Györke Zoltán tudja, hogy a profi államigazgatás egyelőre epizódszereplő Romániában. Jelenleg ő az egyedüli magas rangú köztisztviselő, aki bíróságon védte meg a pártsemleges karrierhez való jogát. Interjú.


Sokadjára jelent meg az a hír július közepén, hogy Györke Zoltán újból visszaperelte magát Kolozs megye alprefektusi tisztségébe. A kedvező javadalmazáson túl miért ragaszkodik valaki egy végrehajtói tisztséghez egy kívülről frusztrálónak tűnő rendszerben, mint a romániai közigazgatás? Mivel érvel, hogy a bíróság mindig neki ad igazat, és mivel érvel az őt időnként leváltó kormány?

Prefektusi, alprefektusi tisztségbe politikai alapon neveznek ki embereket az olyan sűrűn cserélődő kormányok, hogy mára már a közigazgatást irányító miniszter nevét se jegyezzük meg, nem hogy egy-egy megye prefektusáét, főként nem alprefektusáét. Györke Zoltán nem azért perelt, hogy megjegyezzük a nevét, bár ez is sikerült.

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért

Az uniós csatlakozáskor kivajúdott, azóta kihalóban lévő reform egyik utolsó mohikánjaként próbálja demonstrálni, hogy Romániában is lehetne professzionális a közigazgatás. Ki lehetne nevelni az adminisztratív ügyeket profin intéző, a polgárok érdekére fókuszáló hivatalnokréteget, amelynek tagjai olyan pártsemleges és előre látható életpályát futnának be, mint például a bírók az igazságszolgáltatásban.

Mi ennek az akadálya? Miért ellenérdekelt nagyjából az összes párt? Hogyan keveredik a politika és az adminisztráció? Egyáltalán mi a prefektus és az alprefektus dolga? Miért folyhat zavartalanul az Untold? Kell-e latin felirat Kolozsvár helységnévtábláira, vagy Iorga-tábla a Mátyás-szoborra? A pereiről akartuk kérdezni Györke Zoltánt, végül a helyi kényes ügyek is terítékre kerültek. A vele folytatott hosszas és csapongó beszélgetést szerkesztett formában közöljük.

Városnévtábla
Kolozsvár bejáratainál lévő városnévtábla, amely hosszas pereskedés után lett háromnyelvű azzal a feltétellel, hogy latinul is ráírják, Napoca Hadrianus császár óta város. Fotó: Szabó Tünde

Györke Zoltán 2008-tól tagja a közalkalmazottak elit csoportjának, a magas rangú köztisztviselőkének. 1998-tól készült nagyon tudatosan közigazgatási pályára. Előtte három évig matematikát tanított Margitta közeli falvakban, de a radikális pályaváltás érdekében, 28 évesen újra beiratkozott az egyetemre. Ezúttal a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemre, a politológia karon működő közigazgatási karra.

Előtte Nagyváradon többedmagával megalapította az első egyetemi diákszövetséget, részt vett a posztkommunista rezsim elleni tüntetéseken, és tagja lett a Polgári Szövetségnek (Alianța Civică). Antikommunista meggyőződései miatt először a Nemzeti Parasztpártba iratkozott be, de a párt 2000-ben kiesett a parlamentből, utána szét is esett. Ifjú liberálisok hívására 2002-ben lépett be a szintén jobboldali Nemzeti Liberális Pártba (PNL), mondta az Átlátszó Erdélynek.

Hogy miért nem az RMDSZ-be?

Nemcsak azért mert, románul végezte az iskoláit, és román környezetben szocializálódott. Akkoriban meg volt győződve róla, hogy a nemzetiségi problémákat húsz éven belül megoldják, az RMDSZ teljesíteni fogja a programját, ő pedig nem akarta a karrierjét egy fölöslegessé váló etnikai párthoz kötni. Abban az előfeltevésében, hogy a kisebbségi problémák belátható időn belül megoldást nyernek, teljes mértékben tévedett, és ezt el is ismeri.

Közigazgatási karrierjének első négy éve köthető párttagsághoz, amikor olyan pozícióba került, amelyet magyar ember Romániában azóta sem töltött be (valószínűleg előtte sem sokan). 2004-ben lett a PNL színeiben megválasztott Marius Nicoară Kolozs megyei tanácselnök személyes tanácsosa, a következő évben pedig előlépett az országos adminisztrációba: kabinetigazgató lett a belügyminisztériumban.

Gyors előmenetelét szakképesítésének és szervezőkészségének tudja be Györke Zoltán. A 2004-es önkormányzati választásokra ő alakította ki a helyi PNL és PD szavazókörzetekre lebontott aktivistahálózatát, amelynek a pártok szerint nagy szerepe volt Emil Boc és Nicoară választási sikerében. Mivel a PNL helyi vezetői tudták, hogy adminisztrációra szakosodott, Marius Nicoară kinevezte személyes tanácsosává. A megyei tanácsnál Györke csak hat hónapot töltött, mivel egyik korábbi tanára elhívta Bukarestbe a közigazgatást irányító minisztériumba, amely Romániában hagyományosan a belügyminisztérium.

Itt a Tăriceanu-kormány egyik kabinetfőnökeként a közigazgatási reform kidolgozása volt az egyik feladata, miközben az ország az uniós csatlakozásra készült. Ő és az ezzel megbízott államtitkár honosította meg a városmenedzseri tisztséget a közigazgatási rendszerben, és gyakorlatilag ők készítették elő a decentralizációs törvényt és a prefektusok új jogállására vonatkozó törvényt.

Györke Zoltán 2017-es könyvbemutatóján a kolozsvári Bánffy-palota előadótermében. Fotó: Szabó Tünde

Az addig betöltött funkcióinak egyike sem volt köztisztség, magyarázta Györke, hanem megbízási szerződés alapján töltötte be őket. A köztisztviselők külön jogállással rendelkeznek. Többségük végrehajtói pozíciót tölt be, kisebb részük vezetőit, mint például az irodavezetők, osztályvezetők, igazgatók úgy a központi, mint a helyi adminisztrációban. Még kisebb részük pedig magas rangú köztisztviselőnek számít, mondta Györke, és elmagyarázta, hogy ez mit jelent.

A professzionalizálódás

Meglátása szerint a 2004-es NATO-csatlakozáshoz támasztott feltételek segítették leginkább a romániai közigazgatási rendszer professzionalizálódását. Meg kellett szokni a szabályok betartását, és új intézmények jöttek létre, például ekkor épült ki a katasztrófaelhárítás (ISU) intézményi rendszere.

A csatlakozási tárgyalások során már Adrian Năstase megígérte nyugati partnereinek, hogy mentesíti a pártpolitikától a prefektusi és alprefektusi tisztséget, illetve a minisztériumok főtitkári és főtitkárhelyettesi tisztségeit. Az ő kormánya fogadta el az erre vonatkozó törvényt, a Tăriceanu-kormány pedig kibővítette, és elkezdte működtetni a csoportot.

Törvény szerint 2006. január 1-től minden prefektus és alprefektus magas rangú köztisztviselő kellett volna legyen. Azaz nem lehetett párttag, el kellett végeznie a bukaresti Nemzeti Közigazgatási Intézet (Institutul Național de Administrație) egy éves képzését, és versenyvizsgáznia kellett egy magas rangú köztisztviselői állásra. Így lett 2008-ban Kolozs megyei alprefektus Györke Zoltán is: kilépett a PNL-ből, és versenyvizsgázott a tisztségre.

Az elitnek szánt csoport létrehozásakor a hatalom és az ellenzék megegyezett arról, hogy a hivatalba lépő új kormány a leváltani kívánt prefektusok és alprefektusok tapasztalatát is felhasználja. Vagyis akit nem tart meg addigi tisztségében, magyarázta Györke, azt kormányzati felügyelővé (inspector guvernamental) nevezi ki.

Györke szerint be is indult a magas rangú köztisztviselőknek ez a vetésforgója, kezdett természetessé válni a csoporttagok mobilitása a különböző tisztségek között. De már akkor sem versenyvizsgázott mindegyik prefektus és alprefektus a tisztség elnyeréséért, sokan inkább politikai kinevezettek maradtak.

Politikai kinevezéssel a funkciót meg lehet szerezni, de a magas rangú köztisztviselői státust nem, hangsúlyozta Györke. A státust viszont az elveszíti, akit úgy váltanak le az említett tisztségek valamelyikéből, hogy nem nevezik ki másik olyan tisztségbe, amely szintén magas rangú köztisztviselői státust biztosít.

Politikai alapon legfeljebb hat hónapra lehet kinevezni valakit, majd ezt hosszabítgatni. De amíg egy ilyen állást csak politikai megbízással tölt be valaki, addig az az állás betöltetlennek számít, és az említett képzést elvégzettek versenyvizsgával bármikor elnyerhetik. Illetve nem bármikor, hanem amikor versenyvizsgát írnak ki rá.

A visszapolitizálódás és hátrányai

A 2008-as versenyvizsga nyertesei közül többen már nyugdíjba mentek, vagy leváltották őket, vagy lemondtak arról a tisztségükről, amely biztosította a státust. Azóta nagyon kevesen kerültek be a csoportba, mert legalább tíz éve szándékosan nem szerveztek ilyen versenyvizsgát, magyarázta Györke. Nagyjából az összes párt el akarja sorvasztani ezt a státust, mert azt tartják a saját érdeküknek, hogy ha ideiglenes jelleggel is, de inkább ők nevezik ki a tisztségek betöltőit.

Mára mindössze pár prefektusnak, alprefektusnak, minisztériumi főtitkárnak van magas rangú köztisztviselői státusa: a 241 tisztség közül 194-et lát el ideiglenesen megbízott személy, közölte Györke.

Ezekbe a tisztségekbe a pártok helyi, megyei vezetőinek a megbízható embereit szokták kinevezni, gyakran szakvégzettség és minimális közigazgatási tapasztalat nélkül. Gyakran az ágazati miniszter sem ismeri őket, nemhogy a miniszterelnök.

Elméletileg a törvény korlátozza az ideiglenes kinevezéseket: hat hónap után ki kell írni a versenyvizsgát. Ennek ellenére például a Műszaki Egyetem egy professzora öt évig lehetett Kolozs megye prefektusa ideiglenes kinevezéssel, amit hat havonta meghosszabbítottak.

A prefektus legfontosabb feladata, hogy ellenőrzi a helyi és megyei önkormányzatok határozatainak törvényességét, és azokat, amelyeket törvénybe ütközőnek vél, megtámadja a közigazgatási bíróságon. Az alkotmány szerint ő vezeti a megyei dekoncentrált kormányintézeteket is, mint a tanfelügyelőség, közegészségügyi igazgatóság, stb. Ezeket ténylegesen a saját igazgatójuk vezeti, a prefektus nem tudna a gyakorlatban ennyi intézményt irányítani, de lehet hatása rájuk, magyarázta Györke. Tüntetésekkor pedig bizonyos törvényi feltételek teljesülése esetén a prefektus vagy a helyettese adja ki a beavatkozási parancsot a csendőrségnek.

A mindenkori kormánypártnak az az érdeke, hogy a megye prefektusa az illető párt polgármestereinek, önkormányzati többségeinek határozatait ne támadja meg, a kormánypárti vezetésű települések munkáját úgymond ne hátráltassa, csak az ellenzéki vezetésű önkormányzatokéit. Ezért kormányra kerülve már egyetlen párt sem támogatja, hogy a prefektusok pártfüggetlen szakemberek legyenek, így nem írtak ki versenyvizsgát erre a tisztségre már egy évtizede.

Az is előfordul, mesélte Györke, hogy adott megyében a prefektus nem ellenőrzi az önkormányzatok határozatait, mert esetleg nincsen rá megfelelő kapacitása. Az önkormányzatok törvénytelen dolgokat is megszavazhatnak, a határozatokat pedig végrehajtják. Például egy település költségvetésének jogi formája szintén önkormányzati határozat, amelybe a polgármester vagy az önkormányzati többség belefoglalhat szabálytalan költségeket, kifizetéseket.

Valójában az állampolgárok is megtámadhatják a bíróságon ezeket a határozatokat. A különbség az, hogy ha a prefektus támadja meg a határozat beküldésétől számított fél éven belül, akkor a határozatot nem szabad végrehajtani, amíg a bíróság jogerősen ki nem mondja, hogy törvényes. Ha magánszemély támadja meg, akkor a határozat mindaddig érvényes és végrehajtandó, amíg a bíróság jogerősen ki nem mondja, hogy törvénytelen.

Györke szerint a román közélet a politikusoktól a sajtóig elfogadta, hogy az a normális, ha a prefektusok gyakorlatilag politikusok. Holott a közigazgatásnak és az állampolgároknak is az lenne jó, ha ők pártfüggetlen szakemberek volnának.

(Sőt nemcsak a prefektusok: a koronavírus-járvány elején látványos volt, hogy több megyei közegészségügyi igazgatóságot és egyes kórházakat nem hozzáértők vezettek. Őket egyértelműen meghaladták azok a feladatok, amelyekkel a járványhelyzetet kezelni kellett volna: járványtani vizsgálatok, kontaktkutatás, tesztelés megszervezése és végrehajtása, védőfelszerelések beszerzése idejében és elégséges mennyiségben, kórházi alkalmazottak és páciensek mozgásának hatékony megszervezése úgy, hogy fertőzöttek és nem fertőzöttek ne keresztezzék egymás útvonalát, stb.)

Györke a saját karrierjét magas rangú köztisztviselőként képzelte el. Úgy érezte, erre szakképzettsége és kormányzati tapasztalata is alkalmassá teszi. Mivel 2008-ban épp az egyik Kolozs megyei alprefektusi tisztség volt betöltetlen, ezért ő versenyvizsgával azt pályázta meg, és el is nyerte. Az elsők között, a 2009-es kormányváltással vált kormányzati felügyelővé, ilyenként a Kolozs megyei polgármesteri hivatalok sürgősségi helyzetekre vonatkozó dokumentációit ellenőrizte. Ebben a periódusban írta meg és publikálta doktori disszertációját A Kolozs megyei prefektúra a két világháború között címmel.

A magas rangú köztisztviselők csoportját nemcsak adminisztratív, hanem politikai eszközökkel is megpróbálták szűkíteni. Az ilyen irányú törvényjavaslat ellen a csoport tagjai sikeresen lobbiztak. 2018-ban viszont a nagy többséggel megszavazott, új közigazgatási törvénykönyv visszapolitizálta volna ezeket a tisztségeket, ám az Alkotmánybíróság az egész kódexet alkotmányellenesnek nyilvánította elfogadásának módja miatt.

Victor Ponta 2013-ban költségmegtakarítás címén szüntette volna meg a kormányzati felügyelői tisztségeket. Azt akarta, hogy takarékosságból minden közintézményben az állások 4 százalékát számolják fel, a kormányfőtitkárságon pedig ezt a négy százalékot a több mint ötven kormányzati felügyelői poszt tegye ki. Egyetlen nap alatt mondtak fel a felügyelők túlnyomó többségének. Három-négy személy maradt meg ebben a tisztségben, de ez is csak utólag derült ki, mesélte Györke Zoltán.

A perek

Az elbocsátott kormányzati felügyelők bíróságon támadták meg a posztjukat megszüntető rendeletet, de nem mindenki vitte végig, illetve nem mindenki nyerte meg.

A köztisztviselői jogállás része, hogy őket nem lehet egyszerű alkalmazottakként elbocsátani az állásukból, ha az megszűnik. Köztisztviselőket kirúgni csak fegyelmi eljárással lehet, vagy szakmai hozzá nem értés miatt. Ha létezik más, betöltetlen köztisztviselői állás, akkor a felmondás után 30 napon belül kérhetik, hogy oda nevezzék ki őket. Ez a jogosultság biztosítja a stabilitást a köztisztviselői karrierben, vagyis a motivációt arra, hogy a hivatalnokok képezzék magukat és maradjanak a pályán, mert intézmények átszervezésekor sem maradnak állás nélkül, magyarázta Györke.

2013-ban tudta, hogy az egyik Kolozs megyei alprefektusi tisztség jogilag betöltetlen, mert politikai alapon kinevezett személy töltötte be ideiglenes megbízással, nem versenyvizsgával és végleges kinevezéssel. Ezért ide kérte az áthelyezését, de a kormányfőtitkárság válaszra sem méltatta, így Györke pert indított. A bíróságon arra hivatkozott,

  • hogy az ő menesztésük több törvényt is megszegett,
  • hogy a kormányfőtitkárság átszervezése valójában nem történt meg, azt csak ürügyként használták ahhoz, hogy őket elbocsáthassák;
  • nem ajánlottak fel nekik más magas rangú köztisztviselői pozíciót.

Közel két év pereskedés után, 2015-ben a bíróság jogerős ítélettel kötelezte a kormányt, hogy nevezze ki Kolozs megyei alprefektusnak. Addig egyéni vállalkozói státusban dolgozott független közigazgatási szakértőként, mondta Györke.

Közben a kormányfelügyelői posztokat felszámoló rendeletet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, így a kormányfőtitkárság vissza kellett illessze azokat az álláskeretébe. Visszavették mind az ötven kormányzati felügyelőt, de érdemi megbízásokat csak elszórtan kaptak, magyarázta Györke. Most nagyjából harmincan vannak, közülük tíznek a képességei, adminisztrációs tapasztalata és képzettsége idén áprilisig parlagon hevert. Akkor bízta meg őket a fejlesztési és közigazgatási miniszter azzal, hogy ellenőrizzék a megyékben a minisztérium büdzséjéből finanszírozott helyi projekteket, azok szabályosságát, a kivitelezésük tényleges állapotát.

Feladatokat, hatásköröket a miniszterek, illetve a kormányfőtitkár adhat a kormányzati felügyelőknek. Kérdésünkre, hogy milyeneket, Györke olyan gyakorlati példákkal válaszolt, mint autópálya-szakaszok vagy a beígért regionális kórházak megépítésének irányítása, azaz olyan menedzsment-feladatok, ahol jól kell ismerni a vonatkozó törvénykezést, az adminisztrációs eljárásokat és az uniós finanszírozási rendszereket.

Ő több kormányváltást is megélt alprefektusi tisztségében egészen 2019-ig, amikor az aktuális kormánypárt helyi szervezete saját emberét helyezte pozícióba ideiglenes megbízással. Egy 2019 februári kormányhatározattal pedig Györke Zoltánt ismét kormányzati felügyelővé nevezték ki. Ő akkor nem megsemmisíteni, csak felfüggesztetni akarta a kormányhatározatot, így még két hónapig volt ideiglenesen alprefektus, de a felfüggesztés nem járt sikerrel.

Kormányzati felügyelőként közel egy évig nem kapott semmilyen hatáskört, és ezt megalázónak tartotta. Ezért fél év után Györke ismét perelt. Ezúttal az őt leváltó kormányhatározat megsemmisítését kérte arra hivatkozva,

  • hogy azt szabálytalan módon hozták meg,
  • hiányzik belőle a jogi és a ténybeli indoklás,
  • őt pedig nem a törvényben kifejtett célokkal és feltételek között helyezték át.

Mivel ebben a perben is fellebbezett a kormány, a sajtóbeszámolókból úgy tűnt, hogy Györke sokadjára perel az alprefektusi tisztségért. Ezt idén júliusban másodjára perelte vissza.

Tudomása szerint most ő az egyetlen magas rangú köztisztviselő, aki perrel tartotta meg ezt a státusát. Egy korábbi kollégája 2013-ban nyert hasonló pert, ő azóta nyugdíjba vonult. Beiktatása után persze a kormány bármikor leválthatja, mondta Györke, de csakis jogi és ténybeli indoklással, a törvény betartásával.

Az első perében kártérítésként megkapta a két évig kiesett fizetését, most pedig meg fogja kapni a kormányfelügyelői és az alprefektusi fizetés különbözetét és a bírósági költségeket. Ezt a közpénzt racionálisabban is elkölthette volna a kormány, fogalmazta meg Györke, például arra, hogy reálisan igénybe veszi a még létező magas rangú köztisztviselőinek a szakértelmét. A politikai alapon kinevezetteknél pár hónap is elmehet arra, hogy beletanuljanak a feladataikba.

A prefektusok nem a kormánynak fontosak,

állítja Györke, ezért nem helytálló azzal érvelni a tisztség visszapolitizálása mellett, hogy a pártpolitikai vonalon is felelősségre vonható prefektusok hatékonyabban hajtanák végre a kormányprogramot. Ugyanis

  • a párttagság egyáltalán nem garantálja, hogy az így kinevezett prefektus érti, mi folyik a közigazgatásban;
  • köztisztviselőként kötelezően végre kell hajtania felettese utasítását, főként a kormány programját, míg helyi politikusként kibújhat egy ilyen kötelesség alól;
  • a miniszterelnökök az általuk kinevezett prefektusok felét sem ismerik, magyarázta Györke.

A prefektus hordozza körbe a kormányfőt vagy minisztert, ha az a megyébe látogat, de a prefektus személye sokkal inkább a pártok megyei szervezetei számára fontosak. A prefektusok jogilag a kormányt képviselik, azonban de facto inkább a megyei pártszervezetet, véli Györke, vagy épp a megyei pártelnök személyes érdekeit.

Akkor volna jogilag is értelme a megyei pártszervezetekre bízni a prefektusok és a dekoncentrált intézmények vezetőinek kinevezését, ha mindegyik párt megyei szervezetében szakértők kisebb hadát találnánk, véli Györke. Pártonként legalább egy kiváló jogászt, közgazdászt, közigazgatási, egészségügyi, oktatási szakembert.

De a pártokra jelenleg nem az jellemző, hogy a területi szervezeteik szakértőket koncentrálnának maguk köré, vagy igyekeznének képezni a saját gárdájukat, utalt Györke a Salat Leventével készített interjúnkra, ahol a politológus egyetemi oktató azt rótta fel az RMDSZ-nek, hogy elhanyagolta kádereinek a képzését és választóinak a nevelését.

A szakemberhiány az összes pártnál látványos gond a legfelső, kormányzati szinteken is, mondta Györke, és akkor miért pont a prefektusaikkal lennének igényesebbek a pártok.

Teljes mértékben egyetért Filon Morar román diplomata nemrég közzétett véleményével, aki szerint a hivatásos köztisztviselőknek nem kellene végrehajtaniuk azt, ami ellentétes a közérdekkel, és nem kellene őket puszta eszközként kezelni.

Az is gond szerinte, hogy miután a kormányfő megkapja a kinevezendő prefektus nevét, a csapata nem ellenőrzi, ki az illető, és mi jogosítja fel a prefektusi vagy alprefektusi tisztség betöltésére. Minimális ellenőrzésen persze átesik, hogy elítélt mégse kerülhessen oda, mondta Györke, de szakmai kritériumok nincsenek. A kormány kinevezi, akit a területi szervezet javasolt, mert a pártszervezet érdekeit ez szolgálja.

Prefektus és alprefektus általában úgy lett valaki

az elmúlt 11 évben, hogy kisvárosok, községek meghirdette posztra versenyvizsgázott, a vizsgaeredmény alapján pedig a település polgármestere köztisztviselővé nevezte ki. A prefektusi kinevezéshez felsőfokú végzettséget kellett még felmutatnia, illetve öt év munkatapasztalatot bármilyen területen, nem feltétlenül az adminisztrációban, magyarázta Györke.

Azért is érveltek sokan, például az RMDSZ is a tisztség visszapolitizálása mellett, hogy ne kelljen ezt a színjátékot minden esetben eljátszani úgy, hogy a legtöbb szereplő tisztában van a folyamat színjáték jellegével.

Györke szerint az lenne korrekt, ha a bukaresti központi szakbizottság ismét szervezne végre versenyvizsgát a magas rangú köztisztviselői tisztségek elnyerésére. Mikor ő tagja volt ennek a bizottságnak 2008-ban, akkor idegennyelvből, adminisztratív és jogi szakismeretekből kellett vizsgázni. Később hirdettek még versenyvizsgákat főleg minisztériumi főtitkári tisztségekre, de prefektusi és alprefektusi tisztségekre nem.

A bizottság még létezik, de nincs politikai akarat a működtetésére, mondta Györke. Az új közigazgatási törvénykönyv előírja, hogy 2020-2021-ben versenyvizsgát kell hirdetni az összes ilyen tisztségre, amelyet jelenleg nem versenyvizsga alapján töltenek be a kinevezettek, de ezt a járványhelyzet miatt valószínűleg el fogják halasztani.

Györke maga pedig azért perelt, hogy ne veszítse el a magas rangú köztisztviselői státust biztosító állását. Mert ha nem lehet versenyvizsgázni, nem tudja más módon visszaszerezni a státust, miután leváltják őt egy politikai kinevezett kedvéért. Alapvetően szereti a közigazgatási pályát, felnőtt fejjel, annak tudatában választotta, hogy a konkrét állása és a munkaköre a törvény alapján bármikor megváltozhat.

Azért sem hagyja el a pályát és a státusát, hogy bizonyíthassa a közigazgatási karrierben gondolkodó fiataloknak, hogy itt is lehet boldogulni tisztán szakmai alapon, a pártoktól egyenlő távolságot tartva.

Mi több, egy professzionális tisztviselői réteg a politikai hatalom egyik fékjeként képes a hatalmi visszaélések megakadályozására.

A pártfüggetlen köztisztviselők szerinte erősebbek, szabadabbak és hatékonyabbak az adminisztrációban, mint a pártpolitikai kinevezettek, mert nincsenek lekötelezve, nem kell szívességeket tegyenek azoknak, akik őket tisztségbe juttatták.

Györke úgy látja, a fiatalok – úgy a közigazgatási rendszeren belül, mint azon kívül – egyre érzékenyebbek a hatalmi visszaélésekre. Egyre többen hajlandók fellépni a visszaélések ellen és egyre eredményesebben, amit össztársadalmi szempontból is nagyon egészséges folyamatnak tart.

Az alprefektusok

helyettesítik a prefektust bármilyen feladatban, amelyet a törvény előír, vagy a prefektus rájuk ruház. Nincs külön hatáskörük, magyarázta a Kolozs megyei alprefektus, kivéve az intézmény működésével kapcsolatos néhány belső feladatot. Az a munkájuk, amelyről megegyeznek a prefektussal, hogy azt ők végzik el. Vagyis attól függ, hogy a prefektus mennyire bízik meg a helyettesében, és mennyit hajlandó átengedni a hatásköréből. Legtöbbször nem túl sokat, jegyezte meg Györke.

Sok múlik azon, milyen jól kommunikálnak egymással, mennyire ismerik fel a feladatukat és a személyes, illetve közös érdekeiket, és hogy kit, illetve mit képviselnek. Ettől függ, mennyire ellenőrzik a települések határozatait, támadják meg a törvényszéken az építkezési engedélyeket, mennyire veszik komolyan az ingatlanvisszaszolgáltatást, amely 30 éve megoldatlan kérdés Romániában, és Györke szerint Kolozs megyében is hanyagolják a feladatot.

Györke maga belső közigazgatási problémákkal foglalkozott. A polgármesteri hivatalok titkárainak munkáját segítette, ahol igényelték, és a titkárok elleni fegyelmi bizottságot vezette. A titkárok készítik elő a tanácsi határozatokat, és ellenjegyzésükkel biztosítják azok törvényes voltát. Azaz rajtuk is múlik, mi kerül egy-egy önkormányzat napirendjére, és ők jelentik a határozatok törvényességének első szűrőjét.

Györke két prefektus mellett dolgozott 2015-2019. között, és nem mindig érezte a fogadókészséget a munkája, szakmai tanácsai iránt. Úgy látja, a prefektusok sem feltétlenül hivatalnokként tekintenek magukra, inkább a politikai szerepre koncentrálnak, és ebben ő nem kíván résztvennni.

Egyes ügyek erősebben vetik fel a kérdést, hogy politikus vagy köztisztviselő legyen-e a prefektus,

véli Györke. Például arról sem szakmailag, egységesen, hanem különféle érdekek szerint döntenek, hogy megvont párttagságú helyi tanácsos mandátumát visszavonja-e a prefektus. Volt olyan, akit azonnal kitettek az önkormányzatból, és volt, aki hosszabb ideig megtarthatta a mandátumát.

Györke nem ápol politikai kapcsolatokat sem az RMDSZ, sem más párt színeiben tisztséget nyert politikusokkal. Természetesen ismeri az RMDSZ tisztségviselőit, szokott is egyeztetni velük, ha az ügy az ő illetékességi körébe esett, és szívesen fogadta a magyar polgárokat is meghallgatásra, ha felkeresték. Együttműködött a Musai-Muszáj mozgalommal, szimpatizál a kisebbségi ügyekkel, és igyekszik a megoldásukat a szabályok alapján, közigazgatási eszközökkel segíteni. Úgy véli, sokkal fontosabb volna ezeket a szabályokat ismernünk, mert hatékonyabb érdekérvényesítő eszközök, mint a kisebbségi létre hivatkozás.

Sabin Gherman Györke Zoltánnal
Györke Zoltán Napoca, o istorie recentă a Clujului – obsesia romanizării sub două regimuri politice 1974–2014 című könyvét többek között Sabin Gherman mutatta be 2017-ben. Fotó: Szabó Tünde

Ott persze nem tud lépni, ahol politikai döntés születik. Magánszemélyként 2014-ben Bakk Miklósékkal közösen kezdeményezte, hogy töröljék el Kolozsvár román nevéből az 1974-ben hozzátoldott Napocát. A polgármester viszont nem írt ki helyi népszavazást az ügyben a dák-római kontinuitásra hivatkozva, holott még nem sikerült bizonyítani, hogy Napoca és Kolozsvár mint történelmi városi szerveződés között lett volna bármilyen kontinuitás.

Így Kolozsvár maradt Cluj-Napoca, a kezdeményezést alátámasztó történeti kutatásaiból pedig Györke Zoltán végül könyvet írt Napoca, o istorie recentă a Clujului – obsesia romanizării sub două regimuri politice 1974–2014 címmel (Napoca, Kolozsvár közelmúltbeli története – a romanizálás rögeszméje két politikai rezsim idején, 1974-2014. között), ezt 2017-ben mutatták be.

Kutatásai szerint a Napoca név megőrzésében Boc mellett Ioan Aurel Pop és más kommunista történészek is szerepet játszottak, a román pártok és közvélemény pedig politikai szimbólumként tekint rá. Ezután kolozsvári honatyáknak ajánlotta, hogy a parlamentben közösen javasolják törvényként a Napoca név törlését, de ezt végül politikailag teljesen esélytelennek látták.

A kényes politikai döntések nem mindig explicitek

Kolozsváron érzékeny téma, hogy mit keres az úgynevezett Iorga-tábla a Mátyás-szobor talapzata előtt. A műemlékvédelmi törvény szerint a szobrot eredeti állapotában kellett volna felújítani, vagyis felújítás után nem lett volna szabad visszatenni még a Funar-korszakban kitett táblát a Nicolae Iorgától vett idézettel.

Iorga-tábla Mátyás-szobor
A kolozsvári Mátyás-szobor talapzatán lévő tábla az állítólagos Iorga-idézettel: a minden háborúban győztes Mátyást csak a saját népe tudta legyőzni a legyőzhetetlen Moldvában. Fotó: Szabó Tünde

Gheorghe Funar akkori polgármester arra hivatkozott, hogy ilyen táblát már a `30-as években kitettek a szoborra. A belügyminisztérium nem hivatalosan utasításba adta, hogy nézzenek utána a levéltárban, írt-e, mondott-e Iorga olyat, amit a tábla neki tulajdonít, de nem találtak rá bizonyítékot. Ennek ellenére a tábla most itt ott van, az ügy pedig lekerült a napirendről.

Györke a könyvében bizonyítékok alapján állítja, hogy Emil Boc polgármester egyfajta posztfunari diskurzust folytat. Például hevesen utasította el, hogy a polgármesteri hivatal visszatérjen Kolozsvár hagyományos címeréhez. A hivatal azóta is a Funar rendelte, nem egészen törvényesen rendszeresített, római eredetet túlhangsúlyozó címert használja. Györke úgy látja, Boc a helyi RMDSZ-szel tudott együttműködést kialakítani, nem a helyi magyarsággal.

Jogilag Kolozsvár háromnyelvű helységnévtáblái sem teljesen szabályosak: a szintén Ioan Aurel Poppal együttműködve kitett latin felirat (Municipium Aelium Napocense ab Imperatore Hadriano Conditum (117-138) nem felel meg a helységnévtáblák tartalmát és küllemét előíró szabályoknak. De amíg senki sem támadja meg a határozatot, amellyel elfogadták, addig a latin felirat is ott lesz a táblákon.

Az Untold, a Kolozsvár belvárosában meghonosodott technofesztivál is azért nőtt meg ennyire 2015-től, mert senki nem akarta megzavarni a Boc körüli szervezőgárdát különböző szabályok, például hangerősség-limitek betartásával. Ahogy a prefektus felelőssége lett volna megvizsgálni azt a határozatot is, amellyel a kolozsvári helyi büdzsé elindította a fesztivált.

A kolozsvári városháza homlokzata
A Funar-címer a kolozsvári városháza műemléképületének felújított homlokzatán több törvénybe is ütközik. Fotó: Szabó Tünde

A fesztivál második kiadásán már nem a helyi parancsnoknak számító prefektus, hanem a Bukarestből küldött csendőrtiszt irányította a rendfenntartó és katasztrófaelhárító egységeket. A központi irányítást a fesztivál mérete indokolja: akkorára nőtt, hogy több megyéből rendelik Kolozsvárra az Untoldot biztosító rendőri, csendőri, mentő- és katasztrófaelhárító egységeket. A mindenkori kormányok pártszínezettől függetlenül támogatták Emil Boc-nak ezt a kezdeményezését, és az évek során a helyi lakosoknak is kezdte megérni a fesztiválozók kiszolgálása.

Györke alprefektusként először szakbizottságot hozott létre a prefektúrán a felelős intézmények vezetőiből, műemlékvédelmi szakemberekből, a civil társadalom és az egyházak képviselőiből azzal a céllal, hogy törvényes eszközökkel előzzék meg nagy méretű koncertek szervezését a belvárosi műemlékek közvetlen közelében, de a polgármester nem volt ebben érdekelt.

Két évben is kiküldte a közegészségügy, illetve a környezetőrség embereit zajszintet mérni. Kiderült, hogy nemcsak a két mérés volt ellentmondásos, hanem a zajszintet érintő szabályozás is, amely egyébként is csak minimális büntetést tett volna lehetővé. Politikai akarat sincs úgy módosítani a törvénykezést, hogy az egyértelműbben védje a kolozsváriak csendhez, pihenéshez, közterület-használathoz fűződő jogait.

Egyedül a műemlékvédelmi törvénynek tudták érvényesíteni azt az előírását, hogy műemlékek közelében tartott megarendezvények jövedelmének 3 százalékát be kell fizetni a kulturális minisztériumnak. A minisztérium kiszámlázta az összeget, a fesztiválszervezők viszont elsőre nem fizették azt be, csak egy elveszített per hatására, tudtuk meg Györke Zoltántól.

Györke magát soha nem tekintette politikusnak, alkatilag alkalmatlan rá, mondta. Nem szeret például beszédeket tartani. Ha a prefektus helyetteseként időnként mégis erre kényszerült valamelyik állami emléknapon, több napig kutatott hozzá az Egyetemi Könyvtárban.

Györke Zoltán most, bő két héttel a július 16-án jogerőssé vált bírósági ítélet után is még várja, hogy beiktassák hivatalába. A belügyminisztériumnak és a kormánynak nem áll szándékában leváltani tisztségéből Kolozs megye jelenlegi két alprefektusának egyikét. Őket politikai alapon nevezték ki a PNL, illetve a PMP támogatottjaként.

Azóta többször is ülésezett a kormány, legutoljára július 31-én, amikor Kovászna megyében nevezett ki alprefektust politikai alapon és ideiglenes jelleggel. Györke reméli, nem ismétlődik meg vele a 2015-ös helyzet, mert az nem jogállamra jelemző: a márciusi jogerős határozatot csak júliusban hajtották végre, miután felkérte a bíróságot, hogy kötelezze személyesen a miniszterelnököt és a belügyminisztert pénzbírságot fizetni minden nap késlekedésért.

Nyitókép: Györke Zoltán a Napoca név 20-21. századi történetéről írt könyvének bemutatóján 2017-ben. Fotó: Szabó Tünde

Egy átlátható, számonkérhető és demokratikus erdélyi magyar közösségért