Járványok elején inkább a valós információkat osztjuk meg. Utána azonban elszabadulnak az érzelmek.
Vészhelyzetekben a helyes információk létfontosságúak. Téves információk terjesztése pusztító lehet úgy az egyén, mint a közösségek számára. Még túl korai átfogó tanulmányokat végezni arról, hogyan terjedtek az álhírek a koronavírus okozta világjárványban. Néhány előzetes felmérés azonban azt mutatja, a járvány korai szakaszában a valós információk jobban érvényesültek egyes közösségi hálózatokon. A járvány előtti tanulmányok szerint viszont az álhírek terjednek jobban. Mi az igazság tehát az álhírek terjedéséről?
Egy spanyol kutatócsoport a Covid-19 betegségről a Twitterre idén februárban posztolt ezer „értesülést” vizsgált. Akkor a vírus Kínában és Ázsia néhány más részén széles körben terjedt, de a többi kontinensen még épp csak hogy felbukkant, Romániában pedig két héttel utána azonosították az első fertőzést.
Hogy könnyebben összeálljon a nagy kép
A spanyol kutatók meglepő módon azt találták, hogy a hamis információk több posztban fordultak elő, a valós információkat tartalmazó posztokat viszont gyakrabban osztották meg. A hiteles bizonyítékokat bemutató posztok voltak a legnépszerűbbek a továbbosztók körében, és jelentős számú interakciót (kommentet, lájkot) váltottak ki. Ezt azt mutatja, hogy
az emberek zöme józan ésszel osztja tovább a más által megosztott információkat.
Meglepőnek tűnhet annak fényében, hogy az Egészségügyi Világszervezet a nyilvánosságot elöntő hatalmas mennyiségű információ miatt infodémiaként is jellemezte a koronavírus pandémiát. A mennyiség pedig nehezíti az információk szelektálását.
A spanyol felméréssel egybehangzó következtetésre jutottak azok a tanulmányok, amelyek az Ebola-járvány kezdeti szakaszában vizsgálták az információs trendeket. 2014 júliusában, egy héttel azután, hogy az Egészségügyi Világszervezet az Ebola-járványt nemzetközi aggodalomra okot adó közegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította, a Twitteren és a kínai Weibón az Eboláról terjesztett információknak mindössze két százaléka volt álhír.
[wp_ad_camp_1]
Egy másik tanulmány pár hónappal később, 2014 szeptember-októberében már azt találta, hogy az Ebolával kapcsolatos félretájékoztatás aránya elérte a tíz százalékot az akkori járványról terjedő információk között. Ez utóbbi tanulmány csak az angol nyelven írt posztokat vette figyelembe.
Hosszútávon az igazság vesztésre áll
Ha a hosszú távú kutatásokat nézzük, az online terjesztett álhírek nagyobb aggodalomra adnak okot. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) 2018-ban publikálta az álhírekről szóló eddigi legnagyobb kutatás eredményeit. A kutatás lefedte a Twitter addigi teljes élettartamát. 126 ezer „értesülést” vizsgált, amelyet 2006-tól 2017-ig hárommillió felhasználó osztott meg.
Az eredmények azt mutatták, hogy az álhírek gyorsabban és szélesebb körben terjednek, mint a valós információk. Míg az álhíreket ezer és százezer közötti felhasználó osztotta meg, addig a valós információ ritkán jutott el legalább ezer felhasználóhoz. A Twitteren az álhíreket 70 százalékkal többen adták tovább.
Mitől ennyire népszerűek az álhírek?
Az MIT kutatói szerint az újdonság az, ami számít. Ráadásul az álhírek keltette sokk és viszolygás sokkal erősebb érzelem, mint az öröm, bizakodás vagy szomorúság, amelyeket a valós hírek hallatán érzünk.
Az utóbbi négy évben a posztokat automatikusan megjelenítő robotok és algoritmusok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy gyakoribbá vált az álhírek továbbadása. De ha az elemzésből eltávolítjuk a robotok automatikus posztjait, az eredmény úgy is érvényes marad. A téves információkat az emberek terjesztik.
Hogyan tanulmányozzák az álhíreket?
Fontos megnézni, milyen módszerrel készültek ezek a kutatások. A félretájékoztatásról, álhírekről és propagandáról szóló tanulmányok nagy része online elérhető információkkal dolgozik. Nem véletlenül használta a Twittert kutatási terepként az álhírekről készült eddigi legátfogóbb felmérés. Ezen a platformon ugyanis minden tartalom nyilvános, ellentétben a Facebookkal és az Instagrammal, ahol a felhasználói profilok zöme privát, és csak korlátozottan lehet az általuk megosztott tartalomhoz hozzáférni. Azaz csak a „barátok” számára látható.
Egyes felmérések figyelmeztetnek, hogy a Twitter-felhasználók nem jelentenek reprezentatív mintát a teljes lakosságra nézve. Ez Kelet- és Közép-Európában még nyilvánvalóbb, mert itt a Facebook a legnépszerűbb közösségi háló. Romániában ráadásul a lakosság legfőbb tájékozódási forrása továbbra is a televízió, ezért érvényes felvetés, hogy itt arra kell figyelni, hogyan terjeszti az információt a hagyományos sajtó.
[wp_ad_camp_2]
Gyakran csonka információk, tényként bemutatott személyes vélemények vagy a nem tudás az álhírek terjesztésének gyökere. A terjesztők lehetnek jó és rossz szándékúak. Téves információk hiteles forrásokból is származhatnak, amelyek időnként tévednek – szándékosan vagy akaratlanul.
Ahogy az említett tanulmányok mutatják, az álhírek élete bonyolult: vannak látens szakaszai és látványosan dicsőséges pillanatai. Minél jobban megértjük ezt a jelenséget, annál könnyebben azonosítjuk azokat a helyzeteket, amikor a számunkra felkínált információ nem feltétlenül igaz.
Fordította: Szabó Tünde
Nyitókép: Gerd Altmann. A kép forrása a Pixabay.
