Mindenki számára „kényelmetlen helyzet” volt a kiköltözés a csíkszeredai szociális központból, fogalmazott Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere. A Gyermek sétány 9 szám alatti tömbházat azért kellett kiüríteni, mert az épület alapja mozog, a falain lévő széles repedések tágulnak, és fennáll az omlás, csőtörés veszélye. Az épület állapota valószínűleg a környék 2016-os felújítása óta kezdett el romlani az alá gyűlő csapadéktól. A saját ereszei is áztatják, a falai három éve repednek.
Önkormányzati beruházás dobta fel a környéket, ahonnan így a legszegényebbek szorultak ki. Azok, akiket ugyanez az önkormányzat támogatott itt emberhez méltó lakással. A 30 családot befogadó, januárban kiürített tömbház felújítására nem tudni, hány évet kell majd várni úgy, hogy az önkormányzatnak jelenleg nincs más szociális bérlakása. A tömbház teljeskörű felújítása több mint duplájába kerül annak, amiből nyolc éve rendbe szedték és modernizálták a környékét.
A városháza életmentésről kommunikál, de nem sikerült minden család számára olcsó és emberhez méltó szállást találni. Holott a sajtónak már januárban azt mondták, mindenki lakhatását, illetve a többségét megoldották. Ekkor tetőzött a szeredai lakáskrízisnek már a második olyan hulláma, amellyel a jelenlegi városvezetésnek kellett szembenéznie. A télvíz idején kikényszerített költözéskor a városháza rossz megoldások között kapkodott, a hátrányos helyzetű családok egy részét pedig megoldhatatlan feladat elé állította.
„Ezek az emberek csak isznak, és nem dolgoznak, ugye? Sok gyerekük van, és elhanyagolják őket?”
– kérdezték tőlem ismerőseim a csíkszeredai szociális lakások lakóiról. Kik ezek az emberek? Többükkel is el tudtam beszélgetni, megismertem a történetüket. Néhányuk nevét saját kérésükre megváltoztattam, és élettörténetükből csak részleteket emelek ki.
Nóra egyedülálló anya. A 2100 lejes fizetéséből csak maximum 500-600 lejes lakbért mer vállalni. Habár a gyerekei már nagykorúak, gondoskodnia kell a családjáról, rezsire, élelmiszerre és más szükségletekre is költenie kell. Büszke arra, hogy mindig volt fizetése, és nem kellett segélyeket igényeljen. A szociális központban 29 lejt fizetett egy szobáért, plusz 300 lej közös költséget.
Kamilla szintén egyedülálló anya. Már felnevelte két idősebb gyerekét és három testvérét. Ugyanis Kamilla 13 éves korában került az utcára testvéreivel, amikor édesapja meghalt, és édesanyja úgy döntött, többé nem gondoskodik róluk. Jelenlegi fizetése 2200 lej, és egy 1000 lejes lakást kellett kibérelnie. A februári gázszámlája ezer lej lett. A szociális lakásban 77 lej lakbért fizetett, és körülbelül 600 lej rezsit. Abba a lakásba ő maga is fektetett, egyes részeit felújította. Nem nehéz kiszámolni, hogy a jelenlegi körülmények között szinte a teljes fizetését a családja lakhatására kell költenie.
A többi volt lakó is, akivel beszéltem, mélyszegénységben élő, alacsony státusú családba született. Családjuk nem tudta őket anyagilag támogatni. Nem azért igényeltek szociális lakást, mert nem hajlandók dolgozni. Akármennyit dolgoznak a számukra elérhető munkahelyeken, akkor sem tudnak megengedni maguknak egy középosztálybeli bérlakást.
Csíkszereda önkormányzatának kizárólag a Gyermek sétány 9 szám alatti tömbházban voltak szociális lakásai. A tömbház földszintjén ebédlő és irodák működtek, az első szinten volt a hajléktalanszálló 21 állandó lakóval, akik közül egy személy mozgáskorlátozott.
A további három emeleten lévő szociális lakásokat 30 család bérelte rászorultsági alapon. Itt összesen 50 felnőtt és 35 kiskorú élt, akik közül egy gyerek mozgáskorlátozott, és állandó felügyeletet igényel.
A lakbér a tömbházban nagyon alacsony volt, az egy–három szobás lakásokért: 29, 48, illetve 77 lejt kellett fizessenek a lakók. Az apartmanok esetleges felújítása a lakók egyéni döntésén múlott, amelyet a városházának nem volt törvényes lehetősége közpénzből kompenzálni, válaszolta kérdéseimre a városháza.
Arról, hogy mikor mit tudtak a falak repedéséről, mit léptek az épület rendbehozataláért, illetve a rászoruló lakók kiköltöztetéséért, Sógor Enikő alpolgármesterrel beszélgettem. A felmerült részletkérdésekre Csíkszereda alpolgármestere írásban küldött pontosabb válaszokat. Átküldte azokat a döntésmegalapozó dokumentumokat is az elmúlt két évből, amelyek nincsenek feltöltve a városháza honlapjára (itt és itt). Az üggyel kapcsolatos önkormányzati vitáknak a tanácsi határozatokban és a tanácsülések jegyzőkönyvében is utánanéztem.
A csapadék hét éve gyűl, a vészhelyzet legalább három éve alakul
A tömbházat 1971-ben építették, 2010-ben kibővítettek egy új épületszárnnyal. Az új szárny is négy emeletes, közvetlenül rátapad a régi tömbházra. Itt működött a szegénykonyha és a kantin. A régi résznek nincs alagsora, csak egy technikai csatorna középen, a relatíve új épületrész alatt teljes értékű alagsort alakítottak ki, tudtuk meg a városházától.
A városháza 2022-ben, majd 2023-ban megvizsgáltatta az épületet, mert az ott dolgozók 2021 elején jelezték, hogy reped a fala. A régi és az új épületszárny kezdett elválni egymástól, közöttük a repedés a tetőtől az épület alapjáig fut. A földszinten a falak átlósan is megrepedtek, látványosak a hasadások az épület oldalán.
„A repedések keletkezésének feltételezett okai: a két épületrész nem dolgozik együtt, a két szerkezettípus is más, a régi épületben a falak földrengés szempontjából nem megfelelően vannak kiosztva, az anyagok minősége is jócskán különbözik a mai elvárásoktól, illetve azoknak a felhasználási módjának hibái most látszódnak. Ugyanakkor az épület körül a talaj különböző rétegeiben az évek során megálló víz most mutatta meg látványosan korróziós hatását” – írta kérdésemre a városháza.
A műszaki vizsgálat 2022 tavaszán megállapította, hogy kicsi az esélye annak, hogy az épület földrengés esetén összeomoljon, de akár súlyosan is károsodhat. Ettől függetlenül az állapota folyamatosan romlik.
A műszaki szakvéleményből Sógor Enikő alpolgármester nekünk szóban és önkormányzati üléseken is azt emelte ki, hogy az épületet 3-as fokú földrengés veszélyeztetettségi kategóriába sorolja, és „azok (az épületek), amiket Rs III-ba tesznek a szakértők, azt jelenti, hogy bármikor összeomolhatnak.” Holott a szakvélemény 11. oldalán írja, hogy az Rs I osztályba sorolt épületeket fenyegeti az összeomlás földrengéskor. Mi több, Csíkszereda egyáltalán nem az ország legveszélyesebb részén fekszik, ami a földrengéseket illeti.
Az épület alapját és vakolatát azok a fizikai (fagyás-kiolvadás), kémiai és biológiai hatások rongálták meg, amelyek a csapadékvíz nem megfelelő elvezetése miatt keletkeztek, állapította meg a 2022-es szakértői vélemény (14. oldal, V. pont).
Az ajánlások között pedig a mérnök első helyre sorolta a csapadék megfelelő elvezetését (25. oldal), mert az jelenleg a tömbház mögötti dombocskáról és a tömbház ereszének egy részéről is közvetlenül az épület alapjához folyik.
„Amikor felújították a negyedet, akkor valamiért nem figyeltek a vízelvezetésre, és túl sok esővíz került pont oda”, hivatkozott helyi szakértőkre Sógor Enikő, amikor a falrepedések lehetséges okairól kérdeztük.
A környék felújítását 2016-ban fejezték be. Az önkormányzat saját költségén útburkolatot, járdát, parkolót, játszóteret, futósávot alakított ki. Ez utóbbit néhány dombocskával tette kellemesebbé, amelynek lejtője egyenesen a szociális tömbház hátához vezet. Az esővíz az így kialakított, kisebb medencébe gyűl, amelyben a volt szociális központ tömbháza áll.
Az alpolgármester elmondta, nem tudnak arról, hogy a Gyermek sétányon más tömbház is veszélyben lenne, de szóltak az adminisztrátoroknak, hogy a lakók igényeljék azok felmérését. Ezt a lakók kell megoldják, a többi ingatlan nem az önkormányzat tulajdonában van.
A városházától idén márciusban kérdeztem meg írásban, hogy megoldották-e a csapadék elvezetését. „Az esővíz elvezetési munkálatokat a Gyermek sétány 9-es számú tömbház körül a Szociális igazgatóság munkatársai elvégezték” – jött az írásos válasz. Úgy, hogy az előző kérdésre, miszerint a munkálatot el tudja-e végezni a területrendezési osztály, vagy külön céget kell találni rá, ezt a választ kaptam:
„Az épület felújításának terve kezeli ezt a problémát, mivel az alapokat megerősítő beavatkozásokat is előírja, elvezetve természetesen a felszínről a föld felsőbb rétegeibe beszivárgó vizet is.” A felújítás technikai terve azonban még az engedélytől is messze áll, nem csak a megvalósítástól.
„Jól tudjuk, hogy a víz és az ereszcsatornák miatt van baj”, tette szóvá a január végi tanácsülésen Bíró Albin tanácsos (.pdf, 9. oldal eleje). Kollégám pedig március közepén járt és fotózott a környéken, akkor még semmi nyoma nem volt annak, hogy dolgoztak volna a csapadék elvezetésén.
Felvetésemre, hogy 2010-ben, de főként 2016-ban hogy-hogy nem vették észre, hogy baj van vagy lesz a csapadék oda vezetéséből, Sógor Enikő azt felelte, hogy biztosan kell legyen valamilyen dokumentációja az előző munkálatoknak is, de ő ezt nem kapta kézhez az archívumból.
Mennyibe fáj majd a repedés?
A 2800 ember otthona körüli Gyermek sétány felújítása 6,2 millió lejbe került, az összeget teljes mértékben a helyi költségvetésből teremtették elő, írta a Székelyhon a felújítás végén, 2016 októberében.
A 9-es szám alatti szociális tömbház felújításának „teljes becsült értéke 14,5 millió lej Áfá-val, amely magába foglalja az épület szerkezeti megerősítését, szakszerű hő- és vízszigetelését (az ezzel járó nyílászárók cseréjével), különböző megújuló energiaforrásokat felhasználó rendszerekkel. A felújítási terv a funkciók átrendezését is előirányozza annak érdekében, hogy a jelenleg érvényben lévő lakhatási, szociális normáknak megfeleljen”, válaszolta írásban Sógor Enikő a felújítás költségeit firtató kérdésemre.
A költségeket pályázatból szeretnék fedezni, derül ki a válaszból, de pályázni csak azután tudnak majd, ha elkészül a munkálatokat jóváhagyó dokumentáció (DALI). Ennek elkészítésére 2022 augusztusában szerződtek egy céggel, amely tavaly novemberben már a harmadik változatot küldte át a szeredai városházának, derül ki a városháza belső helyzetjelentéséből, amelyet a rendelkezésünkre bocsátott.
A városháza ezt a dokumentációt a 2023. decemberi tanácsülés napirendjére szerette volna tűzni, de ez még azóta sem történt meg. Így nem tudni, mikor kezdenek egyáltalán források után nézni.
Mennyi idő alatt kellett kiköltözni?
Sógor Enikő felidézte, hogy 2023 nyarán a szociális központ alkalmazottai jelezték, hogy szemmel láthatóan romlik az épület állapota. „Mi már júliusban kezdtük mondani, (hogy ki kell költözzenek a szociális központból – szerk. megj.). Amikor még nem volt az, hogy egyik napról a másikra ki kell költözni, hanem tudtuk, hogy valamikor elérünk oda a papírmunkával, hogy indulhat a felújítás, és akkor ki kell költözzenek”, mondta Sógor Enikő.
Tisztában van vele, hogy a költözés híre sokkolóan hathatott az emberekre: „Mi nagyon idejében elkezdtünk velük beszélni. A szociális munkások lakásról lakásra mentek. Ha hozzád is most bemenne valaki, és azt mondaná, hogy valószínű, fél éven belül, ha akarsz, ha nem, ki kell költözz, az rosszul fog érinteni. Eleve olyan családokról van szó, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak ennél jobban talpra állni, mint hogy egy szociális lakást megengedjenek maguknak.”
A volt lakók egy része, akikkel beszéltem, azt mondták, nekik ősszel kezdték mondogatni, hogy el kell majd költözzenek. A rendelkezésemre bocsátott dokumentumokból az látszik, hogy először a Szociális Osztály 2023. szeptember 21.-i átiratában, majd a szeptember 25-i ülésén merült fel, hogy az épület állapota miatt sürgősen tenni kell valamit.
Szeptember 28-án jegyzőkönyv készült a szociális központ épületének állapotáról. Szeptember 29-én kiszálltak a helyszínre annak a bizottságnak a tagjai, amely földrengésbiztonsági szempontból méri fel – látvány alapján – a szeredai középületeket. A terepszemlén megállapították, az épület strukturális károsodásához vezetett a tartófalak hiánya a régi épületrész földszintjén, és az, hogy az épület keleti felén nincs elvezetve a csapadék. Megállapították, hogy az épület állapota jelentősen romlott a tavaszi és nyári időszakban a korábbi években jelzett károsodásokhoz képest. A bizottság az épületfelújítás megsürgetését és új műszaki szakvélemény beszerzését javasolta akár a 2022 márciusi szakvéleményt készítő brassói cégtől, akár mástól.
Október 2-án 4 mm vastag üveglapokat ragasztottak gipsszel a repedésekbe, hogy jobban tudják követni a falak mozgását. Szóltak a másfél évvel korábbi szakvéleményt készítő cégnek, amelynek mérnöke kiszállt, és megállapította, hogy 18 hónap alatt el sem indultak azok a javítási munkálatok, amelyeket ő feltétlenül szükségesként javasolt 2022 márciusában. Ennek következtében az épület károsodásai látványosan kiterjedtek. A szakértő szerint sürgősen el kell kezdeni felújítás technikai tervezését.
„A szakértői véleményben azt írja, hogy meg kell erősíteni az épület struktúráját, mert komoly gondok vannak, és ehhez a munkálatok alatt ki kell költöztetni a lakosságot”, foglalta össze az alpolgármester. Csakhogy a munkálatok ekkor még a láthatáron sincsenek.
A középületeket felmérő bizottság december 21-i jegyzőkönyvében megállapította, hogy az október elején odagipszelt üvegdarabok elmozdultak. A falak tovább repedtek, és a közműhálózatok is megrongálódhatnak, egy villanyvezeték már el is szakadt. Ez egyrészt veszélyezteti az épület lakhatóságát, másrészt ha a vízvezetékek közül reped meg valamelyik, akkor még több víz kerül az épület alá, áll a jegyzőkönyvben.
Az utolsó felhívást a kiköltözésre a városháza december 27-én adta ki a szociális központ lakóinak azzal, hogy január 10-én a teljes épületet evakuálni fogják.
Beomlott az udvarheyi bentlakás, Csíkban kipotyogtak az üveglapok
Az üveglapok közül „ha jól tudom, októberben talán egy levált. De a lényeg, hogy december 22-én még egy levált, egy eltört, és akkor nagyon megijedtünk”, idézte fel Sógor Enikő.
Ugyanis néhány nappal korábban, december 18-án omlott össze a szomszédban, Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának az épülete egy rosszul kiásott árok miatt. A székelyudvarhelyi tragédia két diák életét követelte.
„Nem mondom, hogy nem számított, hogy mi történt Udvarhelyen. Tény az, hogy maga a szakértő nem helyezte az épületet életveszélyes kategóriába, de a felelősség nem az övé, ha összeomlik, és valaki meghal, hanem az önkormányzaté”, mondta ki Sógor Enikő.
A Szécsénybe költözött Elvira is így idézte vissza a városháza indoklását: „Mondta is a polgármester és az alpolgármester asszony is, mikor voltunk gyűlésben: ők tudták, hogy el van hasadva két éve, de hát nem volt ennyire veszélyes. Ugye Udvarhelyen megtörtént, hogy a bentlakás összeomlott. S ha ez földrengésveszélyes, és ha össze talál dőlni, s valaki meghal, akkor ők bezáródnak.
Legalább ennyit elismertek ők is, hogy megijedtek, hogy bezáródnak. Így aztán most menjen, ki hova tud, mindenki albérletet keressen. De hogy albérletet nem kaptunk, akkor neki kötelessége volt, hogy ő keressen az embereknek, mert az útra nem teheti ki őket.”
Sógor Enikő főként azzal érvelt, hogy a Csíkszeredai Katasztrófavédelmi Bizottság (CLSU) január 4-ei ülésén összevetették a műszaki szakvéleményt és a helyi mérnökök véleményét.
„Negyedikén ült össze ez a bizottság, meghallgatta mint szakértőt a főépítészt, aki bemutatta egyrészt a brassói szakértőnek a véleményét, és elmondta a saját véleményét, hogy elvileg az is lehet, hogy ez az épület harminc évig így áll, de az is lehet, holnap összeomlik, és hogy azt javasolja, hogy a lakosságot költöztessük ki minél hamarabb” – mondta Sógor.
A katasztrófavédelmi bizottságban ott ül a helyi önkormányzat, a rendőrség, a tűzoltóság, a mentőszolgálat képviselője, elnöke Korodi Attila polgármester. A bizottság konzultál a prefektussal is. Felhívtam Albert Sándor főépítészt, hogy megkérdezzem mi hangzott el a bizottság ülésén. Azt mondta, hogy nem szívesen válaszol az Átlátszó Erdélynek, főleg nem szóban a választások előtt, de az átláthatóság számára is fontos, és küldjem el neki a kérdéseimet, legkésőbb hat nap múlva válaszol. Választ azóta sem kaptam tőle.
Gyorssegély egy hónapos csúszással
A katasztrófavédelmi bizottság idén január 4-én úgy döntött, nem kockáztatja az emberek biztonságát, és elrendelte, hogy a lakók január 15-ig költözzenek ki a szociális központból. Csakhogy ezzel több család került lakhatási válságba.
Jövedelmüktől függően családonként három- és nyolcezer lej közötti gyorssegélyt szavazott meg számukra az önkormányzat, de csak január 15-én, az „adminisztratív lépések időigényessége miatt”. „Külső és belső ügyviteli akadályok” miatt az érintettek csak február 12-én kapták meg a pénzt, áll Sógor Enikő írásos válaszában.
Ebben a gyorssegélyben 26 család részesült a 30 közül. Az a négy nem, akik már december 26-án el tudtak költözni.
Először családonként csak ezer lejes segélyt akart adni a városháza, de azt nem fogadták el a lakók, idézte fel Kamilla. A családok ebből kellett, hogy kifizessék a költözéssel járó plusz költségeket: az aktuális közköltséget és az elmaradásokat, az új albérletekben a garanciát és 1-3 havi lakbért, mondta el Elvira és a felnőtt korú lánya.
A lakáskrízis megoldására a városháza – ellentétben a somlyói tűzesettel – most nem kapott pénzt sem a kormánytól, sem a megyei tanácstól.
Parancsoló inkompentencia
A városháza első ötlete az volt, hogy a Kós Károly Szakközépiskola nem használt bentlakásába költözteti a szociális központ lakóit. A városháza december 27-i költözési felszólításában is az üres bentlakást jelölte meg, mint ahova a rászorulók ideiglenesen át tudnak költözni, amíg nem találnak maguknak albérletet.
A javaslatra a két szomszédos iskola vezetői először a polgármesteri hivatalnál, majd a nyilvánosságban tiltakoztak. Egyrészt magát a javaslatot kifogásolták a gyerekek biztonságára hivatkozva: az iskolákhoz nem tartozó személyek jutnának be az iskolák területére. Másrészt felrótták, hogy a városvezetés nyomást gyakorolt rájuk, és nem hallgatta meg az érveiket.
Azt, hogy az iskolaigazgatókkal Sógor Enikő autoriter módon beszélt, és azt éreztette velük, bármit is mondanak, az lesz, amit ő akar, Szikszai László tanácsos is felrótta az alpolgármesternőnek a január 9-i tanácsülésen (.pdf, 4. oldal). Bírálta a főjegyzőt és a hivatal teljes jogi osztályát, hogy korábban nem tudtak arról az előírásról, hogy oktatási intézmény épületét csakis katonai vészhelyzetben szabad szükségszállásként használni.
Közben ugyanis a hivatal lemondott a bentlakásba költözésről január 4-én, és azzal védekezett, hogy a bentlakás csak az egyik lehetőségként merült fel a helyzet elemzésekor. Ennek ellentmond a december 27-i kiköltözési felszólítás, amely az egyedüli ideiglenes szállásként említi a bentlakást. Az öt nappal későbbi tanácsülésen Sógor Enikő azt mondta, a pánikot akarták elkerülni, azért kérték meg az iskolaigazgatókat, hogy ne beszéljenek a rászorulók bentlakásba költöztetéséről.
Lakásmizéria a Misericordia városában
A lakók költözését a városháza Szociális Osztálya menedzselte, ismertette az alpolgármesternő. A szociális munkások keresték meg a leginkább megfizethető lakásokat, tárgyaltak a főbérlőkkel, és összekötötték őket a bérelni kívánó családokkal.
A városháza felajánlotta a tulajdonában lévő más lakásokat, de azok nagyon lelakott, bepenészedett állapotban voltak. Volt olyan személy, aki jobb híján ezt is elfogadta, és vállalta, hogy lakhatóvá teszi.
Más család egy rég használt kertes házat fogadott el, ahova egész télen folyt be a hó és az esővíz, mondta el Elvira. Az övé mellett három másik sokgyermekes család Szécsenybe költözött, a Gyulafehérvári Caritas lakásaiba, Szeredától több kilométerre.
Azoknak, akik január 15-ig nem találtak otthonra, a városháza ideiglenes lakhelyet biztosított ingyen a régi Postabank épületében. 2022 elejétől ott működött a településrendezési osztály ügyfélközpontja, idén pedig az önállósuló szociális osztály kezeli.
Egy részében szállodai szobák vannak, ide költözött be 13 olyan felnőtt néhány gyerekkel, aki nem tudta megengedni magának a szociális lakbérnél drágább lakást. Bútoraikat, elektronikai eszközeiket a régi szociális központban hagyták, mert a Postabankban nem volt hely, máshova pedig nem tudták elszállítani. A volt banképületben csak február végéig maradhatnak, riogatták őket a szociális munkások, mondta el több forrásom.
Családjával a volt bank ötödik emeletére kellett felköltözzön Bori is, a kilenc éves, mozgáskorlátozott gyerek. Bori szellemi fogyatékkal él, pelenkázni kell, és epilepsziával diagnosztizálták. Pánikrohamai voltak éjszakánként: sírt, toporzékolt, kiabált, dörömbölt, idézte fel az egyik lakó. Az épületben nincs lift.
A Postabankban nincs konyha, nem lehet mosni, és az ott tartózkodók arról számoltak be, hogy nincs meleg víz fürdéshez. A gyerekeknek rezsón melegítették a fürdővizet. Aki tehette ismerősöknél zuhanyzott és mosott. Amikor szóltak, lekezelő válaszokat kaptak, idézi fel az egyik forrásom. „El kell költözni, meg volt mondva” – idézte a karbantartót, akit oda küldtek, mert a csap sem működött rendesen.
Sógor Enikő egyetértett azzal, hogy a Postabankban nem jók a körülmények, és hangsúlyozta, hogy ez ideiglenes megoldás. A meleg víz azért kevés, mondta, mert a lakóknak nyolcvan literes kazán kapacitásán kell osztozniuk. A napi egy adag meleg ebédet ide is kiszállítják a szociális konyháról.
A 2024 áprilisáig tartó lakáshajsza után négy család végül a Keresztény Segítség Alapítvány közreműködésével kap otthont. De egy 55 és egy 75 éves nő lakhatása még mindig bizonytalan. Ők a Postabankban kell maradjanak, ahogyan a március végén odaköltöztetett hajléktalanok is.
A polgármestert fenyegették a zsögödiek
A hajléktalanszállót előbb Zsögödbe költöztették, amelyre az ottani lakosság fenyegetéssel válaszolt a polgármesternek, mondta el több forrásom. Erre a városháza március közepétől elkezdte visszaköltöztetni a hajléktalanokat a városba: az egyetlen lehetséges helyre, a Postabankba.
A fenyegetés olyan „sürgős helyzetkezelést” igényelt, hogy például egy idős hölgytől és a felnőtt fiától, akik egy kétágyas szobán osztoztak a Postabankban, azt kérdezte egy szociális munkás, hogy elférnek-e egy ágyban, hogy a szobájukba még egy hajléktalant el tudjanak szállásolni éjszakára – számolt be egyik forrásom.
Az ideiglenes hajléktalanszállónak berendezett régi zsögödi panzió sem volt optimális. Rég használták utoljára, a tél közepén nagyon hideg volt, és sokszor nem volt meleg víz sem, mondták el a volt szociális központ lakói, akik még tartják a kapcsolatot a hajléktalanokkal. Márciusban 18 állandó lakó élt azon az ideiglenes hajléktalanszállón, írta meg a városháza.
A helyszínen a kapus nem engedett be az épületbe, és a hajléktalanokkal sem beszélhettem: azt mondta, csak akkor szabad, ha van engedélyem a városházától. Annyit láttam, hogy a hajléktalanok kabátban, a kapus pulóverben üldögélt az előtérben, és ki-kijártak cigarettázni. Egy kedves arcú, idősödő férfi elmesélte volna az életét, ha hagyják. Annyit azért elmondott, hogy nem szereti Zsögödben, mert alkoholista apjára és a viszontagságos gyerekkorára emlékezteti a hely: a sok erdőjárásra, gomba- és málnagyűjtésre, amiből próbáltak megélni.
Mint megtudtam, április közepéig minden hajléktalan személyt átköltöztettek a Postabankba.
A költözés végén már rendőrt hívtak
Az utolsó két családot – egy egyedülálló anyát és egy egyedülálló apát a gyerekeikkel – viszont rendőrségi felügyelettel költöztették ki a szociális központból néhány héttel a január 15-i határidő után, mivel nem voltak hajlandók elhagyni az épületet. Egyikük elmondta, még ma sem érti, hogy ha közel húsz évig ott lakott, akkor miért kellett egyik napról a másikra elköltözzön.
„Nagyon rászenvedtem. Úgy ki voltam készülve három napig, azt gondoltam, kórházba kerülök” – panaszkodott egyikük. Szerencsére végül élhető otthonra találtak a szociális munkások segítségével. Többen mondták, hogy ekkor már nem fűtötték a szociális központot. „Ameddig lakos tartózkodott az épületben, végig volt fűtés, hideg-melegvíz szolgáltatás és villany” – írta márciusi válaszában Sógor Enikő.
Az alpolgármester szóban úgy magyarázta, hogy „harminc családban harmincféle ember van. Ez egy kényelmetlen történet, de az ő érdekükben történik. És ezt nehéz megértetni egy-egy emberrel, hogy minden tulajdonképpen az ő életük védelmében történik. Az ő életük jobbítása érdekében ruházunk be, és dolgozik egy egész apparátus, hogy felújítsuk az épületet. Csakhogy van egy kényelmetlen szakasz, amíg ők kell magukról egy kicsit jobban gondoskodjanak, vagy elfogadjanak egy ideiglenes ajánlatot.”
A volt lakók is panaszkodtak nekem azokra a szomszédaikra, akik nem takarították a lakásukat, vagy éjszaka kint ittak és ordítottak az udvaron.
Az albérlet illuzórikus elvárás
A folyamatos haladás a társadalmi ranglétrán az ellátórendszer mítosza. A valóságban nem működik az elképzelés, hogy egy rászoruló minimális segítséggel mindig feljebb lép az éjjeli menedékhelyről szociális lakásba, onnan a bérlakások piacára, hogy végül saját ingatlant vásároljon. Az illuzórikus lakáspolitikai elvárásokról Kiszely Tibor szociológus, antropológus és szociálpolitológust kérdeztük.
„Lehetne azon dolgozni, hogy lépjenek tovább az emberek, ha lenne hova továbblépni. De nincs hova továbblépni, és ez nem is az emberek felelőssége, és még nem is a szociális munkásoké. Ez a helyi és központi döntéshozóknak a munkája, hogy olyan lakáspolitikát csináljanak, ahonnan van továbblépési lehetőség. Mindenki mondhatja, hogy miért nem költöznek ide-oda-amoda, de hát nincs hova költözni. Szociális lakásból kevés van, piaci albérletet nem lehet megfizetni” – magyarázta Kiszely Tibor, a budapesti Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa.
Kiszely évekig szociális munkát végzett az egyesület Kunyhóból Lakásba! programjában. A program lényege, hogy önkéntes munkával és civil támogatásokból önkormányzati tulajdonú szociális lakásokat újítanak fel a leendő lakók közreműködésével. Később szociális szolgáltatásokat nyújtanak a beköltöző embereknek. Ilyen típusú lakásból körülbelül negyvenet működtetnek Budapest különböző kerületeiben.
Az egyesület lakásügynökséget is működtet, ahol olyan főbérlőkkel veszik fel a kapcsolatot, akik hajlandók szociális alapon, a piaci ár 60-70 százalékán kiadni a bérlakásokat. Cserébe nem kell albérlőt keresniük, és akkor is számíthatnak a lakbérre, ha a bérlőnek anyagi gondjai támadnak.
Ha az önkormányzat működtet lakásügynökséget, akkor ő vállalja magára a kockázatkezelést a magántulajdonú lakások felett. Ha egy ilyen lakásügynökség 200-300 lakást is kezel egy településen, azzal lejjebb tudja nyomni a piaci árakat is, magyarázta Kiszely.
Stabilitás vs mobilitásra ösztönzés
A csíkszeredai szociális központból kiköltöztetett emberek ijedten mesélték, hogy az alpolgármester kijelentette, többé nem lesz olyan, hogy egy család húsz évig lakhat szociális lakásban: „Azt mondta az alpolgármesternő, hogy ők segítettek eleget rajtunk. Mindenki megkapta a támogatást, mindenkinek elengedték a kezét, és mindenki oldja meg a baját. Többet nem lesz olyan, hogy húsz évet ülünk ott, hanem hat hónapot, és utána kifelé” – mesélte az egyik forrásom.
Kiszely Tibor másképp vélekedik a kérdésről:
„Amíg nincs hová kilépni, addig szerintem az a dolga az önkormányzatnak, hogy stabil, biztonságos és emberhez méltó lakhatást nyújtson. Ha azt ugyanott csinálja, ugyanabban a lakásban, ugyanannál a családnál 20-30 évig, akkor ott csinálja”.
A katasztrófahelyzet esélyt adott egyes családoknak a továbblépésre, vélekedett Sógor Enikő: „Megfogalmaztam nekik egy ilyen mondatot, hogy lehet, hogy nem tudják elképzelni, hogy tudnának egy ennél magasabb szintű életre is berendezkedni, és hogy ez a krízishelyzet esély arra, hogy meggyőződjenek, hogy igenis képesek tulajdonképpen fenntartani egy rendes bérleményt is. Tényleg van pár család, akik meg tudják engedni maguknak azt, hogy hosszú távon fenntartsanak egy bérlakást. Öt-hat család biztos van ebből a 26-ból, plusz az a négy, aki már elköltözött.”
Lenézően beszéltek a szociális lakókkal
Nóra méltatlannak érezte, a városvezetés hozzáállását, és nehezményezte a vele szembeni beszédmódot, akárcsak a volt lakók többsége. Egy alkalommal Nóra a városháza alkamazottján kérte számon, hogy a háromezer lejes gyorssegélyből nem tudja megoldani a hosszú távú lakhatását, mire az ingerülten és lekezelően válaszolt:
„Nekem 2100 lejes fizetésem van, ami után kaptunk háromezer lejt. Bementem a tanácshoz, hogy mi ez az egész, ezt mégis hogy osztották el. Erre még a titkárnőnek állt fennebb, és azt mondta nekem, hogy »kell menni dolgozni, mit követelőzik?« Hát mondom, eddig is azt tettem. És ott lett egy nagy cirkusz, aztán kijöttem, s ezzel együtt annyi.”
Az ideiglenes szállás lakói zaklatásként élték meg, ahogyan a szociális munkások költözésre sarkallták őket: „Én nagyon haragszom. Tudom, hogy hülye nem vagyok, és tudom, hogy milyen ocsmány módon bántak el az emberekkel. Minden áldott nap jöttek, kérdezték, hogy mikor megyek el, tehát rendesen már zaklatás, amit műveltek. A szociális munkások például hívogatnak, hogy sikerült-e elmenni. Mondom nekik, melyik felét nem lehet megérteni, hogy egyik percről a másikra nem tudok. Nagyon begyulladt a vállam, most nem tudok dolgozni. Ha én elmegyek albérletbe, a gazdát (a tulajdonost – szerk. megj.) hol fogja érdekelni, hogy én megbetegedtem, és nem tudom az albérletet kifizetni?” – mesélte egy aggódó forrásom.
Habár a szociális osztály alkalmazottai folyamatosan azon dolgoztak, hogy elég olcsó albérletet találjanak az embereknek, a költözéssel járó stresszt kezelése már nem fért bele a munkájukba.
A költözés is trauma
A volt lakók stresszről és félelemről számoltak be. A legtöbben azt mondták, nem tudtak enni a költözés alatt, és lebetegedtek. „Úgy néztem ki utoljára, esküszöm, mint egy élő halott. Én szó szerint december 22-e óta nem ettem egészen január nem tudom hányadikáig. Szó szerint az étel nem ment le a torkomon” – mesélte Kamilla.
A költözés mindig stresszes folyamat. „Minden lakásvesztés egy trauma, sőt még a lakásba kerülés is egy trauma sokaknak” – magyarázta Kiszely Tibor. Azokat az ügyfeleit említette, akik az erdő melletti kunyhókból költöztek szociális lakásba: „nekik mentális teher, hogy a lakást ne veszítsék el, hogy számlákat kell fizetni”.
Ugyanezt a mentális tehert élték át a szociális központból kiköltöztetett családok is. Kérhettek volna pszichológiai tanácsadást, de senki sem igényelte, pedig tájékoztatták róla őket, tudtuk meg Sógor Enikőtől. „Az ankétok során és a kiköltöztetés lebonyolítása során a kollegáink támogatóan álltak a családok mellé” – áll az írásos válaszában.
Kiszely Tibor szerint az a méltányos, ha a pszichológus a szociális munkással együtt minden lakást végigkopogtat, és személyesen megkérdezi az emberektől, hogy szeretnének-e segítséget.
Elvira volt az egyetlen, aki a városházán nem tapasztalt megalázást azok közül, akikkel beszéltem: „Nem szomorkodok, én ezt a költözéskor is mondtam a tanácson a hölgynek is, mert aztán nagyon jól összebarátkoztunk. Erre azt mondta, Elvira, maga a legmegértőbb az egész közt, azt mondta, magával jól lehet egyezkedni. Hát mondom, én mit tudjak csinálni, ha más megoldás nincs. Mondom, akkor azt fogadom el, ami van. Én bízok Istenben, s én a reményt nem adom fel, nem szomorkodok.”
Messze van, de lehet főzni és mosni
Elvira, férje, gyerekei és unokáik Szécsenybe költöztek a Gyulafehérvári Caritas lakásainak egyikébe. A Caritas egy régi istálló épületét újította fel három lakássá, amelybe négy család költözött át a szociális központból. Egy évre kötöttek velük szerződést.
Elvira takarítónőként és nevelőszülőként dolgozik, férje az Eco Csík alkalmazottja. Próbáltak ők is albérletet keresni, de a sokgyerekes családoknak nem szívesen adnak ki lakást: „Mi próbálkoztunk, hogy vegyünk ki albérletet, de olyan árakat kértek, hogy nincs nekünk arra lehetőségünk. A másik, hogy az ilyen nagycsaládosokkal nem nagyon lehet kapni. Beszéltem olyannak, aki háromszobás lakást adott volna ki, de mikor mondtam, hogy mennyi gyerek van, hány felnőtt van, akkor fél óra múlva visszahívott, hogy, már ki van adva.”
Nagyon örültek, hogy az elsők között kaptak lakást a Caritas-nál. A lakbér ugyan magasabb, mint amit a volt szociális központban fizettek, de így is a piaci ár alatt van. Elviráék itt, Szécsenyben 5400 lejt fizettek garanciával együtt három hónapra egy olyan lakásért, amelyben van két nagy szoba, konyha, kamra és egy fürdőszoba.
„Ha minket is oda betettek volna a Postabankhoz, most vakarózhatnánk, hogy hova merre menjünk, és ott főzni se lehet, mosni se lehet. Én annyit mondtam a tanácsnál, hogy nekem valahogy olyan lakást adjanak, ahol megvannak a kondíciók: főzni, s mosni tudjak”, nyilatkozta elégedetten Elvira.
A többi lakó is ennyit kért: megfizethető lakást, amelyben főzni és mosni lehet. Ehhez képest, szörnyűlködte Elvira, az egyik család olyan kertes házba költözött Taplocán, ahol jön fel a talajvíz a lakásban: „Személyesen nem láttam, csak úgy panaszkodtak. Jön fel a talajvíz a lakásba. Már harmadszor vettek tüzifát, de meleg nincs a lakásban”.
A Szécsenybe költözött családok nehézsége a közlekedés. Iskolaidőben reggel 6-kor kell elindulniuk a gyerekekkel, hogy elkísérjék őket az iskolabusz megállójához.
Az utóbbi két évre már nem volt szerződésük
Szécsenyben a férfiak mesélték el, miért szeretnének olyan lakást, ahová legalább öt évre tudnak szerződést kötni: hogy legyen lakcímkártyájuk és rendes személyi igazolványuk. Mivel nincs állandó lakhelyük, évente csak ideiglenes személyigazolványt, állampolgári igazolást kapnak, ami nagyon megnehezíti a munkahelykeresést:
„Ha az ember akar menni egy normális munkahelyre, megmutatja a papírt, azt kérdezik, mi ez. Csak egy fénykép van rajta, se lakcím, se semmi. Sok helyen nem is ismerik”, mondta Elvira szomszédja. A férje folytatta: „Az ember egy banki kölcsönt nem tud felvenni. Aki el akar menni külföldre, azzal nem tud kimenni, útlevelet kell csináltasson.”
Elvira férje azt is elmondta, az utóbbi két évben nem újították meg a szerződésüket. A költözéskor már nem volt érvényes szerződésük a szociális lakásra, ahol addig éltek. Még mindig fizetik az ottani közköltséget is, mert az utolsó villanyszámlájuk júliusi volt.
Suta remény
A most Szécsenyben lakók abban reménykednek, hogy a városháza új szociális lakásokat alakít ki majd a Suta sétányon, és így visszaköltözhetnek a városba.
A város lakásvásárlási szándéka nemcsak szóbeszéd. Az önkormányzat március 14-én megszavazta, hogy a város megvegye a Suta sétány 11-es szám alatti volt munkásszállót 292,6 ezer euróért. Itt egyszobás lakások voltak emeletenként egy-egy mosdóval. Ezeket több szobával, fürdővel és konyhával rendelkező lakásokká szeretné átépíteni a városháza úgy, hogy megfeleljenek a minimális lakófelületet meghatározó törvényeknek.
Hogy erre milyen pályázati forrásokat tud a hivatal lehívni, attól függ majd, hogy milyen munkálatokat igényel az átépítés, válaszolta Sógor Enikő a felújítás anyagi hátterét firtató kérdésemre. Az építkezéshez pedig csak azután tudnak hozzákezdeni, hogy megvannak a tervek, az anyagi források és az engedélyek.
A nők veszélyeztetettebbek, de ők intézkednek
Az egyik szécsenyi családnál egy férfi nyitott ajtót, és egyből azt mondta, hogy a költözésről inkább a feleségét kérdezzem, mert az ügyeket a nők intézték. Kiderült, hogy minden gyűlésre kizárólag a nők jártak (ahol nem férfi volt az egyedüli felnőtt), és ők tartották a kapcsolatot a városházával.
Kiszely Tibor szerint ez egyáltalán nem meglepő: „Mindig a nők a családösszetartó erő, illetve azt mondanám, hogy szociálisabbak. Könnyebben kommunikálnak, többet kommunikálnak, és jobban érdeklik őket a közösségi dolgok. Ha megnézed a segítő szakmákat, a tanárok, ápolók, szociális munkások nagy része nő, mert az van, hogy a családi reprodukció is és a társadalmi reprodukció is a nők dolga. A nő termeli újra a társadalmat otthon is, társadalmi szinten is. Tehát a nők többet foglalkoznak az ilyen ügyekkel.”
Sógor Enikő is megerősítette, hogy a nőkkel tartották a kapcsolatot: „Mondták a hölgyek, mert ők jöttek el a fórumra, hogy csak a férjük dolgozik, és abból nem tudnak fenntartani egy rendes garzont vagy kétszobás lakást. Azt válaszoltam nekik, ha már a gyerekek akkorák, hogy járnak iskolába, akkor menjenek az anyukák is dolgozni. Én is mindig dolgoztam.
Mondták, hogy igen, de nem kapnak munkát, merthogy a bőrszínük. Én ezután vállaltam, hogy ha azért utasítják el őket egy munkahelyen, mert cigányok, akkor keressenek meg, mert én megyek és képviselem őket.” Még egyetlen nő sem kérte a segítségét, mondta az alpolgármester.
Kiszely szerint statisztikai tény, „hogy kisgyermekes anyukák, főleg ha alacsony végzettségűek, főleg ha romák, nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni. Kvázi takarítói munkát tudnak csak elvállalni. De ha a gyerek beteg, és nem rugalmas a munka, akkor hamar otthagyják, mert a gyerekek fontosabbak”.
Valóban sok nő dolgozott már takarítói állásban azok közül, akikkel beszéltem. Számomra mégis Viola története volt a legsokkolóbb. Egy hónapig dolgozott egy szerencsejáték teremnél sajnos szerződés nélkül, megegyezéses alapon. Végül nem fizették ki, és a munkáltató utólag közölte, hogy a gyakornoki időszakot nem fizetik. Tovább nem is alkalmazták, hirtelen maradt jövedelem nélkül a kihasználásnak bizonyult munka után.
Az önkormányzatnak nincs ideje és embere figyelni az emberekre
Ahhoz, hogy valaki dolgozzon, alapvető, hogy legyen amit ennie, és legyen ahol laknia. A munkakeresésben, tanulásban, készségek fejlesztésében segítenek a szociális szolgáltatások. Ezekre sajnos nincs kapacitása az önkormányzatoknak sem Romániában, sem Magyarországon, tudtuk meg Sógor Enikőtől és Kiszely Tibortól.
„Én amikor idejöttem, elmondtam, hogy úgy szeretnék itt dolgozni szociális ügyekkel, hogy ne csak a papírokat töltsük ki, ne csak a szociális segélyt juttassuk el az emberekhez, hanem tényleg segítsünk nekik, hogy eljussanak oda pszichésen, szociális készségekben, hogy ki tudjanak lépni ebből a helyzetből” – idézte fel Sógor Enikő. Nem így alakult:
„De sajnos három és fél év után el tudom mondani, hogy akárhogy bucskázunk a fejünkön keresztül, nem tudtunk eljutni odáig, hogy effektív több energiánk legyen a valódi szociális munkára: egyszerűen kevesen vagyunk. Nemhogy még fel tudtunk volna venni embert, hanem el is kellett engedjünk, mert egyrészt befagyasztották az üres állásainkat, másrészt a sok krízishelyzet, amelybe kerültünk, nem segítette ezt a folyamatot (a szociális szolgáltatások bővítését – szerk.megj.), hanem hátráltatta.”
Ezt igazolta vissza Kamilla is. Úgy emlékszik, a szociális munkások „három-négy hónapban egyszer kijöttek, és megkérdezték, hogy hogy vagyunk. Mondtam, jól. Mondták, jól van. Rendben. Viszontlátásra”.
A városházától megtudtuk: a szociális központban lakókkal 2024 februárjáig három szociális munkás dolgozott, hozzájuk tartozott az összes ott lakó esetmenedzsmentje.
Társadalmi szinten is megtérül az odafigyelés
A szociális szolgáltatásokat a család igényeire és szükségleteire kellene szabni, magyarázta Kiszely: „Az időseknél az egészségügyi dolgok, illetve az önellátás a nehézkes, meg esetleg a higiénia. Magyarországon az alapszolgáltatásba tartozik a házi segítségnyújtás: egyszerűbb bevásárlás, csekkbefizetés, takarítás, illetve társaságot nyújtani nekik, mert az idősek körében az elmagányosodás nagy probléma”.
A fiataloknak és a családosoknak olyan szociális szolgáltatásokat javasol Kiszely, mint a kapcsolattartás a munkaadókkal, segítő szervezetekkel, a gyerekek tanulását elősegítő programokkal. Az Utcáról Lakásba Egyesület ügyfeleit igény szerint elkísérik az orvoshoz, segítik az ügyintézésben, szerelőt hívnak, átnézik velük a háztartás kiadásait, vagy beszélgetnek velük a költségekről és a pénzgazdálkodásról.
Szociális szolgáltatásokkal az előítéletek terhét is le lehetne venni a rászorulókról. „Egy sérülékeny csoportot vagy egy rászoruló embert nem elég csak lakáshoz juttatni. Ott szolgáltatásokat kell nyújtani, mert különben vagy nem tudja fizetni, vagy lelakja a lakást. Sosem értettem az önkormányzatok részéről, hogy csodálkoznak, ha lelakják a lakást, meg nem fizetnek rendesen, hangoskodnak, a szomszédokkal összevesznek.
Rájuk nyomjuk ezt a középosztálybeli értékrendszert, és akkor csodálkozunk, hogy nem ugorják meg” – magyarázta Kiszely.
Ez nagyon sok pénzbe kerül, ismeri el Kiszely is, de szerinte ez hosszútávon megtérül, „mert akkor nem terhelődik annyira az ellátórendszer többi ága. Kevesebb gyereket emelnek ki a családból, és a gyermekotthonokban kevesebb gyerek lesz. Kevesebb súlyos esetet kell ellátni az egészségügyben, ha hamarabb észrevesszük az egészségügyi problémákat. Kevesebb ember szorul szociális segélyre, ha segítünk nekik a munkavállalásban. Társadalmi szinten ez megtérülne, csak ezt senki nem látja be, mert az olyan messze van”.
Nyitókép: Bilibók Karola
3,5%
Támogass jövedelemadód 3,5%-val.
Az alábbi linken pár kattintással megteheted:
