Választási kampányban, sikertörténetként indult a Csalóka ovi felújítása, mára a falu szégyenfoltjává vált a szétmálló épület. A polgármester szerint minden rendben van.
Van egy projektünk, amely keretében félrement uniós pályázatokról írunk. Kaptunk egy fülest, hogy nagy bajok vannak a csomafalvi Csalóka óvoda felújításával: a 115 éves gyönyörű épületet úgy elkezdték felújítani a legutóbbi választási kampányban, hogy mostanra romos állapotba került.
2020. szeptember elsején, tehát full választási kampányban (szeptember 27-én voltak az önkormányzati választások) Gyergyócsomafalva polgármestere, Márton László Szilárd bejelenti, hogy hamarosan elkezdik a régi óvoda felújítását. „Vállaltunk. Dolgoztunk. Folytatjuk! Egy sikeres jövőért!”
Két hétre rá, választások előtt két héttel optimista kampányhangulatban teszi közzé, hogy aláírta a munkakezdési rendeletet, és átadták az épületet munkatelepnek.
Eltelt azóta másfél év, az épület ma nemhogy felújított, de sokkal inkább leromosodott képet mutat. A kampányban elindított munkálatok keretében kifedték, valamicskét dolgoztak rajta, aztán decemberben a munkások szedték a sátorfájukat és elhúztak. Azóta kifedve áll az épület, két tél megdolgozta, a falak átáztak. Már nemcsak a vakolat potyog, hanem alatta a tégla is mállik.
Forrásaink, akik jelezték ezt az esetet, elmondták, hogy a polgármester minden félévben kiáll a sajtó elé, elmondja, hogy minden rendben van, folytatják a munkálatot, de valójában semmi nem történik a helyszínen, azon kívül, hogy egyre rosszabb állapotban van az épület. A faluban senki nem tudja, hogy valójában mi történik a projekttel, csak azt, hogy valami nincs rendben.
Azonkívül még azt is állították a problémát jelző forrásaink, hogy nagyon gyanús, hogy a 2020 szeptemberében elkezdett munkát érvényes közbeszerzés nélkül indították el. Ugyanis a sicap.ai adatbázisa szerint 2021. március 12-én nyerte meg a közbeszerzést a kivitelező cég. Honnan tudhatta 2020 szeptemberében a hivatal, hogy 2021 márciusában a közbeszerzést ez a cég fogja nyerni, kérdezte egyik forrásunk.
Azt is mondták forrásaink, hogy valószínűleg építési engedélyük sincs. Ami azért számomra nehezen hihető, hiszem, ha látom. Rámentem Csomafalva weblapjára, és olyan szerencsém volt, hogy az elmúlt évtizedek összes építési engedélye és urbanisztikai bizonylata közül pontosan a 2020 január-augusztusi időszak termése van fent. Semmi más, sem előtte, sem utána. Ezt végignyálaztam, nem találtam semmit az óvodáról. Gyanúsnak tűnt, hogy január-augusztus között nem adtak ki sem építési engedélyt, sem urbanisztikai bizonylatot erre a munkálatra, és szeptember elsején bejelentik, hogy indul az építkezés.
Írtam a csomafalvi polgármesteri hivatalnak, kikértem az építési engedélyt és az urbanisztikai bizonylatot. Kértem a számot is, amivel iktatták a kérvényemet. Eltelt több mint egy hét, és nemhogy választ nem kaptam, de még iktatószámot sem küldtek. Pedig többször megnyitották a levelem, legelőször két perccel az elküldése után. Ismét egy gyanús jel. Ekkor döntöttem el, hogy erről írni fogok. Másnap átugrottam a hegyen Csomafalvára.
Csalóka felújítás
Gyergyócsomafalva a Gyergyói medence délnyugati felén fekszik, a Csomafalvi Délhegy tövében. A falu híres a fafeldolgozásban és építkezésben remekelő lakóiról, szorgos vállalkozóiról, a borvizeiről (állítólag itt minden ásónyomban borvíz tör fel) és borvízfürdőiről. És az utóbbi évtizedben Borboly Csabáról is, aki azt hangoztatja, hogy a gyerekkorát itt töltötte.
Egy kis zárójel: állítólag volt egy ilyen egyezség Hargita megyében, hogy egyik mandátumban Csík, a másikban Udvarhelyszék, a harmadikban Gyergyó adja a megyei tanácselnököt, hogy a megye három nagy régiója felváltva képviseltesse magát. Amióta Borboly Csaba átvette az egyeduralmat, mondják a konkurensei, azóta felfedezte gyergyói és udvarhelyi gyökereit, ezzel legitimálva többmandátumos ragaszkodását a tisztséghez. Csomafalvát azóta kitüntetett figyelemben részesíti, és habár még nem segítette Scorniceşti vagy Felcsút szintjére, mindig itt van, amikor be kell jelenteni, hogy Csomafalva jól teljesít.
A Csalóka óvoda épülete a falu egyik legrégebbike, 115 éves. A rajta álló felirat azt tanúsítja, hogy községházaként épült.
Az épület pontosan olyan állapotban van, ahogy forrásaink leírták. Kifedve telelt át, immár másodszor, oldalán halmokban áll a leszotyogott vakolat, és immár a málló téglatörmelék is.
Az épület belsejében rendetlenség és szemét fogad. A félig törött táblán a „SUGI PULA” felirat valószínűleg nem a csomafalvi magyar gyerekek, hanem a szatmári kivitelező cég munkásainak szépírását dicséri.
A helyszínen látottak alapján úgy tűnik, hogy a tetőt lebontották, és az épületre betonfödémet öntöttek. Az udvarra hatalmas gödröt ástak, aminek az értelmére nem tudtam ott rájönni, míg meg nem néztem egy korábbi légifotót, a kataszteri térképpel együtt.
Erről kiderül, hogy az előtte U alakú épület egyik szárnyát is elbontották, helyette tátong a gödör az udvaron. Oda alagsort akarnak építeni, majd visszaépíteni rá azt a szárnyat.
Az egyik ablakban megtalálom az építkezést jelző táblát is. El van törve és le van kókadva, illetve az ablak is erősen koszos, de nagy nehezen ki lehet venni belőle, hogy volt építési engedélyük. Tehát a témát jelző forrásaink gyanúja, hogy engedély nélkül kezdték el a munkálatokat, nem bizonyult valósnak. Az engedélyt szeptember 1-jén adta ki a hivatal, ezért nem találtuk a weblapra feltöltött, január-augusztusi csomagban.
Ilyenkor nyilván mindig felmerül, főleg a polgármesterekben, hogy mennyire igazságtalan, hogy valakik (jelen esetben előbb forrásaink, majd én) meggyanúsítják a hivatalt, hogy esetleg engedély nélkül építkezett, és ezen a meggyanúsításon nem segít, ha utólag kiderül, hogy nem igaz. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ha az építkezést jelző tábla jó állapotban és látható helyen lett volna, akkor forrásaink láthatták volna, és nem hitték volna azt, hogy engedély nélkül építkeznek. Ha pedig a weblapon fent lett volna az engedély, ami törvényes kötelessége lenne a hivatalnak, vagy ha kérésemre válaszként elküldték volna gyorsan az engedélyt, vagy akár csak az iktatószámot, akkor bennem sem született volna gyanú.
„Szégyen! Ne fényképezze! Csúnya!”
Az épület előtt álldogálva és fotózva szóba állok arra járó emberekkel is. Megkérdem őket, mit tudnak az oviról és az állapotáról. A legtöbben semmit nem tudnak. És szinte mindenkit zavar az épület állapota, illetve az azt övező információhiány. Ilyen válaszokat kapok:
„Szégyen, na! A polgármester urat kell kérdezni. Biztos, hogy nem fog válaszolni. Kiadták egy vállalkozónak, az lelépett a pénzzel.”
„Csomafalva hogy el volt indulva… de ez most nagyon gyenge. Szégyen! Ne fényképezze! Csúnya!”
Volt aki azt kifogásolja, hogy hozzányúltak egy használható állapotban lévő épülethez, s tönkretették:
„5 kerek évvel ezelőtt ki volt javítva az épület. Hogy nézett ki! …s ni most hogy néz ki!”
Később utánanézek, tényleg fel volt újítva az épület, a tetőszerkezettől a mosdókon keresztül az ablakok cseréjéig, 2015-ben, a megyei tanács kalákaprogramjában. Aztán egy 2017-es kalákáról is találok hírt a polgármester Facebook-oldalán.
Többen is azt róják fel a polgármesternek, hogy egy működő óvodát tett tönkre, és most ingáztatni kell a gyerekeket a falu túlsó felébe:
„Itt volt az óvoda, ni! Most ki kell vinni a gyerekeket Szászfaluba. 2 és fél kilométerre. Egy évig hordtam!”
Az emberek zöme lenézően, ironikus hangon beszél a polgármesterről és erről a projektjéről. Egyetlen ember van a megkérdezettek között, aki nem marasztalja el a polgármestert: „Úgy érzem, nem volt rossz szándék ebben a polgármester részéről.” De azt ő sem tudja, hogy mi van az épülettel, milyen állapotban van a projekt, s mik a további tervek.
A sikertörténet kronológiája
Átmegyek a polgármesteri hivatalba. A hivatal előtt öt fáradt székely zászló lobog a tavaszízű februári szélben. A hivatal felújítás alatt áll, egy PNDL-s projekt keretében. Csomafalva mindig is pályázós községként volt ismert, amióta ez a pályázatos világ van.
Mikor beérek a sportpálya melletti, ideiglenes hivatalba, Csomafalva polgármestere, Márton László Szilárd épp megbeszélést folytat, de azután egyből fogad, habár nem jelentkeztem be előre.
Nem kitörő örömmel, de beszél erről a beruházásról, és sok mindent tisztáz. Az általa elmondottakból, meg abból, amit forrásainktól kapok, és amit kiások a netről, aránylag tisztán összeáll a kép, amit alább kronológiai sorrendben próbálok bemutatni.
2019. augusztus 21-én Gyulafehérváron a polgármester aláírja a szerződést, mely alapján európai pénzekből újítják fel a Csalóka ovi épületét.
Ugyancsak 2019-ben szerződést írnak alá a kiviteli terv elkészítésére.
2020 márciusában a tervező benyújtja a kivitelezési tervet a hivatalba.
A 75/2019-es és 17/2020-as helyi tanácshatározatok szabad utat engednek a beruházásnak.
A tanácsülés jegyzőkönyve szerint (lásd fentebbi képet) nagyobb volt a szavazókedv, mint Teleorman megyében: a jelenlévő 11 tanácsosból 12 szavazta meg a határozatot.
2020. június 5-én meghirdették a közbeszerzést. Senki nem jelentkezett rá. Ha valakinek szemet szúrna, hogy itt dátumként nem június 5., hanem 24. szerepel, ne aggódjon, ellenőriztem a polgármester állítását, és tényleg 5-én hirdették meg, csak ez a Sicapos rendszer az utolsó közlés dátumát tünteti fel az időpontnál.
2020. június 26-án meghirdették másodszor is. Ezt a közbeszerzést látta 2021. márciusi dátummal a forrásunk. Mert tényleg 2021. márciusi dátummal szerepel a rendszerben, mert akkor volt az utolsó módosítás, de 2020 júniusában hirdették meg.
Ezt a közbeszerzést megnyerte az Avasi Prodcom batarcsi cég, amely az egyetlen ajánlatot tette. 2020. augusztus 31-én kötötték meg a szerződést, és másnap, szeptember elsején már ki is állították az építési engedélyt. Tehát, a kezdeti információinkkal ellentétben, a hivatalnak volt érvényes közbeszerzése és szerződése, mikor elkezdte a munkálatokat.
Batarcs, a kivitelező cég székhelye egy avasi, Szatmár megyei falu. Árulkodó jel: a cégadatbázis szerint a cégnek 2019-2020-ban nem volt egyetlen alkalmazottja sem.
Az alkalmazottak nélküli cég 2020 szeptemberében nekifog felújítani az oviépületet. Lebontják a lebontanivalót, kifödik az épületet, betonfödémet öntenek.
2020. szeptember 27-én Márton László Szilárd megnyeri a választásokat, ismét polgármester lesz.
Decemberben leállnak a munkálatok, a munkások eltűnnek a helyszínről.
A munkálatok közben a kivitelező cég jelzi, hogy anyaghiány van a tervben: kevesebb anyag volt betervezve, mint amennyire szükség van valójában.
2021 márciusában (ez az a már említett márciusi dátum, amin az egész projekt szerepel a közbeszerzési rendszerben) a szerződést módosítják egy „act adiţional” segítségével. Megnövelik az eredeti szerződés értékét, a SEAP adatai szerint 1,9%-kal.
Idáig tartott a történet azon része, amit mindenki hasonlóan mesélt, és még az iratok is alátámasztják a közös változatot. Innen azonban a sikertörténet véget ér, és több párhuzamos történet keletkezik.
Ki a hibás?
A polgármester meséli tovább a történetet. Azaz az ő verzióját, mert innentől kezdve több változat van.
2021 júliusában bontották fel a szerződést, mert nem lehetett már törvényesen megoldani a hiányokat. A közbeszerzési törvény csak 15%-os szerződésnövelést fogad el, mondja a polgármester, afölé már nem lehet menni. Július 12-én jegyzőkönyvvel átvették az addig elvégzett munkálatokat.
Tárgyaltak a tervezővel, akinek elmondták, hogy az ő mulasztása volt, hogy ide kerültek, és kiközölték, hogy mindennemű költséget, amivel jár az aktualizálás, rá fognak hárítani. A tervező leírta, hogy ingyenesen vállalja, hogy aktualizálja, rendbe rakja a tervet, készít egy új kiíráshoz szükséges listát, beleteszi az elvégzett munkálatokat, mindent megcsinál, amire szükség van.
Neki is fogott ennek. Időközben a polgármesteri hivatal emberei ellenőrizték amiket átküldött, sokkal alaposabban, mint eddig. Újabb és újabb tisztázásokat kértek, végül a tervező ultimátumot kapott, hogy adja le, amit vállalt. Az ultimátum határidejét sem tudta tartani betegségre, egyebekre hivatkozva.
Jelen pillanatban ott tartanak, hogy már nem kommunikálnak vele, új tervezőirodát kerestek, és ügyvédi irodán keresztül fogják behajtani a régi tervezőtől a kárt, fejezi be a polgármester.
Míg a polgármester a tervező nyakába akasztja a teljes kudarcot, és rajta akarja behajtani a kárt, a tervező erről mit sem tud. A Maros megyei Cserefalván bejegyzett One Cad Studio tulajdonosa, Toma Stelian válaszol a cégadatbázisban megadott telefonszámon. Nem tud arról, hogy ennyire elfajultak volna a dolgok. Ők újratervezték a projektet, átküldték a polgármesteri hivatalnak.
Nem tud róla, hogy a polgármester elégedetlen lett volna az új tervekkel, legalábbis nem értesítette őket erről. Arról sem tud, hogy törvényre adta volna őket a polgármesteri hivatal. Tavaly adták le a tervet, idén januárban küldték el a kért módosításokat, azt hitték, minden rendben van.
A cégtulajdonos cáfolja, hogy a munkálatok azért álltak volna le, mert nem voltak jók a mennyiségek a tervben. Szerinte a gond ott volt, hogy a kivitelező emberei nem értettek a szakmájukhoz. „Nu ştiau să-şi facă meseria”, ahogy ő fogalmaz. Nem volt szakképesített emberük, nem rendelkeztek a szükséges szakszemélyzettel. Mind mondták, hogy hoznak mérnököt, szakembereket, de nem hoztak.
„Erau nişte băieţi care făceau, aşa, un amatorism, deci nu erau specializaţi în construcţii.” Szó szerint: volt pár srác, akik amatőrök voltak, nem volt szaktudásuk az építkezésben. Alig-alig tudták ezt is megcsinálni, amit eddig megcsináltak, semmi esélyük nem volt, hogy végig tudják vinni a munkálatokat, véli Toma, aki rövidre zárja a beszélgetést azzal, hogy fel fogja hívni a polgármesteri hivatalt, hogy megérdeklődje, mi is van, majd pár nap múlva érdeklődjek nála ismét.
De amikor ismét hívom, nem veszi fel a telefont, és nem is hív vissza. Az időközben küldött Whatsapp üzenetemre sem reagál, habár látja.
A kivitelezővel, az Avasi Prodcommal nem sikerül beszélnem. Többször is hívom az építkezési táblán és a cégadatbázisban hivatalosként feltüntetett számot, kicseng, de nem veszi fel senki. De ki is vegye fel, ha a cégnek nincs egyetlen alkalmazottja sem?
Sikerül ellenben elérnem az építési műszaki ellenőrt (diriginte de şantier). A csíkjenőfalvi Atuprofessing cég tulajdonosa, Bogdán Róbert nem tud nyilatkozni. Habár nincs titkolni valójuk, mondja, de a polgármesteri hivatallal kötött szerződésük konfidencialitást ír elő, azaz nem tudnak a tanács nélkül semmit sem mondani.
Annyit azonban elmond a polgármester védelmében, hogy a polgármester és a tanácsnál mindenki végezte a dolgát. Az egyetlen gond a kivitelezővel volt: nem tudta teljesíteni a feladatokat. A kollégája, aki a műszaki ellenőr volt Csomafalván, próbálta irányítani őket, „de nem ment”.
Tehát a polgármester a tervezőt hibáztatja, míg a tervező és a műszaki ellenőr a kivitelezőt. A dokumentumok is ellentmondásosak:
A tanács a határidő meghosszabbítását kérte a finanszírozótól. Ebben azzal indokolják a csúszást, hogy későn lett meg a terv, illetve, hogy hiányoztak anyagmennyiségek a tervező benyújtotta listáról. Nem szerepel a kivitelező alkalmatlansága , hacsak nem arra utal az az új elem, hogy a munkálatok közben véletlenül leszakadt az alap és a fal egy része.
Az említett dokumentumban az is szerepel, hogy a tervező nem volt jelen azon a gyűlésen, ahol a hivatal és a kivitelező békésen kiegyezett, hogy lezárják a munkálatokat, felbontják a szerződést és szakvéleményt rendelnek, hanem azt üzente, hogy nem látja értelmét ennek az ellenőrzésnek, és nem ért egyet azzal, hogy megrendeljék.
Egy másik dokumentumban már másképp fest a helyzet. Abban a szakértői véleményben, amit Köllő Juliana Maria készített 2021 júniusában, és amibe belefoglalták a hivatal-kivitelező-ellenőr találkozó rövid kivonatát (ez az a találkozó, amin a tervező nem jelent meg), szerepel az is, hogy a kivitelező decemberben abbahagyta a munkálatokat.
És az ellenőrzésen több hibát is találtak a kivitelező munkájában.
Rendetlenség volt az építőtelepen; az otthagyott törmelék miatt a falak vizesedtek és tovább romlottak; a falakat nem védték kellőképpen az átázástól és emiatt fagykárok keletkeztek; nem megfelelően építették fel a régi, leomlott fal helyett az új falat sem, amit így nem tudtak átvenni.
Következésképpen a felek felbontják a kivitelezési szerződést, és a kivitelező vállalja a hibái miatt keletkezett károk költségeit.
Hogy a polgármester miért nem akar erről most beszélni, hogy miért varrja a felelősséget teljesen a tervező nyakába, hogy a tervező miért nem akar a rövid őszinteségi rohama után többet beszélni erről, ezek egyelőre megválaszolatlan kérdések maradnak. És talán nem is olyan fontosak ezek a kérdések, mint az épület szomorú állapota.
A polgármester szerint minden rendben van
A polgármester mindig sértődötten tiltakozik, mikor az épület rossz állapotáról beszélek, és kikéri magának. Szerinte az épület állapota nem romlott. Szerinte azt kellene írnom, hogy minden rendben van.
Mondom neki, hogy úgyis lesznek képek, amikről látszani fog, hogy az épület állapota romlott. „Mi romlott?” – kérdi keményen. Hát, potyog a vakolat, mondom nagy szemmel. „És ön szerint egy régi épületről, mielőtt felújítjuk, a vakolatot le kell-e szedni?” – kérdi kioktató hangnemben, magabiztosan. A vakolatot, ami lepotyogott, úgyis le kellett volna verni. És egyébként is, állítja, ha víz folyik a falba, és hidegnek-melegnek van kitéve, akkor lepotyog a vakolat.
De a tégla is megy szét, mondom neki. Röviden elismeri, hogy a tégla is potyog, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, ilyen a cigánytégla, magyarázza. Egyébként is visszatartották a kivitelező garanciapénzét, abból tudják a téglát is „hellyel-közzel” cserélni.
Figyelembe kell venni, hogy ez egy munkatelep, ismétli többször. Nem fog így maradni, a homlokzatot visszacsinálják eredetibe. Akkor kell visszajönni, és akkor kellene írni is róla, nem a munkálatok közepén. „De hogyha még nincs vége az ügynek. Szerintem akkor lehet róla referálni, rosszat, jót, bármit, mikor lezárul. Tehát egy folyamatban lévőről beszélünk. Azért figyelembe kell venni, hogy egy folyamat közepén vagyunk.”
Nem érti, miért kell erről az ügyről tényfeltáró anyagot írni, mikor nincs semmi gond vele, határidőn belül meglesznek, és az eredmény szép lesz. Ezt egyeztették a finanszírozóval, a gyulafehérvári ügynökséggel, és rendben van. Új műszaki terv kell, indoklás a változtatásokra, és 2023 végéig kell befejezni.
“Én itt születtem Csomafalván. Ez a legrégebbi épülete a községnek. Tehát én nem kockáztatom a becsületemet, nem egyebet. Nem a munkahelyemet, hanem a becsületemet, hogy itt hagyjuk és tönkremenjen egy épület. Sőt, még egy plusz pont: a feleségem ott óvónő. Tehát én nap mint nap találkozok ezzel a helyzettel, hogy az épülettel nem haladunk. Minden energiánk rajta van, hogy rendben legyen.”
Nem érti azokat, akik aggódnak az épületért, annak alapján, amit a helyszínen látnak. Tavaly, mielőtt nekimentek volna az ősznek, statikus szakértőt kértek fel, hogy mondja el, hogy veszélyezteti-e a tél az épület állagát, tekintve hogy tél jön, hó lesz, satöbbi. És, amit ő leírt, annak alapján hozták meg a döntéseiket. Ezt üzeni mindenkinek, aki aggódik az épületért.
Beszélgetésünk alatt többször is hivatkozik erre a szakvéleményre, amely szerinte azt mondja ki, hogy nem romlik az épület állapota. Viszont az nem egészen ezt mondja ki. Hanem azt, hogy továbbra is biztonságos, A kategóriás marad az épület, de ezt feltételekhez, adott megelőző munkálatok elvégzéséhez köti. Sürgősen elvégzendő munkálatokhoz.
A falak védelmében fémperemet kell szerelni a betonfödémre, a függőleges beázásoknál egy-egy vízszintes ereszcsatornát kell rakni a fémperem alá, ami összegyűjti a vizet, és esővíz-levezető csővel kell levinni a földre, ahol sáncokkal kell elvezetni az épülettől. A függőleges beázásokról le kell verni a vakolatot, hogy tudjanak kiszáradni a falak a tél beállta előtt, hogy a fagyok ne repesszék szét a téglákat.
A fentiekből csak az első valósult meg, a többi nem. Sem ereszcsatorna, sem levezetés, sem sáncok. A beázás, az maradt. A vakolatot sem verték le, hogy kiszáradhasson a fal, sebaj, leverte a fagy. A vakolatot is, a téglát is.
A dokumentum azt is előírja, hogy a betonfödémet úgy kell lepucolni, hogy a víz minél hamarabb lefolyjon róla. A drónfotókon pucolás nyomát nem látni, de tócsákét igen.
Mindennek ellenére a polgármester állítja, hogy jó úton vannak, s minden rendben lesz.
„Tehát az biztos, hogy az épület, ha finanszírozással az Uniótól, ha anélkül, de rendbe fog jönni és olyan szép lesz, ahogy elterveztük.”
Ehhez azonban be kell hajtani a pénzt a régi tervezőtől, újra kell terveztetni, új közbeszerzést kell hirdetni, arra valakinek jelentkeznie kell, azzal új szerződést kell kötni, és szerencsére is szükség van, hogy ezúttal jobb kivitelezőt találjanak. Mindezt röpke másfél éven belül.
Kereséseink közben találtunk a megyei tanács oldalán egy dokumentumot, aminek alapján idén nyertek egy támogatást az ovi tervezésére. Ez az új tervezésre van? – kérdem.
Kiderül, a megyei tanács oldalán a meghirdetés eléggé csalóka. Mert igen, kértek pénzt, pontosabban 600 ezer lejt, mondja a polgármester, de nem a tervezésre, hanem a kivitelezésre, az önrészre. És bölcsőde sem lesz.
Kommunikációhiány és zsarolás
Mint a legtöbb székelyföldi témánk esetében, itt is a kommunikáció az egyik leggyengébb pontja a polgármesteri hivatalnak.
Abból, amit az általam megkérdezett helybéliek mondtak, egyértelműen kiderül, hogy fogalmuk sincs, mi történik az ovival. Sőt még a polgármesteri hivatal alkalmazottai sem igazán tudják, hogy mi van vele.
Többen hamis vagy ellenőrizetlen pletykaszintű információkat is valósként adnak tovább, mert az épület látható állapota alátámaszt minden negatív információt, senki nem kérdőjelezi meg azok valódiságát.
A polgármester azt állítja, hogy ő folyamatosan tájékoztatta a lakókat, több úton is, többek között tévében. De ha megnézzük ezeket a tévés anyagokat, kiderül, hogy ez sohasem volt egy részletekbe menő tájékoztatás arról, hogy hol akadt el az építkezés, és mik a folytatás akadályai. Hanem mindig csak azt hangsúlyozta, hogy „folytatják a munkát”, és hogy minden rendben.
2021 augusztusában a Gyergyó Tv „Folytatják a munkát” című tudósításában a polgármester arról tájékoztat, nagyon magabiztosan, hogy minden rendben, az építkezés megy tovább. 2022 februárjában ugyanazon Gyergyó Tv ugyancsak „Folytatják a munkát” című tudósításában a polgármester ugyancsak a munka folytatásáról tájékoztat, és mindenkit megnyugtat, hogy minden rendben.
A lakosság mégis inkább a saját szemének hisz, nem a polgármesternek, aki tavaly nyár óta „folytatja a munkát”, és nyugtatgat, hogy minden rendben van. A polgármester szerint ennek az oka az emberek természete: „Tudjuk, alapvetően az emberek a negatívumot hamarabb nézik, mint a pozitívumot, tehát egyértelmű”.
A polgármester azon dolgozik, hogy ezt továbbra is pozitív, sikeres történetként lássa mindenki. Lelki zsarolással is bepróbálkozik, hogy elérje, jó dologként írjam le, ami itt történik.
„Tehát én is egyet írhatok majd, hogy hát megkeresett, ugye, hivatalosan egy átirattal, román nyelven lekérve, magyar nyelvű intézménytől, vagy magyar közösségben dolgozó hivataltól az aktákat. Mi meg is adtuk, utána jött, az én fejemben lett egy kép, de hát nem is olyan rossz. Mennyivel másabb, ha azt írom, hogy valójában érdeklődött, jó dolog. Mint az, hogy nem is olyan rossz. Ezekkel a fogalmakkal játszva az embernek az imidzsét, és akár a megítélését is lehet befolyásolni. Tudjuk jól, lehet befolyásolni, még akkor is, ha nem ez a cél.”
Tehát, ha nem akarom, hogy ő azt írja le, hogy én nem is vagyok olyan rossz ember, hanem jó vagyok, akkor én is írjam azt, hogy ami az ovival történik, az jó. Mert ha nem, akkor játszok az ő imidzsével, megítélésével. Rendben, az ő kedvéért leírom: ami itt történik a Csalóka óvodával, az nagyon jó. Kérem, higgyenek nekem, mert ha nem, akkor a polgármester leírja, hogy én nem is vagyok annyira rossz, és akkor oda az imidzsem és a megítélésem!
A polgármester, amint a Facebook-borítóképén is látszik, nem nagy rajongója a kritikának.
Beszélgetésünkben végig azt játssza, hogy ő a jó ember, aki minden erejével azon van, hogy felújítson egy óvodát, ami a község szimbolikus épülete, én pedig a gonosz újságíró, aki egy szenzációhajhász cikkért megpróbálom besározni ezt a szép tettét.
„Mondom még egyszer, nekem nem csak egy újságcikk ez az épület” – ilyeneket vág a fejemhez, mintha szégyellnem kellene, hogy csak egy cikket írok az épületről, és nem újítom fel rommá, mint Ő. Majd a tárgyilagosságommal próbál meg zsarolni, mire beleunok ebbe a játékba, ami ekkor már vagy negyven perce tart, és egyenesen közlöm vele, hogy ha sokat szívat, akkor lehet, hogy kevésbé leszek tárgyilagos.
A polgármesteri hivatal kommunikációja sem sokkal ragyogóbb. Amíg várok arra, hogy fogadjon a polgármester, megérdeklődöm, hogy mi lett az egy héttel azelőtt elküldött kérésem sorsa, amire még iktatószámot sem kaptam. Kérdem a titkárnőtől, aki nagyon kedves és udvarias, hogy kinél kell vajon megérdeklődnöm, mi lett a sorsa a levelemnek, amit múlt héten küldtem. Erre a hátam mögül egy morcos, „kikérem magamnak” hang szólt rám, hogy már öt perce elküldte a választ. Megköszönöm neki.
Megnézem a telefonomon, nem jött levél. Tovább várakozom, egyszer csak megint szól a hölgy, hogy visszajött a levelem. Miközben megnézem a számítógépén, hogy azért jött vissza, mert sietségében elírta az emailcímem, ő felháborodva magyarázza, hogy mi van, ha éppen valami képzésen van, és nem tud azonnal válaszolni a levelemre. Összeszedem minden kedvességem, és megnyugtatom, hogy nem lépték túl a válaszolási határidőt, a 10 munkanapot, minden rendben van. Csak az iktatószámot nem ártott volna, ha átküldik aznap, hogy tudjam, foglalkoznak az üggyel.
Amikor a polgármesternél bent vagyok, felhányja, hogy román nyelvű átiratban kértem ki az információkat (az építési engedélyt és az urbanisztikai bizonylatot). Ami nem szép részemről, mert a sajtó folyton azzal piszkálja a polgármestereket, hogy nem akarnak magyarul válaszolni. Még a zsarolásába is belefoglalja, hogy ő is leírhatja, hogy én román nyelvű átiratban kértem ki magyar intézménytől az adatokat. Hogy ezt tisztázzuk, elmesélem neki, hogy én a kérésemet, azaz a levelemet magyar nyelven írtam, és csak csatoltam hozzá a román nyelvű hivatalos űrlapot kitöltve, mert vannak polgármesteri hivatalok, ahol ezt követelik. Kiderül, hogy a polgármesterhez csak a román nyelvű kérést vitték be, a magyart nem.
Erre a levelemre, melyben a Csalóka ovi engedélyeit kértem, egy másik, pár éve épült óvoda engedélyeit küldik el akkor, amikor ott járok. A polgármester szerint az az óvoda is Csalóka néven szerepel, azért küldik annak az engedélyét. Furcsa, mert azon az ovin azt írja, hogy Bóbita óvoda.
Hogy valami szépet is mondjak: a Bóbita ovi története tényleg sikertörténet. A Köllő Miklós által tervezett kortárs, ugyanakkor tájba illő alkotás egyik gyöngyszeme a falunak. Kár, hogy ilyen kicsi telekre kellett bezsúfolniuk, és nincs nagy udvara, kertje az ovinak.
Vissza a Csalókára: az engedélyeket és néhány más dokumentumot egy újabb levélben kértem, amelyet ezúttal csak magyar nyelven írtam meg. Bele is írtam, hogy „Román nyelvű kérést most nem küldök, hogy ne irritáljam Polgármester urat. Amennyiben szükségük lenne rá, kérem, szóljanak, s küldöm.” Erre válaszol a jegyzőnő, egy kioktató-leteremtő levélben, hogy az elkövetkezőkben, ha még hozzájuk fordulok, akkor azt hivatalos formában tegyem, és átküldi a hivatalos román nyelvű űrlapot, hogy azt használjam. Amelynek a használatáért a polgármestertől előzőleg letolást és zsarolást kaptam. Ha van sapkád, azért, ha nincs, azért.
Ez van. De hogy szépet is mondjak róluk: mindenféle kommunikációs probléma ellenére a polgármesteri hivatal végül kiadta a kért dokumentumokat, és ez az, ami számít.
Ugyancsak a kommunikációs részhez tartozik: február 17-én délelőtt jártam a polgármesternél, és aznap este 7 órakor jelent meg a Gyergyó Tv-n a „Folytatják a munkát” című rövid megnyugtató videó, illetve pár napra rá a Hargita Népében egy másik megnyugtató írás.
Nem tudom mire vélni ezt: véletlen műve ez, vagy a polgármester megértette a beszélgetésünkből, hogy fontos az emberek informálása? De akkor miért nem árult el több részletet a megnyugtatás és a „folytatjuk a munkát” mellett? Vagy csak az van, hogy a polgármester él azzal a mifelénk jól bevált politikusi eszközzel, hogy mikor kellemetlen sajtóanyag van készülőben, akkor a házi sajtó segítségével elárasztja az olvasókat és elcsépeli a témát, még mielőtt a számára kínos anyag megjelenne?
De nem csak a falubeliekkel vagy a sajtóval megy nehezen a kommunikáció. Beszédes, hogy a tervező tőlem tudja meg, hogy baj van az új tervvel, új tervezőt keresnek és őt perelik. Vagy csak a tervező hazudik, és teszi nekem az ártatlant? Ebben a történetben nehéz eldönteni, kinek is higgyen az ember.
Összefoglaló
Azok a gyanúk, amelyeket forrásaink fogalmaztak meg, hogy szerződés és építési engedély nélkül álltak neki választási kampányban az óvodát szétszedni, nem bizonyultak igaznak.
Ez sajnos nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Az épület elég siralmasan néz ki. Hogy ez kinek a hibája, a tervezőé, aki egy anyaghiányos tervet készített, vagy a kivitelezőé, aki amatőr munkásokat küldött a helyszínre, nem tiszta. Mindenki próbálja másra fogni: a polgármester most csak a tervezőt okolja, a tervező és a műszaki ellenőr a kivitelezőt. A kivitelezőtől nem tudjuk meg, hogy kit hibáztat, mert elérhetetlen.
Az épület két telet kihúzott tető nélkül és ez meglátszik rajta. A polgármester szerint egy tanulmány alapján hagyták így, ami elmondása szerint szavatolta, hogy nem romlik az állaga . De beleolvasva a tanulmányba, kiderül, hogy az egy sor sürgősen elvégzendő munkálatot szabott az állagmegőrzés feltételeként, amely munkálatok javát nem végezték el. A falak tovább áztak, és nem tudtak kiszáradni, most már a tégla is porlik, nem csak a vakolat hull.
A polgármester határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy minden a legnagyobb rendben, ez teljesen normális, folyamatban lévő munkálatról beszélünk, majd a végén kell megnézni és írni róla.
Mikor mondom neki, hogy benne vagyunk egy projektben, amelyben félresikerült uniós pályázatokról írunk, a polgármester tiltakozik: „nincs még félresikerülve, hála Istennek, még menthető”. De ha valamire azt mondjuk, hogy „még menthető”, arról én újságíróként nem írhatom azt, hogy teljesen rendben van, minden jó és szép. Még akkor sem, ha zsarolnak közben.
Amennyiben tud környezetében félrecsúszott EU-pénzes projektet, kérjük, jelezze nekünk.
