Anyagunk párbeszédes formában elkészített kutatási jelentés, ami egyben az Átlátszó Airday podcast-beszélgetésének szerkesztett, számottevően kibővített, ábrákkal, táblázatokkal és hivatkozásokkal ellátott változata.

Rövid összefoglaló:

• Mi a különbség a Fidesz és a korábbi balliberális kormányok nemzetpolitikája között?

• A szocialista kormányok idején az RMDSZ határozta meg, ki részesüljön támogatásban; 2010 után már Orbán Viktor személyes döntése, mely projekt kap támogatást és melyik nem.

• Az RMDSZ felsővezetése mára csak egy szereplő az átláthatatlan, lojalitási versenyen alapuló kliensrendszerben.

• Az Erdélyi Református Egyházkerület és más szereplők időszakosan kiemelt helyzetbe kerültek, de valójában senkinek nincs stabil pozíciója, mert a támogatások kiszámíthatatlan politikai alkuk és személyes kapcsolatok eredményei. 

• A rendszerben nincsenek világos kritériumok és elszámoltathatóság, így a források elosztása sokszor informális lobbizáson, ígéreteken és ad hoc döntéseken múlik.

• 2010 után a határon túli magyarságnak juttatott támogatások jelentősen megnövekedtek 2020-ig, ezután azonban csökkenő tendenciát láthatunk.

• A támogatási rendszer is sokszereplős, azonban az évek során a Bethlen Gábor Alap Zrt. vált a legfontosabb szereplővé.

• A források döntően ingatlanberuházásokra, egyházakra, felsőoktatásra és sportra irányulnak, az interetnikus párbeszéd vagy társadalmi felzárkóztatás elvétve részesül támogatásban.

• A támogatások elsősorban elitintézményekhez jutnak, és ezzel erősítik a már meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.

• Arra ösztönzik az erdélyi magyar intézményeket, hogy erősítsék az etnikai határokat, miközben a többséggel való párbeszédet segítő intézményi „hidak” alig részesülnek támogatásban.

• Az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerültek a gazdasági támogatások, melyek magáncégek beruházásait segítik. Vagyis magánvagyonok gyarapodását és profitszerzést támogatnak, közpénzből.

• A támogatások átvették Magyarország autoriter és klienteláris politikai logikáját, ami erdélyi intézményeket és szereplőket is jobban kiszolgáltatottá tett a NER-nek és az RMDSZ-nek. 

• Ha ezek a támogatások csökkennek vagy megszűnnek, leginkább a kolozsvári értelmiségi elit intézményei kerülnek válságba.

Az anyag alapjául szolgáló kutatások elvégzését a Wilfried Martens Centre for European Studies és a Kós Károly Alapítvány (2017), a Csergő Zsuzsa vezette Marie Sklodowska-Curie ösztöndíjprogram (2019-2020) és a New Europe College ösztöndíja (2022) tették lehetővé. A BGA Zrt. egyedi támogatásait tartalmazó adatbázis összeállításában Lambing Ármin nyújtott segítséget, a támogatások területi megoszlását megjelenítő interaktív térkép Csata István munkája.

Ez a projekt az Átlátszó Erdély és az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom – Akciószociológiai Munkacsoport együttműködésének eredménye.

A riport .pdf formátumban alább letölthető.

1. Kutatási háttér

Sipos Zoltán: – Hogyan kerültél kapcsolatba a határon túli támogatások kérdésével és milyen jellegű kutatásokat végeztél ebben a témában?

Kiss Tamás: – Több hullámban végeztem ezzel kapcsolatos kutatásokat. Első fázisban, ami 2014-2015-ben kezdődött, az erdélyi magyar intézményrendszert és a magyar közösség kollektív cselekvőképességét kutattuk Toró Tiborral és Székely István Gergővel. Az érdekelt, hogy hogyan szerveződik az úgynevezett etnikai párhuzamosság, vagyis az a kisebbségi intézményrendszer, ami a magyarok számára lehetővé teszi a többséggel szembeni határfenntartást. 

Ezt egészítette ki a politikai folyamatok elemzése, hogy hogyan történik a többségi szereplőkkel folytatott alku és hogyan tartható fenn a kisebbségi közösség etnikai mobilizációja. A romániai keret mellett azonban egyértelmű volt, hogy figyelembe kell vegyük a magyar-magyar viszonyrendszert is, ami alapjaiban befolyásolta a kisebbségi intézmények működését és a magyar közösségen belüli politikai folyamatokat, különösen 2010 után. Ennek a vizsgálatnak lett az eredménye az Unequal Accommodation of Minority Rights kötet.

A vizsgálat következő fázisára 2019-től kezdődően került sor. Csergő Zsuzsa vezetésével újra a kisebbségi intézményeket vettük górcső alá, de immár összehasonlító keretben. Ebben a vizsgálatban az anyaországi nemzetpolitika hatása már kiemelt szempont volt. Ebből született a nemzetpolitika és a biztonságpolitika kapcsolatára vonatkozó összehasonlító elemzésünk, illetve ezt a témát vittem tovább a New Europe College ösztöndíjasaként. Itt az orbáni nemzetpolitika erdélyi és kárpátaljai hatásait hasonlítottam össze. A vizsgálat keretében Lambing Ármin segítségével egy adatbázist szerkesztettünk a BGA Zrt. egyedi támogatásaiból. 

A harmadik fázis akkor kezdődött, amikor az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom keretében egy támogatáspolitikával és magyar-magyar kapcsolatokkal foglalkozó munkacsoportot hoztunk létre. Nyilvánvaló ugyanis, hogy 2010, az Orbán-rezsim hatalomra jutása intézményes fordulópontot jelentett a magyar-magyar kapcsolatokban. 

A munkacsoport célja, hogy megfogalmazzuk, hogy milyen támogatáspolitikát és magyar-magyar kapcsolatrendszert képzelünk el az Orbán-kormány távozása esetén. Erről egy szakmai anyagot készítünk majd, amit a mozgalmon belül, majd a szélesebb erdélyi és magyarországi nyilvánosságban is meg szeretnénk vitatni. Így a korábbi kutatások is hasznosulhatnak közpolitikai szempontból.

2. Nemzetfelfogások, nemzetpolitikai paradigmák

Sipos Zoltán: – A magyar kormányok a rendszerváltás után mindig is támogatták pénzzel meg egyéb eszközökkel a Magyarország határain túl élő magyar közösségeket. A második Orbán-kormány egyik első intézkedése is a nemzetpolitikával volt kapcsolatos, gondolok a kedvezményes honosításra. Emellett a támogatási rendszert is alaposan átgondolták. Ekkor, 2010-ben jött létre a Bethlen Gábor Alap, és azt látjuk, hogy az éves támogatások évről évre növekedtek, legalábbis 2020-ig. Ha össze kellene hasonlítani az Orbán-kormányok nemzet- és támogatáspolitikáját a korábbi magyar kormányokéval, akkor mi az, amit kiemelnél?

Kiss Tamás: – Lényeges, hogy a támogatáspolitika a magyar-magyar viszonyrendszernek csupán egy eleme, így érdemes tágabb perspektívából vázolni a Fidesz és a „balliberális” elitek elképzelései közötti különbségeket. Ezeket a különbségeket három pontban tudnám összefoglalni. 

Az első pont a nemzetmeghatározás kérdése, amiben a jobb- és a balliberális oldal szögesen ellentétes nézeteket vallott az 1990-es és 2000-es években. Mindkét oldal át szerette volna alakítani a magyar nemzetre vonatkozó elképzeléseket, amelyeket a magyar társadalom az államszocializmusból, a Kádár-rendszerből örökölt. 

A balliberális oldal már az 1990-es évektől kezdődően az úgynevezett alkotmányos patriotizmus irányába tolódott el. Ennek az elsősorban Németországból származó, de az Európai Unió identitáspolitikájában is kulcsszerepet játszó elképzelésnek a jegyében a liberális értelmiségiek úgymond de-etnicizálták volna a magyar nemzetet, persze nyilvánvalóan egy igen szűk értelemben. Fel sem vetődött bennük az ország monokulturális jellegének, vagy a magyar nyelvi hegemóniának a megkérdőjelezése. Így a „de-etnicizálás” leginkább a származás alapján történő megkülönböztetést akarta kiküszöbölni, a kisebbségi magyar közösségek (etnikai-kulturális) nemzettagságához pedig ennek a veszélyét társították.  

Ez az elképzelés bizonyos értelemben folytonosságot mutatott az államszocializmus alatti folyamatokkal. Ekkor alakult ugyanis ki az az elképzelés, hogy az tartozik a magyar nemzethez, aki Magyarország határain belül él. A Kádár-rendszer ezt propagálta nem is annyira ideológiai, vagy eszmei szinten, hanem a leghétköznapibb társadalmi és területi reprezentációkon keresztül. 

Korábban, a két világháború között, meghatározó volt a revízió gondolata, amit a hivatalos propaganda is táplált. Ez 1945 után megváltozott, ami a legbanálisabb dolgokban is megnyilvánult. Hogyan néz ki a televízióban az időjárás-jelentés? Hogyan szerveződik, hogyan reklámozzák a belső turizmust? Milyen keretben teremtődik meg a szociális állam vagy a jóléti állam? Ezekben mind a jelenlegi államkeretnek volt meghatározó szerepe, így megkezdődött a „Kis-Magyarország” hétköznapivá válása, rutinizációja. 

Sipos Zoltán: – Tehát most arra kell gondolnunk, hogy az időjárás-jelentésekben határon túli területek nincsenek benne?

Kiss Tamás: – Igen. Arra, hogy a Magyarország határain kívül lévő területek egyszerűen nem léteztek ezekben a reprezentációkban. A nacionalizmuselméletekben az egyik klasszikus megközelítés a modernista elképzelés. E szerint a nemzetet a modernizáció teremti meg, például a tömegtájékoztatási eszközökön, vagy a nemzetállami szinten szerveződő bürokrácián keresztül, amelyek egy elképzelt közösséget, a különböző földrajzi helyek egyidejűségét hozzák létre.

Ez történik az államszocializmus alatt, ami tetszik, nem tetszik, a magyar modernizáció egyik meghatározó periódusa. Nyilván a magyar nemzettudat alakulása szempontjából fontos a XIX. század, amikor popularizálódik az ezeréves határ és a Kárpáthaza képzete. De az államszocializmus ugyanúgy egy formatív periódus, amikor például kialakul a tömegtájékoztatás, tömegessé válik a turizmus. 

És milyen területről szólnak a hírek? Hova utaznak nyaralni a magyarok? Ha nincs is kimondva, sok szempontból ma is ezekben a keretekben formálódik a nemzeti identitás. Az államszocializmus alatt persze a közoktatás is ignorálta azt, hogy a határokon túl is vannak magyar közösségek.

Mindenesetre részben erre épített, részben ennek akart valamifajta ideológiai keretet adni a liberális értelmiség, amikor az állampolgári patriotizmus irányába fordult. Ebből a kísérletből nem lett domináns nemzeti ideológia, de ebben az értelemben az egész elképzelés nem volt teljesen légből kapott. Ezt jól mutatja, hogy 2001-ben a státusztörvénnyel, majd 2004-ben a kettős állampolgársággal kapcsolatos politikai vita kapcsán a magyarok jelentős része rezonált a Magyar Szocialista Párt kampányával. Ennek természetesen más összetevői is voltak (mint a jóléti uszítás, vagy a bevándorlástól való félelem), de ami lényeges, az a magyar nemzettudat, illetve hazafogalom eredendő kettőssége.

Eközben a Fidesz által vezetett jobboldal az úgynevezett ’virtuális’ nemzetépítésben volt érdekelt. Eszerint nem területi revízióval, vagy nem a határon túli magyaroknak a repatriálásával, kivándoroltatásával, hanem egy nem területi alapú intézményes szerkezettel kell a magyar nemzet egységét újrateremteni, egyszersmind a Kádár-rendszerben rutinizálódott nemzetfogalmat újraírni. 

Ennek az eszköze a státustörvény, ami 2001-ben először teremtett közjogi köteléket a magyar állam és a kisebbségi magyar közösségek tagjai között. Ezt követően jött 2010-ben a könnyített honosítás, illetve 2011-ben a szavazati jog, ami közvetlenül bekapcsolta a kisebbségi magyar közösségek tagjait a magyar politikai közösségbe. Egy szó mint száz: az első töréspont 

az alkotmányos patriotizmus és a virtuális nemzetépítés közötti ellentét.

A második vitapont, hogy a magyar állam hogyan viszonyuljon a kisebbségi elitek aszimmetrikus integrációs törekvéseihez. Lényeges, hogy a ’virtuális’ nemzetépítési stratégia eredetileg – a magyar állammal való közjogi kapcsolat kiépítése mellett – az autonómiatörekvések támogatását is magába foglalta. Ezek azonban nem igazán vezettek kézzelfogható eredményhez és a reálpolitikai folyamatok már az 1990-es években elmentek mellettük. 

Az RMDSZ esetében a 1990-es évek közepén zajlott le egy fontos vita: lehet-e kormányra menni úgy, hogy nincs rendezve az autonómia kérdése, amely legalábbis deklaratív szinten a magyar politikai elitek fő törekvése volt? Az erdélyi magyar politikai osztály válasza egyértelmű igen volt, még ha az autonómiatörekvés formálisan az etnikai keretprogram része maradt is. 

Vagyis a magyar elitek – megőrizve az etnikai politizálás és az etnikai szavazat intézményeit – úgy tagozódtak be a román politikai mezőbe, hogy az etnikai hatalommegosztásnak nem jöttek létre formális-jogi garanciái. 

Ez a helyzet 2010-ig, vagy talán 2014-ig egy újabb töréspontot hozott létre a jobboldal és a baloldal között. A balliberális oldal egyértelműen támogatta ezeket az aszimmetrikus integrációs törekvéseket, mondván, hogy a kisebbségi magyarok elsősorban a román, szlovák, szerb politikai közösségekbe kell betagolódjanak, még akkor is, ha nem adatik meg számukra az autonómia. 

Ezzel szemben a Fidesz jó ideig elég konzekvensen az úgynevezett „autonomista” ellenzéket támogatta. Gyakorlati, napi-politikai szinten mindez úgy nézett ki, hogy a balliberális oldal (az MSZP és az SZDSZ) a status quót, Erdély esetében a Markó Béla által fémjelzett RMDSZ-vezetést támogatta, velük alakított ki szoros szövetséget, vagy legalábbis egymás mellett élési viszonyt. Ezzel szemben 

a Fidesz aktívan beavatkozott az erdélyi politikai osztály hatalmi viszonyaiba

azzal, hogy az RMDSZ-en belüli (Tőkés-frakció, Reform Tömörülés), majd az RMDSZ-en kívüli (MPP, EMNP) ellenzéket támogatta. Ezt tette több-kevesebb meggyőződéssel talán 2014-ig.

A harmadik töréspont a támogatáspolitikában és az intézményépítésben fedezhető fel. A balliberális kormányok számára a status quo elfogadása azt is jelentette, hogy a forráselosztással kapcsolatos döntéseket ráhagyták a domináns kisebbségi politikai elitekre. Emögött az is ott volt, hogy ők maguk nem akartak új intézményes folyamatokat generálni, nem törekedtek a kisebbségi intézményrendszer radikális megváltoztatására. A magyarországi támogatásokat kiegészítő jellegűnek képzelték el. 

Orbán viszont drasztikusan szakított ezzel a gyakorlattal már 1998 és 2002 között, például azzal, hogy megalapította a Sapientia Egyetemet, ami teljesen átalakította az erdélyi magyar felsőoktatást. Ugyancsak ebben a periódusban kezdődött meg a sajtóviszonyok átalakítása.

Ez az tehát, amit a 2010 előtti periódusból örököltünk. Ami azonban lényeges, hogy ezekben kérdésekben az addigi jobboldali irányvezetést a Fidesz már nem vitte tovább 2010 után. Ennek a legfontosabb eleme, hogy az autonómiatörekvések egyszerűen lekerültek a politikai napirendről. 

Ez azt jelenti, hogy az Orbán-rendszer bukása után nem lehetséges a korábbi status quóhoz való visszatérés. Az egyik szempont, hogy az autonómiatörekvések az Orbán-kormányok szemében is kiürültek. Ma már Budapesten nem tekintik relevánsnak, hogy hogyan viszonyuljanak az autonómia kérdéséhez. Számukra ma lényegtelen, hogy integrálódik, vagy nem integrálódik az adott ország politikai életébe a kisebbségi magyar közösség. 

E helyett az vált központi célkitűzéssé, hogy a magyarok a virtuális nemzeti térbe integrálódjanak, mégpedig nem csak szimbolikus és politikai, hanem egyre inkább gazdasági szempontból, vagyis hogy a határon túli magyarok egy Budapest-központú erőforrás-menedzsment alanyai legyenek. 

Ebben a keretben a kisebbségi intézmények támogatása befektetés, amivel a kisebbségi magyarok a magyar gazdasági tér és humánerőforrás-menedzsment vonzásában tarthatók. Ezt a képletet bonyolítja majd tovább az, amikor a magyar elitekre mint a magyar tőkekihelyezés közvetítőire kezdenek tekinteni. Majd látni fogjuk, hogy e két utóbbi politikai gazdaságtani elképzelés között az intézmény-fejlesztési irányok tekintetében is ellentét feszül: a Budapest-központú humánerőforrás-menedzsment etnikai határfenntartást, a közvetítői szerep bizonyos típusú nyitást igényel a többség irányába.

3. Támogatáspolitikai periódusok, gyakorlatok és szereplők

Sipos Zoltán: – Térjünk kicsit vissza a múltba, a támogatási döntésekre. Nekem nagyon erősen ott van a lelki szemeim előtt, amikor a támogatási listák Markó Béla akkori RMDSZ-elnök elé kerülnek, Markó pedig a maga akkurátus módján golyóstollal végigmegy, javítgat ezeken. Én úgy képzelem el, hogy a szocialista kormányok ideje alatt ez alapvetően így működött, tehát az RMDSZ döntött, majd Erdélyből ment Budapestre a döntés jóváhagyásra. Ehhez képest a Fidesz-kormány radikális változást hozott azzal, hogy a döntések, sőt valószínűleg már a javaslatok sem az RMDSZ-ben születnek. A kérdés az, hogy ez a rendszer hogyan működik. Rengeteg szóbeszéd van arról, hogy akkor hogyan lehet kijárni egy nagy összegű támogatást. Te mit tudsz erről? Mit eredményez az, hogy ezek a döntések, főleg a nagy összegű döntések, azok politikai döntések, politikai kijárás eredményei?

Kiss Tamás: – Nagyon jól látod. Amit érdemes leszögezni, hogy semmilyen értelemben nem volt demokratikus az a rendszer sem, amikor Markó Béla golyóstollának a hegyén dől el, hogy milyen támogatások lesznek. 

Azt lehet mondani, hogy a 2010 előtti időszakban az RMDSZ-nek nemcsak a román állam irányából érkező erőforrásokat elosztását sikerült monopolizálnia, hanem a magyarországiakat is. Törzsök Erika, akinek nagy szerepe volt a határon túli ügyekben a Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kormányok alatt, Markóra, Bugár Bélára és Kasza Józsefre a „választott fejedelmek” kifejezést használta. 

A paradoxon abban állt, hogy a „magyar egység” kényszere alatt megrendezett országos választások biztosítottak számukra valamiféle legitimitást, de hatalmuk, a belső demokrácia hiányában, csak a legszűkebb formális-procedurális értelemben nyugodott tényleges demokratikus legitimáción. 

Sajnos nagyon nagy annak az esélye, hogy Orbán bukását követően ehhez a rendszerhez térünk vissza. Az RMDSZ jelenleg az egyetlen szervezett politikai erő, ami ráadásul időközben sikeresen gyarmatosította a kisebbségi intézményrendszer jelentős részét. 

Ma a kulturális, tudományos, szakmai vagy egyházi intézményeknek, de akár a lokális társadalmaknak 

jóval kisebb a politikával szembeni mozgástere,

mint Markó idejében volt. Mára egy sor kulturális rendezvényt az RMDSZ maga szervez, az oktatásban teljesen maga alá gyűrte a pedagógusok érdekvédelmi szervezetét, az alárendeltségében lévő médiát kézileg vezérli, az értelmiség jelentős részét (például az irodalmi mező szereplőit) „kézből eteti”, a székelyföldi önkormányzatok nagy többségében pedig még formális értelemben sincs semmilyen ellenzéke. 

Így amikor arról gondolkodunk, hogy hogyan lenne érdemes a Fidesz után átalakítani a támogatási rendszert, jól az eszünkbe kell véssük, hogy visszafele, a korábbi status quo irányába nincs út. Amit meg kell próbálni elkerülni, hogy az RMDSZ elosztási monopóliuma visszaalakuljon, ez ugyanis az etnikai autoritarizmus már meglévő tendenciáit erősítené tovább. 

De a kérdésedre visszatérve: onnan indulhatunk, hogy 2010 előtt az erőforrások elosztása fölött volt az RMDSZ felső vezetésének egyfajta monopóliuma, még ha abban az időben a szakmai szempontokat és logikákat a politikai osztály jobban tisztelte is, mint manapság. Ez azonban radikálisan megváltozott Orbán 2010-es hatalomra kerülésével. 

Az első kormányzati ciklus alatt, 2010 és 2014 között az RMDSZ, illetve az RMDSZ-hez kötődő különböző alapítványok, civil szervezetek és „társult cégek” szinte teljes mértékben ki voltak zárva a támogatottak köréből. 

Első lépésként az Iskola Alapítványtól elvették az oktatási-nevelési támogatás adminisztrálását, illetve megszüntették az RMDSZ által működtetett státusirodákat. Az RMDSZ-hez kötődő szereplők sem versenyezhettek a támogatásokért 2014-ig. Az első kormányzati ciklusban az RMDSZ holdudvarába tartozó szereplők közül a Székely Istvánhoz (a Fidesz RMDSZ-en belüli egyik kapcsolatemberéhez) kötődő Jakabffy Elemér Alapítvány szerepel a BGA Zrt. egyedi támogatási kérelmein a legnagyobb (összesen mintegy 60 ezer eurós) összeggel, mellette a Bernády Alapítvány és az Erdélyi Magyar Adatbank minimális (6-6 ezer eurós) összegekkel. 

Szintén ebben a periódusban alakították meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központokat. Miközben az EMNT, illetve a frissen megalakított Erdélyi Magyar Néppárt a BGA Zrt.-n kívülről kaptak jelentős összeget, az egyedi támogatási kérelmek fő kedvezményezettjei már ekkor sem az RMDSZ ellenzékéhez tartozó „civilek” (Áldás Népesség, EMNT, Házsongárd Alapítvány, Kincses Alapítvány, Magyar Civil Szervezetek Szövetsége, MIT, Marosvásárhelyért Egyesület, MÜTF Egyesület, Siculitas Egyesület, Székelyudvarhelyi Ifjúsági Alapítvány, UFF). Ők összesen mintegy 335 ezer euróval szerepelnek a támogatottak között, miközben – a támogatások mintegy háromnegyedét megkapó Sapientia mellett – az egyházi szereplők (az Erdélyi Református Egyházkerület – EREK, a Szent Ferenc Alapítvány, a Protestáns Teológiai Intézet), a sportklubok (köztük 3,7 millió euróval a Csíkszeredai Futball Klub) és az egyéb szervezetek (köztük 1,9 millióval a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség, 300 ezer euróval a Kallós Alapítvány és további 220 ezerrel a Bástya Egyesület) ennél jóval magasabb összegeket kaptak (lásd a lenti ábra).

A második kormányzati ciklus kezdetén, 2014-ben történt egy egyértelmű váltás azzal, hogy a támogatási rendszerbe beengedték az RMDSZ holdudvarát. Ennek keretében az EuroTrans Alapítvány (a BGA Zrt.-n kívüli keretből) bekapcsolódott a honosítással kapcsolatos ügyintézésbe. 

A második kormányzati ciklusban jelentős támogatáshoz jutott többek között az Iskola Alapítvány (mintegy 10,7 millió euró ingatlanfejlesztésre, az egyetemi tanárok lakhatási programjára és különböző programokra), a Hegedűs Csilla RMDSZ-főtitkárhelyetteshez köthető Transylvania Trust (1 millió euró a bonchidai Bánffy-kastély felújítására), illetve az Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterhez köthető Pro Regio Siculorum (484 ezer euró a Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat beindítására és működtetésére). A második kormányzati ciklus 

egyértelmű nyertese azonban a református egyház, ezen belül az EREK. 

A reformátusoknak kiutalt összeg 2015 és 2018 között 166,2 millió euró, ezen belül az EREK 145,6 millió eurós támogatást kapott. A legnagyobb tételeket ingatlanépítésre és -felújításra, illetve a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program beindítására fizették ki. 

Az ingatlanberuházások nagymértékben Kolozsvárra koncentrálódtak: kiemelhető a kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Líceum, a Teológiai Intézet, Bornemissza-Szilvássy Ház és a Babos Palota felújítása, a Collegium Iuridicum (jogász szakkollégium) épületének megvásárlása, illetve az ajtonyi lakóingatlan-fejlesztési projekt. Kolozsvár mellett Marosvásárhelyen történnek még nagyobb beruházások, ilyen a Marosvásárhelyi Református Kollégium (vagyis a Bolyai Farkas Líceum főépülete), illetve a Gecse Dániel Orvosi Kollégium felújítása.   

Sipos Zoltán: – Mi az oka annak, hogy a Kató Béla által vezetett Erdélyi Református Egyházkerület ilyen kiemelt szerepbe került?

Kiss Tamás: – Több lehetséges magyarázat adható. Az első egy, a magyar kormánnyal nagyon empatikus, racionális döntéselméleti magyarázat. Eszerint Romániában a korrupció, jogi bizonytalanság és egyebek okán van egy bizalomhiányos intézményi környezet, és ebben a helyzetben támaszkodik az Orbán-kormány a „megbízható” református egyházra. 

Azonban hasznosabb, ha az Orbán és Kató közötti személyes viszonyból bontunk ki valamilyen, az esetleges személyi kötelékeken is túlmutató logikát. Ez a logika pedig szerintem a lojalitási verseny. Ez egy hatalmi technika, amit amúgy Hannah Arendt is leír a Totalitarizmus gyökereiben. 

A rendszer arról szól, hogy a legfőbb vezető, vagyis Orbán különböző erőcsoportokat versenyeztet folyamatosan egy adott terület irányításáért. Ez történik más területeken is és a kisebbségi magyar közösségeket érintő támogatáspolitikában is. Ha visszamegyünk időben mondjuk 2010-ig, akkor ez egy viszonylag kevés szereplős rendszerben történt. 

Ekkor három szereplőnek volt jelentős befolyása a magyar-magyar kapcsolatokra: Kövér Lászlónak, aki Szász Jenőt és az MPP-t preferálta, Németh Zsoltnak, aki az EMNP-t, Toró Tibort és körét patronálta, illetve Semjén Zsoltnak, aki az RMDSZ-en belüli érdekcsoportokat, így Olosz Gergelyt, kisebb mértékben Tamás Sándort és Antal Árpádot részesítette előnyben. 

Miután a Fideszen belül sem volt egyezség arról, hogy milyen politikai frakciót támogassanak, ez a fajta lojalitási verseny és az RMDSZ ellenzékét képező szereplők egymás elleni játszmái okozták, hogy végül nem jöhetett létre 2010 után sem az RMDSZ-el szemben ütőképes ellenzék. Idővel aztán a Fideszen belüli szereplők köre jelentősen bővült azzal, hogy újabb és újabb politikusok kialakították az egymással is versengő klienterális hálózataikat.

A 2. ábra a 2020-as támogatáspolitikai szerkezetet mutatja az 2020-as költségvetési évre vonatkozó zárszámadási törvény alapján. Csak azok a tételek és intézmények szerepelnek rajta, amelyek a határon túli magyaroknak nyújtott költségvetési támogatásokat osztottak tovább. 

Az alsó sor a kiutalt támogatások jellegét mutatja, a felette lévő sorokban pedig az egymásnak alárendelt szereplőket látjuk. A rendszer elvben központosított, hisz a különböző összegek elviekben a BGA Zrt.-n keresztül történnek kifizetésre. Mégis, ez az intézmény 2020-ban az összes kifizetések csupán 48 százalékáért felelt, amiből 43 százalék (343 millió euró) volt úgynevezett egyedi támogatási kérelem (vagyis nem nyílt pályázaton keresztül kiosztott pénz). 

Mellette ott vannak a gazdasági támogatások, amik a Szijjártó Péter vezette Külügyminisztériumon keresztül zajlanak, és jelen van egy sor kisebb szereplő, akik azonban szintén jelentős összegekkel gazdálkodtak. Így a Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda 6,1 millió eurót költött turisztikai támogatásokra, a Gulyás Gergely által vezetett Miniszterelnökség 16,2 milliót utalt vallási és további 20,1 milliót nem vallási szervezetek számára. 

De a minisztériumok közül külön határon túli alapja volt a Fazakas Sándor által vezetett agrár, a Palkovics László által vezetett innovációs és a Varga Judit által vezetett igazságügyi tárcának, valamint a Kásler Miklós vezette EMMI-nek is. A Szász Jenő által vezetett NSKI, illetve a BGA alá tartozó Rákóczi Szövetség a zárszámadás szerint külön költségvetéssel gazdálkodott, de az olyan intézmények, mint a Kántor Zoltán vezette NKPI, vagy a Csóti György vezette KJI szintén futtattak saját programokat. Az ábra ráadásul nem tartalmazza a nem költségvetési pénzekből működő szereplőket, amelyek közül a legjelentősebb (vagy legalábbis a leglátványosabb) a Mathias Corvinus Collegium, aminek erdélyi szárnya közvetlenül a Mol- és Richter-részvények 10%-nyi osztalékából gazdálkodó magyarországi MCC alá tartozik. 

Az erdélyi szereplőknek, beleértve az RMDSZ felső vezetését, ebben a rendszerben kell pozicionálódniuk úgy, hogy 

valójában senkinek nincs bérelt helye. 

Erre amúgy talán az MCC a legjobb példa, aminek az erdélyi vezetője Talpas Botond lett, aki köré az RMDSZ-en belül egy generációs erőcsoport szerveződik. Tudvalévő, hogy Talpas annak ellenére kapta meg ezt a pozíciót, hogy a döntést megelőzően Kelemen Hunor, illetve az RMDSZ felsővezetése jelentős lobbitevékenységet fejtett ki, az MCC „megszerzésében” reménykedve. Talpas és Kelemen között természetesen nincs nyílt ellentét, de amennyiben a Talpas vezette generációs csoport irányítja az MCC-t, a budapesti függés mértéke jóval nagyobb, mintha közvetlenül az RMDSZ felsővezetése irányítaná. 

A kérdésedre visszakanyarodva: ebben a lojalitási versenyben volt egy ideig kitüntetett szerepe az Erdélyi Református Egyházkerületnek és Kató Bélának. Ez a pozíciója részben az Orbánnal való személyes viszonyából fakadt, részben azonban a rendszer logikájából, ahol Orbán az RMDSZ felsővezetésével bizony az EREK-et is versenyeztette.

Sipos Zoltán: – Kató Béla nyugdíjba ment, és ha most megnézzük a támogatási listákat, akkor a helyzet egyáltalán nem úgy néz ki, mint ezelőtt 4-5 évvel.

Kiss Tamás: – Persze, ebben igazad van. A személyes viszony mindenképpen fontos. Katónak az volt a nagy adu a kezében, hogy neki közvetlen bejárása volt Orbán Viktorhoz, míg más erőcsoportok csak közvetve tudtak helyezkedni a klienteláris (vagyis alapvetően személyes viszonyokon alapuló) rendszerben. Nem voltak olyan pozícióban, hogy közvetlenül Orbánhoz tudjanak kapcsolódni. 

Ez a harmadik ciklusra megváltozott, és most már Kelemen Hunornak van leginkább bejárása Orbán Viktorhoz. De ez nem volt mindig magától értetődő, nem így indult a dolog. Tehát ebben a személyessé tett viszonyrendszerben volt Kató Bélának egy erőpozíciója, ami ma nincs meg a református egyháznak. Azonban a változás már Kató hivatali ideje alatt megkezdődött (lásd 1. ábra). 

Sipos Zoltán: – Visszatérve egy kicsit a támogatási döntésekre: azt látjuk, hogy a Bethlen Gábor Alapnak van egy éves költségvetése, tematikus programokat hirdet meg, amelyek nyilvánosak, ahova bárki pályázhat. Azonban itt viszonylag kevés, néhány millió, esetleg néhány tízmillió forintos nagyságrendű támogatásokat lehet megszerezni. Ezzel párhuzamosan pedig ott vannak a nagy pénzek, ezekről a miniszterelnökség szintjén történik döntés. Rossz nyelvek szerint maga Orbán Viktor dönt egy bizonyos összeg fölött. Nyilván nem tudjuk, hogy ez pontosan hogyan működik, de azt látjuk, hogy egy-egy ilyen miniszterelnöki döntéskor a Miniszterelnökség beteszi a forrásokat a Bethlen Gábor Alapba. Ez a sok pénz, itt vannak a nagy ingatlanfejlesztések. Miért működik ez így? És hogyan látod, milyen következményei vannak annak, hogy ez alapvetően kiszámíthatatlan rendszer, tehát nem lehet tudni azt az év elején, hogy akkor a Bethlen Gábor Alap melyik nagy projektet fogja támogatni?

Kiss Tamás: – Ezzel kapcsolatban interjús vizsgálatot végeztem. Erről természetesen csak anonimizált formában tudok beszámolni, de ennek alapján azt hiszem, elég jó rálátásom lett arra, hogy a gyakorlatban hogyan történnek ezek a döntések. Ténylegesen az van, hogy attól függően, hogy az egyes szereplők a klienteláris struktúrában hol helyezkednek el, lobbiznak. Ki, ahol éri. Ki, ahol kapcsolódni tud. 

Olyan szereplőknél, akiknek formálisan semmi közük nincs a támogatáspolitikai rendszerhez, a BGA Zrt.-hez vagy a formális támogatáspolitikai organigramhoz. De ha van valamiféle alkalom, ami lehet egy látogatás, egy közös vacsora, valamilyen rendezvény, egy ünnep, egy szoboravatás, egy vadászat, egy közös borozás, megy a lobbi. 

Ilyenkor születik valamilyen szóbeli megegyezés, elhangzik egy ígéret. Ezt követően a magyarországi fél beterjeszt egy döntést, vagy elkezd lobbizni valakinél, hogy terjesszen be egy döntést. Vagy lehet, hogy ígérete ellenére nem kezd el lobbizni valójában semmiért. Majd a BGA Zrt. kap egy felszólítást, hogy küldjön ki felkérést arra, hogy a kedvezményezett vegyen részt egy egyedi támogatási kérelemre szóló felkéréses pályázaton. 

Ekkor az erdélyi szereplő kitölti és visszaküldi a pályázatot, majd szerencsés esetben kap egy értesítést arról, hogy nyert. De olyan is van, hogy nem nyer, erről azonban nem kap semmilyen értesítést. Mert lehet, hogy mégsem volt eredményes a lobbitevékenység, vagy pedig időközben, miután beküldte a pályázatot, valami megváltozott. Ilyen esetben 

a pályázat gyakorlatilag nem is létezik. 

Ennek a rendszernek nincs sem átláthatósága, sem elszámoltathatósága. Nincsenek kritériumok, nincsenek világos előfeltételei a sikernek vagy a kudarcnak. Az se transzparens, hogy egyáltalán milyen szinteken, kinél, miért születik az adott döntés. Lehet, hogy Orbán Viktornál, vagy az Orbán Viktorhoz közel állóknál. De az is lehet, hogy máshol. Mindenesetre mindenki onnan próbál sikert elérni, ahol éppen áll, mert semminek nincs meg a formális ügymenete, az átláthatósága, senkinek nincs fellebbezési lehetősége.

Sipos Zoltán: – Egy, a Bethlen Gábor Alap dolgaira rálátással bíró forrásom mesélte, hogyan született meg az óvoda- és bölcsődeprogram a 2016-os karácsonyi nagy osztogatás idején, amikor a BGA Zrt.-s támogatások látványosan a csúcson voltak (3. ábra). Nyilván készültek ezt a programot előterjeszteni, és egy 1-2 milliárdos keretösszegre számítottak, illetve ezért lobbiztak. Közvetlenül karácsony előtt az utolsó munkanapon ment be a döntés Orbán Viktorhoz. Valamiért Orbán Viktornak nagyon tetszett ez az ötlet, és jóval több pénzt ítélt meg erre a projektre. Kétségbeesett telefonálgatás kezdődött a Bethlen Gábor Alapnál, határon túli egyházakat hívogattak karácsony előtti utolsó munkanapon, hogy nagyon sürgősen adjanak be pályázatot, mert a pénzt le kell szerződni minél hamarabb. Ezt azért mesélem el, hogy legyen képünk arról, hogyan hoznak meg ilyen fontos közpolitikai döntést.

Kiss Tamás: – Igen, én is hallottam különböző beszámolókat erről az esetről. Itt alapvetően ugye a református egyház, illetve a Kató Béla által vezetett EREK volt a fő kedvezményezett. Orbánnak tényleg tetszhetett az ötlet, de közben jött egy impulzus a katolikusok részéről, hogy nem lehet mindent a reformátusoknak adni, és részben emiatt emelkedett a keretösszeg. De a katolikus egyház valójában nem akart óvodákat adminisztrálni. Így került képbe a pedagógusszövetség (RMPSZ). 

A probléma azonban, hogy itt már a pletykaszociológia területén vagyunk, ami számomra egy nagyon ellenszenves műfaj. És pont ez a baj, hogy abban a helyzetben vagyunk, hogy ülünk itt ketten és anekdotáznunk a támogatáspolitikáról, mert maga a rendszer működése tényleg ezt a fajta döntéshozatalt generálja, és ezt a fajta transzparenciahiányt termeli ki.

4. Összegek, prioritások, kedvezményezettek

Sipos Zoltán: – Ha megnézzük a nagyobb összegű támogatásokat, hogy milyen témában, milyen célra adott a magyar kormány támogatást, illetve megnézzük, hogy mi az, ami teljes, vagy szinte teljes mértékben hiányzik ezekből a támogatásokból, akkor hogyan tudnánk meghatározni, hogy melyek a prioritások a magyar kormány számára? Illetve mi az, ami egyáltalán nem támogatandó vagy támogatott?

Kiss Tamás: – Érdemes ezen a ponton szisztematikusan végig venni, hogy mit látunk ténylegesen a számok szintjén. Én a New Europe College keretében végzett kutatásomban két adatforrásból dolgoztam. Ezek:

• A 2010 és 2020 közötti zárszámadási törvények, aminek a segítségével a határon túli magyarokkal kapcsolatos tevékenységekre és támogatásokra elköltött költségvetési tételeket tudjuk számszerűsíteni.
• Emellett Lambing Ármin segítségével a BGA Zrt. egyedi támogatási kérelmeit tartalmazó adatbázist szerkesztettünk, amiből az egyes kifizetések összege, a pályázó jogi személyisége, illetve a kifizetett összeg célja derül ki. Itt a BGA Zrt. honlapján szkennelt formában meglévő támogatási döntésekből válogattuk ki az egyedi támogatási kérelmeket, vagyis nem egy eleve meglévő, hanem általunk összeállított adatbázist használtunk.  

A 2021-et követő periódusra már nem szerkesztettünk adatbázisokat, ezeket nem dolgoztam fel ilyen részletezettséggel, így erre csak az Átlátszó Erdély által készített anyagokon keresztül van rálátásom. A zárszámadások alapján egyrészt az országos költségvetésben szereplő összegeket (3. ábra), másrészt az ezeket adminisztráló szereplők súlyának a változását (4. ábra) követhetjük nyomon. Eszerint a támogatások a harmadik Orbán-kormány alatt, vagyis 2014 és 2018 között kezdtek jelentősen növekedni, 93 millió euróról 439 millió euróra, majd 2020-ban újabb csúcs következett 826 millió euróval. Ez a növekedés 2011-es reálértéken is jelentős. 

A BGA Zrt.-t már 2010-ben létrehozták, de a Bajnai-kormány örökségeként a határon túli magyarokkal kapcsolatos támogatások zöme ekkor még az Igazságügyi és Közigazgatási Minisztériumnál összpontosult, amit a „határon túli” klientúraépítési ambíciókkal nem rendelkező Navracsics Tibor vezetett, és ahonnan így ezek kivezetésre kerültek (lásd 4. ábra). 

A támogatáspolitika első ciklusban történő átalakítása nyomán a BGA Zrt. felértékelődött, ekkor azonban a kiutalt összegeknek „csak” a 45 százalékát tették ki az egyedi támogatási kérelmek. Ez nem azért történt, mert a nyílt pályázatok súlya lett volna nagyobb, hanem mert az egyéni támogatások, mint az oktatási-nevelési támogatás ekkor még nagyobb hányadát tették ki a kisebb keretösszegnek.

A BGA Zrt. és az egyedi támogatási kérelmek súlya a második kormányzati ciklusban volt a legnagyobb, amikor a kiutalt több mint 1,2 milliárd euró 64 százaléka folyt át a BGA Zrt.-n. Ennek az összegnek a 85 százaléka egyedi támogatási kérelemként került kifizetésre. A harmadik kormányzati ciklusban a BGA Zrt. súlya ismét csökkent, ekkor elsősorban a gazdasági támogatások rovására, ami a Külügyminisztériumon keresztül kerül folyósításra, és amit Erdélyben az RMDSZ-hez kötődő Pro Economica Alapítvány adminisztrál.

Érdemes a BGA Zrt.-n kívüli intézményes szereplők súlyát is áttekinteni (4. ábra). Szintén a Gyurcsány-Bajnai korszak öröksége, hogy a magyar igazolványokkal, majd a könnyített honosítással kapcsolatos ügyintézés a Belügyminisztériumon keresztül zajlott az első ciklusban, ami külön költségvetési tétellel szerepelt (és külön ügyosztályt jelentett). 

Emellett a különböző „határon túli” klientúraépítési ambíciókkal rendelkező szereplők súlyának a növekedése/csökkenése is jól követhető. Az első ilyen szereplőnk Balog Zoltán püspök-miniszter, aki a 2014-2015-ös csúcséveiben a támogatások 8,5, illetve 11,1 százaléka fölött rendelkezett, és azt elsősorban saját egyházi klientúrájának juttatta. 

Vele párhuzamosan emelkedett fel Lázár János, aki ugyanebben a periódusban a kisebbségi magyarokra költött összegek 23,6, illetve 22,1 százaléka fölött rendelkezett. 2018-tól Balog és Lázár szerepkörét is a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely „örökölte” meg, aki mind egyházi, mind világi szervezeteknek juttatott összegek felett diszponált. Végül 2016-tól 

jelentős fejlemény Szijjártó Péter „felemelkedése”, 

akinek a gazdasági támogatások elosztásában jutott kulcsszerep. Ez a folyamat Kárpátalján és a Vajdaságban kezdődött, Erdélybe csak 2020-tól gyűrűzött be jelentős mértékben. 

A harmadik és negyedik Orbán-kormány legjelentősebb fejleménye a gazdasági támogatások megerősödése, amit akár egy új nemzetpolitikai koncepcióként is értékelhetünk. Ha ugyanis a mai struktúrát nézzük, azt mondhatjuk, hogy a gazdasági jellegű támogatások jelentik a fő tételt. Ezt tekinthetjük a (felhalmozó) állam által irányított tőkekihelyezésnek, aminek a kedvezményezettjei az erdélyi magyarok mellett elsősorban magyarországi nagyvállalkozói körök, az autochton tőkések, vagyis a honi klientúra. 

Ez egy olyan támogatási forma, ahol a magyarországi közpénzek közvetlen módon extra profitként csapódnak le for-profit vállalkozásoknál. Ezt magunk nagyon problematikusnak tartjuk, de létezik a folyamatnak egy empatikusabb értelmezése is, például Csata Zsombor gazdaságszociológus részéről, aki szerint az eleve „paternalisztikus” intézményes támogatásokhoz viszonyítva „a magyarországi cégek jelenléte […] a magyar–magyar együttműködésnek sokkal elegánsabb, polgáribb, szimmetrikusabb módja.”

A Bethlen Gábor Alap Zrt. egyedi támogatásait (amit a céges támogatásokkal szemben részletesen tudunk adatolni) több szempontból elemezhetjük. A szempontok a következők:

• Milyen országban kerülnek elköltésre a támogatások, vagyis hol van a kedvezményezettek székhelye? Illetve, a romániai támogatások esetében milyen településeken, régiókban vannak bejegyezve a kedvezményezettek?
• Mi a kedvezményezettek tevékenységi területe? Milyen jellegűek a támogatások?

A 2011-2021 közötti periódusban a BGA Zrt.-n keresztül egyedi támogatásként érkező összegek 53 százaléka került Romániába. Szerbiába, Horvátországba és Szlovéniába összesen az összeg 14, Ukrajnába 13,5, Szlovákiába 10 százaléka érkezett. Az összeg 9 százaléka Magyarországon, 1 százaléka pedig a diaszpórában került elköltésre. 

Lakosságarányosan nézve egy erdélyi magyarra körülbelül 640 euró támogatás jutott. Ez az összeg a vajdasági magyarok esetében 900, a Kárpátalján 1900, Horvátországban 2400, Szlovéniában pedig 4400 euróra tehető, míg Szlovákiában 260 euróval elmarad az erdélyi szinttől. Az Erdélybe érkező támogatások aránya 2017-ben volt a legmagasabb: a teljes összeg 69 százaléka.

A Romániába érkező támogatások esetében jelentős területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg, ugyanis a teljes támogatási összeg 60 százalékát kolozsvári székhelyű szervezetek kapták, a Székelyföld (Hargita, Kovászna és Maros megyék) 24, a Partium 8, a szórványtelepülések pedig szintén 8 százalékkal részesültek a támogatásokból. Közben Kolozsváron a magyarok csupán 3,4, a Székelyföldön 53, a Partiumban 24, a szórványtelepüléseken pedig 19 százaléka él. 

Kolozsvár kedvezményezett helyzetét természetesen felnagyítja, hogy itt van sok országos intézmény központja, így a protestáns (köztük a református) püspökségeké, vagy az RMDSZ alapítványaié. Ha azonban megnézzük az ezek által megvalósított ingatlanberuházásokat, vagy arra gondolunk, hogy e szervezetek ténylegesen Kolozsváron működnek (foglalkoztatnak embereket stb.), akkor a város kedvezményezett helyzetét ténylegesnek értékelhetjük. A falusi jellegű településeken bejegyzett szervezetek az támogatások 4 százalékát kapják, miközben az erdélyi magyarok közel fele falvakon él.

Az egy főre eső támogatások összegét tekintve a kiemelkedő Kolozsvárt Csíkszereda, Szamosújvár, Déva, Nagyvárad és Temesvár követik. Déva azért jelenik meg a toplistán, mert itt van a székhelye a Böjte Csaba szerzetes által vezetett Szent Ferenc Alapítványnak, azonban ennek az alapítványnak a tevékenysége értelemszerűen nem korlátozódik a településre.

Ha a szervezetek jellegét nézzük, akkor a vallási szervezetek, egyházak kapták a legtöbb támogatást, a BGA Zrt. egyedi támogatásainak 40 százalékát. Ahogy már érintettük, a fő kedvezményezett a református egyház, ezen belül az Erdélyi Református Egyházkerület (191,7 millió euró), amit a Királyhágómelléki Református Egyházkerület követ (18,6 millió euró), majd a Szatmári és Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyék (14,7 és 11,7 millió euró). Az Evangélikus Lutheránus Egyház 7,4, az Unitárius Egyház 4,6, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség pedig 5,7 millió eurós támogatásban részesült.

 A támogatások zöme épületfelújításokba ment, de az óvodaprogram nagy része is itt található. Az épületfelújítások sok esetben oktatási intézményeket érintettek, ami az egyházak oktatásban betöltött szerepét növeli. Ki kell emelnünk azt is, hogy ezek a felújítások döntően városi elit gimnáziumokat érintettek, amelyek amúgy is a leginkább privilegizált oktatási intézmények. Így az oktatási egyenlőtlenségeket valójában növelték a református egyházon keresztül kiutalt épületfelújítási támogatások és eszközbeszerzések.

A támogatások 25,3 százalékát kapták felsőoktatással kapcsolatos intézmények, amelyek között a magyar állam által fenntartott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a konstans szereplő (164 millió eurós támogatással). 

Itt a működési költségek mellett Sepsiszentgyörgyön került sor fejlesztésre, illetve a Sapientia keretében került megvásárlásra az Erdélyi Hagyományok Házának otthont adó egykori Melody szálló Kolozsvár főterén (a kb. 25 főt foglalkoztató Erdélyi Hagyományok Házát a Kulturális és Innovációs Minisztérium tartja fenn). A Sapientia mellett a marosvásárhelyi orvosi képzést segítő, orvosi lakásokat építő Studium Prospero Alapítvány kapott jelentős összeget (10,1 millió euró).

A támogatások 11,6 százalékát emésztette fel a sport, ahol a Sepsi OSK (30,1 millió euró), a Csíkszereda FC (30,1 millió euró) és a Mens Sana Alapítvány (18,8 millió euró) a jelentős szereplők. 

Érdemes megjegyezni, hogy a BGA Zrt. által kiutalt összegek a sporttámogatásoknak csak egy részét teszik ki. Nem szerepel például itt a jelenleg a Duna Aszfalt Zrt. által működtetett 8500 férőhelyes sepsiszentgyörgyi stadion, ami (úgymond) „magánbefektetésként” került kialakításra. Az Orbán-rezsim által Magyarországon is preferált sporttámogatások első számú erdélyi kedvezményezettje mindenesetre a futball és a hoki volt. 

A támogatások 6,4 százalékát kapták közoktatással foglalkozó szervezetek. Ezek közül 29,1 millió euróval a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége emelkedik ki, amely az óvodaprogram egy részét bonyolította, és 2023-ig az oktatási-nevelési támogatásokat is adminisztrálta. 

A közoktatás súlyát növeli, hogy a református egyház ingatlanfejlesztései és eszközbeszerzései szintén jelentős részben közoktatási feladatokat céloztak. Ki kell emelni, hogy a táblázat nem tartalmazza az oktatási-nevelési támogatást, az a BGA Zrt. által folyósított egyéni támogatások kategóriába esik (lásd 2. ábra).

A 6,2 százalékos kultúra és művészet kategóriában a Székelyföldi Legendáriumot futtató Visus Kulturális Egyesület (7,4 millió euró), a temesvári Várbástya Egyesület (3,3 millió euró), illetve az erdélyi arisztokrácia „műemlékvédelmi” (valójában kastélyszálló) projektjei emelkednek ki, nevezetesen a Roy-Chowdhury-Mikes Alapítvány 2,8 millió és a Kálnoky Alapítvány 2,7 millió euróval. 

A közvetlen politikai holdudvarba tartozó szervezetek közül az Iskola Alapítvány 24,7, az EuroTrans Alapítvány 1,6 millió, az EMNT 2,2 millió eurós támogatásban részesült. A médiatámogatások nagyrésze (14,9 millió euró) az Erdélyi Médiatér Egyesülethez érkezett. 

A szociális szolgáltatásokat végző szervezetek közül a Szent Ferenc Alapítvány (3,1 millió euró), a Gyulafehérvári Caritas (1,1 millió) és a Csibész Alapítvány (900 ezer euró) emelkedik ki. 2011 és 2021 között összesen 642 erdélyi magyar kisebbségi szervezet kapott a BGA Zrt.-től támogatást, közülük 56 szervezet részesült több mint 1 millió euróban.  

Sipos Zoltán: – Ha egy kicsit elvonatkoztatunk a konkrét támogatottaktól, akkor azt mondhatjuk, hogy igazából betonba, téglába, ingatlanba megy ennek a pénznek a nagyon nagy része. Viszont oktatás vagy felzárkóztatás, interetnikus párbeszéd meg a hasonló “szoft” programok alulreprezentáltak.

Kiss Tamás: – Persze, ezt jól látod. A teljes 2011 és 2021 közötti összeg 28 százaléka ment ingatlanfelújításba és további 26 százaléka ingatlanok építésébe vagy vásárlásába, ami így 54 százalékot jelent. Ehhez még hozzávehetjük a 2 százaléknyi eszközbeszerzést. 

Jelentős tételként, 26 százalékkal jelennek meg a működési támogatások is, ami elsősorban abból adódik, hogy a Sapientia Egyetemet, illetve a sportakadémiákat a magyar állam tartja fenn. A támogatási összegek 10 százaléka jelenik meg oktatási programként, itt azonban érdemes kiemelni, hogy az ingatlanberuházások jelentős része oktatási célokat, még ha nem is “szoft” projekteket szolgál. 

A valódi “szoft” programok, vagyis a projektalapú támogatások az összeg csupán 7 százalékát teszik ki és további 1 százalék a rendezvénytámogatás.

Újra kiemelném ugyanakkor, hogy az utóbbi években a rendszer a gazdasági támogatások felé tolódott el, ami újabb problémát jelent, mert az gyakorlatilag magáncégek profitját növeli.

5. A nemzetpolitika politikai gazdaságtana

Sipos Zoltán: – Végső soron ez is ingatlanba megy, mert ezek a fejlesztések általában csarnokot, hotelt, vagy gyártósort jelentenek.

Kiss Tamás: – Igen, persze, viszont amit ki akartam emelni, hogy ez már semmilyen értelemben nem lesz közvagyon, vagy az erdélyi magyarság közösségi tulajdona. A többi támogatást, ami még mondjuk az egyházak által birtokolt iskolaépület, valamilyen egyesület által fenntartott magyar ház, vagy a Sapientia Egyetem tantermei esetében még értelmezhetünk így. A kastélyszálló, a szálloda vagy a gyártósor már valakinek a magántulajdona. 

Vagyis magyarországi közpénzen romániai és magyarországi üzleti körök magánvagyonának a gyarapodását, illetve a nagyobb mértékű profitszerzését támogatják. Az is egyértelmű, hogy ezek sok esetben még csak nem is a munkahelyteremtést szolgálják. Én például egy nagyon beteg elképzelésnek tartom azt, hogy az erdélyi arisztokraták magánvagyonának a gyarapítása, egykori kastélyaik fényének a visszaállítása, majd üzleti haszonszerzésbe fordítása bármilyen értelemben közérdek lenne. Ez szolgálhatja a szimbolikus revíziót, a magyar jobboldal köreiben elharapódzott birodalmi grandeur-t, de nekem ne mondja senki, hogy vannak olyan családok, akiknek 

a magánérdeke egyenlő az erdélyi magyarok érdekével 

csak azért, mert mondjuk a nevüknek van valamilyen történelmi patinája. A szimbolikus kötődések ilyen torz formáitól és az erre épülő támogatáspolitikai gyakorlattól fel kell szabadítsuk végre magunkat. 

De a közpénzből való profitszerzéssel és az arisztokratikus fantáziákkal szembeni mély ellenszenvemtől térjünk vissza a támogatáspolitikát működtető logikák tárgyilagosabb elemzéséhez. A nemzetpolitika döntéshozói a sporttámogatásokra és a gazdasági támogatásokra mint valamiféle nagy innovációra tekintenek. És valóban, az utóbbi 5-10 évben megfigyelhető egyfajta szemléletváltás. 

A Csergő Zsuzsával és Kristina Kallas-al közös tanulmányunkban a nemzetpolitika (aminek az összetettségét az angol kinstate policy sokkal jobban visszaadja) két alapvető motivációját különböztettük meg. Az első a virtuális nemzetépítés, ami a magyarországi törekvésekben nagyon erőteljesen megnyilvánult. Olyannyira, hogy a magyar esetet a virtuális nemzetépítés paradigmatikus példájaként tartják számon a nemzetközi szakirodalomban. 

A második ilyen motiváció, ami más esetekben – mondjuk az oroszban – sokkal evidensebb, a geopolitikai és gazdasági befolyásszerzés. A lényeg, hogy úgy tűnik, a magyar nemzetpolitika (vagy kinstate policy) egyre kevésbé sorolható be egyik vagy másik kategóriába. 

Ha elfogadjuk, hogy Magyarország a Fidesz köré szerveződő üzleti-politikai körök és klientúra profitérdekeit kiszolgáló felhalmozó állammá vált, akkor világossá válik, hogy miért csinál „nemzetpolitika” címszó alatt (is) egyre inkább hasonló dolgokat, mint amiket például a Nyugat-Balkánon már korábban is csinált. 

Mármint, hogy a domináns politikai-üzleti körök az úgymond támogatáspolitikán keresztül a magyar államot és 

az erdélyi magyarságot is gazdasági befolyás- és profitszerzésre használják. 

Maga a gazdasági szemléletmód nem teljesen új, hisz, ahogy érintettük, Orbán már 2010-ben is úgy tekintett a „nemzetpolitikára” (ezen belül az állampolgárságra), mint amivel a kisebbségi magyarok a magyar humánerőforrás-gazdálkodás alanyaivá tehetők. 

A nemzetpolitika politikai gazdaságtanában ott történt elmozdulás, hogy a nemzetpolitika és a magyar tőkekihelyezés közötti határ is elmosódott. Ez azt is jelenti, hogy az erdélyi magyarokra osztott szerep is változik. A humánerőforrásra fókuszáló modell ugyanis a zártságban, az etnikai határfenntartásban érdekelt, hogy a magyarok Bukarest helyett Budapesthez kapcsolódjanak, hogy arra gravitáljanak, vagy legalábbis a magyar intézményes téren belül mozogjanak. 

A tőkekihelyezésre fókuszáló modellben az erdélyi magyaroknak, vagy leginkább a magyar eliteknek egyfajta közvetítő szerep jut, ahol a magyar cégek piac és profitszerzését támogathatják Romániában, akár ügyintézőként, akár fogyasztói szegmensként. Nem véletlen, hogy ez ideológiai szinten is megjelenik, például a román nyelvtudás fontosságának a hangsúlyozásában, amit például az MCC-ben nem győznek eleget ismételni. 

A román nyelvtudás fontossága egyébként egy olyan kérdés, amellyel kapcsolatban az erdélyi magyar közösségen belül (minden ellenkező híreszteléssel ellentétben) konszenzus van. Amikor azonban paradox módon a NER funkcionáriusai kérik ezt számon az erdélyi magyarokon, az nem a gazdasági marginalizáció feletti aggodalmukról szól, hanem arról, hogy immár a magyar tőkekihelyezésnek akarnak közvetítő réteget kinevelni.

A gazdaság mellett a sportot tekintik innovatív területnek, 

aminek Orbán Viktor Magyarország vonatkozásában nagy szerepet szán a nemzetépítésben, vagy a politikai többség megteremtésében. Mára ezzel kapcsolatban is inkább a befolyási övezetszerzés mint a nemzetépítés logikája dominál. Az elképzelés az, hogy a sporttámogatásokon és fociakadémiákon keresztül majd organikusan kiterjesztik a magyar sport merítőterületét egy 20 vagy 30 milliós területre Eszéktől Csíkszeredáig. 

Engem különösebben nem érdekel a versenysport, vagy ha igen, csak azért, mert az aktuális kapitalista működési módok disztópia-szerű karikatúráját látom benne. Az azonban határozottan irritál, hogy „támogatáspolitika” címszó alatt ekkora mennyiségű közpénzt tesznek ebbe a szintén kapitalista működési logikákat követő iparágba.

A gazdaság és a sport mellett az oktatás a harmadik olyan “szoft” terület, ami a támogatáspolitika homlokterében van.  Itt az alapprobléma az, hogy a NER-es döntéshozóknak, de sajnos az erdélyi magyar eliteknek is leginkább az van a fejében, hogy a magyar és a román középosztályok valamifajta versenyben vannak, és a támogatáspolitikának azt kell elősegítenie, hogy 

a magyar középosztály ne maradjon alul a román középosztállyal szemben. 

Bárdi Nándor szokta például mondani, hogy Erdélyben van 10 középiskola, ami „számít”, merthogy ezekből jön a magyar elit. Ez a mondása jól illeszkedik azokhoz az elképzelésekhez, amelyek a támogatáspolitikán keresztül is az elitképzést erősítenék, így például úgymond „oktatási teljesítményhez” kötnék a támogatásokat. 

Ez a nézőpont azonban a társadalmi igazságosság és méltányosság szempontjából nagyon súlyos kérdéseket vet fel. A román oktatási rendszeren belül hihetetlen belső egyenlőtlenségek vannak, mondhatni az egyik legegyenlőtlenebb oktatási rendszer egész Európában, miközben Romániában a közoktatás elviekben ingyenes, mindenki számára hozzáférhető. 

Ha a legutóbbi PISA adatfelvételt megnézzük (aminek volt az erdélyi magyarokra reprezentatív almintája is), azt látjuk, hogy a résztvevő államok közül Románia az, ahol a diákok társadalmi-gazdasági háttere a leginkább meghatározza az iskolai teljesítményt, és ez (még ha egy árnyalattal kisebb mértékben is) de az erdélyi magyarokra is érvényes. 

Ráadásul a magyar nyelvű oktatási rendszerben messze az országos átlag fölötti a lemorzsolódás és korai iskolaelhagyás. Ezeket a problémákat 

a középosztályra fókuszáló szemléletmód teljesen ignorálja

és az egyébként is privilegizált helyzetben lévő, felső középosztálybeli és elit gimnáziumokban tanulókat segíti meg ezeken a támogatásokon, például a célzott épületfelújításokon keresztül is. És erre még ráépítik az MCC-t is, ami hihetetlen mértékben szelektív osztályszempontból. 

Sajnos nem tudok nyilvánosan hozzáférhető adatokat idézni ebben a tekintetben, de tisztában vagyok vele, hogy az MCC programjaiba csak a „megfelelő” hátterű (középosztálybeli, értelmiségi, vállalkozói, politikai kapcsolatokkal rendelkező stb.) gyermekeknek van esélyük bekerülni. 

Vagyis a kő és tégla tényleg egy szimptomatikus dolog. Az is igaz, hogy van egy rakat presztízsberuházás, hogy műemlék- vagy más emblematikus épületeket akarnak megszerezni, amin keresztül a magyarság úgymond újra birtokon belülre kerül Erdélyben. De azt hiszem, hogy ez csak a kisebbik gond. Sokkal nagyobb probléma, hogy a kulcsterületeken a támogatáspolitika milyen elvekre épül, milyen célokat szolgál.

6. Torzulások

Sipos Zoltán: – Nézzük meg azért ezeket a támogatásokat, vagy a virtuális nemzetépítést egy átlagos középosztálybeli erdélyi család szempontjából. Az első dolog, amivel szembesülnek, hogy amikor gyerek születik, akkor babakötvény, azután az oktatási-nevelési támogatás, azután az óvodát, iskolát jó eséllyel a magyar kormány újította fel, vasárnap abba a templomba mennek, amit szintén a magyar kormány újított fel. Hogyha vállalkozást szeretnének, akkor nyilván a Pro Economica támogatásai felé kacsintgatnak. Miféle torzulásokkal jár az, hogy igazából akárhova lép az ember, valamilyen szinten köze lesz a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez?

Kiss Tamás: – Na hát ez az. Az első probléma ugye, hogy az átlagos erdélyi család nem középosztálybeli, nem azokban a terekben él, ahova a támogatások jutnak, hanem mondjuk faluhelyen vagy kisvárosban. A gyermekei jó eséllyel nem azokba az iskolákba járnak, amiket a NER felújított, mert a NER és a református egyház csak azokat az épületeket újította fel, amelyek elit oktatási intézmények és valamilyen szempontból szimbolikus értékük van. 

Az óvodaprogramban persze tényleg vannak jó elemek, de ez is nagyon szelektív. Néhány kivételtől eltekintve (mint például Székelyudvarhely) az egyház és az óvodaprogram más szereplői kínosan kerülték a roma oktatási helyszíneket, de ezen túl is lehetőleg a nagyobb presztízsű helyszínekre koncentráltak. Az első torzulás tehát, hogy a NER támogatásai növelik a meglévő egyenlőtlenségeket, például az oktatási rendszerben, de más intézményes területeken is, mint például a kulturális fogyasztás.

Másodszor, például akármilyen jelentős az óvodaprogram, az óvodahálózatot továbbra is a román állam tartja fenn. Az óvodáknak 90-95 százalékához így kevés köze van a NER-es támogatásoknak, még ha az oktatási-nevelési támogatást valóban meg is kapja a többség. Vagyis a második torzulás szerintem pont ebben a percepcióban van, hogy a NER-es támogatás mindenkinek (magyarországiaknak, erdélyieknek is) többnek tűnik, mint amennyi valójában. 

Mert valójában a közoktatást a román állam tartja fenn, 

és noha vannak egyenlőtlenségek, a magánoktatás még így is csak mintegy 3 százalékot tesz ki a rendszerben. Nehéz ezt pontosan adatolni, de a kisebbségi intézmények működésének szerintem még a 10 százalékát sem fedezik a magyar források, főként ha az önkormányzatok által erre fordított összegeket is beszámoljuk. Ezek a román költségvetési források, amik román állampolgárként rendelkezésünkre állnak, azonban leértékelődnek, és felértékelődnek, nagy szimbolikus súlyt kapnak azok a támogatások, amelyek Magyarországról érkeznek. 

A harmadik torzulás, hogy fokozzák az erdélyi intézményes szerkezetekben már amúgy is meglévő autoriter tendenciákat. Ha most a rendszert jellemző politikai gazdaságtani jellegzetességektől elvonatkoztatunk és pusztán a politikai mezőre koncentrálunk, az Orbán-rezsimet plebiszciter vezérdemokráciaként, illiberális demokráciaként (ami leginkább a rendszert működtetők önértelmezésében jelenik meg), vagy kívülről korlátozott hibrid rezsimként értelmezhetjük. 

Ezek a fogalmak mind arra utalnak, Magyarország nagymértékben eltér a liberális demokráciákat jellemző intézményes kerettől, leginkább abban, hogy az egyre inkább monopolhelyzetbe kerülő pártpolitika sorra gyarmatosította a különböző, korábban nem politikai szférákat: az igazságszolgáltatást, a közmédiát, a kulturális, illetve a tudományos mezőt. 

Ez a logika a támogatásokkal együtt Erdélybe is átszivárgott, ami – ahogy azt érintettük – a Markó-érához viszonyítva mára egy jelentős eltolódást okozott, a különböző elit és értelmiségi csoportokat a korábbinál jobban kiszolgáltatva nemcsak a Fidesznek, hanem az RMDSZ-nek is. 

Persze rögtön hozzá kell tennünk, hogy az autoritarizmusnak (vagy illiberalizmusnak) ez az iránya a korábban már meglévő „autochton” (hamisítatlanul erdélyi) autoriter tendenciákra tevődött rá. 

Ezt nevezhetjük etnikai autoritarizmusnak, 

ami alapvetően az etnikai határfenntartással függ össze és olyan tekintélyelvű működési módokat termel újra az intézményeinken belül, amelyek nem a NER-ből erednek.

A negyedik dolog, hogy a klienteláris és politikai patronázs-logika a korábbinál is elterjedtebbé válik. Ez persze Románia vonatkozásában is nagyon erős, az ország sok szempontból maga is patronázs-demokráciaként jellemezhető. 

Mindezzel együtt az a leplezetlen és egyközpontú politikai klientelizmus, ami ma Magyarországot és ezen keresztül az erdélyi magyar intézményrendszert jellemzi, az Európai Unión belül példa nélküli, az ezzel való analógiákat pedig leginkább a posztszovjet térség monopiramidális rendszereiben kereshetjük.

Magam nem vagyok sem a meritokratikus ideológiának, sem az antikorrupciós kampányoknak kritikátlan híve, de a jelenlegi elosztási rendszernél sokkal jobb lenne 

egy standardizált, elszámoltatható pontozási rendszer, 

még ha ennek kialakításakor (leginkább a közpolitikai prioritások meghatározásakor) nagyon oda is kell figyelni, hogy ne a társadalmi privilégiumokat termeljük újra.

Végül az ötödik dolog a kisebbségi intézmények funkcióira és az etnikai határfenntartásban betöltött szerepére vonatkozik. A már említett, Csergő Zsuzsa által vezetett kutatásban két funkciót és két intézménytípust különítettünk el: ezek a belső szolidaritás (és egyben a többséggel szembeni határ) termelése (bonding) és a többség irányába történő kötések, hidak megteremtése (bridging). 

Az erdélyi magyar intézmények 99 százaléka belső szolidaritást és egyben etnikai határt termel, miközben az intézményes hidak szinte teljes mértékben hiányoznak. Akad egy-egy többnyelvű színház, irodalmi projektek, néhány balos rendezvény, interetnikus táborok és kerekasztalok, de ezek csepp a tengerben. 

A magyar nemzetpolitikában a híd mint kifejezés és metafora is kiveri a biztosítékot, mert a szlovákiai magyarok multietnikus pártjára, a Most-Hídra utal. Amit mi értünk alatta (és valójában a Most-Híd is ezt célozta), hogy olyan intézményes terek jöjjenek létre, amelyek a többséggel való párbeszédnek a terepét adják, mégpedig úgy, hogy ezeken belül a többség és a kisebbség egyenlő(bb) félként tud részt venni. 

Így a szereplők meg tudják fogalmazni, ki tudják alkudozni, hogy hogyan kellene kinézzen ez a viszonyrendszer a teljes társadalomban. Az intézményes hidaknak abban is szerepük van, hogy a kisebbség ne marginalizálódjon, vagy, ahogy ez a vajdasági magyar köznyelvben szerepel, 

ne kerüljön intézményes gettóhelyzetbe.

Az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom programjának fontos eleme az intézményes hídépítés, de természetesen nem csak nálunk van meg ez a felismerés. Mindenesetre a híd típusú intézményeket, vagy a román-magyar párbeszéd tervezett újraindítását egyáltalán nem támogatja a nemzetpolitika. 

Persze az erdélyi magyar politikai osztály még a NER-nél is nagyobb mértékben ellenérdekelt. Ez utóbbi ugyanis, ahogy már érintettük, részben tőkehihelyezésre törekszik, amihez kellenének a hidak. Az RMDSZ felső vezetése viszont maga is egy nagyon fontos híd a többség irányába, mondhatni az egyetlen, hatalmi és strukturális értelemben jelentős híd. 

Mint ilyen, nagy sikerrel alkudozik a román szereplőkkel, politikai pártokkal. Ők maguk jól be is vannak integrálva a román politikai mezőbe, miközben egy sor társadalmi területen a gettószerű működés a jellemző. 

Az RMDSZ monopolhelyzete egészen addig tart, 

amíg nem jönnek létre a kisebb, közvetlen hidak, megteremtve a románok és magyarok közötti horizontális párbeszéd lehetőségét, ami így kikerüli a pártpolitikát. Oktatási szereplők oktatási szereplőkkel, tudományos vagy kulturális szereplők egymással, és így tovább. 

A lényeg, hogy itt az RMDSZ az, ami ebben a leginkább ellenérdekelt. A magyar kormány esetében ambivalens a helyzet. Szüksége lehet közvetítő rétegre, de abban is érdekelt, hogy az erdélyi magyarok nagy tömegei mégis a Budapest központú humánerőforrás-menedzsment rendszerébe integrálódjanak, hogy ebben a magyar hálózatban mozogjanak, még akkor is, ha nem költöznek feltétlenül Budapestre. 

7. Következmények, várható fejlemények

Sipos Zoltán: – Mi történik akkor, ha ezek a támogatások elapadnak? Márpedig azt látjuk, talán 2020-ban volt az utolsó csúcsa ezeknek a támogatásoknak, azóta a trend csökkenő, és van esély arra, hogy ha Magyarországon kormányváltás történik, akkor ezek vagy megszűnnek, vagy pedig számottevően csökkennek. Milyen hatással lehet ez az erdélyi magyar intézményrendszerre?

Kiss Tamás: – Azt kell megnézni, hogy mi volt 2010 előtt. Ahogy azt vázoltuk, alapvetően egy klientelisztikus típusú integrációról beszélhetünk, legalábbis a politikai osztály tekintetében. Politikusaink nem csak a NER-be, hanem a román politikai mezőbe is klienteláris alapon integrálódnak és ide kapcsolják be a szélesebb kisebbségi intézményrendszert is. 

Ahogy láttuk, a magyarországi támogatások volumene a 2014-gyel kezdődő kormányzati ciklusban növekedett meg. Ez Romániában turbulens politikai periódus volt. Klaus Iohannis elnökké választását követően, egészen 2017-ig volt ugyanis a korrupcióellenes kampány csúcsa, ami – tegyük hozzá – messze túlment a jogállami kereteken és egy nagyon káros antikorrupciós populizmusba fordult. 

Ennek hatására lecsökkent a Bukarest irányából megmozgatható pénz, mégpedig annak az összefüggésében, hogy az antikorrupciós harc nem pusztán a korrupciót, hanem a politikai partikularizmus számos más formáját kriminalizálta, amin keresztül az erdélyi magyar politikai osztály a román politikai mezőbe integrálódott.

Sipos Zoltán: – Tehát lényegében ez arról szólt, hogy nem mindig konkrétan korrupcióról volt szó, hanem egyszerűen az az informális mód, ahogyan kijárták a helyi szinten szükséges dolgoknak a kivitelezését – egy hidat, egy útépítést stb. – hirtelen korrupciónak minősült.

Kiss Tamás: – Igen. Ráadásul a különböző döntések vagy akár jogszabályok végrehajtásának is kialakult az informalitásra és politikai alkura alapuló módja. Gondoljunk például a visszaszolgáltatások kérdésére. Elvileg volt egy jogi döntés és létezett egy közpolitikai irány, ami alapján a visszaszolgáltatások nagy volumenben elindultak. 

Egyes visszaszolgáltatási ügyeket azonban utólagosan kriminalizáltak. A Székely Mikó Kollégium épületének a visszaszolgáltatása az egyik ilyen emblematikus példa, ahol Markó Attilát érte korrupciós vád, miközben ő egy politikai szereplő volt a visszaszolgáltatási folyamatban. 

Általánosan az látszott, hogy az RMDSZ nem tudja már a korábban természetesnek tűnő alkufolyamatokban szereplő politikusait megvédeni. Ez pedig gyakorlatilag lebénította a rendszert, nagyon nagy mértékben csökkentve az RMDSZ erőforrás-allokációs képességét. 

A NER gyakorlatilag ebbe az űrbe lépett be. 

Egészen eddig a pontig a magyarországi erőforrások marginálisak voltak az erdélyi magyar politikai osztály számára. Most az feltételezhető, hogy ha újra megtörténik a váltás – és ez bizonyos értelemben szerintem már megtörtént –, akkor a klienteláris kapcsolódások újra irányt váltanak. Budapest veszít a jelentőségéből. 

Az RMDSZ számára azonban ott marad Bukarest, a jelen állás szerint intakt módon, úgy, hogy ebben a tekintetben nincs is semmilyen vetélytársa. Még egyszer, ez a változás már zajlik. Ha megnézzük például a parajdi sóbányával kapcsolatos hírek médiareprezentációját, látszik, hogy hogyan csapódott le Nicușor Dan államelnök látogatása. A magyarországi politikusok ez alkalommal vizet nem vihettek a román elnöknek.

Amúgy rendszeresen járok Székelyföldre interjúzni, beszélek intézményes és önkormányzati szereplőkkel, vagy fejlesztési politikában érdekelt emberekkel. Számukra elég egyértelmű, hogy Bukarest legalább annyira fontos, mint Budapest. 

A magyarországi források Kolozsvárról jelentősebbnek látszanak, mint a magyar tömbterületekről, ami annak is köszönhető, hogy ott sokkal kevésbé érezhetők a támogatáspolitika hatásai. 

Másrészt Székelyföldön a magyar elitek egy sor közintézményt birtokolnak és területi alapon tudnak különböző romániai forrásokra pályázni. Így a kolozsváriak sokkal inkább „ráfüggtek” a magyarországi pénzekre, miközben ennek a kérdésnek a jelentősége sokkal kisebb a Székelyföld vagy a Partium szempontjából. 

A fő vesztes a Kolozsvár központú intézményes struktúrát működtető és a NER-rel is összefonódott politikai és értelmiségi elit lesz. 

Paradox, hogy az értelmiség önmagát sokszor a románokkal való kommunikáció úttörőjének tartja. Közben azonban az ő intézményei fogják leginkább megsínyleni a NER kimúlását, nem pedig a Székelyföld, nem az erdélyi magyarok általában véve, de még csak nem is az RMDSZ. 

Az erdélyi magyar értelmiség és különösen a kolozsvári értelmiség intézményeinek a gerince roppanhat meg ettől. Számukra valóban nehéz lesz a váltás, de ezt ne vetítsük ki az erdélyi magyar társadalom egészére, mert a székelyföldi falusi vagy vidéki önkormányzatok sokkal jobban fogják ezt lemenedzselni, mint a kolozsvári elitek.

Borítókép forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala

The post Ilyenné préseltek minket a magyar kormány forintmilliárdjai appeared first on Átlátszó Erdély.

• a nagy, milliárdos léptékű új döntések látványosan megfogyatkoztak;
• a korábbi állandó támogatottak részére – köztük a Sapientia EMTE vagy az Erdélyi Református Egyházkerület – 2024-ben nem születtek új, nagy összegű döntések;
• az erdélyi foci és hoki azonban továbbra is forint milliárdból gazdálkodhat;
• szintén toplistások az RMDSZ alapítványai: az Iskola Alapítvány, valamint az Eurotrans Alapítvány.

Mielőtt rátérnénk az érdekesebb részletekre, következzen néhány sarokszám. A BGA honlapján közzétett támogatási döntéseket összesítve mintegy 91 milliárd forint (nagyjából 225 millió euró) új támogatásról hozott döntést a Bethlen Gábor Alap tavaly.

Ez az összeg valamivel több, mint a 2023-as 81 milliárd forint, azonban elmarad a rekordernek számító 2020-as évtől, amikor több mint 127 milliárd forintnyi támogatásról született döntés.

A Bethlen Gábor Alap támogatásairól szóló, legutóbbi összefoglalónk:

Ami a támogatások területi eloszlását illeti, Erdélybe irányult tavaly a támogatások bő egyharmada: összesen 36 milliárd forint (nagyjából 90 millió euró) – ez jóval több mint a 2023-as 25 milliárd. 

Kárpátalja (Ukrajna), valamint Vajdaság (Szerbia) következik 11 és 10 milliárd forinttal, majd Felvidék (Szlovákia) 9,6 milliárddal. Magyarországi szervezetek számára 7,5 milliárd forintot ítéltek meg, Horvátország számára 2 milliárdot, valamint Muravidék (Szlovénia) számára 1 milliárdot. A fennmaradó összegből a magyar diaszpóra szervezetei részesültek.

Ami a fontosabb támogatási programokat illeti, a nemzetpolitikai célú támogatások közel 48 milliárd forintot tesznek ki, az oktatási-nevelési támogatás (ez a Szülőföldön Magyarul program) közel 23 milliárd forintot (57 millió euró) tett ki – ez nagyjából megegyezik a 2023-as szinttel. Ez a program arra ösztönzi a szülőket, hogy gyermekeiket magyar nyelvű oktatási intézménybe járassák – ennek érdekében gyermekenként 100 ezer forintot kapnak. Fontos még a Határtalanul! Program – erre a célra mintegy 11 milliárd forintról született döntés.

Kik nyertek nagyot Erdélyben?

Meglepően kevés milliárdos nagyságrendű új döntést találtunk a 2024-es döntések között. Hozzá kell tennünk azonban, hogy csak az új döntéseket vettük ezúttal figyelembe – a korábbi években hozott, nagy összegű döntéseket módosító bizottsági határozatokat kiszűrtük. 

Rögtön a legnagyobb döntés kedvezményezettje az RMDSZ, illetve az általa létrehozott alapítványok egyike. Az Iskola Alapítvány egy 3,6 milliárdos (nagyjából 9 millió euró) támogatást kapott 2024 áprilisában, csakhogy novemberben ezt a döntést törölték. Egyelőre nem világos számunkra hogy ezen döntések, valamint az alapítvány által nemrég megvásárolt, 9,1 millió EUR értékű kolozsvári villa összefüggnek-e – erre a későbbiekben visszatérünk.

Az Iskola Alapítvány ezt a döntést leszámítva is jól járt tavaly: 900 millió forintot kapott egy tusnádfürdői ingatlanberuházásra. További, meg nem nevezett ingatlanberuházásra kaptak 113 millió forintot, működésre 150 milliót, az irodalmi programjaikra további 184 millió forintot. Az RMDSZ által alapított másik alapítvány, a kedvezményes honosításba besegítő Eurotrans Alapítvány működésére 700 millió forintot ítélt meg a Bethlen Gábor Alap.

A Székelyföldi Labdarúgó Akadémia szintén a kiemelkedő nyertesek közt van: három pályázatát támogatták összesen 4,5 milliárd forint (11 millió euró) értékben. A BGA emellett a Sepsi OSK focicsapatot is támogatta 400 millió forinttal, valamint felbukkan a döntések között összesen 500 millió forinttal egy harmadik fociprojekt – Partiumi Labdarúgó Akadémia, melyet Szatmárnémetiben terveznek felépíteni, és melyről itt írtunk. Emellett közel 1,5 milliárd forintot nyert a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány, és a Godako Ökölvívó Sportklub is kapott 90 millió forintot.

Kevés jutott az erdélyi történelmi egyházaknak

Az erdélyi történelmi egyházakat korábban kiemelten támogatta a Bethlen Gábor Alap – tavaly azonban szembeszökően kevés támogatást kaptak. Az egyetlen kiemelkedő kedvezményezett a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatala 1,5 milliárd forint támogatással. 

Az Erdélyi Református Egyházkerület 150 millió forint támogatást kapott – ez az összeg eltörpül azokhoz a milliárdos támogatásokhoz képest, amelyeket az egyházkerület korábban kapott és amely támogatásokból látványos ingatlanberuházásokba, templomok felújításába kezdett. Kató Béla püspökről tudni lehetett, hogy Orbán Viktor egyik erdélyi bizalmasa, ő azonban 2024 decemberében visszavonult.

Szintén 150 millió forint támogatásban részesült a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint 130 millió forintot ítéltek meg a Magyar Unitárius Egyház számára.

Szembeszökő, hogy az eddig kiemelten támogatott Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tavaly nem szerepelt az új támogatási döntések között – igaz, a számukra korábban megítélt támogatási döntések módosításait viszont megtaláltuk. Ezek alapján  nem valószínű, hogy az egyetem pénzszűkében van.

Fontos még, hogy az Erdélyi Nemzeti Jelentőségű Programok megvalósításának támogatása című pályázat révén mintegy 600 millió forinttal támogattak egy sor erdélyi intézményt és programot, ezek jellemzően nem túlságosan nagy, általában néhány millió, esetenként tízmillió forintos összegek.

The post Foci, hoki, RMDSZ: ide gurultak a magyar kormány milliárdjai 2024-ben appeared first on Átlátszó Erdély.

A törvénytervezet szövege olyan tág, hogy gyakorlatilag bármely, közéleti tevékenységet folytató vagy közvitában részt vevő szervezetre alkalmazható – beleértve a független médiát és a civil szervezeteket is.

A törvény végrehajtását a Szuverenitásvédelmi Hivatalra bíznák, amelyet egy olyan személy vezet, aki nemrég nyilvánosan buzdított arra, hogy az emberek ne támogassák a független médiát. Ez a hivatal fogja összeállítani a „problematikusnak” ítélt szervezetek listáját, amelyhez a felhatalmazást kormányrendeletben erősítik meg.

A listára kerülő szervezetek súlyos következményekre számíthatnak – például bankszámláik befagyasztására, vezetőik kötelező vagyonnyilatkozat-tételére, vagy akár jelentős pénzbírságokra is.

A szabad sajtó fennmaradása nem csupán helyi ügy – különösen egy olyan régióban, ahol egyre több populista vezető veszi át Orbán Viktor módszereit. Közös európai érdekünk, hogy a lehető leghangosabban kifejezzük: az információ szabadsága, a kritikus, szabad, tényalapú média és a nyilvános térben megjelenő kritikus hangok kulcsfontosságúak.

Felszólítjuk kormányainkat és az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg mindent ennek a törvénynek a megakadályozására, amely élesen szembemegy az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Alapjogi Chartával is.

1. Alessia Cerantola, Editorial Director, Investigate Europe (Italy)
2. Andrei Ciurcanu, President, RISE Project (Romania)
3. Anna Gielewska, Editor-in-Chief, VSquare (Poland)
4. Anneleen Ophoff, Managing Director, Apache (Belgium)
5. Anuška Delić, Founder and Editor-in-chief, Oštro (Slovenia)
6. Attila Biro, Editor-in-Chief, Context.ro (Romania)
7. Augustine Zenakos, Editor-in-Chief, The Manifold (Greece)
8. Ayse Banu Tuna, Editor-in-Chief, Journo (Turkey)
9. Bartosz T. Wieliński, Deputy Editor-in-Chief, Gazeta Wyborcza (Poland)
10. Bastian Obermayer, Director and Co-Founder, paper trail media (Germany)
11. Beata Balogova, Editor-in-Chief, SME (Slovakia)
12. Bettina Hamilton-Irvine, Co-Editor-in-Chief, Republik (Switzerland)
13. Catalin Tolontan, Editorial Coordinator, Hotnews (Romania)
14. Catalina Albeanu, Managing Director, Display Europe (Austria)
15. Catarina Carvalho, Editor, Mensagem de Lisboa (Portugal)
16. Cecilia Anesi, Centre Director, IRPI (Italy)
17. Christiane Schulzki-Haddouti, Executive Board, RiffReporter.de (Germany)
18. Cristian Delcea, Editor-in-Chief / Co-Founder, Recorder (Romania)
19. David Schraven, CEO & Publisher, CORRECTIV (Germany)
20. Dieter Bornemann, Chairman of the Editorial Board, ORF (Austria)
21. Dimitris Xenakis, Publisher, inside story (Greece)
22. Dov Alfon, Editor-in-chief, Libération (France)
23. Elena Sánchez Nicolás, Editor-in-Chief, EUobserver (Belgium)
24. Elisabetta Tola, Founder and Editor-in-Chief, Facta.eu (Italy)
25. Erik Tabery, Editor-in-Chief, Respekt (Czech Republic)
26. Eva Belmote, Editor-in-Chief, Civio (Spain)
27. Filip Minich, Editor-in-Chief, Refresher (Slovakia)
28. Florian Klenk, Editor-in-Chief Falter (Austria)
29. Florian Skrabal, Editor-in-Chief, Dossier (Austria)
30. Francesca Festa, Co-Founder, Sphera Network (France)
31. Frederik Obermaier, Director and Co-Founder, paper trail media (Germany)
32. Gian-Paolo Accardo, Editor-in-Chief, Voxeurop (France)
33. Giulio Rubino, Co-Editor-in-Chief, IrpiMedia (Italy)
34. Harry Lensink, Editor in Chief, Follow the Money (Netherlands)
35. Ivaylo Stanchev, Editor-in-Chief, Capital (Bulgaria)
36. Jakub Patočka, Editor-in-Chief, Deník Referendum (Czech Republic)
37. Ján Simkanič, CEO & Publisher, Deník N (Czech Republic)
38. Janusz Schwertner, Editor-in-Chief, Goniec.pl (Poland)
39. Jaroslav Masek, Editor-in-Chief, Hospodarske noviny (Czech Republic)
40. Jelena Pavic Valentic, Editor-in-chief, Telegram (Croatia)
41. Jerzy Baczyński, Editor-in-Chief, Polityka (Poland)
42. Joanna Krawczyk, Director of CORRECTIV.Europe (Germany)
43. Josef Pazderka, Editor-in-Chief, Czech Radio Plus (Czech Republic)
44. Karl van den Broeck, Founder & Editor-in-Chief, Apache (Belgium)
45. Katharine Viner, Editor-in-Chief, The Guardian (UK)
46. László Juhász, Editor-in-Chief, Paraméter (Slovakia)
47. Lise Witteman, Deputy Editor-in-chief, Follow the Money (Netherlands)
48. Lorenzo Bagnoli, Co-Editor in Chief, IrpiMedia (Italy)
49. Loucas Fesias, Chief Editor, AlphaNewsLive (Cyprus)
50. Lukáš Diko, Editor-in-Chief, Investigative center of Jan Kuciak (Slovakia)
51. Lukáš Fila, CEO, Denník N (Slovakia); Chairman of the Board, Respekt, Deník N, Heroine (Czech Republic)
52. Magda Jethon, Editor-in-Chief, Radio Nowy Świat (Poland)
53. Magdalena Chrzczonowicz, Editor-in-Chief, OKO.press (Poland)
54. Mašenjka Bačić, Deputy Editor-in-Chief, Oštro (Croatia)
55. Mathias Destal, Editor-in-Chief, Disclose (France)
56. Matus Kostolny, Editor-in-Chief, Denník N (Slovakia)
57. Matyáš Zrno, Editor-in-Chief, Aktuálně (Czech Republic)
58. Michał Danielewski, Editor-in-Chief, OKO.press (Poland)
59. Michal Musil, Editor-in-Chief, Reportér magazín (Czech Republic)
60. Michał Szułdrzyński, Editor-in-Chief, Rzeczpospolita (Poland)
61. Mihai Voinea, Editor-in-Chief / Co-Founder, Recorder (Romania)
62. Miroslava Kernová, Editor-in-Chief, Omediach.com (Slovakia)
63. Mustafa Kuleli, Editor-in-Chief, Mediternews (Turkey)
64. Nikolas Leontopoulos, co-founder & editor, Reporters United (Greece)
65. Norbert Molnár, Head of digital publishing, Új Szó (Slovakia)
66. Pavel Tomášek, Editor-in-Chief, Deník N (Czech Republic)
67. Peter Bardy, Editor-in-Chief, Aktuality (Slovakia)
68. Petr Kain, Editor-in-Chief, Ekonom (Czech Republic)
69. Petr Šabata, Editor-in-Chief, Právo daily (Czech Republic)
70. Robert Brestan, Editor-in-Chief, HlidaciPes.org (Czech Republic)
71. Robert Čásenský, Editor-in-Chief, Seznam Zprávy (Czech Republic); Founder, Reportér magazín (Czech Republic)
72. Roman Imielski, First Deputy Editor-in-Chief, Gazeta Wyborcza (Poland)
73. Rozina Breen, Editor-in-Chief and CEO, The Bureau of Investigative Journalism (UK)
74. Sam Tranum, Editor, Dublin Inquirer (Ireland)
75. Sebastian Esser, Publisher, Krautreporter (Germany)
76. Slawek Blich, Managing Director, Display Europe (Austria)
77. Sofia da Palma Rodrigues, Co-founder & Executive Editor, DIVERGENTE.PT (Portugal)
78. Stefan Hrib, Editor-in-Chief, Tyzden (Slovakia)
79. Stefan Johannesberg, Executive Board, RiffReporter.de (Germany)
80. Teresa O’Connell, Editorial Director, Are We Europe (Netherlands / Germany)
81. The Fumaça team (Portugal)
82. Virginia Pérez Alonso, Editor-in-Chief, infoLibre (Spain)
83. Wojciech Przybylski, Editor-in-chief, Visegrad Insight (Poland)
84. Zoltán Sipos, Editor-in-Chief, Átlátszó Erdély (Romania)
85. Zoltán Szalay, Chief Editor, Napunk (Slovakia)
86. Anne Bocandé, Editorial Director, Reporters Without Borders (France)

Illusztráció: Filler Máté / Telex

The post Magyarország a szabad sajtó ellehetetlenítésére készül – Az EU-nak muszáj cselekednie appeared first on Átlátszó Erdély.

Aki régóta követi az Átlátszó Erdélyt, valószínűleg találkozott már a magyar kormány támogatáspolitikájáról, a határon túli magyar közösségekbe irányuló különféle támogatásokról, valamint a Bethlen Gábor Alap által kiosztott pénzekről szóló anyagainkkal.

Talán az is feltűnt, hogy két éve nem közöltünk összefoglalókat a Bethlen Gábor Alap támogatásairól. Ennek jó oka van: bár a BGA honlapján, a bizottsági határozatok között továbbra is elérhetőek a támogatásokról szóló döntések, ezek összesítését egyre problémásabbnak láttuk.

Az történt ugyanis, hogy néhány éve a bizottsági határozatok között feltűntek a korábbi határozatok módosításai. Ezek lényegében korábbi bizottsági döntéseket bírálnak felül, gyakran az eredetileg megítélt pénzösszeget is módosítják. 

Annyit módosítgatják, hogy alig lehet követni

Az utóbbi években ezek a módosítások annyira gyakorivá váltak, hogy problémássá vált az egyes támogatási döntések követése. Amellett, hogy az egyes döntések esetében nehéz megmondani a megítélt összeget, a támogatások összesítését – tehát azt, hogy Erdélybe összesen mennyi támogatás érkezett egy adott évben – sem lehet pontosan kiszámolni a bizottsági döntések alapján.

Így más forráshoz folyamodtunk: a Bethlen Gábor Alap által évente elkészített, és az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága elé terjesztett beszámolókban közölt sarokszámokra támaszkodva dolgoztunk.

A 2023-as beszámolóból kiderül, hogy 81 milliárd forint (körülbelül 200 millió euró) összegben hagyott jóvá támogatásokat az alap felett rendelkező, négytagú Bizottság. Ebben az összegben benne vannak 

• a jogszabály alapján nyújtott normatív támogatások (ezek közül a legfontosabb a Szülőföldön magyarul program, ismertebb nevén az oktatási-nevelési támogatás);
• az általában nem túl magas keretekkel rendelkező nyílt és a meghívásos pályázatok; 
• valamint a legérdekesebb tételnek számító, egyedi döntés alapján nyújtott támogatások.

Egyedi döntések: így kapnak pénzt a csókosok

Az egyedi döntés alapján nyújtott támogatások azért tarthatnak számot kiemelt érdeklődésre, mert ezek esetében nem a Bizottság, hanem a Miniszterelnökség hozza meg a támogatási döntést. Egybehangzó értesüléseink szerint a nagyobb összegű döntéseket maga Orbán Viktor miniszterelnök hagyja jóvá (noha forrásaink más-más összegeket emlegetnek küszöbértékként). 

Akár Orbán dönt, akár nem, az biztos, hogy ezek azok a támogatások, melyekről politikai döntés születik, és melyekre a Miniszterelnökség forrást biztosít, a BGA pusztán lebonyolítója ezeknek a projekteknek. A BGA beszámolója így fogalmaz ezekről a támogatásokról: 

„Az egyedi támogatások eljárásrendjüket tekintve a pályázati rendszeren kívül biztosított, a támogatandó cél speciális körülményeit, finanszírozási szükségleteit kiemelten kezelő támogatások. (…) A támogatási kérelmek Államtitkársághoz kerülnek benyújtásra. Az Államtitkárság a szakmai javaslatával ellátott kérelmet továbbítja az Alapkezelő részére a döntéshozatal előkészítése, a támogatási ügylet lebonyolítása céljából.”

A tavaly megítélt támogatásoknak bőven több mint fele, 52 milliárd forint (127 millió euró) volt ilyen „pályázati rendszeren kívül biztosított” támogatás. Ez az összeg valamivel több, mint az utóbbi két év 30-40 milliárdja, azonban messze elmarad a 2020-as csúcstól: ebben az évben 117 milliárd forintot osztottak ki „rendszeren kívül”. Így is a tavalyi össztámogatás 63 százalékát teszi ki az egyedi döntések.

Vége a szűkös éveknek?

A 2018-as, majd 2020-as bőséget két szűk esztendő követte: a pályázati rendszerre rálátó forrásaink szerint „elzárták a pénzcsapot” – erről az Átlátszó Erdély itt írt. Úgy tudjuk, ebben az időszakban a magyar kormány ugyan támogatta a már megkezdett ingatlanfejlesztési projekteket, de új, milliárdos nagyságrendű projektek nem indultak (erről az időközben elhunyt Potápi Árpád államtitkár is beszélt 2023 márciusában). 

A mélypont 2022-ben jött el: ekkor nagyjából 40 milliárd forintnyi támogatásról született döntés. Igaz, ennek a háromnegyede, 31 milliárd egyedi döntésekre ment.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA éves beszámolóiban közölt sarokszámokon jól látszik, 2023-ban a támogatások újból növekedtek. Az egyedi támogatások összege növekedett leginkább, 22 milliárd forinttal. De az össznövekedésbe belejátszik 18 milliárd forinttal az is, hogy az oktatási-nevelési támogatás összege majdnem megötszöröződött: a korábbi, diákonkénti 22 400 forintról százezer forintra emelkedett.

Az oktatási nevelési támogatást tavasszal kell megpályázni, és ősszel kapják kézhez a szülők. Célja a magyar iskolaválasztás ösztönzése és a magyar nyelvű oktatás megerősítése a külhoni területeken. Összege a 2022-es 5 milliárd forintról tavaly 23 milliárdra (56 millió euróra) nőtt, erről az emelésről is a Miniszterelnökség döntött.

Tavaly az oktatási-nevelési támogatás az össztámogatás több mint 28 százalékát tette ki. Összeadva a Miniszterelnökségen születő egyedi döntések 63 százalékos arányával az látszik, hogy a BGA által utalt támogatások

bő 90 százalékáról nem a BGA dönt. 

A határon túlra szánt támogatásoknak a tizedéről sem dönt az a szervezet, ahol elméletileg a legtöbb tudás és tapasztalat halmozódott fel a határon túli közösségek önszerveződéséről, civil szférájáról, intézményes igényeiről. A támogatások túlnyomó többsége egyedi intézményes szereplőkhöz, nagy beruházásokhoz irányul, illetve az oktatási-nevelési támogatás több mint kétszázezer egyéni igénylőjéhez. 

Az alulról jövő kezdeményezésekre, a kisebb közösségek önszerveződésére alig jut pénz. A rájuk szánt támogatások táblázataiból az látszik, hogy a határon túli civilek működésre fél-másfél millió forintot kaptak, programjaikra pedig alig 300-600 ezer közötti forintot úgy, hogy a pályázatoknak eleve csak a kétharmadát támogatták. Ezeknek az összegeknek a nagyságrendje sok-sok éve változatlan, miközben a forint értéke a felére csökkent az elmúlt tizenöt évben.

Keresünk ezer szabad erdélyi embert

Baj van. Szeptemberben muszáj volt a vésztartalékainkhoz nyúlnunk. Ezért keresünk ezer szellemileg és anyagilag független személyt, aki segíti az Átlátszó Erdélyt oknyomozó műhelyként fenntartani.

Ami az egyedi döntések területi megoszlását illeti, 

nincsenek meglepetések: Erdély a közel 25 milliárdos összeggel (61 millió euró) magasan vezet, a vajdasági (5,3 milliárd, 13 millió euró) és felvidéki (5,3 milliárd) összegek enyhén emelkedtek 2023-ban. A növekvő trend Kárpátalján hangsúlyos még, érthető módon. Ebbe a régióba összesen 8,8 milliárd forintot (21,5 millió eurót) ítéltek meg.

A Bethlen Gábor Alap kiadásai területi bontásban, az alap által összeállított éves jelentések alapján. Az összegek millió forintban, és a kurzorral a grafikán további adatok jelennek meg.

A BGA 2023-as beszámolójából kiderül még, hogy a 2022 decemberében visszavont erdélyi meghívásos pályázat miatt kiesett forrásokat pótolták. (A sok intézményt kínos helyzetbe hozó döntésről a Transtelex itt számolt be). Tavaly januárban ismét meghirdették a kiírást 280 millió forintos kerettel, melyre 139 szervezetet hívtak meg. 

Augusztusban aztán meghirdették a „rendes” pályázatot az erdélyi nemzeti jelentőségű programok támogatására 681 millió forintos keretösszeggel. Ebből összesen 638 millió forintot ítéltek meg 162 pályázatra.

Miért fontos a Bethlen Gábor Alap?

Bár a magyar kormány több minisztériumának is van határon túli támogatásokra szánt költségvetési előirányzata, ezek nem jelentős összegek. A legnagyobb, határon túli támogatásokat folyósító alap a Bethlen Gábor Alap. A határon túlra szánt pénzek túlnyomó többsége a BGA-n keresztül érkezik.

Erdélyben a külügyminisztériumi forrásokat elosztó Pro Economica Alapítvány a magyarországi támogatási rendszer másik számottevő szereplője. Ez az alapítvány mintegy 100 milliárd forintot (kb. 250 millió eurót) osztott ki az évek során Erdélyben különféle gazdaságfejlesztési programokra. 

A Pro Economica idén szeptemberben nyitotta újra támogatási programját tízmilliárd forintos kerettel. Az alapítvány évekig takaréklángon üzemelt, ugyanis a magyar kormány nem tudott megegyezni a románnal a gazdaságélénkítő pénzekről. 2020 márciusában a román külügy arra kérte a magyar kormányt, hogy kössenek egyezményt a Romániába irányuló gazdasági támogatásokról.

The post A csókosok és a diákok a határon túli támogatások legfőbb célcsoportja appeared first on Átlátszó Erdély.

Mindannyiunknak van olyan rokona, barátja, ismerőse, akivel „vigyázni kell”: elég egy figyelmetlenül elejtett félmondat, beszélgetést kezdeményező gesztus, máris félórás kiselőadást kapunk az élet legfontosabb kérdéseiről: a nyugati „no go” zónákról, a Kanadában nemváltó műtétre kényszerített óvodásokról, vagy akár az ukránokról, akik galádul rátámadtak a nyaralni érkező orosz katonákra.

Noha sok empirikus tapasztalatunk van a dezinformációs narratívák erdélyi terjedéséről, és azt is sejtjük, hogy ezek terjedésében nagy szerepe van annak, hogy az erdélyi magyarság lényegében a magyarországi médiatérben él, meglepően kevés konkrét adattal rendelkezünk arról, hogy a magyarországi kormánypropaganda hogyan férkőzik be mindennapjainkba.

Egyáltalán, az erdélyi magyarok médiafogyasztásáról szóló, valamennyire friss kutatásokat fél kezünkön lehet megszámolni. Az egyik ilyen a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2015-ös kutatása, melyből kiderül, hogy leggyakrabban a magyarországi televízió-csatornákat – RTL Klub, Duna TV, TV2, M1 – nézik az erdélyi magyarok.

Arról nincsen adat, hogy a médiafogyasztási preferenciák hogyan változtak 2015 óta. Valószínű, hogy a kedvelt csatornák tekintetében voltak változások, de minden bizonnyal továbbra is elsősorban a magyarországi médiatér jelenti az erdélyi magyarok tájékozódási alapját.

A magyar kormány paneljeit mondják fel az erdélyi magyarok

Ezzel magyarázható annak a felmérésnek az eredménye, amit 2022-ben, az ukrajnai háború kitörése után készített a Bálványos Intézet, és amely nem kis megrökönyödést okozott szakmai körökben.

Kiderült ugyanis, hogy két éve az erdélyi magyarok percepciója az ukrajnai háborúról számottevően eltért a román többségtől, és leginkább a magyarországi kormány narratíváját tükrözte. (Az erről szóló online előadás itt tekinthető meg.)

Mikor a kutatók rákérdeztek az ukrajnai háborúval kapcsolatos hírforrásokra, kiderült, hogy az erdélyi magyarok többsége (61%) a magyarországi közmédiából, illetve a román televíziókból (51%) tájékozódik. A román online portálok és a nemzetközi hírforrások a preferenciák végén szerepeltek.

Bizalom tekintetében is a magyarországi hírforrások vezettek: a válaszadók mintegy 50%-a mondta azt, hogy „nagy mértékben” vagy „eléggé” bízik a magyarországi közmédiában, míg a román televíziók esetében ez az arány 23-26% körül volt.

Az első kutatás, amely a magyar kormány propagandájának terjedését vizsgálja a határon túli közösségekben

Ezt a két korábbi kutatást egészíti ki a Political Capital Médiahegemónia és propaganda a határon túl című projektje, mely a magyar kormány narratíváinak határon túli terjedését vette szemügyre, és melyben az Átlátszó Erdély is részt vállalt.

A kutatás 2023. január 1. és július 15. között vizsgálta a magyar kormányhoz köthető dezinformációt és propagandát a Magyarország határain kívül – Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban és Erdélyben – működő médiaorgánumokban.

Négy fő dezinformációs narratíva megjelenését vizsgálták: az ukrajnai háborúval, az Oroszország elleni szankciókkal, az illegális migrációval, valamint a gender témakörrel kapcsolatos narratívákat.

Első körben a Political Capital kutatói a helyi partnerek – Gyurkovics Virág (Átlátszó Vajdaság, Szerbia), Kőváry Sólymos Karin (ICJK, Szlovákia), András Soltész és Dmytro Tuzhanskyi (Varosh, Ukrajna) valamint Sipos Zoltán (Átlátszó Erdély, Románia) – segítségével beazonosították a legfontosabb helyi online médiaorgánumokat, valamint a legnagyobb követőszámmal és befolyással rendelkező Facebook-oldalakat.

Ezután a kutatók kulcsszavas kereséseket folytattak a médiaorgánumok Facebook-oldalain a CrowdTangle és SentiOne eszközökkel. Az így nyert, 1245 sort tartalmazó adatbázisban felbukkanó anyagokat kvalitatív elemzésnek vetették alá: a kutatók minden anyagot elolvastak, azokban további al-narratívákat azonosítottak be, és azt is megvizsgálták, hogy az egyes tartalmak milyen hálózatok révén terjednek.

A narratívaelemzés fontos része volt a helyi szereplők politikai, gazdasági, szervezeti kontextusának felvázolása. A propaganda hatását három további dimenzió befolyásolja:

• Mennyire erős az Orbán-kormány kontrollja az adott közösség médiaorgánumai fölött?
• Mennyire beágyazott a kisebbségi média a többségi médiatérbe?
• Mennyire szabad és versenyalapú a többségi médiatér?

A romániai magyar média esetében ugyan erős a magyar kormány kontrollja, azonban a kitettséget csökkenti a romániai politikai tér erős euroatlanti irányultsága, amellyel az RMDSZ sem igazán megy szembe.

További tényező, hogy a többségi médiatér tulajdonosi szerkezete a magyarországihoz képest sokszínűbb, a piaci verseny erősebb, és az elérhető információk sokszínűbbek. Itt azonban azt is meg kell említeni, hogy az erdélyi magyarok elsősorban magyar nyelvű sajtótermékeket fogyasztanak, így a román nyelvű médiatér milyensége másodlagos szerepet játszik.

Az erdélyi magyar média túlnyomó többsége a magyar kormány pénzén él

A vizsgált erdélyi magyar médiaorgánumok túlnyomó többsége az Erdélyi Médiatér Egyesület köré tömörül, ez a projekt a magyar kormány támogatásából működik.

Ezekre a médiaorgánumokra eddig nem volt jellemző az a szigorúan központosított, uniformizált üzenetekkel operáló propaganda, ami a magyarországi kormánymédia sajátja, azonban a magyar kormány narratíváját tükröző anyagok megjelennek.

Az RMDSZ kisebb, de szintén fontos szereplője az erdélyi magyar médiatérnek: a Progress Alapítvány az egyik legnagyobb internetes hírportál, a maszol.ro kiadója, a Janovics Jenő Alapítvány pedig az ETV-t, valamint az Erdély FM-et működteti. Mindkét alapítványt az RMDSZ finanszírozza.

Itt időről időre szintén megjelennek a magyar kormány narratíváit tükröző anyagok, noha az RMDSZ hivatalos kommunikációja – főként az ukrajnai háború kapcsán – a kezdetektől fogva megfelel az euroatlanti konszenzusnak az orosz agresszióval kapcsolatban.

Mit mutatnak az adatok?

A vizsgált tartalmak 40%-a a háborúval, 29%-a a migrációval, 19%-a a genderrel és 12%-a a szankciókkal kapcsolatos dezinformációt tartalmazott. Noha Erdélyben él a legnagyobb magyar közösség Magyarországon kívül, a manipulatív narratívákat tartalmazó anyagok száma alapján Szlovákia vezeti a toplistát. A vizsgált narratívák alapján a sorrend: Szlovákia (57%), Románia (24%), Szerbia (11%), Ukrajna (8%).

Az erdélyi magyar médiatér volt a második legaktívabb a magyar kormányhoz kapcsolódó dezinformáció terjesztésében. Az adatbázisban szereplő tartalmak nagyjából negyede származik innen.

Ez nem meglepő, lévén hogy Erdélyben él a legnagyobb határon túli magyar közösség, az erdélyi magyar sajtót nagyrészt a magyar kormány finanszírozza, az RMDSZ pedig szorosan együttműködik a Fidesszel. A propaganda terjedését olyan, a magyar kormány üzeneteit felerősítő rendezvények is segítik, mint Tusványos vagy a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat.

A vizsgált időszakban a háborús dezinformációs narratívák domináltak (sárga görbe), a migrációs narratívák (szürke görbe) növekedése elsősorban a magyar kormány menekültek elosztására vonatkozó, új uniós mechanizmust ellenző kommunikációjának köszönhető.

A háborúval kapcsolatos narratívákat tartalmazó anyagok többsége azt hangsúlyozta, hogy (1) azonnali tűzszünetre és békére van szükség, valamint hogy (2) a fegyverletétel csak meghosszabbítja és fokozza a konfliktust. Kisebb mértékben megjelentek azok a narratívák, melyek a háborúpárti Nyugatot hibáztatják a háború kirobbantásáért és fenntartásáért, de előfordult az is, hogy orosz állami vezetők kritikátlan nyilatkozatait vették át.

A béke és a tűzszünet sürgetése elsősorban a magyar kormány és Ferenc pápa békepárti üzenetein keresztül jelent meg. Jó példa erre Szijjártó Péter nyilatkozata, miszerint „Magyarország és a Vatikán egyetért abban, hogy a háborúnak és az emberi szenvedésnek Ukrajnában minél hamarabb véget kell vetni”.

Erősen jelen voltak az illegális migrációhoz kapcsolódó narratívák. Az „illegális migráció” (43%) és a „migránscsempészet” (35%) mellett a harmadik domináns al-narratíva „Brüsszelről” szól (13%), amely alapvetően az Európai Uniót és az Európai Bizottságot okolja az illegális migrációért és annak minden negatív kulturális és gazdasági hatásáért.

A migrációról szóló véleménycikkek az erdélyi mintában voltak a leggyakoribbak. Szinte mindegyik ilyen anyagnak a szerzője Bíró Béla, a maszol.ro főmunkatársa volt. Ezek a cikkek gyakran kiemelték „Európa hanyatlásáról”, a menekültek befogadását és integrációját támogató „Wilkommenskultur” kudarcáról szóló szubnarratívákat is a nyugat-európai országok politikájának kritikáján keresztül.

A felvidéki és vajdasági magyarság a legsérülékenyebb

Az elemzés a határon túli közösségeket rangsorolja is, aszerint, hogy mennyire sérülékenyek a dezinformációs narratívákkal szemben. A Political Capital szempontjai szerint a Szerbiában és Szlovákiában élő magyar közösség bizonyult a legsérülékenyebbnek: a szlovák és szerb kormányfő egyaránt Orbán Viktor szövetségesei közé tartoznak, akik a magyar kormányfőhöz hasonló retorikával rendelkeznek.

Ukrajnában és Romániában a magyar közösség könnyebben hozzáfér elfogulatlanabb információkhoz, ugyanis a többségi médiatérben több a tényalapú anyag és kevesebb a dezinformáció, illetve a helyi politikai elitek nem szövetségesei az Orbán-kormánynak.

The post Mint forró kés a vajban, úgy terjednek a magyar kormány dezinformációs narratívái Erdélyben appeared first on Átlátszó Erdély.

2019-ben a Pro Economica pályázatot hirdetett meg 3-5 csillagos szállodák építésére. „A pályázati felhívás célja a célterületen élők szülőföldön maradásának és boldogulásának támogatása a foglalkoztatottság és a vonzó turisztikai lehetőségek, szolgáltatások körének bővítése által” – fogalmazták meg a pályázat célját. 1,5 és 7,5 millió euró közötti összegeket lehetett pályázni, összesen 75 millió lejt szándékoztak szétosztani.

Végül minden pályázat nyert, tehát mindenki, aki pályázott, kapott (volna) pénzt. Csakhogy volt pályázó, aki visszamondta. Így végül 9 luxusszálló fog megépülni Székelyföldön magyar kormánypénzből.

Van-e rá igény? Vagy másra kellene inkább költeni ezt a pénzt?

Mikor erről a témáról beszélek ismerőseimmel, ez a leggyakrabban felmerülő kérdés, ezen vitáznak az emberek a legtöbbet. 

Egyik ismerősöm azt mondja, hogy Székelyföldön nagyon alacsony a szállodák kihasználtsága, és nem lesz jövedelmező a projekt. A másik azt, hogy igen, de a székelyföldi vendéglátás silány minősége miatt kevés a turista, és emelni kellene a szintet. 

Egy kollégám szerint nem létszükséglet a 4 csillagos szálló, és lenne sok olyan iskola, kórház, bármi, amire el lehetne költeni ezt a pénzt. De egy másik ismerősöm szerint létszükséglet egy adott szférának, mert mikor egy nagyobb luxusra vágyó vendégük jön, akkor Bálványoson kívül sehova sem tudják küldeni. 

Én, aki egész életemben sátorral jártam nyaralni, nem tudom megítélni vagy átlátni, hogy mekkora szükség van 4-5 csillagos wellness szállodákra, mivel fog járni, ha az eddigi 1 helyett 10 ilyen lesz Székelyföldön. Egy szaktanulmány talán segített volna ebben. Lehet, hogy felmérték az igényt, de a Pro Economicától semmiféle információt nem lehet kiszedni. Már annak is örülök, hogy egyáltalán válaszoltak egy levelemre, még ha nem is azt, amit kérdeztem.

Lukács Csaba kollégám a Magyar Hangtól, akivel párhuzamosan dolgoztunk ezen a témán, olyan felosztásban, hogy én inkább helyszíneltem, ő pedig inkább rendszerszinten vizsgálta a kérdést, konferencián találkozott ezekkel az emberekkel. Azt mondja, hogy nem volt semmiféle tudományos háttere az egésznek. Még a gyergyói egyetemmel sem egyeztettek, amelyik a turisztikai szakember-utánpótlást biztosítja. Ráadásul a befektetők javának, a bálványosi és a szovátai kivételével, nincs is tapasztalata szállodaüzemeltetésben.

Lehet, hogy tényleg csak az volt a céljuk, hogy megdobják az itteni barátaikat egy-egy nagy adag pénzzel? Vagy tényleg hatalmas igény van Székelyföldön ennyi luxusszállóra? Még nem látom át, addig még sok van, amíg meglátjuk, mekkora forgalmat bonyolítanak majd ezek a szállók. Ezért ebben az anyagban inkább csak arra szorítkozom, hogy megnézzük, kik mit építenek.

Titkolózásból jeles

Ahhoz, hogy átlássuk az egészet, írtam a Pro Economicának, és megkérdeztem tőlük néhány alapdolgot. Például mi volt a megfogalmazott célja ennek a pályázatnak? Vagy miért érezték úgy, hogy erre szükség van? Kik nyertek és mekkora összegeket? Vagy olyan részleteket, hogy melyik szállóban hány szoba, hány férőhely lesz, hány csillagos lesz, mi lesz egy-egy szálló helyi specifikuma, vagy az új hiánypótló tevékenység, amit az a szálloda hoz be a környékre, vagy milyen turisztikai csomagajánlattal állnak elő. Mert a pályázatban alapfeltétel volt, hogy a szálloda tevékenysége hiánypótló legyen, és ajánljon turisztikai csomagokat.

Kozma Mónika ügyvezető igazgató kedvesen válaszolt, de adatot egyet sem küldött, arra hivatkozva az alapítvány oldalán évek óta fent van a nyertesek listája, és hogy „a részletes adatokat, lévén, hogy üzleti érdekekről beszélünk egy elég szoros piaci versenyben, nem gondolom, hogy az Alapítvány dolga lenne a nagyközönség tudomására hozni.” Azt írta, az információkért keressem az érdekelteket. Nem sok, de annak is örülök, hogy egyáltalán válaszolt, értékelem ezt.

A Pro Economica oldalán nagy nehezen találok egy cím nélküli, egy „lista_sz-01” kódnév alá elbújtatott táblázatot, ami érdekesen sorolja fel a nyerteseket. Csak kódszámok, furcsa infók, sem egy projektnév, sem egy leírás, sem egy településnév, sem egy szállodanév, semmi. Az egyetlen használható infó a cégnév és az összeg.

Hogy akárki megtudja ebből, hol épülnek négycsillagos szállók, elő kell fizetnie egy cégadatbázisra, egy hétig azt kell bújnia, és közben telefonálgatnia körbe-körbe, hogy az illető cég hol épít szállót. De ha megnézem a Pro Economica nyerteslistáit, mind hasonlóak, úgy el vannak dugva az infók, hogy ne lehessen könnyen átnézni vagy értékelni őket. 

Az is nehezíti az átlátást, hogy egyszerre három valutában számolnak keverve. A pályázat kiírásában euróban adják meg a kérhető összeg alsó és felső határát, lejben adják meg a teljes keretösszeget, majd a nyertesek kihirdetésekor forintban adják meg a nyert összeget.

Írtam a cégeknek is, vagy a tulajdonosaiknak. Nem kérdeztem tőlük semmi olyat, ami titok kellene, hogy legyen. Hány szobájuk, hány férőhelyük lesz, hány csillagos lesz a szálló, mi lesz a sajátossága, a különlegessége, ki lesz a célközönsége, mennyibe kerül, és ebből mennyit ad a Pro Economica. Mikor lesz kész és mikor nyitják meg, mennyibe kerül majd egy szoba, és szeretnének-e még mondani valamit a szállóról vagy magukról. Ennyi.

A 9 szállóból 7 nem válaszolt egyáltalán, 1 megpróbált egyezkedni, de aztán elfeledett tovább kommunikálni, és egyetlenegy, a szentgyörgyi válaszolt érdemben. Ő sem küldte el a kért adatokat, de küldött egy pár filmet és újságcikket, amiből meg tudtam találni, ami érdekelt, sőt még annál többet is. Köszönöm nekik.

Hogy a többiek miért nem válaszoltak, nem értem. Többek között olyan emberek, akikről tudom, hogy jó fejek, például a testvérem volt osztálytársának a testvére. Látom, hogy tizenkétszer nyitotta meg a levelemet, mégsem válaszolt. Ez a politikai hovatartozásos mocsok, ez a végtelen polarizálódás elbolondítja az embereket. Most valószínűleg valaki okosnak gondolja magát, hogy kiagyalta ezt a zseniális döntést, hogy ne válaszoljanak. Mert ezzel aztán sokat értek el. Azt nem írom meg, amit ők szerettek volna, hanem csak azt, amit nem biztos, hogy szeretnének, de elő kell kaparnom azért, hogy helyettesítsem a hivatalos adatokat.

Nézzük sorra az épülő szállodákat. Hogy ne legyen harag, hogy ki kerül előre és ki hátra, a sorrendet az alapján állítottam fel, hogy ki mennyi pénzt kapott a Pro Economicától.

465 000 004 forint, B the Hotel, Sepsiszentgyörgy

Az egyetlen a kilenc szálló közül, amelyik már működik, vendégeket fogad. 2022. július 28-án adták át.

Egy volt munkásszállóból alakították ki. A blokk-jellege még most is erősen megvan, hiába próbálták egy picit felturbózni. És a környezete is olyan lepukkant lakótelepi.

De ha kintről nem is sikerült látványosan dobni az épületen, bent már teljesen más a helyzet. Az az érzése az embernek, hogy teljesen más világba került. Az uralkodó fekete, ami időnként érdekes fényekkel vagy ízléses fehér felületekkel találkozik, nem csak eleganciát, hanem intimitást is ad.

Érdekesek a fényjátékok a folyosón. Vagy nagyon látványosak a kontrasztosan megvilágított mohás falak a vendéglőben. Nagyon furcsa hangulatuk van, nem örülnék, ha a házamban lennének, de itt határozottan a luxus érzetét keltik. Úgy összességében „a lakberendező nagyon ott volt” hangulatot áraszt a hotel belseje.

Ehhez hozzáadódik az, hogy jó tágasak és kényelmesek a szobák (Lukács Csaba le is tesztelte, és igazolja ezt), a videók szerint 34 négyzetméteresek.

45 szobájuk van, ebből 3 apartman, egyszerre 90-100 személyt tudnak elszállásolni. 

A szálló kliensei között fontos helyük van a futballvendégeknek. Az országos babérokra törő Sepsi OSK-nak itt van az egyik főhadiszállása, például a sportolók itt töltik el közösen a meccsek előtti éjszakát. A vendégek elszállásolásában is fontos szerepe van. Lukács Csaba mikor itt aludt, akkor a szállóvendégek java a focihoz volt köthető, és az alkalmazottak is megerősítették a labdarúgás fontos szerepét a szálloda életében. 

Én csak a vendéglőjét teszteltem le, az ágyait nem. Jólesett, amit ettem, és nem is volt megfizethetetlenül drága.

A személyzet nagyon rendben volt, és még a kommunikációs osztályuk is jól vizsgázott, ők voltak az egyetlenek, akik használható információval szolgáltak ki.

Az üzlet a Compact SRL cégen fut, a tulajdonos Boér Lehel. Róla szentgyörgyi forrásaink azt mondják, hogy ügyes, talpraesett vállalkozó, a DEPO építőanyag-lerakat működtetésével kezdte kicsiben, majd önerőből nagyra nőtt. Egy adott ponton elérte azt a szintet, hogy érdekessé vált a helyi politikai vezetők számára. 

Most már eléggé elfogultan össze van fonódva a helyi és a magyar politikával, de jó ember maradt. A megnyitón, amin Kelemen Hunor is részt vett és beszédet mondott, Boér elmondta, hogy Antal Árpád, Szentgyörgy polgármestere ajánlotta neki a Pro Economicás pályázatot.

728 167 523 forint, Küküllőmezői házikók

Ez kakukktojás a nyertesek között, mert itt nincs kompakt szállodai egység, csak különálló házikók. Nem tudom, ez jogilag tekinthető-e szállodának, de gondolom, hogy igen, ha a Pro Economica elfogadta a 3-5 csillagos szállodák számára kiírt pályázatba. Ejsze nem csak a tulajdonosok két szép szeméért vették be.

Hogy kik a tulajdonosok, részben kiderül, ha elmondom, hogy ez a komplexum a nép körében úgy ismert, hogy „Verestóy varsági házikói”. Habár a terület nem Varságon van, hanem még Zetelakához tartozik, de ott van a Varság kezdetét jelző székely kapu előtt nem sokkal. 

A Küküllő Mező Camp nevű cég 75%-os tulajdonosa Verestóy Attila. Régen a szenátor kezdte el ezt a bizniszt, Isten nyugtassa, elhunytakor az azonos nevű fia örökölte meg a részét. A maradék 25% Gergen Barna nevén szerepel, aki egyben az ügyvezetője is a cégnek. Valamikor társtulajdonosként szerepelt a cégben a szenátor két bizalmasa is, Benedek Árpád Csaba és Ladányi Kinga, mindketten ismert szereplői az udvarhelyi közéletnek. 2020-ban adták át mindketten a 2,5%-ukat Gergennek, így lett neki az addigi 20%-ról a mostani 25%.

Gergen Barna nagyon érdekes figura. Sokat tudnak mesélni róla udvarhelyi forrásaim. Mindent nem írok le, onnan kezdem, hogy „Székely Robi idején a Híradónál volt gazdasági igazgató. Ott tanulták meg a könnyű pénzszerzést. Amíg az újságírók nem kaptak fizetést, ők helikoptereztek, autókat, elektromos bicikliket vettek maguknak a cégre” – mondja egyik forrásom. Más forrásaim megerősítik ezt az információt, sőt átküldik a feljelentést is, amit a cég utólagos vezetése tett a régi vezetők ellen.

Ilyenek szerepelnek benne, mint egy lízingr vett Audi A8-as, amit Székely csak úgy magával vitt, miután távozott a cégtől, egy havi 5900, majd 5100 lejért bérelt BMW X3, amit Gergen használt, vagy három bicikli, amelyek közül egyiket 25 202 lejért vásárolták 2013-ban (Gergen bicikliőrült, teszi hozzá egy forrásom). Meg sokszázezer lejes ok nélküli átutalások a saját cégeikre, s hasonlók.

„Akkor már a magyar alapítványi pénzeket költötték nagyüzemben”, mondja egy cégen belüli forrásunk. A feljelentés megtörtént, de végül nem vonták őket felelősségre, mert a cég csődbe ment, s a csődbiztos nem tartotta fenn a panaszt.

Gergennek Pro Economicás múltja is van. Ügyvezetője annak az Investar Property cégnek, amellyel 2,4 milliárd forintos támogatás nyert el az alapítvány „Mezőgazdasági termeléshez – és mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó beruházások támogatására” kiírt pályázaton, amiből megépítették Székelyföld legnagyobb, és Erdély második legnagyobb szárazáru-raktárát és logisztikai központját az Elan Trio (Merkúr áruházak, Szuper üzletek, C+C áruház) számára.

Hogy hogyan lehet ráhúzni egy nagyáruház raktárát a mezőgazdasági termelés és feldolgozás kaptafájára, nagy kérdés (fogadjunk, hogy a helyi termelők támogatása dumával), de Gergen rátermettségét bizonyítja, hogy neki sikerült. Vagy az is lehet, hogy nem annyira az ő tehetsége volt a siker oka, hanem az, hogy az Elan Triót birtokló Ráthonyi családnak (Reál üzletlánc, Traubisoda) akart kedveskedni a magyar kormány egy nagy raktárral.

Természetesen a Merkúr üzleteiben nem lett hirtelen sokkal több a helyi termelők által előállított zöldség (nemrég a Székely Falat szalámija is eltűnt a polcokról, az egyetlen termék, amiért a Merkúrba jártunk), de legalább van nagy raktáruk, ahova el tudják pakolni a sok importárut. Ahogy Verestóy házikói sem fognak négycsillagos szállónak kinézni, de legalább van pénz a befejezésükre, és még egy új biciklire is talán.

Ugyanis a szenátor halála után valamennyivel elfogyott a pénz, és az építkezés állt mostanáig. Varsági forrásaink szerint tavaly fogtak neki ismét a munkának.

Van még egy érdekes részlete az ügynek. Helybéli forrásaink szerint ez a terület, ahova Verestóy elkezdett építkezni, a PUG szerint olyan zóna, ahova nem szabad építkezni, mert gyakorlatilag a zetelaki víztározó árterülete. De hogy-hogy nem, arra az időszakra, mikor a szenátor az engedélyt megkapta, felfüggesztették ezt a tiltást, kiadták az engedélyt, majd visszajött a tiltás. Így most a szomszéd területekre a tulajdonosok nem tudnak építkezni. 

A telekkönyvi hivatalnál találkoztam véletlenül múlt héten Kozma Lajossal, Zetelaka alpolgármesterével, aki erre azt mondta, hogy úgy volt ez, hogy a régi PUG-ban nem szerepelt a tiltás, mert a tónak más szintjéhez (talán a lefolyóhoz, de nem biztos, hogy jól emlékszem) viszonyították a védelmi zónát. Verestóyék kikérték az engedélyt, majd utána megváltozott a PUG, mert a tónak most már a gátjához viszonyítják a védelmi zónát, vagy valami hasonló. Ezért nem lehet most már oda engedélyeket kiadni.

Én hiszek Lajosnak, mert kedves nekem az ember. Azzal a fenntartással, hogy ő is a szenátor bizalmasa volt, és mint ilyen, ha valami huncutság lett volna ezzel a védelmi zónával kapcsolatban, neki is benne lenne a keze minden bizonnyal. Most nincs időm arra, hogy minden dokumentumot kikérjek és ellenőrizzem ezt a dolgot, és ezt az anyagot sem akarom nagyon hosszúra engedni, de majd talán egyszer, ha unni fogom magam, körbejárom ezt a témát. Bizonyára érdekes lesz, hisz Zetelaka weblapján a 2013-as PUG-frissítésen már rajta van az új védelmi zóna, és a 2016-os szatelitfotón még nyoma sincs az építkezésnek, hatalmas fák vannak a telken. 

Nagy munkával előkaparok egy régi fotót is az archívumomból, amit még 2017-ben készítettem egy varsági kirándulásunk alkalmával, hogy egyszer majd még jó lesz. Látszik rajta, hogy 2015-ben kapták az építési engedélyt, és 2016-ban kezdték el az építkezést. Úgy, hogy 2013-ban már bizonyítottan a tiltott zónában volt a terület. Tehát valami tényleg fura itt, de most nem fogjuk feltárni. A táblán az is látszik, hogy a projekt címe „20 de case de vacanţă”, nem az, hogy „Hotel de ****”.

Az emailben elküldött kérdéseimre nem kaptam választ, ezért a létesítményről nem sokat fogok tudni mondani, csak ami a képeken látszik, s amit a helyszínen tapasztaltam. 19 darab ugyanolyan alaprajzú dupla ház van a telken, plusz kettő, ami nem olyan, mint a többi. Nagyon laza tempóban dolgoztak ottjártamkor, mintha nem sietnének sehova. Egy-két munkás benti munkálatokat végzett, mintha kábelt vezettek volna, egy markolós valamit piszmogott unottan, majd azt is abbahagyta, egy teherautósofőr pedig valami vesszőket vagdosott unalmában a folyóparton. Becslésem szerint még jó messze állnak a beindítástól, minimum hónapok kérdése.

Építkezést jelző táblájuk most nincs, mert épp új táblát csináltatnak, mondják, az építkezési engedély meghosszabbítása miatt. De emiatt nem akarok kötekedni velük, mert az építőcég képviselője nagyon kedves és előzékeny volt, s minden cégnevet elküldött WhatsAppon, ami a táblán szerepelne. És azt is megígérte, hogy ha majd készen lesz a táblájuk, azt is elküldi.

1 102 723 702 forint, Gyimesfelsőlok, SkiGyimes

A Forestaron nevű cégnek már a neve is sugallja, hogy fával kezdték el a pályafutásukat.

Szorgosan dolgozhattak, mert a gyimesi domboldalak elég kopárak, poénkodhatnánk, a szaharai favágós vicc alapján.

Egy helybéli ismerősöm úgy jellemzi őket röviden, hogy: „Bátrak, ügyesek, beindították a gyimesi turizmust.” Saját erőből jöttek fel, fából, EU-s pályázatból, állatfarmból. 

2014-ben kezdték a turisztikai pályafutásukat egy sípályával, aztán lett még egy sípálya. A nagy turisztikai berobbanásuk a nyári bobpálya volt, az országos szintű attrakció lett. De azóta is folyamatosan fejlesztgettek, minden évben valamit hozzáépítenek a komplexumhoz.

Ez picit kaotikusan történik, ahogy mifelénk szokott. És évről évre egyre kevesebb hely lesz a gyimesi táj meredeksége által lekorlátolt udvaron. Mostani látogatásomon az volt az érzésem, hogy be vagyok szorítva az új fejlesztések és az országúton elsuhanó kamionok közé. A játszótér két méterre van az országúttól, érzed az elhaladó kamionok szelét. A feljebb haladást gátolja a bérelhető kvadok sora. Látszik, hogy mindenből megpróbálnak pénzt csinálni.

Hogy a helyszűkét megoldják, az út túloldalára építettek egy hatalmas parkolót, ahol 10 lejért lehet parkolni. Elég fura gesztus, hogy a saját vendégeidet megfizettesd a parkolásért, de mi székelyek tudunk jó turisztikai húzásokat tenni, benne van a vérünkben. A nagy parkoló persze nem old meg minden problémát. Lesz itt még gond a helyhiányból, amit az épülő szálló csak fokoz.

Amint a képeken látszik is, a szállodaépítéssel úgy állnak, hogy a hotel épületét most burkolják kívülről, a wellness rész pirosban áll, a medencék pedig épp próbálnak kinőni a földből.

Egy ügyvezetővel beszélgetek a helyszínen, kedvesen megmutatja az épülő komplexum látványterveit, meg az építkezési táblát is, de sietős dolga van, úgy tűnik, ezért kérek tőle egy emailcímet, s megígéri, hogy válaszolnak a hotellel kapcsolatos kérdésekre. Emailcímet kettőt is ad, mindkettőre elküldöm a kérdéseket, de hiába, nem válaszolnak. 

Van ellenben két filmecske a Facebookon, ahonnan tudunk tájékozódni. Az egyiket a Pro Economica Alapítvány készíttette olyan RMDSZ-es stílusú reklámfilmként. Ez az egyetlen anyag, amit a Pro Economica közzétett az épülő szállodákról.

Nem sok adatot tudunk meg belőle, egy bácsi jó gyimesiesen elmondja, hogy ők csinálják, s a dolog megy.

A másik filmet egy Răzvan Pascu nevű román úriember készítette, aki tudott kérdezni is. Abból megtudjuk, hogy 32 szobás, 4 csillagos szálló épül és egy 150 férőhelyes wellness. 45-50 új alkalmazott fogja mindezt kiszolgálni. Drukkolunk nekik, hogy béjöjjön a biznisz.

1 345 794 087 forint, Tusnád, Veresvíz

Talán Veresvíz lesz a szálláshely neve a hely neve alapján, ahol épül. A hely pedig valószínűleg az ott lefolyó vöröses borvizes patakról kaphatta a nevét. Ez a Veresvíz ott van Tusnádfürdő csíkszeredai bejáratánál, ahol a tusnádfürdői Hollywood-felirat mellett egy kör alakú izéről csorog alá a víz.

Gyermekkoromban elvarázsolt az a hely, mindig csodáltam, ha arra utaztam, hogy milyen gyönyörű „vízesés” van ott. Most inkább úgy néz ki az egész, mintha egy gombáról lecsöpögő szennyvíz barna sztalaktitokat formálna, de többet nem mondok róla, mert nem akarom elvenni olvasóink étvágyát a gondolataimmal.

A fenti képen, ha benézünk a fák közé, láthatunk már egy sor épületet. Ezt építi most a Rafi SRL, azaz Rafain Zoltán a Pro Economica támogatásával. Rafainról a helybéliek sokat mondanak. A testvére polgármester volt hosszú időn át, talán 12 évig. Van, aki szerint testvérével együtt úgy ismert, mint „a tusnádi pityókabárók”. Mások felhívják a figyelmem, hogy a név ellenére a mi Rafainunk, testvérével ellentétben, nem a pityókából gazdagodott meg, hanem a fából. Közbirtokossági elnökként került faközelbe. Aztán a közbirtokosságok egyesületének is elnöke lett.

Rafain időközben a Csergő Zsolt-féle Fortuna lakóparknál is dolgozott ügyvezetőként, és megyei tanácsos is lett RMDSZ-es színekben, Borboly Csaba alatt, de onnan aztán az ANI kipakolta összeférhetetlenség miatt.

Mindemellett van egy kis panziója is Nagytusnádon. Több lábon áll, mint minden belévaló székely ember. Ha a Rafi cég weblapját megnézzük, tisztán látszik a négy menüpont: Szálláshely, Turizmus, Beton, Fa.

A medve kimaradt a felsorolásból, de az is fontos szerepet játszik Rafain életében, hisz ő a tusnádi medveparadicsom fővadásza. A Szent Anna vadásztársulat elnöke, amelyik többek között a Szent Ferenc Alapítvány otthonába fagyizni járó medvét likvidálta. Hozhattam volna más medvés példát is Tusnádról, mert van elég, de azért választottam ezt, hogy ne tudjon senki olyan kommenteket írni az anyag alá, hogy „végre leszálltatok Böjte Csabáról”.

Még egy annyit Rafainról, hogy egy nénike szerint, akit stoppal felveszek, jó ember és tisztelettudó.

Mit épít Rafain Veresvízre? Az ábra szerint lesz egy 50×15 méteres négyszintes főépület nagy medencével, és 20 darab 7×14 méteres manzárdos ház, mindenik külön dézsával. Mikor ott jártam, akkor érkeztek a dézsák. 

Akkora divat lett az utóbbi időben ezekből a dézsákból, hogy lassan el sem tudjuk képzelni, hogyan tudott meglenni pár évszázadig a vendéglátóipar dézsák nélkül. Vagy hogy a Bayer miért 30 milliós wellnesst épít a hatcsillagos remetei szállója mellé, miért nem dézsákat.

Ottjártamkor a nagy épületnek még a betonváza sem volt teljes. A faházak java már meg volt építve szerkezetileg, de bent még mindenik üres volt. Úgy látom, hogy időközben változott a terv a rajzhoz képest, mert csak 15 ház lesz, más elhelyezkedésben. 

Lukács Csaba a már említett konferencián azt hallotta, hogy év végére szeretnék tető alá hozni. 2200 négyzetméteres wellness egészíti ki, a vállalkozóknak 20 hektáros területük van. Kollégám ezzel a mondattal zárja jegyzeteit a konferenciáról: „bődületesen amatőr a tulaj, 1974-es tanulmányra hivatkozik”.

1 428 999 974 forint, Pongrác-tető, Oxygen Hotel

Az 1256 méteren fekvő Pongrác-tető a Gyergyót Gyilkostóval összekötő országút legmagasabb pontja. Tizenéve, mikor innen indultunk túrákra, még csak mézárusok voltak itt egy parkoló mellett. Aztán egyre több bódé települt ide, majd egy vendéglő is, amelynek kortárs szögletes stílusa kontrasztban állt a tájjal, de valahogy passzolt oda, nem tűnt nagyon zavarónak. 

Csakhogy általában úgy jár a természet az ilyen felfutott vállalkozókkal, mint a malacka a mesében a farkassal. „Engedd be csak az egyik hátsó lábam”, aztán a másik hátsó lábam, aztán a nemtudommit, s egyszer csak úgy állunk most, hogy: két sípálya, két felvonó, tubing pálya, hatalmas csúszdapálya, bobpálya, gyerek-vidámpark, fitness park, spa és ski-bar, két darab 7 emeletes szálloda, illetve egy 18 és egy 17 bungalóból álló park. És mindez egymás hegyén-hátán. Ez szerepel az urbanisztikai tervben, amit 2019-ben készíttettek, és mára már el is kezdték építeni.

Jelenleg az Oxygen Hotel és a két házikó-falu is épül.

Az építkezési táblán lévő képen látszik, hogy hotel is legalább ugyanannyira tájba nem illő, mint a vendéglő, csak másképp. És a házikókról is ugyanaz mondható el. 

Míg egy tájidegen elem a szűz tájban a kontraszt miatt lehet érdekes és vizuálisan tetszetős, sok-sok különféle stílusú, tájba nem illő elem lecsója már nem mindig ezt a hatást kelti. Nem akarok előre ítélkezni, ezért csak annyit mondok, hogy kíváncsian várom, hogy fog kinézni a világos rácsos kockahotel a fűrész-szerű, sötét nagyüveges vendéglővel és a bungalók sok kis tengerével, mindez átszőve egy nagy bobpályával és sok más pályával.

Ez az egyik bungalótenger, amit most karácsonyra szeretnének átadni. Az egyébként szép és ízléses kortárs „szürke kocka doboz nagy ablakokkal az erdőben” építészeti mozgalmat követi. Ami természetközeli és szabadság-hangulatot adó, ha a környező száz méterben nincs sehol senki. De így, hogy egymáshoz közel vannak a kuckók, két sorban, és az egyik teraszáról vagy bejárati ajtajától belátsz a másiknak a nagy ablakán, már oda az intimitás.

Vagy a hátsó sorban lakók nem annyira a tájat látják a teraszról, hanem inkább az első sor házikóit. Összességében nem rossz az ötlet, és még a kivitelezés is szép, de ott a helyszínen, a hátsó sorból előre nézve úgy érzem, picit túl sűrűre sikerült. Lehetett volna levegősebb, ha már az oxigénről nevezték el az egész komplexumot, és a bungalókat építtető cég neve is Nature Experience.

A nagy szálloda még csak az első emeletnél tart, messze van még a 7 emelet. És máris annyi olajat kifolyattak valami hordóból, amivel egy patak élővilágát lazán meg lehetett volna mérgezni. Ez az igazi Nature Experience. Hiába Oxygen a brand, a természetvédelem itt nem prioritás, úgy érzem. Szemét mindenfelé, nejlondarabok szertehajigálva a házikók körül, bomló polisztirénhegyek itt-ott, nem egy szívderítő látvány.

Környezetvédelmi problémák merülnek fel bennem ezzel a komplexummal kapcsolatban. Lukács Csaba mondta, hogy nézzük meg, nem lesz-e gond a vízellátással, hisz egy hegyen van az egész, honnan hoznak ki ide vizet és mit kell ezért feltúrjanak. Megkérdeztem egy szakit ott, azt mondta, ástak kutakat, lesz víz elég. Oké, majd meglátjuk. 

De mi lesz a szennyvízzel? Ez inkább a nagy kérdés. Mert a területrendezési tervükben, a PUZ-ban csak pár semmitmondó mondatban foglalkoztak környezetvédelemmel, és végül odaírták, hogy nincsenek problémák. De megtaláltam a szomszédos telek PUZ-át, amit Köllő Miklós készített. Picit alaposabb munka, szépen meg van fogalmazva benne, hogy mindkét irányba, Gyergyó felé is és Gyilkostó felé is a települések ivóvízgyűjtő területe van, „zonă de restricţie”.

Nyilván egy vendéglő vagy egy kisebb vendéglátó egység szennyvize nem tétel egy ekkora tájban, de itt két darab 7 emeletes szállóról és 35 házról beszélünk, plusz wellness, plusz a vendéglő és a különféle pályák klienseinek a vécéhasználata. És, habár minden apróság rajta van a PUZ térképén, például a tiszta víz aprócska pumpaháza is, víztisztító állomás nincs rajta, még ülepítő medence sem a szennyvíznek. Semmi, ami a szennyvízről szólna.

Mit tudunk a tulajdonosról? Balázs Csongornak hívják, mondják ott a munkások. Magyarországon befutott vállalkozó, az Inter Konstrukt tulajdonosa. A cég, amivel itt most építkezik, gyergyóremetei. Kérdem helybéli ismerőseimet, nem rokona Balázs Attiláéknak? De igen, mondják, de nem túl közeli.

A cégiratokban Balázzsal váltakozva Köllő Éva is szerepel, és Lukács kollégám szerint Köllő volt az, aki képviselte a céget azon a sokat emlegetett konferencián. Ahol elmondta, hogy az a tervük, hogy az átutazó forgalomból szerzik a klienseket. Aki betér hozzájuk. Bizonyára lesznek sokan, akik betérnek, Gyilkostó és környéke román turistaparadicsom. És a román turista sokkal bőkezűbb, sokkal, de sokkal szívesebben kifizeti a 4 csillagos szállót, mint a magyar. Szórja a pénzt nyaralás közben.

Én is szórtam a pénzt a Pongrác-tető felé vezető úton. Úgy elkezdett kopogni az autóm, hogy alig értem haza. 1600 lejbe került az autó javítása. Szörnyű ez az út, szerintem a megye legrosszabb országútja. Nem tudom, hogy nem sül le a képe azoknak, akik ezt évek óta ilyen állapotban tartják. A Pro Economica pályázatot írhatna ki turisztikai utak felújítására is. Amióta tudom magam, valamiért mindig a megye két legfőbb turisztikai attrakciójához, a Gyilkos-tóhoz és a Szent Anna-tóhoz vezető út volt a legrosszabb. 

1 508 354 228 forint, Bálványos resort

És mit ad Isten, ha már a Szent Anna-tóról beszélünk, a támogatás mértéke szerinti következő szálló pont ott van.

Bálványosék új szállodaépületet építenek a régi, nagy sikerű szállodájuk mellé. Azaz inkább fölé, mert ez egy hegyoldal. Habár a kérdéseimre hivatalosan nem válaszolnak, ott helyben az alkalmazottaktól megtudom, hogy a cél az, hogy különválasszák a gyerekes vendégeket. Az új épületben „junior suite” lakosztályok lesznek, és az oda épülő wellnesst is gyerekek számára alakítják ki. A régi nagy wellness felszabadul a gyerekterror alól.

Bálványoson is érzem az erőteljes bezsúfolódást és, hogy elegánsan fogalmazzak, ezt a totál eklektikus hangulatot. Míg a belső terekben, szobákban, wellnessben nagyon törekednek a letisztultságra és az eleganciára, addig kint a hely erősen furcsa képet mutat. Már a régi nagy hotelépület kinézete sem volt valami barátságos, egyik fiam mikor ránézett válogatás közben erre a képre, azt kérdezte: „mi az a hajó?”

De aztán építettek mellé lapostetejű wellnesst, cserepes tetejű házszerű épületeket, most pedig egy elegánsabb, de rideg második szállodaépületet gyerekeknek. Ha otthon csinálja ezt a lecsót valaki magának, bocsánatos bűn, de ehhez a szintű luxushoz passzolt volna, hogy egy jószemű építész kitalálja, miként lehet stílusosan egységesíteni valahogy a környéket. 

Meg ott van a zsúfoltság és a térhiány. Azt is értem, hogy mostanság nálunk a korlátlan növekedés a trend, de ez a csiricsáré zsúfoltság itt megöli az eleganciát, ami egy 4 csillagnál azért nem árt. Régebb Bálványos természetközeli helynek számított, ha kijöttél, akármerre fordultál, tér volt és természet. Most épületek és zsúfoltság, amit látsz. De az is lehet, hogy a mostani vendégeik már nem akarnak kijönni, csak a benti elegancia fontos nekik.

Mit tudunk az építtetőkről? A szálloda a Szarvadi Téglás család kezében van, 40% Lilláé, 30-30 Zsuzsannáé és Lórándé. Lóránd adminisztrálja. Azt kell tudni róluk, hogy a DOMO üzletlánc alapítói voltak, nagy kaliberű üzletemberek. Ez a szálloda vezetésén is meglátszik. Egyik turizmusban dolgozó ismerősöm így jellemzi őket: „Ügyesek nagyon. Maxolják ki a vendéglátást Erdélyben. Rakják fel Romániát a gasztrotérképre. Ez jót tesz a környéknek és a turizmusnak. Szarvadi ügyes üzletember, és nagyon emberi maradt.”

Jelenleg az épület kívülről szinte késznek néz ki, bent még sok munka van. Arra a kérdésemre, hogy mikor fogják megnyitni, az alkalmazottak azt válaszolják, hogy decemberre tervezték befejezni, de örülnek, ha január-februárban meglesz.

1 538 330 028 forint, Hampton by Hilton, Marosvásárhely

Ez a legfurcsább helyre épült szálló az összes közül. 

A nagyon ipari hangulatú környéket egy Kaufland és egy vasúti zóna zárja közre. Három hasonló stílusú épület van egymás mellett, ebből a középső a szálló.

A három épület mind a Multinvest érdekeltségébe tartozik. Habár a cég, amin a szálló fut, a Virtual Reality Zone nevet viseli. Tulajdonosa a Gogolák Hrubecz család, Margit és Zsolt. Zsoltról meséli egy közös ismerősünk: „Építészettel foglalkozik. Mindenütt épít, az egész országban. Temesváron szocializálódott, a román világban is otthonosan mozog. Sokat dolgozik ő is, a felesége is. Szakmailag kikezdhetetlenül profi. Komolyan gondolja az itthon maradást, és tesz is érte. Sok jó dolgot csinál. Sok pénze van és minden jó ügyet támogat. Borbély Laci futtatta be a politikába. A magyar kormánnyal való kapcsolata olyan, hogy inkább őt keresi a magyar kormány, mint ő a magyar kormányt.” 

Szubjektív vélemény, de akikkel még beszélek, mind körülbelül ezt mondják, hogy jó ember, profi, nagyon ott van, tesz a közösségért. A szálloda mellett a már kész épületben egy építész-inkubátorház működik, az első az országban.

Mit tudunk a szállodáról? Már szinte kész állapotban van, július 25-től lehet már szobát foglalni, 75 eurótól felfelé. 

A szobák kedvesek, de elég szűkek, vagonszerűek. Van egy 1 méter széles, helyenként még keskenyebb folyosószerű vonal, és onnan nyílik minden, a fürdő, a szekrény, az ágy, az asztal. 

Egy sima szoba területe 17 négyzetméter, ami kb. feleannyi, mint a szentgyörgyi szobák 34 négyzetmétere. De aki kicsi helyen is elfér, vagy szereti a szűk helyeket, mint én, annak tökéletes.

A kilátás izgalmas, a fotósok szeretni fogják. Sajnos vonatsípolás is jár hozzá az állomás közelsége miatt. Habár a hangszigetelése a szállónak a szokásosnál jobb, amíg ott tartózkodom, kétszer is sípol a vonat pont a szálló mellett, és hallom. Aki érzékeny a hangokra, szobafoglalás előtt nézze meg a vásárhelyi állomás menetrendjét, és vesse össze a saját alvási programjával. 

Amit még megmutatnék, az a hall dizájnja: bátor próbálkozás arra, hogy elkapja a káoszban rejlő rendet. Azért ide tudás kell, hogy ennyi mindent belezsúfolj, mégis nézzen ki valahogy. A kép május közepén készült, lehet, hogy azóta még mást is sikerült belezsúfolniuk.

2 095 575 616 forint, Crystal szálló, Szováta

Megérkeztünk a kétmilliárd forintos támogatások világába.

Zseniális a név, nagyon könnyen megjegyezhető. Mikor először jártam itt, s kérdeztem a nevét, többen is mondták az alkalmazottak közül, hogy Gyémánt. Aztán valaki mondta, hogy „nem Gyémánt, hanem Rubin, bocsánat”. Mikor másodszor jöttem, épp szerelték a feliratot: „Crystal”. A rangot az Y adja.

Beszélgettem egy menedzser-félével, egy portugál iparossal, Paulóval, aki hat nyelvet ismer, de a közös kettőn, románul és angolul alig-alig tudjuk megérteni egymást. Nagy dumás, félórát beszélt nekem arról, hogy milyen fontos egy szállodában a menedzser. „Lots of surpises will come.” De alig tudtam kiszedni belőle pár infót a szállóról. 4 csillag superior lesz a besorolása, mondta. 104 szobájuk van, 4 apartman, 1 elnöki apartman. Egy nagy és egy kis konferenciaterem. Medencék, masszázs, kezelés. A fő attrakciójuk a „tobogán”. A csúszda. Nincs itt a környéken senki másnak. 

Amint kint a hotel előtt fotózok, egy idős pár jön arra. Nézik a nagy piros csövet, a néni kérdi a bácsitól: „oare conducta asta ce face aici?” Magyarul: vajon ez a cső mit keres itt?

A helybélieket kérdem az utcán a hotelről. Senkinek nem tetszik. Egyik öreg mondja: „olyan kintről, mint egy bútorgyár, s az a cső, mint egy fűrészporlevezető”. 

Lukács Csaba szovátai forrásai is azt mondták neki, hogy az emberek fel vannak háborodva, hogyan lehetett az üdülő központjába egy ilyen ronda épületet rittyenteni.

Mikor kérdem az embereket az utcán, hogy jó lesz-e a hotel, azt mondják, hogy jó lesz, de jobb lett volna, ha parkolónak maradt volna. Mert az volt. A régi buszmegálló helyébe építették, ami az utóbbi időben parkolóként szolgált. Nagyon kell itt a parkolóhely, mert szezonban annyi az autó, hogy nincs hova parkolni. Eddig is gond volt, de most fel is számolódott a hotel alatti parkolóhely, ráadásul a hotel vendégeinek is parkolóhelyet kell majd találni.

A szálloda szobái picivel mintha nagyobbak lennének, mint a vásárhelyiek, de nem sokkal. Vagy csak levegősebbek, azért érzem nagyobbnak őket? Vagy azért, mert sokkal drágábbak, háromszoros az áruk? De legalább van teraszuk.

A szállót üzemeltető cég, a Quintus SRL, Káli Zoltán tulajdona. Káli Zoltánról a portugál menedzsere azt mondja, hogy nagyon jóban van a magyar kormánnyal, azért kapta a pénzt. Mikor elkezdem részletekről faggatni, megijed, s azt mondja, nem nyilatkozhat semmit, kérdezzem Kálit.

Helybéli forrásaink szerint Káli Zoltán Péter Ferenc embere. „Szovátán mindenki Péter Feri embere” – teszi hozzá egy forrásunk. Péter Ferenc Szováta volt polgármestere, jelenleg megyei tanácselnök. 

Káli helyi RMDSZ-es tanácsos is volt, és a helyi tanács városrendészeti bizottságának elnökeként azt nyilatkozta a Krónikának, hogy „azt szeretnénk, ha minden újjáépített ingatlan megőrizné a hagyományos stílusát. Ezt egy Kanadában élő beruházóval is sikerült megértetnünk, amikor rávettük, hogy újjáépített villája homlokzatát egészítse ki a jellegzetes, székely motívumokkal díszített faerkélyekkel”. Úgy tűnik, egykoron adott a szépségre is.

Káli a helyi vadásztársaság elnöke is (volt), a Népújság cikke szerint közösen adtak át díjakat Péter Ferenccel.

A Péter Ferenc – Káli Zoltán viszony annyiban érdekes a történetünkben, hogy Kozma Mónika, a hotelépítésre támogatást nyújtó Pro Economica Alapítvány vezetője alapítványi pályafutása elején, 2017-2018-ban még Péter Ferenc kabinetfőnöke volt a megyei tanácsnál. 2019-ben pedig már szállodák építésére osztogatott pénzt. Elég szoros és egyértelmű kapcsolatok.

A szállót már ebben a szezonban szerették volna felfuttatni. Paulo május közepén azt mondta, június elején elindítanák. De látszott, hogy nem fog sikerülni. Harmadik látogatásomra, július elejére sikerült csak, de ekkor is csak részlegesen: a szálloda részben és az étterem, de a wellness még nem. A hallban még szereltek a munkások.

Az alkalmazottak nem tűntek nagyon boldognak, lelkesnek vagy motiváltnak. Odamentem a recepcióhoz, egyik alkalmazott egy kuncsafttal volt elfoglalva, ketten álldogáltak és néztek ki a fejükből, de nem fordultak volna hozzám. Nagy nehezen pár perc múlva sikerült felhívjam magamra a figyelmüket, úgy, hogy hangosan megszólítottam őket. 

Megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne éjszakánként, hogy mi haton, az asszonnyal és a négy gyerekkel eljöjjünk ide. Pár percig piszmogta a csávó a számítógépet, de nem sikerült kiszednie. Mondtam neki, ne kínlódjon, majd megnézem én otthon neten. Annyit tudott mondani, hogy két személyre 1200 lej egy éjszaka. 

Itthon rájöttem, hogy miért nem sikerült a recepciósnak megmondania, mennyibe kerül hatunknak a szállás: kiakad a rendszer, ha 2 felnőttet és 4 gyereket írsz be. Minden dátumra azt írja ki ár helyett, hogy foglalt minden szoba. Szörnyű, hogy diszkriminálják a négygyerekes családokat!

Azt is megkérdeztem, hogy a wellnessbe jöhetnek-e külsősök is, vagy csak szállóvendégek. Csak szállóvendégek, mondta. Július 14-én lesz az ünnepélyes megnyitó, akkor nyílik a wellness is.

Kívánunk sok szerencsét az új bútorgyárnak, csússzon le sok gyerekkacaj a fűrészporos csövön!

2 417 326 650 forint, Gyergyóremete, hatcsillagos búvóhely magánrepülős góréknak

Ez a legdrágább és legizgalmasabb szálló az összes közül. Forrásaink szerint nagy esély van rá, hogy ez legyen a magyar kormányközeli górék új búvóhelye, ahová lejárnak csajozni és kirúgni a hámból.

Mivel nemrég írtam egy bővebb anyagot erről a szállóról és több más remetei dologról, nem írnék le ide mindent, csak ide linkelem. Azzal a megjegyzéssel, hogy utána érdemes visszatérni ide, mert ez az anyag még nem ért véget.

Ez az egyetlen szálló az összes közül, amit úgy érzem, hogy ki kell majd próbálnom.

Nehéz idők

Eddig tartott a szállók és tulajdonosok felsorolása. Jelenleg 3 szálló van készen, a szentgyörgyi, a szovátai és a vásárhelyi. A többin ezerrel dolgoznak. De van olyan is, amin épp csak hogy dolgozgatnak.

Kozma Mónikának megígértem, hogy továbbítom egyik gondolatát, melyet szerinte „méltóképpen” hangsúlyoznom kellene:

„Ahogyan azt más üzleti ágazatban is tapasztalni lehetett, mind a világjárvány, mind a több mint egy éve dúló orosz-ukrán háború jelentős nehézségek elé állította az Alapítvány pályázóit, és éppen ezért büszkeséggel tölt el, hogy kitartó és tapasztalt vállalkozóink, ezen nehézségeket is legyűrve, néha a tervezettnél lassúbb ütemben, de haladnak a beruházások befejezése felé. A közeljövőben két szállodaberuházás átadójára is sor kerül, így immár 3 működő, új szálláshely várja az ide látogatókat, és további 6 esetében pedig jó ütemben haladnak a kivitelezések. Egy olyan időszakban, amikor főként erre a szektorra nehezedett nyomás, ez valóban becsülendő, és akár az Önök által tervezett cikkben is méltóképpen hangsúlyozandó eredmény.” 

Ezért kérem olvasóinkat, hogy tekintsenek el attól, hogy az építkezési engedélyek java lejárt már, az alapítvány által a pályázatban megadott határidő is rég lejárt már, és örüljenek, hogy egyáltalán haladnak ezek a beruházások. Tényleg nehéz idők járnak ezen a piacon. Hogy mitől lesz könnyebb az elkövetkező években, és miért volt érdemes luxusszállókkal megtölteni Székelyföldet ilyen időkben, nem tudom, de bizonyára tudja az, aki csinálja.

A műemlék szállók tovább rohadnak

Kozma Mónika levelében, amelyikben infókat nem ad, arra is utal, hogy segíthetnék ezeket a turisztikai desztinációkat vonzóvá tenni. Meg is ígértem neki, hogy a tőlem telhetőt megteszem, és igyekeztem is pozitívan viszonyulni a szállókhoz, amennyire oknyomozó újságíróként lehetett. De nem mindig volt könnyű. Mert hogy írjak vonzón egy olyan szállóról, ahova én nem mennék el, akkor sem, ha ingyen fogadnának?

Valami furcsaság lett ezzel a szállodaiparral. Ha megnézem az elmúlt kétszáz év trendjeit, a luxusszállókat általában a lehető legszebbre tervezték, és a városok központjába helyezték el. Ha megnézem a mostani nyerteseket, ipari és lepattant hangulatú helyekre, illetve a szűz természetbe próbálnak bezsúfolni nem feltétlenül odaillő épületeket. Tisztelet a kivételnek. Kérdés: száz év után ha utódaink ránéznek ezekre az épületekre, hányan fogják őket szépnek érezni, vagy építészeti értéknek tartani? 

Másik kérdés: kormányon lévő pénzszóróink miért hanyagolják el az évszázados műemlék épületeinket? 

A magyar állam a Manevin keresztül felvásárolt másfél tucatnyi épületet, köztük gyönyörű műemlék épületeket. Ott rohadnak évek óta, senki nem nyúlt hozzájuk. Ígéret rengeteg van, titkolózás még sokkal több. Hozzájuk közelebb álló ismerősöm mondja, hogy szervezkednek, akarnak nekifogni. Mozgás ellenben évek óta semmi. Azokból is négycsillagos szállókat akartak, de a nagy lendület a felvásárlás után elült. Nemrég körútra mentünk az ország nyugati részében, minden épület ugyanolyan állapotban van, amilyenben volt Váradon is, Szatmáron is, Nagybányán is. Szatmáron dicsekedtek, hogy lesz pénz. Jövőre választások vannak, s nem akarják elbukni emiatt, mondják ottani forrásaink. De haladás az semmi, de semmi, miközben folyamatosan hallani, hogy zárják el az Erdélybe vezető pénzcsapokat, mert nincs pénz. Székelyföldön hasonló a helyzet az épületeikkel.

Szép az, hogy vadiúj luxusszállókra adnak pénzt itteni barátaiknak. De a műemlékeket sem kellene hagyniuk összeomlani.

Ez a cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.

The post Na, kik kaptak ajándékba luxusszállót a magyar kormánytól? appeared first on Átlátszó Erdély.

Az orosz-ukrán konfliktus kiéleződésének köszönhetően egyre több hír jelenik meg Ukrajnáról. Az ország nyugati részén található Kárpátalja azonban mindig is különbözött kicsit Ukrajna többi régiójától. Egyrészt földrajzilag távol van Kijevtől (Budapest, de akár Pozsony is könnyebben elérhető, mint az ukrán főváros), másrészt több nemzetiségnek, magyaroknak (12%), oroszoknak (2,5%), románoknak (2,5%), cigányoknak (1,17%) ad otthont. 

Hány magyarról is beszélünk tulajdonképpen Kárpátalján? Ukrajnában utoljára 2001-ben tartottak népszámlálást, azóta folyamatos csökkenés figyelhető meg a lakosság számában. 

Külföldön dolgozik minden harmadik kárpátaljai magyar

A Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával készült SUMMA 2017 projektben ugyanebben az évben felmérték a kárpátaljai magyarság demográfiai helyzetét. Ebből az derül ki, hogy a kárpátaljai magyarok becsült száma 125 ezer fő. Ehhez hozzáadva a magukat magyar nemzetiségűnek valló cigányokat körülbelül 131 ezer főt kapunk. 

A 2001-es népszámláláshoz képest a SUMMA adatai azt mutatják, hogy a magyar lakosság száma 13,7%-kal csökkent. Az országra jellemző gazdasági bizonytalanság miatt sokan külföldön vállalnak munkát: a kárpátaljai magyarok 22%-a (az aktív népesség 30%-a) legalább 1 hónapot külföldön tartózkodott 2016 folyamán. 9%-uk (több mint 10 ezer ember) az évnek több mint a felét külföldön töltötte.

Kijev szemet huny a magyarországi támogatások fölött

A számottevő magyar lakosság miatt Magyarország – és különösen a jelenlegi kormány – érdeklődést mutat a régió iránt, ezt az érdeklődést azonban Kijev nem veszi mindig jó néven. A két kormány között feszültségek voltak és vannak a könnyített honosítás, valamint az ukrán nyelvtörvény miatt.

Az utóbbi években a magyar állam olyan területeken is szerepet vállalt, melyek fenntartása elvben az ukrán állam feladata lenne. Nagyrészt magyarországi támogatásokból működik a magyar nyelvű oktatás, emellett fizetéskiegészítésben részesültek a tanárok, az egészségügyben vagy akár a sajtóban dolgozók – efölött az ukrán fél szemet huny. Ez a bérkiegészítés 2019-ben például az egészségügyben 120-300 ezer forint volt fejenként, a tanároké, újságíróké átlagban évi 190 ezer forint körül alakult.

Ezután nem találtunk bérkiegészítést a Bethlen Gábor Alap döntései között. Ukrajna az elmúlt négy-öt évben igyekezett felzárkóztatni a közalkalmazotti béreket: az egészségügyben, oktatásban 30-40 százalékkal emelkedtek a fizetések. Például egy tíz éve dolgozó, főállású pedagógus most 150-160 ezer forintnak megfelelő fizetést kap.

Túlságosan könnyen megszerezhető állampolgárság és voksturizmus

Az utóbbi években a kárpátaljai magyarok nem feltétlenül pozitív kontextusban szerepeltek a magyarországi hírekben. A könnyített honosítás lehetőségével több tízezren élhettek vissza – ukrán bandák és magyar ügyvédi irodák hamisították az iratokat ukránok, oroszok, szerbek számára. Emiatt az Amerikai Egyesült Államok nemrég visszavonta azoknak a magyar állampolgároknak a vízummentességét, akik nem Magyarországon születtek. Ukrajna jelenleg tiltja a kettős állampolgárságot, és ugyan enyhíteni szándékozik a tiltást, ez nem fog megtörténni a magyarországi választások előtt.

A négy évvel ezelőtti országgyűlési választások idején “buszoztatás” néven ismert választási csalás révén kerültek be a magyarországi hírekbe, de kárpátaljai ukrán-magyar kettős állampolgárok tömeges átjelentkezéséről is készültek riportok. Utóbbi gyakorlat a lakcímtörvény módosításával legálissá vált: a lakcímbejelentés szabályai idéntől nem írják elő az életvitelszerű tartózkodást az állandó lakcímen.

Hogyan befolyásolja a lakcímtörvény módosítása a választásokat? Milyen változások történtek Kárpátalján 2018 óta? Milyen mindennapi problémákkal küzd az ottani magyarság? Hogyan kezeli Ukrajna és Magyarország a kettős állampolgárság kérdését? 

Mi a helyzet a voksturizmussal? Egyáltalán, mennyiben befolyásolhatják a kárpátaljai szavazatok a magyarországi választások kimenetelét? Zubánics Lászlóval, az UMDSZ (Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség) elnökével, kárpátaljai újságíróval és egyetemi tanárral beszélgettünk 2021 decemberében Beregszászon.

Frissítés, 2022. 02. 18.: Az interjú szövegét Zubánics László kérésére módosítottuk.

Az UMDSZ története

Az UMDSZ Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke kezdeményezésére jött létre. Fodó (1940-2005) már a hatvanas években polgárjogi akciókban vett részt, a hetvenes és nyolcvanas években egyetemi oktatóként magyar fiatalok százait oltotta be nemzettudattal, a szűkebb-tágabb baráti társaságához tartozókat pedig óvatos ellenzékiséggel is. A peresztrojka előrehaladtával valóságos motorja lett a magyar érdekvédelmi szerveződéseknek és a kárpátaljai magyar politikai élet legmeghatározóbb alakjává vált. Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1989 februárjában elnökletével megalakulhatott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ).

Ugyancsak Fodó Sándor kezdeményezte és ő lett az első elnöke 1991-ben annak az országos, összukrajnai politikai csúcsszervnek, amely a kárpátaljai, a lembergi (lvivi) és a kijevi magyarok szervezeteinek a részvételével jött létre Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) néven. Hogy mindkét formációt ő álmodta meg és hívta életre, annak azért van sajátos jelentősége, mert később ez a két tömörülés mintegy másfél évtizeden keresztül kíméletlen belharcot folytatott egymás ellen Kárpátalján azzal, hogy mind az ukrajnai, mind a magyarországi nagypolitika más-más oldalán kötelezték el magukat, tovább bonyolítva az egyébként sem egyszerű helyzetet. Mivel az UMDSZ korábban a magyarországi baloldali pártokhoz állt közel, ezért a jelenlegi kormánnyal nem feszültségmentes a viszonya.

Hány kárpátaljai magyar állampolgárról beszélhetünk jelenleg?

Ukrajnában jelenleg nem tilos, de nem is megengedett a kettős állampolgárság, inkább amolyan csendes szemet hunyás jellemzi az egész kérdést. Kárpátalja sok nemzetiségnek ad otthont, de a kettős állampolgárság problémája az egész országot érinti. Sokan rendelkeznek egy másik ország állampolgárságával, sok parlamenti képviselőről is köztudott ugyanez, mégsem követik ezt szankciók. 

Bár hivatalos adat nem áll a rendelkezésünkre, néhány évvel ezelőtt elhangzott, hogy országosan több százezerre rúg a számuk azoknak, akik az ukránon kívül más állampolgársággal rendelkeznek. Olyan 85-100 ezer fő a becsült száma azoknak, akik kedvezményes honosítással szerezték meg a magyar állampolgárságot.

Kritikaként többször elhangzott, hogy olyanok is a magyar állampolgárság birtokába jutottak, akik nem feltétlenül felelnek meg a követelményeknek. Mik a tapasztalatok?

Volt egy olyan időszak, amikor bármelyik magyarországi önkormányzatnál, jegyzőnél be lehetett nyújtani a honosítási kérelmet. Törvényi feltétele a nyelvtudás volt, illetve a magyar gyökerek bizonyítása – de előfordulhatott, hogy egy-egy csoportban szóvivő rendezte az ügyeket, így nem volt alkalom személyesen ellenőrizni a nyelvtudást, és kötelezettségük sem volt rá. Most már a kérelem benyújtásánál szigorúbban ellenőrzik a nyelvtudást, a dokumentumokat, a határátkelőkön pedig rendőrség is ellenőrizheti, hogy az adott illető beszél és ért-e magyarul, és feljelentést is tehet. Ebből kifolyólag elég gyakoriak az állampolgárságtól való megfosztásról szóló tudósítások.

Mekkora részvételre lehet számítani a 2022-es magyarországi választásokon Kárpátaljáról?

Mivel továbbra is csak találgatni tudunk, mennyi lehet a kedvezményesen honosított magyarok száma, az sem világos, kik rendelkeznek magyarországi lakcímmel (akik hivatalosan átjelentkeztek és/vagy életvitelszerűen is ott élnek), illetve hányan vannak olyanok, akik továbbra is csak külföldi lakcímmel rendelkeznek. 

Ennek függvényében változik a választási rendszerben való részvétel menete, hiszen a külföldi lakcímmel rendelkezők csak pártlistára szavaznak. Ezek a személyek levélszavazataikat a külképviseleteken kialakított szavazóhelyiségekben adhatják le. Hogy hányan, nehéz megmondani, de a korábbi arányokat tekintve is legfeljebb 15-20 ezerre tehető azoknak a száma, akik ilyen módon szavaznak majd. (Ennyi szavazattal 2018-ban egyetlen pártlistás mandátum negyedét, legfeljebb harmadát lehetett megszerezni ‒ szerk.megj.) Számítani kell rá, hogy itt is lesznek érvénytelen levélszavazatok is.

Szóba kell hozni a voksturizmust is. Várható-e bármiféle beavatkozás, buzdítás a választásokon való részvételre a kárpátaljai szervezetek részéről?

Folyamatos szóbeszéd övezi, hogy vajon hány embert is sikerült az elmúlt években ilyen módon mozgósítani és szavazásra buzdítani. Azonban tapasztalatból tudom, hogy a média által szemtanúkra, „érdekeltekre” hivatkozva idézett számok nem egészen helytállóak. Egy-egy önkormányzati választásba való aktív bekapcsolódás inkább hihető, hiszen ott személyesen is ismerhetik a jelölteket. 

Természetesen vannak olyan „társadalmilag érzékeny” személyek is, akik élni kívánnak állampolgári jogaikkal. Ők a maguk részéről így szeretnének köszönetet mondani a különböző támogatásokért.

Mint a többi külhoni magyar régióban, itt Kárpátalján is van megfelelő tájékoztatás. Hivatali feladatból a külképviseletek is regisztrációra és szavazásra buzdítanak (például Facebook-posztokban). Mivel kis közösségről beszélünk, itt helyben a pozitív vagy a negatív befolyás gyakorlása egyszerűbb. Természetesen előfordulhat, hogy egyesek a rájuk bízott feladatok ellátása során az így szerzett befolyással megpróbálnak visszaélni.

Sokszor maguk a folyamatosan érkező támogatások motiválják az embereket politikai aktivitásra, hiszen ők úgy érzik, Magyarország tesz értük valamit és nincsenek cserbenhagyva. Így a négy évenként sorra kerülő választásokon való részvétellel ők is adnak valamit cserébe. A támogatásoknál nem mindig kell nagy összegekre gondolni, sokszor ez egy oktatási-nevelési támogatás, ami magyar iskolába járató szülőknek jár (kb. évi 20 ezer forint – szerk. megj.). De csak addig, amíg ez nem megy az emberek biztonságérzete rovására.

Miért ilyen alacsony a választási hajlandóság Kárpátalján?

A szavazási névjegyzékbe való felvételt elektronikusan, vagy személyesen is lehet igényelni a külképviseleteken. Az időnkénti adategyeztetés után lehet/kell jelezni, hogy a határon túli lakcímmel rendelkező állampolgár melyik külképviseleten szeretne élni választói jogaival. Az alacsony választási hajlandóság elsősorban az elmúlt években tapasztalt atrocitásoknak köszönhető.

Az emberek egyértelműen tartanak az ukrán hatóságoktól, ezért nem szívesen hívják fel a figyelmet arra, hogy rendelkeznek egy másik ország állampolgárságával (is). Az is élénken él az emberekben, hogy az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU) több kettős állampolgárt is megfigyelt a 2010 utáni időszakban, listázták a választások napján a külképviseleteket felkereső személyeket, illetve rejtett kamerás felvétel is előkerült egy állampolgársági eskütételről. Talán ezért is van az, hogy az emberekben egyszerre kétféle érzés is küzd, de nem nagyon akarnak belefolyni a politikába.

Illetve még egy újdonság. A parlamenthez benyújtott új állampolgársági törvénytervezet többek között megengedi egyes állami szerveknek, hogy minden rendelkezésre álló módszerrel megvizsgálhassák, hogy helyállóak-e a polgárok önbevallásai arról, hogy van, vagy nincs többes állampolgárságuk. Az utóbbi időszakok adathalászási ügyei, illetve különböző hekkertámadásai miatt az emberek nagyon óvakodnak a különféle hivatali felületekre regisztrálni.

Hogyan tervezi módosítani Ukrajna a kettős állampolgárság szabályozását?

2021. februárjában Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy elnöki rendeletet írt alá a kettős állampolgárságról, ami hatályba lépett, de az Alkotmánybíróság jelezte, hogy a témát törvényekkel kell szabályozni, ezért jelenleg még a kidolgozás fázisában tart. 2021. decemberében a rendelet végrehajtására az elnök törvénycsomagot terjesztett be a parlamenthez. Ennek lényege, hogy kedvezményes honosításra számíthatnak a külhonban élő ukránok, vagy azok leszármazottai. Ugyanakkor a tervezet büntetőjogi felelősséget helyez kilátásba, ha egy ukrán állampolgár egy másik ország okmányával próbál meg belépni.

Minden állampolgárnak megfelelő önbevallást kell tennie, hogy az ukránon kívül rendelkezik-e más ország állampolgárságával. Az önbevallás helytállóságát a már fent említett állami szerv fogja ellenőrizni. A törvénycsomag elfogadása esetén a többes állampolgársággal rendelkezőket jegyzékbe veszik, a többes állampolgárság megléte pedig kizáró ok lehet a közéletben való aktív részvételre.

A közszereplés mint olyan, teljes egészében bezárulna a többes állampolgárok előtt: nem lehetnek például közszereplők (intézmények vezetői), szavazatszámlálók, párttagok vagy önkormányzati munkatársak.

Arról viszont lehet hallani, hogy Ukrajnában sok többes állampolgár van jelenleg is döntéshozó pozícióban.

Ismerve az ukrán törvényalkotást, itt is lesznek majd kiskapuk. Azt viszont tudni kell, hogy az elmúlt években, főleg Donyeck és Luhanszk megyékben több százezer ember vette fel az Orosz Föderáció állampolgárságát, ahol is Oroszország valamiféle autonóm régiót próbál kialakítani Ukrajna határain belül. 

Sokan látjuk úgy, hogy ez a törvény főképp arra van kihegyezve, hogy elkerüljék, hogy orosz állampolgársággal is rendelkező személyek részt vegyenek az ukrán közügyekben, a szavazásokon, vagy bármi módon beavatkozzanak az ország belügyeibe.

De egy törvény minden kettős állampolgárra vonatkozik majd. Félő, hogy sok helyről kiszorítja a magyarokat is?

Kárpátalján egyébként is felgyorsult a kivándorlás tendenciája – az itteni magyarok egyre kisebb valószínűséggel próbálkoznak majd Ukrajnában érvényesülni. Amíg az idősebbek időszakos munkára mennek külföldre és kétlaki életet folytatnak – többnyire Magyarországon, addig a fiatalokról elmondható, hogy sokszor már családdal együtt települnek ki és próbálnak szerencsét – egyre gyakrabban Nyugat-Európában. De ez nem csak a magyarokra jellemző, országos tendencia, közel 10 millióra tehető a tartósan külföldön tartózkodó/dolgozó ukrán állampolgárok száma. A pozsonyi iskolákban például több ukrán nyelvű osztály is indult az ottani családok kérésére.

A kedvezményes honosítási eljárás hozzájárult ennek felgyorsulásához, hiszen nagyban leegyszerűsítette a külföldi munkavállalást nem csak Magyarországon, de más EU-s államokban is. Csendes kiürülés tapasztalható a városban, hiányoznak a szakemberek és a képzett munkaerő.

Milyen jövő várja azokat, akik Ukrajnában szeretnének magyarként élni?

A nyelvtörvény kötelezővé teszi az államnyelv használatát valamennyi szolgáltatói szféra számára, amibe beletartoznak az internetes platformok is. A rendelet szerint pénzbírsággal (még) nem büntethetőek a szabálysértők, azonban a nyelvi ombudsman hivatala figyelmeztetésben részesíti az illetőket, s a későbbiekben ellenőrzi a nyelvi előírások betartását. Ennek megfelelően a szolgáltatási szférában működők olyan munkatársakat kell alkalmazniuk, akik államnyelven (és más nyelveken) tudnak szolgáltatást nyújtani.

A nyelvtörvénynek az oktatásra vonatkozó része ennél egy kicsit bonyolultabb: a diákokat négy etnolingvisztikai csoportra osztja. Az első csoportba a többségi nemzet képviselői, vagyis az ukránok tartoznak: ők az óvodától az egyetemig anyanyelvükön tanulnak. A második csoportba az őshonos népek (voltaképpen a krími tatárok) képviselői tartoznak, akik az államnyelv alapos oktatása mellett szintén végig anyanyelvükön folytathatják tanulmányaikat. 

Az Európai Unió valamely hivatalos nyelvét anyanyelvként használó nemzeti kisebbségek képviselői tartoznak a harmadik kategóriába: ide kerültek a magyarok, románok, lengyelek, bolgárok. Ők az óvoda és az elemi iskolák, vagyis 1-4. osztály szintjén saját nyelvükön tanulhatnak, de az 5. osztálytól ez megváltozik: az államnyelven való oktatásra szánt időt folyamatosan emelni kell, ami középiskolai szinten elérheti a 60 százalékot. Az ide vonatkozó törvények kimondják, hogy 2023-tól csak ukrán nyelvű felsőoktatás létezhet, és a magánoktatásban sem lehet majd eltérni ettől. 

A középfokú magánoktatási rendszer (főleg az egyházi líceumok) erre megoldást nyújtanak. Esetükben a törvény kivételt tesz. Azonban már most is sokan inkább Magyarországon járatják iskolába a gyerekeiket, akik majd nagy valószínűséggel ott is fogják folytatni az életüket. A magyar határmenti települések tele vannak kárpátaljai gyerekekkel, akik valamelyik magyarországi főiskolán, egyetemen képzelik el a jövőjüket.

Jelenleg azonban több magyar nyelvű óvoda és oktatási intézmény is működik Kárpátalján a magyar kormánynak köszönhetően. Ezekre az intézményekre milyen sors vár?

Mint mondtam, az (egyházi, alapítványi fenntartású) magánintézmények kivételt képeznek a törvény hatálya alól. Valószínűleg ők lesznek a jövőben az egyedüli olyan intézmények, amelyek az érettségiig valamennyi szinten anyanyelvi képzést biztosítanak majd. Kialakult egy, a teljes régiót lefedő intézményhálózat, amely a jelenlegi szükségleteket képes ellátni. Érdekes adat, hogy a felső tagozatos diákok közel 40 százaléka már magánintézményből fut neki az ukrajnai emelt szintű érettségiknek.

Sajnos más a helyzet a felsőoktatásban, ott a törvény kimondja, hogy a képzés kizárólag államnyelven történhet. Ez a magyar nyelvű felsőoktatás teljesen megszűnését jelentheti (a magyar kormány által támogatott II. Rákóczi Ferenc Főiskola is ebben a helyzetben van – szerk. megj.). Persze nem kizárt, hogy lesznek törvénymódosítások vagy változtatások ez ügyben, de jelenleg ez a szomorú valóság. 

Magyarország óriási intézményhálózatot hozott létre határon túli területeken, Kárpátalja sem kivétel ez alól. Itt részben saját maga számára próbálja biztosítani a munkaerőt, pótolni próbálja azokat, akik Magyarországról vándoroltak ki. Itt főleg szakképzésre gondolok.

Mekkora támogatást kap Kárpátalja?

Szerintem erre még magyar kormányzati szervek is csak közelítő pontosságú választ tudnak adni. Sajnos a rendszer nem igazán átlátható. Az érdeklődő elsősorban a Bethlen Gábor Alap honlapján tájékozódhat a határon túlra irányuló támogatásokról. Voltak próbálkozások arra, hogy átláthatóbb legyen a támogatási rendszer (ezt célozta meg az ott létrehozott NIR-rendszer), de nem sok sikerrel.

A különböző nyílt és egyedi elbírálású pályázatok mellett az elmúlt időszak jelentős kárpátaljai tétele a szociális támogatási programok voltak. Ezek Kárpátalján legalább 8-10 ezer olyan személyt érintenek, akik valamilyen közszférában (oktatás, egészségügy, kultúra, média stb.) tevékenykednek. Emellett jelentős gazdasági és egyházi támogatás is érkezik a régióba. 

A nagyobb arányban magyarlakta területekről el lehet mondani, hogy sok mindenben profitálnak a Magyarországról érkező támogatásokból. Például a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola is a magyar kormánynak köszönhetően működik, viszont a térség egyik legnagyobb adófizetője, ami a helyi önkormányzat bevételeit növeli. A fent említett szociális támogatások után fizetendő személyi jövedelemadóból (az összeg közel 20 százaléka) arányosan szinte minden helyi önkormányzat részesül.

Milyen jövő vár a régióra? Várhatóak-e változások a 2022-es választások után?

Mindenki vigyázó tekintetét Budapest felé emeli, és várja, mikor milyen eredményei lesznek a választásoknak, illetve lesznek-e munkahelyteremtő nagyberuházások a jövőben. Többen egyetértünk azzal, hogy néhány nagyobb beruházás Kárpátalján, vagy a magyar határmenti térségben képes lenne lelassítani, netán megállítani a gazdasági elvándorlást.

A hurráoptimizmus már nincs meg. Lehet terveket szőni, lehet hozzájuk forrásokat pályázni, de Ukrajna egyik fő problémája, hogy fennállásának három évtizede után sem látjuk a stratégiát, hogy mi miből következik, és mi a cél, már ami az ukrán politikát illeti. Saját gazdasági problémáin kívül Ukrajna harcol Oroszországgal, próbálja megtartani a nemzeti egységet. Kárpátalja és a magyar kisebbség jelenleg nem tartozik a prioritásai közé.

A magyar támogatások lélegeztetőgépen tartják a régiót, de második virágzásra már nem számíthatunk. Az elmúlt évekhez képest jelentősen csökkent a határon túli támogatások mértéke, ez részben az Egán Ede gazdaságélénkítő program „lefagyásának” tudható be. (Az Átlátszó Erdély adatai szerint míg 2020-ban mintegy 20 milliárd forint támogatást ítéltek meg kárpátaljai szervezeteknek és magánszemélyeknek, addig 2021-ben ez 7,2 milliárd forintra csökkent – szerk. megj.)

Az itt lakók mindennapi életét, illetve jövedelmeit valószínűleg nem fogja befolyásolni az áprilisi választások eredménye, hiszen Ukrajna egyelőre képes biztosítani az elégséges állami szolgáltatásokat – a béreket, a szociális és egészségügyi ellátást. Hogy tovább mi lesz, ez már a nagypolitika kérdése…

A vezetőképen Zubánics László UMDSZ-elnök. Fotó: Sipos Zoltán

Ez az anyag a 2022 áprilisában sorra kerülő magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU), valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post Magyarország karjába tolja a kárpátaljai magyarokat Ukrajna appeared first on Átlátszó Erdély.

2021-ben a korábbi éveknél látványosan kevesebb támogatást ítélt meg a Bethlen Gábor Alap határon túli szervezeteknek. Erdélyben szinte teljesen elmaradtak a milliárdos nagyságrendű támogatások; a régi ingatlanberuházásokat még befejezik, de új beruházások alig indulnak.

Frissítés 13.03.2023: Anyagunk publikálása után egy sor újabb 2021-es határozatot töltöttek fel a Betlen Gábor Alap honlapjára, ezekkel együtt a támogatások végösszege 48,6 milliárd forint. A cikkünkben szereplő datokat ezeknek a fényében újraszámoltuk és frissítettük.

Tavaly összesen mintegy 48,6 milliárd forint (napi árfolyamon 132 millió euró) támogatást ítélt meg a Bethlen Gábor Alap határon túli szervezeteknek. Ez kevesebb mint harmada a 2020-as 129 milliárd forintnak (365 millió euró).

Az erdélyi támogatások is csökkentek: míg 2020-ban 46,7 milliárd forintot (132 millió euró) ítéltek meg, addig 2021-re ez az összeg 24,5 milliárdra (66,5 millió euró) csökkent az összesítésünk szerint.

Ez a csökkenés azért is szembetűnő, mivel a második Orbán-kormány ideje óta folyamatosan növekedik a Bethlen Gábor Alap által megítélt támogatások összege, ahogy az az alábbi grafikonon is látszik. Kivétel a 2019-es év: ekkor látszik egy csökkenés, azonban a 2020-as év újabb rekordot állít a támogatások terén.

A 2021-es számottevő csökkenés okát csak találgatni lehet, hivatalos magyarázatról nem tudunk, a Bethlen Gábor Alap pedig nem válaszolt kérdéseinkre. Minden bizonnyal a rekordösszegű, 5100 milliárd forintos költségvetési hiány az egyik oka a támogatások elapadásának.

Az Erdélyi Médiatér Egyesület abszolút rekorder

Az erdélyi döntéseket végignézve szembetűnő, hogy a korábbi évekhez képest sokkal kevesebb milliárdos nagyságrendű döntés született. A legnagyobb összeget, 2,2 milliárd forintot (6,2 millió euró) a Székelyhon médiatrösztöt működtető Erdélyi Médiatér Egyesület számára ítélték meg. A médiatröszt pályázatairól, ellentmondásos nézettségi adatokat tartalmazó elszámolásairól, elmaradt fejlesztéseiről itt írtunk bővebben.

A temesvári Várbástya Egyesület kapott 1,1 milliárd forintot (3,1 millió euró) ingatlanvásárlásra, ingatlanfejlesztésre és eszközvásárlásra, a Sepsi OSK focicsapat mögött álló részvénytársaság, a Sepsi OSK SA 792 millió forinttal (2,2 millió euró).

A cég részvényeinek többségét a Hódmezővásárhelyi Útépítő Kft. romániai leányvállalata, a Hodut Rom SRL birtokolja. A focicsapat mögött álló egyesület, az Asociația Club Sportiv Sepsi OSK kisebbségi tulajdonos a részvénytársaságban. (Az erdélyi focitámogatásokról itt írtunk.)

Befejezik a Sepsi Arénát, elkezdik felújítani a Sonnenfeld-palotát

A novemberben megítélt támogatás minden valószínűség szerint a Sepsi OSK új stadionjának a befejezéséhez és felszereléséhez szükséges összeg. A Sepsi Arénát 2021 októberében tervezték felavatni, azonban ezt a járványhelyzet miatt 2022 tavaszára halasztották.

Az RMDSZ által alapított Iskola Alapítvány is kapott 500 millió forintot az afterschool-programjára, illetve további 713 millió forintot (2 millió eurót) ingatlanfejlesztésre. Az alapítványnak több ingatlanberuházása is van folyamatban Nagyváradon, illetve Kolozsváron. A döntésből nem derül ki hogy ezt a pénzt pontosan mire kapta, mindenesetre az alapítvány nemrég bejelentette, elkezdi a 2018 decemberében megvásárolt nagyváradi Sonnenfeld-palota felújítását. Az Iskola Alapítvány ingatlan-beruházásairól itt írtunk.

A nagyobb ingatlan-támogatások közt megemlítendő az Erdélyi Hagyományok Alapítvány, mely a Barcsay család egykori gyalui várkastélyának felújítására kapott 550 millió forintot (1,5 millió euró). Ezt a projektet egyébként egy 5 millió eurós EU-pályázatból is finanszírozzák.

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 392 millió forint (1,1 millió euró) támogatásban részesült – ez nagy valószínűséggel a barokk püspöki palota felújításának a folytatásához szükséges.

Jóval szerényebb összegek a korábbi nagy nyerteseknek

Bár a 2002-ben indult oktatási-nevelési támogatás (Erdély számára évente 3 milliárd forint), valamint a nemzeti jelentőségű/regionális program (ebből az erdélyi rész nagyjából 2-300 millió forint) változatlan, egy sor, korábbi években működő programnak nem találtuk a nyomát a 2021-es döntésekben. Ilyenek a testvértelepülési programok, az ifjúsági és cserkész programok, a Határtalanul! program, valamint a diaszpóra támogatások.

Talán jobban látszik a támogatások csökkenése, ha megnézzük, hogy a 2020-as év nagy erdélyi nyertesei mennyi pénzt kaptak 2021-ben. Itt fontos megjegyezni, hogy a tavalyelőtti 129 milliárd forint új támogatási rekordnak számít: az évről évre folyamatosan emelkedő támogatások közt is kiugró év volt.

2020-ban például a Sapientia-EMTE működtetője, a Sapientia Alapítvány összesen 8,5 milliárd forint (24 millió euró) támogatásban részesült; 2021-ben azonban csak 3 milliárd forint támogatást kapott. Az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) tavalyelőtt összesen 13 milliárd forint (37 millió euró) támogatást kapott; ehhez képest 2021-ben összesen 4,7 milliárd forintot (2 millió euró) ítéltek meg számára a Kolozsvár melletti Ajtony községbeli idősotthonra, a marosvásárhelyi Teleki ház felújítására valamint az óvodafejlesztési programjára.

Az Iskola Alapítvány 2020-ban közel 2 milliárd forintot (5,6 millió euró) nyert a különféle pályázatokon – ehhez képest a tavaly csak 1,2 milliárd forintot nyertek két különböző pályázaton. A csíkszeredai fociklub (Futball Klub Csíkszereda Egyesület) 2,7 milliárd forint (7,6 millió euró) támogatásban részesült tavalyelőtt – 2021-ben ez 341 millió forintra (926 ezer euró) csökkent.

Egyedül a székelyföldi sajtótröszt kapott több pénzt

Az egyedüli kedvezményezett, mely számottevően több támogatást kapott tavaly, az Erdélyi Médiatér Egyesület: a 2021-es 2,2 milliárd forintjuk jóval több, mint a számukra 2020-ban megítélt 1,8 milliárd.

„A támogatások végösszege az év végén szokott nagyot ugrani, ez most az elszállt költségvetési hiány miatt bejelentetten elmaradt. Az egyezség az, hogy új nagy projekt nem indul, de a futó projektekbe beteszik azt az összeget, ami az építőipari drágulások okán szükséges a befejezéshez” – magyarázta egy, a támogatási rendszerre rálátással bíró politikus forrásunk.

A Bethlen Gábor Alap vezérigazgatóját, Erdélyi Rudolf Zalánt megkerestük egy sor kérdéssel. Azt szerettük volna tudni, hogy mi volt az oka a támogatások számottevő csökkenésének?

Mi az oka annak, hogy bár sokkal kevesebb nagy ingatlanberuházást támogattak tavaly, az Erdélyi Médiatér Egyesület mégis rekordösszegű támogatást, 2,2 milliárd forintot kapott?

Végül melyek a kilátások a 2022-es évre: a tavalyi évhez hasonló marad a támogatások szintje, vagy újból növekedés várható? Megkeresésünkre választ nem kaptunk. A BGA 2022-es költségvetésében a bevételi előirányzat mindenesetre 33,8 milliárd forint, melyből nemzetpolitikai célú támogatásokra 25 milliárd forintot szánnak.

Hogyan számoltunk?

Noha a magyarországi államapparátus több szereplője is támogat határon túli szervezeteket, nincsen naprakész, könnyen kereshető összesítés ezekről a támogatásokról. A különféle pályázati lehetőségek közül kiemelkedik a Bethlen Gábor Alap (BGA) – ebből a pénzalapból finanszírozza a kormány nemzetpolitikai céljainak a megvalósításait.

A benyújtott pályázatokról a BGA Bizottsága hoz döntést. Mi ezeket a döntéseket összesítettük, a jelen anyagban szereplő pénzösszegek ezeken a döntéseken alapulnak. Létezik ugyanakkor a BGA honlapján egy adatbázis, mely a kifizetéseket tartalmazza.

Munkánk során nehézséget okozott, hogy az utóbbi években a Bizottság nagyon sokszor utólag módosította egy korábbi évben meghozott döntés összegét.

Mivel a BGA nem tett közzé útmutatót arra vonatkozóan, hogy ezekkel az utólagos módosításokkal hogyan lehet számolni, és erre vonatkozó kérdéseinkre sem válaszolt, úgy döntöttünk, az eredeti döntéseket vesszük figyelembe, ezekkel számolunk.

Ugyanakkor az adott évre vonatkozó döntések nem biztos, hogy lefedik az összes kifizetést. Elképzelhető, hogy adott évi döntést részben más évben fizetnek majd ki, ezért a kedvezményezett szervezeteknél a döntések megcsappanása nem biztos, hogy 2022-ben a kifizetések terén is drasztikusan jelentkezik.

Nyitókép: Orbán Viktor szelfizik valahol Székelyföldön 2019 májusában. Forrás: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Facebook-oldala.

Ez az anyag a 2022 áprilisában sorra kerülő magyarországi választásokról szóló projektünk része. A projektet az Investigative Journalism Europe (IJ4EU) valamint az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége támogatta. Az itt megjelenő vélemények, következtetések a szerzők álláspontját mutatják be, azok nem feltétlenül tükrözik a projekt finanszírozóinak az álláspontját.

The post Határon túli támogatások: Budapesten elzárták a pénzcsapot? appeared first on Átlátszó Erdély.

Míg a román kormány évente 4-5 millió eurót folyósít az erdélyi magyarság számára, Budapestről ma már ennek a sokszorosa érkezik. 2016-ban csak a Bethlen Gábor Alapból 60 millió eurónyi támogatást ítéltek meg erdélyi magyar szervezeteknek. A támogatásokat összehasonlító infografikával indul a Műhely rovatunk.

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

Mi is a Műhely rovat? Munkánk során gyakran előfordul, hogy egy szerintünk érdekes dokumentumot, adatsort, számítást vagy akár gondolatmenetet nem használunk végül, mert sehogy sem illeszkedik az anyagunkba. Ezek az adatok eddig számítógépünk egy mappájában végezték. Most olyan rovatot indítunk, ahol ezeket az önálló tényfeltáró anyagnak kevés, de attól még fontos információmorzsákat publikáljuk.

Hogyan aránylanak egymáshoz a Budapestről, illetve Bukarestből érkező támogatások? A kérdés azért is kézenfekvő, mert tavaly összesítettük a román kormány által az erdélyi magyarságnak utalt költségvetési támogatásokat, idén pedig a magyarországi támogatásokról publikáltunk kétrészes összefoglalót.

Határon túli támogatások 1.: a jobb kéz nem tudja, mit támogat a bal

Határon túli támogatások 2.: Az állandó tételek és a legjobb barátok

A két sorozat végkövetkeztetése, hogy úgy az RMDSZ, mint a magyar kormány, illetve a Bethlen Gábor Alap homályos kritériumok szerint, hosszú távú koncepció nélkül ítéli meg ezeket a támogatásokat erdélyi magyar egyházaknak, civil szervezeteknek és esetenként magánszemélyeknek.

Ha a támogatási rendszer kritikusainak igazuk van, és a jelenlegi rendszert klientúraépítésként szemléljük, akkor nem mindegy, hogy melyik fél mennyi pénzt tud az erdélyi magyar elitek egzisztenciáját biztosító intézmények, és végső soron az erdélyi magyar projekt számára felajánlani.

Ki mennyi pénzzel száll be az erdélyi magyar projektbe?

Mert ugyan az RMDSZ és az Orbán Viktor által vezetett magyar kormány jelenleg szövetségesek, ez azonban nem mindig volt így, és nem szükségszerű, hogy mindig így legyen – egy esetleges szakítás után a támogatások és az egyes intézmények lojalitásának a kérdése időszerűvé válik.

Ha az erdélyi magyar projektet vállalkozásként szemléljük, és feltesszük, hogy az RMDSZ és a magyar kormány ennek a vállalkozásnak a tulajdonosai, akkor a támogatási adatokból egyértelmű, hogy a magyar kormány az utóbbi években egy, az üzleti életben alaptőke-emeléshez hasonló lépéssel többségi tulajdont szerzett ebben a projektben.

A bukaresti kormánytámogatást kezelő (és ennek a pénznek 20-25 százalékát nyílt pályázaton kiosztó) RMDSZ költségvetése eltörpül az erdélyi magyar egyházak és az egyházakhoz kapcsolódó projektek (pl. a Sapientia Alapítvány vagy akár a székelyföldi hokiakadémiát működtető Mens Sana Alapítvány) mellett.

Az alábbi infografika – mint minden hasonló vizualizáció – szükségképpen torzít. A két legfontosabb dolog, amit észben kell tartsunk:

• Az RMDSZ a román kormány által folyósított támogatásnak csak 20-25 százalékát hirdeti meg nyílt pályázaton, a többit saját működésére költi. Azonban mivel a Communitas Alapítvány nyílt keretei nem is látszanának ezen az infografikán, ezért a kormánytámogatás teljes összegét ábrázoltuk.
• A Bethlen Gábor Alap a legfontosabb, de nem kizárólagos pályázati forrás erdélyi szervezetek számára (a magyarországi támogatási rendszerről itt írtunk), tehát a Magyarországról érkező pénzek összege nagyobb az általunk ábrázoltnál.

Sipos Zoltán

Adományozd a jövedelemadód 2%-át az Átlátszó Erdély Egyesületnek!

The post Így szerezte meg Budapest az erdélyi magyar projekt fölötti kontrollt appeared first on Átlátszó Erdély.

„Átlátható, világos és követhető határon túli támogatáspolitikára van szükség, a jelenlegi kaotikus rendszert meg kell szüntetni” – bírálta a szocialista kormányok által kiépített támogatáspolitikai rendszert Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár 2010-ben, a második Orbán-kormány mandátumának elején.
Répás szerint a szocialisták támogatási rendszere „egy káosz, átláthatatlan, nem logikus”: a Szülőföld Alap (a Bethlen Gábor Alap elődje – szerk. megj.) kezel bizonyos pályázati forrásokat, és ezenkívül különböző költségvetési fejezeti előirányzatok sokszor egymás között adnak át forrásokat. Vannak területek, amelyeket támogatnak az egyikből és a másikból is.
„Olyan, mintha az állam a különböző zsebeiből adogatna, és úgy csinálna, mintha nem tudná, hogy azokban a zsebeiben mi van” – sorolta a második Fidesz-kormány által 2010-ben megörökölt rendszer problémáit Répás.

Bő hat évvel később, 2017 elejére világos, hogy a második, majd harmadik Orbán-kormány által kiépített új, „nemzetpolitikai gondolkodásmód” által áthatott támogatási rendszer – noha a szocialista kormányokhoz képest kétségkívül sokkal bőkezűbb – minden, csak nem átlátható, világos és követhető.
Miután az utóbbi néhány hónapot azzal töltöttük, hogy a különféle minisztériumok, alapok, alapítványok és állami vállalatok határon túlra irányuló támogatásait összeszedjük, majd kereshető formában közzétegyük, új távlatok nyíltak előttünk, ami az államigazgatásban uralkodó káoszt illeti.
Az általunk összegyűjtött adatok elemzése, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága jegyzőkönyveinek az elolvasása, valamint a támogatási rendszerre rálátással bíró, a nemzetpolitikával napi szinten foglalkozó forrásaink útmutatásai alapján erre jutottunk:

– a jelenlegi támogatási rendszer szétaprózott és áttekinthetetlen;
– senki nem tudja, pontosan mennyi támogatás megy határon túlra;
– nem létezik egységes támogatási stratégia a határon túli magyar közösségek számára;
– az államapparátus egymással versengő szereplői ötletszerűen döntenek rendelkezésükre álló forrásokról;
– nem találtuk nyomát annak, hogy léteznének felmérések egyrészt a határon túli magyar közösségek igényeiről, másrészt a támogatási programok hosszú távú hatásairól;
– az utóbbi években a nagy értékű, látványos ingatlanberuházások kerültek előnybe a közösségi szolgáltatásokat nyújtó programokhoz képest;
– Erdélyben a Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület a legnagyobb kedvezményezett.

2016 őszén, a projektünk indulásakor pofonegyszerűnek tűnt minden: közpénzről lévén szó ezek a támogatások nyilvánosak, a kifizetések legtöbbször akár interneten is szabadon hozzáférhetők.
Hivatalos kimutatás helyett Ctrl+F
Arra is számítottunk, hogy a magyar kormánynak van egy évente frissített, pontos kimutatása arról, hogy határon túli szervezetek, illetve a határon túl élő magyarságot célzó projektek milyen alapból mennyi pénzt kapnak, úgy általában: évente mennyit költ a magyar állam nemzetpolitikára?
Egy ilyen, állítólag a Nemzetgazdasági Minisztérium által összeállított kimutatás létezéséről többször is hallottunk – ők azonban arról tájékoztattak, hogy ennek az összeállítása a Miniszterelnökség hatáskörébe tartozik. A Miniszterelnökség válasza szerint „a megjelölt tárgyban tanulmány nem készült, a kért, magyar államra vonatkozó kimutatással nem rendelkezik”.
A magyar államháztartás kifizetéseinek legmegbízhatóbb forrásai a költségvetési zárszámadások – ezek alapján tettünk kísérletet annak összesítésére, hogy a magyar költségvetés mely alrendszereiből mennyi támogatást folyósítanak a határon túli magyarság számára.
Munkamódszerünk egyszerű volt: a .pdf dokumentumokban Ctrl+F paranccsal a „határon túli” valamint „nemzetpolitika” kulcsszavakra kerestünk rá, és a találatok alapján egy táblázatban összesítettük a különféle programokat, illetve kifizetéseket (az adataink itt letölthetőek).
Bár a zárszámadások a nemzetpolitikai célú kifizetések jó áttekintését nyújtják, módszerünknek a korlátai is hamarosan megmutatkoztak: a különféle költségvetési fejezetek teljesítései sokszor nem fedik pontosan a határon túli magyar szervezetek számára utalt kifizetéseket – az összegek egy része a programok magyarországi adminisztrációját is magában foglalja.

Mi azonban arra voltunk kíváncsiak: mennyi pénzt utalnak évente határon túli szervezeteknek?

Ott van például a könnyített honosítás esete: Erdélyben két szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett Demokrácia Központok hálózata, illetve az RMDSZ-közeli Eurotrans Alapítvány is segédkezik az állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratcsomók összeállításában. Erre a tevékenységre évente 250-250 millió forint támogatást kapnak.
Azonban a könnyített honosítás-projektnek ez csak a töredéke: az egyszerűsített honosítás lebonyolításában a külképviseleteknek, valamint a Belügyminisztérium keretein belül működő Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak is nagy szerepe van.

Az összegeket nem lehet összeadni
Más programok ugyan Magyarország határain kívül valósulnak meg, azoknak azonban csak egy kis része fogható fel a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek, illetve a közösségekben dolgozó szervezetek számára nyújtott támogatásként. Ilyen például a Külgazdasági és Külügyminisztérium keretén belül működő Balassi Intézet.
Ha a pozsonyi, bukaresti, sepsiszentgyörgyi fiókintézmények valamelyest szerepet játszanak a magyar közösségek életében, a többi fiókról – mondjuk a kairói, moszkvai vagy New York-i intézményről – ez nem mondható el.
Szintén dilemmáink voltak a határon átnyúló együttműködési programokkal kapcsolatban, mert ezeket az uniós programokat nem lehet a szó hagyományos értelmében vett nemzetpolitikai támogatásként felfogni.
Végül úgy döntöttünk, minden, határon túli magyarság támogatásához és nemzetpolitikához akár csak érintőlegesen kapcsolódó teljesítést bevezetünk a táblázatunkba, azzal a figyelmeztetéssel, hogy az ott szereplő összegeket nem szabad összeadni: ezeknek a pénzeknek csak egy kis része kerül de facto kifizetésre határon túli szervezetek számára.

Listánk így sem teljes
Az összegyűjtött adatokból azonban jól látszik, hogy bár a legfontosabb forrás a Bethlen Gábor Alap, számos más, kisebb pénzalapból folyósítanak támogatást határon túli szervezetek számára.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vannak határon túli szervezetek számára elkülönített keretei, ezen kívül ott van még a Nemzeti Kulturális Alap. A Miniszterelnökségnél is vannak nemzetpolitikai célú előirányzatok, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat a Nemzetgazdasági Minisztérium keretein belül működik, de például a Magyar Tudományos Akadémiának is van erdélyi fiókszervezete.
Az Országgyűlés költségvetéséből működő Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért Alapítvány szintén folyósít támogatásokat határon túli szervezeteknek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek is van támogatási programja, és kevesen tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványát, a Pallas Athéné Domus Concordiae-t kifejezetten a határon túli magyarság támogatására hozták létre.
Ezenkívül több állami tulajdonban levő vállalat, mint például a MOL Zrt., az MVM Magyar Villamos Művek Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt., valamint a Szerencsejáték Zrt. is támogat határon túli projekteket, utóbbi például az erdélyi magyar sajtó egyik fontos finanszírozója.
Listánk valószínűleg nem teljes. Az önkormányzatok támogatásait nem néztük át, annak ellenére, hogy például a Tusványost szervező Pro Minoritate Alapítvány támogatói között sok magyarországi önkormányzat is megtalálható.
Kik a meghatározó szereplők?
„Szinte minden minisztériumban van egy szoba, ahol ketten-hárman nemzetpolitikával foglalkoznak” – fogalmazott a szétszórt, sok párhuzamossággal működő területről egyik forrásunk, aki szerint ez a párhuzamosság, valamint a kommunikáció hiánya az államapparátusban azt eredményezi, hogy egy határon túli szervezet elméletileg akár 6-8 helyen is kérhet pénzt ugyanarra a tevékenységre – keresztellenőrzések hiányában ez soha nem derül ki.
A Fidesz alapítói közül több meghatározó politikus is rendelkezik nemzetpolitika terén saját elképzeléssel, illetve a határon túli szervezetek körében hálózattal és kijárórendszerrel. A támogatások szétszórtsága nem utolsósorban a köztük levő feszültségnek, állandó versengésnek köszönhető.

Fontos még, hogy a nemzetpolitika Budapesten marginálisnak számít – emiatt is van az, hogy bár több játékos is érdekelt ebben a témában, a szálak nem futnak össze egy kézben.

A nemzetpolitika marginális mivolta azt is eredményezi, hogy a nemzetpolitikai mezőnyben bekövetkezett változások gyakran az általános politikai kontextusnak köszönhetőek, így ezekről a mozgásokról nem lehet a magyarországi államapparátusban levő feszültségek figyelembevétele nélkül írni.
Anyagunknak nem célja kimerítő képet nyújtani ezekről a mozgásokról, ugyanakkor a támogatási rendszert nem lehet megérteni a legfontosabb játékosok rövid és távolról sem teljes bemutatása nélkül.
Az első kapcsolatok, elképzelések a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején épültek ki, amikor Németh Zsolt, Kövér László és Orbán Viktor még szabadelvű egyetemistákként buliztak Erdélyben. Forrásaink mindhárom politikust az „idealisták” körébe sorolják – ők azok, akik többé vagy kevésbé a mai napig hisznek abban, hogy a határon túli magyarságnak a szülőföldjén kell boldogulnia, és hogy az anyaországnak ezeket a közösségeket kötelessége támogatni.
Velük szemben ott vannak a „gyarmatosítók”: ők a határon túli magyarságban elsősorban a magyarországi munkaerőpiac utánpótlását látják. A terület ismerői Lázár Jánost és Matolcsy Györgyöt sorolják ide, azonban hangsúlyozzák, hogy utóbbiak számára ez a téma nem különösen fontos, illetve hogy sem az „idealisták”, sem pedig a „pragmatikusok” nem alkotnak közös frontot.

Semjén nagyrészt csak reprezentál
Gyakori vendég határon túl Semjén Zsolt, aki miniszterelnök-helyettesként a nemzetpolitikát irányítja, és akinek alárendeltje Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Semjénnek azonban sem saját apparátusa, sem pedig saját határon túli hálózata nincsen, így az ő szerepe nagyrészt kimerül a reprezentációban. Egyfajta mediátorként ő közvetíti a magyar kormány akaratát a határon túl (például nagy szerepe volt az RMDSZ és a Fidesz közeledésében), azonban a napi, szakmai munka Potápi kezében összpontosul.
A fontos szereplők között említeni kell még Lázár Jánost, aki azonban a Miniszterelnökséget vezető miniszterként nem érdeklődik különösebben a nemzetpolitika iránt: forrásaink szerint bár Grezsa István kormánybiztos révén „ellenőrzi a területet”, eddig nem mutatta jelét annak, hogy valamilyen saját elképzelést szeretne érvényesíteni ezzel kapcsolatban.
A háttérbeszélgetésekben gyakran felbukkant még Gál András Levente neve – ő nem tagja a harmadik Orbán-kormánynak, azonban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkáraként, illetve a Bethlen Gábor Alap bizottsági tagjaként egy sor olyan ember juttatott pozícióba, akik révén még mindig „benn tartja a csápjait” a rendszerben.
Mit gondol a nemzetpolitikáról Orbán?
A sok kisebb-nagyobb játékos közt Orbán Viktor a kulcsfigura. Senki nem tudja, a miniszterelnök mit gondol a nemzetpolitikáról, azonban forrásaink egybehangzóan azt állítják, hogy ez a terület nem áll az érdeklődésének a középpontjában.
Az észrevehető, hogy korábbi idealizmusa után Orbán egyre pragmatikusabb a határon túli közösségekkel kapcsolatos kérdésekben, csak azokkal az ügyekkel foglalkozik, melyekről azt reméli, hogy politikai eredményekre – tehát szavazatokra – váltható.
Sipos Zoltán
A sorozat második része a Bethlen Gábor Alapról szól majd, és hétfőn jelenik meg.
A cikk elkészítéséhez a Független Médiaközpont nyújtott támogatást „Az újságírás újraindítása – oknyomozó újságírás támogatása és inkubációs szolgáltatások a digitális médiában” című projekt keretében, amelyet a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány finanszíroz. A cikk tartalma a szerző kizárólagos felelőssége, az nem tükrözi a támogatók nézeteit.

The post Határon túli támogatások 1.: a jobb kéz nem tudja, mit támogat a bal appeared first on Átlátszó Erdély.