Jelenleg a Brassó Megyei Törvényszék ítélkezik abban az ügyben, melyet a Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) indított, és amely először szolgál részletes adatokkal egy régi szóbeszédre. Arra, miszerint Barti Tihamérről nem mindig lehet egyértelműen megmondani, hogy köztisztviselő, vagy pedig a térségbeli gazdasági szereplők kijáró embere. A gyergyószéki politikusnak erről a kettős szerepéről már mi is sokszor hallottunk, és a Transtelex által összeállított portré ezt részletesebben is körüljárja. 

A DNA 2025 szeptemberében emelt vádat a Hargita megyei politikus és bűntársai ellen. Azonban a büntetőeljárás korábban, 2024 decemberében indult meg először Kurkó András ellen, akit 30 napra előzetes letartóztatásba helyeztek. Az eljárást aztán 2025 februárjában kiterjesztették Barti Tihamérra, a Hargita megyei tanács alelnökére, egyben az RMDSZ akkori gyergyószéki elnökére is.

Februárban a Hargita megyei törvényszék alapfokon mindkettejük számára 30 nap előzetes letartóztatást rendelt el, azonban a Maros Megyei Ítélőtáblánál sikeresen fellebbeztek. Így egy enyhébb intézkedést, hatósági felügyeletet rendeltek el kettejük ellen. Ezt aztán 60 naponként október közepéig hosszabbították.

Kurkó András és pártfogója, Barti Tihamér fókuszban

Ugyan a közel 100 oldalas dokumentumban a Hargita megyei pénzügyi igazgatóság több alkalmazottja is felbukkan, a vádak többsége egyértelműen Kurkó Andrást, a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció (AJFP Harghita) helyettes igazgatóját, valamint Barti Tihamért, a Hargita megyei tanács alelnökét célozza.

A Barti ellen felhozott vádak lényege, hogy párttisztségét, politikai befolyását jogtalan előnyök megszerzésére használta. Továbbá, hogy nem nyilvánosságnak szánt információk felhasználására bújtatott fel másokat, és ezen információk révén pénzhez vagy más előnyökhoz jutott. 

Kurkó Andrást azzal vádolják, hogy folytatólagosan (18 rendben) felhasznált nem nyilvánosságnak szánt információkat, illetve illetéktelen személyeknek engedélyezte az ilyen információkhoz való hozzáférést. Informatikai rendszerekbe lépett be illetéktelenül, és nem publikus vagy szolgálati titoknak számító információkat árult el. Ezen kívül pedig olyan üzleti/kereskedelmi tevékenységeket folytatott, melyek nem férnek össze az általa betöltött tisztséggel, és melyekhez felhasznált olyan információkat, melyeket a köztisztség betöltése által szerzett meg.

Klasszikus win-win: politikai védelemért cserébe bizalmas információk

Az ügyészség azt állítja, Barti Tihamér politikai befolyása révén segített Kurkó Andrásnak megszerezni és megtartani pozícióját a Hargita megyei pénzügyi igazgatóságnál. Cserébe Kurkó a Barti Tihamér kérésére hozzáférést biztosított egy sor magáncég pénzügyi tevékenységével kapcsolatos, bizalmas adathoz.

Kurkó Andrást 2013-ban alkalmazták a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztrációhoz osztályvezetőnek. 2018-ban ideiglenesen helyettes igazgatónak nevezték ki, és azóta kinevezését legfeljebb fél évre ideiglenesen hosszabbították. (Ezt az adminisztratív trükköt széles körben alkalmazzák közintézményeknél annak érdekében, hogy az állásra ne kelljen versenyvizsgát kiírni.)  

A vádirat részletesen dokumentálja azt is, hogy mit csinált a hivatal élén Kurkó András akkor, amikor épp nem bizalmas információkat adott át Barti Tihamérnak. 2024 júniusa és decembere között – ebben az időszakban figyelte tevékenységét a DNA – Kurkó hivatali idejében annak a közúti áruszállítási cégnek az ügyes-bajos ügyeit intézte, melyhez papíron semmi köze nem volt. Az 1994-ben alapított cég az anyja nevére volt íratva, ügyvezetője névleg a sofőr volt.

Munkaidőben, a hivatali irodájából intézte a céges ügyeket

Az ügyészek kiemelik, sem a cég formai tulajdonosa, sem pedig ügyvezetője nem tartották telefonon a kapcsolatot a cég könyvelőjével és alkalmazottaival. Az igazgatóként szereplő gépjárművezető helyett Kurkó intézte a különféle utalásokat a céges számláról, tárgyalt az alkatrész-forgalmazókkal, intézte a könyvelést és számlázást. 

Ő tette be bankautomatán keresztül a céges bankszámlára a készpénz-bevételeket. Szintén ő volt az, aki a cég alkalmazottaival, a sofőrökkel, adminisztratív személyzettel, valamint a különféle céges partnerekkel tartotta a kapcsolatot – 2022 augusztusa és 2024 májusa között több száz ilyen telefonhívást bonyolított WhatsApp-on. Ezen kívül SMS-ben és e-mailben is kommunikált.

Mindezt munkaidőben, a hivatal irodájában úgy, hogy a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció adatbázisaiban tárolt információkhoz hozzáférése volt. Illetve annak ellenére, hogy a törvény köztisztviselőknek kifejezetten megtiltja azt, hogy bármilyen kereskedelmi tevékenységet folytassanak.

Az ügyészek arra is találtak bizonyítékot, hogy 2024 októberében szolgálati titoknak minősülő információt – a pénzügyi ellenőrzések tervezett időpontját és az ellenőrzést végző csapat személyi összetételét – telefonon közölte annak a cégnek az igazgatójával, melynek ásványvíz termékeit az általa de facto adminisztrált cég a szállította. Kurkó a beszélgetés során biztosította a cégvezetőt arról is, hogy az ellenőrzésen ő maga is részt fog majd venni (ez a történet a DNA 2024 decemberi közleményében is felbukkan).

A vádiratból nem derül ki, hogy milyen ásványvizes cégről van szó, és kereséseink sem vezettek egyértelmű eredményre. A Kurkó András vagyonnyilatkozatából azonban tudjuk, hogy felesége, Kurkó Mária a SC Perla Harghitei SA alkalmazottja.

„Kérlek, kezeljétek bizalmasan”

A Kurkó elleni vádak másik része arra vonatkozik, hogy a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció adatbázisaiból generált és továbbított Barti Tihamér számára bizalmasnak számító pénzügyi adatokat, bankszámla forgalomról/kifizetésekről szóló kimutatásokat.

A .pdf dokumentumokat a hivatal által kezelt C-LYNX és Nexus adatbázisokból generálta, majd WhatsApp-on vagy pedig Facebook Messengeren küldte el, miután a politikus azokat kérte tőle. Természetesen mindketten tisztában voltak vele, hogy amit tesznek, törvénytelen. Barti Tihamér egy 2023 szeptemberében írt WhatsApp üzenetben meg is jegyezte, miután egy sor cégről kért információt:

„Kérlek, kezeljétek bizalmasan. Vagyis csak LEVENTE foglalkozzon ezzel.”

Az ügyészek szerint Barti cserében latba vetette politikai befolyását, annak érdekében, hogy Kurkó ideiglenes kinevezéseit meghosszabbítsák. 2024 július-augusztusában a politikus egy RMDSZ-es parlamenti képviselő révén nyomást gyakorolt két további személyre azzal a céllal, hogy 2024 decemberéig hosszabbítsák meg Kurkó ideiglenes mandátumát a Hargita Megyei Közpénzügyi Adminisztráció helyettes igazgatójaként. 

„Barti pozícióját nem a közérdek szolgálatára használja”

Ez a nyomásgyakorlás eredményes is volt: az ANAF elnöke egy rendelettel 2024 júliusában az év végéig meg is hosszabbította a Kurkó András mandátumát (melyet egyébként 2017 decembere óta folyamatosan meghosszabbítottak).

„Szeretnénk rámutatni, hogy 2020 óta a vádlott Barti Tihamér következetesen befolyásolja a döntéshozókat annak érdekében, hogy hozzá közeli személyeket nevezzenek ki vagy tartsanak meg különféle köztisztségekben. Ez egyértelműen arra mutat, hogy Barti pozícióját nem a közérdek szolgálatára használja, hanem arra, hogy klientúrája kulcspozíciókhoz jusson. (…) Ezek a közbenjárások nem szakmai kompetencián vagy érdemeken alapultak, hanem a vele és közeli politikai körével szembeni lojalitáson.”

– áll a vádiratban, mely ezt az állítást egy sor lehallgatott beszélgetésre alapozza (ezeket a beszélgetéseket azonban a nekünk elküldött vádirat nem tartalmazza).

A borítóképen Barti Tihamér. A fotó forrása: a politikus nyilvános Facebook-oldala

The post Hogyan jutott bizalmas üzleti információkhoz Barti Tihamér? Itt a DNA vádirata appeared first on Átlátszó Erdély.

Tegnap írtunk arról, hogy a nőbántalmazásért országosan körözött Pethő Attila egy fotón jelent meg Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár társaságában, ez utóbbi Facebook-oldalán.

A hírt a magyar sajtó java átvette, és voltak sajtóorgánumok, akik megpróbálták megszólaltatni a politikust.

A Transtelexnek adott válaszában Potápi tisztára mossa magát:

Pethő Attiláról azt sem tudta, hogy létezik, állítja az államtitkár.

Az erős állítás gyanút kelt. Egy gyors keresés Potápi Facebook-oldalán azonnal kidob pár találatot, amint az államtitkár Pethő Attila panziójának teraszán fotózkodik.

Január 8-án reggeli fényben jelenik meg a teraszon, PÁJ monogrammal ellátott sportfelsőben.

Hogy a Pethő-panzió teraszán van, azt maga is elismeri egy OK-jellel és magyar zászlócskával megtoldott hozzászólásban.

Másnapi, január 9-i bejegyzésében már a helyet is megadja, ebből egyértelműen kiderül, hogy Potápi napokig a panzió fotózkodó vendége volt. De persze az is megtörténhet, hogy nem ott lakott, csak rendszeresen oda járt fotózkodni.

A Madarasi hargitai Pethő-panziót az Intertourism cég működteti.

A cégadatbázis szerint az Intertourism tulajdonosa, ügyvezetője meg mindenese Pethő Attila.

Az a Pethő Attila, akit itthon országosan köröznek, miközben ő Potápival fotózkodik Budapesten, aki nem is tud a létezéséről, pedig télen még az ő teraszán fotózkodott napokig.

Persze, statisztikailag megeshet, hogy Potápi ott volt a Pethő-panzióban, de nem találkozott Attilával, mert a tulajdonos nem köszöntötte személyesen a magasrangú vendéget, aki inkognitóban, teljesen véletlenül érkezett ebbe a panzióba és nem valamelyik másikba, vagy mert a booking.com-on ez volt a legolcsóbb. Esetleg az is felmerülhet, hogy a cégtulajdonos napokig nem tartózkodott ekkor a panzióban. De ennek kicsi az esélye, emberünk gyakorlatilag ott él, ott veri a rendőröket, ott ás sáncot, házi őrizetben is ott volt.

Az viszont teljesen elképzelhető, hogy Pethő nem számolt be korábbi vendégének, mostani vendéglátójának, hogy éppen szökésben van. Ugyanis odahaza zaklatás és nőverés miatt két év börtönre ítélték.

The post Potápi nem tudott Pethő Attila létezéséről, de fél éve még a teraszán fotózkodott appeared first on Átlátszó Erdély.

„Emberség, dialóguskészség, nyílt kommunikáció – ez Szent Benedek iránymutatása, és erre épül minden működő vállalkozás is” – vázolta Várszegi Asztrik főapát öt évvel ezelőtt, 2017 júliusában az Origónak a pannonhalmi apátság üzleti filozófiáját.

A főapát, aki 2017-ben átadta feladatait Hortobágyi Cirill atyának, a riportban arról beszélt, hogy szinte bárki képes sikerrel irányítani egy kolostort, ha megtartja a szabályzatot, ha pedig a kolostor szót vállalatra cseréljük, még a legközépszerűbb vezetők is használható segítséget találnak a Regulában.

Az nem világos, hogy Szent Benedek iránymutatása hogyan értendő akkor, amikor az apátság egyik cégét egy korrupció miatt jogerősen börtönbüntetésre ítélt, és Magyarországon ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyelet alatt álló személy irányítja.

View this post on Instagram

A post shared by Vis Vitalis ásványvíz (@vis_vitalis_pannonhalma)

Olosz szinte hazatért Pannonhalmára

Az viszont tény, hogy 2022 márciusától Olosz Gergely lett a pannonhalmi apátság egyik vállalkozásának, a pannonhalmi Szent Márton-hegy közelében fakadó ásványvíz palackozásával foglalkozó Vis Vitalis Holding Kft.-nek az ügyvezetője.

Olosz egyébként a középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. A szóbeszéd szerint ebben az időben alakult ki a családi barátság Semjén Zsolttal, aki később a kisebbik magyarországi kormánypárt elnökeként és Olosz egyik fő pártfogójaként több ízben is „egyengette” Olosz RMDSZ-es karrierjét.

Úgy tudjuk, Semjén Zsolt közbenjárásának köszönhető az is, hogy Olosz 2012-ben szenátori mandátumért indulhatott annak ellenére, hogy a jelölések idején már tudni lehetett, hogy a politikus ellen hamarosan vádat emel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA). Ez aztán a kampány előtt, 2012 októberében meg is történt.

Semjén Zsolt társaságában szerepelt utoljára nyilvánosan

A volt RMDSZ-es politikus és vállalkozó utoljára 2018 novemberében, a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén szerepelt a nyilvánosság előtt. Bár akkoriban korrupciós büntetőpere már ítélethirdetésre várt, Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett.

A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság 2018. december 20-án 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Oloszt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt. Ezen kívül elrendelték 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását, és minden vagyonának zárolását. December 27-én európai elfogatóparancsot bocsátottak ki a nevére.

Ekkor azonban a politikus-vállalkozó már nem tartózkodott Romániában – a magyar rendőrség 2019. március 13-án fogta el a szökevényt. A magyarországi Fővárosi Törvényszék két nappal később, március 15-én ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyeletet rendelt el.

Ez azt jelenti, hogy Olosz Pest megye területén szabadon mozoghat, tartózkodási helyét azonban csak engedéllyel változtathatja meg, hollétét pedig nyomkövetővel ellenőrzik.

Olosz továbbra is Abonyban lakik, kiadatása terén fejlemény nincs

Nem sokkal ezután, 2019 szeptemberében Olosz Gergelyt a Pest megyei Abonyban látták többször. Az ingatlan, ahol rendszeresen megfordult, Halasi Olivérhez, a KDNP-hez közel álló üzletemberhez köthető.

A cégbírósági dokumentumok szerint Olosz jelenleg is Abonyban lakik, mintegy 500 méterre attól a Vasút u. 38 szám alatt található irodától, ahova 2019-ben naponta bejárt.

Olosz kiadatása terén előrelépés nem történt: a Fővárosi Törvényszéken a büntetés végrehajtásának átvételére irányuló eljárás továbbra is fel van függesztve. Igaz, ezúttal nem a romániai Legfelsőbb Bíróság döntését várják – azt 2021 decemberében elutasították –, hanem mert Olosz időközben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.

Strasbourgban az ügye egyelőre nincsen napirenden

„Tájékoztatjuk, hogy az Ön által megjelölt ügyben a Fővárosi Törvényszék 2021. október 11-én a büntetés végrehajtásának átvételére irányuló eljárást – egy, a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt folyamatban lévő ügyben hozott döntésig – felfüggesztette” – tájékoztatott a Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya.

A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a sajtóosztálya megerősítette ezt az információt: Olosz 2019 júliusában valóban a bírósághoz folyamodott. Viszont az ügyét egyelőre nem tűzték napirendre, és nem is tudni, hogy mikor kerül sor erre.

A Vis Vitalis Holding Kft. cégirataiban megadott e-mail címen kerestük Olosz Gergelyt, hogy interjút kérjünk tőle. Cikkünk publikálásáig nem kaptunk választ.

De miről is szólt ez a korrupciós történet?

Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.

Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.

Oloszt tanácsadóként fizették ki. Az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.

Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.

A villamosenergia mellett Olosz egy sor más üzlettel is hitegette Bârcinát és körét. Volt szó újrahasznosítható hulladékokról, tartozások behajtásáról és egy halászati ágazatban lehívható uniós támogatásról. A vádiratból azonban az derül ki, hogy ezekből nem lett semmi – az üzletemberek nagy csalódására.

„Rosszabb, mint az uzsorások”

Időközben a Gorj megyeiek számára is világossá vált, hogy Olosz átveri őket, illetve hogy túlságosan sok pénzt kér azért, hogy közbenjárjon a jövedelmező szerződések megkötésében. Egy lehallgatott telefonbeszélgetésben panszkodnak is: „az ember nincsen hozzászokva az ilyen nyílt lenyúláshoz, mit csináljunk?” Máskor pedig: „Kinyír ez a Bilă, rosszabb, mint az uzsorások!”.

Olosz ellen egyébként a 2010-es évek elején kezdődött az eljárás. Mivel a vád stabil lábakon állt, és bűntársai is mind ellene vallottak, Olosz végig időhúzásra és az ügy csűrésére-csavarására játszott abban a reményben, hogy valahogy mégis elkerülheti a börtönbüntetést.

Az időhúzás nagymestere

Az Oloszt hét év szabadságvesztésre ítélő bíró, Mitu Stegaru lesújtó véleményt közölt a vádlottról az ítélet indoklásában: „a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok, valamint a másod- és harmadrendű vádlottak beismerő vallomása ellenére, melyek gyakorlatilag falhoz állították Oloszt, ő végig időhúzásra játszott abban a reményben, hogy előbb vagy utóbb életbe lép az új Btk., mely kedvezőbb büntetést ír elő minden bűncselekmény számára. (…)”

A bíró azt is megjegyezte, hogy bár kérte Olosz ügyvédeitől, hogy iktassák a védencük ártatlanságát bizonyító iratokat, azok folyton halogatták, hogy az utolsó tárgyaláson elárasszák a bírót egy sor haszontalan bizonyítékkal abban a reményben, hogy ezzel is húzzák az időt.

Ezt a Bukaresti Törvényszék által hozott hétéves ítéletet azonban eltörölték, mivel Olosznak „eszébe jutott”, hogy ő 2010 óta a Bákó-Neamţ megyei ügyvédi kamara tagja, ebből kifolyólag a bukaresti törvényszék nem illetékes dönteni ügyében, erre csak a Bukaresti Fellebviteli Bíróság jogosult. Később aztán az ügye a a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott, az elmarasztaló ítélet 2018 december 20-án született meg.

A Vis Vitalis Holding Kft. cégiratai között a Partizán bukkant rá Olosz Gergely nevére, a fülest köszönjük!

The post Megkerült Olosz Gergely: ásványvizet palackoz Pannonhalmán appeared first on Átlátszó Erdély.

Április 27-én jelentette be a DNA, hogy vádat emel a december 3-án előzetes letartóztatásba helyezett, majd három hónap után házi őrizetbe került székelyudvarhelyi kórházigazgató, Lukács Antal, és két kollégája ellen.

Megszereztük a DNA vádiratát. A 122 oldalas dokumentumnak nem próbáljuk meg az összes részletét kivesézni, inkább kiemeljük belőle az érdekesebb részeket.

1. Az udvarhelyi kórházigazgató házában 56 800 eurót és 151 300 lejt talált a DNA készpénzben.

A stiripesurse.ro oldal DNA-s forrásokra hivatkozva még a kórházigazgató letartóztatása után megírta, hogy Ikeás zacskókban 15-20 ezer eurós és lejes pénzösszegek voltak a házban, de most már azt is tudjuk pontosan, mennyi volt a végösszeg.

Ezt még azzal az információval is megtoldja a DNA, hogy a kórházigazgató nem tudott elfogadható magyarázattal szolgálni ezen pénzösszegek kapcsán.

2. Lukács Antal javait és mindenféle bevételét zárolják. 2 321 728 lejt foglalnak le a kórháznak okozott károk megtérítésére, 30 000 eurót elkobzás céljából, és 67 615 lejt az igazságszolgáltatási költségek megtérítésére. Tehát összesen több mint félmillió eurót foglalnak le a volt kórházigazgató vagyonából.

3. Bálint Enikő és Barczán László vagyonát is zárolják. Előbbi a kórház közbeszerzésekkel foglalkozó alkalmazottja, utóbbi raktáros volt az üzletek lebonyolításakor. Mindkettőjük keze benne volt a törvénytelen üzletekben, állítja bizonyítékokkal alátámasztva a DNA.

4. A DNA dicséretnek is beillő szavakkal írja le Bálint Enikő munkáját, aki a brassói cég munkatársával „tökéletesen egybehangolódva” egyeztetett telefonon, Whatsappon és emailben a termékek kategóriájáról, mennyiségéről, kódjáról.

5. Ez a „tökéletes egybehangolódás” összefüggésben állhat azzal a ténnyel, hogy Bálint Enikő ígéretet kapott a cég képviselőjétől, hogy anyagi juttatásban fog részesülni, ha a céget előnyben részesíti a következő szerződéseknél. Sőt, készpénzt is elfogadott, minimum 150 eurót.

6. Az igazgató ennél nagyobb ígéreteket és összegeket is elfogadott. A vádirat szerint Lukács elfogadta a cégvezető ajánlatát a szerződések értékének 20%-os visszajuttatásáról és 5000 és 20 000 eurós összegeket is elfogadott. A 20 000 eurós tétel elfogadásának dátumaként 2020. november 28. van feltüntetve, a házkutatásokat és letartóztatásokat december 3-án ejtette meg a korrupcióellenes ügyészség.

7. Bár a kórháznak épp nem volt pénze, az igazgató jóváhagyta, hogy a kórház sürgősen fizesse ki, amit a cég kiszámlázott a kórháznak. Azért, hogy a kórház megkapja a kettes besorolást, míg csak a hármasnak felelt meg. A cégvezető – állítása szerint – egyetemi társa, katonatársa és jó barátja volt az Országos Egészségügyi Minőségmenedzsmenti Ügynökség (ANMCS) elnökének, ezért próbálta Lukács rajta keresztül elérni a kórház jobb besorolását, amit normálisan a szolgáltatások minőségének növelésével kellett volna elérnie.

8. Lukács nem volt megelégedve a vásárolt befolyás minőségével, egy beszélgetésben panaszkodott, hogy a hármas besorolás automatikusan is kijött volna. A DNA információi szerint a cégvezetőnek nem ígérte meg az országos hatóság elnöke a kórház magasabb besorolását, így ennek állításai csak azt a célt szolgálták, hogy folytatódjon a cég és a kórház közötti közbeszerzési mutyi.

A cégvezető, habár tudta, hogy a kórház nem kapta meg az áhított besorolást, mégis úgy próbálta meg elérni céljait, hogy Bálint Enikőt emlékeztette arra, hogy ő mekkora szerepet játszott a kórház akkreditációs folyamatában.

9. A cégvezető a kenőpénzeket osztalékként vette ki a cég bankszámlájáról. Mikor a banki alkalmazottaknak feltűnt, mekkora összegeket vesz ki készpénzben, és magyarázatot kértek rá, másik banknál nyitott számlát.

10. A bűnbeesésről is sokat megtudunk a vádiratból: a lapát típusú tárgát és a sárga zsákokat túlárazva vették. És minden mást is. A túlárazásból származó különbség lett a cégvezető és a kórházi alkalmazottak törvénytelen nyeresége.

A megvásárolt tárgyak és eszközök nem csak túlárazottak voltak, de esetenként nem megfelelőek is. És szükségtelenek.

11. A cég olyan információkhoz jutott hozzá, amelyekhez nem kellett volna. Bálint Enikő folyamatosan ellátta a céget belső kórházi információkkal.

12. A cég érdekei szerint állították össze a kórház beszerzési listáit. A raktáros által összeállított beszerzési listát a céggel való egyeztetés után módosították a cégtől faxon kapott adatok alapján. A kórház átküldte a listákat a cégnek, a cég kiegészítette azokat a saját áraival és különböző más termékekkel.

13. Egy kis trükk: hasonló termékeket külön CPV kód alá soroltak, hogy ne haladják meg a közvetlen beszerzés törvény által előírt határértékét.

14. Olyan kórházi egységek számára vásároltak túlárazott berendezéseket, amelyeknek az építéséhez még megvalósíthatósági előtanulmányuk sem volt.

Lukács orvosokkal és főnővérekkel összeíratta, milyen bútorzatra és felszerelésre lesz szükség az újonnan épülő kórházrészben, majd átküldte ezt a cégvezetőnek, aki saját érdekei alapján módosíthatta a termékeket, mennyiségeket és árakat úgy, hogy minél magasabb legyen a törvénytelen nyeresége.

15. A cég viselkedése nem volt szokványos abban a tevékenységi körben, amelyet saját maga vállalt. Alkalmazottja alig van. Az elmúlt két évben senki mással nem volt szerződése, csak egy brassói és az udvarhelyi kórházzal.

2020-ban az udvarhelyi kórház volt a cég egyetlen vásárlója.

A cégvezető és a kórházigazgató között régóta fennálló kapcsolat van, sokkal régebbi, mint az ügy tárgyát képező bűncselekmények. Ki tudja, a mutyi mióta zajlott, és még meddig zajlott volna, ha nincs a DNA.

+1

A DNA operativitását szépen jellemzi az a tény, hogy éjjel álltam neki a vádirat megszerzésének, és másnap reggel fél tízkor a vádirat a postaládámban volt, vezetőségi engedéllyel, mindennel.

Az udvarhelyi kórháznak másfél hónapja küldtem adatigénylést, amiben négy, már létező lapot kellett volna befotózzanak vagy a számítógépről átküldjenek. A mai napig nem kaptam meg az igényelt információt, de visszautasítást sem. Pedig új igazgató van, elvileg.

The post 15 dolog, amit nem tudtál az udvarhelyi kórházigazgató DNA-s ügyéről appeared first on Átlátszó Erdély.

UPDATE 12:00, 10.06.2020: a Legfelsőbb Bíróság június 5.-én elutasította Olosz kasszációs felfolyamodását (recurs in casaţie), miután a semmisségi panaszát már korábban, május 28.-án elutasították.

Felfüggesztette a büntetés végrehajtásának átvételére irányuló eljárást a Fővárosi Törvényszék 2019. december 3-án megtartott nyilvános ülésén – tájékoztatta az Átlátszó Erdélyt a törvényszék sajtóosztálya, miután rákérdeztünk: mi a helyzet Olosz Gergely kiadatásával?

A válaszból kiderült, az eljárás felfüggesztését a Fővárosi Főügyészség indítványozta. Romániában ugyanis két eljárás is folyamatban van a terhelttel szemben született ítéletek semmissé nyilvánításáért, és egyik ügyben sem született még döntés.

A magyarországi döntés következtében a volt RMDSZ-honatya ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyelete megszűnt, azaz szabadlábra került.

A rendőrség honlapján továbbra is körözik

A Bukaresti Legfelső Bíróság 2018. december 20-án 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Oloszt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt, ezen kívül elrendelte 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását, és minden vagyonának zárolását.

Oloszt utoljára 2018. november 11-én látták Romániában: akkor a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén jelent meg Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és számos más helyi notabilitás társaságában.

December 27-én európai elfogatóparancsot bocsátottak ki a nevére (a hirdetmény a mai napig publikus a rendőrség honlapján), 2019. március 13-án Magyarországon fogták el a rendőrök a szökésben levő egykori politikust.

[wp_ad_camp_1]

Egy KDNP-hez közel álló vállalkozó társaságában látták

Akkor úgy nyilatkozott az Országos Rendőrfőkapitányság, hogy Olosz ideiglenes átadási bűnügyi felügyelet alatt van, mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával ellenőrzi. Kiadatása ügyében a Fővárosi Törvényszék dönt. Ez a döntés azonban elhúzódott, mert mint kiderült, a román hatóságok késve adták át a magyar fél által kért dokumentumokat.

2019 szeptemberében egy olvasónk több olyan fotót küldött az Átlátszó Erdély számára, melyen Olosz egy Halasi Olivér nevű, KDNP-hez közel álló vállalkozó társaságában látható. Kiderült, Olosz kvázi irodaként használ egy Halasi tulajdonában levő abonyi ingatlant.

Időközben Olosz a romániai szálat sem hanyagolta: rendkívüli jogorvoslati eszközzel a jogerős ítélet megsemmisítését kérte. A semmisségi panaszát (contestaţie în anulare) valamint a kasszációs felfolyamodását (recurs in casaţie) a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja – ha majd beindul az élet a bíróságokon.

Úgy tudjuk, a magyar jogrend szerint a kiadatás megtagadható, ha egy jogerős ítéletet mégis újratárgyalnak olyan eljárásban, amely annak megsemmisítését eredményezheti.

[irp posts=”25485″ name=”Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora”]

Közel tíz éve húzza az időt Olosz

Olosz ellen egyébként a 2010-es évek elején kezdődött az eljárás. Mivel a vád stabil lábakon állott, és bűntársai is mind ellene vallottak, Olosz végig időhúzásra és az ügy csűrésére-csavarására játszott, abban a reményben, hogy valahogy mégis elkerülheti a börtönbüntetést.

Az Oloszt hét év szabadságvesztésre ítélő bíró, Mitu Stegaru lesújtó véleményt közölt a vádlottról az ítélet indoklásában: „a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok, valamint a másod- és harmadrendű vádlottak beismerő vallomása ellenére, melyek gyakorlatilag falhoz állították Oloszt, ő végig időhúzásra játszott abban a reményben, hogy előbb vagy utóbb életbe lép az új Btk., mely kedvezőbb büntetést ír elő minden bűncselekmény számára. (…)”

[wp_ad_camp_2]

A bíró azt is megjegyezte, hogy bár kérte Olosz ügyvédeitől, hogy iktassák a védencük ártatlanságát bizonyító iratokat, azok folyton halogatták, hogy az utolsó tárgyaláson elárasszák a bírót egy sor, haszontalan bizonyítékkal abban a reményben, hogy ezzel is húzzák az időt.

Ez a Bukaresti Törvényszék által hozott hétéves ítéletet azonban eltörölték, mivel Olosznak „eszébe jutott”, hogy ő 2010 óta a Bákó-Neamţ megyei ügyvédi kamara tagja, ebből kifolyólag a bukaresti törvényszék nem illetékes dönteni ügyében, erre ugyanis csak a Bukaresti Fellebviteli Bíróság jogosult. Később aztán az ügye a a Legfelsőbb Bíróságon folytatódott, az elmarasztaló ítélet 2018 december 20-án született meg.

[irp posts=”27840″ name=”Nyomára bukkantunk Olosz Gergelynek”]

De miről is szólt ez a korrupciós történet?

Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.
Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.

Oloszt tanácsadóként fizették ki – az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.

[wp_ad_camp_3]

Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.

A villamosenergia mellett Olosz egy sor más üzlettel is hitegette Bârcinát és körét – volt szó újrahasznosítható hulladékokról, tartozások behajtásáról és egy halászati ágazatban lehívható uniós támogatásról –, a vádiratból azonban az derül ki, hogy ezekből nem lett semmi, az üzletemberek nagy csalódására.

Nyitókép: Olosz Gergely (balra) és Orbán Viktor. Fotó: nol.hu

The post Újból kicselezte a törvényt, szabadlábon Olosz Gergely appeared first on Átlátszó Erdély.

Ottjártunkkor kihalt volt az az abonyi ház, ahol korábban rendszeresen megfordult Olosz Gergely. A Pest megyei város egyik főutcáján található ingatlan redőnyei le voltak húzva, a kapucsengő nem működött, ellenben a tágas és nem túl rendezett udvarra szabadon be lehetett látni a tágra nyitott kapun.

A névtáblák alapján a házban több vállalkozás székhelye található. A cégek egy Halasi Olivér nevű vállalkozó tulajdonában vannak, a ház utcára néző részén egy Nemzeti Dohánybolt is található. Halasi Facebook-profilja nagyon aktív, tele van Fidesz- és KDNP kampánybejegyzésekkel, azonban hiába kerestük meg kérdésekkel, nem válaszolt.

Az Olosz hollétére vonatkozó információkat – néhány fotóval együtt – egy olvasó küldte el az Átlátszónak. A fotókon könnyen felismerhető Olosz Gergely egy Kovászna megyei rendszámú, fekete Audi mellett. Egy másik fotón ugyanez az Audi Abonyban, a Vasút u. 38 szám alatt található ingatlan udvarán parkol.

Egy hónapja újból eltűnt

„Naponta bejárt az irodába Olosz úr” – erősítette meg Abonyban az egyik szomszéd, aki szerint Olosz nem csak látogató volt, hanem úgy tűnt, ott is dolgozik. Körülbelül egy hónapja azonban kevesebbet lehet látni az erdélyi politikus-vállalkozót az abonyi ingatlan környékén.

Abony egyébként Pest megyében található, így nincsen arra utaló jel, hogy Olosz megsértette volna a Fővárosi Törvényszék által elrendelt ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyelet magatartási feltételeit, azt, hogy a terhelt Budapest, illetve Pest megye közigazgatási területét engedély nélkül nem hagyhatja el.

[irp posts=”25485″ name=”Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora”]

A politikus-vállalkozó utoljára 2018 novemberében, a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén szerepelt a nyilvánosság előtt. Bár korrupciós büntetőperében ítélethirdetésre várt, Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett.

A Bukaresti Fellebbviteli Bíróság 2018. december 20-án 3 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Oloszt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt, ezen kívül elrendelték 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását, és minden vagyonának zárolását. December 27-én európai elfogatóparancsot bocsátottak ki a nevére.

Ekkor azonban a politikus-vállalkozó már nem tartózkodott Romániában – a Semjén Zsolt KDNP-elnökkel ápolt jó viszonya okán mindenki azt sejtette, hogy Magyarországra menekült. Ez a sejtés be is igazolódott: a magyar rendőrség 2019. március 13-án fogta el a szökevényt.

[irp posts=”26555″ name=”A magyar rendőrség megerősítette: elfogták Olosz Gergelyt”]

Hamarosan sor kerül a kiadatási tárgyalásra

A Fővárosi Törvényszék március 15-én ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyeletet rendelt el. Ez azt jelenti, hogy Olosz Pest megye területén szabadon mozoghat, tartózkodási helyét azonban csak engedéllyel változtathatja meg, hollétét pedig nyomkövetővel ellenőrzik.

A márciusi tárgyaláson a Fővárosi Törvényszék egy sor dokumentumot, többek között a szabadságvesztést kiszabó jogerős határozatot is elkérte a román igazságügyi hatóságoktól. A román fél azonban nem siette el a válaszadást: a magyar fél által kért dokumentumok április 5-ig csak részben érkeztek meg, így április 12-én fenntartották az ideiglenes végrehajtási bűnügyi felügyeletet.

Olosz ügyében fejlemény, hogy a kiegészítő információk beérkeztek, így a Fővárosi Törvényszék hamarosan tárgyalást tűz ki a kiadatás ügyében, tájékoztatott a törvényszék sajtóosztálya.

The post Nyomára bukkantunk Olosz Gergelynek appeared first on Átlátszó Erdély.

1952-ben a Román Népköztársaság nyolc év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte az 59 éves Bánffy Dánielt. Ő akkor már bő tíz éve Magyarországon élt: eleinte főnemesként és miniszterként a rózsadombi villájában, majd a magyar állam családostól kitelepítette egy jászapáti húsraktárba. A második per és ítélet itt érte, már ha egyáltalán tudomást szerzett róla.

A per ügyirata, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában P007028 számon nyilvántartott dosszié sok részlete arról árulkodik, hogy

a volt politikus ellen lefolytatott büntetőeljárás mintaszerű koncepciós per volt:

• jogtalanul indították, hisz 1946-ban ugyanazon vádak alól jogerősen felmentették, újabb bizonyítékok pedig nem kerültek elő;
• egyszer sem tettek valós erőfeszítést Bánffy Dániel meghallgatására, ami azt mutatja, hogy az államnak nem a történtek valódi feltárása volt a célja;
• a perújítási kérelmében az ügyész azt állította, hogy a védelem tanúinak vallomását korábban nem is kellett volna figyelembe venni;
• a vád tanúi bevallották, csak hallomásból tudják, mivel fogadta Bánffy Dániel a Palotailvára bevonuló magyar katonákat, mert ők maguk kevéssé vagy egyáltalán nem tudtak magyarul;
• a védelem tanúit csak azzal a feltétellel hallgatta meg a bíróság, hogy vallomásuk a tényálláson nem változtathat, azt legfeljebb az enyhítő körülmények megítélésénél veszik figyelembe.

Az, hogy Bánffy Dánielt háborús bűnökre történő felbujtás vádjával ítélték kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra,

a mai napig súlyos következményekkel jár:

2018-ban erre az ítéletre hivatkozott a Giurgiu megyei törvényszék, amikor – már jogerősen – úgy döntött, visszaveszi az állam tulajdonába azt a több mint 9300 hektár erdőt Maros megyében, amelyet 2007-ben több évnyi pereskedés után visszaszolgáltattak Bánffy Dániel örököseinek. A két per közötti 11 évben az állam megtagadta az első jogerős ítélet végrehajtását: az erdőt nem telekkönyvezte a Bánffy-örökösök nevére.

A báró unokája, a Fehér megyei Fugadon élő Bánffy Farkas kezeli a kiterjedt család romániai restitúciós pereit és vagyonát (mintegy 800 hektár erdőt és szántóföldet), amely 2018 közepén az öt százalékát sem érte el annak, amit a család visszakövetelt, nyilatkozta a Krónikának. A Kelemen-havasokban összesen 35 ezer hektár erdőt igényeltek vissza.

A 2018-as újraállamosítási ítéletre hivatkozva idén már a Fehér megyei prefektus is sorra nyeri a pereket Bánffy Farkas ellen, ezek alapján érvénytelenítették az általa kezelt kisebb területek (45 hektár legelő, 23,75 hektár erdő, egy 9 és egy 40 hektáros szántóföld) birtokleveleit. Három másik, összesen 35 hektárnyi erdő visszaszolgáltatását is érvénytelenítették, egyelőre alapfokon.

A visszaállamosítást az akkori Maros megyei prefektus, Vasile Oprea kezdeményezte. A Bánffyaknak kedvező, 2007-es jogerős ítélet után Oprea négyszer kért perújrafelvételt a legfelső bíróságon, ötödjére sikerült, 2014-ben, arra hivatkozva, hogy a 9300 hektár erdőt Ratosnya, Gödemesterháza és Palotailva környékén a román állam nem a kommunista államosításkor sajátította ki, hanem az 1952-es bírósági ítélet nyomán kobozta el.

(Mi több, a prefektus azzal az indokkal helyeztette át a pert a Maros megyei Szászrégenből Giurgiuba, hogy Maros megyében magyarok is élnek, és a magyarok a grófok leszármazottaiként 9323 hektár erdőt igényeltek vissza, írja a Krónika. Vagyis a prefektus és az indoklását elfogadó legfelső bíróság veszélyforrásnak tekinti a térségben élő magyar közösséget.)

Annak megállapítására, hogy a 2014-es perújrafelvétel és a 2018-as ítélet indoklása egy 1952-es formális vagyonelkobzással mennyire helytálló, több szálat is meg kell vizsgálni:

• hogy a hivatkozás az 1952-es perre és ítéletre volt az egyedüli különbség a négy sikertelen és az utolsó, sikeres perújrafelvételi kérelem között;
• hogy a Giurgiu megyei törvényszék 2018 júliusában egyáltalán miért tartott irányadónak egy 1951-52-es kirakatpert;
• hogy mikor és milyen körülmények között fosztotta meg vagyonától a román állam Bánffy Dánielt;
• hogy miből látható laikus szemmel is az 1951-52-es per koncepciós jellege.

Kezdjük a legutolsóval: az Átlátszó Erdély kikérte és megkapta a CNSAS-tól a per ügyiratát (itt megtekinthető). Ebben az ügyész azzal vádolta a Bánffy-család losonci ágához tartozó bárót és két alkalmazottját, hogy 1940 őszén, a magyar hadsereg erdélyi bevonulásakor uszító beszédeket mondott Palotailván, minek következtében

„gyűlölet támadt az együtt élő lakosság ellen, románokat tartóztattak le, kínoztak, és utasítottak ki”.

Az 1946-os periratok ennél részletesebb leírást tartalmaznak. Abban az ügyészség azt rója fel, hogy az impériumváltással érkező magyar katonákat szeptember elején Bánffy Dániel, illetve fűrészüzemének mérnöke, Páter Ernest és az ő felesége, Páter Ida fogadta a település központjában, a báró és Páter Ida pedig azt mondta a katonák és az összegyűlt helyiek előtt, hogy a románok kiszúrtak a magyarokkal, megalázták őket, húsz évnyi román uralom alatt kiszipolyozták ezt a tartományt, de most eljött a bosszú és a visszafizetés ideje – azaz a magyar lakosságot a román ellen hergelték.

A nagyobb hatás kedvéért – jegyzi meg a vádirat – Páter Ida el is sírta magát, és megpuszilta a magyar tiszteket. Páter Ernestnek azt róják fel, hogy a katonaság bevonulásakor a Bangra üzem udvarán tartott hasonló szellemű beszédet az ott összegyűlt tömegnek: eleget szenvedtünk 22 évig, és eljött a bosszú ideje. 

A beszédektől feltüzelt magyarok csapatokba verődtek, és a magyar katonákkal együtt még aznap elkezdtek románokat letartóztatni és bántalmazni. A vádirat kilenc letartóztatott személyt sorol fel, akiket bevittek a gyár udvarára, sorba majd falhoz állították őket, hogy azt higyjék, le fogják őket lőni. Másfél óra múlva katonák vették körül őket, oszlopokba rendezték és elmasíroztak velük Valea Ilvei településre (ilyen néven nem sikerült mostani térképen beazonosítani). [Ez nem település, mint ahogy a vádirat sugallja, hanem a Marosba ömlő Ilva patak völgye, pontosította Bánffy Farkas. Frissítve: 2019. 06. 28.]

Éjfélre értek oda, a területen már sok magyar katona és civil tartózkodott, és felsorakoztatták őket, háttal a Marosnak. Egyiküket, Vasile Cifet kivették a sorból, pár száz méterre lévő szigetre vitték, ahol magyarok várták lapáttal, kötéllel, vedrekkel. Vasile Cifet ingujjra vetkőztették, és miközben ő kegyelemért könyörgött, folyamatosan ütötték. Két vádlott lökdöste, és mivel Cif azt hitte, fel fogják akasztani, megszökött és eltűnt a sötétben. Rálőttek, de nem találták el.

A többiek kezét hátrakötötték, és a kezüknél fogva felakasztották őket a környező fákra. Ha elájultak, vizet locsoltak rájuk. A bántalmazások után, reggel visszavitték őket a Bangra gyár udvarára, ahol bezárták őket egy szobába, és ismét megverték őket. A bántalmazások nyomán két személy meghalt. Mikor a többieket másik településre szállították (nem derül ki, hova), két nevesített vádlott és más, azonosítatlan személyek azt kiáltották feléjük, hogy vizet se adjanak nekik, és akasszák fel őket.

A vádirat szerint a bántalmazások később is folytatódtak: szeptember 26-án behívták Pavel Croitorut az üzem irodájába, ahol az egyik vádlott, Buta Ferenc és a perben nem szereplő Poitinger Ferenc kövekkel és fával ütötte. Ezeket a tetteket és az ilyen tettekre történő uszítást

az ’50-es évek romániai jogrendje háborús bűntettként könyvelte el, amelynek büntetése automatikusan vagyonelkobzással járt.

Az uszítás vádját helybenhagyó 1952-es bírósági ítélet végrehajtási rendeletében azonban egyáltalán nem szerepel Bánffy Dániel vagyonának elkobzása. Ez egyrészt erősíti az egész per kirakat jellegét, másrészt jelzi, hogy a román hatóságok nemcsak azt tudták, hogy nincs akit letartóztatni, mert Bánffy évek óta nem járt az országban, hanem azt is, hogy nincs amit tőle elkobozni. Földbirtokai és kastélyai nagyon is az országban voltak, de azokat a román állam évekkel korábban kisajátította:

• egyrészt az 1945-ös földreform kisajátított minden, 50 hektárnál nagyobb birtokot, és minden földbirtokos számára csak egyetlen kastélyt vagy udvarházat hagyott meg lakóhelyként;
• másrészt az 1948-as alkotmány kimondta, hogy az erdők (ahogy az altalajkincsek, források, folyó- és állóvizek, stb.) az állam tulajdonát képezik.

Az adminisztratív hanyagság nem egyedül abban nyilvánul meg, hogy a végrehajtási rendelet nem mond semmit a vagyonelkobzásról vagy egyáltalán a Bánffy-birtokok akkori jogállásáról.

A bíróság se 1946-ban, se 1951-52-ben nem tartotta fontosnak, hogy helyesen vagy legalább következetesen tüntesse fel Bánffy és Páterék nevét. A házaspárt hol Paterként, hol Páterként, hol Peterként említik az iratok, Bánffy Dániel neve pedig  Bamfi Danielként, Bánfyként, Banfiként, Bandiként és Banfiiként is szerepel. [Páter Ernest csak az iratokban használta Ernestként a nevét, egyébként Ernőként volt ismert, mondta el Bánffy Farkas. Frissítve: 2019. 06. 28.]

Ki volt Bánffy Dániel?

Az 1893-ban Nagyenyed közelében, Fugadon született Bánffy Dániel 1917 és 1940 között erdélyi birtokain gazdálkodott, kiterjedt erdői mellett Palotailván fűrészüzemet működtetett, átépíttette a fugadi Bánffy-kastélyt, nyaralót építtetett Maroshévízen a tágabb családnak. Az 1940-es impériumváltáskor az Erdélyből behívott 35 politikus egyikeként került be a magyar Országgyűlésbe, ahol társaival megalakította az Erdélyi Pártot. December 30-án földművelésügyi miniszterré nevezték ki, a tisztséget több, egymást követő kormányban 1944. március 22-ig, a német megszállásig töltötte be.

Románia 1944. augusztus végi kiugrása után, szeptemberben Bánffy haladéktalan fegyverszünetet követelt Budapesten Erdély érdekében. A nyilasok elfogták, halálra ítélték, végül barátai szöktették meg a fogházból. Nem sokkal később a Vörös Hadsereg is letartóztatta. A magyarországi kommunista hatalom 1951-ben telepítette ki családjával együtt egy jászapáti húsüzembe. Később balesetet szenvedett, lebénult, 1955-ben hunyt el Budapesten.

Tehát Bánffy már a Vörös Hadsereg 1944-es bevonulásakor sem tartózkodott Erdélyben. A periratokból kiderül, a román hatóságok jól tudták, hogy Magyarországon él, a neki szóló idézéseket rendre a dési néptanács kapujára tűzték ki.

1951-ben azért vádolták meg ismét Bánffy Dánielt,

illetve egykori faipari vállalkozásának, a Bangra Részvénytársaságnak mérnök gondnokát és feleségét, mert a főügyész 1950 júliusában kérte az 1946-ban ugyanezen ügyben Kolozsváron született felmentő ítélet törlését. Akkor 24 személyt helyeztek vád alá, közülük kettőt ítéltek el; 1951-ben már csak és célzottan a „felbujtókat” vádolták meg.

Bánffy Dániel egyik pernél sem volt jelen, egyszer sem volt védőügyvédje, a teljesen hiábavaló idézéseken kívül az ítéletvégrehajtási rendelet az egyedüli irat a perben, amely akar valamit Bánffy személyétől: letartóztatni és a jilavai börtönbe zárni.

1946-ban mai fogalmaink szerint villámgyorsan zajlott le a per: szeptemberben állította össze a vádiratot az ügyész, a kolozsvári táblabíróság pedig október 4-én, illetve 8-án tárgyalta úgy, hogy 8-án már ítéletet is hozott. Bánffy Dánielt elég egyszerű indokkal mentette fel: jóval több tanú mondta, hogy Bánffy Endre [korábban Andrásnak fordítottuk a periratokban szereplő Andrei-t, Bánffy Farkas szerint mindig is az Endre nevet használta – frissítve: 2019. 06. 28.] vagy épp mindketten üdvözlőbeszéddel fogadták az 1940-ben Palotailvára bevonuló magyar katonaságot, mint ahányan azt, hogy Bánffy Dániel tartotta a beszédet. (Az 1951-52-es eljárás során már Páterék is azt állították, hogy Bánffy Dániel mondott üdvözlőbeszédet.)

Az 1946-os bíróság szerint az 1940. szeptember 11-i bevonulás éjszakáján követte el a magyar katonaság a román lakosok elleni atrocitásokat helyi magyarok közreműködésével (a második, 1951-52-es perben Páterék azzal érveltek, hogy csak pár nappal a bevonulás után, és nem a településre be-, majd tovább vonuló reguláris hadsereg, hanem a később érkezett kémelhárítási egységek követték el, akik nem hallhatták a bevonulókat üdvözlő beszédeket), viszont a helyi agresszorok közül csak kettőt tudott a tanúvallomások alapján biztosan beazonosítani, őket el is ítélte.

Felmentette azokat a vádlottakat is a felbujtás vádja alól, akikkel mindkét per a legtöbbet foglalkozik: Páter Ernest mérnököt és a feleségét is arra hivatkozva, hogy a tanúvallomások alapján biztosan felidézhető szavaik nem voltak alkalmasak háborús bűntettekre való felbujtásra. Szavaikat a bíróság azért sem tartotta pontosan felidézhetőnek, mert ügyvédjük bebizonyította, hogy

a vád ellenük valló tanúi nem vagy alig értettek magyarul, információik a beszédekről hallomásból, másodkézből származtak.

Ugyanez derül ki a vád három tanújának 1952 márciusában rögzített vallomásából is, ezek már csak a beszédekre koncentrálnak. Egybehangzóan állítják, hogy a magyar katonák 1940. szeptember 7-én vonultak be Palotailvára.

Az alkalomból beszédeket tartottak a fűrészüzem kapujánál a község lakosai és a településre érkezett katonák előtt, mondja vallomásában Alexandru Radu erdész, aki szerint az elején Bánffy Dániel és Bánffy Endre szólalt fel, de nem tudja megmondani pontosan, melyikük volt az első. Utánuk következett Páter Ida, de egyikük beszéde sem volt uszító, jegyzi meg az erdész. A katonák egy része a községben maradt, egy része továbbment.

Érdekes, hogy az erdész fenntartja az 1947. márciusi vallomását is, amely szerint Bánffy báró is ott volt a kínzások kezdeményezői között, de ő ezt csak hallomásból tudja, és nem is tudja megmondani, ki volt ennek az információnak a forrása.

Először Bánffy Endre beszélt, utána Bánffy Dániel, majd a többiek, vallotta Grigore Cif földműves, a vád másik tanúja 1952-ben. „Én nem nagyon ismerem a magyar nyelvet, és nem emlékszem, miről beszélt Bánffy Dániel báró. Bánffy Endre beszédéből azt jegyeztem meg, hogy azt mondta, 22 évig élt az erdőben a románoktól való félelmében. Szerintem a bárónak ez az állítása nem igaz, mert neki az erdőben, Zsirka völgyében volt a háza, mert szenvedélyes ivó volt, ami több alkalommal is megnyilvánult, amikor a községbe jött, berúgott. Arra nem emlékszem, hogy Páter Ernest vádlott beszélt volna, arra emlékszem, hogy Páter Ida beszédet tartott, amelyben azt mondta, hogy 22 évig szenvedett a románok miatt. Nem tudtam megérteni, pontosan mit szenvedett el, mert nem tudok jól magyarul” – áll Grigore Cif vallomásában.

Ő is fenntartja marosvásárhelyi vallomását, miszerint a beszédek tartalmát azok elmondásából ismeri, akik akkor mellette álltak, ugyanis megkérdezte őket, hogy mit mondanak a felszólalók.

A magyar hadsereg bevonulásakor Bánffy Endre, Páter Ida és Eftimie román pópa tartott beszédet, állította 1952-es vallomásában Pavăl Croitoru munkás. Szerinte is arra panaszkodott Bánffy Endre, hogy a románok miatt kellett az erdőben élnie és csak puliszkát ennie, és szerinte sem volt ez igaz: ott volt a háza az erdőben, mivel részegessége okozta szégyen miatt a testvére, Bánffy Dániel inkább ott tartotta az erdei házban. A beszéde viszont nem volt uszító, állítja Croitoru. [Bánffy Endre és Dániel nem testvérek voltak, hanem másodfokú rokonok, pontosította Bánffy Farkas. Frissítve: 2019. 06. 28.]

A tanú szerint Bánffy Dániel is tartott beszédet, de ő addigra elment a helyszínről, így azt sem tudja, Páter Ernest beszélt-e. Páter Ida beszédét viszont hallotta, ebből az üdvözlésre emlékszik és arra, hogy üldözték a románok, mást nem értett belőle. Fenntartja 1947-es vallomását és azt a vélekedését, hogy minden a bárók és a fűrészüzem vezetésének tudtával történt. Ezt arra alapozza, hogy a letartóztatásokat és kínzásokat végrehajtó civilek és katonák a gyár irodájában gyülekeztek, onnan indultak el, illetve oda hívták be a nem sokkal később letartóztatottakat.

A Páter-házaspár története

az ügyben azért válik fontossá, mert míg a végig távollevő Bánffy Dániel 1952-es elítélésével a bíróság csak példát statuálni tudott, addig a Marosvásárhelyen élő Páteréket bebörtönözte, és mint politikai elítéltekre rájuk nem vonatkozott az 1953-as amnesztiarendelet sem.

Mivel ténylegesen volt vesztenivalójuk, 1946-ban és 1951-ben is ügyvédet fogadtak, aki eljárásbeli érvekkel is megpróbálta védeni őket, amelyek még inkább rávilágítanak az 1951-52-es per kirakat jellegére.

(Perújrafelvételt jogerősen lezárult büntetőperekben csak a vádlott kérhet, az ügyészség nem, érvelt ezzel a büntetőjogi elvvel a Krónikában Rózsa József ügyvéd, a Bánffy-örökösök képviselője bő hatvan évvel később, amikor a Maros megyei prefektus felújította a 9323 hektárnyi erdőt visszaszolgáltató polgári pert.)

A főügyész az 1950-es újratárgyalási kérelmét azzal indokolja, hogy 1946-ban a bíróság nem annak alapján kellett volna döntsön, hogy a tanúvallomások ellentmondtak egymásnak, hanem csak a vád tanúinak kellett volna hitelt adjon,

akiknek a vallomása összhangban van a vádlottak provokatív viselkedésével, politikai álláspontjával és társadalmi státusával:

Bánffy Dániel „földesúr, a sovén kizsákmányoló osztály tagja”, Páter Ernest a Bangra gyár vezetésének tagja, Páter Ida a „sovén fasiszta Nőszövetség lelkes vezetője” volt. Igazságtalannak tartja, hogy megússzák két ember halálát és többek megkínzását azok, akiket a vád tanúi egyértelműen felbujtóként azonosítottak, és akiknek a szavaiból kiderült, hogy ellenséges érzelmekkel viseltettek az 1940-ig regnáló román hatalommal szemben, áll az ügyész indoklásában.

A Páter házaspár ügyvédje az 1951-ben indult eljárás elején technikai érvekkel szeretné elérni, hogy ha már újratárgyalják az 1946-ban lezárt ügyet, akkor ők is hozhassanak új bizonyítékokat. Ezek az érvek azt is mutatják, hogy maga az 1950-es perújrafelvétel sem lehetett teljesen jogszerű:

• időközben eltörölték azt az 1946-os törvénycikkelyt, amely alapján perbe fogták, majd felmentették őket;
• a helyette érvénybe lépett jogszabály bonyolultabb és szigorúbb, ami a bűncselekmény megállapítását és a kiszabható büntetést illeti (ezért kéri, hogy a felrótt cselekményeket sorolják más büntetőjogi kategóriába);
• és legfőképp: az akkori eljárási szabályok nem rendelkeztek az újratárgyalás módjáról (ezért kéri, hogy a tárgyalás eljárásai érvényesüljenek, azaz hallgassák meg a vád tanúit – ne csak az írásba adott vallomásaikat vegyék figyelembe – és védeleméit is).

1951-ben a bíróság csak azzal a feltétellel volt hajlandó meghallgatni a védelem új tanúit, hogy vallomásuk nem cáfolhatja a vádakat, az általuk mondottakat a bíró legfeljebb enyhítő körülményeknek tekinti.

A vádlottak felmentési kérelmében a tartalmi védekezés, vagyis a vádlottaknak kedvező tényállás rögzítése mellett sokatmondó az utolsó bekezdés, amelyben a vádlottak és az ügyvéd – az összes addigi ideológiai frázissal és hűségnyilatkozattal együtt – épp csak ki nem mondják,

de tulajdonképpen körbeírják, hogy ez az egész újratárgyalás koncepciós per:

az igazságügyi törvény ugyan nem szabályozza, hogyan kell egy ilyen perújítást lebonyolítani, és főként a vádlottak bűnösségéről nem rendelkezik – érvelnek, de ha a kolozsvári táblabíróság úgy találja, hogy köti őt valamennyire a legfelső bíróság újratárgyalásra vonatkozó rendelete, és ezért el kell, hogy ítélje a vádlottakat, ebben az esetben kérik, hogy minősítse át a terhükre rótt cselekedetet álhírterjesztésre, és csak a minimális büntetést szabja ki, annak végrehajtását pedig függessze fel. Vagyis explicite feltételezik, hogy amiatt nyilvánítják őket bűnösnek, hogy a legfelső bíróság újratárgyalást és ezzel kvázi kötelező ítéletet rendelt el.

Kérelmüket a kolozsvári táblabíróság nem hallgatta meg, és az ügyet ítélethozatal céljából a bukaresti törvényszék illetékességi körébe utalta. A végkifejlet 1952 második felében már Bukarestben zajlott. Páteréket megfosztották a szabadlábon védekezés lehetőségétől, a jilavai börtönből vitték át őket a tárgyalásokra, ahol hivatalból kirendelt ügyvéd védte őket. Az iratokból ekkor derül ki, hogy tulajdonképpen ők sem tudnak jól románul: a bukaresti törvényszék tolmácsot kért az igazságügyi minisztériumtól.

1952. december 3-án Páter Ernestet három, Páter Idát négy év szigorított fegyházra és tíz évnyi polgári jogvesztésre ítélte, Bánffy Dánielt pedig nyolc év kényszermunkára és tíz évnyi polgári jogvesztésre. Mindhárom vádlott esetében teljes vagyonelkobzást rendelt el, sőt perköltségként száz-száz lej megfizetésére kötelezte őket.

A dosszié utolsó irata a legfelső bíróság büntetőjogi részlegének 1953. április 16-i ítélete, amelyben az ötfős bírói tanács elutasítja Páter Ida perorvoslati kérelmét. A bíróság ezt két nappal korábban tárgyalta Páter Ida jelenlétében, ekkor az ügyész alaptalannak nyilvánította a kérelmet, a hivatalból kirendelt ügyvéd pedig nem indokolta a kérelmet, mert nem talált a törvénynek megfelelő indokot az 1952-es ítélet megsemmisítésére. Az elutasítás mellett a bíróság 50 lej perköltség megfizetésére kötelezte Páter Idát.

Azt bizonyára az ítéleteket kimondó bírák sem gondolták, hogy egyszer majd ezekre hivatkozva tagadja meg a román állam a Bánffy-erdők visszaszolgáltatását. A jelenkori perek furcsaságait újabb cikkekben igyekszünk feltárni. A visszaállamosító ítéletekkel szemben a Bánffy-örökösök Strasbourgban készülnek fellépni.

The post Kommunista kirakatper: így lett Bánffy Dániel háborús bűnös appeared first on Átlátszó Erdély.

“Magyarországon elfogták a rendőrök a nemzetközi elfogatóparancs hatálya alatt álló O. Gergelyt 2019. március 13-án. Az illetékes bíróság a férfi ideiglenes átadási bűnügyi felügyeletét rendelte el, mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával ellenőrzi. Kiadatása ügyében a Fővárosi Törvényszék dönt.” – tájékoztatta az Átlátszó Erdélyt az Országos Rendőrfőkapitányság Kommunikációs Szolgálata.

Olosz utoljára 2018 november 11-én jelent meg nyilvánosan a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén, az akkor készült fotók tanúsága szerint Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett.
Akkor már évek óta húzódott a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszéken a büntetőügye – december 20-án meg is született az elmarasztaló ítélet: három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték befolyással való folyamatos üzérkedés miatt, ezen kívül elrendelték 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását, és minden vagyonának zár alá helyezését.
De miről is szólt ez a korrupciós történet? Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.
Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.
Oloszt tanácsadóként fizették ki – az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.
Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.

Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora

Átlátszó Erdély Kövess minket vagy írj nekünk! Miközben a Fidesz embereként RMDSZ-elnöki tisztségre pályázott, átverte a Gorj megyei maffiát, Székelyföldön pedig segített a Schweighofernek fűrészüzemet nyitni. Nemrég jogerősen három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, azóta elnyelte a föld. Publicisztika. November 11-én, a zágoni református templom újjászentelési istentiszteletén jelent meg utoljára nyilvánosan Olosz Gergely volt RMDSZ-politikus és üzletember.

Oloszról egyébként köztudott hogy a KDNP elnökének, Semjén Zsoltnak a pártfogoltja. Az erős katolikus identitással rendelkező magyarországi miniszterelnök-helyettes jó véleménye a bencés gimnázium volt diákjáról megingathatatlan, számos esetben volt Olosz vendége Háromszéken, együtt vadásztak, illetve számos fotón lehet őket együtt látni.
RMDSZ-en belül pályafutásának a csúcsát Olosz a 2011-es tisztújító kongresszuson érte el, amikor a Fidesz támogatásával bejelentkezett az RMDSZ elnöki tisztségére.
Címlapkép: Olosz Gergely és Orbán Viktor 2011-ben, amikor Olosz még az RMDSZ-elnöki székre pályázott

The post A magyar rendőrség megerősítette: elfogták Olosz Gergelyt appeared first on Átlátszó Erdély.

Nem tudjuk, volt-e protokollfelelőse a novemberi istentiszteletnek, mindenesetre elég különös, hogy az évek óta húzódó korrupciós büntetőügye ellenére Olosz az első sorban ült Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Márton Árpád RMDSZ-es képviselő mellett, aki nem mellesleg az alsóház jogi bizottságának tagjaként fontos szerepet játszik az igazságügyi törvények módosításában.
Azt nem tudni, hogy Olosz milyen minőségében lett meghívva, illetve miért ültették kiemelt helyre, a legmagasabb rangú vendégek mellé: ebben az időszakban Olosz már nem rendelkezik funkcióval, csak egy helyi üzletember, és üzleteiben sem túl sikeres, amint azt hamarosan meglátjuk.

Időhúzás a legjobb stratégia?

Olosz kigombolt, sötétkék öltönyét és széles vigyorát a templom mellett készült csoportképen is azonnal ki lehet szúrni, az Erdélyi Református Egyházkerület honlapján közzétett galériában azt is megörökítették, amint Semjén Zsolttal kíváncsian lapozgatnak egy vaskos, régi kötetet.

Az istentisztelet idején már világos lehetett Olosz számára, hogy akármennyire igyekszik csűrni-csavarni, ügyében közeleg az ítélethirdetés: a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszéken zajló tárgyalások már két éve rendszeresen halasztással végződtek, nyilvánvaló volt, hogy ezt a végtelenségig húzni nem lehet. Egyébként a zágoni esemény után kevesebb, mint egy héttel jelezte a bíró, hogy decemberben hirdet ítéletet. Két további halasztás után, december 20-án meg is született az elmarasztaló ítélet.
Időhúzás: nagyjából ez volt Olosz stratégiája korrupciós ügyének tárgyalása során. Ez már akkor is feltűnő volt, amikor évekkel ezelőtt a Legfelsőbb Itélő és Semmítőszék irattárában megtekintettük a perének iratait.
Ezekből kiderült például, hogy Olosz folyamatosan váltogatta az ügyvédeit pusztán azért, hogy aztán az első tárgyaláson halasztást lehessen kérni arra hivatkozva, hogy az új ügyvédnek még nem volt ideje áttanulmányozni az iratcsomót.

A vádlottnak eszébe jut, hogy ő ügyvéd

Ugyanebbe a stratégiába illik az, hogy bár a tárgyalás eredetileg a Legfelső Bíróságon kezdődött, Olosz 2013-ban lemondott szenátori tisztségéről, így az ügy átkerült a Bukaresti Törvényszékre. Itt 2013-ban meg is született az elmarasztaló ítélet, azonban Olosznak „eszébe jutott”, hogy ő 2010 óta a Bákó-Neamţ megyei ügyvédi kamara tagja, ebből kifolyólag a bukaresti törvényszék nem illetékes dönteni ügyében, erre ugyanis csak a Bukaresti Fellebviteli Bíróság jogosult. Erre hivatkozva kérte a bukaresti törvényszék hétéves letöltendő börtönbüntetést tartalmazó ítéletének a törlését.
Az Oloszt hét év szabadságvesztésre ítélő bíró, Mitu Stegaru lesújtó véleményt közölt a vádlottról az ítélet indoklásában: „a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékok, valamint a másod- és harmadrendű vádlottak beismerő vallomása ellenére, melyek gyakorlatilag falhoz állították Oloszt, ő végig időhúzásra játszott abban a reményben, hogy előbb vagy utóbb életbe lép az új Btk., mely kedvezőbb büntetést ír elő minden bűncselekmény számára. (…)”
A bíró azt is megjegyezte, hogy bár kérte Olosz ügyvédeitől, hogy iktassák a védencük ártatlanságát bizonyító iratokat, azok folyton halogatták, hogy az utolsó tárgyaláson elárasszák a bírót egy sor, haszontalan bizonyítékkal abban a reményben, hogy ezzel is húzzák az időt.

„Bilă” átveri a Gorj megyei alvilágot

De miről is szólt ez a korrupciós történet? Dióhéjban annyi történt, hogy Olosz – aki 2007-2008-ban az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke volt – a romániai energiapiacon nyüzsgő „okos fiúk” rendelkezésére bocsátotta kapcsolatait, ezért pedig busás fizetést kért és kapott.
Így a Gorj megyei alvilág egy ismert figurája, Ion Bârcină befolyása alatt álló két cég, a SC Budirom Serv SRL és SC Power Plus SRL olcsón vásárolt fel villamos energiát, majd ezt a piaci árnál drágábban adták tovább a CEZ áramszolgáltatónak 2010-2011-ben.
Oloszt tanácsadóként fizették ki – az internetről összemásolt szövegeken, valamint a tanácsadói szerződésen „ország-világ röhög”, fogalmazott az egyik üzletember egy lehallgatott telefonbeszélgetés során, egyértelművé téve, hogy egy esetleges ellenőrzés során menthetetlenül lebuknak.
Az RMDSZ-es honatya – akit a vádirat szerint az üzletemberek egymás között sokszor Bilă (Golyó) néven emlegettek – összesen 516 ezer eurót kért, ebből 384 ezret meg is kapott. Továbbá a parlament előtti parkolóban egy ízben 400 ezer lejt is átadtak neki.
A villamosenergia mellett Olosz egy sor más üzlettel is hitegette Bârcinát és körét – volt szó újrahasznosítható hulladékokról, tartozások behajtásáról és egy halászati ágazatban lehívható uniós támogatásról –, a vádiratból azonban az derül ki, hogy ezekből nem lett semmi, az üzletemberek nagy csalódására.

„Rosszabb, mint az uzsorások”

Időközben a Gorj megyeiek számára is világossá vált, hogy Olosz átveri őket, illetve hogy túlságosan sok pénzt kér azért, hogy közbenjárjon a jövedelmező szerződések megkötésében. Egy lehallgatott telefonbeszélgetésben panszkodnak is: „az ember nincsen hozzászokva az ilyen nyílt lenyúláshoz, mit csináljunk?” Máskor pedig: „Kinyír ez a Bilă, rosszabb, mint az uzsorások!”.
2018. december 20-án a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Olosz Gergelyt befolyással való folyamatos üzérkedés miatt. Ezen kívül elrendelte 384 ezer euró és 400 ezer lej elkobzását Olosz Gergelytől, és minden vagyonának zár alá helyezését.
Ion Bârcinát egy év és négy hónap letöltendő börtönbüntetésre, Bârcină munkatársait, Costin Iliescut egy év és négy hónap felfüggesztett, Cătălin Stant két év felfüggesztett, Ovidiu Ionel Badeát egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Olosznak azonban távolról sem ez a 2010-es „üzlet” volt az egyedüli erős húzása: bár közel tíz évet töltött el a politikában, semmilyen közösségi kezdeményezése nem jut eszünkbe, ellenben az RMDSZ-en belül és kívül is számos esetben kiverte a biztosítékot. Olosz nem alkotott maradandót az erdélyi közéletben – hacsak a Schweighofer rétyi fűrészüzemét nem tartjuk ilyen megvalósításnak.

Olosz-testvérek: egyedi konjunktúra szerencselovagjai

A háromszéki üzletember és testvére, Olosz Szabolcs a kétezres években jelent meg a közéletben, egy olyan politikai konjunktúrában, amikor az államapparátusban az RMDSZ előtt egy sor, korábban elérhetetlen pozíció nyílt meg.
A Transindex által összeállított portré szerint az Olosz-testvérek elsősorban apjuk révén rendelkeztek a boldoguláshoz szükséges kapcsolathálóval. Apjuk 1989 előtt a lakásgazdálkodási hivatal (ICRAL) vezetője, aztán vállalkozó, majd 2000-2004 között Kovászna megye alprefektusa volt.
Olosz Gergely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte el az általános iskolát, majd a  Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban folytatta a középiskolai tanulmányait. 1998-ban a győri Széchenyi István Főiskolán közgazdasági oklevelet, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen jogi szakokleveles közgazdászdiplomát szerzett, 2010-ben a Szegedi Tudományegyetem Jogi és Államtudományi karán avatták doktorrá.
Szakmai karrierjét Olosz Gergely a magánszférában kezdte: menedzser-közgazdászként dolgozott egy sor cégnél, majd 2004-ben kinevezték az Országos Urániumtársaság igazgatójának. Később a Földgáz Szabályozását Felügyelő Országos Hatóság elnöke, majd 2007 májusától az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke lett, ahonnan egy fizetésekkel kapcsolatos botrány miatt lemondott.

Testvére Băsescu „embere”

Ezzel párhuzamosan az RMDSZ-en belül is szépen ívelt felfele a karrierje: Olosz 2008 decemberétől parlamenti képviselő, 2010-től, egy váratlan húzás eredményeképp az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. 2012 decembere után az RMDSZ háromszéki szenátora, erről a tisztségéről 2013-ban mondott le.
Az RMDSZ-nek a második Boc-kormányban való szerepvállalása miatti kedvező politikai konjunktúra mellett Olosz felemelkedésében fontos szerepet játszott testvére, Olosz Szabolcs: róla RMDSZ-es körökben tényként kezelték, hogy ő Traian Băsescu államelnök „embere”, aki egy ideig Băsescu védencének, Elena Udrea regionális fejlesztési turisztikai miniszternek a tanácsadójaként dolgozott, és mint ilyen komoly befolyása volt a Székelyföldre irányuló fejlesztési pénzek elosztásában.
Ebben az időben a PDL egyfajta párhuzamos kapcsolatépítéssel kísérletezett Székelyföldön: míg korábban az RMDSZ döntött a székelyföldi fejlesztésekről, Băsescu közvetlenül kezdte megkeresni a székelyföldi polgármestereket, így növelve befolyását. Ebben Elena Udreának, illetve tanácsadójának, Olosz Szabolcsnak volt nagy szerepe.
Az Olosz-testvérek RMDSZ-en belüli pályafutása a 2011-es tisztújító kongresszuson látszott csúcsra érni, amikor Olosz Gergely bejelentkezett az RMDSZ szövetségi elnöki tisztségére. Markó Béla korábban bejelentette, hogy nem indul újabb elnöki mandátumért, így Olosznak Kelemen Hunorral, Markó gondosan felépített utódjával, valamint Eckstein-Kovács Péterrel kellett megméretkeznie az elnöki tisztségért.

Elnökválasztás fenyegetéssel

Kelemen Hunor nyilvánvaló fölényét az Olosz-testvérek meglehetősen unortodox módszerekkel próbálták ellensúlyozni: RMDSZ-es körökben nyílt titokként kezelik, hogy Olosz Szabolcs a kongresszusi küldött székelyföldi polgármestereket azzal fenyegette meg telefonon, hogy ha nem a testvérére szavaznak, nem juthatnak hozzá bukaresti fejlesztési pénzekhez.

Még inkább kiverte a biztosítékot, hogy a kongresszuson jelen levő fideszes küldött, Pelczné Gáll Ildikó beszédében nem is próbálta leplezni, kit favorizál az akkori magyarországi kormánypárt: „A Fidesz alelnökeként biztosíthatom önöket, ha ma a változás mellett döntenek, akkor mi segítő kezet fogunk nyújtani önöknek” – mondta a magyarországi politikus, mire a küldöttek lehurrogták.
Pelczné szavainak értelmezéséhez tudni kell, hogy az RMDSZ a Markó-éra idején a magyarországi pártokkal való egyenlő távolságtartás híve volt, Markó Bélának pedig meglehetősen hűvös volt a személyes viszonya Orbán Viktorral (sokak szerint épp ez volt a magyarázata annak, hogy nem indult újabb mandátumért).
Abban az időben az volt az általános feltételezés, hogy Markó politikai neveltje, Kelemen Hunor folytatja majd a Markó-féle irányt, így a Fidesz egyrészt más politikai projektek (például az Erdélyi Magyar Néppárt) felfuttatásával, illetve a politikai mainstream ellen induló Olosz Gergely támogatásával próbálkozott az RMDSZ-t befolyásolni.

Semjén Zsolt korlátlan bizalmát élvezi

De honnan Olosz Gergely fideszes kapcsolata? Az erdélyi magyar közbeszédben tényként kezelik, hogy Olosz a KDNP elnökének, Semjén Zsoltnak a pártfogoltja. Az erős katolikus identitással rendelkező magyarországi miniszterelnök-helyettes jó véleménye a bencés gimnázium volt diákjáról megingathatatlan, számos esetben volt Olosz vendége Háromszéken, együtt vadásztak, illetve számos fotón lehet őket együtt látni.
Azt is beszélik, hogy Semjén Zsolt közbenjárásának köszönhető az is, hogy 2012-ben Olosz szenátori mandátumért indulhatott annak ellenére, hogy a jelölések idején már tudni lehetett, hogy a politikus ellen hamarosan vádat emel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) – ez aztán a kampány előtt, 2012 októberében meg is történt.
A Transindex szerint a KDNP elnöke előbb Kelemen Hunort kereste meg azzal a kéréssel, hogy Oloszt jelöljék egy szenátori vagy egy képviselői mandátumra, azonban a szövetségi elnök hárított azzal, hogy az ügyben a háromszéki RMDSZ-vezetők az illetékesek. A háromszéki RMDSZ vezetősége, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tamás Sándor megyei tanácselnök nem mondott nemet a KDNP elnöke kérésére, és megszavazta, hogy Olosz jelöltként induljon a felső-háromszéki szenátori választókerületben.

Mostanában rosszul megy az üzlet

Olosz Gergely jelenleg féltucatnyi romániai cégben rendelkezik érdekeltséggel, üzlettársa rendszerint testvére, Olosz Szabolcs, akinek a maga során szintén egy sor cégben van tulajdonrésze, többek között résztulajdonosa a Székely Hírmondónak. A vállalkozások mérlegeit átnézve feltűnik, hogy szinte mindegyik a 2013-2016-os időszakban élte fénykorát – ekkor számottevő üzleti forgalmat bonyolítottak –, azóta azonban a forgalmuk minimálisra csökkent.
A Syc Advertising SRL reklámügynökség például elektromos energia forgalmazásával is foglalkozik. A cégnek Olosz Gergely és Olosz Szabolcs fele-fele arányban a tulajdonosa. A vállalkozás – melynek honlapját nem tudtuk megtalálni – a 2016-os évben teljesített a legjobban, ekkor 31 ezer euró forgalma volt.
A Workteam SRL mérnöki szolgáltatásokat nyújt, 2014-ben 160 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-re forgalma 2800 euróra csökkent. Az épületgépészettel foglalkozó Instalatii Bomf SRL 2015-ben került az Olosz-testvérek tulajdonába, azóta szintén halódik.
A Sepsiszentgyörgytől 12 kilométerre levő, Angyaloson található farm üzemeltetésével foglalkozó Agro Complex Anghelus SRL-ben is 50 százalékos tulajdonos Olosz Gergely, ez a farm azonban szintén rosszul megy: 2017-ben kevesebb mint 5 ezer euró forgalmat bonyolított. Szintén Angyaloson birtokol egy panziót is a Remenyke SRL-n keresztül. A vállalkozás fénykora 2015-ben volt, ekkor 115 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-ben ez 60 ezer euróra csökkent.
A Terraprest SRL építőcég szintén látott már jobb napokat: míg 2014-ben még közel 300 ezer euró forgalmat bonyolított, 2017-et mindössze 2 ezer eurós üzleti forgalommal zárta, miközben egy 260 ezer eurós adósságot görget maga előtt évek óta.

Schweighofer, a nagy biznisz

Ezeknél érdekesebb azonban a Rutega SRL: 2012-2013-ban ez a cég vásárolta fel, majd adta tovább a Holzindustrie Schweighofernek azokat a telkeket, melyeken később felépítették a rétyi fűrészüzemet. És bár nincsen közvetlen bizonyíték arra, hogy Olosz Gergely ebben a cégben tulajdonrésszel rendelkezett volna, számos jel mutat arra, hogy a volt politikus állt a rétyi földfelvásárlások mögött.
A Holzindustrie Schweighofer megítélése Romániában rendkívül problémás, ugyanis jó okkal feltételezhető, hogy ez az osztrák cég áll az illegális erdőkitermelések mögött.
Mint azt a Transindex kiderítette, a helyi gazdák közül többen egyeztettek a földvásárlásokról Olosz Gergellyel, az akkoriban még szenátorként tevékenykedő politikus nyilvánosan dicsekedett is azzal, hogy a Schweighofer neki köszönhetően választotta új fűrésztelepe helyszínéül a Réty határában levő, vizenyős földterületet. Később Olosz Gergely az osztrák vállalat ügyvédjeként tevékenykedett.

De vissza a Rutega SRL-hez: a cég székhelye Olosz Gergely személyes sepsiszentgyörgyi lakcímére volt bejegyezve, később pedig egy másik címre, a Gödri Ferenc utca 18. szám alá helyezték át. Ez a cím számos, az Olosz család érdekeltségébe tartozó cég székhelyéül szolgál.

De kié a pénz? Ezt nem tudjuk

A Rutega SRL tulajdonosa a svájcban bejegyzett Rutega AG száz százalékos tulajdonában áll, azonban egy jogi kiskapunak köszönhetően nem tudni, hogy ennek a cégnek ki a tulajdonosa. Ugyanis ez egy úgynevezett „bearer share” (bemutatóra szóló részvény) alapon működő cég: a tulajdonos az a személy, akinek a birtokában van ez a részvény. Ez a részvény nem névre szóló és bármikor átruházható, a tranzakciónak pedig semmilyen nyoma nem marad.
Ha megnézzük a Rutega SRL mérlegét, 2013-ban, tehát a rétyi telekügylet évében bonyolította a legnagyobb üzleti forgalmát: 1,8 millió eurót, ugyanebben az évben minimális profitot, mintegy 76 ezer eurót könyvelt el. Azóta a cég 100 ezer euró körüli éves forgalommal zár, miközben adósságai meredeken ívelnek felfele: 2017-ben 2,2 millió euróra rúgtak.
Jelenleg nem rendelkezünk információval Olosz hollétéről. Mivel a politikus-üzletember minden bizonnyal magyar állampolgár, különösebb formaságok nélkül átléphette a román-magyar határt, Magyarországon pedig legálisan tartózkodhat, a volt macedón miniszterelnökkel, Nikola Gruevszkivel ellentétben neki menedékjogot sem kell kérnie.
Címlapfotó: Olosz Gergely-plakát Nagyvárad bejáratában 2011-ben, az RMDSZ tisztújító kongresszus napján. Fotó: Egyed Ufó Zoltán

The post Olosz Gergely, az erdélyi magyar közélet legnagyobb kalandora appeared first on Átlátszó Erdély.

Börtönbe kell vonulnia Beke Istvánnak, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnökének és Szőcs Zoltánnak, a HVIM erdélyi szervezete vezetőjének. A hírt Beke jelentette be Facebook-oldalán szerda kora délután, amikor a bíróság honlapján még nem tették közzé a „székelyföldi terrorperként” elhíresült dossziéban született verdiktet.

Az indoklásra szokás szerint akár több hónapot is várni kell, viszont a bírósági határozat rövid foglalatában található jogszabályi hivatkozások arra utalnak, hogy a legfelső bíróság bizonyítottnak találta az ügyészség vádját, miszerint Beke István robbantani készült 2015. december elsején Kézdivásárhelyen, Szőcs Zoltán pedig a felbujtója volt.

Az ítélet meglehetősen furcsa azután, hogy alapfokon a Bukaresti Táblabíróság nem csupán felmentette a terrorvádak alól a HVIM két székelyföldi vezetőjét, hanem valósággal

szétszedte a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) vádiratát.

A 2017 áprilisában hozott ítélet szerint csak az ügyészek fejében létezett a merényletkísérlet, a vádhatóság által döntő bizonyítéknak tekintett hangfelvétel alapján csak az állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a HVIM tagjai petárdákat szándékoztak beszerezni azzal a céllal, hogy azokat a 2015. december elsejei katonai parádé idején, Kézdivásárhelyen használják.

A bíró hozzátette, hogy „az ügyész által felsorakoztatott többi bizonyíték és körülmény” nem tudta meggyőzni arról, hogy Beke István Attila valóban pokolgépet akart volna robbantani, következésképp a bíróság szerint „egy pillanatra sem forgott veszélyben a kézdivásárhelyi nemzeti ünnep résztvevőinek élete, testi épsége vagy egészsége”.

Ennek megfelelően a bíróság csupán pirotechnikai eszközök jogtalan birtoklásáért ítélte 11, illetve 10 havi letöltendő börtönbüntetésre a két vádlottat – éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek. Az ítélet ellen nemcsak Beke és Szőcs fellebbezett, hanem a DIICOT is, és ilyenkor az alapfokon kirótt büntetés súlyosbítható. Ez is történt ezúttal, a legfelső bíróság elfogadta az ügyészség fellebbezését, és egyenként öt év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a vádlottakat.

A fellebbviteli per során a bíróság újból kihallgatta a vád és a védelem legfontosabb tanúit, mindenekelőtt Bandi Szabolcsot és Hodor Istvánt. Utóbbi memóriaproblémákra hivatkozva jobbára a korábban adott nyilatkozatai fenntartására szorítkozott, előbbi azonban ismét egyértelműen egykori barátai ellen vallott. Arról is tájékoztatta a bíróságot, hogy a per kezdete óta a HVIM tagjainak és szimpatizánsainak a céltáblájává vált, valamint hogy

Beke úton-útfélen gyalázza, és többször megfenyegette.

A bíróság elvetette a vádlottak arra irányuló kérését, hogy vessék alá eredetiségvizsgálatnak a DIICOT fő bizonyítékának tekintett hangfelvételt, illetve készüljön újabb szakértői jelentés a lefoglalt tárgyakról. Ilyen készült korábban, viszont a vádlottak szerint a jelentés alapjául szolgáló szimuláció során olyan anyagokat – például gyújtózsinórt – is felhasználtak, amelyek nem voltak a birtokában a robbanószerkezet összeállításával állítólag megbízott Beke Istvánnak.

Az ügyészek erre a szakértői jelentésre hivatkozva állították azt, hogy a HVIM pusztító, akár emberéleteket is követelő robbantásra készült 2015. december elsején, a román nemzeti ünnep alkalmából felvonuló tömegben.

Ennek alapján közösség elleni merényletkísérlet, illetve arra való felbujtás miatt emelt vádat Beke István Attila és Szőcs Zoltán ellen, és a két bűncselekmény elkövetésének megállapítását kérte az ügyészség a fellebbezésében is. A legfelső bíróság az utolsó pillanatban – éppen az ügyészség kérésére –

megváltoztatta a cselekmények jogi besorolását,

és terrorcselekmény elkövetésének kísérletében, illetve arra való felbujtásban találta bűnösnek őket. A bírói határozat rövid foglalata a terrorizmus megelőzéséről és elhárításáról szóló 2004. évi 535-ös számú törvény 32. és 34. cikkére hivatkozik, amelyek szerint az is terrorcselekménynek számít, ha valaki robbanószerkezetet készít, birtokol vagy szállít, illetve ha ahhoz szükséges eszközöket szerez be, vagy „bámilyen lépést tesz” azok beszerzése érdekében.

Ugyanakkor csak találgatni lehet, hogy az indítékot illetően mire gondolt a bíróság, ugyanis a hivatkozott 32. cikk 1. bekezdése eléggé „széles ölelésű”: a lakosság megfélemlítésétől az alkotmányos rend megváltoztatásáig terjed. Ezekért a bűncselekményekért amúgy 7-től 15 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki.

A legfelső bíróság egyúttal 4 évre eltiltotta Bekét és Szőcsöt bármiféle köztisztség gyakorlásától, és fenntartotta az alapfokú határozat többi rendelkezését, köztük azokat is, amelyek törvényen kívül helyezik a HVIM tevékenységét Romániában.

The post Meredek fordulat: öt év letöltendőre ítélték az erdélyi HVIM vezetőit appeared first on Átlátszó Erdély.