnádfürdőről, és azt is tudták, hogy mi miatt jelentette fel. Egyikük emlékei szerint 2016 nyarának elején tudták meg, K. Sz. pedig 2016 végéig, 2017 elejéig dolgozott az impéri otthonban.
Impéri agresszióira úgy derült fény
az egyik visszaemlékezés szerint, hogy már elbocsátása után K. Sz. visszalátogatott egy angliai csoporttal, akik korábban ismerték a gyerekeket, és ajándékot hoztak nekik. A gyermekek K.-t látva nagyon megrémültek és ledöbbentek, vette észre az akkor itt dolgozó önkéntes, akinek elmondták, hogy K. nevelő nagyon verte őket, amikor még ott dolgozott. Majd előjött a többi részlet is.
Egy másik visszaemlékezés szerint az egyik gyermek, aki akkor dacos és agresszív volt, el akart menni az otthonból. A ház akkori vezetője megkérte, hogy írja meg levélben Böjte Csabának, miért szeretné elhagyni az otthont. A gyermek ebben a levélben számolt be a bántalmazásokról. A helyiek szerint a levelet azonnal megmutatták Csaba testvérnek, aki pedig megtette a szükséges lépéseket a Hargita megyei gyermekvédelemnél. A gyermekek pedig elkezdtek megnyílni az alapítvány pszichológusának, akihez több gyermekotthon tartozik a környéken.
Forrásaink az időpontokra azért sem emlékeznek nagyon pontosan, mert azóta, hogy K. Sz. távozott onnan, elég gyakran változott a ház vezetőjének és a nevelők személye, akik gyakran önkéntesek voltak. Azért is nehéz hosszútávra nevelőt találni, vélekedtek, mert ez óriási felelősség. Nem napi nyolcórás munka, hanem bentlakásos, és a napi feladatok végzése mellett 24 órás készenlétet igényel.
Segítség az áldozatoknak
Csaba testvér egy éves terápiát fizetett az impéri fiúknak, ahogy tudomására jutott a bántalmazás, erősítették meg az ottaniak. Nem titkolózott, hanem azonnal cselekedett, mondták a forrásaink. A Hargita megyei gyermekvédelem ajánlott neki külső szakértőket, akikhez egy évig jártak a gyerekek. Úgy gondolják, hatásos volt a terápia, azóta a gyermekek érezhetően felszabadultabbak, kiegyensúlyozottabbak, kikopott a látszólag indokolatlan agresszivitás a viselkedésükből.
K. Sz. ma már felnőtt áldozatainak az alapítvány nem ajánlott fel semmilyen segítséget, tudtuk meg néhányuktól. Egyiküknek a Hargita megyei gyermekvédelem ajánlott pszichológiai segítséget, de ő nem élt vele.
Az alapítványi szabályok nem változtak, de kiemelten, szinte mániákusan figyel most már mindenki a Szent Ferenc Alapítványnál, hogy soha senki ne élhessen vissza a gyerekekkel, mondta Kolozsvári. A gyerekekkel és a felnőttekkel is megbeszéléseket tartottak, ahogy felmerült a gyanú K. nevelő esetében, válaszolta az otthonvezető kérdésünkre, hogy a szervezet milyen megelőző intézkedéseket hozott.
A bíróság zárt ajtók mögött folytatta le a tárgyalást. A kiskorúakat a nyomozás, majd a bírósági tárgyalás alatt is speciális szobában, szakpszichológus segítségével hallgatták ki, erősítették meg azok a nevelők és pszichológusok, akikkel az adatgyűjtés során beszélgettünk. A bírósági szakasz elég későn indult ahhoz képest, hogy mikor kezdődött a nyomozás, jegyezte meg egyikük.
Ki miért nem beszél?
Az ügy eleve Tusnádról robbant ki, K. maga is odavalósi, ezért keressük inkább Kolozsvári Tibort, ő vette fel, nála dolgozott legalább négy évet, sokat tudna mesélni – ajánlották nekünk Kászonban. Arra voltunk kíváncsiak, miért nem távolították el azonnal a nevelőt az impéri gyermekek mellől, ahogy felmerült a visszaélés gyanúja Tusnádfürdőn. Az ügy tulajdonképpen Kászonban vett lendületet, az ottaniakat kérdezzék, mondta nekünk Tusnádon Kolozsvári Tibor.
„Mi sem nem védtük, se nem vádoltuk” – mondta Kolozsvári még november közepén. Ő maga nem is tudta, konkrétan mivel vádolja az ügyészség K. Sz.-t, mivel állítása szerint az ügyészség a nyomozás négy-öt éve alatt vele nem, kizárólag az alapítvány dévai központjával kommunikált. Őt és minden kollégáját alaposan kihallgatták, mondta Kolozsvári, aki ragaszkodott az ártatlanság vélelméhez: végig feltételesen beszélt arról, hogy K. Sz. elkövette-e azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádolják. Hogy mivel vádolják, azt ő nem is tudja pontosan, hangsúlyozta többször is.
Ezt némileg más megvilágításba helyezik az információk a vádiratból és az eljárásból. Egyrészt őt a Hargita megyei gyermekvédelem is tájékoztatta 2016 nyarán, tudtuk meg annak igazgatójától. Másrészt nehezen elképzelhető, hogy a nyomozók ne közölték volna vele, mi a gyanú az egyik beosztottja ellen, aki miatt őt, a kollégáit és a rábízott gyerekeket is kihallgatták. Hiszen ezt még K. Sz. egyik volt neveltjének is elmondták, aki nehezen hitte el, hogy K. visszaélt a gyerekekkel, mivel őt nem bántalmazta.
A ma már fiatal férfi Kászonimpérben került K. Sz. neveltjeinek csoportjába, mesélte el nekünk a bírósági folyosón, miközben arra várt, hogy behívják a tárgyalóterembe. Rokonai éltek a faluban, akik időnként meglátogatták őt a gyermekotthonban. (K. Sz. valószínűleg ezért nem merte őt bántani.) Az illetőt tanúként hallgatták ki a nyomozás során is, és mivel nehezen hitte el, hogy volt nevelője mennyire visszaélt a többi gyerekkel, a nyomozók megmutatták neki, hány sértett tett vallomást, és idéztek neki a vallomásokból.
„Én emberileg nem látom, hogy tévedtünk volna. Én is felteszem magamnak a kérdést, hogy engem terhel-e valamilyen felelősség, ha ez a valaki tényleg disznóságot követett el. Tehát én csak azt látom, hogy ez az egész beárnyékolja, bemocskolja, meggyalázza a rengeteg munkát, mindent. Ez engem ott érint személyesen, hogy az életemet erre tettem fel. És nyilvánvaló, hogy ez zavar, fáj nekem, főleg ha tényleg megtörtént bármi. Hogy mit tehettem volna jobban, én őszintén nem tudom” – nyilatkozta Kolozsvári tavaly novemberben.
Cikkünk közlése előtt ismét megkerestük pár tisztázó kérdéssel. Arra lettünk volna kíváncsiak, milyen tulajdonságai miatt gondolta K. Sz.-ről ezelőtt 15 évvel, hogy jó nevelő válik belőle, hogy javasolta-e Böjte Csabának K. Sz. elbocsátását, felfüggesztését, eltávolítását az impéri otthonból, miután feljelentették a tusnádfürdői visszaélések miatt, vagy kezdeményezte-e, hogy külső szakemberek vizsgálják meg az impéri gyermekeket is.
Kolozsvári változatos indokokkal tagadta meg a válaszadást: hogy még nem született meg az ítélet, így semmit sem tudni biztosan, de az ítélet majd mindent tisztáz; hogy épp szabadságon van; nincs felhatalmazva, hogy az alapítvány belső információiról beszéljen; hogy először látni szeretné a cikkeket, mert az az érzése, hogy rajta akarunk fogást találni. Végül megígérte, hogy jövő héten leül velünk beszélgetni. Több hasonló kérdéssel szerettük volna megkeresni Böjte Csabát, cikkünk közléséig nem értük el.
Ki és mi védheti meg a gyerekeket a visszaélésektől?
A visszaéléseket az állami gyermekellátásban először is a nevelők alapos felmérésével és kiválasztásával próbálják megelőzni, mondta el kérdésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megye Tanácsa alintézményeként működő szociális és gyermekvédelmi vezérigazgatóság vezetője. Nevelőszülők alkalmazásánál kötelező a pszichológiai vizsgálat, az elhelyezőközpontok nevelőinél pedig az évi munkaorvosi felmérés.
Újabban mindenki számára, így a civil szervezetek fenntartotta gyermekotthonoknál is kötelező, magyarázta Elekes, hogy speciális erkölcsi bizonyítványt kérjenek a nevelőktől, amellyel az állam bizonyítja, hogy a nevelőnek jelentkező személy korábban nem bántalmazott gyerekeket.
Pszichológiai teszten az alapítvány nevelői is átesnek, tudtuk meg Palkó Cecília főkönyvelőtől. Viszont több korábbi önkéntesüktől, nevelőtől azt hallottuk, ez nem valós felmérés, nem beszélget el velük pszichológus, hanem válaszokat karikáznak be egy tesztlapon néha úgy, hogy előre elmondják nekik a helyes választ. Ez egy standard, román nyelvű teszt, amit nem igazán fordítanak le a magyarországi önkénteseknek, csak megmondják nekik, melyik kérdésre hogyan válaszoljanak.
Erről a gyakorlatról Palkó Cecíliának nincs tudomása, válaszolta kérdésünkre. A magyarországi önkénteseket a magyarországi alapítvány méri fel, mondta. Erről viszont azoknak a magyarországi önkénteseknek nincs tudomása, akik mindenféle előzetes szakfelmérés nélkül érkeztek Dévára és dolgoztak nevelőként hónapokon át, mondták el az Átlátszó Erdélynek.
Az alapítvány vezetése azt állítja, minden, hozzájuk bekerülő gyermek és nevelő alapos pszichológiai felmérésen esik át, majd a gyerekeket igény szerint irányítják saját vagy külső szakemberekhez, hisz a legtöbbjük traumatizáló helyzetből (magára hagyás, mélyszegénység, esetleg abuzív szülők) érkezik. A nevelőket pedig háromhavonta látogatja pszichológus.
Az alapítványnál egy vagy több évig dolgozó nevelők viszont nekünk arról számoltak be, hogy nemhogy rendszeresen nem látta őket pszichológus, de magukra voltak hagyva azokban a nehéz nevelési helyzetekben is, amelynek megoldásához szaksegítségre lett volna szükségük, és ezt az igényüket jelezték is az alapítvány vezetésének. Állításuk szerint a nehéz sorsú gyermekek sem kaptak pszichológusi szaksegítséget, holott mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy szükségük volna rá.
Civil szervezetek fenntartotta otthonoknál is lényeges, hogy a gyermekek több felnőttel is bizalmi kapcsolatot tudjanak kialakítani: nevelőikkel, az otthon vezetőjével, az otthont rendszeresen látogatni köteles pszichológussal, szociális munkásokkal – nyilatkozta Elekes Zoltán gyermekvédelmi igazgató. Ez azért fontos, hogy ha az egyik felnőtt visszaélne hatalmi helyzetével, a gyerekek bizalommal tudjanak fordulni más felnőttekhez, és jelezni tudják, ha bántalmazás éri őket.
Elekes tisztában van vele, hogy az állami gyerekellátásban is kevés a szakember és állandóak a finanszírozási gondjaik. Elmondása szerint egy 6-12 gyermeket ellátó, családi típusú otthonhoz öt felnőttet kellene alkalmazni ahhoz, hogy minden váltásban legyen felnőtt a gyerekekkel, a felnőttek napi 8 órában dolgozzanak, le tudják fedni a hétvégéket, és ki tudják adni a beteg- és pihenőszabadságokat.
Az alapítvány néhány volt nevelője, önkéntese vagy épp alkalmi látogatója arról számolt be, hogy egyedül kellett ellássa a nevelői, házgondnoki és otthonvezetői feladatokat. Olyan is történt, hogy a dévai központ jelezte neki, hogy állami ellenőrzés érkezik, és olyan dokumentációt mutasson be a hatóságoknak, amely szerint több ember dolgozik az otthonban, mint ahány ténylegesen munkát végez ott.
A személyzet és a szakszemélyzet hiánya, amelyről beszámoltak, azért nem érthető, mert a nevelők és a alapítvány vezetése is azt mondta, a gyermekek létszáma az egyes otthonokban felére-harmadára csökkent az elmúlt tíz évben, miközben az elmúlt öt évben az alapítvány költségvetése látványosan megnőtt. A Szent Ferenc Alapítvány alkalmazottainak száma egyáltalán nem csökkent arányosan a gyereklétszám csökkenésével.
Bár nagy a fluktuáció, az alapítvány nem küzd személyzethiánnyal, a nevelőket szabadságaik alatt, illetve néha hétvégéken önkéntesek helyettesítik, nyilatkozta Palkó Cecília. A nevelők közötti nagy fluktuációt a nekünk nyilatkozó nevelők és önkéntesek is megerősítették. Ők viszont úgy látják, ennek oka a gyors kiégés. A főkönyvelő a kiégés kérdésére azoknak a nevelőknek a példájával válaszolt, akik évtizedek óta dolgoznak az alapítvány otthonaiban.
A gyors kiégések leggyakoribb oka
az állandó terhelés mellett az a mennyiségű embertelenség, amellyel a lelkesen érkező nevelők találkoznak Déván és néhány más gyermekotthonban is, nyilatkozták nekünk volt nevelők. A legtöbben abba roppantak bele, hogy tehetetlennek érezték magukat látván, hogy a gyerekek az alapítvány raktáraiból néha vagy időszakonként akár rendszeresen is romlott élelmiszert kaptak, illetve más nevelők rendszeresen kiabáltak velük, vagy ütötték-verték őket. Időnként és néhány háznál azt tapasztalták, hogy a személyzet elégtelensége miatt a gyermekekre embertelenül sok házimunka hárult.
Azért érezték magukat tehetetlennek, mert hiába jelezték ismételten ezeket a kihágásokat Palkó Cecíliának vagy Böjte Csabának, nem történt semmi. Palkó Cecília nekünk azt állította, neki nem jelezte ezeket senki. Azt pedig kizárta, hogy a gyerekek Déván romlott ételt kaptak, mert közös konyhán főznek a gyerekeknek, ebből pedig naponta küldenek mintát a közegészségügyi hatóságnak, amely ellenőrzi őket.
Az alapítvány dévai központjához olyan civilek szálltak ki tavaly nyáron, akik jogosultak gyermekotthonokat bejelentetlenül ellenőrizni, és évtizedek óta foglalkoznak ezzel. Ezek a civilek elmondták, ott a helyszínen nem találtak kirívó szabálytalanságokat, legfeljebb cigarettafüstöt éreztek az egyik lakásban, illetve nem volt teljes minden gyermek nyilvántartása.
Egy akkor ott dolgozó személy később azt mondta nekünk, egy éppen nyári táborban lévő gyerek fizikai agresszióról számolt be az oda is kiszálló ellenőröknek. Ezután Palkó Cecília a dohányzás miatt ejnye-bejnyézett kicsit a dévai nevelőknek, a fizikai agresszióról pedig azt mondta nekik, hogy ne szemtanúk előtt üssék a gyermekeket.
A személyzet kiégésének és fluktuációjának másik leggyakrabban említett oka az alapítvány elnökének, Böjte Csabának az indulatkezelési problémái. Volt nevelők állítása szerint átlagosan hetente kétszer-háromszor annyira kiborul, hogy megalázó módon minősíti, illetve kifejezetten ordibál azokkal, akik felidegesítik. Emiatt nemcsak nevelő, hanem kisegítő személyzet is távozott már az alapítványtól. Nemcsak a minősíthetetlen hangnemet kifogásolták, amit Böjte megengedett magának velük szemben, hanem úgy érezték, igazságtalanul viselkedik velük így.
Dévára is rávetül a pedofil cselekmények árnya
A fent jelzett beszámolóknak szándékunkban áll majd nagyobb teret is biztosítani. Azért tartjuk fontosnak tömören jelezni őket, mert úgy gondoljuk, a személyzet hiánya, kiégettsége, az alapítvány élén állók vezetői stílusa hozzájárulhat ahhoz, hogy a súlyos visszaélések rejtve maradjanak.
Déván is felmerült pedofil cselekmények gyanúja egy volt nevelővel szemben, aki bő két éve Facebook-élőben tálalt ki az alapítvány fent is jelzett gazdálkodási hiányosságairól. Ekkor ő már nem dolgozott a dévai gyermekotthonban. Utána meglátogatta két volt nevelt és egy kiskorú, akik akkor mind az alapítvány dévai lakásaiban éltek, és megpróbálták rávenni a videó törlésére. Hosszú beszélgetésük közben elhangzik, a volt nevelő kisfiúk szexuális megrontására alkalmas cselekményeket hajthatott végre, mikor még az alapítvány alkalmazásában állt.
Erről a beszélgetésről dubiózus körülmények között hangfelvétel készült, amely egyrészt nehezen érthető, másrészt készítője eljuttatta ezelőtt egy évvel úgy Palkó Cecíliának, mint Böjte Csabának. Mi több, jelezte gyanúját a gyulafehérvári katolikus érsekségnek is.
Mi megkerestük a személyt, akire a gyanú árnya vetült. Nekünk tagadta, hogy pedofil cselekményeket hajtott volna végre. Azt állította, a vele szemben fenyegetően fellépő fiatalemberek miatt tett úgy, mintha beismerné.
Palkó Cecília megkeresésünkre elismerte, hogy tavaly megkapta ő is a felvételtöredékeket. Lejátszotta telefonon az irodában a munkatársai előtt, de teljesen érthetetlennek találták, és nem foglalkoztak tovább az üggyel. Az érsekség megkeresésünkre, hogy mihez kezdett a kapott információval, egyelőre nem válaszolt. Amint válaszol, természetesen közzétesszük.
Frissítés, 2022. július 4., 1:55: Az érsekség részéről Hurgoi János irodaigazgató válaszolt. Válaszából kiderült, több ok miatt sem foglalkoztak a jelzésekkel: az, aki küldte őket, túl sokszor írt (akár 50 emailt is két óra alatt), illetve „szemérmetlenül, trágár módban írt”. „Nagyon sokat támadja Csaba atyát, és mindig újabb történetei vannak. Nem tudjuk, mi az igaz és mi nem” – válaszolta az irodaigazgató, aki szerint feljelentő levélnek az számít, amelyben a feladó vállalja a nevét, címét, és állításai igaznak bizonyulnak. Szerinte a feljelentő esetében ez megkérdőjelezhető.
Hurgoi irodaigazgató némileg megválaszolta az innen adódó kérdést is, hogy hogyan bizonyulhatnak igaznak a feljelentő állításai, ha az érsekség nem foglalkozik velük. „Az Alapítvány nem egyházmegyei alapítású, ezért az Érsekség felelősséget nem tud vállalni. A ferences testvérekért (életvitelükről, munkájukról, és minden más tevékenységükről) a tartományfőnök a felelős” – válaszolta Hurgoi irodaigazgató úr. Urbán Erik tartományfőnök a ferences rend belső vizsgálatának végéig, várhatóan őszig nem válaszol az üggyel kapcsolatos kérdésekre, és erre szólította fel Böjte Csabát is.
A többféle módon is érzékenynek számító ügyről meg szeretnénk kérdezni Böjte Csabát is. Az alábbi kérdéseinkre várjuk a válaszait, amelyeket természetesen közzéteszünk majd:
- Az alapítvány elnökeként ön szerződtette K.Sz.-t 2009-ben. Helybéliként Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői ház vezetője ajánlotta őt az ön figyelmébe?
- Mindenki megerősítette az alapítványnál, hogy ön minden nevelővel személyesen elbeszélget, mielőtt nevelői munkát bízna rá az illetőre. Emlékszik még, mi volt a benyomása K. Sz.-ről, amikor elbeszélgetett vele? Nem találta furcsának, hogy egy alig húszéves helybéli srác jelentkezik nevelőnek? Akit nem az alapítvány nevelt fel, nem hálából akart az alapítványnak dolgozni, mint ahogy több nevelő, aki korábban ott nevelkedett.
- Ha emlékszik még az akkori indokokra: miért őt küldte 2011-ben a kászonimpéri otthonba nevelőnek?
- A gyermekvédelem értesítette-e önt arról, hogy az első sértettnél 2016-ban az abúzus egyértelmű jeleit, a poszttraumás stressz tüneteit állapította meg? Kérték-e a gyermekvédelmet, hogy hasonló vizsgálatot végezzenek a többi gyerekkel is, akik K. csoportjában nevelkedtek Tusnádfürdőn, illetve Kászonimpéren?
- Ha igen, mi volt az eredménye? Ha nem, miért nem?
- Úgy tudjuk, 2016 nyarán legalábbis az érintett házaknál mindenki tudta, hogy K. nevelőt feljelentette egyik volt neveltje Tusnádfürdőről. Miért nem távolították el azonnal az impéri otthonból? Miért kellett ehhez fél év? Az impéri munkahelye után dolgozott-e még más beosztásban az alapítvány számára?
- Úgy tudjuk, 2017. február elsején bontották fel K. Sz. munkaszerződését. Ön bocsátotta el, vagy ő mondott fel?
- Eltávolítása után milyen lépéseket tett az alapítvány szervezeti szinten azért, hogy kiszűrhessék, megelőzzék a hasonló eseteket?
- Úgy tudjuk, 2019-ben ön értesítette a gyermekvédelmet, hogy indítsanak vizsgálatot. Kitől kapott jelzést arra vonatkozóan, hogy K. Sz. esetleg gyermekeket molesztált? Mikor kapta az első jelzéseket?
- Nem találta furcsának, hogy a 2016-os feljelentés után csak 2021-ben került bíróságra az ügy? Maga az alapítvány miért nem kért kártérítést K. Sz.-től a tárgyalás során? Végtére is ő okozta az eddigi legnagyobb kárt a Szent Ferenc Alapítványnak.
- Tervezi-e az alapítvány, hogy több alkalmazottat vegyen fel az otthonokhoz? Több volt nevelő, illetve önkéntes mesélte, mennyire magára volt hagyva: messze nincs annyi személyzet egy-egy otthonnál, mint amennyit a törvény előír. Volt olyan, aki arról számolt be, hogy munkatársai csak papíron léteztek, a dokumentumokat ellenőrzéskor megmutatták, esetleg a gyerekeknek is betanították, hogy a nem létező váltás épp hol van. Volt olyan, aki azt mondta, nevelési problémával maradt magára, és bár igényelt volna, nem kapott szaksegítséget. Sokan mondták, hogy csak aláírják a papírt a nevelők és gyerekek pszichológiai felméréséről, valójában nem látja őket pszichológus éveken át. Eközben az alapítvány költségvetése 2016-tól látványosan megnőtt, a román államtól pedig nem is igénylik azt az alaptámogatást, amely minden gyermek ellátásáért járna. Azaz volna honnan fizetni plusz embereket, szakértőket.
- Úgy tudjuk, ön az egyik dévai nevelőről is kapott bejelentést 2021 tavaszán, hogy az illető pedofil cselekményeket követhetett el. Ön mit tett azért, hogy az alapítvány saját szakemberei vagy külső szakértők, hatóságok megvizsgálják: megalapozott-e a gyanú? Történt-e bármilyen belső vagy külső vizsgálat? Ha igen, hogy áll az ügy? Ha nem, miért nem?
- Több volt munkatársa, önkéntes mesélte, hogy ön nagyon gyorsan hajlamos elveszíteni a kontrollt az indulatai felett. Többen azért hagyták ott az alapítványt, ahol önkéntesként vagy fizetett személyzetként dolgoztak, mert a fokozott igénybevétel mellett ön minősíthetetlen hangnemben kiabált velük. Felismerte-e ön, hogy indulatkezelési problémái személyzeti gondokat okoznak az alapítványnál? Ha igen, mit tett eddig a mérséklésükért?
- Úgy gondoljuk, hogy az ön mások által gyakorinak leírt indulatkitörései megakadályozhatják, hogy egyes nevelők értesítsék önt, ha a gyermekotthonokban agresszív vagy gyanús viselkedésről szereznek tudomást. Ön mit gondol erről?
- Sokan számoltak be arról, hogy néhány nevelő a szemük láttára viselkedett kifejezetten agresszív módon a gyerekekkel. Volt olyan gyerek, akinek csontja tört, vére folyt. Tudjuk, hogy ön is kapott jelzéseket ilyenekről: mihez kezdett ezekkel a jelzésekkel? Tudunk olyan agresszív nevelőkről, akik a mai napig az alapítvány gyermekotthonaiban dolgoznak.
- Arról is tudomást szereztünk szemtanúktól, hogy időnként ön is élt a testi fenyítés eszközével a gyermekekkel szemben, például ha kiderül róluk, hogy nem teljesítenek jól az iskolában. Valóban megüti néha a gyerekeket? Ha igen, miért?
Tudomása van jelenleg is zajló visszaélésekről gyermekekkel szemben? Haladéktalanul értesítse a hatóságokat! Múltban zajlott, feltárásra érdemes esetről van információja? Lépjen kapcsolatba velünk biztonságos csatornákon!
Címlapkép: Annie Spratt / Unsplash
