Több mint egy hete a székelyeknek is megvan a maguk „terroristája”. Kicsi, savanyú, de az övék. Az első napok kapkodása, az innen-onnan szerzett értesülések minimális ellenőrzése után érdemes hátradőlni, és számba venni, mi az, amit tudunk, mi az, ami továbbra sem világos, és mi várható Beke István ügyében. Publicisztika.
Hajlok arra, hogy a vád egyik – talán legfontosabb – mozzanatáról, az október 10-i, a román hírszerzés által lehallgatott beszélgetésről azt higgyem, hogy nem kitaláció, ahogy azt internetes fórumokon sokan állítják.
Egyrészt nem valószínű, hogy a SRI vagy a szervezett bűnözés és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) bevállalna egy ekkora blöfföt – ne felejtsük el, hogy a büntető eljárás során, a bizonyítékok szolgáltatása idején a hangfelvételeket össze lehet vetni az átirattal.
„Ettől milyen hasast vágnának!”
Másrészt pedig a beszélgetés egyik résztvevője, az ügyészek által szintén kihallgatott Hodor István egy interjúban beismerte, valóban volt egy „heccelődés” egy, a társaság által „pizzának” nevezett „játékszerről”, melyet távirányítással robbantanának fel. Ez a vonatkozó bekezdés:
„Előzményként elmondom, hogy minket, vármegyéseket mindig is lehallgattak, s ezzel tisztában voltunk, így nem egyszer heccelődtünk olyan beszélgetésekkel, amik felkelthetik a hatóságok figyelmét. A fent nevezett dátumon Beke István cégénél voltunk, és szóba jött, hogy jó lenne szerezni egy játékbombát az airsofthoz, s akkor Beke mondta, hogy nem kell rendelni, mert ő házilag is el tudja készíteni ezt a játékszert, amit távirányítással lehet robbantani.
Ekkor valamelyik vármegyés viccből felvetette, mi lenne, ha ezt a játékszert, amit pizzának neveztünk el, távirányítással felrobbantanánk december elsején. Szőcs Zoltán (a HVIM erdélyi elnöke) még nevetett is, mondta, hogy ettől milyen hasast vágnának a felvonuló katonák… De ez az egész pizzahistória csak ennyi, egy felvetés volt. Sok ilyen felvetés hangzott el részünkről. Olyan is volt, hogy Szőcs Zoltán azt mondta, mi lenne, ha lezárnánk a Sósmező felé vezető utat, és útlevelet kérnénk? De ezek csak felvetések voltak, semmi több, és semmi terv nem volt.”
Hogy lássuk, mennyire ellentmondásosak a nyilatkozatok: Szőcs Zoltán az Átlátszó Erdélynek adott interjúban váltig tagadta, hogy bármikor szó esett volna petárdáról vagy valami hasonló akcióról.
Nehéz összerakni a kontextust
A jelenleg rendelkezésre álló ügyészségi dokumentumokból az egyes elhangzott mondatokon kívül vajmi keveset tudunk meg ennek a beszélgetésnek a kontextusáról. Felmerül a fordítás kérdése, de még egy korrektül lefordított átirat sem igazán adja át a beszélgetés hangulatát, a hangszínt, így pedig nagyon nehéz, szinte lehetetlen megbecsülni, hogy heccelődésről van szó, vagy pedig komoly tervezgetésről.
Az ügy komolyságának a megítéléséhez fontos lenne tudni még, mennyire voltak gyakoriak ezek a viccelődések. Mi mással poénkodtak? Volt-e olyan akciójuk, mely szintén poénnak indult, de aztán komolyra fordult?
A dokumentumokból az sem világos, hogy az egyszeri beszélgetés után visszatértek-e még a kuka felrobbantásának témájára? Utóbb volt-e az ötletelésen, nevetgélésen kívül komolyabb tervezés? Az, hogy – Hodor szerint – Szőcs Zoltán utólag még egyszer rákérdezett a „pizzára”, arra utal, nem halt el teljesen az ötlet.
De érthetetlen, hogy a DIICOT – ha annyira biztosra ment – miért nem várta meg, hogy Beke elhelyezze a kukában a robbanószert. Ha a robbanószerkezet elhelyezésekor érik tetten, a vád most sokkal biztosabb lábon állna.
Korábbi anyagaink az erdélyi radikálisokról:
Petárdát a kukába: mivel vádolják a „székely terroristát”?
Jobbikos pénzből szervezik a Székely Szigetet és az EMI-tábort
Kisgyermekes családok és karlendítés: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben I.
Vér nélkül nem lehet: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben II.
Kemény székely legények: magyar nemzeti radikálisok Erdélyben III.
Bombafrász mindenhol
Ha a hatóságok szemszögéből nézzük a dolgot, akkor nehéz azzal érvelni, hogy a fellépés indokolatlan volt. Egy csupán tervezett, és egy sikeresen végre is hajtott támadás közt nincs is akkora különbség, mint gondolnánk.
Szeptember 11., a 2004-es madridi vonatrobbantás, a 2005-ös londoni, illetve a néhány hete volt párizsi támadássorozat után épeszű ember nem kell meglepődjön, ha bekopog a terrorelhárítás, miután arról beszél, hogy robbantani kéne egy katonai díszszemlén. És ez nem csak Romániában van így, hanem a nyugati világ számos más országában.
Megkockáztatom azt is, hogy épeszű ember, amikor tudja, hogy a titkosszolgálatok minden lépését figyelik, nem űz katonai kiképzést/tűzharcot mímelő hobbit. Vagy ha mégis eljár hétvégeken airsoftozni, akkor vigyáz arra, ne jelenjen meg a Facebookon katonai gyakorlóruhában, katonai fegyverekere hajazó „játékszerekkel” a kezében.
Ha folyt mérlegelés az ügy súlyát illetően, akkor a DIICOT ügyészeinek döntését az is befolyásolhatta, hogy Beke a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom legaktívabb erdélyi szervezetének, a kézdivásárhelyinek az elnöke. Ezen kívül az erdélyi HVIM-elnök, Szőcs Zoltán bizalmasa – mindenképp egy fontos figurája a Vármegyének (a HVIM-ről szóló cikkünk itt).
Úgy döntöttek: ideje egy kiadós pofont adni
És ha mindez nem elég: a HVIM az utóbbi években sportot űzött a törvényesség határainak feszegetéséből, a hatóságok folyamatos provokálásából. Ne csodálkozzunk, hogy a DIICOT-nál egy ügyész úgy döntött, ideje egy kiadós pofont adni annak a szervezetnek, mely Magyarország 1918 előtti határainak visszaállításáért száll síkra, és amely – a többi erdélyi magyar szervezettel ellentétben – a fegyveres harcot sem zárja ki eszköztárából.
A lehallgatások alapján összeálló kép egyszerűen túl szép ahhoz, hogy azt ne aknázzák ki valamilyen módon. Végre megvan a Székelyföldön állítólag fegyveres harcra készülő, az erdőkben gyakorlatozó székelyek mítoszának a kézzelfogható, nagyon is látványos bizonyítéka.
Sokan állítják azt, hogy az eddigi nyilvánosságra hozott információk alapján szinte biztos, hogy az ügyészek „árnyékra vetődtek”. Beke ugyan viccelődött a robbantással, de nem tudjuk, szőtt-e terveket annak kivitelezésére, azért a legjobb az lenne, ha a DIICOT beismerné a túlkapást, és szabadon engedné. Esetleg csak a tiltott petárdabirtoklásért büntetnék meg a kézdivásárhelyi vármegyést.
Minden esély megvan rá, hogy Beke súlyos büntetést kapjon
Beke előzetes letartóztatásának bírósági indoklása alapján úgy gondolom, kevés esély van arra, hogy az ügyészek végül nem az alkotmányos rend felforgatása, illetve a nemzetbiztonság veszélyeztetése miatt emelnek vádat. Bármilyen, ennél enyhébb vád, mondjuk petárdák engedély nélküli birtoklása, egyenértékű lenne azzal, hogy a SRI és a DIICOT beismeri a kudarcát. Ez pedig soha nem fog megtörténni.
Tetszik vagy sem, jó esély van arra is, hogy Bekét elítéljék – ez esetben legalább 10, de akár 20 évig terjedő börtönbüntetésnek néz elébe a vármegyés.
Ez ellen lehet tiltakozni, emberi jogokat emlegetni, de ha körülnézünk, azt látjuk, hogy a nemzetbiztonságinak tartott ügyeket máshol sem igen kezelik kesztyűs kézzel. Gondoljunk Románia legfontosabb szövetségesének olyan, sokat és jogosan kritizált praktikáira gondolni, mint a guantanamói bázis, a titkos CIA-börtönök vagy épp a közel-keleti drónprogram.
Ne maradj le semmiről: iratkozz fel az Átlátszó Erdély hírlevelére!
Az akció váratlan siker
Akármi is lesz a végkifejlet: az erdélyi magyar nemzeti radikálisok ennél jobb PR-helyzetet nem is álmodhattak volna. Akár tervezték, akár nem a robbantást: ennél jobb véget nem is érhetett volna az októberi beszélgetés.
Szándékosan nem azt írtam, hogy a HVIM nyert: szerintem a már eddig is állandó vegzálásnak kitett szervezet napjai meg vannak számlálva Erdélyben, a Beke-ügy után a hatóságok biztosan megtalálják majd a módját annak, hogy teljesen kiszorítsák a jelenleg féllegálisan működő, különféle civil szervezeteken keresztül finanszírozott Vármegyét.
A maroknyi erdélyi magyar nemzeti radikális – miután árpádsávos lobogóikkal, fekete pólóikkal, zavaros ideológiájukkal a legjobb esetben is csak megtűrték őket nyilvános eseményeken – hirtelen a figyelem középpontjában találja magát. Minél ingatagabb lábakon áll a Beke István elleni vád, annál nagyobb szimpátia övezi, és ebből a szimpátiából, figyelemből bőven jut vármegyés társainak is.
A Beke-ügy után pedig nagyon sokan érzik azt Székelyföldön, hogy az ügyészség bárkit, bármikor letartóztathat. Egyre többen ábrándultak ki a hagyományos politikai eszközökből, és sokak számára úgy tűnhet, hogy az egy helyben toporgó érdekképviseletnél a Vármegye akciói célravezetőbbek.
A radikálisok is profikká válnak
A román hatóságokkal szembeni frusztráció elsősorban rekrutáció szempontjából jön jól a HVIM-nek vagy bármely más szervezetnek, mely a HVIM után alakul majd. Ugyanis a pénz szükséges, de távolról sem elég egy szervezet működéséhez: a megbízható, motivált, önállóan dolgozni képes emberek legalább ugyanannyira fontosak, mint az egyes székelyföldi önkormányzatok, a Jobbik vagy akár a Bethlen Gábor Alap által megítélt, kisebb-nagyobb támogatások.
Az erdélyi magyar radikálisokról szóló interjúim legérdekesebb kijelentése épp erről szólt: a nemzeti oldalon folyamatosan hiány van a jó emberekből, és mivel a jelentkezők száma véges, a szervezetek egymással versenyeznek az aktivistákért – mondta egy, korábban vezető beosztású beszélgetőtársam.
Nos, ahogy a Beke István-szimpátiatüntetéseket elnézem, ennek az időszaknak vége. Ahogy alighanem vége annak az időszaknak is, amikor a radikálisok hőzöngve, egymást túllicitálva szórakoznak a drót túloldalán fülelő titkosszolgálattal. A következő generáció már megtanulja, hogyan lehet valóban földalatti szervezetet működtetni – olyant, melynek a kommunikációját gyakorlatilag lehetetlen lehallgatni. Félek, hogy ők már nem petárdákban gondolkoznak majd.
Bárcsak ne lenne igazam.
Az Átlátszó Erdély működtetésében nagy szerepük van a közösség adományainak. Adakozz, hogy még több ilyen cikket írhassunk! Tudnivalók itt.
