Az Átlátszó Erdély által feltárt, a tusnádfürdői kemping felújítása körül tapasztalható számos visszásság visszatérő téma volt a Bethlen Gábor Alap 2014. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámolójának a parlamenti vitáján.
Az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának 2015. október 28-i ülésén két ellenzéki képviselő, Szávay István (Jobbik) valamint Kiss László (MSZP) ismételten rákérdezett a tusványosi felújításra.
Többek között kíváncsiak voltak arra:
– Hogyan lehetséges az, hogy miközben a pályázó 150-180 új szálláshelyet ígért, a költségtervben már csak 3 darab 55 négyzetméteres, 5-8 fő befogadására alkalmas faház szerepel?
– Miért 152 ezer euró a faházak ára a költségterv szerint, miközben az építkezési engedélyben csak 68 ezer euró szerepel?
– Miért kérhet a Pro Minoritate Alapítvány halasztást a projekt kivitelezésére, amikor a többi pályázónak nincsen ilyen lehetősége?
A konkrét kérdésekre Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár minden esetben kitérő válaszokat adott: szerinte a 150-180 szálláshely úgy jön ki, hogy abban a „Csűr” (a tábor területén található ebédlő) felújítását is beleszámolták.
Az államtitkár szerint a faházak árai megfelelnek a székelyföldi piaci áraknak, ugyanis a költségtervben feltüntetett összeg magában foglalja az előkészítő talajmunkálatokat, valamint a házakban lévő berendezéseket és bútorzatot is. A teljesítés határideje pedig 2016 augusztus 31., „úgyhogy akkor térjünk vissza rá” – így Potápi.
Korábbi anyagaink:
Félmillió euróból újították fel a Tusványos budiját?
Tusványos-felújtás: két és fél oldalas levélre adott félmillió eurót a BGA
Tusványos-felújítás: a BGA Zrt. szerint nem történt szerződésszegés
Alább kivonatokat közlünk az ülés jegyzőkönyvéből.
Szávay István (Jobbik): „(…) Konkrétan szeretnék rákérdezni Németh Zsolt házi alapítványának a 200 millió forinttal való kitömésére a gombaszögi és a tusványosi tábor megépítése vagy átalakítása kapcsán.
Az erdélyi „Átlátszó” foglalkozott részletesebben ezzel a dologgal, nyilvánosságra is hozták azt a Tárnok Mária elnök asszony által a Bethlen Gábor Alaphoz beadott támogatáskérő levelet, amelyben gyakorlatilag a projektről és az indoklásról körülbelül 5 sor szerepel, hogy mire kér 150 millió forintot, ahhoz képest a támogatási szerződésben már messze nem az van, amiről szó volt.
A pályázó azt ígérte, hogy rönkházak felépítésével 150-180 új szálláshely keletkezik, ezzel pályáztak önökhöz egy levélben, a költségterv azonban ezt már cáfolja, államtitkár úr. 3 darab 55 négyzetméteres faháznak, 5-8 fő befogadóképességű faháznak a felépítéséről van szó, arról nem is beszélve egyébként, hogy ezeknek az árazása is 152 ezer euró a költségterv szerint, miközben az önkormányzat által kiadott engedélyben 68 ezer euró szerepel. Hova lesz ez a pénz, államtitkár úr,
kihez fog ez a pénz menni, ki fogja ezt lenyúlni,
mire másra fogják ezt költeni? Arról nem is beszélve, hogy most már másodszorra akarják módosítani az egész tervnek, tehát a projektnek a lezárását ahhoz képest, amit a Pro Minoritate Alapítvány vállalt.
Ezzel kapcsolatban számomra akár már a hűtlen kezelés gyanúja is fölmerül, államtitkár úr, ezt szeretném jelezni, ennek a döntésnek a kapcsán, és most abba nem szeretnék belemenni, hogy valójában itt milyen rendezvények zajlanak és ezek mennyire pártfüggetlenek. (…)”
Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!
Kiss László (MSZP): „(…) A másik a Pro Minoritate Alapítvány ügye. Itt azért sok esetben azt tudom mondani, hogy ez szintén állatorvosi ló. Tehát aggályos volt már maga az alapítvány pályázata, aggályos volt a pénz megítélése, aztán az előző bizottsági ülésen a számvevőszéki jelentés kapcsán magam is felvetettem, hogy bizony, itt egy olyan projektről van szó, amelynek a törvényes lezárása gyakorlatilag a vállalások kapcsán lehetetlen, hiszen határidőből való kifutásról beszélünk.
Ha most erre az a válasz, hogy módosítani kell az alapítvánnyal kötött szerződést, hogy az alapítvány ne fusson ki a projektből, az finoman fogalmazva is aggályos. Aggályos azért, mert valóban
felveti a hűtlen kezelés gyanúját az állam részéről,
ugyanis állami pénz kifizetését kéne visszafordítani abban az esetben, hogyha a pályázó ezt nem tudja megcsinálni.
Az, hogyha a pályázónak lehetőséget biztosítanak arra, hogy ez ne történjen meg, az az állami vagyonnal való visszaélés. Ez súlyosan aggályos, de súlyosan aggályos a többi pályázóval szemben is, mert ez alapján bármilyen pályázó, aki bármilyen jogcímen, bármilyen pályázatot nyert a BGA-tól, bárhol, mondhatja azt, hogy nem arra használtam föl, nem akkor, kicsúsztam, akkor én miért nem.
És erre valóban nem lesz jó válasz, mert nem lehet azt mondani, hogy ha bármilyen alapítványnak lehet másra, máskor költeni, akkor egyébként egy másik partnernek meg nem lehet. Ez súlyosan aggályos irány szerintem.
Elfogadom, én mindent el tudok fogadni, én naiv ember vagyok, elfogadom, ha így sikerült, rosszul sikerült, tényleg kifutottak az időből, de
azt nem fogadom el, hogy utólag módosítjuk a szabályokat,
csak hogy beleférjen, és nem fogadom el azt a rendszert sem, amely ezt követően újra kiír pályázatokat és másokon pedig számon kér szabályokat.
Nagyon óva intek mindenkit attól, hogy ezt csinálja, azért, mert ezzel a BGA egész pályáztatási rendszerét és egész pénzköltési rendszerét teszi illegitimmé innentől kezdve. Nagyon komolyan kérdezem, hogy gondolja bárki azt, hogy ha bárkinek a szabályok utólagos lazításával enged kimenekülni egy ilyen helyzetből, akkor utána bármilyen pénzügyi szabályt bárkitől számon kérhet? Ez egy borzasztó irány, borzasztó irány, ne kövessük el ezt a hibát, úgy gondolom. (…)”
Potápi Árpád János (nemzetpolitikáért felelős államtitkár): „(…) Semmilyen pénzügyi szabályzatot nem lazítottunk föl, tehát a szabályzatok minden egyes pályázóra ugyanúgy érvényesek és ebben fellazulás nincsen. (…)
Nézzük akkor a Pro Minoritate tusnádfürdői kemping építését! Ha jól tudom, erre 150 millió forint támogatást ítéltek meg. Semmilyen pénzügyi visszaélés nem történt. Hogyha nem tudják 2016. augusztus 31-ére ezt megvalósítani, illetve nem tudnak elszámolni a költségekkel, akkor esetlegesen ennek a gyanúja felmerülhet, akkor nyilván a vizsgálat ezt is fogja feltárni, illetve lefolytatni.
Hogy sok-e ez, a faházak drágák-e a piaci árhoz képest,
a nekem feltüntetett anyagban az szerepel, hogy a székelyföldi piaci áraknak ez megfelelő, a költségtervben feltüntetett összeg ugyanis magában foglalja az előkészítő talajmunkálatokat, valamint a házakban lévő berendezéseket és bútorzatot is érinti.
Mivel magyarázható, hogy az építési engedélyben más összegek szerepelnek, mint a költségtervben? A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a megvalósítási időszakban nem vizsgálja külön az építési engedélyben foglaltakat, az építési engedély ugyanis a munkálatok megkezdéséhez szükséges, a támogatás megvalósításának értékelésében azonban a megvalósítás eredményeképpen létrejövő felépítmények használatbavételi engedélyében foglalt metrikus egységek lesznek az irányadóak.
Mennyi beszámoló érkezett eddig a projekt kapcsán, ezek mit tartalmaznak? A tusnádfürdői kemping említett támogatásával kapcsolatban eddig 14 beszámoló érkezett. A támogatott által megküldött időszakos beszámolók az engedélyeztetési eljárás és a munkálatok előrehaladásának összefoglaló jellegű ismertetését tartalmazzák.
Én azt gondolom, hogy részünkről minden szükségeset megtettünk annak érdekében, hogy visszaélés ne legyen. Több mint fél évük van a befejezésre, illetve nem fél év, ¾ év áll még rendelkezésre, úgy gondolom, hogy meg tudják ezt valósítani. (…)”
Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!
Szávay István: „(…) Annyit még nagyon gyorsan itt a Pro Minoritate Alapítványhoz, államtitkár úr, itt két probléma volt. Kiss képviselőtársam is arra kérdezett rá, hogy
a határidőt már eleve egyszer megváltoztatták.
Az alapítvány tett egy vállalást, megmondta, hogy meddig kéri ezt a pénzt és meddig fogja ezt a munkát elvégezni, majd pedig utána önök nagylelkűen megengedték, hogy akkor ezt több hónappal kitolják. Nem tudom, hogy ezt más földi halandó hogyan teheti meg, mondjuk, egy más jellegű pályázat esetében.
Amire viszont nem válaszolt államtitkár úr és továbbra is feszítő ez a kérdés, hogy alapvető különbség van a pályázat benyújtása, tehát az igény és a megvalósítási ígérvény között. 180 férőhelynek a kialakítását írta Tárnok Mária a pályázatba, 180-at, erre kértek 150 millió forintot önöktől, ahhoz képest a vállalásban 3 darab 5-8 férőhelyes faház van. Ez a fő kérdés, ezt kérem, hogy járjuk körbe gyorsan még egyszer. (…)”
Potápi Árpád János: „(…) A Pro Minoritate támogatása, illetve a pályázatnál ők azt vállalták, hogy 3 darab faházat építenek, és még felújítják a csűrt, az úgynevezett csűrt. Nem nagyon tudom, melyik az az épület, gondolom, a dühöngő, és gondolom, így jött ki a 180-as szám.
Nincs előttem a szerződés, igazgató asszony arról tájékoztatott, hogy ott nincs visszaélés. Augusztus 31-én fog lezárulni a teljesítés, az a teljesítés dátuma, úgyhogy akkor térjünk vissza rá. Nagyon remélem én is, hogy el fognak készülni, minden remény megvan arra, hogy elkészülnek. (…)”
Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.
