Valóban fegyveres harcot jelent a dzsihád? Be lehet-e vezetni Európában a sarí’át? Erőszakkal térítenek a muszlimok? És miért nem az Öböl-menti országok fogadják be a menekülteket? Gyöngyösi Csilla iszlám- és Korán-kutató, az ELTE-BTK Filozófiai Intézetének doktorandusza válaszol.
– Az angol Wikipédián a dzsihádról szóló szócikkben valami olyasmi áll, hogy a dzsihád minden muszlim kötelessége a vallás megőrzésére. Fegyveres harcról egy mondat van, valahol a szócikk végén, eldugva. Ebből hogyan jutunk el oda, hogy fegyveres csoportok dzsihádot hirdetnek a nyugati civilizáció ellen és robbantgatnak?
Gyöngyösi Csilla: – Azt gondolom, hogy valaki attól, hogy muszlim, még nem lesz iszlámszakértő. Ez nemcsak nyugati félreértése a dzsihádnak, hanem a dzsihád muszlim félreértése is. Azt is mutatja, hogy a politikai iszlám nagyon sok esetben félreérti a vallási iszlámot.
Nekem a politikai iszlámmal szemben főleg az a kifogásom, hogy a vallásból kihallanak bizonyos dolgokat, amelyeket egyetemessé tesznek, és úgy adják el, mintha ez lenne az igazi iszlám. Igazi iszlám azonban nem létezik, annyi iszlám létezik, amennyi muszlim él a világon.
Nem lehet azt mondani, hogy a politikai iszlám vagy a politikai iszlámnak egy vonulata – akár a Muszlim Testvérek, a szalafizmus, a vahhábizmus vagy bármi – az igazi iszlám.
– Miért van az, hogy ahány muszlim, annyi értelmezése van a Koránnak?
– Az iszlámban nincs tanítói hivatal, tehát nincs egy olyan intézmény, mely megszabná, hogy mit is kell hinni, vagy mit is kell gondolni a Koránról. Egyrészt ez egy nagyon nagy előny, mivel az egész muszlim közösség gyakorlatilag egyenrangú módon értelmezheti a hagyományt.
Persze ebben is vannak fokozatok: aki iszlámjogi vagy vallástudományi egyetemet végez, az közelebb kerül a hagyományhoz. De elvileg mindenkinek joga, sőt kötelessége a Koránt olvasni vagy recitálni, és leszűrni belőle a következtetéseket.
Ugyanakkor ez a legnagyobb fogyatékossága is: mivel senki nincsen, aki megmondja, hogy mi az, ami még iszlám, és mi az, ami már nem, sok politikai, fundamentalista csoport kihasználja ezt, és a saját legitim vagy kevésbé legitim céljaira használja fel azt a muszlim retorikát, ami egy vallási környezetben tökéletesen jól működik.
Menekültválság napról napra – az Átlátszó különkiadása és a legfrissebb képek
– Az Iszlám Állam szerkezeti felépítéséről ma már tudjuk, hogy nem egy vallásos, épp ellenkezőleg: nagyon pragmatikus szervezet. Közben pedig egy 12. századi világot próbál visszaállítani. Ez így hogyan lehetséges?
– Az nyilvánvalóan látszik, hogy ők egy önállóan működő társadalmat szeretnének felépíteni valahol Szíria és Irak határán. Ott, ahol területeket foglalnak el, megpróbálják működtetni a társadalmat, nyilván a saját elképzeléseik szerint.
Nem gondolom, hogy ez egy sikeres kísérlet lesz, mert már nem a 12. században élünk, illetve az a kép, ami bennük él a 12. századról, az nem ugyanaz, ami ténylegesen volt a 12. században.
Amikor elkezdődött ez az ISIS-es cirkusz, volt egy nagyon jó karikatúra: mondja a kalifa, hogy na jó, akkor most ténylegesen visszatérünk a 12. századhoz, és akkor elkezdjük támogatni a kultúrát, a művészetet, a filozófiát.
Ez most nincs. Ők alapvetően egy erősen fundamentalista politikai mozgalom, akikre maguk a muszlimok is azt mondják, hogy noha az iszlámot mint retorikát használják, nem az igazi iszlámot képviselik.
Az a baj, hogy mindenki a hagyományra hivatkozik. A hagyomány azonban egy óriási korpusz, bármit ki lehet ragadni belőle. A mérsékelt muszlimok arra hivatkoznak, hogy Mohamed próféta már előre megjósolta – ez tényleg így van, van erről egy hadísz is –, hogy lesznek majd olyan csoportok, amelyek gyönyörűen beszélnek a Koránról és tökéletes arab nyelven adják elő azt, amit ők gondolnak.
Ugyanakkor a cselekedeteik – amelyek az iszlámban szintén nagyon fontosak, hiszen a cselekedetek alapján üdvözül az ember – nem arról szólnak, ami ténylegesen az iszlám leglényege, hogy valamilyen formában közel kerüljek Istenhez, a cselekedeteim alapján meginduljak egyfajta megigazulás vagy a saját magam megjobbítása felé.
– Amikor nyugati lapokban a sarí’áról, az iszlám törvénykezésről olvasunk, akkor nagyjából az derül ki, hogy férfiaknak kötelező a szakáll, nőknek a burka, lefejezések vannak, satöbbi. Ez, gondolom, ismét csak egy nagyon vulgáris értelmezése a sarí’ának.
– Illetve nem is korrekt értelmezése a sarí’ának. A sarí’ával ugyanaz a probléma, mint az összes többi muszlim jogi terminussal: sok esetben maguk a muszlimok sem értik pontosan, hogy miről van szó. Ugye ahhoz, hogy értse az ember, miről van szó, ahhoz jogtudósnak kellene lenni, sok muszlim azonban nem az, így ők is sok esetben hibásan használják ezt a terminust.
A másik probléma, hogy amit a Nyugat gondol a sarí’áról, az nagyjából az, amit a vahhábizmuson, esetleg Iránon keresztül látunk a sarí’ából. Ez a saríának egy értelmezése – és most lehet azon vitatkozni, hogy ez egy legitim vagy kevésbé legitim értelmezés –,
de rengeteg ország van, ahol szintén érvényben van a sarí’ának, az iszlámjognak egy bizonyos változata (fiqh), és ahol nincsenek lefejezések, a társadalom pedig többé-kevésbé normálisan működik.
A Wikipédián van egy remek térkép arról, hogy hol és milyen formában alkalmazzák a sarí’át. Az iszlámjog teljes egészében, a büntetőjoggal együtt pár országban van érvényben – ez Szaúd-Arábia, Irán, Mauritánia és még néhány hely.
A többi országban a sarí’a keveredik egyrészt a törzsi hagyományokkal, melyek az évszázadok során beépültek az iszlámjogba, másrészt a nyugati törvénykezéssel. Tehát ha valaki azt mondja, hogy „jönnek ezek és bevezetik a sarí’át”, akkor a következő kérdés, hogy rendben, de melyik sarí’át vezetik be?
Azt, amelyik keveredett már, és amely éppen egy adott jogállapotban található, vagy azt, ami Szaúd-Arábiában van érvényben? A felekezeti viták miatt én nem tartom valószínűnek, hogy Európában létrejön egy olyan muszlim közösség, amelyik meg tud egyezni abban, hogy az összes létező iszlámjog közül melyik lesz az, amit végül be fognak vezetni.
– Van-e arra lehetőség, hogy a sarí’át más vallásokra, például kereszténységre kiterjesszék? Van-e erre egyáltalán példa?
– Példa van, az Iszlám Állam pontosan ezt akarja csinálni. Nekem járt a kezemben egy olyan szerződés, amit az Iszlám Állam kötött a területén élő keresztényekkel. Amikor az Iszlám Állam elfoglal egy területet, az ott élő keresztényeknek négy lehetőségük van: aláírnak egy ilyen szerződést az Iszlám Állammal, muszlimmá válnak, kivándorolnak, vagy megölik őket. Egyébként ez egy eléggé brutális értelmezése az iszlámjognak.
Ez a szerződés egy középkori, a kisebbségek jogait és kötelességei rögzítő szerződésnek a modernizált változata, amiről egyébként maguk a muszlimok sem gondolják, hogy teljes mértékben hiteles.
Ebben a középkori szerződésben azonban szerepel az, hogy a szerződést aláíró kisebbségek – jellemzően zsidók és keresztények – bizonyos körülmények között, nem nyilvánosan gyakorolhatják a vallásukat, és jogosultak a védelemre úgy, hogy nekik nem kell katonáskodniuk.
Ez a rendszer 1300 évig működött, és viszonylag jó rendszer volt, hiszen Irakban, Szíriában a napjainkig fennmaradtak zsidó és keresztény közösségek.
Nos, ezek a kitételek ebből a szerződésből hiányoznak. Az Iszlám Állam egy olyan szerződést köt a keresztényekkel, amiben a keresztények kötelességei fel vannak sorolva, az Iszlám Állam azonban nem vállal semmilyen kötelezettséget a kisebbségek felé.
– Sokszor halljuk azt is, hogy a muszlimok erőszakosan térítenek. Ugyanakkor nekünk, magyaroknak azért van történelmi tapasztalatunk ezzel, a török uralom alatt nem lehet azt mondani, hogy kötelező módon át kellett volna térni.
– Ennek két oldala van. Egyrészt volt a devsirme rendszer, aminek a lényege az volt, hogy elrabolt keresztény gyermekekből zsoldos katonai egységeket hoztak létre. Őket ténylegesen kényszerítették arra, hogy betérjenek, mivel nem szolgálhatták másképp a szultánt, ez egyértelmű.
Az átlagemberek számára nem volt ilyen betérési kötelezettség. Egy török szakos kolléga megvizsgálta, hogy a Balkánon anyakönyvek alapján hányan tértek be: ha muszlim neve lett az illetőnek, vagy muszlim nevet adott a gyermekének, akkor egyértelműnek tekintette a betérést.
Ebből a kutatásból úgy tűnik, urban legend az, hogy a törökök fegyverrel kényszerítették volna a keresztényeket a betérésre. Azonban egy keresztény vagy zsidó közösségnek sokkal több adót kellett fizetnie, mint egy muszlim közösségnek.
A muszlim térítés az első perctől úgy működött, hogy egyrészt észérvekkel próbálták meggyőzni az embereket, másrészt gazdaságilag tették érdekeltté a közösségeket, hogy betérjenek.
Ez többször elhangzik a Koránban és a hagyományban is, hogy nincsen kényszer, senkit nem lehet kényszeríteni semmire, de az iszlám egy racionálisan felfogható és megérthető útja az Isten keresésének, és aki józan ember, az önmagától is belátja, hogy ez az igaz út.
– Szintén gyakran halljuk, hogy a menekültek között vannak terroristák. Viszont azt látjuk, hogy aki de facto terrorcselekményt követett el a nyugati világban, az általában nem első, hanem másod- és harmadgenerációs bevándorló, illetve olyan, keresztény kultúrkörből származó személy, aki valamiféle romantikát fedez fel a dzsihádban. Mi viszi rá őket, hogy visszatérjenek a gyökerekhez, illetve pont ehhez a radikális hagyományhoz?
– Szerintem ez alapvetően szociológiai, nem vallási probléma. Azt gondolom, hogy azoknál az embereknél, akik az iszlám radikális oldalához fordulnak, sikertelen volt az integráció. És nem csak európai oldalról volt sikertelen: azt gondolom, hogy az integráció kétoldalú folyamat.
Nyilván Európának is hozzá kell tennie a maga részét, de ha a muszlim közösség nem teszi hozzá a magáét, nem nyit az európai kultúra felé, arra a közösségre, arra a többségre, amelyben kisebbségként él, akkor lesznek ilyen emberek, akik úgy fogják érezni, nem sikertörténet, sőt kudarc volt, hogy a nagyszüleik eljöttek egy arab területről.
És mivel nincsen semmiféle biztos identitásuk, nincsen semmiféle talaj a lábuk alatt, ezért nyilvánvalóan az interneten leginkább terjedő radikális eszmékhez fognak folyamodni. Nem csak arról nincsen tudásuk, hogy mi az európai kultúra, hanem arról sincsen, hogy mi az iszlám. A saját, már elvesztett kultúrájukat sem ismerik, és azt fogják gondolni, hogy a radikális iszlám az igazi iszlám, ami nyilvánvalóan nem igaz.
Ez egyébként nem csak a muszlim közösségeken figyelhető meg, szerintem minden migráns közösségnél lejátszódik ez a folyamat.
Az első generáció asszimilálódni akar, a második pedig visszatérne a gyökerekhez.
Nem is ez a kérdés ebben az egészben, hanem az, hogy ha már tudjuk, hogy ez egy ilyen folyamat, és Európa nem túl sokat tett az elmúlt 30 évben annak érdekében, hogy ezt megelőzze, akkor mondjuk a következő 30 évben tudunk-e olyan programokat, közösségi tereket, foglalkozásokat létrehozni, hogy ezek az emberek lehetőleg ne hulljanak ki a társadalomból, ne szoruljanak a peremére.
Fel kell számolni a gettókat, be kell kapcsolni ezeket az embereket valamilyen szinten a többségi társadalom közbeszédébe, politikailag érdekeltté kell tenni őket, hogy véleményük legyen. Nagyon fontosnak tartom a közösségszervezést, azonban szerintem nem kell hagyni őket, hogy csak és kizárólag saját maguk szervezzék meg a közösségeiket.
Ne zárkózzanak be saját magukba, nemzeti hagyományaikba, hanem meg kell teremteni az alkalmakat és a lehetőségeket arra, hogy nyissanak a többségi társadalom felé is.
– És miért nem az Öböl-menti országok fogadják be a szíriai menekülteket? Innen, Európából azért úgy tűnik, hogy egy szaúdi és egy szír kulturálisan közelebb áll egymáshoz, mint egy belgához vagy egy némethez.
– Szerintem a szíriai menekültek nem állnak kulturálisan közelebb Szaúd-Arábiához mint Európához. Szíria alapvetően egy elég jól szekularizált társadalom volt, nem hiszem, hogy a szírek jelentős része egy középkori jellegű társadalomban szeretne élni. Ha nekik választási lehetőségük van – márpedig van –, akkor ők is nyilván egy szabadabb, nyugatosabb társadalom fele igyekeznek, ez teljesen egyértelmű. Ráadásul, ha sikerül beilleszkedniük egy nyugati társadalomba, akkor anyagilag is jobban megéri.
A másik ok az Öböl-menti országok politikája. Ezeket az országokat a vendégmunkások tömegei működtetik, az Öböl-menti monarchiák lakosságának 70-80-90 százaléka bevándorló, akik nem állampolgárok, nem is lesznek soha állampolgárok, lehetőségük sincs állampolgárságért folyamodni. Ezekben az Öböl-menti sejkségekben azok számítanak állampolgároknak, akik a sejkséget alapító törzsekhez vagy törzsszövetségekhez tartoznak.
Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!
Véleményem szerint ez egy meglehetősen rasszista politika, de a jelenlegi állás szerint ezekben az országokban minden bevándorló csakis ideiglenes státussal rendelkezhet. Tehát egy szíriainak vagy egy afgánnak, pakisztáninak lehetősége sem lesz soha arra, hogy tényleges, teljes jogú tagja legyen egy ilyen társadalomnak. Ezt ők is tudják.
– Világos, hogy az európai, viszonylagos jómód kívánatos. Viszont nem tudni, hogy a menekültek mit gondolnak arról a demokráciáról, ami Európában van. Annál is inkább, mert a Közel-Keleten, Szíriában, Afganisztánban, Irakban ezek a demokrácia-építési kísérletek teljes kudarccal végződtek. Hogyan lehet demokratikus közösségbe integrálni olyan embereket, akik számára a demokrácia fogalma nem értelmezhető?
– Ez az, amiben én is reális problémát látok, és ahol jogosnak tartom a félelmeket. Tamás Gáspár Miklósnak volt egy kiváló interjúja a Magyar Narancsban, ahol többek között azt mondja, hogy mennyire bebetonozódott az értékfogalmunk. Mi az, hogy érték? Hogyan tekintünk a saját kulturális értékeinkre? Értékeinket abszolútként, megváltoztathatatlanként értelmezzük.
Én azt gondolom, hogy a kultúra pontosan attól működik, hogy folyamatosan változik. Ha az európai kultúra tényleg jól működő kultúra, akkor ezeket a külső hatásokat magába fogja tudni olvasztani. Erről szól az európai történelem, mindenki jött, itthagyta a nyomát, és ezáltal gazdagodott az európai kultúra.
Ott van például a középkori filozófia, ami az arisztotelészi örökséget pontosan a muszlim kultúrán keresztül kapta, és ez nem szegényítette el az európai kultúrát. Ha ezeket a kulturális kapcsolatokat jól tudjuk működtetni, akkor abból, hogy jön egy kritikus tömeg, Európa elsősorban profitálni tud.
Találkozhat másféle megoldásokkal, másféle társadalomrendezési elvekkel, ezeket adott esetben beépítheti a saját társadalmába. Még azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy lehetnek olyan társadalomszervezési technikák, amik egy muszlim közegből jönnek, és amelyek jobbak lesznek adott esetben, mint amit Európa kitermel saját magából. Miért ne hasznosítanánk ezeket?
A másik oldala ennek az, hogy igen, akinek nincsen demokráciatudata, mert nem tanulta meg gyermekkorában, az hogyan illeszkedik egy ilyen, demokratikusan működő társadalomba? Ezt kéne megtanítani.
Szerintem ott lesz sikeres az integráció, ahol a többség megtanítja a saját kisebbségét az együttélésre, megtanítja arra, hogyan működnek a törvények, hogyan alakítjuk a külső törvényeket belső törvénnyé, hogyan jutunk el odáig, hogy önként alkalmazkodunk a külső törvényekhez.
És persze az első generációnak nem nagyon lesz ideje ezzel foglalkozni, mert el lesz foglalva a pénzkereséssel. Az első generáció gyermekeit kellene megcélozni, és tanítani nekik demokráciát, mert tanulható. Meg kell tanítani nekik, hogy Németország miért működik úgy, ahogy működik, és ebben meg kell találni azokat a kapcsolódási pontokat, melyek egy muszlim közösség számára is fontosak.
Ehhez nagyon sok olyan ember kell, aki közvetíteni tud a két oldal között, és akiket még ki kell nevelni. Esetleg meg kell kérdezni azokat a bevándorlókat, akik régebb óta itt vannak, hogy ők milyen technikákat alkalmaztak az integrációjuk során. Ezt a know how-t fel lehetne használni a következő generációk tanítására.
Nyilván ez nem fogja az ISIS meg a fundamentalizmus és radikalizmus problémáját megoldani, de ez az egyetlen esély, hogy hosszú távon valamennyire feloldjuk azt a helyzetet, amelyben most van Európa.
Kérdezett: Sipos Zoltán
Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.
